Nagyítás egy rég megszűnt papírra. Luminos finom textúrájú papír. kb 18x25 cm. A negatív a 80-as években lejárt 120-as Kodak Plus X volt. Fénymérés volt.
Ja egyébként 3. -án lesz egy előadás a zónarendszerről, ha valakit érdekelne. De ezen esetre is igaz, ha valaki, csak az elméleti előadásra jön semmivel nem lesz előbbre, max. kicsit jobban fogja látni mi is ez, mint ha csak olvasna róla.
Szia! Ha megengeded kiegészíteném a személyes tapasztalataimmal, ami az, hogy olvasgatni kevés semmivel nem leszel előrébb, még ha megtanulod szó szerint az összes könyvet, el kell kezdeni alkalmazni. És a fizikai gyakorlat szintjén jön a válasz, mennyire jól használható.
Nem kell bibliaként olvasni a zónarendszert. Viszont a fénymérés alapjaira épít, amit illik tudni. A rendszer több elemből áll, részeit tudatosan, vagy tudattalanul jól vagy rosszul, de használod.
Azt gondolom, jól látod, igazi pluszt annak ad aki analóg módon készít (készítene) papírképeket. Éppen ezért pontosan fogalmazzunk, hátha akit éppen lebeszéltek analóg módon nagyítana…
Nem próbáltam a zónarendszert. Nem is áll szándékomban. Nem nagyítok. Nem is áll szándékomban.
Nem azért mert szellemileg nem tudom felfogni a klf. folyamatokat és nem is azért mert nincs meg a gyakorlati lehetőség reájuk.
Szívesen olvasok a klf. techikákról és az alkalmazóik tollából. De elértem már a személyiségfejlődés azon fokára hogy el tudjam dönteni, szükségem van e a gyakorlatban kipróbálni egy adott módszert, ad e több pluszt a számomra mint amennyi mínuszt.
A Niépce és Adams közötti cirka 100 évben is csak-csak elvergődött valahogy a fotográfia. És utána is...
"I believe the electronic image will be the next major advance. Such systems will have their own inherent and inescapable structural characteristics, and the artist and functional practitioner will again strive to comprehend and control them."
Nekem kb 10 éve volt ilyen (már nem tudom hogy álltak a számok) Rollei 400 valami pan filmmel és kb 5-6 éve Tmax 400-al, egyik se volt lejárt, a Tmax400-al akkoriban tudom hogy másnak is volt ilyen. Arra tippeltem hogy túl nagy lehetett a páratartalom és valami kioldódott a vacak papírból. Azóta ilyet semmin nem láttam, Tmax 400-at használtam azóta, de kb pont ez után változtattak a papírján.
Szia! Tételezzük fel, volna értelme a kisfilmet egyenként exponálni és nem azt élvezni benne, hogy könnyem gyorsan tudsz mozogni vele, és akár több felvételt is csinálni egymás után. És nem volna lehetőségem gépvázat váltani szükség szerint. Sőt középformátumban a négy magazin által adott változtatás lehetősége akár képenkén. Akkor is egy kisfilmes kockával szopatni magad nagyítás közben… Ilyet csak az gondol akinek nem sok köze van az analóg nagyításhoz ,-)
Naugye, hogy ugye? Pedig akkor Ansel Adams fel sem találta a zónázást. Már látom, ahogy a Nándit elkezdi enni a sárga irigység, aztán meg túrja a netet... :-)
Nincs új a nap alatt. Valamikor a II. Vh. előtt gyártottak olyan gépet, ami egy-egy Leica kockát használt síkfilmként. Meg tán olyan Leica is volt, amiből menet közben elvágva ki tudtad venni a már exponált kockákat, bár lehet hogy nem Leica volt. Meg mintha a Magnifax is gyártott volna így működő repro berendezést, de lehet hogy keverem, és nem ők voltak az elkövetők. Szóval szédítő a perpektíva. :-)
Hát, ha jól nézem, akkor többnyire olyan 10 éve lejárt filmekkel szöszmötölnek itten a sporttársak. :-) A csúcsrajáratás ebben a kontextusban kicsit illúziónak tűnik. :-)
Amúgy a Madách téren volt egy labor, (de nem a körútról nyíló /MTI?/ labor) ahol világítottak le fájlból Ilford fekete-fehér papírra. De annak már valami 15 éve is megvan. Nem kerestem, így nem tudom van-e még ilyen szolgáltatás Bp-n, vagy egyáltalán az országban. Úgy vélem, hogy ha van (lenne) ilyesmire reális igény, akkor valaki csak foglalkozna vele. Ma már tökmindegy hogy hol, akár egy alföldi tanyán is, ahol van villany, internet, meg jár arra valamilyen futárszolgálat, vagy posta.
Viszont összenéztem az így lenagyított képeket rendes, tisztességes, szürkeárnyalatos tintákkal nyomtatott papírképpel. Hát, azt el kell ismerni, hogy a fotópapír igen szép önmagában, de a print ezért valahogyan jobban nézett ki. Persze ez erősen szubjektív, mert nem ugyanazt a képet néztem különböző hordozón, de azért szerintem meg tudom ítélni a szürketónusok gazdagságát, meg a feketék mélységét. Szóval az igényes print már jó tizenöt évvel ezelőtt is lehagyta a hagyományos papírt, csak akkor az még eléggé hétköznapi módon elérhető volt. Mára már arany áráért mérik, cserébe nem is könnyű beszerezni, a print meg sokkal üzembiztosabb, kézbentarthatóbb, és valószínűleg nem visszafelé fejlesztették.
„viszont nekem a papir alapu nagyitas meg nincsen az eletemben”
-Hát akkor… Nosza rajta ;-)
Ha több ember eljön az is jászhat, csak hozzanak RB magazint, viszont a laborálást minden esetben díjmentesen nem tudom felajánlani. Persze fényképezhetnek is a saját gépükkel szabadon.
Részemről nincs akadálya annak, hogy eljönnek többen figyelnek meg beszélgetünk. Tartok időnként bemutatókat is a témakörben, elmondom az elméleti részét, aztán bemutatom a fényméréstől a papírképig.
Szia! Nálam ez már kisfilm esetén is tizenéve működik, most két db F100 váz van a táskámba, az egyikben Tmax100 ez a normál hívás, a másikban D100 ez az N+2. A vakupapucsba be van tolva egy karton egyiken „N” a másikon „N+2” jelölés. Van olyan időnként, hogy a járgányban van egy másik gépváz is egy F4 szükség esetére, ha netán N-2 re lenne szükség, abba APX100 kerül és PMK hívás. Középformátumnál nagyon hasonló a helyzet az N-2 az FP4 és szintén PMK hívás. Mostanság nagyon megdrágultak a Kodak filmek ezért N és N+2 is D100 lesz. Szóval így jó pár év távlatából nyugodtan kijelenthetem, jól használható ez a módszer mostanában is. Ja és mindig a kézi spotmérővel mérem ki a témát ha lehetséges mármint ha van rá idő.
,,már digitális képet tudom rendes fotó papírra kiküldeni"
Nem egyértelmű mire gondoltál. A rendes fotópapír az a hagyományos kémiai előhívással készülő fotópapír.
A mai digitális nyomtatók csak nyomtatópapírra nyomtatnak digitális állományú fényképeket, és eközben ellopták, kisajátították maguknak a fotópapír szót.
Persze digitális állományból is lehet fotópapírra képet levilágítani és azt kémiailag előhívni, de nem tudom hogy van-e (még) ilyen labor Budapesten.
Csak érdekességképpen említem meg hogy a félig exponált rollfilmet is ki lehet cserélni, adott kocka után végig lehet sapkával exponálni, majd kivenni. Otthon sötétben visszatekerni (nem egyszerű :)) majd egy későbbi munkánál az adott kockától folytatni a fényképezést.
Jó, Ti akartátok! Szóval ha valaki a mai korban komolyan veszi a filmes fotográfiát, annak illendő rollfilre dolgoznia. Ha pedig már rollfilm, akkor legyen magazinos gép. Ha pedig akad két magazin, nem nagy ügy a magazint cserélgetni a fényviszonyoknak megfelelően, és a hívást is ehhez idomítani.
Bár fekete fehér filmet nem gyakran használtam, de bizony a színes dia típusát, gyártóját is váltogatni kellett a téma és a fényviszonyok szerint. Biztos vagyok benne hogy a ff anyagot is idomítani kell a fényviszonyokhoz és a témához is. Persze semmi sem kötelező, nyilván nem is olcsó, és nem is egyszerű.
Vagy bele kell nyugodni, hogy a ,,szerencse" ami a körülményeket illeti belejátszik a végeredmény minőségébe.
Szia! Az a probléma, hogy síkfilmmel is van egy hatalmas gond, hogyha adott esetben mondjuk egy síkfilmet pontosan pl. N+1 re hívnál, lehet 3x4 annyi hívóra van szükség mint a gyár által ajánlott, hogy az exponált felületek nagyságából adódó „szórás” ne „rángassa” nagyon az adott hívást. 2x mennyiségű vegyszer esetén még bőven „szór” a hívás. És persze ki kel önteni a hívót egy hívás után.
Egyébként aki nem hiszi, szívesen kipróbálhatjuk együtt. Valódi képpel és tesztcsíkkal párhuzamosan. Csak írjuk le a tapasztaltakat, mások okulására is.
Arra gondolok, hogy 6db síkfilm kell hozzá, 3-3 a két egymás után következő híváshoz. 2 síkfilmre lefényképezzük ugyanazt, 2 síkfilmre 1-1 szürkelépcső kerül. A harmadik lesz a „műterhelés” az egyikre nem lesz expo, a másiknak ez 1/3-da max expót kap. Hívás után visszamérjük, meg nagyíthatunk is tényleges negáról. Simán elmászhat fél vagy másfél zónát, a hívó hívásmennyiség függvényében.
Működik ez minden olyan esetben, amikor több filmre dolgozol, és azokat különbözőképpen hívod elő. Ez lehet két kisfilmes gép, vagy egy rollfilmes gép magazinokkal.
Szia! Van egy ötletem, arra gondoltam neked ajánlom fel elsőnek, ha téged nem érdekel jelzed, és akkor szabad a pálya másnak is. Középformátumban RB67 pro S gépem van, van hozzá több magazinom, magam úgy használom a klf. hívásokat, hogy 3 fajta hívásom van alaphelyzetben, N+2; N; N-2. Az ötlet elmegyünk együtt fotózni hozom az RB Te „megkapsz” egy üres magazint amibe Te hozod a filmet, és majd hívod is. Mondjuk kiválasztunk fejenként 3-4 képet felállítjuk a gépet, Tegyük fel az elsőt Te választod ki, felrakod a magazint ami nálad van, megméred a fény ahogy szoktad, nem szólok bele, de az expó adatokat rögzítjük. Majd felrakom a magam magazinját és én is elkészítem a felvételt ahogy gondolom, de meg bolondíthatjuk a dolgot, hozol papír képet és azt mondod ilyenre szeretnéd és akkor csinálok egy másik képet ha szükséges. Aztán én választok témát és ugyanúgy mindketten lefényképezzük, és így tovább. Ha végeztünk hazamegyünk és mindenki előhívja a negatívját. Aztán a laboromban folytatjuk a kalandot, Te próbálsz nagyítani a negákról első körben 18x24 mondjuk kepeként 4 papírod lesz ezt én állom. És megtapasztalhatod a fizikai valóság színtjén miről beszélek, tapasztalni fogod mi a különbség a kétfajta nega között. Meg ha nagyon nem megy és úgy érzed szükséged van rá, tartok egy félórás gyorstalpalót a nagyításról az általam használt módszerről.
És esetleg kiderül mire használhatók a gyári ajánlások hívásidőben és ISO-ban.
Egyébként továbbra is várom azokat a magyarázatokat amik megmutatják a klf. gyártók paramétereiből hogyan lehet megtudni pontosan melyik film/hívó gyári hívásidővel mire is használható pontosan.
UI: Ha valakit érdekel miért nem használom mind az 5 féle hívást, az nézze vissza a hsz-okat betettem egy linket, az egyikbe.
