Az enyém ivaros, de csak támogatni tudom az ivartalanítást! Szerintem csináltasd meg. Anyukámnak befogadott kutyái vannak, két kan. Vittem mindkettőt ahogy lehetett ivartalanítani, mielőtt kialakult volna az ivarérettség. És még így is folyton megy a harc köztük.
Sziasztok! A következetesség a héten meghozta gyümölcsét. Most hétvégén is voltunk kutyasuliban és idegen kutyák előtt sem "berzenkedett" most. Eddig ha idegen kutya érkezett, akkor úgy érezte, hogy ő megmutatja, hogy nem kell szót fogadnia. Most szépen dolgozott. Játéknál sem akarta a többi kutyát a földeb döngölni. Csak egy kicsit "megterelte" őket, ha már úgy érezte, hogy eltávolodtak a gazdiktól.
Az ivartalanítást nekünk is ajánlotta a trénerünk, mert elég domináns kan. De még nem született meg a döntés a fejemben, várnám a tapasztalatokat és tanácsokat ezzel kapcsolatban. Valamint jól szigetelt kutya háza van a fiatal úrnak, de hogy most jönnek a -10 C-ok, gondolkodom, hogy beengedem éjszakára is. Kertben van tartva, de bejöhet a házba és mostanában a " hideg" délutánokat bent tölti. Legfőképpen játszunk és "tanulunk". Szerintetek nem lesz baj ha egyszer bent-egyszer kint alszik.?
Ivartalanításon törjük a fejünket az 5 hónapos kan kiskutyánkkal kapcsolatban. Versenyre nem akarjuk vinni, szaporítani nem szeretnénk. Viszont az irodalom szerint sok kellemetlenségtől kímélnénk meg magunkat. Biztos akarok lenni benne, hogy ez nem csak az egyik oldala az éremnek és a tényleges gazdik is így gondolják a tapasztalataikból kiindulva.
Kennelbe nem zárjuk soha, a kertben szabadon van állandóan, illetve a séták alkalmával is az esetek többségében póráz nélkül jár körülöttem. (A napi fél, háromnegyed órában nem akarnám csak magam mellett vezetni). Attól félek, ha hallgat a hormonjaira egy 1,6 méteres kerítés nem fogja megállítani, illetve egy séta alkalmával is sokkal kontrollálhatatlanabbá válhat.
Tehát egyelőre nekem is úgy tűnik, hogy többet hozna az ivartalanítás, mint amennyit vinne.
De szeretném, ha ti is megosztanátok a tapasztalataitokat ezzel kapcsolatban.
Ez sajnos nálunk nem így van! A birkák között maximálisan visszahívható, kontrollálható Dopping. A postástól viszont bekattan... Egyszerűen akármit csinálok vele őrjöng! Meg akartam kérni a postásunkat, hogy adjon neki enni, hátha akkor megbarátkoznak, de annyira fél tőle, hogy nem partner ebben. :( Így még töröm a fejem, hogy oldjam meg a helyzetet!?
Nagyon szépek a kutyusok! A mi Doppingunk is 9 hónapos energiabomba, így ismerős a problémád! :) Mi pici kora óta terelünk, vagyis terelgetünk vele és tényleg nagyon jól lefárasztja agyilag és fizikailag is. Nekünk vannak saját birkáink és azon tanulgatunk. Sajnos nem könnyű a helyzetünk, hisz a birkáink mellett még sosem volt kutya így iszonyatosan félnek / féltek tőle, és mi sem értettünk hozzá eleinte, hogyan kell megtanítani a kutyát terelni. Párszor voltunk Porteleken, de az ottani szelíd birkákkal könnyedén elboldogult Dopping, itthon viszont egyre nagyobb zavar volt... A nyáron egy hullámban nagyon ráérzett mi is a feladata, de utána valami rózsaszín köd szállt a fejébe (nyilván a kamaszkor) és egyre ügyetlenebb volt. Két hete viszont eljött Petra Portelekről és ellátott tanácsokkal, azóta szárnyalunk felfelé! Gyorsan rájöttem, hogy a gond nem a kutyával volt.... Mi is járunk kutyasuliba pici kora óta és nagyon sokat labdázunk vele. Ha kellőképpen le van mozgatva egy fegyelmezett angyal, aki első szóra mindent megcsinál. Ha nincs időnk vele elegendőt foglalkozni, akkor viszont keres magának elfoglaltságot és átmegy ördögbe!
Köszönöm a tanácsokat! A terelést mindenképpen ki szeretném próbálni, sajnos Miskolchoz közel nem túl sok lehetőség van Sebaj majd utazunk. A "munkáért" etetés és a kevésbé "ajnározás-szeretgetés" azért megtette hatását, kezdi elfogadni, hogy Ő egy kutya és nem az Ő akarata a döntő. Eddig nem tetszését sokszor morgással fejezte ki, ezt a héten már nem tapasztaltam. Mondjuk most sem elsőre fogadja el, hogy a nem az nem. De legalább látszik a fény...... Ez tényleg az én hibám is, mert sokszor engedtem neki. Járunk továbbra is kutyasuliba, és hát lehet, hogy ha befejezte a "pasisodást" lehiggad egy kicsit :)
Egyet értek! :-) A terelés meg azèrt lehet jó, mert olyan erős inger egy bordernek, ha birkán megtanulja az ember kontrollálni, akkor utàna gyakorlatilag bárhol működik. :D
Szia! Ugyan nem border, de hasonló helyzetben kezdtem kamaszként befogadott hiperaktív pointer-labi mix kutyámmal. A munkáért kaja nagyon jó ötlet, legalábbis nálunk bevált és pontosan tudta hogy a napi betevőért dolgozik, nem jutalomért. (Azért a tálba is kapott jelképesen egy kicsit :) A kirándulásokat, túrákat én nem csökkenteném, inkább növelném. Szerintem azt a kutya nem jutalomnak (=egy jól megoldott feladat után azonnal megerősítés) tekinti, hanem közös tevékenységnek (~vadászat utánzat). A sok inger jól lefárasztja a fejét, kielégíti a kíváncsiságát, erősíti a kapcsolatotokat. Ha terepen is beiktatsz 1-2 nagyon rövid, de élvezetes gyakorlatot menet közben az segíti hogy rád is figyeljen, mert lehet hogy dolga lesz. Végül ha megtanulja hogy rendszeresen van módja idegen érdekes terepen bóklászni, könnyebben figyel majd rád, mert tudja hogy nem azt a kevés és ritka alkalmat kell végletekig kihasználni amikor épp mentek. Nálunk ez a taktika vált be kutyák, erdő, nagyváros, lovak stb. esetén a megőrülés gyógyítására. Közömbösítés.
Sziasztok! Remélem nem veszitek tolakodónak az érdeklődésemet. Nekem egy 9 hónapos kan"ördögöm van". A kölyökkor "átvészelése"után, most kamaszodunk. Míg kölyökként folyton terelt, most próbálgatja határait. 15 hónapos korától járunk kutya suliba, de rendkívül önfejű,amiben nyilván én is hibás vagyok. Amit akar azt 2-3X-ra megtanulja, de amit nem szeret abban "sztrájkol" Kölyökként nem mindig voltam határozott, mert hát olyan cukin tud nézni. Nekem ezelőtt Gordon szetterem volt, és az sem egy egyszerű, kezes fajta, de Rumli túl tesz mindenen. Állandóan rág, mint egy hód és úgy gondolja Ő a főnök. Most a kiképzőnk javaslatára, kicsit visszavettünk a szeretetből és csak "munkáért" jár kaja. Ezzel itthon( kertben) nincs is gondja, de idegen terepen megőrül. Minden szag, minden fűszál érdekli. Most sajnos kirándulni és túrázni sem mehetünk, mert az jutalom neki. Hát nem egyszerű. Szívesen kipróbálnánk a terelést is vele és szívesen veszek bármi nemű tanácsot. Egy pár kép Rumliról.
Nem akar itt senki se rosszat neked, csak nagyon szeretjük a fajtát és mikor elragadja az embert az érzelem, akkor nehezen tud úgy fogalmazni, hogy a lényeg is benne legyen, de bántó se legyen. :-) Ha magamból indulok ki, pár éve még nekem sem ment :D de 30 felett és két gyerek, meg élettapasztalat után sokat higgad, változik az ember. :-)
Az jó gép. Nekem canon van, kicsit nehezebb szép színeket kicsikarni belőle szerintem, bár néha a nikon színeit már túlságosan élénknek és ennélfogva természetellenesnek találom. Ettől függetlenül lehet mégis nikonra váltok majd egyszer, mert egy ilyen amatőrnek, mint én is, talán könnyebb nikonnal. Tudja a fene. :-) Egyelőre még ez bírja, meg pénzem sem lenne most újra. :D
Én egyébként Nógrád megyében vagyok, s eladó kiskutyám is van :D de azt gondolom, az én eladó kiskutyám és a te igényeid nem passzolnának össze. Munkavonalat tenyésztek, azon belül is "nagyon terelőset" és a terelősön belül is a keményebbet, nem hobbi célra és nem első bordernek. Viszont van többféle borderem és ha gondolod, örömmel látlak vendégül egy kis ismerkedésre a különböző típusokkal, hogy ne kelljen rögtön a világ végére menned, de lássál ilyet is, olyat is. :-) Illetve 26-án lesz a tanyánkon egy terelőverseny, ahol lesz bőven kutya, eljöhetsz nézőnek is nyugodtan és tudsz ismerkedni.
Azt kihagytam, hogy az emberi természet olyan, ha valamibe sok energiát és sok pénzt ölünk, azt jobban megbecsüljük, mint a könnyen jött olcsót... ez a kutyára is igaz. Ezért sem a drága kutyákkal vannak tele a menhelyek és a tenyésztőknek is egyfajta gazda-garancia, ha sok pénzt ad valaki a kutyáért, sok utánajárás után, jobban meg fogja becsülni, mint az óccsót, akit a szomszéd faluban hozzávágnak, csak vigye má' mert már magától eszik. De ismerek persze sok olyan embert is, aki nagyon jó gazdája az olcsó kutyának is, nem általánosításként mondom. Összetett téma. De szerintem ennyi infó bőven elég ahhoz, hogy értelmes ember felfogja. :-)
Nem, dehogyis, nem lesz törvényszerűen beteg a papír nélküli kölyök és hazugság azt állítani, hogy a papíros garantáltan csakis egészséges lehet...
A papíros kutyákat viszont szűrik az örökletes betegségekre. A papír nélkülieket nem, így százalékosan nagyobb az esély, hogy az ismeretlen genetikai hátterű kutyának valamilyen problémája lesz majd.
Néhány betegség a szülők szűrése alapján garantáltan elkerülhető, más betegségek (pl. diszplázia, két mentes után is előjöhetnek - az öröklésmenete miatt - viszont két szűrt és A vagy B csípőjű kutyától még így is kisebb az esély diszpláziás kölyökre, mint a nem szűrtektől). Fontos, hogy nem a kiskutyákat kell vizsgálgatnia a dokinak, hanem a szülőket - és nem a klinikai vizsgálat a lényeg, hanem a genetikai, ezek vérvizsgálatok általában és egy-egy defektes gén hordozása nem zárja ki, hogy amúgy teljesen egészséges a kutya, azonban lehet hordozó és ha másik hordozóval kerül össze, na akkor baj lesz a kicsiknél és lehet, hogy csak évek múlva. Az egyik szembetegség, a CEA pl. pont ilyen, két hordozónak (akik teljesen egészségesek), lehet beteg kölyke és a CEA csak 4-5-6 évesen okoz majd problémát, akkor viszont akár meg is vakulhat a kutyád.
Ez az egyik, amiért nem támogatjuk a papír nélküli kutyák vásárlását.
Továbbá neked sem mindegy, ha családi kedvencet akarsz, hogy az egészség mellett milyen temperamentumú vagy kinézetű kölyköt választasz. Akinek a munka a lényeg, nem feltétlen a küllemet veszi figyelembe, de egy hobbi kutyánál szempont lehet a szőrhossz, szín, stb, a kutya természete és jó idegrendszere pedig különösen fontos. Papír nélküli kutyák sem kevesebb értékűek és itt is elmondhatom, hazudik, aki azt mondja, a papíros csakis jó természetű, jó idegrendszerű lehet, a papír nélküli pedig nem, de ha ismert a kutya vonala, abból nagyon sok következtetést le lehet vonni, mire számíthatsz. Nem kell idegrendszerig menni, elég csak azt nézni, hogy ég és föld a különbség minden szinten a show és munka irányzat között, és ha papír nélkül belenyúlsz egy kevert munkavonalba, az lehet sok lesz neked első bordernek. Sokaknak még a kiállítási vonal is sok. :-)
Betegségekre visszatérve, a hazai populáció viszonylag szűk és a papír nélküli kutyák jelentős része kisebb-nagyobb mértékben rokona egymásnak. A rokontenyésztés jó dolog lehet, ha tudatos, a tenyésztő tudja az adott vonal előnyös és hátrányos tulajdonságait, hibáit, defektjeit, így tulajdonságokat lehet erősíteni az utódokban, de a hibák is erősebben jönnek felszínre, így ha valami olyan dolog van a génekben, nézzük pl. az epilepsziát, ezt nem lehet vérteszttel szűrni, nagyobb eséllyel előjön. Egy olyan vonalban, amiben ez ismert, egy tenyésztő nem fog rokonpárosítást csinálni, de ismeretlen származásnál lehet véletlen pont két ilyen vonalú kutya párosodik össze és százalékosan nagyobb eséllyel lesz egy mondjuk epilepsziás kutyád. Na de ez csak egy példa.
Sajnos az is tapasztalat, hogy a menhelyeken, fajtamentőknél nem a drága pénzen vett kutyák kötnek ki általában. Ennek lehet több oka, egyrészt aki papír nélkül ad el, más szempontok alapján választ gazdit, nem is feltétlen a pénzéhség, inkább csak maga sincs tisztában azzal, hogy a fajtának mi a valós igénye vagy megelégszik azzal, hogy megígérik, úgyis jó gazdák lesznek, persze, hogy mindenki ezt ígéri, aztán lehet az első gondnál repül a kutya... sok verzió van, szaporító és szaporító között is van különbség, van, aki csak egy-két almot hoz le "szeretetből" de az ilyen kiskutyák utána papír és szűrés nélkül szaporodnak tovább szintén szeretetből és akkor ugye tovább gyűrűzik a fent vázolt dolog ill. mivel nem igazán hozzáértő párosításokról van szó, hanem többnyire a barátok kutyái kerülnek össze, így semmilyen tudatos szelekciós munka nem valósul meg és ez hosszú távon a fajta tulajdonságainak megváltozásához vezet. (Ezen a ponton mondjuk bele lehetne menni a kiállítási és munka vonal különválásába, de nem érdemes... :-) ).
Ha egy családi kedvencet szeretnél, azt tanácsolnám, nézz kicsit körül tenyésztők weblapjain és a legszimpatikusabbakkal vedd fel a kapcsolatot. Nézd meg a kutyákat élőben is és úgy válassz. Ne a távolság legyen a döntő, mert egyrészt ebben az országban igazán nincsenek távolságok, másrészt mert most lehet kompromisszumot kötsz a távolság miatt, de később bánhatod, ha mégsem ő lesz életed kutyája és lehet 100 km-rel odébb ideálisabbat találtál volna. :-) Családi programnak sem utolsó a kennel látogatás, s ha életformának választod a kutyát - ez a fajta ezt meg is kívánja, akkor ez egy jó felkészülés erre az életformára. :-) Talán soknak tűnhet egy papíros kutyáért 120-150 ezer forint (sport- munkavonal ennek a duplája is lehet itthon..., de küllemvonalban is akad 1000-1500 eurós), de ha azt nézzük, hosszútávon mit nyersz rajta és ezen kívül a kutya cirka 150 éve alatt mennyibe fog még kerülni, akkor nem sok. Ebben az árban benne van mindaz, ami egy papír nélküli olcsó kutyánál csak a szerencsén múlik. S mondom, véleményem szerint hazudik, aki azt mondja, a papíros kutya nem lehet beteg, na de hogy mennyi eséllyel, az nem mindegy, s az sem, ha valaha bármi segítségre lesz szükséged, a tenyésztőre mindig számíthatsz majd.
Ezeket átgondolva dönts, hogy kockáztatsz vagy inkább spórolsz, ha spórolsz, akkor pedig ne sajnáld az időt és energiát megtalálni az igazit. Ha végülis a papír mellettinél döntenél - jogodban áll - akkor is érdemes nem az első legközelebbi lehetőséget megragadni, hanem kicsit jobban megnézni a szülőket, a tartási körülményeket, s hosszútávra tervezni, minél felelősségteljesebb döntést hozni.
De szükséged van törzskönyre. Ezt viszont tényleg hidd el. Ne is keress más helyen csak tenyésztőknél, ahol viszont természetesen tk is van. Ha igazán border colliet akarsz. A fajtamentőknél is körülnézhetsz. De szaporítót ne támogass a pénzeddel.
Köszönöm, valóban ezért kérdeztem. Nem kiállítási kutyát szeretnék! Egy olyan kutyát, aki családtag lesz! Nincs szükségem törzskönyvre sem. Nem szeretnék versenyezni, nem akarok tenyészteni. Egy családi kutyát szeretnék. Talán ezzel kellett volna kezdenem.
Bocsi, de ezt a haragot én sem értem. miért ne lehetne ott normális tenyésztő ami elérhető? ennyi volt a kérdés nem több. nem a jofogáson keresett kutyát, hanem idejött egy borderes fórumra, joggal gondolva, hogy segítséget kap.
Nem értem, miért akarnék beteg kutyát? Vagy ezen a vidéken csak beteg kutyusok vannak? Nem szeretnék az ország másik végéig elmenni, ha a közelemben is találok. Erre vonatkozott a kérdésem. Talán rosszul fogalmaztam meg.
A szombati coursing átlett téve vasárnapra, a vasárnapi terelés meg elmaradt a talaj állapota miatt, így vasárnap eljutottunk coursingra ahol gyönyörüen megfáztam...már pénteken megfertőzött a barátom amúgy, neki is fájt a torka meg köhögött, minden baja volt, én meg nála aludtam, szombaton fájt a torkom nekem is, aztán a vasárnapi orkán erejű szél rátett egy lapáttal, hogy egész nap kint voltunk DE megérte minden :D :D :D Onix végre nem túlagyalva fut a műnyúl után hanem csak fut, a múltkori túlgondolás nem hozta meg a várt eredményt és szerintem tanult belőle :D :D A videó a 2. körről, sajna a quad elég közel került a tárcsához de Onix ügyesen korrigálta és észlelte időben, hogy ne kenődjön fel rá (bocsánatot kértek hogy túl közel álltak meg..)
Minden kerek nevezőnek jár ajándék (Pet-Pakk a szervezők - Tiszaparti Szélvész Whippet kennel mindenféle dolog gyártója) és mi ezt a sipolós soklábú párnát kaptuk mint 20-dik nevező, ami nem nagy dolog egy embernek de Onixnak a minden :D Rágható, húzható, puha és sípol is :D
