Mi alapján döntenéd el, aludhat-e a gyerkőc "egyedül" a nagyszülőknél?
A szüleim nagyon jó fejek, a kislányom heti egy napot velük tölt, élvezi és 100%-os figyelmet kap, egész nap. Én így el tudok menni suliba (levelezőn).
A férjem jár segítő beszélgetésekre, és ott a tanácsadója, aki jó régről ismer már mindkettőnket, és általában képben van, azt javasolta, töltsünk együtt pár hétvégét, kettesben. Nincs válságban a házasságunk, de nehéz időkön mentünk keresztül, és bár a kapcsolatunk betonbiztos és szeretetteljes, azért bizony eléggé leültek a dolgok. Szóval szerinte a kétéves lurkót már le lehet passzolni egy hétvégére a nagyszülőkhöz, mi pedig csinálhatnánk programot (vizitúra, tréningek, romantikázás).
Nekem még korainak tűnik, hogy egész hétvégét nélkülünk legyen a gyerkőc, de nem akarok a túlféltő anya mintapéldánya lenni.
Ha a gyerkőcöt kérdezem, mi lenne, ha nagyiék bohócmulatságra vinnék este, náluk aludna és másnap állatkertbe mennének reggel, akkor azt feleli, hogy én is legyek ott.
Engem másfél évesen egyszer "elpasszoltak" egy hétre, aztán ötéves koromig minden reggel nyúztam az ovi előtt anyukám, hogy "ugye értem jössz?" és sírtam, csináltam a műsort reggelente. Biztos, hogy nem érte meg neki.
A férjem tanácsadója azt mondja, két éves korban el lehet kezdeni a szoktatást és a lurkó hamarosan természetesnek fogja tartani, ha egy-egy hétvégén a nagyiékkal van. Hogyan lehetnék benne biztos, hogy nem okozok szorongást neki?
Megint csak egerősíteni tudlak, hogy tényleg jó úton játsz. Mi is a foglalkozásod, persze az anyaságon kívűl?
Szerintem a szabadjára engedés és a "hagyni a gyereket a saját tempójában fejlődni között lényeges különbség van. A gyereknek alapvetően arra van szüksége, hogy figyeljék őt, és szükségleteinek megfelelően foglalkozzanak vele.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy leüljünk vele játszani. Engedjük be magunkat a gyerekek világba. Ezt Szabó Lőrinc remekül megfogalmazta a Lóci óriás lesz című versében. Ajánlom figyelmedbe.
Kérdésedre a konkrét válaszom az, hogy amíg a "Babócád" élvezi a puzzle kirakását, ne vegyél neki másikat. Ha már látod, hogy unja, nem játszik vele, csak akkor vezess be másik játékot. Ajánlom, hogy nézzetek be egy játszóházba, ahol sok-sok játék van, ott kipróbálhattok különböző játákokat, így könnyebb lesz kiválasztanod, az újabb fejlesztő játékot neki. Érdemes foglalkozásokra is eljárni (pl. www.szulokhaza.hu), hogy magamat ajánljam. A foglalkozásaink úgy vannak összeállítva, hogyminden korosztály megtalálhassa a számára mgefelelő formákat és eszközöket.
Február 26.-án a Bálint Házban (Révay utca) lesz Varázserdő foglalkozásunk, és utána kézműves foglalkozás piciknek.
A legjobb, ha bele-bele kóstóltok különböző tevékenységekbe, és így szépen kialakul, hogy mi érdekli őt. Én nem vagyok a direkt tanítás híve, még óvodás korban, sőt általános iskola alsó tagozatában sem.
Szerintem a legfontosabb, hogy biztonságos szeretetteljes légkörben, hagyjuk őt játszani és kibontakozni. A gyerekeket, ha kiegyensúlyozottak minden érdekli, rendkívül gyorsan tanulnak maguktól is. Elég, ha belegondolsz, hogy 1-2 éve még világon sem volt, most meg beszél jár és gondolozik. Ha egy gyerek nem érdklődő, nem kiváncsi, ott valami baj van, vagy a mentális állapotával, vagy a családban van valami probléma.
Mikorra várod a Picidet? Arra mindenképpen készülj fel, hogy lehetséges, hogy a "Babócád" vissza fog egy picit fejlődni, ő is újra igazi babóca akar lenni. Ez csak átmeneti állapot,és lehetséges, hogy kivülről egy darabig nem fog annyira látványosan fejlődni, de "belülről" nagyon nagy dolgok történnek majd vele. Megtanulja, hogy mit jelent nyerni egy tesót, de veszítne azt, hogy a "mami és a papi csak az enyém". Ez nem könnyű, még nekünk szülőknek sem, hogyan lenne akkor neki az.
De most tényleg nem tudom, szembesítsem-e egy új kihívással, vagy hagyjam kiélvezni a sikerét! Vagy egyszerűen csináljam azt, hogy veszek egy nagyobb puzzle-t, beteszem a játékai közé, és ha érdekli, majd úgyis foglalkozik vele? Szivem szerint ezt tenném.
Eddig tényleg mindenben engedtük a saját tempója szerint fejlődni, és semmiben nincs lemaradva, ellenben egy csomó dologban nagyon jó, például nagyon-nagyon kreatív. Ez tényleg így menne minden gyereknél? Vagy csak szerencsénk volt vele?
Na jó, lehet, hogy így szülés előtt kicsit másképp nézek mindenre. Főként azért lenne jó tudni, hogy minden gyereknél bejön-e ez a hagyjuk saját tempójában fejlődni dolog, mert ugye jön a második, jó lenne tudni, nála is így lesz-e majd.
Szoktam nézni egy sorozatot a Spektrumon, a címe: Miből lesz a cserebogár? Ott például arra a megállapításra jutottak, hogy a szabadjára engedett gyerekek rosszabbul teljesítenek mindenféle teszteken, kevésbé intelligensek. De az anyukájuk szerint egyszerűen csak arról van szó, hogy nem volt kedvük éppen azt játszani, mint amit játszaniuk kellett volna.
Tényleg nem akarlak butaságokkal fárasztani, csak néha annyira elkap a kétség, hogy egy gyerek 'fejlesztése' tényleg ennyire egyszerű lenne! Lehet, hogy valahol a lelkem mélyén én azt vártam volna, hogy a gyerekeket tényleg tanítani kell, és ösztönözni kell, különben lemarad a többiektől, vagy legalábbis nem tudja kifutni a formáját. De most nagyon úgy tűnik, nem így van. Eddig mindenből az jött be, ha a tanítgatós késztetéseket elnyomva ráhagytam a dolgot. Ráadásul így nem csak az adott dolgot tanulja meg, hanem azt is, hogy bízhat magában! De ez meddig mehet el? Meddig működik így? Az oviban már tényleg tanítani fogják őket. Persze lehet, hogy akkorra pedig már felkészül arra, hogy őt tanítsák is...
Biztosan azt hiszed most rólam, hogy csak monológozni járok ide a fórumra, de az a valóság, hogy tényeg nem értem, miért működik mindez. És mint egy anyuka, a lehető legjobbat akarom adni a gyerekemnek. Illetve lassan már a gyerekeimnek. Én alapvetően szeretem a nyitott, alternatív megoldásokat, de mivel itt nem magamról van szó, hanem róluk, néha elbizonytalanodok...
Lehet, hogy tényleg csak a közelgő szülés miatt töprengek ennyit, utána úgysem lesz időm rá :)
Na ez most tényleg monológ volt, igazi kérdések nélkül :) Mindenesetre köszönöm, hogy néha elolvasol, és megerősítesz, ha jó úton járok :)
Kérdésedre Te magad megfeleltél. Én sem tudok okosabbat vagy mást mondani. Jó dolga van a "Babócádnak", hogy ilyen figyelmes, fejlődését ügyesen segítő, türelmes anyukája van.
Addig ütni a vasat, amíg meleg, tehát ha valamire rájön, kis idő múlva, amíg még tart az érdeklődése, továbblépni. Vagy a sikerélmény kiélvezésének biztosítása, tehát ha valamit már jól és stabilan tud csinálni, akkor hagyni, hogy ennek kiélése után más felé forduljon a figyelme, és pár hét után visszatérni a témához egy magasabb szinten.
A konkrét példa, hogy a babóca most már ügyesen, értelmesen, nem próbálgatással és ami fő, nagy élvezettel ki tud rakni egyedül 6 darabos puzzle-t. Több van neki, olyan puzzle-s könyvben, tehát nem betanulta az adott képet, hanem tényleg tudja a módját. Szerinted érdemes most venni neki egy cseppet nagyobbat, a kihívás kedvéért, vagy inkább élvezze ki a tudását, mert sehova nem rohanunk?
Tudom, nem egetrengető kérdés, de szerintem távolba vezet, mert egészen más ember nő fel, ha folyton hajtják a gyereket, vagy ha engedik, hogy kiélvezze amit tud. Eddig úgy tapasztaltam, úgyis mindennek eljön a maga ideje, amit még nem tudok az, hogy nagyobb korban ez mennyire érvényesül, illetve mikor jön el ez a nagyobb kor :)
Az ősz még sokára van. Főleg egy ilyen pici ember életében. Fél év nagy idő, addig még nagyon sokat fog változni magátol is, majd meglátod. Én azt javaslom, hogy csinálj mindent ugyanúgy, mint eddig. Ha jól érzitek magatokat, egyen nyugodtan két villával főzeléket. Szerintem még korai elővenni az ovitémát, mert a gyerekeknek inkább a rövidtávú memoriájuk jó. Szerintem, úgy április-május körül elég előveni ezt az ügyet. Akkor, amikor amúgy is már meg lehet nézni az ovit, a gyerekeket, az ovónénit. Nyáron el lehet majd kezdeni óvodásat játszani vele, vagy a babáival. Pl. úgy, hogy a babák esznek szépen, megterítenek, kezet mosnak stb. Fontos, hogy a szabály tanulás játékos legyen és ne kényszer. A gyerekek nagyon minta követők és biztosan számíthatsz rá, hogy, ha az az ovi jó, akkor a gyerek szívesen fogja azt csinálni, amit a többiek, még akkor is, ha ez ottnon másképp van. Még az is lehet, hogy ő fog rátok szólni, ha valamit nem helyesen csináltok! üdv. Judit
Ősszel oviba megy a kislányom. Szeretném felkészíteni... Nem a közösségi életre gondolok, mert járunk zenebölcsire, tornára, játszóházba stb., inkább arról kérdeznélek, hogy ha eddig szabadon és kreatívan neveltem a lurkót, kezdjem-e el most a szabályok tanítását, vagy maradjon minden a régiben, mert meg fogja tanulni, hogy az oviban más szabályok érvényesek? Pl. ha itthon két villával eszi egyszerre a főzeléket és minden babot elfelez, mielőtt bekapja, akkor ezen együtt szórakozunk. Ha aludni megyünk, mindig van még egy és még egy utolsó mese, ha festünk és ő inkább gilisztákat tép a papírból, akkor úgy a jó. Tudom, hogy az oviban nem lesz fél órájuk az ebédre és az óvónő nem fog mellé feküdni a kiságyba, a gyurmát sem lesz szabad az ablakra kenni. Mit gondolsz, el kéne kezdenem a szabályokra tanítani?
Alapjában véve alkalmazkodó és nagyon várja a dícséretet. Mi a jobb neki?
Természetesen nagyon fontos, és én helyesnek is gondolom, hogy ennyire sziveteken viselitek a kislányotok csiszolgatását. De azért, ebben sem jó túlzásokba esni, mert az túl nagy terhet rak a Ti vállatokra, és ez szorongóvá tehet benneteket, ez pegyg végül kihat a gyerekre. Nagyon nehéz a megtalálni a helyes mértéket, de talán segít az a tudat, hogy a kislányodnak is megvan a saját maga útja, és nektek feladatotok az is, hogy segítetek neki azon menni, még ha az nem is teljesen egyezik a Ti izlésetekkel. Persze ez most még korai, hiszen csak két éves, de jó tudni és számolni ezzel is. 2 éves gyerekeknek ajánlom a Kis Vakondos meséket, nagyon egyszerű állatos meséket, verseket,mondókákat. Ez tényleg nem a reklém helya, de a Pagony könyvesboltokban tök jó könyvek vannak és az eladók általában segítenek, hogy melyik könyv való a gyereknek, és van lehetőség arra is, hogy ott olvasgassátok őket, és kiválasszátok melyik tetszik a gyereknek. A www.egyszervolt.hu, honlapon is találhattok letölhelthető meséket, verseket. Ezen kívül, hogy azért magamat se hagyjam ki,gyertek el a Szülőkháza programjaira is, mert ott is sok ötletet kaphattok!
Természetesen már beszéltem az ovónőkkel, a problémára már ök is rájöttek, megprobálnak segíteni, azt mondjak eddig is neveltek Zolikat, de apszolut látszik h. otthonról nem jön megfelelő nevelés. Nagyon nehéz úgy nevelni egy gyereket h. otthon nem azt látja ami a bölcsödében van, sőt azt mondták, már sokkal rosszabb volt korábban mint most és folyamatosan fejlődik Zolika, de ez nem jelenti azt h. az édesanyuka jelenlétében is jó fiú lesz. Tehát részemről ez azt jelenti, ha a bölcsiben nem veri meg az én csememtémet akkor sem tanácsos közös programot szervezni.
Még egy dologra rájöttem: en tényleg nagyon szeretem Zolikát és ezt ki is mutatom elég szimpdiasan. És én tökfej nem jöttem rá h. lányom ezt teljesen leveszi, lehet h. ő ezért is rajong Zoliért. Most már visszafogtam magam teljesen és csak szimplán köszönök Zolikának , ölelés puszit csak akkor jár ha a lányom nem látja. És elezdtem egy másik gyereket "szeretgetni" a bölcsiben egy pici, sokkal finomabb kisfiút, hátha igy a lányom átpártol. Tudom nevetségesnek hangzik amiket írok, de nekem ezek létfontossággú dolgok, ha most nem tanulja meg és nem látja a lányom a helyes utat akkor később már nehéz rajta csiszolni. Nagyon fontos, hoóisz tőlem és apukájától látja a lányom a helyes viselkedési mintát ill. remélem helyeset mutatunk neki. Mindenesetre otthon ez a központi témánk esténként, mert mindketten aggódunk, nem szeretnénk rosszat tenni. Nagyon sajnáljuk a barátainkat akiknek a társaságától meg kellett válnunk de a saját családunk sokkal fontosabb.
Lenne még egy kérdésem, bár tudom ez itt nem a reklám helye, de .. szeretnék mesér olvasni a leányzónak és igaz h. tanácsoltad már az a legjobb ha az ő napját meséljük el neki egy más néven nevezett főszereplővel, de én béna vagyok a mesélésben, szívesen olvasnék inkább neki. Mit javasolsz?
A barátnőd, elvileg a gyerek 3 éves koráig kapná a Gyes-t, és egy gyerek után a családi pótlékot. Ha szeptemberben megszületik a második gyereke, akkor szeptembertől, a második gyereke után fogja már kapni előbb a Gyás-t, aztán a GYed-et (ha legalább 180 nap biztosítási ideje van) ha nincs akkor a Gyes-t és két gyerek után a családi pótlékot. Illetve már a terhesség 91. napjától jár magzat után is a családi pótlékhoz hasonló juttatás (magzat támogatás?), segítsen valaki, ha jobban tudja. A lényed az, hogy a Gyás, a Gyed, és a Gyes, csak egy gyerek (az aktuálisan legkisebb) után jár, viszont a családi pótlék a gyermek számával nő. emélem sikerült válaszolnom. üdv.J.
Természetesen nem Zolikával van a baj, hanem a kedves szülőkkel, anyukával, apukával, és bölcsis nénivel. A gyerekeknek (főleg 2 éves korban), még nincs morális tisztánlátásuk. Nem tudják, hogy mit lehet csinálni és mit nem. Ők csak késztetéseket éreznek (amiket valjuk be mi felnőttek, ugyanúgy érzünk). Ki ne érezte volna már, hogy úgy bepancsolna valakinek, aki elé vágott az autójával, vagy szemtelenűl szolgálta ki egy boltban, de persze mi jól nevelt felnőttek ezt már csak gondolatban játszuk le, de a gyerekek még egy az egyben megteszik. Nem ezzel van a baj. A szülő és a pedagógus feladata utat mutatni (nem feltétlenül jó szó a nevelés) a gyereknek, hogy hogyan tanulja meg kezelni az indulatait. Nem feltétlenül elfojtani azokat, hanem pl. máshogy levezetni. Ennek az útmutatásnak az eszközei elsősorban a pozitív példa. Ehhez magunknak is megfelelően kell tudnunk kezelni indulatainkat. Elsősorban a közvetlen családtagjainkkal szemben, és itt is első helyen magával a gyerekkel szemben. Sokszor találkozom azzal, hogy egy anyuka arról panaszkodik, hogy agresszív a gyereke, közben pedíg neki néha "eljár a keze". A gyerekek jó tanulók... Fontos a megértés az elfogadás is. Ez azonban idő és energia szükséges. Megértenünk, hogy mi váltja ki az agressziót a gyermekünkből (az agresszó eyébként nem feltétlenül negatív dolog, sőt!), és segíteni neki, hogy mit kezdjen vele. Ez nyilván otthon könnyebb, mint egy böcsiben, vagy oviban, ahol több gyerek jut egy pedagógusra. Ez azonban nem lehet ok, arra, hogy a pedagógus elmulassza az útmutatást. Az A betű megtanulásának hiányára sem magyarázat, hogy "Tanító néni, én akkor hiányoztam", Persze a kislányod nem lehet áldozat. Ez tiszta sor. Zolika szüleinek "megnevelée" sem a Te feladatot. Talán még jót is teszel velök, ha kapnak valamilyen visszajelzést, hogy nem o.k, amit csinálnak. Azt persze megtilthatod, hogy Zolikával barátkozzon a lányod, de amíg a bölcsibe jár, addíg a bölcsisnénivel is beszélned kell, hogy lehetőleg jobban figyeljen oda ezekre a "jelenségekre", hiszen a gyerekek "érzékeny műszerek", és alapvetően fontos, hogy a belső iránytű, jól legyen beállítva. És ez az első években történik! üdv: J.
Szerintem, tényleg lehet, hogy csak fáradt volt aznap este, de végülis majdnem mindegy az ok. A kisgyerekek nagyon hamar lesznek "fóbiásak", mert még nem pontosan értik a dolgok között az összefüggéseket. Ezért, ha éppen a fáradságtól volt félős, ijedt "világvége" hangulatban és pont akkor mostak neki hajat, amit amúgy sem imád, akkor ezt úgy élhette meg, hogy a hajmosás az ijesztő, kibírhatatlan dolog, és később, amikor újra hajat mosol neki, előjön az a régi érzés, de most már nem a fáratsádtól, hanem a hajmosástól. Éppen ezért én azt ajánlanám hogy inkább egy pár hétig szüneteltessétek a hajmosást. A kádvízbe tehettek egy pici sampont és a vizes kezetekkkel végísimíthattok a fejénf ürdetéskor, de max. ennyi. Hagy érezze, hogy respektáljátok az érzéseit. Ugyanakkor, ha lehet előtte mossatok hajat, és engedjétek meg neki, hogy mondjuk ő öblítse le a hajatokról a vizet. Szóval lássa, hogy a hajmosás igzából nem egy félelmetes dolog, viszont, az ő érzései azok nagyon is komolyak, csak nem arról szólnak, amit gondol. Aztán szépen, pár hét múlva, újra meg lehet próbálni a hajmosást, ügyelve persze a reakcióira. A lényeg az, hogy Ti ne legyetek megijedve, esetleg attól, hogy hú mi lesz, most már sosem moshatom meg a gyerekem haját, de ciki vagy ilyenek. Egyrészt a haj egy idő után öntisztul (persze, addíg elég büdi), másrészt, ezek a mikrófóbiák előbb utóbb elmúlnak, de legalábbis enyhülnek. Nálunk, Bálint fiam ilyen hajmosás ellenes, volt hogy 1-2 hónapig! nem mostam neki hajat, de mostanában elég jól tűri. üdv: J.
Ujra kerdesem lenne hozzad. Kislanyom ket eves mult es a hajmosastol mindig felt. Hetente egyszer minden alkalommal bombolt hajmosaskor, aztan vegre megertettuk vele, hogy ha hatrahajtja a fejet, akkor nem megy viz a szemebe, igy nem is sirt. Azota volt, hogy sikerult betartani, volt, hogy nem , igy legalabb nem mindegyik vegzodott bombolessel. De mult heten teljesen megvaltozott a viselkedese. Szabalyosan rettegett a viztol, olyan modon sirt, ahogy elotte soha, mintha egy malacot szurtunk volna le.... :( Lehet, hogy csak nagyon faradt volt aznap, lehet, hogy valami uj. Igazabol azt nem tudom eldonteni, hogy most akkor felejtsuk el par hetre a hajmosast, vagy igenis probaljunk, akar ketnaponta ujratanitva az egeszet hajat mosni? Vagy mossuk mas modszerrel? Gondoltam valami szivacsos megoldasra is... Valaszodat elore is koszonom: Szilvi
Idén decemberben lesz három éves egyik gyermeke, most lett terhes másodszorra, es ha jól tudom szeptember közepe körül fog szülni. Ez első baba után decemberig kapja az államtól a pénzbeni juttatást. Az érdekelné őt hogy ha megszületett szeptemberben az új babóca akkor jár e neki valamilyen juttatás az államtól a szept-dec. időszakra vagy csak miután az első betöltötte a 3. életévét utána jogosult bármire is a második babánál. ...Ja Kriszti kérdezi.
Szia Judit,
Lányom elmúlt két éves, bölcsibe is jár amivel nincs is semmi gond, nem úgy mint inkább a barátaival. Szóval: kedvenc barátja Zolika nagyon verekedős fiú. Persze általában az én lányomat csépeli a legjobban. Sajnos azt nem tudom h. a bölcsiben hogy reagálnak erre az óvónők, mindenesetre utána fogok járni. A nagyobb gond, h. Zolika nagyon távoli rokonunk is egyben és mivel közel laknak hozzánk sűrűn találkozunk vele. Zolika szülei nem igazán nevelik gyermeküket, de ebbe most nem akarok belemenni, hisz ez az ő egyéni szoc.probl.juk. Lányom imádja Zolikát annak ellenére h. szinte csak a verést kapja tőle. A minap amikor egy közös programról jöttünk haza akkor a konyhában a saját lányom elkezdet ütni saját magát (pont úgy ahogy Zoli szokta Őt) és csilingelő hangon ezt mondta: Ne bánts Zolika Ne bánts Zolika, fáj, fáj! Ezen nagyon kiakadtam és úgy érzem hogy sajnos nem engedhetem meg a további találkozót , nem szeretném ha lányom azt gondolná h. ez teljesen rendben van hogy Őt verik. Tudom h. a barátunk meg fog sértődni ezen, persze ez senkinek nem esik jól, nekem viszont az nem hogy a lányomat veri és erre a szülő reakciója mézes mázos szavakkal csak annyi h. nem szabad kicsikém, nem bántjuk a lányokat…. – felháborító mi az h. nem bántjuk a lányokat, egyáltalán senkit sem bántunk. Azt hiszem az Ő családjukban Zolika viseli a nadrágot. Mi a véleményed, helyesen teszem h. távol tartom a lányom tőlük?
Üdv:
J.
Szeretném felhívni a figyelmeteket a Szülők Háza és a Nő Ezer Arca együttműködésében szervezett várandósok és kisgyermekes szülők számára tartott "Család születik" programra!
A programban lehetőség nyílik: - egyéni, állapotfelmérésre, tanácsadásra - egyéni és csoportos szülésfelkészítésre, - terhes meditációra, - anya-magzat kommunikáció építésére.
A program a szülésre való felkészítésen túlmutatóan, segítséget nyújt: - a születendő újszülött körül felmerülő kérdések megválaszolásában - az újszülött megértésében, - az újszülöttel való kommunikációban - életvezetési kérdésekben a szülés után - kisgyermekes családok problémáiban - társintézmények, szakellátások ajánlásában - szülés körüli intéznivalókban, tudnivalókban (juttatások, anyakönyveztetés,) - különböző szerepek egyeztetésében (anya, feleség, nő, dolgozónő stb.) - kapcsolati háló változásaiban (szülőtárs, szűkebb, távolabbi család)
Amennyiben felkeltette érdeklődésedet a "család születik programunk", hívd:
Dr. C. Molnár Emma, ügyvezető igazgatót, a Nő Ezer Arca vezetőjét: telefon: 06202269191
további információ: www.anoezerarca.hu, www.szulokhaza.hu
Először is Boldog Újévet kívánok Neked és minden kedves Fórumozónak!
Ami azt illeti, nem tudom ki mondta neked ezt, de szerintem nem volt valami jól informált az illető. Nyugodj meg, a válogatásnak és a gyümölcsökkel való korai megismertetésnek semmi köze egymáshoz. Már írtam egy párszor erről, ezen a fórumon, hogy nem igazán kell aggódni, ha a gyerek válogatós, vagy keveset, vagy csak ugyanazt eszi. Sokkal nagyobb probléma, ha nem iszik eleget. Egy két éves kis szervezetnek nem túl sok táplálékra van szüksége, viszont folyadékra és vitaminra annál inkább. Ilyenkor télen az sem árt, ha vitaminban gazdag gyümölcslevet adsz neki, vagy egyenesen vitamint adagolsz neki. Próbáljatok meg együtt enni a gyerekkel, akár egy tányérból is lehet, hátha akkor megkívánj azt, amit ti esztek, de szerintem ne csináljatok belőle túl nagy problémát.
lányom kezd egyre jobban válogatós lenni az ételek terén. Nem arról van szó, hogy vannak persze ételek, amit nem szeret és ráeröltetném, hanem fura módon olyan ételt sem akar amit pár napja imádott, utána pedig hetekig nem lehet bepróbálkozni vele. 10 hónapos koráig csak anyatejet kapott (most 2 éves), azt mondják, mivel nem kezdtem elég korán megismertetni vele a különböző gyümölcsöket, zöldségeket, most már sokkal nehezebb lesz, sőt válogatós is marad. Szerinted?
egy magánklinikán gondozzák a terhességemet, ahol ultrahang is van, melynek elég borsos az ára. Arra gondoltam, hogy talán az UH vizsgálatokat inkább abban a kórházban csináltatnám, ahol szülni fogok, TB alapon. Szerinted van annak jelentősége hogy ezt hol végzik? Nem hiszem, hogy a kórházban kevésbé gondos lenne a vizsgálat.
Én imádtam a lányom két éves korát (is!) és várom azt is, amikor Bálint két éves lesz. Imádtam, mert még nem feleselt vissza, de már lehetett vele kommunkálni. Annyira jó volt megélni, ahogy napról-napra nyílik a világ felé, és kiváncsian szívja magába a tudást, és a tapasztalást és persze az érzéseket. Két éves kor körül kezdenek el a gyerekek a családjánál egyel tágabb világ felé intenzívebben érdeklődni. Ajánlanám nektek, hogy járjatok el minél többet társaságba, játszóházba, gyerekprogramra. Persze influenzás időszaban ez egy kicsit nehéz, de pl. a Szemlőhegyi barlangban, ha jól tudim működik igazi sóbarlang, ahol játékok is vannak, kirándulni is lehet, és még a náthának is jót tesz. Nagyon ajánlom a zenés-mondókás foglalkozásokat is.
Ez itt a reklám helye: www.szulokhaza.hu, legközelebb holnap, dec. 4.-én vasárnap az ErzsébetligetiSzínházban leszünk, Varázserdő foglalkozást tartunk, fél 11-től, de várunk titeket Manómuzsika foglalkozásainkra is. Ezeket többnyira Budán a XI. ker. környékén és budaörsön tartjuk. Számomra is tanulságos látni, hogy az 1-2 éves gyerekek mennyire élvezik és értékelik pl. a komolyzenét. Most éppen Viváldit hallgatunk.
Visszatérve a kérdésedhez: szerintem mindenfélét meg kell mutatni a gyerekeknek és figyelni kell a reakcióikat, hogy mi jön be nekik. Elkezdhetsz bábozni is neki. Először ujjbábot vegyél, hogy lássa, hogy hozzád tartozik a báb. A mesékről nem rég írtam, hogy inkább a saját napjáról szóló meséket és az egyszerű szerkezetű meséket szeretik még ebben a korban. Kézműves foglalkozásokhoz válassz nagy méretű anyagokat, ezeket ki is vághatod, és pl. felragaszthatjátok egy lapra. Vagy akár Mikulás szakállat is ragaszthattok vattából. A lényeg az, hogy minél nagyobb legyen, hogy kényelmesen meg tudja fogni. Készíthettek só-liszt gyurmát is, és még akkor sem lesz baja, ha megkostólja. Ilyen korban nagyon szeretnek a gyerekek "trutyizni". Fontos és hasznos is, hogy megtapasztalják a különböző anyagokat, szagokat, ízeket. Összegezve: minden olyan foglalkozás tök jó, ami segíti az ismerkedést a környezettel és annak hatásaival, ill. felszabadítja a gyerek érzéseit, kibontakoztatja fantáziáját, fejleszti az empátiáját, érzelmi intelligenciáját.
Szerintem arról van szó, amit írtál. Valószínűleg a játszótársaival szereti azonosítani magát, ezért nevezi magát fiúnak. Nem hiszem, hogy ez később gondot okozna neki, a tényleges nemi identitásánál. Ez inkább azt jelentheti, hogy nagyon szereti a barátnőid kisfiait. Nem igazán lehet konkrétan időhöz kötni, hogy mikor jönnek rá a gyerekek arra, hogy ők fiúk ill. lányok. A pszichoszexuális fejlődésnek különböző szakaszai vannak, és a fiússágnak és lányosságnak is számos oldala létezik (pl. biológiai, társadami, lélektani) Ebben az első időben inkább szerepekkel való azonosulások játszanak nagy szerepet. Ez lehet, fiú, lány, herceg, királylány mackó, stb. Persze "mélylélektani" szempontból is lehetne elemezni a kérdésedet, de ahhoz nem áll elég információ a rendelkezésemre. Ismenem kellene pl. a Ti kapcsolatotokat a kislány papájával, vagy a Te női szerepekről alkotott véleményedet, illetve azt, ahogyan használod ezket a szerepeidet. Így látatlanban ennyit tudnék mondani neked.
Szia Judit! Arról szeretnék kérdezni, hogy milyen kortól különböztetik meg a gyerekek a fiúkat a lányoktól. Kislányom hároméves, és váltig állítja, hogy ő kisfiú. Mitől lehet ez? Babával is autókkal is játszik, nagyon aktív: mindig szaladgál, felmászik dolgokra, majd leugrik róluk. Ovodába még nem jár, legközelebbi barátnőimnek mind fiuk van, tehát velük játszik leggyakrabban. Csupán ennyiről lenne szó?
Lassan itt a tel, amikor tobbet leszunk benn, kevesebbet lehet setalni. Azt szeretnem kerdezni, mit lehet egy 2 eves gyerekkel csinalni? Nem otlethianyban szenvedek, meg nemi kezugyessegem is van, nagyon szeretnek sok-sok dolgot csinalni vele a gyurmatol a gesztenye babon at a festes ragasztasig mindent, eppen csak azt nem tudom egy ket eves mire kepes. Mit varjak el tole, mivel kezdjek, mivel folytassam, mi a megfelelo neki? Elore is koszonom: Zelszi
Hány éves a gyereked? Három éves kor előtt a gyermekeknek még nincs konkrét halálfogalmuk és ezzel együtt halál félelmük sincs. Viszont az anyától való elszakadás miatt érzett félelem, szorongással járhat. Az anya hangulata, az ő félelmei, szorongásai nagymértékben átragadhatnak a gyerekre. A gyermekek beleérző képessége, nagyon erős. A kisgyerekek nagyon fogékonyak, az un. mögöttes tartalmak megérzésére. Tehát, ha a szülő azon szorong, hogy jól tesz-e, ha kiviszi a temetőbe a gyereket, akkor a gyerek ezt a szorongást fogja megérezni, és ő is szorongani fog. Ezt pedig a szülő később úgy is értelmezheti, hogy a temetőben tapasztaltak miatt szorong a gyermeke, holott csak a saját érzését fogja viszont látni. Ezért, én azt javasolnám Nektek, hogy csak abban az esetben vigyétek magatokkal Őt, ha képesek vagytok vele foglalkozni, és a temetői látogatást, úgy tudjátok felfogni, mint egy kirándulást.
Idén lesz 4 éve, hogy elvesztettem az édesanyámat. A születés napján napján, mindig viszünk virágot a sírjára. Eddig sosem vittük magunkkal a kislányomat, de most arra gondoltuk, hogy talán ő is kijöhetne velünk. Ő sajnos nem ismerhette a nagymamáját személyesen, de szoktunk róla mesélni neki. Sokszor kérdezi, hogy hol van most a nagymama? Mit jelent az, hogy meghalt? Nem igazán tudom, hogy mit mondjak neki. Ezért gondoltam, hogy magunkkal visszük őt is a temetőbe, de nem tudom, hogy ez jó ötlet-e?
köszönöm szépen a válaszod, időközben voltunk egy ilyen témájú előadáson, és hasonló gondolatokat hallottunk. Igen, kicsit békén hagyom a férjem, hadd élje meg ő is ezeket a dolgokat a maga tempójában, végülis néha pl. nekem is elegem lesz a babás témából, és mással akarok foglalkozni.
Én speciel a kisebb babaörzéket kedvelem, de ez egyénre válogatja. Köszönöm a kérdésedet, az apák szerepéről a szülésnél. Nagyon fontosnak tartom ezt a kérdést. Fontos, hogy az apa tisztában legyen azzal, mit keres a szülőszobán, ahhoz is, hogy el tudja dönteni, ott akar lenni, vagy sem. Semmiképpen nem tanácsolnám, hogy rábeszélés miatt legyen ott a szülésnél. A Klinikán, ahol dolgozom, előfordult, hogy az apukával töbet kellett foglalkozni a szülés alatt, mint a szülőnővel. Folyton el akart ájulni, mindíg rossz helyen téblábolt. De volt olyan esetem is, amikor az apuka annyira lelkes volt, hogy alig hagyta szegény anyukát vajúdni. Folyton érdeklődött, utasítgatta, hogy mit csináljon, végül meg kellett kérni, hogy hagyja el a terepet, mert szegény nőnek teljesen leáltak a fájásai. Szóval, azt gondolom, hogy az apukának, ugyanaz a szerepe a szülésnél, mint később az egész családi életben. SEgítenie kell a család születését, a család működését. Segítenie kell az anyát abban, hogy befelé tudjon figyelni, együtt tudjon működni a magzattal hogy összpontosítani tudjon. Ne zavarja meg a külvilág, meg legyen mindene, amire szüksége lehet, hogy biztonsában érezze magát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ő az aki tartja a kapcsolatot az egészségügyi személyzettel (orvossal, szülésznővel), vigyáz arra, hogy senki ne zavarja meg felesleges kérdésekkel, lelkes tréfálkozással, bármivel, ami elvonhatja a vajúdónő figyelmét, a szülőnőt. Ha szükséges, fizikailag is segíti a nőt, tartja a hátát, emeli a fejét, vizet hoz neki. A fájdalom a szülőnő legfőbb segítőtársa. Azt jelenti, hogy minden rendben van, a baba úton van, és hamarosan meg fog születni. Ezért nem sajnálni kell a nőt, hanem bátorítani őt. Az is fontos, hogy elvághatja a köldökzsinort, és ott van a kezdeteknél. Ez óriási élmény, de nem ez a legfontosabb. Hanem a közös munka! Én a helyedben semmiképpen nem eröltetném őt, még sok időtök van. Még lehet, hogy fel sem fogta igazán, hogy apa lesz. Javaslom adj neki időt! üdvözlettel: Judit
Elnézésedet kérem, hogy megvárattalak a válasszal. Szerintem ez akár poén is lehet, hogy a gyerek sísapkában alszik. Persze tudom, könnyű a más "baján" mulatozni. Biztos a kiscsajnak is bejön, hogy foglalkozol vele, és érzi rajtad, hogy valami szokatlant csinál, és neki is tetszik ez. Ha csak ennyiről van szó, én nem igazán reagálnám túl a dolgot. Aludjon egy két napig sísapkában, majd megunja a Drágám. Általánosságban viszont azt ajánlanám, hogy legyél picit következetesebb, vagy engedj meg valamit neki már akkor, amikor látod, hogy nehéz is lenne megtilltani, és nincs is nagy súlya (nem a konektorba akar benyúlni éppen, vagy meztelenül kimenni az utcára, mert az persze más ügy). vagy, ha úgy itéled meg, hogy valamit akkor sem csinálhat, ha nagyon szeretne, akkor ne engedj neki, akkor se, ha az ciki és az összes szomszéd felébred a sírásától. A gyerekeknek kell a következetesség, különben elbizonytalanodnak, és magukat sem érzik biztonságban. Néha, magam is meglepődöm, hogy a következetsség tényleg működik, még akkor is, ha néha kényelmesebb engedni. üdv: Judit
