Én még új vagyok az oldalon. Nem régen találtam rá erre a fórumra. Nekem is van egy óriás snacim. Fekete és Lilythnek hívják. Sok keresés után leltem rá a szekszárdi állatmenhelyen. Húsvét óta van nálam. Fajtiszta kislány. Ivartalanítva van és kb 1,5 éves. Nagyon értelmes, és okos. Megérte a várakozást, mert igazi társ. Igaz, most egy kicsit féltékeny, mert rövid időn belül kapott egy cica, és 2 kisgida pajtást. Etetésnél ő is beáll a sorba a káposztáért és az almárt, pedig utálja. Mondtam is neki, hogy a végén még mekegni is megtanul. Megpróbálok egy képet küldeni róla
Mindig én szoktam sétáltatni, nagyon ritkán a feleségem. Talán 100-ból egyszer.
Most minden séta az övé. Ma elhozza oda az Ábrist, ahol vagyok és együtt fogunk egy nagyot sétálni.
A régi kutyánkat, Anzikát az anyosóm (minden nap 2-kor) és a feleségem is gyakrabban sétáltatta. Mindegyikünkkel másképp viselkedett.
Tudják, kinél mit engedhetnek meg maguknak.
Azt szerettem az Ábrisban, el akart menni valamerre, de én szóltam, hogy "gyere erre Ábris", akkor tök vidáman elkezdett jönni velem, mintha mindig is arra akart volna menni. Jókat nevettem rajt, ahogy előadta.
Még pontosan 2 hetet leszek itt és akkor minden a régi lesz a sétával.
Nekem nagyon tetszik a snaci vágott füllel. A kutyáid igen szeretik, ha fényképezik őket. Pedig általában zavarja őket.
Ábris el szokta feküdni a pofáján a szőrt úgy, hogy égnek áll az egyik felén, a másikon le. Ilyenkor mindig igazgatja a mellső lábával.
Igazán sajnálom, hogy csak ilyen kevés időt tudsz Ábrissal tőlteni, így érthető, hogy a képek készítése nem elsődleges, hiszen minden időt ki kell használni, amit vele tudsz tőlteni.
Biztos szépen rendbejön Ábris, és nyoma sem marad a gondnak.
Valószínű a feleséged sokkal engedékenyebb a kutyával szemben, és így a kis bestia rá tudja vezetni arra, amit el szeretne érni:)
Nálunk 2-3 éve teljesen felesben megy a sétáltatás, és ez erősen látszik a kutyák magatartásán.
Természetesen nem ők a hibásak, hanem mi.
Mást várok el én, és mást a párom, ezzel összezavarjuk a kutyákat.
De mivel némely dologban nem értünk egyet a kutyasétáltatással kapcsolatban, ezért nem is várható a megoldás.
Bár mostanában azt vettem észre, hogy a kutyák azon igyekeznek, hogy mindketőnk sétáltatási szokásainak, elvárásainak megfeleljenek...
Például párom a lépcsőn nem szereti, ha a kutya előre megy, én viszont "vágtatok" felfelé, és hagyom nekik, hogy előre menjenek (persze nem rángathatnak)
Egy ideje azt látom, hogy a párommal szépen lassan mennek a lépcsőn....
Meg még van jópár dolog amiben kétféle elvárásnak kell megfelelniük.
Mondjuk, hogy őszinte legyek mostanság nem fektetek sok energiát a nevelésükbe, és ezzel együtt folyamatosan meglepnek új dolgokkal:)
Nem vagyok abban a helyzetben, hogy Ábrisról képeket készítsek. Hetente 1-2 órát látom csak, akkor meg nem jut eszembe, hogy fényképezzem.
Azért a makacsságnál nagyobb a baj Ábrisnál, de már javul, a feleségem szerint.
Hogy ilyen keveset vagyunk együtt Ábrissal, a feleségem meg sokat, kezd kiteljesedni, új szokásokat elővezetni. Ő határozza meg a séta irányát, igaz eddig is próbálkozott, de ha szóltam neki, akkor egyszerre jönni szokott, mint akinek szintén ez volt a terve. Imádtam benne ezt, teljesen vidáman futott felém. Most makacskodik rendesen.
Mazsi még nem állt át az új időre, azért kel olyan fáradtan. Reméljük, mert 9 éves kutya még fiatal kutyus.
Remélem semmi komoly baja sincs, csak egyszerűen makacskodik.
Nálunk Mazsi szokott mostanság reggeli séta előtt visszafeküdni, és csak néz, hogy miért akarok én sétálni menni? és pláne vele.....
Aztán nagy nehezen erőt vesz magán, és lazán leveti magát az ágyról, de úgy, hogy szó szerint leploccsan a parkettára:D
Ilyenkor nehezen állom meg, hogy ne kezdjek hangos vihogásba.
Félek erősen frusztrálná a nagyasszonyt, ha hangosan kiröhögném.
Viccet félretéve, lehet meg kéne nézetnem Mazsinkat, mert már 9 éves, és lehet fáj a lába vagy háta vagy tudom is én, és ezért nem sétál szívesen reggel:(
Sziasztok.Tudnátok nekem segíteni?Óriás schnauzi kan kiskutyi kéne nékem.Ha lehet magánszemélytől.Szép szülöktöl származó fajtatiszta kan kicsi amit keresek.Törzskönyvhöz nem ragaszkodok.Nekem csak családtagnak kell nem versenyeztetni akarom.Ha valaki tud valamit légyszi írjon: icebrumm@freemail.hu
Mély letargiában vagyok. Nekem ebből a kutyából elegem van. Mert, amikor nevetnem kell rajta, akkor is mindenki azt hiszi hülye vagyok, hogy magamban röhögök.
Nálunk sincs főnökösködés. Mindent közösen csinálunk. A feleségem elkéri a fizetésem, én meg odaadom. Ő azt mondja, hogy mosogassak, főzzek, porszívózzak, vasaljak, sétáltassam meg Ábrist, én meg megcsinálom. Ez egy közös tevékenység eredménye. Magamtól nem jutna eszembe soha.
Ábrisnál teljesen más a helyzet. Neki még mondania sem kell, hogy mit szeretne, elég, ha rám néz. Én már tudom, mit kell tennem. Dobálom a játékait, viszem sétálni, hanyatt fekszem neki, hogy a nyakamon keresztül feküdhessen. Ha megáll és hátranéz, már készítem a papírt és kitörlöm a fenekét, vagy leszedem róla a beleakadt gazt. Ez is közös tevékenység eredménye. Ó tartja a fenekét. én meg törlöm.
:))a kutyákról volt szó nem a páromról:)) ő is elismeri, hogy a kutyák engem választottak főnöknek:) de én meg őt válaszotttam, amúgy meg nincs is főnökösködés, közöttünk, egyenlőek vagyunk, de mivel, én nevelem zömében, én vagyok a kutyákkal, igy azok rám halgatnak jobban.:)
