Én nem vettem új gépet, de kis híján én is szerelőt hívtam. Csak közben (szó szerint) megvilágosodtam. Tavasszal beszereltük az új mosógépet, és közben át is rendeztük kicsit a fürdőszobát, máshová került a gép, más konnektorba kellett bedugni. Kipróbáltuk, működik, remek. Nyár elején aztán egyszer csak elkezdett nem működni. Illetve este igen, reggel nem. Aztán jött egy borús reggel, és gondoltam, teszek egy utolsó próbát, mielőtt szerelőt hívnék. Nini, működik! Esküszöm, ez fényérzékeny... És tényleg! :D Csak akkor van áram a konnektorban, ha a lámpa is fel van kapcsolva. Nyári reggeleken ugye nem kellett lámpát gyújtani...
Képzeljétek ... na ezt azért mégse mesélem el .... na mindegy, ha már belekezdtem.
Szóval az otthoni kerámia főzőlapon csak ilyen rapid projekteket bonyolítottam, mint rántotta vagy szalonna sütés. Viszont észleltem, ha visszakapcsolok egy fokozatot, akkor a lap kikapcsol. Bosszantott, de mondom én ez meg nem javíttatom, minimum 10 ezerről indulna a dolog, inkább veszek egy újat, a régit meg kib**sztam a francba Új főzőlap beszerelve, örülés, majd jön az első rántotta. Egy fokozat vissza, lap kikapcsol. A szívroham után hívom a szerelőt, vázolom a problémát. A sajnálkozással vegyes lekezelő kacaj után közli, hogy ezek így működnek.
A gyárban, ahol faterom dolgozott, halt is meg emiatt ember. Bement a műhelybe, ahol az ökrök vizespohárban tartottak valami durva oldószert. Azt hitte pálinka (mondjuk munkavédelmi szempontból az is jól jellemzi a helyet, hogy simán feltételezhette a pálinka jelenlétét az üzemben, mert volt ilyenre bőven precedens), és kortyolt belőle egy jó nagyot.
Nem otthoni szabály, hanem régen rá volt írva a palackokra is! Azaz elvileg nyilvános vagy az ellenőrök által látogatható helyen (vendéglátóegység raktára) emiatt elvileg büntetni is lehet.
Sajnos apám régi vágású motoros, meg úgy 30 év galvanizálóban hihetetlenül ellenállóvá tette a mérgekkel szemben! Sajnos ennek hiánya kevésbé ellenállóvá engem.... :))
Nálunk otthon nincsenek ilyen szabályok, hogy mibe mit szabad tölteni és mit nem. De a műanyag palackokkal nem ártana vigyáznom, mert rendszeresen úgy próbálom feltölteni őket, hogy még rajtuk van a kupak.
Nem véletlenül tiltják azt, hogy az ásványvizes palackba mást töltsön az ember! Vagy ha igen, akkor vegye le a címkéjét, és írja rá filccel, hogy mi van benne.
Amúgy ezzel kapcsolatban volt egy durvább eset. X vasutas a szolgálati ásványvizet megitta, majd a helyére akkumulátorsavat töltött (lopta a mozdonyból), az öltözőbe érve az üveget lerakta a bejáratnál (Miért? Nem tudom!) Erre egy kolléga azt hitte, hogy ásványvíz (szolgálatonként jár egy ingyen), elvitte (mivel a többi is ott volt) beleivott... Lett egy kis botrány, mire kiderült, hogy nem a gyártósoron került a palackba más anyag, ami ártott a cég hírnevének is. Na de az még hagyján, de a szerencsétlen vasutas azóta csak pépeset tud enni, mert a nyelőcsövét szétmarta a sav. Na meg gondolom a munkája is odalett.
Tegnap este fèlálomban hallom párom távoli hangjàt: szivem ecetet raktam a vízforralòba nagyon vízköves! Ma hajnalban kòmásan, na megyek iszom egy kávèt, víz van a forralòban+nescafè+ cukor! Nagy korty a harmónikus èbredèshez...........
.......ma dèlelôtt mesèlem apámnak hogyan vízkôtelenítettem magam reggel! Ô èppen tisztítja a motorját, dünnyög: nem akar lejönni ez a k. olaj! A motor mellett egy asztal, rajta szentkirályi, ròzsaszín kupakkal! Szomjas vagyok, meghúzom!.......Apám: Büdös kölke, megiszod a higítòmat.... nem jön ki hang a torkomon, csak dülled ki a szemem.....Fater: jòl van na, ne, itt egy cigi, gyújtsál rá...........
Bár írásban és baráti körben jutnak eszembe olykor szellemes dolgok, ám ellenséges környezetben (pl. áruház) az ezért felelős agyközpontom megszűnik létezni. Szegény bolti eladók, pénztárosok barátságos, viccelődő megjegyzéseire, "Nahát mennyi sör! Nagy buli lesz?" vagy "Nem is tudtam, hogy tartunk XXXXL-es kotont." legtöbbször csak az "Aha", "Ja" , "Khmmm" és "Múúú" válaszokat bírom produkálni. (Jó, a legutolsót tényleg ritkán.:)
(Egyrészt mindig váratlanul ér temérdek gondolatomba merülve, hogy szólnak hozzám, másrészt akkor már az évszázad poénját szeretném rá mondani és hát ez lesz belőle.:)
Anno, még középiskolában, mentem felfelé a lépcsőn egy szünetben, velem szemben lefelé jött egy tanárnő. Szép libasorban mentünk mi, diákok felfelé, és sorban mindenki köszönt neki:
- Jó napot, tanárnő!
- Jó napot, tanárnő!
- Jó napot, tanárnő!
- Jó napot, tanárnő!
- Jó napot, tanárnő!
Gondoltam, én csakazértis másként fogok neki köszönni - de nem volt időm kigondolni, miként, úgyhogy automatára állítottam az agyam - és valami megmagyarázhatat okból ez jött ki a számon köszönésképp a tanárnőnek:
- Mi van?
Egész nap azon gondolkodtam, hogyan sikerült az agyamnak ezt köszönésként kiválasztania az adatbankból...
Egy hölgy ismerősömmel a Kalifornia álom (fsz.: Emma Stone és Ryan Gosling) című romantikus filmet néztük meg. Moziból kifelé jövet megjegyeztem, hogy micsoda őrületes párhuzam, hogy neki is Toyotaja van, akárcsak a női főszereplőnek én pedig hasonlítok erre a Ryan Gosling gyerekre. Na én emberi lényt így vinnyogva, röfögve és gurgulázva röhögni még nem hallottam. (Csak tudnám, ha egyszer vak, minek viszem moziba.:)
A ház teremgarázsából kihajtva, mindig teljesen kicsavarodva, gerincszakadás közeli állapotban irányítottam a távirányítót a garázskapura és így ellenőriztem, hogy az rendesen lezáródik. 6 év után rájöttem, hogy a lecsukódási folyamatot egyenes derékkal, előre nézve, a visszapillantó tükörből is tudom kontrollálni.
A francia feliratoknak, a félálomnak és a tubusok hasonlóságának köszönhetően tegnap reggel a hámosító krémmel mostan fogat. Közben azon gondolkoztam, hogy ez az új fogkrémnek milyen kellemes gyógynövényes íze van, ami felüdülés a sok "letépem az arcod mentollal" tipusúakhoz képest. Majd amikor az istennek nem bírtam lemosni a fogkeféről - esett le, hogy valami nem stimmel.
A felső szomszédom egy 80 fölötti néni. Eléggé kihagyogat már az agya, de ezt tudja magáról. Normálisan ellátja magát, jár gyógyfürdőbe, egyházi és világi közösségbe, szóval, viszonylag aktív életet él. Nemrég egyszerre indultunk be a városba, és megint rákezdte, hogy hiába a jó testi kondíció, az agya kihagy néha.
- Már megint nem tudom például a keresztnevedet... - vallotta be.
- De drágám - próbáltam segíteni -, hát a múltkor mondtad, hogy arról szokott eszedbe jutni a nevem, hogy nálatok a gyülekezetben ugyanígy hívják a lelkésznőt.
- Aha... Ha épp eszembe jut, hogy hívják a lelkésznőt...
Nekem az arcmemóriám szörnyű. Mostanában meg több új embert is megismertem, és így kissé ciki volt, hogy nem ismertem fel elsőre azt a csajt, akivel egy hete találkoztam. Bár keresem a jellegzetes ismertetőjeleket, de akkor pont oldalról láttam csak, és így nem láttam az egyértelmű azonosítóját az orrkarikát, szemből egyből megismertem volna.
Na meg egy másikat meg összekevertem egy harmadikkal, mert nem volt rajta szemüveg, holott annyira nem is hasonlítanak.
Na meg ma, azaz tegnap is összekevertem egy rég nem látott ismerőst egy másik szintén rég nem látottal. (a kettő barátnője és egymásnak, így a társaság hasonló volt)
az egyszer hallott neveket is tudom. Ha hallottam rendesen a bemutatkozásnál
Akkor neked jó. :-))
Én soha, de SOHA nem tudom senkinek a nevét megjegyezni egy kézfogásos első találkozásnál. Valahogy azzal, hogy aztán én is mondom a nevem, elveszik, amit ő mondott. Totál ontopik, mert ha még találkoznom kell vele, foggalmam sincs, hogy hívják. Évtizedek óta ez van, mindig így volt, nem öregkori elhülyülés. Próbálok direkt erősen figyelni, amikor mondja a nevét a másik, hogy na ő akkor Gipsz Jakab, megjegyez, megjegyez - reménytelen így is. Nem nagyon megy.
Biztos az egyidejű kézfogás teszi. A brit tudósok kivizsgálhatnák. :-)) Vagy nem tudom. Már régen beletörődtem, hogy ez nekem nem megy.
Nekem égőbb lenne hülyeségeket beszélni név gyanánt :-D
A hétvégén volt egy ciki biciklizésem. A Velencei-tótól akartunk menni egy kört, és megnézni a seregélyesi kastélyt (a szüleim végül azzal vettek rá, hogy menjek, hogy a parkot arborétumnak nevezték). Természetesen régóta be van zárva és elvadult az egész.
Mentünk tovább (amúgy se igazán tetszett Seregélyes és a környéke, kilátástalanul lerobbant és semmi érdekes nincs), egyszer csak darabokra törik az első sárvédőm. A következő falu után az első lámpa tartója (amit már nem fogott a sárvédő) adta meg magát a gravitációnak. Már csak egy bogár ment a szemembe, és visszaértünk Agárdra. Vettünk pár ásványvizet, a kiszáradás határán meghúztam, aztán elmentünk fagyizót keresni. A palackot egy asztalon hagytam, ahol öt perc alatt lába kelt. Érdekes ember lehet, aki ellop fél üveg vizet...
Nagykörúton istennő vonul, az élet megáll körülötte, még a hiéna taxisok is abbahagyták külföldi utasuk gyepálását, amikor is ez a nő meglát és széles mosollyal rám köszön. Na és ezért jó a férfiúi szépség jegyeivel szerényebben felvértezettnek és kellő önkritikával rendelkezőnek lenni, mert nem szaladtam bele egy garantált beégést ígérő ismerkedésbe, mert 1000 %-ig biztos voltam benne, hogy valakivel kurvára összekevert.
