"De kis hadviselő országok közül Mo. ipari kapacitás terén eléggé elöl volt."
Igen, arányiban így volt, de ezzel az a baj, hogy a nem elégségesre mondjuk azt, hogy más országokban még ennyire sem volt elégséges. Magyarországon, tán 1939 volt az első olyan év, ahol az ipari termelés volumene meghaladta a mezőgazdasági termelését. A Honvédség teljes, mozgósított létszáma 1 millió körüli volt. Ez az ipari kapacitás egyszerűen nem volt elég még egy részlegesen mozgósított sereg számára sem. Az, hogy mondjuk a Románokhoz képest erősebb iparral rendelkeztünk, inkább csak szépségtapasz. Szerintem.
Egy 2013 -as média cikk részlet, mai történésztől idézet a 2. hadsereg kapcsán,
(szőnyeg alá söprés helyett)
" A veszteségek egyetlen csoport esetében értek el megdöbbentően magas értékeket. Ha a munkaszolgálatosok veszteségi adatait nézzük, akkor megállapítható, hogy közülük gyakorlatilag minden második meghalt vagy hadifogságba esett. Ez különösen furcsa, hiszen a munkaszolgálatosok alapvetően a front mögöttes területén állomásoztak, harcokban fegyver hiányában részt sem vehettek, túlnyomó többségüknek tehát meg kellett volna menekülnie. A 2. hadsereg létszámának majdnem 30 százaléka, közel 43 ezer fő állt munkaszolgálatosokból. Ebből 1943 január–február között 21 287 fő meghalt, eltűnt, fogságba esett vagy megsebesült. Mivel utóbbi kategóriába kevesebb, mint 5 százalék tartozott, elmondható, hogy egy munkaszolgálatos 50 százalékos eséllyel jött haza a Don-kanyarból, míg egy honvédnak erre körülbelül 75 százalékos esélye volt. "
Az állomány töredéke maradt meg harcképes állapotban.
Nem a fele.
Egy 50%-os veszteséget elszenvedett magasabbegység amúgy megsemmisítettnek tekintendő, újjászervezendő, vagy feloszlatandó a többi egység feltöltéséhez.
A fegyverzeti veszteség tényleg abszolútnak tekinthető, de ez a logisztika impotenciájából egyenesen következik.
A magyar hadsereg felszerelését a legjobban felszerelt hadseregekhez (USA, szovjet, német) szokás hasonlítani. Úgy már nem olyan jó mintha a többihez hasonlítanák. De kis hadviselő országok közül Mo. ipari kapacitás terén eléggé elöl volt. A legnagyobb probléma a hivatásos tisztikar alkalmatlansága volt. Tisztelet a kivételnek.
Az allomany kb. fele megmaradt, de a nehezfegyverzetbol szinte csak mutatoba. Tegnap talaltam adatokat errol az emlitett konyvben. Egy hadosztalyt sem tudtak volna a maradekbol felszerelni. Tehat megsemmisult.
"Ez pl. szinte teljesen hianyzott a 2. magyar hadseregnel. Marmint a kikepzes."
Valóban hiányzott.
Meg az alapvető gyalogsági fegyverzet is hiányzott. (Megfelelő számú géppuska/golyószóró, aknák, gránátvetők, kézigránátok, gyalogsági lőszerek, műszaki/utász felszerelés, logisztikai járművek, satöbbi.)
Mindazonáltal szerintem is valóban a kiképzési/vezetési hiányok befolyásolták döntő mértékben a veszteségeket.
Regebben irtam eleg sokat e temban itt is, osszevetve a szlovak egysegek teljesitmenyevel. Bar a ket helyzet kulonbozo tobb szempontbol, de a hozzaallasban oriasi kulonbsegek mutatkoztak. Mondjuk az is igaz, a szlovakok kaptak nemet gyalogsagi kikepzest, koztuk eroditett vonalak elleni tamadas, folyon valo eroszakos atkeles. Ez pl. szinte teljesen hianyzott a 2. magyar hadseregnel. Marmint a kikepzes.
Jónéhány II. VH-t megjárt hivatásos tisztet volt alkalmam megismeni. Két olyat is, akit nagyra tartok. Az egyik eleve hadmérnöki végzettséggel rendelkezett, a másik lovastűzérként vett részt a háborúban, majd utána mérnöki diplomát szezett. Rájuk mindíg felnéztem.
A többi nem volt nagy szám. Jó esetben átlagos alakok voltak, de volt közöttük egy olyan alak is aki egy -az egyben mintha Bárczy János "Zuhanóugrás" című könyvéből került volna elő. Az általam megismertek nagyjából megfeleltek a "Zuhanóugrás"-ban megörökítetteknek. Maga Jány Gusztáv isérdekes alak volt, aki saját teljes alkalmatlanságát a voronyezsi áttörés után a II. Hadsereg elvesztette becsületét kezdetű parancsával próbálta leplezni, a katonákra próbálta tólni a felelősséget.
eszenyi Eszenyi László a könyvében le is írta, hogy a "Ludovika nem elitképző" válaszolták amikor megkérdezte, hogy a nálánál jóval tehetséges barátját miért nem vették fel.
A véleményem szerint a hivatásos tisztikar nagy része alkalmatlan volt a katonatiszti pályára, csak békében "urizálni" tudott.
"A probléma a látszám logisztika ellentmodndásában van."
Szintén csudát.
A kijelölt védelmi körlet adott volt.
A vezetés fél év alatt nem volt képes megszervezni a logisztikát. A veszteségek az igazi védelmi harcok előtt irrelevánsak. Ezekkel a vezetésnek kalkulálnia kell/ett volna, és ez alapján szervezni.
A tartalékos tisztek azon része pedig amelyik nem állt be a farkasok közé, (sajnos ez volt a kisebb részük) sokkal alkalmasabbnak bizonyult a saját emberei vezetésére/életbentartására mint a hivatásosok.
Valójában a kiküldött erőket képtelenek voltak megfelelően felfegyverezni, és teljes impotenciát tanúsítottak az ellátásban.
Azaz tudatosan beáldozták az állományt a "szövetség" oltárán.
Nem értelek, a hadsereg fele haza jött. Szakály Sándor feldolgozta az étkezési létszámokat. A honvédség anyagi erejének a felét megkata. A probléma a látszám logisztika ellentmodndásában van. 200 km arcvonalat megtartani 200 ezer emberrel maximum agy Gallipoli geometriával lehetet volna. Vagy lyukon keresztűl jönnek, vagy olyan vékony a védelem, hogy nem véd. Több ktonát kivinni nem lehetett mer nem tudták ellátni. A tábori türérség fogatolt volt. Lehetett volna tartalék állásod, csak nem volt egészséges lovad ami átviszi a lövegeket. Ha valakinek ez sikerült, azért komoly kitüntetés adtak. A hadsereg sorsát Hitler pecsételte meg, hogy túl nagy arcvonalat adtak. De ezt még Nemeskűrty István is megírta, csak érteni kellene.
Nem volt semmilyen védhetőségi probléma. A probléma a mérete volt.
Alapvetően a tartalékos tisztek sokkal alkalmatlanabbak voltak mint a hivatásosok. Gyenge ember pedig mindenütt van. Egyébként a tartalékos tisztek létszáma nagyobb volt.
Gondold el, 38-ig egy 30 ezres seregnek képeztek tiszteket. Az Antant ellenőrizte.
Mégegyszer mondom, ennyi ló veszteség is sok 3 6 hónap alatt. A többieknek ennél lényegesen több. Olvass egy kicsit Szent György újságot. A raktárak a Dontól 200 km-re voltak. Ide még tömeben szállították az utánpótlást. Pl egy t ábori ágyús ütegnek kb 120 lova van. Ezek napi ellátása 1200-1400 kg takarmány. Mindezt 200 km-ről kellett kivinni. A lóvakat kénytelenk voltak túldolgoztatni, vagy mást kellet kitalálni.
"A valamivel több mint 100 ezres veszteségben benne vanak a harcképtelen sebesültek, és a hadifoglyok is."
Nem kell a sóder, a 2. Magyar Hadsereg megsemmisült. Ez az alap, ezt lehet "ragozni".
Bebizonyosodott, hogy a magyar hivatásos tisztek feladatuk betöltésére alkalmatlanok. Képtelenek voltak megfelelő taktikai döntéseket hozni, majdnem fél év alatt képtelenek voltak egy védelemnek csak az alapját is kiépíteni, és le sem szarták a legénységi állományt. A véres visszavonuláskor pedig minimális veszteséget szenvedett a tisztikar, a legénységi állományhoz képest egy a százhoz arányban, amiből egyenesen következik hogy ki járt a visszavonulók élén...
A tartalékos tisztek helytállása ezen nem változtat, ugyanis ők voltak kisebbségben...
A "védhetőség" érdekében az alapvető munkákat sem végezték el.
A szovjetek minimális páncélostámogatással törtek át.
Nem építették ki a tüzérségi állásokat, nem építették ki a váltó állásokat, és nem gondoskodtak a tüzérség mozgathatóságáról sem.
(Csak szólok, "az igásállatokhoz szakértően értő parancsnok" nem csökkenthette 10% alá az őszi/téli baromveszteséget. Ez a minimális veszteségi arány igavonóknál munkában. Ehhez kellett volna szervezni...)
Szerintem itt senki nem vonja ketsegbe Nemeskurthy munkassaganak a fontossagat. Viszont vannak itt olyanok akik ismerik a szakmai kivanalmakat, ha hadtortenelemrol beszelunk. Annak pedig Nemeskurthy nem mindig felelt meg. A lenyeg olvasni kell minnel tobb szakirodalmat is.
A film maga mestermunka, nagyon kozel hozza azt, hogy tobbek kozott mivel kellett megkuzdeniuk a megszallo csapatoknak is, de foleg nekik. Iszonyat moralis dilemmak, bunok, visszaelesek, hol kenyszerbol, hol a hianyos kepessegek, tudas miatt, hol mero gonoszsagbol.
A háború alatt rövídett képzés volt. 44-ben nem szerepel a Nemeskürty István a sematizmusban. Azaz nem volt tiszt. A katonai reaál iskola ott volt mögötte. 25 ös születéssel avatása előtt vége lett a háborúnak. Alap képzettsége magyar–olasz–művészettörténe az ELTE-n. Ha sok mindenben nics igaza, amikor megjelent akkor se volt, könyvei fontos vitákat indítottak el. Pl Ez történt Mohács után...
Én úgy gondolom, ha valaki ad magyarságára, az a 13-t még 70 évesen is összeszedi.
A valamivel több mint 100 ezres veszteségben benne vanak a harcképtelen sebesültek, és a hadifoglyok is. A II Vh politikailag megoldhatalan feladat a magyar államvezetésnek.
Ha valaki ránéz a 41-es térképre látja, hogy a hadak útjában voltunk, lehetetlen volt kimaradni belőle.
A II. hadsereg megkapta az akkor honvédség fegyverzetének a felét. Ennél többet nem mertek adni. A hadsereg ellátása a logisztikai rémálom volt, kevés volt a kapacitása. Akkora frontszakaszt kellett megszállni, ami majdnem másfészerese volt a védhetőnek. Kevés volt a páncélos. Az igás állatokhoz szakértően értő parancsnok is közel 10 %-át vesztette lóállományának még visszavonulás előtt. Tehát a tüzérség java ott veszett,
Az a baj a 1990-ig rengeteg írásban megtalálható azok a pontok, amit kommunista történetírás megkövetelt. Anélkül nem jelenhetett meg. A sorok közt is kell olvasni.
Szakirodalomként ne erőltesd a Nemeskürtyt, mert irodalomtörténész volt, ráadásul a politikai megalkuvások is gátolták, elég sok a téves állítás, feltételezés műveiben. Mára erősen meghaladott. Anno abban volt jelentős szerepe, hogy megszólalt erről a témáról.
