A mágus, ha a saját hatalmát használja, akkor hajrá, azt csinál vele, amit akar. Azonban ha a kapott hatalmával él vissza (pl. pénzért árulja) megüti a bokáját hamar.
Másról honnan tudod, hogy mit kapott, és mi a sajátja?
Húúúha, hát ez olyan magasztos és kifinomult titok, hogy azt nem értheti meg akármi halandó... Ellenben ha fizetsz jó sokat, akkor szívesen tanítalak, és még azt is elárulom a tanfolyam végén, hogy...én sem vagyok tisztában ezzel:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
A Te gyerekednek is a szemére hánynád? Vagyis, hogy önös érdekből megcsináltalak kölyök, güzültem érted, hogy tanulhass, semmi sem a tiéd, mert az én pénzemből van, úgy, hogy kusshadj.
Tudod mit mondana a gyerek? Nem én kértem, hogy megcsinálj.
Szerinted mire te felnőtt ember lettél, nem okoztál ritka sok, rohadtul nehéz és megterhelő munkát a szüleidnek?
Csak nem fogod fel...
Az érettségit, meg az első diplomát ingyér' nyomják a kezedbe, mégsem szól le senki, ha ezek és a hozzájuk járó tudás birtokában leakasztasz valami cégről havi 500k-t mondjuk szoftvertervezés címszóval.
Azért a tudásért te magoltál át éjszakákat, te gyakoroltál matekot látástól mikulásig, minden jogod megvan, hogy az elsajátított képességeidet a magadénak tekintsd.
Nemérted. Pedig állításod szerint már átélted te is... ezek szerint mégsem.
TE sem fizettél a szüleidnek, a te gyerekedtől sem várhatod el, hogy megtérítse azt az anyagi ráfordítást, ami árán felnevelted.
Na itt van az az eset, amikor a hasonlat lényeges részletekről tereli el a hangsúlyt.
A mágikus tudást valószínűleg nem pénzért vette senki - ellenben rohadt keményen megdolgozott érte. Nem ajándékba kapta, hogy "nesze itt van, fogjad".
Ilyen módon szerzett, ritka képességeket pedig miért ne használhatna pénzért?
Komolyabban: a szintek csupán elméletiek, gyakorlatban összemosódnak a határok (azaz nem mondhatod, hogy "na eddig ego, innentől lélek").
Ez nem teszi kevésbé problémássá a szintezgetést.
De az Isteni Szeretetet megtapasztalva, *sutty* elérted.
Ha már fogtál aranyrudat, akkor *sutty* milliomos vagy?
Ha szedtél antidepresszánsokat, akkor *sutty* elérted a feltétel nélküli boldogságot?
Aligha, ugye?
"Jó tudom többször leírták, hogy az ő céljuk, minél nagyobb tömeget megmozgatni, és azt megszűrve ott marad nekik egy kis értékes réteg, de mi lenne, ha a megszűrést már a megmozgatás előtt csinálnák? "
Csodálkozom, hogy nem tudod, hogy megy ez. Létrehoznak egy fals szervezetet akármilyen pedigrével a tömegeknek, lehet akár fizetős is, emögött meg áll egy titkos, meghívásos szervezet a 'kiválasztottaknak', stb stb. Ezt általában így csinálják.
off
req, benned egy közgazdász veszett el:)
De bennem is:)
"a pénz csak eszköz"
Mit szólnál, ha bebizonyítanám az ellenkezőjét? Hogy ti. értéke van, és manipulálhatja az értéket?:)
Ez nokedli!
Legyél olyan asztrológus, mint aki egy szoftverből kinyomtatott szöveget (ca. 4-5 oldal) 20-ért olvas fel, majd ad oda. Az egész nem tart tovább 30 percnél. Még az idődet sem rabolja.
Bocs, de nem tudom értelmezni a "szeretetet kell fókuszálni" kijelentésedet.
Szintén nem tudom mire gondolsz a családi empátia és véleményidomulás összefüggésénél.
A történettől nem szeretnék semmi, csak arra akartam rávilágítani, hogy napmintnap eljátszuk a kisebb-nagyobb szeretet-játszmáinkat, és azzal főleg magunknak, de akár hozzátartozóinknak is nagyon sok kárt tudunk okozni.
plussz még egy kérdéscsokor:
A keresztes háborúk során nem voltak hasonló jelenségek? Az bocsánatosabbnak számított? Vagy az már olyan rég volt, hogy senki nem tudja bizonyítani?
Esetleg az akkori erkölcsi megitélésbe belefért a pogányok megbecstelenítése? (Bocs, de ez már kicsit közhelyes)
Az pedig, hogy lehet-e egy ilyen embert szeretni kizárólag nézőpont kérdése.
Lehet, hogy amikor hazatért, feleségül vett egy, a magyar katonák által megerőszakolt bárisnyát, boldogan éltek, és példás családapaként, esetleg helyi párttitkárként kivívta környezete szeretetét és megbecsülését.
A szeretetet kell fókuszálni. Pontosabban érdemes.:)
Te megkérdezted, hogy lehet-e ill. kell-e szeretni egy ilyen embert és én válaszoltam.
De mit is szeretnél ettől a történettől? Mit akarsz belőle kihozni? Nyilván a történet mindenképpen felháborító, de mivel egy családon belül sokkal erősebb az empátia, a vélemények idomulnak egymáshoz, jobban hat a család tagjaira és a gondolkodásukra is. Ezért érzékenyebbek az ilyen jellegű dolgokra.
Szia neked is:-)
Senki nem mondta, hogy szeresd!
De az, hogy erőszakolt, ez az ő sorsa, számoljon el vele maga (Kasztráltan, főbelőve, vagy éppen példás családapaként).
Ami a lényeg, hogy az ő cselekedetével, mint objektív ténnyel mit kezdenek a többiek.
Másrészt tudomásul kell venni, hogy a tragédia nem személyesen "az" ellen a nő ellen irányult, egyszerüen őt találta el egy adott helyzetben.
Ezt kellett az unokának megértenie, bele kellett a történetet helyeznie az adott környezetbe.
Könnyű innen, a gép előtt ülve erkölcsileg ítélkezni!
Szia!
Nem értem miért kellene szeretni egy erőszaktevőt?? Aki abban leli örömét, hogy ismeretlen nőket erőszakol, az minimum perverz és az ilyet nem szeretni kell, hanem kasztrálni, de minimum lecsukni olyan perverzek közé, mint ő maga, akik remélhetőleg szépen eljátszadoznak vele.:)) A szeretet kényes dolog szerintem és nem érdemes szórni boldog-boldogtalannak, mert így elveszik az értéke. Nyilván nem arra gondolok, hogy akkor utáljunk mindenkit, de szeretni nem kell mindenkit és szerintem nem is lehet. Req999 ezt nagyon jól mondta. Inkább fókuszálni érdemes.:)
A megoldás sokkal inkább a te eszmerendszered környékén van, mint esetleg gondolnád!:-))
A nagymama menthetelen, ez a ő sztorija.
A megoldás: meg kell hagyni neki.
Az unokánál a kulcsmondat ez volt:
"Hasonló helyzetben lehet, hogy te is ezt tetted volna"
csak arra akartam utalni, hogy a topicban többször elővett ködös, fenenagy "szeretet" ebben az esetben sokkal több kárt okozott - hisz több generáció életét mérgezte meg - mint ha mindenki tudatosan a saját ügyeivel foglalkozott volna.
Tudod, mint Ouspensky-nél;-)
Kedves Nagymesterhercegprimásmágus! Nincs véletlenül egy lócitromgurigatói állás nagyonnagykegyelmű luúdtalpaid mellett?:-)))
szívesen ellesnék egy-két jó trükköt!:-DD
Valami közepesnél kicsit jobb aszisztencsnő szórakoztatását is vállalom.:-))
B.H.
Jó, hogy tudod, mert akkor legalább ketten vagyunk a topicon aki tudja, hogy egy új, de nagyon hatékony cicoterápiás módszerről van szó, ahol mindenkiben tudatosítják, hogy a saját cuccát cipelje, de azt viszont tudatosan:-))
Ilyenkor citromos langyos vizes kendővel kell borogatni. De még sok más megoldás is elképzelhető, és hogy a topic szellemiségéhez igazodjam: az első válasz volt csak ingyen, a továbbiak már némi önkéntesen kötelező adományba kerülnek. Csak most, csak neked! Ne hallgass a konkurenciára, mert csak én, a Nagymesterhercegprímásmágus ismerem a múltat, jelent és jövendőt, mert pertuban vagyok az összes teremtőkkel, istenekkel, jó- és gonosz szellemekkel, loákkal és boákkal és minden rendű és rangú entitásokkal, és csak én tudok mindenre megoldást. De annak ára van, bájos asszisztensnőm tartja a szentelt perselyt, mert én nem szennyezem magam (se az auráróm) holmi készpénzzel.
"Ennek semmi köze ahhoz, hogy talál-e magának elfoglaltságot, ugyanis a gyerekek hajlamosak (kéretlenül is)átvenni az ilyen terheket."
Ellenkezőleg! Ha talált volna olyan elfoglaltságot a gyereknevelés alatt, amiben teljesen az örömét lelte volna, nem örökítette volna át a saját iszonyát és tragédiáját az utódaira. Szóval ez gáz. Sok türelem, borogatás, kitartás.
"egy Bert Hellinger féle család állítási rendszeren jött ki"
Az mi az? (Persze tudom, csak kíváncsi vagyok, te is tudod-e...)
Sajnos a nem csak a nagymamán ejtett sebet, hanem még az lányának is komoly és folyamatos párkapcsolati problémákat okozott (projekció: az összes férfi erőszakos vadállat.) A (fiú) unoka esetében pedig az "akár ölni is képes vagyok az erőszakmentesség érdekében" atitűd komoly viselkedési zavarokhoz vezetett.
Ennek semmi köze ahhoz, hogy talál-e magának elfoglaltságot, ugyanis a gyerekek hajlamosak (kéretlenül is)átvenni az ilyen terheket.
A sztori nem fikció, egy Bert Hellinger féle család állítási rendszeren jött ki.
Lehet. Csak minek? A "kell" meg elég értelmetlen a szeretettel kapcsolatba hozva, aszondom.
Az illető orosz katona csúnya büntetést érdemelt volna. Mondjuk egy Volga-féltengellyel. Vagy valami nehezebb tárggyal.
Aztán az indulatok szépen kihunynak, elmossa őket a mindennapi élet ötmillió baja, és az ember beletörődik a sorsába, és ha szerencséje van a nagymamának, többé nem is jut az eszébe az egész, mert talál magának olyat, ami leköti a tudatát, és örömét leli benne. Ha szerencséje van, csak ritkán lesznek tőle rémálmai, mert az ilyen erőszak mély sebet ejt.
Hahó!
Szvsz olyan, hogy mágia oktatás nem létezik.
Lehet jobb-rosszabb - TIT szintü - előadásokban bizonyos irányzatok, technikák szubjektív, az előadó képzettségétől függő interpretációját meghallgatni. Számomra ide tartozik az összes jelenleg Mo-on elérhető mágia, wicca, reiki, asztrológia, stb. tanfolyam, beavatás, szeminárium.
Ezért természetesen lehet pénzt kérni, hisz semmi közük a hermetikus értelemben vett vezetett fejlődéshez, beavatáshoz. Semmi más mint egy rakás könyv elolvasásának és szisztematizálásának megspórolása.
Az összes többi az előadó magán-hókuszpókusza.
Legjobb példa az aura látás:
Ha egy oktató azt mondja:
"A vizsgált személy aurája itt és itt ilyen és ilyen", nyugodtan nevesd ki és hagyd ott!
Ugyanis maximum azt mondhatná: " Én így és így látom". Ne felejtsük el, hogy a másik auráját a sajátunkon keresztül látjuk, ami szükségszerüen szubjektívvá teszi az észlelést!
"A "mindent megismerni" alatt nem az egész világot értettem -Doyle sem. Hanem egy-egy "szelet" esetére."
Egyetlen szeletet vizsgálva hogyan tudod eldönteni, hogy mikor fogytál ki a józan lehetőségekből, és mikor kell a "lehetetlenre" fanyalodni? Egyszerűbb volna még egy szeletet kanyarítani inkább.
"Naná! de itt is az egyensúly megtalálása az egyik fő cél."
Hol nem az? Már ha "egyensúly" alatt tkp megfelelő, optimális működést/létezést értünk.
"Ugyanakkor -számomra- elszomorító tény, hogy valaki olyasmiből akar pénzt csinálni, amit ő sem pénzért kapott."
Ezt nem értem. Miért nem pénzért kapta? Lehet, hogy közvetlenül ő nem fizetett érte, de az utazásért, az addigi taníttatásáért, élelmezéséért stb. fizetett, és valamilyen módon megéri a tanárnak a tanítás. Miért nem tökmindegy, hogy milyen formában történik az adósság kiegyenlítése?
Ami a szeretetet illeti, én megállok az általad állatemberinek nevezett szinten. Nem vagyok én kőműves, hogy szintezgessek. A szeretet valami olyasmi érzés, ami kiterjeszti az egót, ettől "több lábra" áll az ember énje. Ha megérzünk másvalakiben vagy másvalamiben olyat, ami harmóniában van a lényegünkkel, akkor kialakul a vonzalom, pontosabban a kölcsönhatás, ami összekapcsolja a létezés két pontját, az egót és a szeretet tárgyát. Azért teszünk akármit azért, amit/akit szeretünk, mert a köztünk levő kapcsolat révén azzal magunknak tesszük azt, amit teszünk. Megfelelő "nyitottsággal" az ego "érzékenysége" olyan szélesre nőhet, hogy abba minden belefér, mindennel harmóniában lehet. Csakhogy a realitások talaján maradva nem érdemes elfelejteni, hogy amikor a figyelem megoszlik, eltűnik a fókusz. Persze ki lehet találni, hogy az ám csak a faszagyerek, aki mindent és mindenkit egyformán tud szeretni, mert általános, mindennel kompatibilis harmóniában létezik -- de ez fikció, és arra jó csak, hogy az ember tökéletlennek érezze magát, illetve könnyebben befolyásolhasson másokat azzal, ha valamiféle szeretet-mesternek hazudja magát. A nagy "mindenkit szeretek" lelkesedésben meg elsekélyesednek az emberek, vagy inkább: elembertelenednek.
"Pedig a technika nélkül életképtelen."
Hogyne -- de mi értelme van eltekinteni a valóságtól csak azért, hogy az elavult elmélet működőképes maradhasson? A spártai példádat előráncigálva a spártaiak által életképesnek tartott csecsemők is életképtelenek, ha megfosztjuk őket a testi erejüktől, állóképességüktől. Ezért írtam, hogy lemaradtál valahol. Ma már a technika is az élet része. Erről szól a fejlődés. Jelenleg egy gerinctörött ember szénája elég rosszul áll, de talán néhány év, évtized múlva ezt a problémát is orvosolni lehet. Aztán sorra következik az összes többi. Mert az ember nem áll meg soha. Az ember a természet része, ezért végtelen.
"Akkor meg mit számít, hogy valamit rosszra fognak-e használni, vagy sem? Úgy értem mit számít ez az adott dolog megalkotásakor? Tegyünk meg minden óvintézkedést, a többi úgysem rajtunk múlik."
Én is ugyanezt kérdeztem: miért nem tökmindegy, hogy ki milyen motivációból tanít? Tegyél meg minden óvintézkedést, hogy ne kerülj sarlatánok karmai közé, és kész. Senki sem kényszerít arra, hogy drága, értelmetlen tanfolyamokat végezz.
"Hát nem furcsa, hogy az emberhez lélektanilag, intelligencia terén és biológiailag legközelebb álló állatok a patkány, a csimpánz, a disznó és a delfin?"
Miért volna furcsa? Ugyanazon a bolygón, ugyanabban a rendszerben élünk párezer éve. Az volna a furcsa, ha nem hasonlítanánk más állatokra.
Sziasztok!
Már egy ideje figyelem a topicot, de csak most sikerült beregisztrálnom.
Lehet, hogy máshol már izekre lett szedve a téma, de miután ismét és ismét előkerül, szeretnék egy kérdést feltenni az un. "szeretettel" kapcsolatban.
Szerintetek lehet-e, kell-e szeretni azt az orosz katonát, aki a II. vh. idején a férje szeme láttára (homlokának fegyvert szorítva) erőszakolta meg a (ma már) nagymamát?
* Midenesetre megkérnélek, Szélvándor (semmi harag, csak kérlek), ne tudd jobban, hogy mit "kéne nekem a legjobban tudnom"! Az, hogy te így gondolod, nem azt jelenti, hogy másnak is kötelező, ha meg nem kötelező, akkor szerintem majd van saját véleményem :))))))
Úgy emlékszem, hogy pont te mondtad nem egyszer, hogy a mágia nem olyasmi, amit az ember csinál, hanem amit az ember él.
Ezek után engedtessék meg hogy szabadon idézzelek. Ha netán nem így értetted volna, akkor bocs, a hiba az én készülékemben van.
* Anniról van szó, hogy ha valamivel (pl. atomfizika) napi 24 órát tudsz foglalkozni, akkor sokkal hamarabb tudsz sokkal komolyabb "szintre" (Akyra, kéretik nem beszólni, egyszerűen tudásmennyiségről beszélek :))))))))) )jutni, mint ha mással is kénytelen vagy komolyan foglalkozni.
A kérdés csak az, hogy mi számít ez esetben "foglalkozásnak"... Ha a villanyszerelés nem is annyira, de szerintem bármilyen magasabb szellemi tevékenység eszköz lehet abban, hogy az ember tökéletesítse magát.
