Íme egy hatéves topic, ahol zavartalanul szórakozhatsz. Egy régi/új szolgáltatás, bármilyen történelmi témában -- ahová betette a politika a mocskos patáját -- irhatsz, vitázhatsz, elmélkedhetsz. Egyetlenegy kérés: tiszteljük a vitapartnert. Andrea Sbardellati
Egyrészt: a kommunizmus legelvadultabb ideológusai (márpedig mint tudjuk sokan és alaposan el tudtak vadulni ebben az irányzatban) sem állították soha, hogy a kommunizmusban minden szükséglet kielégíthető lesz. (Ha isten mindenható, teremthet-e akkora követ, amit nem bír felemelni?) A tárgykörben érdemes elolvasni a valaha írt egyetlen, igazán jó kommunista utópiát (Fekete Gyula: A kék sziget) — legalábbis nem tudok többről.
Másrészt: a szerző éppen azért hangsúlyozza, hogy csak kisebbségként lehet stabil, mert úgy véli, hogy kevésbé hatékony (termelékeny), mint a piacgazdaság (amelynek részeként szükséxerűen átlag alatti materiális életszínvonalat kínál).
No látod, ezért érdemes elolvasni a könyvet: ezt a kérdéskört rendesen körüljárja. (Objektív mérce éppen azért nem lehet, mert a személyiség vágyai szubjektívak.) Ippeg abba a csapdába esel, amitől deréxerzőnk a bevezetőben óvni próbál: valamiféle kívülről meghatározott, teleologikus szempontrendszernek próbálsz megfeleltetni egy autonóm módon fejlődő közösséget. Nos, nem: nem azt kell vizsgálni (mondjuk a szerzővel) hogy milyen módon érethetnénk el "az emberekkel" azt, ami szerintünk nekik jó, hanem azt, hogy vannak-e a közösségek fejlődésének olyan irányai, amelyek eléggé stabilak ahhoz, hogy (legább középtávon) prognosztizálhassuk további alakulásukat.
Felhívon Nb. Figyelmedet az "irányai" kifejezésre: a szerző fő tézise éppen az, hogy most a társadalmak fejlődésének olyan szakasza felé haladunk, amelyben drasztikusan különböző típusú közösségek lehetnek evolúciósan stabil stratégiák. Melléktézise szerint az általa kommunizmusnak nevezett közösségtípus az egyik ilyen — méghozzá hangsúlyozottan kisebbségi — hosszú távon is evolúciósan stabil adaptáció.
És még valami. A kommunista ideológia szerint a progresszió egyetlen és kizárólagos oka a látens szükséglet. Ámde, ha mindenki a szükségletei szerint... akkor hol a francba is van a látencia? Azaz stagnálunk?
Van valamiféle objektív, az arányosság követelményének is eleget tévő mérce, amelynek alapján a társadalom minden egyedére megállapítható a "szükségletek szerint"? Volt egy kisérlet a minimál szükségletekre alapozva...
Van valamiféle objektív, az arányosság követelményének is eleget tévő mérce, amelynek alapján felmérhetőek a képességek és ezek személyre szabottan hozzárendelhetől az elvégzendő feladatokhoz?
Egyáltalán, hol van itt a személyiség a maga vágyaival, álmaival?
Ha a kiindulópont ilyen, akkor már nincs mit pontosítani a későbbiekben.
És akkor még egy árva szót sem szóltam az egyenlőség-szintek... hogy is mondjam ... sajátos kvázi-definiálásához.
No ja. ezt én is megkérdeztem tőle (az első két és fél változatot végigvitattuk; végül a 4.0-hoz talált kiadót).
Idézet a műből: "A kommunizmust az egyszerűség kedvéért azonosítom a szükségletek szerinti elosztással, a képességek szerinti munkával, a fogyasztásra, a viszonyokra és a hatalmi helyzetre is kiterjedő egyenlőséggel. A könyv további fejezeteiben ezt a képet... pontosítjuk majd."
De vajon mit érthet ifj. Marosán kommunizmus alatt? Ha ugyanis a marxi-lenini ismérvek szerinti kommunizmust feltételezi, akkor szerintem valahol gellert kellett kapjon az evolúciós logika.
Az alkalmazott módszer eltér a “klasszikusok” idézeteivel teletűzdelt, a “kívánatosság” követelményét hangsúlyozó írásokétól. Az ideológia bizonyítatlan, de megkérdőjelezhetetlennek deklarált feltételezései helyett az evolúció — tudományosan igazolt — módszereivel keresi a választ. Nem azt kérdezi, elképzelhető-e a kommunizmus globálisan, hanem: lehet-e piaci környezetben evolúciósan stabil stratégia? Nem azt bizonygatja, hogy szükségszerű, hanem azt vizsgálja, merre halad a társadalmi evolúció a korlátos glóbuszon. Nem akar meggyőzni senkit elkerülhetetlenségéről, hanem felrajzolja azt a fokozatosan kiformálódó, evolúciósan adaptív környezetet, amely életprogramjuk megváltoztatására késztetheti az embereket. Nem az erőszakos forradalom jeleit fürkészi, hanem feltárja, hogy a fejlődés maga kínálja fel a kommunizmust, mint választható lehetőséget.
A könyv az elmúlt évtizedekben a legkülönbözőbb területeken igazolt evolúciós modelleket alkalmazza. E modellek és fogalmak túlnyomó többsége — bizonyos megszorításokkal és némi óvatossággal — átvihető a társadalom jelenségeinek elemzésére is. Segítségükkel új megvilágításba helyezhető a fejlődés, feltárhatók a jövő alternatívái, értelmezhetők a szemünk előtt kibontakozó változások. H. Seldonnal — Isaac Asimov halhatatlan hősével — szólva könyvünk csak azt mutatja meg, „hogyan lehet olyan kiindulási pontot találni, amely megfelelő feltételezésekkel a káoszt legyőzi. Ez lehetővé teszi a jövő kiszámíthatóságát, természetesen nem teljes részletességgel, hanem nagy általánosságban és közel sem teljes bizonyossággal”. Az eredmény pedig egy rövid mondatban így foglalható össze: a kommunizmus lehetséges, törvényszerű, de nem kizárólagos. Sőt — a belátható időben — nem is többségi társadalmi forma.
Marosánról egyik (megboldogult) professzorom említette az anekdotát. 57 elején eligazítást tartott a BTK-n, s megemlítette, hogy neki mindig tűzparancs volt a zsebében. Aztán valamelyik kislány félve megkérdezte tőle az előadás végén, hogy most mi van a zakójában, erre ráütött a zsebére: Tűzparancs! :)
Üdv P/C! Gondolom ez a volt fizikus elképzelése az evolúcióról... :)
Úgy tanultam annakidején, hogy az a történelem, amit megírnak. Hogy mi köze ennek az adaptációhoz, nos, ha beírod ebbe a topicba akkor biztosan el is olvasom.
Aranyosnak aranyos, de nem tetszik, bár nem is zavar különösebben. Ettől még kedvelem a hozzászólásaid, de nagy tétben le merném fogadni, hogy nem sok ismerettel rendelkezel saját magadról, viszont annál nagyobb önbizalommal...:)
Aranyos, hogy amikor laikusként oktatsz ki hozzáértőket valamilyen témában, az teljesen természetes a számodra, viszont Marosán csak a pékségben boldogulhat.:)
Ennek a Tellérnek az a szerencséje, hogy nincs módjában megvalósítani politikai programban a társadalmi önvédelmét, mert a jóléti megroppanás után elsőként akasztanák lámpavasra a t. önvédekező társadalmi rétegek. Isten tudja, talán kéne ennek a társadalomnak egy ilyen önvédelmes "kitérő". Az eredménye jelentősen megdobná a modernizációra való hajlandóságot; lenne mire mutogatni onnantól kezdve.
magyar polgárosodás: traumák és újrakezdések BERENDEZKEDÉS UTÁN KIEGYEZÉS? .. Logikus kérdés: vajon lesz-e, lehet-e második menet? S még ezek előtt: vajon elvileg lehetséges-e olyan második menet, melynek során - a szocializmus bevezetésének traumájához hasonlóan - a magyar társadalom megemészti, feldolgozza, kiheveri a neoliberális Befektető okozta társadalmi megrázkódtatást, s megtalálja a maga szuverén és szerves továbbfejlődésének útjait és formáit? Válaszaim: az orosz, a balti, a lengyel, a kínai példa mutatja: a Befektető korlátlan uralmával és társadalomalakító hatásával szemben elvileg lehetséges a megtámadott társadalmak önvédelme, s ezáltal nemzeti érdekű integrálódásuk a világfolyamatokba. A mi második menetünk azonban már nehezebb kérdés. A Befektető érdekei szerinti folyamatok túlontúl előrehaladtak a maguk medrében. S vélhető: a totális nyomulással szemben csakis a szervezett, totális ellenállás és ellennyomulás s mögötte a tudatosan kidolgozott és megfogalmazott szellemi alternatíva jelenthet megoldást.
A szocializmus és a Befektető magyarországi berendezkedésének és a berendezkedés sorsának amúgy igen termékeny történelmi analógiája egy ponton bizonyára nem érvényes. A szovjetrendszer berendezkedésekor egy, a magyarnál primitívebb, bárdolatlanabb hatalom telepedett ránk. S quislingjei is nagyrészt primitívek és bárdolatlanok voltak. A Befektető háttérrendszerének és quislingjeinek, valamint a mai magyar társadalom ellenálló képességének megítélésében legyünk óvatosak..Tellér Gyula HV
A végét benyomom ide, hátha Triste, P/C, Kaleb, Bimbum, Madfax, Macskaköröm és Gedeon olvtárs is kíváncsi rá: "Ungváry megmutatja, hogy igenis lehetséges két urat szolgálni: lehet az ember egyszerre szélsőjobboldali és liberális. Az egyik csupán a ráció, a másik az érzelem kérdése. Mindez már -- többek között -- Pinochetnek is sikerült. És Magyarországon -- hála a nemrég levitézlett polgári méltóságoséknak -- bőviben vagyunk a szép, új stadionoknak."
A Wikipédiában amgolul is magyarul is, de ez az anyag nem a Wikipédiából való, és valaki, aki angolul nem tudja elolvasni, megkért, hogy forditsam le. Annyira nem bántam, mert érdekes a téma. Úgy került elő a Wikipédia topikban, hogy néhányan kérdőre vontak, mit siránkozok én azon, hogy a nemzetközi enciklopédiában milyen Magyarország képe. Megpróbáltam megmagyarázni, hogy nem hogy nem mindegy, de országok sorsa múlhat ehhez hasonló apróságokon. Eközben akadtam a tanulmányra, ami arról szól, hogy Masaryk és köre majd száz évvel ezelőtt megágyazott azoknak a balitéleteknek, amelyek ma is élnek a rúlunk valamilyen szinten is tudó amerikaiakban. Időközben két nagy békeszerződésen vagyunk túl, amelyeknek a kimenetelében az "apróságok" döntő szerepet játszottak. Vitás ügyeink, másokkal ellentétes érdekeink pedig ma is vannak, és ha lemondunk a magunk külső képének formálásáról mások javára, akkor boritékolható, érdekeink milyen mértékben fognak érvényesülni. Igy kapcsolódik össze történelem és politika a tanulmányban. Jobb témát ebben a topikban nehéz volna találni.
Csak még egy megjegyzés: önzetlenül felvállaltam a forditást odaát, de ha valaki besegitene, azt nem fogom visszautasitani :-) Félreértés ne essék, nem ezért kacskaringóztam át, a téma ehhez a topikhoz tényleg kitűnő.
