Nem ellenségesen vagy támadólag morgott, hanem... nem is tudom elmondani, hogyan. Többféle morgása volt, ránk sosem morgott ellenségesen. Ez inkább olyan "hé, az az én helyem, engedj oda"-morgás volt. Mi csak nevettünk rajta, és tiszteletben tartottuk, hogy az az ő helye. Ahogy idősödött, és egyre többet csak feküdt és aludt, főként az ő helye lett a fotel. Tudom, hogy elkapattuk, talán helytelenül, de most már mindegy... már nincs többé.
Valószínű, hogy egy idő után én is úgy leszek, mint sok más kutya-imádó, hogy nem tudok kutya nélkül lenni, de most még fenntartom, hogy nem lesz másik.
Valószínű, hogy hebrencskedett, és akkor érte a fog-baleset, hiszen -úgy tapasztaltam- azok a kutyusok, akiket bántottak, félnek az emberektől. Egy ismerősömnek van egy új kutyusa, találták az utcán, és hónapokba tellett, mire őt elfogadta, de senki másnak nem engedi meg azóta sem, hogy megsímogassa, elbújik. Remélem, hogy Csövi-Mancit tényleg nem érte semmi emberi bántás, mielőtt befogadtad.
OFF "Az én kutyusom nem is engedte, hogy bárki beleüljön a foteljébe, morgott érte."
Ezt nem szabad hagyni! A kutyádnak veled szemben nincs joga megvédenie sem a fekhelyét, sem a kajáját, sem a játékát, sem a ... . Neked - mint a falka vezetőjének (vezérének) - jogod van odaülni! Sőt, a családod összes többi tagjának előrébb kell állnia a rangsorban mint a kutyusnak - tehát nekik is joguk van odaülni a kutya helyére.
Nálunk is van a kutyoknak kedvenc kanapéjuk, de eszükbe nem jutna, hogy bevédjék. /OFF
Manci leginkább a Csövire hallgat :-DD...okos kutyus :-)). Nem nő már nagyobbra. Szegénykém egy kis fogatlan banyesz :-((, valahol, valamikor eltört az egyik szemfoga meg két másik kicsi is eltört :-(((...szegénykém. Nem tudom hogyan történhetett, mert nem olyan, mintha bárki is bántotta volna, elütötte volna (nem fél a hirtelen mozdulatoktól, autóktól)...arra gyanakszom, hogy talán valami szökési kísérlete lehetett és amiatt. Pedig olyan kis fiatal még. az orvos szerint 9-10 honapos lehet. Azt hogy nincs meg a szemfoga, igazából nem is vettem észre rögtön.
Egyébként jellemre teljesen más, mint Prüntyi kutyám volt. Olyan csöndes, meg sokkal nyugodtabb, bár rendesen be volt tojva, mikor elautóztunk az dokihoz :-DD.
Szerintem erre nem is lehet felkészülni, hiába tudod az agyaddal, hogy meg fog történni, a szíved valahogy nem fogadja el. Berni öt hete halt meg, de még mindig ugyanúgy fáj, és még mindig nem tudom teljesen felfogni, hogy nincs többé. Lehet, hogy tényleg van abban valami, hogy egy új kutyus segít a hiányát enyhíteni, nekem még ez nem megy.
Érdekes, hogy fel tudnak fedezni maguknak egy helyet, és azt kisajátítják. Az én kutyusom nem is engedte, hogy bárki beleüljön a foteljébe, morgott érte. Lehet, hogy ti is kinevezhetitek Csövi-fotelnek az övét :-))) Ő már ilyen pici marad, vagy fog még nőni, vagy nem lehet még tudni? Hallgat a Manci névre? Bár a Csövi is nagyon aranyos :-)
Hát igen. Persze néha csak történnek a dolgok :-) tervezés nélkül. Lehet hogy majd veled is :-). Csövi is nagyon friss Prüntyi után :-(...de nagyon örülök, hogy betoppant. Nagyon szerencsétlenül éreztem magam, ez ilyen alattomos dolog, mert azt hiszed hogy nem fáj annyira, meg felkészültél arra, hogy meg fog halni...és tényleg olyan, mintha úgy ahogy meglennél, közben meg azon kapod magad, hogy mégsem vagy meg...
Csövi nagyon édes. A fotelbe már fészket rakott, az a központi helye és hihetetlen kényelmes pózokban tud fetrengeni...jó, hogy olyan pici. Mix kutyus, igen nagy fülekkel...Manci...most próbálok rátérni erre a névre a Csövi helyett :-DDD.
Nagyon édes! És milyen elégedett pofit vág :-) Nahát, ha ilyen kis hízelgős, nem is csodálom, hogy meghódította apukádékat is. Milyen hatalmas fülei vannak! Vagy csak a képen látszik így?
Talán egyszer majd igen, most még túlságosan fáj, még csak négy és fél hete, hogy meghalt, ha valaha lesz is újra kutyám, szerintem évek múlva lesz.
És úgy szundít, hogy belemászik az ember ölébe és beleteszi a kis buksiját az ember tenyerébe :-). A kisördög. Állandóan mozgásban van :-), kivéve mikor a fotelben pihen. Nagy rosszalkodó ;-).
Nagyon remélem veled is szembe jön majd egy kutyus, akivel egymásra találtok :-)!
Az biztos, ki sem nézné az ember belőlük, hogy el tudják érni, amit akarnak! Az én kutyusom is: ha rámnézett a hatalmas barna szemeivel olyan koldulósan, ellenállhatatlan volt. És látod, Csövi is hogy levette a lábáról apukádékat! Az én kutyusom sem aludt az ágyban, bár engedtem volna neki, de ragaszkodott a foteljéhez. De Csövinek biztos jó kényelmes a párna és a kanapé is, főleg egy fárasztó kerti játék után. A kertásás fárasztó móka ám :-)))
Hát igen, tudják a kutyák, hogy kell a gazdit levenni a lábáról ;-).
Először kicsit megszeppent, mikor megfogtam és bevittem az ismeretlen világba :-D, de nem egy elveszett/megszeppent kutya ő :-))). Van egy nagy párnája, azon kéne, hogy aludjon :-DDD. Tegnap óta már kanapés ;-). És képzeld munka után mikor hazajöttem a kutty már benn volt a lakásba (surranásos techikát használt :-DD), szerencsére apámnak jó kedve volt (plusz kutty megdolgozta: ölbefelmászás, kedveskedés)...úgyhogy alakulgat a dolog. Nem alszik velem egy ágyban. Nekem valahogy nem az nem jön be, egyrészt allergiás vagyok, szóval inkább nem terhelem az immunrendszeremet...leginkább ezért, meg mert kis büdös. De nem akarom megfürdetni, mert mived sajnos továbbra is kinn tölti a napja nagy részét ezért azt hiszen nem lenne jó, ha lemosnám a zsírt a bőréről. Szóval tudom, hogy nagyon klassz érzés, hogy ott szudít melletted...de nekem nagyon erős az allergiám, meg szeretem a tiszta ágyat...ő meg kint randalírozik egész nap, karalábékat ás ki szorakozás gyanánt.
De azért így is nagyon jó neki alvásügyileg.
Ami a legviccesebb, hogy anyuék nem mondtak neki semmit, mikor felhuppant a fotelba ;-), pedig ezt szegény Prüntyi kutyám is csak titokban tehette (persze mindenki tudott róla :-). Szóval alakulgat, de még nem az igazi...mert most pl, nem tudom, hogy beengedi-e apám a házba, míg dolgozom.
Nem történhet máshogy :-DDD, nem mehetek minden nap, mint a disznó munkába
:-DDD...az a mániája, hogy nekifutásból ad kétmancsos pacsit ;-)...lehetőleg sárosat
muszáj megneveleni, mert nem szeretném, ha az lenne, hogy nem "bízhatok meg benne", hogy odajön hozzám, ha hívom (mert pl, mindjárt elütik, ott egy macska stb.).
Szerintem minden kutyust meg lehet nevelni :-), csak következetesnek kell lenni ;-).
Te elgyöngültél a kutyusodtól meg a szeretettől :-). Ő volt a főnököd :-)))).
Nekem viszont kőből van a szívem, ha arról van szó :-DDD. De nem vagyok olyan jó "tanár", az igazodikot nem igazán tudtam megtanítani a kutyusomnak (ezért előfordült, hogy a jeges földön landoltam télen).
Csövi (CsöviManci) egyébként már velem töltötte az éjszakát ;-) és jól viselkedett, nem evett meg semmit.
Látszik is rajta, hogy olyan kölykös, játékos típus! Remélem, tényleg sikerül elérned, hogy bent alhasson, mert jön a hideg! Irigyellek, hogy tudod, hogy kell nevelni egy kutyát, én sosem tudtam parancsolni neki, el is volt kényeztetve rendesen :-) De egy ilyen virgonc kis kutyust, mint Csövike, rendre lehet szoktatni?
Ja :-))), nagyon kis hülye :-)). tegnap hazamentem és amit levágott a kertben :-DDD, annyit röhögtem rajta...talált valami rongyot, amit élvezettel gyilkolászott,a lelket kirázta belőle...azzal rohangált, mint a torpedó...teljesen dilis :-DDD.
Olyan kis édes, kis neveletlen büdöstojás :-). olyan vagyok mint egy disznó, tiszta sár volt a gatyám ma is. És képzelt, úgy néz ki kihisztiztem, hogy bent aludhasson velem esküszöm tiszta depressziós voltam, hogy anyámék nem akarták beengedni...annyira mérges voltam rájuk, hogy beszélni sem volt velük kedvem.
csak fel kell elevenítenem, hogy kell kutyát nevelni. kis németjuhászom nagyon jólnevelet volt...egy kis angyal. csövi meg még randalírozik.
Ahogy írsz róla, imádnivaló kutyus lehetett! Igazi egyéniség. Azért milyen kis ravaszak tudnak lenni! Tudja, hogy nem mehet fel valahová, de azért csak kihasználja, hogy nincs otthon a gazdi, és elfoglalja a jó puha, meleg ágyikót!
Nekem is a szívem szakad meg sokszor, amikor látok kutyákat magányosan kóborolni az utcán. Akár maguk szöktek meg és nem találnak haza, akár kidobták őket, nagyon félhetnek szegények. A te kutyusodnak nagyon nagy szerencséje volt, hogy ilyen szerető gazdira talált!
A fehér részein /hasa, lábai/ ugyanolyan fekete foltok voltak elszórva, mint a dalmatáknak. Nehezen hittük mi is, hogy dalmatához is lehet köze, mert olyan tacskós volt, de az állatorvos szerint is lehetett az ősei között. Meg a fejformája is a tacskó és a dalmata keveréke volt - de ezt már csak én gondolom így, lehet, hogy nincs igazam. De szerintem valami nyúl is lehetett az ősei között :-), mert bármilyen pici volt, a kis rövid, görbe lábaival úgy ugrott fel a magas helyekre is, nem is értettük, hogy képes erre.
Á, ő egy kis angyalka volt :-). Nyugis volt inkább, aludt egész nap. A légynek sem ártott, de nem volt olyan nagyon bújós kutyus, nem szerette ha sokat macerálják. Sajnos, mert én szívesen maceráltam volna. Szóval a gyerekeket is szerette, de annak örült, ha inkább nyugiba a sarokban fekhetett. Kis hisztis volt, vagyis nem igaziból hisztis, ezt csak úgy kell érteni, hogy folyton járt a szája...mintha azt mondaná, hogy "jaj most elment a gazdi, jaj most meg visszajött, jaj most mi van"...kis pánikolós volt. Már ilyen volt mikor hozzánk került, szerintem nagyon kikészült, mikor elvesztette a régi gazdáját (mielőtt hozzánk került). Szegényke pánikolva rohangált föl-le a Flóriánnál. Annyira borzalmas, mikor látni kutyákat teljes pánikban rohanni kétségbeesetten, hogy hol a gazdi. Szőrnyű. Egy barátnőm magához vette és tőle került hozzám.
Szóval kis érzékeny lelkű kutyus volt. Soha senkit nem akart megharapni, megkapni vagy ilyenek, megmorogni is életében ha 3szor megmorgot (szimbolikusan), akkor sokat mondok. Titokban az ágyon aludt, ha nem voltunk otthon :-))).
A kutyusodban tényleg koncentrálódik minden szépség :-))), de ezzel a dalmatával megleptél. Nem gondoltam volna. Igen olyan szálkás foxi-tacsi (kedvenceim) :-))), nagyon édi a pofija. Nagyon szép :-))))!
Keverék volt. Ami biztos, hogy volt benne, az tacskó és dalmata. Azért neveztük el Berninek, mert a fehér csíkkal a fején olyan volt, mint egy miniatür bernipásztor. De leginkább tacskó volt, a fejformája, a hosszú teste és a görbe kis lábai. Mindig azon nevettünk, hogy a természet milyen jól rakta őt össze, minden fajtából a legszebbet hozta magával :-) Amikor kicsi volt, nagyon vadóc és agresszív volt, rajtunk /anyukámon és rajtam/ kívül senkit nem tűrt meg maga mellett - és ahogy teltek az évek, egyre szelídebb és félősebb lett.
A 12 év is szép kor. Ennyi év alatt annyi örömet tud adni egy kutyus, ezért is fáj annyira a hiánya a gazdiknak. Ilyen nyugis, alvós kutyus volt, mint a képen, vagy vadóc? /lehet, hogy korábban már írtad valahol, még nem olvastam el az összes bejegyzést/.
Óóóóó, de édes :-))). Gyönyörű szép kutyus volt. Nagy kincs, hogy ilyen hosszú ideig veled lehetett. Persze tudom, hogy ez most nem vígasztal téged :-(. Az én kutyusom csak 12 évet élt. Nagyon nagyon szép. Foxi? Imádom a drótszőrű kutyusokat!
