Nagyon határozottan le szeretném szögezni, hogy Bokodon kizárólag azIharos Feri, és az általa megbízottak kezében van a bunyevácok nemzetiségi elismertetéséért folyó támogató aláírásgyűjtés.
Ehhez a bokodi horvát önkormányzatnak és annak funkcionáriusainak SEMMI KÖZÜK SINCS, némelyek közülük bármennyire is szeretnének most felülni erre a szekérre!
Kiemelten nincs köze ügyünkhöz Muity Antalnak, ki az utóbbi időkben rettenetesen szeretné levedleni eddigi dicső horvát múltját (büszke lehet rá a horvát önkormányzati szféra), és a széljárásnak engedve született "právi" bunyevácként tetszelegni!
Köszönjük, Ujo Tonco, mi ebből a fajtából nem kérünk!
Megkeresésekor magánemberként a Héhn Laci is tud tájékoztatást nyújtani, iránymutatást adni.
Bunyevác nemzetiségünk elismertetéséhez szükséges aláírásgyűjtő íveket Iharos Feri barátomnak átadtam.
A rendelkezésre álló 60 napban főként ő fogja ezt a nemes folyamatot Bokodon, Bácsborsódon és Katymáron szervezni, irányítani.
Az Iharos Ferin kívül a Héhn Laci is tud útbaigazítást adni (Bácsbokod jegyzője), hiszen ő egyike azoknak, kitől a kezdetek óta rendgeteg segítséget kaptunk, és kapunk folyamatosan.
Tisztelettel számítunk minden segítőkész támogatónkra!
Kedves János, ismét látom értelmét szólni, különösen olyan lenyűgözően érdekes módon, ahogy ez tőled látható.
Zene füleimnek még így olvasva is azok a szépséges nevek, melyekről említést teszel.
Három nyelven ...., khmmm!
Pár évvel ezelőtt megoldhatatlan feladatnak tűnt olyan katolikus papot találnom, ki képes bunyevác misét celebrálni.
Na vajon ki volt az, ki ebben megfelelt az elvárásnak?
Naná, hogy kedves megboldogult barátom, a Knipf Józsi atya, akiről ugye mondanom sem kell, hogy született gyurityi sváb gyerek volt, Isten nyugosztalja!
Leveleddel kapcsolatban megemlítem, hogy én már izzig-vérig magyar vagyok persze német gyökerekkel. Szüleim és nagyszüleim otthon magyarul beszéltek, így én a dédanyanyelvemet felnőtt korban tanultam meg annyira, hogy jól olvasok és ismerősökkel, barátokkal el tudok beszélgetni. Köszönni és egy kicsit imádkozni bunyevácul is tudok, hiszen ministránsként szolgáltam a templomban és temetéseken, amikor papjaink még három nyelven hirdették az igét, celebrálták a szertartásokat.
Nemzetiségi kérdésekben számomra az a fontos, hogy bárki szabadon, félelem nélkül beszélhessen anyanyelvén és az emberi kapcsolatoknak ne legyen feltétele, hogy bunyevácul, magyarul, németül vagy netán latinul cseréljük ki gondolatainkat. Bácsbokodon ismertük és becsültük egymás szüleit, nagyszüleit és családom mindig ápolta a barátságot a Tadity (Annus néni, Katica néni), Svraka (Cécó nénivel), Bozsits (Antunnal, Dóka nénivel és Jószó bácsival), Bátyity (Harangozó Máté bácsival és Matiával), Babity (Lajcsó bácsival, Miskával és Riával) és Gergity (Máté bácsi) családdal, hogy csak azokat említsem (név szerint, zárójelben), akikhez engem kedves, személyes emlékek fűznek.
A Schweipertekről csak annyit, hogy Bokodon többen is voltak. A régi szép időkben két Schweipert család is házhoz szállította a szikvizet és gyerekként nagyon boldog voltam, amikor megengedték, hogy én hajtsam háztól házig a lovakat.
Eszembe juttattad, kedves János bácsi, az én Májkómat (az apait) Bokodról (a Jányé néni), mindig arra gondolok, ha valaki, akkor ő igazán "reformkonyhás" életmódot folytatott, nem is volt beteg soha és túlsúlyos sem.
Ő "Norbik" nélkül is tudta mi az egészséges étrend, nem is fogyasztott soha olyan műétekmocskokat, amit a multik tesznek az asztalunkra. Melyek bizonyára nagyban hozzájárnak azokhoz a mutatóinkhoz is, melyek élenjáróságunkat jellemzi világviszonylatban (öngyilkosságok, különböző betegségek, átlagéletkor).
A Májkó mindig tudta azt, hogy melyik évszakban mi dukál, és a kenyéren kívül szinte minden saját, a maga közel 4000 m2-esre kerekedett "konyhakertecskénkből" származott. Akkor még nem a hal ízű pulykahús dukált, és volt szerencsém a világ legegészségesebb kecsketején nevelkedni. Nem is tudok ennek köszönhető csontozatommal a víz tetején lebegni, mint amire megboldogult Jágity Janika ösztökélt Fenyvesen egy alkalommal (ő hentesként inkább húspárti volt).
János bátyám, visszakanyarodva szemétlepte életünkbe.
Idézlek: "Süssön neked a nap és újult erővel folytasd küzdelmed a jóért és a bunyevác nemzetiség országos elismertetéséért. Rám számíthatsz!"
Az ilyen mondatok azok, melyek további erőt és reményt adnak, hitet, hogy érdemes folytatni. Pedig igen hosszú menet lesz ez. Mely végeredménye bárhogy is kalkulálok, nem ebben az évben fog lecsapódni. Ugyanis a kisebbségi törvényünkön történt egy olyan nyakatekerés, ami ezt - bárhogy is fogunk igyekezni - sajnos meg fogja gátolni. Egy újabb svédcsavar, a nem elismert honi nemzeti kisebbségek semmibevételére.
János, a minap kénytelen voltam egy nagy hatalmú szláv embernek azt mondani, hogy több lélekvidító ösztökélést kapok egy ízig-vérig sváb embertől, mint tőled!
Én itt a sváb ember alatt rád gondoltam, ugyan gyorsan hozzáteszem, hálás köszönettel akadnak nagyszerű segítőink és drukkereink más svábok, más egyéb nemzetiségek köréből is.
Mondjuk, ha visszagondolok a bokodi időszakomra, akkor bizony el kell ismernem, hogy a szűk baráti köröm jelentős hányada sváb származásúakból állt, mint Éber, Hellenpárth, Kolos-Koch, Égi, Schweipert, Karchesz, Oszvald, Mészáros, Tettinger, Hársch (némely anyai ágon az). Az összhang mégis tökéletes volt, és akárhány év múlik el úgy, hogy esetleg nem látjuk egymást, ha végre szerét ejtjük, olyan laza könnyedséggel folytatjuk mondandónkat, mintha tegnap hagytuk volna abba. Semmi műviség, semmi álszentség!
Micsoda név lám a Schweipert is, rákerestem a Google magyar változatára, és mindösszesen 20 találatot eredményezett. Hatalmas egyéniség volt a túl korán eltávozott Ádi bácsi (Ádi barátom édesapja), ki egyszerű tejipari kocsikísérő létére egyike volt azoknak a ritka bokodiaknak, ki középiskolában (Baján!) olasz nyelvet tanulhatott. Na most hagyom abba, lévén eszembejutott, milyen finom bora volt az Ádi bácsinak, bár a csemetéje is megőrizte volna ezt a gyönyörűséges apai hagyományt.
Jegyzőkönyv.
Felvétetett Bácsbokodon 1923 évi augusztus hó 19 napján, a világháború hőseinek emlékét megörökitő szobor leleplezése alkalmából tartott diszközgyűlésében
(az eredetivel helyesírásilag is egyező kivonat ... Pogány J.)
Jelen voltak
Zórity János községi biró elnök, Stigmon Károly h. biró, Schadt Ferenc, Jágity Lajos, Muity Máté, Horváth Lajos, Dobler Benedek községi esküdtek, Dr Drozd Andor községi orvos, Volpert György adójegyző, Fekete István közgyám, Faltum Antal községi pénztárnok, Füstös József kir adószedő, Csányi István, Schweipert István, Schweipert Tamás, Folkmann János, Égi Ferenc, Patocskay Lőrincz, Markó István, Hangya Pál, Gergity Mihály, Kriskovics István, Tresz Márton, Schnadenberger Mátyás, Berberovics József, Tokody János, Tettinger Mátyás, Égi Tamás, Jágity János, Rutscher Ferenc képviselők, Pálich Antal vezető jegyző.
A meghívott vendégek sorában ott látjuk ...
vitéz Udvarnoky ezredest (a honvédelmi miniszter képviseletében),
Balku Gyula főispánt,
Dr Szabovlyevits Dusán alispánt (később Bácsbokod díszpolgára),
Jaquemot Miksa alezredest (a Vitézi Szék képviseletében),
Dr. Alföldy Béla országgyűlési képviselőt (Bácsbokod orvosa, később díszpolgára),
Meskó Zoltán országgyűlési képviselőt,
Hermann Rezső alezredest (a honvédség képviseletében),
Halm József csandőrszázadost,
Vojnich Máté járási főszolgabirót a járási tisztikarral,
a szomszéd községek elöljáróit,
a Felső Bácska lap szerkesztőjét
A tömegben általam ismert személyek: Stoll Ferenc dédnagybátyám és az akkor 16 éves Penczinger-Pogány János édesapám.
Következik az események részletes leírása. Ezek között:
Ezután Csányi István plébános képviselő a következő beszédet mondotta: Méltóságos Főispán Úr! Mélyen tisztelt Vendégek!
Egy spártai anyának öt fia volt. Mind az öt harczra termett. Kiüt a háború Sparta és a szomszéd állam között. A hős anya mind az öt fiát elbocsátá a harcba. az anya megállt a város kapujánál és ott várakozott arra, hogy milyen kimenetele lészen harcznak. Ime egy hínök jő.
- Hogy áll a harcz földi? kérdi az anya.
- Elestek a fiaid.
- Nem azt kérdeztem tőled te gyáva, pimasz rabszolga, hogy elestek-e a fiaim, hanem hogy hogy áll a harcz?
- Nagyon jól, válaszolta a hirnök, mert nagyban részünkön van a győzelem.
- Most már örömmel hallom fiaim elestét, mert hazánkért haltak hősi halált, szólt az anya és csak akkor kezdte el siratni édes anyaemlőin felnevelkedett öt gyermekét.
Méltóságos Főispán Úr! Mélyen tisztelt Vendégek! Álljunk meg egy egy pillanatra e szónál: haza. Mi is az a haza? Az a föld ahol először láttuk meg a napvilágot; először kulcsolta össze édesanyánk kezeinket imára és irányította szemeinket az ég felé. Mi is az a haza? Az a föld, ahol minden csillagot saját nyelvünkön, az édes magyar nyelven szoktuk megnevezni, ahol minden domb, határkő ismerős előttünk. Mis is az a haza? Az a föld, ahol Hunyadi karjai a rabigát összetörték, ahol Rákóczi a szabadság zászlaját hordozta. Mi is az a haza? Az a föld, melyért ez a 113 bokodi vértanú is hősi halált halt, kiknek emlékére e nemes község lakóssága emlékszobrot emelt. E szobor talpazatán négy szó van bevésve: Szenvedtél, meghaltál, de feltámadsz! Szenvedtél magyar, német, bunyevácz egyformán, mert valamennyiteket lelkesített a hazaszeretet, az a hazaszeretet amely a világ minden népének rettenetes, halálos harczaiban elsővé tette a magyart. Ezt a nevet megtanulta az egész világ. Sokszor mondtuk, szavaltuk, hogy magyar vagyok halljátok hősi halottak, most leírom és büszkén vallom, hogy hős magyarok voltatok. A szenvedések után hősi halált haltatok, de vigasztaljon az a tudat, hogy fel is fogtok támadni. Szenvedett, meghalt a magyar Haza is, ti odafennt imádkozzatok feltámadásáért, amint mi idelent ugyanazért könyörgünk. Bácsbokodi bús anyák és szomorú özvegyek, ne hullassátok könnyeiteket a messze idegenben elhantolt gyermekeitek és férjeitek felett, ők nyugodjanak ott békében, mi megőrizzük szívünkben emléküket, Isten nyugosztalja őket és midőn a szobor mellett elmentek, gondoljatok arra, hogy meglesz az ő feltámadásuk, de meglesz a magyar Haza feltámadása is.
Stigmon Károly inditványozza, hogy az elhangzott beszédek a közgyűlési jegyzőkönyvbe szóról-szóra jegyeztessenek be.
Véghatározat A község képviselő testülete Kormányzó Úr Őfőméltóságát, a m. kir. Miniszterelnök Urat, a m. kir. Belügyminiszter Urat és a Kalocsai Érseki Hatóságot táviratilag üdvözli, határozatilag kimondja, hogy minden év augusztus 20 napján a hősök emlékére felállított szobor előtt hazafias ünnepet tart.
A jegyzőkönyv elolvastatván, elfogadólag aláiratott. Kmft.
Pálich Antal jegyző, Zórity János biró, Hangya Pál, Kricskovics István, Schnadenberger Mátyás hitelesítők.
A második kép:
"Hősök ünnepe" 1936. május 26. Beszédet mondott: Szapár András igazgató tanító (nagybátyám)
A harmadik kép:
ifj. Pogány János, a Nemzeti Dalt szavalta 1940. március 15-én. A képet szomszédunk, Békei-Bátyity Boldi bácsi készítette az ünnepség után.
Remélem, most sikerült beillesztenem a Berger Feri bácsi 1873-ban készült fényképét.
Bár a kép minősége nem a legjobb, mégis valami képet ad arról, hogy öltöztettek ünnepibe egy sem nem szegény, sem nem gazdag gyereket Bácsbokodon a 19. század végén.
Rézi néni az én drága nagymamám, aki a cigányalmát vagy kockacukrot és kenyeret tette az óvodás táskámba és aki feledhetetlenné tette az iskolai szünidőket egészen 23 éves koromig. Sok-sok szeretetet kaptam tőle és szidást akkor sem, amikor megérdemeltem volna. Nekem róla jut eszembe az esténként fellocsolt és elsöpört járda, a virágos kert a ház előtt, az arra sétálókkal folytatott, kedves hangulatú esti beszélgetések ... az én kis és nagy családom, az én Bácsbokodom. Bizony, bizony falunkban rend, szeretet, egymás kölcsönös tisztelete és tisztesség uralkodott -még a legnehezebb időkben is- és egy kezemen meg tudom számolni a másik, kis csoportba tartozókat. Node elkanyarodtam a témától, pedig a valós képhez még számtalan, számomra kedves bunyevác, magyar és német személyről kellene megemlékeznem.
Süssön neked a nap és újult erővel folytasd küzdelmed a jóért és a bunyevác nemzetiség országos elismertetéséért. Rám számíthatsz!
A Berger Feri bácsihoz még én is jártam tangóharmonikázni tanulni, de a felesége elég rabiátus asszonyka volt, és amikor egyszer az öreg kopasz fejéhez vágott mérgében egy tojást, úgy, hogy bőven jutott belőle rám is, abbahagytam zenei kiteljesedésemet. Ma már bánom, nagyon sajnálom, hogy nem zenélek egy hangszeren sem, pedig mindig is közel állt a műfaj hozzám, volt rá affinitásom.
A Dominó keringőt még ma is elhúznám, na jó, persze basszus aláfestés nélkül.
Alig várom, hogy bunyevác missziónk megszülje végső eredményét, és legyen módunk ugyanolyan társadalmi szerveződésekre, mint az elismert honi kisebbségeknek, majdani működésünk kardinális része lesz a gyerekek érdeklődését hangszerekkel szemben felcsigázni, különösen melyek a bunyevác és sváb hagngzásvilág megteremtői. Harmonikaversenyek, tamburaversenyek, zenekarok újraélesztése, és így tovább.
A minap láttam tévében a madarasi Geigeréket, hát nem igaz, mennyire lenyűgözők voltak a Borbás Marika által megszólaltatva. Az a lány madarasi ám!
Örömmel látlak ismét, és végtelenül szégyellem, hogy éppen egy ilyen lehetetlen időszakban kényszerülünk fogadni személyedben egy nemzetközi hírességünket, akire mi bokodiak méltán lehetünk büszkék.
Mondod, nem lehet sárba tiporni.
Jóságos János bátyám, ahogy te azt gondolod, a virtuális világ még szemetebb, mint az élő. Itt a senkik is valakikké válnak, csupán mert rendelkeznek ezzel a mákonyt okozó eszközzel és annak lehetőségeivel, amit számtógépnek és internetnek hívnak.
Unatkozó napolopók számára mi sem okoz nagyobb élvezetet, mint például az embervadászat.
És nehogy azt hidd, hogy arra szakosodottak beérik a virtualitással, a francokat, átviszik konspirációikat a valós életbe is, kíméletlen pusztítást végezve.
Egy pillanatig se hidd, hogy itt az Indexen cél az ilyenek kordában tartása.
Sajnos évek óta kénytelen vagyok tapasztalni, hogy nem az.
Tudod, mivel lett indokolva láthatatlanná tételünk? Azzal, hogy ne irritáljuk látványunkkal azokat, akik romboló viselkedésük miatt nemkívánatossá lettek nyilvánítva, ennélfogva csak olvasásra nyílott lehetőségük e klubfórumban, hozzászólási joggal nem rendelkeznek.
Megáll az ember esze, hogy hiába igyekszel értelmet vinni ebbe a szellemileg felhígult szférába, ha a minél infantilisabb semmitmondó csacsogások vannak preferálva.
Én jól tudom, hogy közéleti kérdésekben nagyon kevesen mernek civil kurázsijuk alatt a nevüket adni, még mindig uralkodó a megtorlás miatti félsz, de viszont azok, akik mégis felvállaják a nem kifejezetten hálás szerepkört, azok mondandójára többszörös azok száma, kik olvasóként érdeklődést mutatnak.
Na most nem csak mi vagyunk az Index által leköpve, akik ennek a zártkörű saját neves klubnak vagyunk a tagjai (magam sem tudom már pontosan hány fő, talán 50-60), hanem azok is, akik egy dr. Pogány János, egy Héhn László, egy Matheisz János, egy Ferenczi József, egy Farkas Antal, egy Várhalmi Miklós, egy Széll Péter (ez csak vicc, lévén egy ideje azt tartja politikusnak, ha hallgat), netán egy Muity Mijo mondandójára kíváncsiak.
Amilyen egy banánköztársaság, olyan az internetes fóruma!
Ma, a legnépszerűbb elektronikus lap fórumaként már nincs jelentőségük az egyes személyeknek.
János bácsi, ezekben a napokban lesz 7 éve, hogy folyamatosan résztvevője vagyok számtalan személyemet támadó kellemetlenség ellenére is e fórumvilágnak, mi vagyunk Magyarországon az elsők, akik bevezették a kizárólag beazonosítható népen történő résztvételt, és mégsincs becsületünk, mégis le vagyunk köpve.
Hidd el, ez elkeserítő.
Egyszer élőszóban beszámolok neked arról, hogy személy szerint kik azok, mifélék, akik a legcifrább módszerekkel rendre el tudják érni, hogy meggyalázzanak, hogy szégyenbe hozzanak bennünket.
János bácsi, ha ne lenne egy halom olyan témaköre a Mijo Baja Klubja fórumszegmensnek (cakk-pakk több, mint 200), melyek mögött rengeteg munka, rengeteg idő, rengeteg kiadás áll, hagynék veszni mindent a fészkes fenébe, és valamilyen módon kicsikarnám azt az Indextől, hogy minden nicknevemet (Mijo, Muity Mijo, Dalmatinski Podrum, BAJAI 'SAJÁTNEVES', www.bunjevac.hu) azok összes hozzászólásával egyszer s mindenkorra tűntesse úgy el, mintha sosem lettem volna itt.
Istenem, ha csak tizede a kezemben lenne, amit anyagilag minderre a komposzthalomra ráfordítottam :((((...................
Kérlek nézd el, hogy éppen itt és éppen így fakadtam ki, de egyszerűen már annyira undorodom ezektől a módszerektől, és azok gyakorlóitól, hogy szívem szerint elhúznám a belem ebből a recesszió sújtotta országból valahova jó messzire, hogy lehetőleg még az írmagjukkal se találkozzam soha.
Még egyszer mondom: én szégyellem, hogy ilyen nyikhaj körülmények között vagyunk kénytelenek téged fogadni, még akkor is, ha ez főként az Index szégyene.
Üdv: Mijo
(Nem látom azt a képbeszúrást, amit emlegetsz. Ha technikai problémáid vannak, csak szólj, segítek.)
Ebben a házban születtem, a bácsalmási út felöli oldalon lévő hálószobában. A képek a gyűjteményemből származnak.
A ház általam ismert legrégebbi tulajdonosa Schön Ábrahám kereskedő és gőzmalom-tulajdonos volt. A házat nagyszüleim vásárolták meg 1919-ben és a kereskedést nagyapám, Penczinger-Pogány József 1931-ig, majd édesapám Penczinger-Pogány János 1937-ig folytatta. A ház nagyobbik részét 1937-ben Ohnhausz Péter megvásárolta ("Az eredeti tulajdonosoknál pedig ílyen volt" képen a balodali rész) és a kereskedést kb. 1948-ig folytatta, amikor a ház a Földműves Szövetkezet tulajdonába került.
A bolt fejléce nagyapám neve mellett a ház akkori címét és az első bácsbokodi távbeszélőszámok egyikét is tartalmazza.
Köszönöm üdvözlő soraid. Egy fórumot, amelynek neve BÁCSBOKOD, nem lehet sárba tiporni.
Beszúrtam az általam ismert legrégebbi bácsbokodi fénykép részletét, mert a teljes kép mérete meghaladja az engedélyezett maximumot. A képen látható Berger Ádám -Meizl Ferenc díszpolgárunk nagyapja- a Berger zenekar alapítója.
Kedves János Bátyám, itt volt egy hosszabb lélegzetű hozzászólásom üdvözlésedre, ami a mostanában tapasztalható műszaki problémák miatt ("a hiba nem az ön készülékében van"), annak gyakorlata szerint nyomtalanul elszállt.
Örömmel köszöntelek megtépázott és sárbatiport klubfórumunkban: Muity Mijo
Plakát szövege: A TERMELŐSZÖVETKEZET A BŐ TERMÉS ÉS A JÖVŐ ÚTJA!
DISZ Béke Cséplő Brigád 1951, Bácsbokod
Cséplőgép mellett, fent, balra:
Kuzsilek Sándor, ifj. Konczér Oszkár, Bervinkli János
Cséplőgépen (balról jobbra):
XY, Steiner Katalin, .. a jobbszélen Hárs Mátyás és Schamberger László (kétágú villával)
Az alsó csoportban:
A hátsó sor (balról jobbra)
Sándorfi, XY, Franyó János, Sándorfi István, Sevarácz József, XY
Közvetlen előttük (balról jobbra)
Bolvári Mária
Pogány János (a vödrön ül)
Hambalkó Ferenc (motoros szemüveg a homlokán)
Büszke vagyok arra, hogy hozzám közelállók közül egyik ízig-vérig bunyevác barátomban Bokodon, az Iharos Feriben volt annyi tartás és kurázsi, hogy karakteres módon távoltartotta magát egy olyan rendezvénytől, mely népünk árulói által lett szervezve.
Igen, nekünk nem lehet keresnivalónk olyan közegben, melynek minden rezdülése álszent és hazug, melyben sajnálatosan nagy számban találhatók agymosott opportunisták.
Egy tiszta lelkű bunyevác ember tudja hol a helye, tudja kikkel ne váltson szót, tudja kik azok, akik nemzetiségének javát, és nem kárát akarják.
Államunknak büszkének kellene lennie etnikai tarkaságára, és nem asszisztálni ahhoz a törekvéshez, hogy élő népek tűnjenek el kötelékéből, a föld színéről.
Egy magára valamit is adó állam minden egyes fellelhető etnikumának ugyanazokat a kisebbségi jogokat biztosítaná, és sunyi módon nem arra várna, hogy a fennálló lista összeállítóival nem egyező véleményűek, parlamentáris lehetőség igénybevételével pitizzenek elismertetésükért.
Gyalázat és szégyen (nesze nekünk EU!), nem az első ebben a meghurcolt és szétzilált országban!
Szívből örülök, hogy megújult Bácsbokod község honlapja, remélem most már folyamatosan fogják építgetni-szépítgetni annak üzemeltetői.
Rögvest találtam is valami szembeötlőt a főoldalon, mégpedig egy, a holnapi napra előjelzett "Préló" invitációját. Ez ma reggel még nem volt itt látható, napközben került a portálra.
Csakhogy valami nem világos előttem!
Ezen a felhíváson meglehetősen kurtára fognák a mondanivalót, lévén semmi hír nincs arról, hogy ki/mi a szervezője ennek a rendezvénynek (a Veliko Prelo a bunyevác nép hagyományos ünnepe), csupán annyit tudhatunk meg, hogy "bővebb felvilágosítás a 79/450-885 telefonszámon".
A tudakozó szerint ez a szám, a bácsbokodi önkormányzat telefonszáma.
Eszerint azt kell hinnem, hogy ez a kurtacímű "Préló" a bokodi polgármesteri hivatal rendezvénye?
Ez meglep, lévén én eddig úgy tudtam, hogy a bácsbokodi horvát önkormányzat kavarog ismét bunyeváckodással (élén hírhed elnökükkel), és szervez a holnapi napra egy olyan rendezvényt, melyre az ég világon semmi illetékességük sincs.
Talány talány hátán, mely tisztázására leginkább munkaidőben nyílna mód, de hát erre már csak a rendezvényt követő első munkanapon, azaz hétfőn lehetne kísérletet tenni - de akkor már minek!
Valami olyant halottam a minap, mintha ez a horvát elnök néminemű pressziót gyakorol(tat)na a bokodi képviselőtestületre, ami miatt ezek olyan vastagon folyósítják számára a támogatást, mintha miniszterelnökünk bugyellárisával rendelkeznének.
Olyant is hallottam, miszerint egyik fő lobbizója ezen a téren maga a polgármester.
Na ez viszont igencsak meglepett, meglepne, hiszen, ha valakinek, akkor éppen a bokodi polgármesternek kellene ismernie ennek az elnöknek úgy a régmúltját, mint a jelenkorit. És ez bizony nem ad okot valami rettenetesen nagy lámúrra, hiszen olyan önkormányzati törvénysértést nagyon ritkán szoktak elkövetni, amilyent az ominózus elnök tett, igaz, szó és következmények nélkül hivatalból eltűrni sem szokás az ilyesmit.
De jó volna végre megtudni Bokodon, ki a vadász és ki a nyúl, ahogy azt is, hogy a puska kinek a kezében van!?
Afféle nyílt levél, a bácsbokodi horvát kisebbségi önkormányzat öntörvényű elnökének:
Ne fájna és ne járna kisebbfokú földrengés érzetével, istenemre mondom, dobnék egy hátast.
Aszongya Bokodon - az én Bokodomon - a Muity Tóncsó (mostantól a miheztartás miatt minden esetben határozottan le kell szögeznem: ehhez a lényhez semmmiféle rokoni szál, semmiféle kötődés nem fűz!) egyik legkedvesebb bunyevác barátomnak, hogy "F..., ha gondolod, akkor a Mijo odaülhet a te asztalodhoz, és ha véletlenül grimbuszt csinálna, akkor te le tudnád inteni, rád hallgat".
Na most én itt szeretném ennek a kisebbségi elnöknek üzenni, hogy ahogy eddig nem, úgy ezután sem fogok az ő engedélyére szorulni, hol és mikor, kinek az asztalához ülhessek!
Nagyfiú vagyok én már, néha még elengedett fütykössel is képes vagyok pislantani anélkül, hogy össze-vissza spreccelném magamat, nem hogy önállóan döntést hozna, hova és kivel érzek vágyat leülni.
Ez a Muity Tóncsó (ami a horvátoknál Antal jelentéssel bír) már eljátszotta párszor azt, hogy igyekezet megkörnyékezni egyes családtagjaimat, rokonaimat, barátaimat abból az etnikumból, kik sorsa kisarkítottan szívügyem hosszú évek óta, és ez bizonyos körök számára igencsak irritáló. Irritáló, és ha másként nem tudnak ez ellen tenni, most kitalálták ezek a körök, hogy egybemosnak ezzel a Muity Tóncsóval! Sajnos nincs más módom a "védekezésre", mint hogy amerre járok és kelek, mindenhol kijelentem, ennek még a látszatteremtése is rosszindulatú koholmány, hála az égnek, teljesen idegen számomra az a horvát színekben pompázó paprikajancsi, ki amúgy erre az aljasságra skrupulusok nélkül kapható.
A trükk az ügyes, mai idők politikusai szoktak igyekezni ilyen rafinált módon lejáratni egymást, ez a klasszikus "Piszkos Fredhez kötődő baráti szeretetből" merített módszer.
Egyébiránt ez a Muity Tóncsó, ahogy a bokodi kocsmák muslincái zümmögik, ismét nagy fába kívánja vágni szekercéjét, most a változatosság kedvéért bunyevác préló szervezésébe kezdett (igaz, még nincs publikálva). A magyarországi valódi horvátok szégyenére olyan meghasonlott horvát kisebbségi elnökként, kinek vénségére kezd lekristályosodni feltéve önmagának a nagy kérdést, miszerint "létezik, hogy én se horvát, se szerb nem vagyok, hanem .... bunyevác?"!
Tóncsó-Tóncsó, nem késő a te korodban most elkezdeni hezitálni azon, melyik köpeny is valójában a legkényelmesebb és legkifizetődőbb!?
Aszongyák neszét vetted szándékomnak, amit honunkban a bunyevácok nemzetiségi elismertetéséért kezdeményeztem. Tán csak nem, hogy rafinált rókaként te is esélyét látod ennek megvalósításának?
Csakhogy, Tóncsó, van itt egy kis bibi! Te és kebelbarátod/tettestársad (Dr. V.), annyi kárt okoztatok már a bunyevácságnak, hogy nincs az az Isten, mely ne látna át a szitádon, ne tudná miféle okok késztetnek téged erre a hirtelen nagy átbunyevácosodásra.
Tóncsó! Nem kellesz nekünk! Sodord az szívd tovább azt a dohányt, amit zágrábi recept alapján kutyvasztottál eddig is magadnak (és társaidnak), köszönettel majd mi tudni fogjuk, kik is valójában azok, akiket eddig is és ezútán is közénk tartozónak kell tekintenünk.
Téged meg Tóncsó, nyugosztaljon békivel a horvát anyaszentegyház, a miénkhez neked semmi közöd sincs, bocsássa meg az Úr bűneidet!
(Tóncsó, ha némelyek visszautasítják negédeskedő meghívásodat, azt nyugodtan köszönd szerénységemnek!)
Most nagyon rossz lett a hangulatom, és nem kívánok tovább kertelni.
Nekem ne legyen bunyevác Bokodon az, aki amióta divattá vált, kizárólag a bunyevác nép tönkretételén, ellehetetlenítésén, bezúzásán, nemzetiségi legyilkolásán fáradozik!
Nekem ne legyen bunyevác az, ki az emberek között szalonképtelen, például hol nyilvános helyen összerondítva jelenik meg, hol kialvatlan részegségben pizsamában és papucsban jelenik meg konferencián és szólal fel!
Nekem ne akarja megváltani "horvátként" a bunyevác nép sorsát, ki hasonló "elszámolási nehézségek" miatt ült annó, mint amilyenek az elmúlt évekbeli "működését" jellemzik!
Nekem ne folytassa ma szülőfalumban senki ugyanazt a rombolást a bunyevác nép kárára, amilyent gátlástalanul végzett - végezhette, mert hagyták - Baján!
Ne akarja bunyevácaink "javát" egy mentális állapotában megkérdőjelezhető, egyéni előnyökért idegen érdekeket szolgáló roncshalmaz!
Most tudtam meg, hogy régi jó barátom (egykori bokodi bandánk oszlopos kártya- és ivócimborája), a Tettinger Matyi meghalt. Ő is túl fiatalon távozott.
Kevés jószívűbb emberrel találkoztam, szerette a társaságot, szerette az életet. Őt is a "ránkvirradt új idők" gyilkolták meg - túl hosszú az ilyen népek sora!
Matyi emlékeimben örökké élni fog!
Őszintén együttérzek Családja minden egyes tagjával, kikhez úgyszintén baráti viszony fűz.
Csakhogy valami nem világos előttem!