A C41 voltaképpen egyféle film, és egyféle hívó. Nincs vele különösebb variálás.
Valószínűleg a kemény víz lehet a hiba oka főként, amíg pesten laktam addig nem volt ezzel gondom. Jó ideje Tahitótfalu lakom, még a víz íze is más ( jobb ). Eddig itt azért nem volt vele gondom, mert nem nagyon hívtam, mostanában került elő megint a dolog. Szeretem az ff-et is, de a színeset sokkal jobban. Nem vagyok fotóművész, nincsenek ilyen ambícióim, egyszerűen szeretek a filmmel babrálni, szeretem ahogy kinéz, ezért a kirándulós, családi és egyéb fotókat is filmre fotózom digit helyett. Az igazi szerelem a dia volt, de annak az ára mostanra már túllépett azon a határon amit szeretnék érte kifizetni. Még a profi színes negatívok is fél áron jönnek ki ha a hívást is hozzászámolom, és azért azok sem olyan rosszak. De a dia az dia, vetítve mindent ver szerintem, és szkennelni is sokkal könnyebb.
Biztosan jó a Jobo is, én tökéletesnek éreztem a Pattersont. Tényleg vigyázni kell rá, mert törékeny, a fedelén levő menet pedig vacak. Valóban a Pattersonhoz száraz spirál kell, abszolút száraz, különösen a golyók környékén. A Pattersonnál ahány filmet akarsz hívni, annyi spirál kell, különben ráfaragsz. (Vagy nagyon-nagyon ügyesen kellett bánni a hajszárítóval, A golyóknál kell csontszáraznak lennie, és pont ott szárad a legnehezebben. Ha erre ügyel valaki, tökéletes. Én nagyon csíptem a golyós filmbehúzást és azt is hogy a kisfilm-rollfilm között átállítható. Különösen a 220-as film hívását szerettem. Nagyon jól nézett ki a hosszú rollfilm egyben, öröm volt ránézni.
Az áthúzáshoz nem kell semmi kütyü, csak kellően magas plafon. Nálam a labor magassága kb. 2m. Ha át akarom húzni a filmet, elérem a plafont, azért találtam ki az öntést. A labort 2000 körül csináltam, azóta több száz filmet hívtam már itt, működik. A rollfilmet át tudom húzni, ahhoz van elég hely.
Atyám hívott tálban tekercsfilmet, a klasszikus húzogatós módszerrel. Csinált egy kb. 7 cm széles, szögletes U alakúra hajlított rozsdamentes huzalból, meg a két végére öntött ólomsúlyból bújtatót. Ezt betette a tálba, és annyi vegyszer kellett, hogy ellepje a bújtatót, meg persze az alatta áthúzott filmet. A film két végét függőlegesen föl-le mozgatva a bujtató alatt egyenletesen futott a film, így egész hosszában folyamatosan és egyenletesen kapott vegyszert az emulzió. Nyilván a bújtató felé a celluloid esett.
Amúgy a Fotográfia Géniuszai sorozatban is ezt a módszert mesélte el a Tony Vaccaro, hogy így hívott filmet a lövészárokban, rohamsisakban, a szabadban, éjszaka. Gondolom nem sokkal az előtt, hogy tüzet adott a sárkánynak.
Létezett erre üvegből készült bújtató is, láttam képen. Meg szerintem volt a Soósnál is, legalábbis szerintem az volt, csak ők valami villa, vagy halkéstartóként árulták. És nem a fotós dolgok között volt, hanem a középső bazáros fiókban.
Lehet, hogy nem ártana neked sem egy ilyen izé, meg kipróbálni, mert így elkerülheted az öntögetést. Csak egy mozdulattal áthúzod a vegyszerben a filmet, és ahogy megy fölfelé, le is fut róla a folyadék.
Amennyire emlékszem, nekem is az volt a bajom a dologgal, mint a Söndörnek. Úgy rémlik, hogy a spirálnál nem száradt ki rendesen, és onnan összekentem újra negatívot, amikor kivettem.
Amikor először vettem Pattersonokat, nagyon tetszett a rendszer, szorgalmasan vadászgattam is a Soósnál, szép készletet összeszedtem belőle. Kifejezetten bejött a racsnis filmbehúzója, meg a variálható orsók. Aztán lassan rájöttem a hibáira is, állatira észen kellett lenni, hogy rendesen kiszáradva tegye el az ember az orsót, főleg a racsnis részre kellett figyelni, mert aztán a következő filmet az istennek se lehetett befűzni. Ha tankot vett az ember használtan, nagyon résen kellett lenni, nehogy repedt legyen, mert valami fakezű nem jól hajtotta rá a felső részt. Jártam úgy is, hogy a vegyszerbetöltő nyílásnál kitört az a műanyag izé, ami a vegyszert bevezette, a fényt meg kinn tartotta. Mondjuk pillanatragasztóval könnyen orvosolni lehetett a problémát, de ha éppen film lett volna benne, akkor biztosan nyűgös lettem volna. Meg ami egyszerre előny is volt meg hátrány is, az alsó holt tér, ahova nem ért le az orsó, így valami jól fél, vagy egy decivel több oldat kellett, hogy ellepje a filmet. Mivel én elöntősöket (LC 29, DD-X) használtam, számított az a sok pici sokra megy, amit így fölöslegesen kiöntögettem. Viszont agyonhasznált, üledékes vegyszernél meg előnyös lett volna, hogy a cucc leül az aljára. Már persze az első mozgatásig, mert akkor újra felkeveredik.
Aztán egyszer, szintén a Soósnál szembejött egy Kindermann, na, az szerelem volt az első látásra (Inkább legyen Kindermanci, merhátugye...). Egyébként is bejönnek a szikár, erős fémdolgok, így aztán elkezdtem a Kindermannokra vadászni, hasonló eredménnyel. Amikor eladtam az analógos dolgaimat, akkor egyedül a Kindermann felszerelést tartottam meg, és egy MOM nagyítókeretet, az annyira békebeli, hogy nem volt szívem.
Ami neked macerásnak tűnik, az valójában 13-30 másodperc, ameddig ráöntöd a vizet a filmre. Ha pedig nincs "magassági korlátozás", még annyi sem, egy határozott mozdulattal át kell húzni a filmet az oldaton. Cserében elég tuti megoldás, mivel már régen így csinálom, rengeteg film kapta meg ezt a kezelést. Valószínű az orsóban is megszárad, csak azt hosszabb időnek gondolom, mivel a barázdák nehezebben szellőztethetők át. Ha pedig megmarad egy kis víz a spirálban, az szétszedéskor óhatatlanul ráfolyik a filmre. Márpedig megmarad, ha máshol nem, a golyófészekben biztosan. Ez a rákfenéje a Patersonnak.
A kulcsszó az ioncserélt víz, és a nagyon erős (gyors karkörzés szerű mozdulat, miközben a paterson spirálok tengelyét fogod) többszöri lerázás ami után szinte nem maradnak, vagy csak gombostűfejnyi cseppek maradnak a filmen. Ezek pedig nyomtalanul száradnak.
Azt is meg kell nézni különböző irányból. Úgy nem próbáltam ahogy te csinálod, nekem az túl faxnisnak tűnik. A spirálban szárításról olvastam, kipróbáltam, nekem dzsuvás lett a negatív. De ha Képfaragó bajtársnak meg bevált, akkor valamit nem egyformán csináltunk, vagy ami a valószínűbb, én nem csináltam jól valamit. Viszont a függesztés, csepptelenítős kézzel lehúzás nekem rendben volt, nagyon minimális maszatolással. Oszt majd mindenki kiválasztja magának, melyik jön be.
Ui: nehogy aszondjad már, hogy te nem próbáltál ki mindent mindennel? "mosoly" Én biztosan ezt tettem, csak mondjuk az eredmény is olyan volt, mint a kutya vacsorája lámpaoltás után. Jól elképzeltem valamit, hogy az akkor milyen jó lesz, aztán meg többnyire jött a koppanás. "mosoly"
Dehát ez benne a buli. Amíg nézeget, variál, meg keresgél az ember. Főleg, hogy most már nem a szociban élünk, szűk termékpalettával, helyenként hiánygazdálkodással, hanem gyakorlatilag bármit, bárhonnan be lehet szerezni. Bár a szociban is lehetett életműveket készíteni az akkoriban elérhető nyersanyagokkal, csak ahhoz az is kellett, hogy készség szinten kezelje valaki, és ki tudja használni a bennük rejlő lehetőségeket.
Aztán úgyis rájön az ember, hogy a legcélszerűbb egyféle filmet használni egyféle hívóval, leginkább a gyártó által ajánlottal. És a legcélszerűbb a gyártó által ajánlott kidolgozási módot használni, vagy attól csak kicsit eltérni, ugyanis minden gyártónak az az érdeke, hogy a legjobbat tudja kihozni a termékéből a felhasználó, hiszen így fogja azt választani.
Nagyon köszönöm, de nálam szabály, hogy könyvet nem kérek és adok kölcsön. :-) De utánanézek, és ha nagyon nem találok, akkor azért köszönettel el fogom fogadni a kölcsönzést. Sajnos a ma hívott színes negatív is jó víznyomos maradt, de szerencsére nem az emulziós oldal, így kínomban letöröltem izopropil alkohollal, az nagyjából megoldotta.
De a tanácsok alapján már megfogalmazódott, hogy legközelebb hogyan fogom csinálni. A mosás után többször átmosom ioncserélt vízben, és utána megy rá a friss stabilizátor. Ezt nem nagyon merem kihagyni, mert tudomásom szerint abban van olyan gombaölő, ami megvédi a filmet. De utóbbin még gondolkodom.
Valószínű hogy a mosás után az előírt egy perc stabilizátor ( bár ioncserélt vízből kevertem azt is ), nem elég hogy a kemény vizet megfelelően lemossa.
A Paterson spirálban nagyon jó a filmet szárítani. Nem foglal sok helyet, nem porosodik, nem sérül. Egyetlen hátránya, hogy a spirál megfogja a vizet, ezért a film széle nehezen szárad. Kell neki a 24 óra. Türelmes módszer, de nagyon praktikus. Nem kell a csepptelenítő sem, a lerázás után rajtamaradó 0.5milliméteres ioncserélt víz cseppek folt nélkül száradnak. Görbülés? A spirál nem olyan kis méretű mint a kazetta, lényegében nem görbíti meg a filmet. Ha szétvágod és filmtartóval együtt könyvbe teszed, pár nap múlva semmi gond. Ha gyors akarsz lenni, akkor lógasd ki, de ha igazán kényes vagy a görbülésre, túlszárítani sem szabad, olyan mint a krumplisütés, jókor kell abbahagyni.
Ez a stabilizátoros gondolat már jóval aggasztóbb. A stabilizátor módszer nem a film örök életéről szól. Úgy emlékszem ezt a víztakarékosság korában dolgozták ki. Nem mosták ki archív minőségben a filmet, majd stabilizátort használtak. Én biztosan inkább alaposan kimosnám a filmet.
Csak egy gondolat a filmmosáshoz: Ha vörösvérlúgsóban beáztatsz egy filmet (sárga mint állat) akkor folyó vízben is nehezen tudod kimosni. (Paterson tankban) Viszont ha percenként lecseréled a tankban a mosóvizet, hamarabb jutsz célba, hamarabb tűnik el a sárga színezet. Szóval jó módszer a tankban v, edényben perceként lecserélni a (meleg) vizet.
Ne húzd le semmivel!!! Bármilyen szennyeződés a film és az ujjad közé kerül, és végigszántja a filmet. A leöntés nálam kényszermegoldás, mert alacsony a laborom. Leöntés helyett át is lehet húzni a filmet a csepptelenítős oldaton, de nem fér el a kezem. Az áthúzásnál is az a lényeg, hogy a felső csipesz ne érjen bele a vízbe.
Igen, ilyen felhajtható lemezes próbacsík-készítőt láttam már, de nekem egyszerűbb volt húzgálni odébb a takarást, ez csak plusz egy eszköz amit rakosgatni kell. :-) De úgy szoktam csinálni ahogy írtad is. Mikor még többet nagyítgattam, az egy ablaktalan panel fürdőszoba volt, ott is el kellett takarni pl. a szellőzőrácsot, pedig első blikkre nem sok fény jött be ott sem. Utána tök sötét volt már. Persze az alap, hogy nem veszünk elő több papírt, főleg ha olyan helyen dolgozik az ember ahol kívül van a villanykapcsoló, mint nálam is volt. :-)
De amúgy tényleg változott a rendszer, más hely, más víz, lehet ez is benne van. Van kutya macska, így por is, de én is a fürdőszobát használom. Lehet rá fogok állni, hogy előtte jól elpárásítom a helyiséget, hogy a szálló port kicsit lekösse. Nagyrészt C41-et hívok, ezért a cseppmentesítés kicsit problémásabb, mármint kötöttebb az utolsó fürdő. Bár erről is megoszlanak a vélemények, pl. a Cinestill nem is ad stabilizátort a por kitben, azt mondja benne van a filmben a stabilizátor adalék. Ha hinnék nekik, akkor még simán átmoshatnám a végén ioncserélt vízzel. Mondjuk én azért biztos ami biztos használok stabilizátort.
Színes nagyítással foglalkozik még valaki hobbiszinten ? Nagyon érdekelne, de inkább csak elméleti szempontból, mert nem teljesen tökéletes a színlátásom, és ez azért ilyen munkánál eléggé nagy hátrány tud lenni. Páromat meg nem tarthatom mindig a sötétkamrában, hogy ítélkezzen. :-)
Mindenesetre köszönöm a hozzászólásokat !
Van egy elég jó leírás, az első ff nagyításaimban sokat segített ( nyilván a többi könyv mellett ).
Helló ! Köszönöm neked is, súlycsipesszel szárad, de ez az utólagos megöntözés is érdekes ötlet. Pont ez a jó, hogy sok tapasztalat, sok megoldás egy problémára. Pont az előbb akasztottam ki egy színes negatívot száradni, próbáltam az ujjaimmal jól lehúzni, előtte leráztam ( az orsóban ), ezt nem szoktam, kíváncsi vagyok hogy csak ez a plusz lépés mennyit számít, mást most nem változtattam.
Helló ! Az nem jött le, hogy a spirálban szárítod ! De érdekes ötlet, lehet ki fogom próbálni, van elég orsóm ! Nem nehéz utána kiegyenesíteni a filmet ? Mármint nyilván nem nehéz, de nem kunkorodik nagyon ? Scannelésnél ez lényeges szempont. De azt meg én nem írtam le, hogy a hívásaim túlnyomó része C41, ott az utolsó ugye a stabilizátor, az tartalmaz valamilyen csepptelenítőt is. Utána már nem szabad ( elvileg ) kimosni újra. De ez az orsóban szárítás érdekes ötlet, nem olvastam még ilyet, köszönöm !
Valamit változtattál a rendszeren, esetleg elköltöztél és meszesebb lett a csapvíz. A csepptelenítő nem nagyon tud önmagától megdögleni, ha csak nem tetted a mélyhűtőbe, vagy nem hagytad a kályhán. Ezek valamilyen felületaktív anyagok, amik lényegében ledobják a vizet, és a cseppekből nem tud kiválni a felületre az oldott mész. Ezért jó a konyhai mosogatószer is, ha nincs más. Legalábbis régebben jó lehetett, a mostani balzsamos, meg illatosított, meg kézvédő-kézápolós cuccokkal nem kell kísérletezni, ezekkel már a szemüveget sem lehet rendesen megmosni.
Én nagyon sokáig, talán tíznél is több évig használtam az E6 előhívókészlet csepptelenítő fürdőjét. Még talán most is van belőle. Szimpatikusabb volt, mint az Ilford gyárija. Nyilván a törzsoldat volt ilyen idős. Ez is valamilyen szappanos, vagy mosószeres alap, hozzáadott formalinnal, ez utóbbi jól érződött a szagán. Amúgy a formalin szerepe kettős, egyrészt cserzi az emulziót, másrészt véd az esetleges gombásodás ellen.
Én úgy használtam, hogy forralt vagy ioncserélt vízben feloldottam egy kis csepptelenítőt, szigorúan tudományos alapon. Úgy kb. egy liter vízben úgy saccperkábé egy löttyintésnyi csepptelenítőt. Ez a cucc aztán elég sokáig jó volt, nem tudott megdögleni. Cserélgetni is nagyjából úgy szoktam volt, hogy hát ez már elég régi, nem is jut eszembe mikor kevertem, na akkor csinálunk újat. Amikor kész volt a fixálás, akkor alapos mosás folyóvízben. Inkább több, mint kevesebb ideig. Elkezdtem úgy a 20 fok körülire beállított csapvízben, aztán fokozatosan zártam vissza a meleget, hogy a végén már csak a vezetéki hideg maradjon, ne a meleget csorgassam világnak. Nyilván nem kell zubogni, de azért áramoljon szépen a tankban.
Amikor kész volt a mosás, leráztam az orsókat, hogy minél kevesebb csapvíz maradjon rajta. Aztán úgy fél percre (nem kell áztatni, csak a felületet nedvesíteni) betettem a hígított csepptelenítős oldatba, megmozgattam alaposan, majd kivettem az orsóból, csipesz a végére, súly az aljára. Amikor lógott, akkor a két ujjam között lehúztam. Bemártottam ezt a két ujjamat (persze kézmosás után, dehát előtte amúgy is vizeskedtem gyakori kézmosásokkal) és ahogy átfutott a két ujjam között a film, nyilván mindig felülről lefelé, szépen lehúztam róla a nedvességet. Jobb kézzel, mert akkor érzi az ember. Van erre gumis cucc is, Patterson is, meg más is, de az maszatol, kemény, nincs az embernek szíve hozzányúlni a nedves, sérülékeny emulzióhoz. Ha nagyon elcsesződött valahogy az a lehúzás, akkor újra csepptelenítő, és újra lehúzás, de ez nem nagyon fordul elő, mert érzi az ember.
Száradni én mindig a fürdőszobába tettem be a fregolira lógatva, mert tapasztalataim szerint az a lakás leginkább por és szöszmentes helyisége a pára miatt. Csak reggel mindig fel kellett vágni, meg eltenni a tartóba, mielőtt a kölkök kiözönlenének, meg kezdődik a jövés-menés, mosakodás, fogmosás.
Ja, a fentiek a filmről szólnak. Egyszer kipróbáltam RC fotópapíron, mit szól a csepptelenítőhöz. Hát, nem nagyon örült. Ha csak megmártottam egy pillanatra, semmi nem történt, ugyanúgy ment a száradás is. Ha viszont bennhagytam egy kis ideig, akkor elkezdett az oldat behatolni az emulzió és a hordozó közé, gondolom működött a felületaktív, meg a nedvesítő anyag. Olyan volt a papír szélétől kezdve, mint amikor az egyszerű papír zsíros, vagy olajos lesz. A száradásnál aztán eltűnt, de nem forszíroztam a dolgot, mert ez a cucc nem az emulzióba valósi.
Az alkoholos öblítést nem próbáltam, csak olvastam róla. Ez nem annyira a csepptelenítést, inkább a gyors szárítást szolgálta. Riportfotónál, meg olyankor használták, amikor igen gyorsan kellett képet produkálni, tehát a gyorsaságon volt a hangsúly. Az időtállóságáról nem szól a fáma, de valószínűleg nem véletlenül maradt meg kivételes eljárásként, és maradt a klasszikus hosszú mosás + csepptelenítés alapként. Szerintem ez amatőr viszonylatban eléggé felejthetős.
Ez így teljesen jó, annyiban talán nem árt kiegészíteni, hogy célszerű rátenni a fotópapírra valamilyen tárgyat, mondjuk egy pénzdarabot. Hogy látszódjon, van-e különbség a teljesen takart, meg a fénynek kitett részek között, mert az egyenletesen beszürkült, vagy tiszta papíron nehéz észrevenni az esetleges fátylat.
Ha meg van türelme a kollégának játszani, lehet azt úgy is, hogy több pénzdarabot tesz egymás mellé, aztán egyenletes ütemben, mondjuk egy, két, vagy három percenként elvesz egyet-egyet. Így mindjárt készít egy expozíció sorozatot, amiből azt is láthatja, hogy ha esetleg mégis szürkül, akkor mennyi az az idő, amit még kibír a papír gond nélkül.
Volt is hasonló segédeszköz, néha felbukkan egy-egy Meopta gyártmányú. Próbacsík készítőnek hívják, egy 9x12 fotópapírt lehet beletenni, és valami öt vagy hat külön-külön felhajtható lemez van a leszorító keretben. A lényege ugyanaz, bár ezt egy-egy adott negatívkockához szükséges expozíciós idő megállapítására használták. Felhajtottak egy csíkot, és exponálták mondjuk 10 másodpercig a papírt, aztán felhajtották a következő csíkot, aztán a következőt 10-10 másodperces lépésekben. Persze a már felhajtott csíkokat továbbra is felhajtva kellett hagyni, hogy ott tovább exponálódjon a papír. És persze az egész keretet végig ugyanott kellett hagyni a nagyítógép alatt. Nyilván lehet más időket is választani, de az a lényeg, hogy egyenletes legyen a sorozat. Így kapott a dolgozó egy olyan papírt, amit ha előhívott, egymás melletti csíkokban ott volt a kép, így kiválasztotta, hogy melyik csík a megfelelő fedettségű, megszámolta hogy az mennyi ideig exponálódott, oszt hajrá. Amúgy lehet ilyen módon próbacsíkot készíteni valamilyen átlátszatlan dolog, vagy lemez húzogatásával is.
Megjegyzem, ha már a fátyolnál tartunk, megér azért egy misét annak tisztázása is, hogy a sötétkamrának használt helyiség valóban sötét-e? Célszerű nem a verőfényről, vagy jól megvilágított helyiségből bemenni, mert akkor mindenképpen koromfeketének látszik. Célszerű úgy 8-10 percet üldögélni lekapcsolt nagyítógépnél és sötétkamralámpánál, így ha alkalmazkodik a szemünk a sötéthez, szépen meglátszik, hogy jön be a fény az ajtó alatt, a kulcslukon, a szellőzőn, az ablak takarója mellett, stb. Ha ki lehet menni a helyiségből sötétben, akkor az sem árt, ha úgy kb. úgy 10 perc, negyedórára otthagyunk a töksötétben egy papírt valamilyen tárggyal, aztán ha előhívja az ember, meglátja hogy fátylasodik-e?
Ja, és banális, de nem árt az elejétől rászorítani magunkat: nem hagyjuk nyitva a papíros csomagot. Nem veszünk ki egyszerre több papírt. Nem várunk a papír előhívásával. Egyet előveszünk, de már csak akkor, ha a képkivágást meg az élességet beállítottuk a nagyítógép alapdeszkáján, vagy a nagyítókereten. Exponálunk, rögtön előhívjuk, és akkor fogunk a következőhöz, ha ez már a fixírben van. Kicsit körülményesnek tűnhet elsőre, de jobb ha már az elejétől ez idegződik be. Később megtanulni mondjuk egy 100-as csomag 18x24 papír, vagy néhány 30x40 papír árán, amire rágyújtotta az ember a villanyt, vagy rányitotta az ajtót, az már egy kicsit zsebbenyúlósabb történet.
Miután kimostad a filmet, rázd le róla a vizet, tedd ioncserélt vízbe, abba tegyél egy kevés csepptelenítőt. A jobb csepptelenítők tartalmaznak gombaölő adalékot is. Hagy ebben az oldatban min. egy percig. Vedd ki a filmet az orsóból, tegyél a végire csipeszeket, alulra súlyt. A kilógatott tekercsre öntsd rá a csepptelenítős ioncserét vizet úgy, hogy a felső csipeszt ne érje. Előtte fújd le a habját. Úgy öntsd, hogy egyenletes, folyamatos vízfüggöny fusson végig mindkét oldalon, és a perforáción. Így akaszd ki, hagyd nyugodtan megszáradni, ne nézegesd, ne babráld. Ha megszáradt, tiszta lesz, és sík. Figyelj a csepptelenítő adagolására, elég erősen kell hígítani!
Az ioncserélt víz olcsó és tiszta. A csepptelenítő használata kényes, el lehet rontani. Az alkohol drága, (én nem próbáltam) és ha a film gyorsan szárad, görbülhet.
A saját módszerem azért is jó, mert a spirálban nem sérül, nem porosodik a film, nem kell kiakasztani. Jó ha van elég spirálod.
Mostanában. :-) Régebben valamiért nem volt ezzel gondom. Egy barátomtól kaptam valami nagyon tömény csepptelenítőt, azt használtam, de már jó tíz éves az anyag. Ki fogom próbálni tiszta ioncserélt vízzel. Olvastam olyat is, hogy izopropil alkohol és víz keverékét is használják, ettől állítólag nagyon gyorsan szárad.
Régen én úgy csináltam, hogy a végén tartottam egy félperces ioncserélt vizes áztatást (csepptelenítő nélkül) majd néhány nagyon erőteljes mozdulattal a Paterson spirálban levő filmet leráztam. A filmen csak egészen minimális cseppek maradtak. Ezután a filmet a spirálban hagytam megszáradni, másnapra készen volt.
Mostanában valahogy minden negatív víznyomos lesz szárítás után. Lehet hogy bedöglött a cseppmentesítőm, végül is nem éppen friss. Régebben nem volt ezzel gondom. Kínomban próbáltam mosogatószerrel is, de az sem az igazi. Mi mostanában a jó cucc ? Tudnátok tanácsot adni mit vegyek ?
