Terrigenya:
"Te most is meg vagy győződve, hogy az állatok hülye tuskók, akiknek szavakban megfogalmazott gondolatok híján nem lehetnek normális érzelmei se."
Néhány állat tényleg elég tuskó. Például a békák olyan primitív bunkók, hogy azon magam is elcsodálkoztam. Kedves Terrigenya, mondjál nekem akárcsak egy példát arra, amikor egy béka valami konstruktívat cselekedett. A békák olyannyira hülyék, hogy még azt se tudják, hogy hogy mi az a sörnyitó. Egy-két éve láttam valahol egy békát, és akkor éppen az volt a programja, hogy ült egy levél tövében és leste a legyeket. Hát, mit mondjak, nagyon kreatív. A békáknál senki sem hülyébb. Az ostobaság egyik legtipikusabb esete. Mit lehet elvárni egy békától? Te például mit bíznál rá egy kretén békára? Egy békának még a nézéséből is messziről lerí, hogy idióta. Szerintem nincs nagyobb szívás, mint egy béka. Ha lenne egy békám, biztosan elajándékoznám valakinek.
Nem érted, hogy éppen én vagyok az aki nem felületesen kezeli le az állatot???
Azt magyarázom, hogy NE EMBERNEK, HANEM ÁLLATNAK kezeljük őket!
Ez nem lenézés!!!
Magamért sem lehetek oda, mert embernek születtem!
Ez nem felnézés!!!
Én csak azt mondom, hogy azok a szerencsétlen dögök is sokkal boldogabb és szeretetteljesebb életet élhetnek, ha tudjuk, hogy csak állatok, és nem akarunk különféle komplex emberi érzelmeket beléjükvetíteni!
Szeretni tudnak, de ne számítsunk már rá, hogy ezt szóval közölni is fogják!!!
Éppen csak olyanokkal vitatkozol ilyen vehemensen, akik nem fél éve, hanem esetleg évtizedek óta tanulmányozzák gőzerővel állataikat. Ha az érvek és a történetek nem hatnak meg, akkor remélhetőleg saját tapasztalataid fognak néhány éven belül meggyőzni, hogy tévedtél az állatok felületes lekezelésében.
Valamelyik angol vagy francia politikus mondta anno: "az oroszokat túlbecsülni nagy hiba. Ennél nagyobb hiba csak az, ha alábecsüljük őket." Talán nem kell mondanom, hogy itt az oroszt kell behelyettesíteni állatra (csak nehogy átpakoljanak a politikába).
Nem értitek, hogy itt nem nekem kell elgondolkodnom???
Én fél éve "tanulmányozom" a macskám (fél éve teszem ezt gőzerővel), és az eddig levont következtetéseimet, úgy érzem NEM VÉLETLEN tudom ilyen komoly érvekkel védeni.
ÉN NEM MONDOM, HOGY AZ ÁLLATOK TUSKÓK VAGY HOGY NE LENNÉNEK ÉRZELMEIK.
ÉN CSAK AZT SZERETNÉM, HA MÁS IS ELGONDOLKOZNA AZON MIT IS JELENT AZ, HOGY ŐK "CSAK" ÁLLATOK!!! )-:
Épp ez az, hogy semmivel nem vagyok előrébb, és ezért is adtam fel. A topiklátogatók gyakorlatilag egyöntetű véleménye ellenére Te most is meg vagy győződve, hogy az állatok hülye tuskók, akiknek szavakban megfogalmazott gondolatok híján nem lehetnek normális érzelmei se. Nem tudok több érvet, 371 hozzászólás óta nem finomult a véleményed, miért pont nekem sikerülne áttörést elérni?
Ezt ne vedd személyesnek, nem sértegetni akarok, csak egyszerűen nincs érvem, ami elgondolkozásra kényszerítene. Ha mégis eszembe jut, írok.
1.) Egy néhány hónapos csecsemő, még nem elég tudatos a megsértődéshez.
2.) Nem kell a tudományos definícióval tisztábanlenni, elég csak ismerni az érzést!!!
Egy macska nem sejtheti milyen az a nevetés, ha nem tudja milyen az a nevetés.
Ez roppant egyszerű!!!
A néhány hónapos nevető csecsemő is biztosan tudatában van a nevetés tudományos definíciójának, és annak, hogy ő most egy mennyire komplex tevékenységsort hajt végre.
"MEN SÉRTŐDNEK MEG!!!
Ez felejtsd el!!!
Tudod mennyire komplex gondolat az, hogy Te valakit elküldessz a búsba???
Már az a tény is megkérdőjelezi ezt az érzelmet, hogy nem képesek szavakban gondolkodni.. "
Hát kedves Thoughts... Az érzelmekhez az kell, hogy szavakban gondolkodjál? Ha például a munkahelyeden meglátod az utált főnököd, és görcsbe rándul a gyomrod, akkor mondod magadban, hogy "de nagy köcsög ez a faszi, mert tegnap is..." és így tovább? Vagy a kedvesed esetében a szívdobogást az a megfogalmazott gondolatsor váltja ki, hogy "hű de jó bőr ez a csirke, szép szőke, ráadásul jól szopik..."?
És ha valakit, akit régen nagyon utáltál, meglátsz újra, akkor mi jön előbb elő: az érzés, hogy utálod, vagy az emlék, és a szavakban megfogalmazott gondolat, ami miatt utálod?
Ha nálad ez így van ahogy írtad, akkor te vagy a világ legérzelemmentesebb embere, akinek diliházban a helye, mert teljesen képtelen emberi érzésekre.
Olvasd már el azt az utolsó idézett mondatodat még egyszer, és lásd be, hogy értelmetlen.
Az állatok azért biztos nem sértődhetnek meg, hogy kiröhögjük Őket, mert ahhoz tudniuk kellene, mit jelent nevetni, mi annak az indittatása.
Mivel az állatoknak nincs humorérzékük, el lehet vetni azt az elképzelést is, hogy tudják milyen érzés nevetni, hogy magukravegyenek egy általuk értelmezhetetlen jelenséget...
Én nem mondtam, hogy az állatok ne "komunikálnának", ne lehetne viselkedésükből olvasni.
Én is épp azt mondom, hogy lehet! Ehhez csak az kell, hogy ne emberi grimaszokat véljünk felfedezin az állat arcán, hanem tanuljuk meg megértni az állati grimaszok jelentéség.
Azt viszont nem hinném, hogy az állatok "arc"kifejezése komplexebb lenne a miénknél. Más, de nem komplexebb.
(Kb. 10000 elkülöníthető jelet lehet leolvasni az arcról.)
>Ha pl. felhúzza a szemöldökét még nem biztos, hogy érdeklődik.
Nem, de ha egy kuty hátracsapja a füleit és behuzza a farkát, miközben kivillantaja a fogait, nagy tétben lehet arra fogadni, hogy fenékbe fog harapni.
Nekem a 3 macsból az egyik(kb7kilo)kinn ült a kertkapu előtt, mikor a kocsit mostam. Egy szép német juhász jött nagy vidáman felém, és LÁTTAM A POFÁJÁN, hogy játszani akar. Oszt meglátta a macsekot... Nézték egy pár pillanatig egymást, mignem az ülő macs felemelte az egyik első lábát és nézegetni kezde a karmait-> kutya ezerrel el. hang egy piiszenés sem volt.
Az állatok "arc"kifejezése szvsz sokkal komplexebb, mint a miék, csak érteni kell.
A sértődésre csak annyit, hogy régebben előfordult, hogy hétvégére otthon hagytuk a macsot-fogjon magánnak egeret-, mi meg kimentünk a telekre. No mikor megjöttük kaptunk a pofánkba rendesen. Azt a berregést, kaffogást nem lehet félreérteni. igen is erősen belegyalogoltunk a lelkébe, és ezt tudomásunkra is hozta.
Hát, elég vad a macskánk (egyszerű-gyönyörű cirmos ;-)), játszani imád, sőt! Ha nem játszunk Vele eleget, akkor kierőszakolja: megpofoz, megharap stb. A simogatás csak akkor működik nálunk, amikor Ő akarja. Ha nem akarja jobb esetben elrohan, rosszabb esetben harap, csíp, karmol. Egyébként tud nagyon édes lenni, rendszeresen velünk alszik, reggelenként odajön és odadugja a fejét, hogy simogassuk, dorombol ... szóval ennivaló. De csak addig amíg Ő akarja, ha már nem jó Neki, akkor mint előbb: harap, karmol. A cicipecánál van sokkal jobb, bár egy kicsit többe kerül. Ha emélszel volt egy időszak, amikor minden hülye a moziban erős piros fénnyel szórakozott(lézerbicska). Ezért megőrül a cicánk, vadászik rá, iszonyatosan elvezi. Már akkor vadászpozíciót vesz fel, ha meghallja a kütyü zörgő hangját.
Egyébként csak azért írtam, mert szerintem ennyire egyértelműen nem lehet egy állatot megszelidíteni. Csak akkor és addig működik szvsz, ha az állat is akarja. Abban - gondolom - megegyezünk, hogy az állatoknak is van egyénisége, érzelmei, szokásai, s ezekhez bizony csiszolódni kell a gazdinak is.
Szóval, remélem Neked csak jó tapasztalataid vannak a cicákkal szelidítés téren, bár szerintem az nem igazi macska, amelyik minden ok nélkül odabújik az emberhez ;-)))
Sokat írtál, aminek nagyon örülök, ezért igyekszem a legtöbb általam nem elfogadhatónak tartott kijelentésre reagálni.
>"Igen is lehet arckifejezésük!!!mert az állatok is éreznek, nekik is van lelkiviláguk és azt ki is tudják mutatni"
Nem mondtam, hogy nincs arckifejezésük. Az általam ismert egyik kutyának pl. jól látható a szemöldöke (más szín), ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy annak funkciója is van!
Én azt mondtam, hogy az emberi arckifejezésekkel nem szabad összehasonlítani, mert ahhoz nincs semmi köze!
(Ha pl. felhúzza a szemöldökét még nem biztos, hogy érdeklődik.)
Először meg kell ismerni az arckifejezéseket, aztán lehet érteni, de nem lehet az emberi mimika jelzéseit általánosítani az állatokra.
>"Lili is megsértődött amikor jó pár éve hazavittem egy kóbor cicet, kb 4 napig volt nálunk mert sikerült hamar gazdit találni, és utána vagy 2-3 hétig nem állt velünk szóba"
A topic elejefelé már volt róla szó, hogy a féltékenységet a sértődéssel nem szabad összekeverni.
Szerintem nem szabad elfelejteni, hogy annak az idegen maccsnak a szagát Lili sokkal tovább érzi mint Ti, megkönnyítve ezzel számára az asszociálást a rossz emlékekre...
Nem rátok haragszik, hanem az előző maccsra és annak a szaga beárnyékolhatja a hangulatát.
>"Bandikát, nem ment el csak sértődötten félre fordította a fejét, na erre kapot egy falatkát, még jobban elfordult, utána engesztelő udvarlás a ciccnek, igen csak kérette magát de végén"
Hát ne is haragudj, de ez nem sértődés!
Egyszerűen megtanulta, hogy ha ezt és ezt csinálja, akkor jön a jutalom.
Ha bedőlsz a trükknek vess magadra, de ez nem sértődés, hanem a kérés egy adott formája a számára...
>"Kutyák "okosságáról": mi az hogy okos egy kutya??"
És mi az, hogy a macska az?
Erre nem is akarok reagálni, majd más megvitatja veled, ha azt állítod, hogy a macskák okosabbak/inteligensebbek a kutyáknál...
>"Nagyon sok más módszer is van a fegyelmezésre és nevelésre.Biztos vagyok benne hogy mielőtt a macskád odacsinált jelzett neked"
Ebben én nem vagyok annyira biztos, mert mint már mondtam egész addig nem volt olyan, hogy neki jeleznie kellett, ha ki kellett mennie...
Emellett nem zárom ki, hogy csak mi nem keltünk fel a jelzésére...
>"A macsokról olvastam hogy bosszúállóak, és nem felejtenek, képesek még évek múlva is emlékezni arra ha valaki rosszul bánt velük."
Ez egy fatális tévedés!!!
Nem tudja az emlékeit tudatosan előhívni!!!
Nem képes tervezgetni, vagy bosszút állni egy régi sérelemért... (Különben is honna tudná, mivel árt nekem?)
>"ne mond azt hogy szereted őket, mert csak uralkodni szeretsz, és nap mint nap érzékeltetni a felsőbbrendűségedet."
Nem hiszem, hogy éppen Te fogod elmagyarázni az állataim iránt érzett érzelmeim...
Azért ez már mindennek a teteje!!!
Neked fogalmad sincsen arról, hogy az én állataimnak mennyire jó dolguk van...
>"szerintem semmi,én nem úgy tapasztaltam hogy félelmből sértődnének meg."
MEN SÉRTŐDNEK MEG!!!
Ez felejtsd el!!!
Tudod mennyire komplex gondolat az, hogy Te valakit elküldessz a búsba???
Már az a tény is megkérdőjelezi ezt az érzelmet, hogy nem képesek szavakban gondolkodni...
>"Kommunikál veled, a tudomásodra hozza hogy ez neki nem jó."
Ez már egy inkább elfogadható gondolat, de ez még nem sértődés, hanem "érzelemközlés".
Ha Te csak arra a típusú viselkedésre reagáltál, ami az emberi kontextusban a sértődésre emlékeztet, a Te állataid a legszerencsétlenebbek, mert csak akkor veszed észre, hogy nekik nem jó, mikor végre kijön belőlük egy olyan mozdulatsor ami Téged a sértődésre emlékeztet és csak akkor érik el a céljukat...
Hát, azért ennél jobban oda lehet figyelni még egy macska komunikációs próbálkozásaira.
Ennél még én is jobban odafigyelek. (-:
>"A macsot pedig nem lehet csupán a simogatással magadhoz édesgetni, mert nem minedenkitől tűrik el a simizést."
Természetesen mindenkinek a saját macskájával kiépített viszonyát javíthatja.
Én sem tudnék mit kezdeni fél óra alatt egy vadmacskával...
Fél év alatt már többet...
>"sokat kell beszélni nekik, nagyon szeretik és értekelik is, idővel még "vissza is szól".
Nem állítom, hogy ne szeretnék, de biztos nem azért mert élvezik a tartalmát...
Azt végképp ne képzeld, hogy a macskád érti minden szavad!!!
>"Igazad van nem emberek, ilyet nem is állított senki, de azért nem tennék olyan kijelentést hogy "Ők csak állatok" mit jelent nálad a "csak", ez így nagyon lenézőnek hangzik."
És ha azt mondom, hogy egy csecsemő még csak csecsemő???
>"Az én kutyám nem döglene éhen, mert tud "szólni""
Még jó, hogy idézőjelbe tetted!!!
Én nem tettem abba, olvasd el ujra és értelmezd úgy is!
>"A kutya sértődés ritka, nálunk kölyök korban fordult elő hogy valami nagy disznóság miatt a párom "megütötte" (a seggére csapott kettőt) ez reggel történt, délután mikor hazajött a kutya elvonult a szék alá és nem jött elő.Napokig nagyon bizalmatlan volt vele, kerülte, nem üdvözölte, viszont félelem nem látszott rajta, és nem fogadta el tőle a kaját sem."
Na pontosan ez az, amit én félelemnek hívok.
Biztos koncentráltál arra, hogy vajon egyáltalán képes e megsértődni, mikor kielemezted a szitut?
Igazad van nem emberek, ilyet nem is állított senki, de azért nem tennék olyan kijelentést hogy "Ők csak állatok" mit jelent nálad a "csak", ez így nagyon lenézőnek hangzik.(bármikor bele rúghatok, észnélkül irthatom, elvehetem a területét, mert ÉN VAGYOK AZ EMBER, ez a "csak"?)
Milyen tulajdonságokkal érzékeltessem az állatok viselkedését?? valamihez hasonlítani kell hogy meg lehessen érteni mit akarok kifejezni.
Az én kutyám nem döglene éhen, mert tud "szólni"(így rövödebb leírni,mint körbe írni hogy is teszi ezt),mert ha én ezt egy kutyásnak mondom rögtön tudni fogja mi az hogy Szól a kutya.Nagyon sokszor volt hogy a megszokott időben nem adtam neki enni, tudomásomra hozta, egyszerűen, nyalogatta a kezem, egyébként nem szokta.A macs is kért már tőlem szőroldót (imádja) leült a polc elé ahol tartjuk, erőteljesen nyávogott és mintha fel akart volna mászni.Nagyon nehezen értettem meg mit is akar, csak mikor felemeltem a polchoz akkor ő rögtön a szőroldót kezdte pofozgatni, én ezt röviden úgy fejezem ki - kérte!!!.
Kifejtenéd miért sajnálod azokat a macsokat akikre azt hiszik hogy puffognak?tudod mit? a macsok azt sem szeretik ha kinevetjük őket, erre megsértődnek, puffognak, duzzoknak,sőt nagyon csúnyán tudnak nézni, és gondolkodnak, az egyém gyakran azon, vajon melyikünkkel aludjon.? Ha még nem döntötte el kivel alszik hívjuk mind a ketten, megáll, hol egyikünkre hol másikunkra néz, többször és végül választ, nem tudom mi szerint.Le is anyáz, csak nyávogva.
A kutya sértődés ritka, nálunk kölyök korban fordult elő hogy valami nagy disznóság miatt a párom "megütötte" (a seggére csapott kettőt) ez reggel történt, délután mikor hazajött a kutya elvonult a szék alá és nem jött elő.Napokig nagyon bizalmatlan volt vele, kerülte, nem üdvözölte, viszont félelem nem látszott rajta, és nem fogadta el tőle a kaját sem.
Miért kell verni egy állatot, én ezt nem értem???!!!Nagyon sok más módszer is van a fegyelmezésre és nevelésre.Biztos vagyok benne hogy mielőtt a macskád odacsinált jelzett neked, mi is bérházban lakunk, velünk alszanak,és sokszor van hogy hajnalban felébresztenek mert ki kell nekik menni, soha nem fordult elő ilyen baleset.A kutya is jelez ha véletlenül hamarabb kell lemennie mint ahogy megszokta, és ha nem figyelsz rá biztos becsinál.Talán próbálj meg jobban oda figyelni az állataidra, meglátod sokkal több örömet tudnak szerezni neked, igaz szeret a macsod és tudod miért? mert ők képesek olyannak elfogadni minket amilyenek vagyunk!!!!
"Ezt a szerencsétlen macskát, még macskának sem vettük soha." hááát ez itt a baj!!!!!
A macsokról olvastam hogy bosszúállóak, és nem felejtenek, képesek még évek múlva is emlékezni arra ha valaki rosszul bánt velük.(személyes tapasztalat nincs)
Reménykedtem hogy nincsenek állataid!!!! de sajna mégis vannak, és ne mond azt hogy szereted őket, mert csak uralkodni szeretsz, és nap mint nap érzékeltetni a felsőbbrendűségedet.Inkább halakat vegyél!!!!
Az odacsinálás szerintem bosszú volt, és jól tette!!!
Mi köze a sértődésnek a félelmhez? szerintem semmi,én nem úgy tapasztaltam hogy félelmből sértődnének meg.Kommunikál veled, a tudomásodra hozza hogy ez neki nem jó.
A macsot pedig nem lehet csupán a simogatással magadhoz édesgetni, mert nem minedenkitől tűrik el a simizést.Inkább sokat kell beszélni nekik, nagyon szeretik és értekelik is, idővel még "vissza is szól".
A kutya és a macska 5 éve élnek velünk,volt időm megismerni őket.Sokat játszanak együtt, játék közben a macs cselezik, taktikázik, és a kutyát egy jó párszor bepalizhatja mire az rájön mire megy ki a játék.
A párom gyakran hallgat zenét és mindig ott sziesztázik az ölébe a macs, és ha fejhallgató van a fején nem hallja a szomszéd helyiségben lévő telefont, de a cicc mindig!!! "szól" neki, leugrik az öléből megütögeti a mancsával a térdét oda ül az ajtó elé és nyávog.(csengő hangra is)Ezt évek óta csinálta, de mostanában rájött hogy ez neki nem jó, mert ugye a gazdi ilyenkor leteszi az öléből és vége az ő kényelmének, úgy hogy már nem jelez csak a bejárati csengő hangjára.
Szeptember óta van egy befogadott macs kölykünk is, ő vezetett rá minket arra hogy ő bizony szeret apportírozni, labdával, egérrel.Oda teszi elénk mint a kutya és mi eldobjuk - visszahozza, és ez addig folytatódik ameddig ő akarja, viszont ha én kezdeményezem a játékot nem biztos hogy ő is akarja (nem úgy mint a kutya).
Más.Ugyan ez a cicc játszott a labdájával és a földön volt egy kis dobozka (szertik a dobozokat) ránézett a dobozra utána a labdára és úgy próbálta a labdát pofozni hogy belemenjen a dobozba,utána kikotorta oda hozta nekem és ezt egy jó ideig játszottuk.
A másik cicc (Lili) ha játszani akar meg keresi a pecáját (bot rákötve a madzag, amit nekünk kell lóbálni)mellé ül és finom kis nyávogással "kérlel" minket a játékra.Ha nem találja a pecát akkor ugyan ezzel a nyávogással (már nagyon sok nyávogást felismerek) elénk ül, ha meg kérdezem "hol a pecád Lilike" elkezdi keresni, ha megtalálja nyávog.Be van "csibészelve" is (jobb szót nem találok), vadászik a lakásba minden féle repülő kütyükre, ha meglátunk valamit és szólunk hogy "Lili cica gyere csak" (sajna a hangsúly nem tudom érzékeltetni pedig az is lényeges)akkor százhússzal kotor elő bárhol is van és levadássza.Mostanában már a kis cicc is ugyan úgy hallgat erre.
Igen is lehet arckifejezésük!!!mert az állatok is éreznek, nekik is van lelkiviláguk és azt ki is tudják mutatni.A macs sértődés: Lili is megsértődött amikor jó pár éve hazavittem egy kóbor cicet, kb 4 napig volt nálunk mert sikerült hamar gazdit találni, és utána vagy 2-3 hétig nem állt velünk szóba,(sziámi és ők nagy dumásak) nem hagyta magát simogatni sem és egyébként az egész viselkedésével a tudtunkra adta hogy olyat tettünk ami neki nem tetszett.Bandika is megsértődött: ebédeltünk, a ciccek igen szemtelenek mert erőszakosan kunyerálgatnak, na a párom elkezdett "morogni" hogy ő nem tud nyugodtan enni és elzavarta Bandikát, nem ment el csak sértődötten félre fordította a fejét, na erre kapot egy falatkát, még jobban elfordult, utána engesztelő udvarlás a ciccnek, igen csak kérette magát de végén "nanembánomhamárígyudvaroltokcsakbekapomeztafalatkátdecsakisatikedvetekért"Ezt a jelenetet nem igazán tudom jól leírni, de volt vendégünk is és azt mondta ha ezt valaki elméséli neki nem hiszi el hogy ilyen sértődött pofát vág egy állat, teljesen el volt képedve.
Kutyák "okosságáról": mi az hogy okos egy kutya?? talán inkább a képzett szó a megfelelő (a macskákra is intelingenciát írtam és nem okosságot),egy kutya akkor tud valamit ha megtanítjuk neki, ráadásul elég sok időbe is telik (megfélemlítéssel gondolom hamarabb megy) és utána állandóan foglalkozatni kell mert elfelejti.Vannak olyan dolgok amik vele születnek, tanítani sem kell.Pl. a mi kutyánkat nem kellett az apportírozásra tanítani, de már arra igen hogyha visszahozza tegye is le.A vadász kutya is a nagyobb kutyáktól tanulja meg mit kell csinálnia.ezzel azt akarom mondani ha egy kutyával nem foglalkoznak akkor az igen buta marad.Ha azt akartam volna hogy a kutyám jelezzen a telefon csengésre, iszonyú energiámba került volna hogy megtanulja, ezzel szemben a macs magától jött rá hogy mit kell tennie.Lehet hogy kutyában is van ilyen,én még nem hallottam.
Kutya arckifejezése: sétáltatás közben észre vettem hogy a kutyám lapít valamiben, és ezt csak a pofáján láttam, leírni nehéz hogy mit észleltem de végén kiderült hogy egy felkapott csontott rejteget a szájába.
Ajánlom figyelmedbe a vasárnap esti hbo-n vetitett filmet, talán Az ösztön a címe.
Biztos eszembe jut még valami, majd ezentúl megosztom veled.
Most elteszem magam ,a maccsal aludni,meg a vadmaccsal:-)))
Amúgy ebben igazad van micivel kapcsolatban,ezt a vadmacsom is mondta!
Holnap folytatjuk,mert a vadmacsnak kell a gép!
Sokat számít, hogy mennyi ideig hagyja magát simogatni, és hogy amúgy hogy viszonyul a simogatáshoz!!!
Megfigyeltem a saját macskámon, hogy ha már nagyon sokáig kényeztetem, elkezd mocorogni és nem fér a bőrébe.
Egyszer hirtelen, belémkapott, és akkor ugrott be MIVAN:
Ott vannak a kismakák, akiket az anyjuk nyalogat.
Az annyuk nem csak nyalogatja őket, hanem játszik is velük.
A kismacskák egy adag nyalogatás után egy kis játékban részesülnek, történetesen anyjukra "támadnak". A kedves mama, ha ezt megunja jól leteremti őket, majd tesped tovább, de nem mindíg foglalkozik a kis dögökkel...
Mivel alapvetően feltételezem, hogy a simogatáskor a kezünk az anyai nyelv nagy büdös megfelelője, az az elképzelés is tökéletesen helytáll, hogy egy kis "nyalogatás" után, jöhet a játék!
Azaz Mici drága nem biztos, hogy aggresszióból támad!!!
Mici lehet épp második gyermekkorát éli!!!
Hót komolyan!!!
Ugyanez van a kutyáknál is, de Ők képesek megtanulni, hogy milyen harapással nem ártanak még nekünk. Erre tapasztalataim szerint a macskák nagyon nem képesek, de az ilyen "nyalakodások" után feltörő energiák levezetésére alkalmas egy labda vagy egy cicapeca...
