" Az utolsó névmás, amellyel megismerkedünk, a mutató névmás. Ezzel – ahogy a neve is jelzi –, rámutatunk, utalunk valamire, valakire, valamely tulajdonságra, mennyiségre, állapotra, időpontra, helyre."
- ez egy meghatározása a mutató névmásnak, illetve a használhatóságának. Akár szabálynak is tekintheted.
"Az ez, ezek mutató névmást alapesetben tárgyakra, dolgokra használjuk. Amikor emberre utalunk vele, akkor lenéző, elítélő értelmű lehet. (Ez mondja meg nekem, hogy mit csináljak?) Tanácsos kerülni a használatát."
- Lehet sértő is, de ami sértő, az nem feltétlenül nyelvtani hiba. A szabályt kértem, amely felülírja a mutató névmás fent meghatározott ( idézett) alkalmazhatóságát; abból is az " Ez itt a lányom. "-ra vonatkozó részt.
Sértő lehet neked a mondat: " Ez itt @Kitadimanta. ", de ha megsért is, nem nyelvtanból bukik meg, és a mondat alkalmazója sem. Az idevágó nyelvtani szabályt kértem, ami alapján nyelvtani hibának mondod. Nem a lecke szerinti tanácsot, nem az ízlésed bemutatóját, nem a gyerekeknek leckét író ízlésének bemutatóját, hanem a szabályt, amely nyelvtani hibának minősíti ezt: " Ez itt a lányom.".
Hogy ez az egész miért értelmetlen, azt nem tudom, hiszen értelmetlen. Igazából az a fura, hogy az összes eddig leírt értelmetlenséget értem. Mindet; minden további nélkül értem.
X szerint én annak az Y-nak vagyok a tökéletes másolata, aki szerint X a klónom; amiért is X és Y, mint lelki társak, velem szóba se álltak.
Ezért küldtem el névtelenül mindkettőjüknek (ugyan)azt a levelet, aminek következtében X Y-ban, Y pedig X-ben ismerte fel önmagát. Azóta nem beszélnek egymással.
