A Mende Gusztáv Balázs névre keresve találtam ezt az oldalt, sok forrás van itt összegyújtve az ókori járványokról.
http://www.iif.hu/~visontay/ponticulus/hidveres/jarvanyok_01.html
"Az ókori pestist a hellén-római világ etiópiai, ill. núbiai eredetűnek vélte, ami Egyiptomon és Líbián keresztüli érte el a Földközi-tenger medencéjét. Thuküdidész így írt erről a 48. caputban:
A járványokkal kapcsolatos orvosi és a történetírók által átvett toposzok sokszor az betegség utólagos diagnosztizálását nem teszik lehetővé. Noha kétségtelen, hogy Thuküdidész valóban pestisjárványról számol be a peloponnészoszi háborúról írott második könyvében, a tünetek leírása más járványos betegséget is feltételezhet. Jó példa erre a 49. caput szövege:"
[…] mint mondják, a járvány először az Egyiptom felett fekvő Aithiópiában tört ki, azután elérte Egyiptomot, Libüát, s a király (vagyis a perzsa uralkodó) birodalmának jelentős részét is […] (II. 48.).
Általában azoknál, akik előzőleg teljesen egészségesek voltak, minden előzmény nélkül, a fejben támadt erős forrósággal s a szemek kivörösödésével és gyulladásával keletkezett a baj, majd belül a garatjuk és nyelvük vérvörös színűvé lett, s lehelletük szokatlanul büdössé vált. Ezek után a tünetek után tüsszögés és rekedtség jelentkezett, majd rövid idő múlva erős köhögés kíséretében a mellre is átterjedt a kór, később pedig bevette magár a gyomorba, ezt felforgatta, az epeömlés minden olyan neme bekövetkezett, amelynek a nevét az orvosok csak ismerik, méghozzá roppant fájdalmak kíséretében.
A legtöbb beteget eredménytelen hányinger is kínozta, erős görcsöket okozva […]. A test külső érintésre nem látszott túlságosan melegnek, s nem volt különösebben sárga sem, hanem vöröses, ólomszínű, s kis kiütések és kelések lepték el. A betegek belsejükben azonban olyan égető forróságot érzetek, hogy a vékony szövetből vagy a legfinomabb vászonból készült takarót sem tűrték magukon, és csak meztelenül bírták ki és a legszívesebben a vízbe vetették volna magukat. […] de akár sokat ittak, akár keveset, ugyanaz volt az eredmény. […] Testük, miközben a kór teljes erővel dúlt benne, nem esett össze, s meglepő módon ellenállt a fájdalmaknak, úgyhogy a legtöbbel úgy végzett a kilencedik vagy a hetedik napon a belső forróság, hogy még nem vesztették el erejüket. Ha ezt az időt túlélték, a betegség a testül alsó részét támadta meg, ahol nagy daganatok nőttek, s nem szűnő hasmenés lépett fel, így a legtöbben végül az ennek következtében támadt elgyengülésben haltak meg. Így haladt végig a betegség az egész testen, kezdve a fejen, ahol először ütött tanyát, s még aki túlélte is legszörnyűbb szakaszait, végtagjain az is ott hordta a kór maradandó nyomait. (II. 49.)
Egyesek az ápolás hiánya miatt haltak meg, mások meg annak ellenére, hogy a legnagyobb gondoskodás vette körül őket. S egyetlenegy olyan gyógyszer sem akadt, amelyről el lehetett mondani, hogy alkalmazva feltétlenül használni kell, mert ami segített az egyiknek, az ártott a másiknak. S egyáltalán nem jelentett semmi különbséget valakinek erős vagy gyenge testalkata sem, a ragály mindenkit egyformán elragadott, azokat is, akik valamennyi gyógymóddal megpróbálkoztak.
Az egész bajban a legszörnyűbb azonban az a levertség volt, amely elfogta az embereket, ha észrevették, hogy megtámadta őket a betegség, mert átadva magukat a reménytelenségnek, gondolatban már eleve lemondtak az életükről, és feladták az ellenállást […] maguk a legközelebbi hozzátartozók is belefáradtak abba, hogy jajgatva gyászolják az eltávozottakat. (II. 51.)
[…] a legnagyobb szánalmat a felgyógyultak tanúsították a haldoklók és betegek iránt, mert ők jól tudták, mit jelent ez a betegség és mert biztonságban érezték magukat, mert másodszor senki sem kapta meg a bajt, legalábbis nem olyan mértékben, hogy belehalt volna […] (II. 51.)
[…] megtámadta a szeméremrészeket, s a kéz és a láb ujjait, sokan ezek elvesztése árán menekültek meg, de volt olyan is, aki a szemét vesztette el." Ezen sorok ugyanis inkább a lepra tüneteire utalhatnak. A járvány tüneteinek sajátos volta és a más betegségektől való elkülöníthetőség problémája nem kerülte sem kerülte el a történetíró figyelmét: "Ilyen volt a betegség általános képe, nem is szólva azokról a sajátos tünetekről, amelyek az egyes betegeknél különböző formában jelentkeztek. Ebben az időszakban a szokásos egyéb betegségek közül egyik sem lépett fel, s ha valami egyébfajta baj előfordult, az is ebben a betegségben végződött. (II. 51).
Vad szertelenséggel dúlt a pusztulás, egymás hegyén-hátán heverve lehelték ki lelküket […]. S maguk a szentélyek is, ahol szállást kerestek, telve voltak az elhunytak holttesteivel. […] A temetések addig szokásos rendjét is teljes zűrzavar váltotta fel, mindenki úgy temette el halottját, ahogyan éppen tudta. Sokan […] olyan szemérmetlen módon jártak el, hogy azokra a máglyákra, amelyeket mások emeltek, azokat megelőzve a maguk halottját helyezték rá és égették el, sőt némelyek másnak a már lobogó máglyájára dobták rá a magukkal hozott holtteste, majd elsiettek […] (II. 52.)
A városban a járvány következtében más téren is egyre inkább lábbal tiporták a törvényeket. Az emberek egyre bátrabban adták át magukat az eddig titkolt élvezeteknek, látva, hogy milyen gyorsan változik a szerencse, hogyan halnak meg pillanatok alatt a gazdagok, s ülnek be javaikba olyanok, akik addig teljesen nincstelenek voltak […] Már senkit sem tartott vissza sem az istenektől való félelem, sem az emberi törvény, s mivel látták, hogy mindnyájan egyformán pusztulnak, úgy gondolták, mindegy, hogy valaki kegyes volt-e vagy sem, és senki sem hitte, hogy megéri azt a napot, amelyen bűneiért törvény elé állítják és elnyeri büntetését (II. 53.)
Egy mai értékelés
--------------------------
IS RETRODIAGNOSIS POSSIBLE? WHAT WAS THE PLAGUE?
Ironically, despite Thucydides' detailed description, modern scholars are still not able to agree on the identity of the disease. It was clearly not the bubonic plague of the Black Death in the 14th century, for the characteristic symptom of the bubo is not found in Thucydides' description. Other candidates that have been suggested are measles, typhus, ergotism, and even toxic shock syndrome as a complication of influenza. The case for typhus seems strongest both epidemiologically -- the age group is similar -- and from the standpoint of the symptoms. Typhus is characterized by fever and a rash, gangrene of the extremities occurs, it is known as a "doctors' disease" from its frequent incidence among care-givers, it confers immunity, and patients during a typhus epidemic in the First World War were reported to have jumped into water tanks to alleviate extreme thirst. But the fit is not exact. The rash is difficult to identify on the basis of Thucydides' description (modern medical texts often employ pictures to differentiate rashes), and the state of mental confusion may not fit Thucydides' description. In the long run, all such attempts at identification may be futile, however. Diseases develop and change over time, and it may be, as A.J.Holladay and J.C.F.Poole argue (Classical Quarterly 29 (1979) 299ff.), that the plague of the 5th century no longer exists today in a recognizable form.
-------------------------
De ha már így előjött Thuküdidész, akkor ugyanazon az oldalon olvashatod Lucretius versét, melyből látszik, hogy ő is olvasta Thuküdidészt.
Lucretiust mikor hamisították szerinted?
