Nagyon sok és kellemetlen kérdés merül föl az emberben a téma kapcsán. Az, hogy kellett volna annó valamilyen elven egy sokkal nagyobb mértékű "biliborítás", ma már egyértelműnek tűnik. Meg az is, hogy akkor még hittek a nyilvánosság erejében, mint akkora fenyegetésben amely visszavonulásra kényszeríti az érintetteket. Csakhogy a "nyilvánosság ereje" ugyebár a médián keresztül valósulhat/na meg, az pedig a tömegmanipuláció leg célravezetőbb eszköze is egyben. A magam részéről a Horn Gyulának feltett - karhatalmista múltjára vonatkozó kérdés táján látom azt a pontot, ahol az egész téma átcsapott az egyre aljasabb és szemérmetlenebb, sok-sok esetben már szinte kérkedő hozzáállásba. Az akkori válasz: na és??!! , és a tömegek viszonyulása a válaszhoz, determináns a későbbiekre nézve. Ez a viszonyulás már nagy mértékben köszönhető volt a média által eleint sugallt, később egyenesen sulykolt relativizálási igyekezetnek, azon "magyarázatoknak", hogy "mit akartok, hát ezek is lopnak", "ne dumáljatok csak ti sem mert a Horváth Balázs lövetni akart a blokádkor", "Antall a mi pénzünkre gyógyíttatja magát", stb. Ennek az igen hatékony aknamunkának köszönhetően, (amely egyébként napjainkban is működik) a ma médiája képes lett volna elérni, hogy hogy Ocskayból nemzeti hős legyen árulása után, de Rákóczit halálra kövezzék, hogy a Kőszívű ember fiai tulajdonképpen Baradlay Kazimír iszonyatos kinlódásáról szóljon meggondolatlan, rosszindulatú, felségárulásra hajlamos felesége és fiai miatt, és mily hatalmas előrelátás jellemezte őt, és a történelmünk folyamán élt és meghatározó alakokról bizonyítani kell, hogy hát bizony semmivel nem voltak jobbak a Deákné vásznánál. Meggyőződésem egyébiránt, hogy hazánk gazdasági/anyagi állapota ugyanerre vezethető vissza jelentős mértékben, mert az összezavart erkölcsi tudatú ember döntési képessége minimum kérdőjeles. Az, hogy még ma is érdeklődés van a témában viszont kikényszeríti, hogy - ki tudja milyen metodusok és kik által összeállított - "listák" kerüljenek forgalomba, mintha 2-300 ember lett volna a "besúgók hada" , megint a "kisember" fejére húzva a vizes lepedőt, ismét elfelejTETVE azokat, akik a rendszert kitalálták, működtették, fenntartották! Egyrészt ugyebár azzal, hogy akkor az volt a "reálpolitika" meg "én különben is HAZAFI voltam, mert a KGB ELLEN dolgoztam" másrészt meg azzal, hogy "nagyon ne járjon a szátok, hiszen nektek vannak ügynökeitek, nem nekünk. " Attól kezdve amikor Kuncze belügyminisztersége alatt "nem lövette azonnal főbe" Csabainé elvtársnőt amikor az az Ausztrál bíróság megkeresésére azt merte hivatalosan! válaszolni, hogy nem igaz, hogy az ÁVH börtöneiben bárkit kínoztak volna, (a Vajda Tibor ügyben) na attól kezdve már bármi megtörténhet, nincs már megállás. Ezek a listák csak odadobott koncok, amik tartalmaznak igazat is meg hazugságot is.
Az. Ennek legfőbb oka, hogy 90-ben nem borult ki a bili. A nagyobb halak közül senki se bukott le. Azért az emberek azt látták, hogy voltak olyanok, akik cselekedetei már nem a kompromisszumok, napi megelkuvások szintjén mozogtak.
Másik ok, hogy azt is láthatták, sokan azok közül, akik korábban még a szocilizmust éltetve törtettek (különösen igaz ez helyi szinteken), egyik napról a másikra a másik oldalon tűntek elő.
Ezek együtt a napi kompromisszumaik miatt is bűntudatot érzőkbe belefolytották a szót. Ezek a jelek nem igazán bíztatnak senkit önvallomásra.
Aztán az állandó komcsizás sem segített. Én nem vagyok híve a múlt rendszernek, de soha nem tetszett a komcsizás, mert a szélsőséges, általánosító, összemosó sokszor gyülöletet sugalló vélemény is akadályozza a múlt megismerését.
(Tény, hogy a markáns poltika nehezen nélkülözhetné ezt az eszközt.)
Ezentúl, azt gondolom, hogy az első négy év (90-94) nagyon el lett rontva azzal, hogy rendszerváltó pártok ellenzékbe is kerültek. Aztán a Parlamentben egymásnak estek. Úgy tűnt nincs közös cél. Talán egy nagykoalíció jobb lett volna.
Ez a folyamat vezetett az MSZP győzelméhez, ami négy évvel a váltás után gyakorlatilag elodázta a félmúlt feldolgozásának esélyeit.
Amúgy ha jól megfigyeled sokan ezek közül az értelmiségi "kisemberek" közül, akik napi kompromisszumokat kötöttek a múlt rendszerben, 2004-ben a MIÉP derékhadában tűntek fel, most sokan közülük Orbán feltétlen hívei, így tudják elfolytott, ki nem mondott bűntudatukat megélni.
Ez borzasztó nagy hiba. A hallgatás egyik legsúlyosabb következménye, hogy megtagadja az elégtételt azoktól az emberektől, akik az apró kompromisszumaikért méltánytalanul éreznek bűntudatot, miközben mások a pokolba vezető útról visszakiabálva is erkölcsre oktatják őket. Ha most nem beszéljük ki a félmúltat, akkor még nagyon sokáig kísérteni fog. A hallgatás ára az indokolatlan féltékenység, félelem, irigység, bűntudat, dac és ellenségesség tömeges beépülése a társadalomba.
Ebben neked is Alpári Gnácnak is igazat adok. Máshol írtam, hogy a papokat sem értem, ők is előállhattak volna vele vagy szép csendben lemondanak.
Azért azt ne feledd engem nem faggattak, engem nem hoztak kiszolgáltatott helyzetbe, nehezen tom megérteni.
Illetve talán igen. Édesapámat, aki több okból osztályidegen volt - szüleit, apósát B-listázták egyik állomásfőnök volt, másik jegyző- ő orosz fogságból négy év után tért haza, 56-ban benne volt az iskolai forradalmi bizottságban (nem tom, pontosan hogy hívták az iskolai munkástanácsokat), - 1962-ben kinevezték az iskola igazgatójának.
Előtte három papirt tettek elé, kinevezik igazgatónak, jelentkezési lap a marxista képzésre, és egy új házban kétszobás lakás kiutalás. Addig egy szobában laktunk öten, és két nagyszülőmet is ő tartotta el. Aláírta a papirokat. De tíz év múlva is azt kérdezte -mikor elmesélte nekem- mit tehetten volna? Még akkor is vádolta magát.
Nekem elmondta, de nem tom kiállt volna-e sok ember elé, hogy felfedje ezt, amit bűnének tartott. Sajnos nem is érte meg, hogy elmondhatta volna
De talán pont ez a baj, hogy senki sem állt elő 90-ben.
Nagyon kevesen beszélnek arról, hogy bármilyen kis vezetőálláshoz is naponta kellett megalkudni a hatalommal.
Hát nekem is attól rossz a kedvem, ahogy zajlik ez az ügy. Ez megint egy mazsolázás, amiről nem tudjuk, milyen "elvek" alapján készült, mindenesetre a szocialisták kimaradtak belőle. De ha már így történt, az egyetlen "jó" kimenetel, ha mindenki elmondja a saját verzióját, és akkor némi esély lesz rá, hogy el tudjuk különíteni a minősített eseteket azoktól, akik esetleg úgy csöppentek az egészbe, mint Pilátus a Krédóba. A legnagyobb baj viszont továbbra is az, hogy ennek a néhány tucat embernek a kínlódása árán mások, akiknek esetleg sokkalta több a vaj a fejükön, szépen megússzák. Szerintem nem a Dunán kellett volna leúsztatni azokat az aktákat, hanem szépen feltárni az egészet. És mindenkinek megadni a lehetőséget, hogy tisztázza magát. Az biztos, hogy a nyakunkba borul a sok szenny, de akkor legalább nem az ágyak meg a szekrények alatt bűzlik évtizedekig. Tudjuk meg a teljes igazságot, és zárjuk le azokat a csatornákat, ahol egyesek azért szivárogtatják vékony patakokban az infókat hogy saját magukról meg a cimboráikról eltereljék a figyelmet.
Pontosan ezt gondolom én is. Az, hogy eddig csöndben volt, nyilván remélve, hogy semmi nem tudódik ki, az minden felháborodását nevetségessé teszi. Ha így van, ahogy mondja, akkor tíz évvel ezelôtt ki kellett volna állni vele.
Szerintem nem ezzel van az alapvető baj, hogy hiteles vagy sem.
Ráadásul többen elismerték, hogy hitelesen vannak a listán.
Ahogy az ügy zajlik, attól lesz rossz kedvem. Ugyanakkor a jelek szerint a közvéleményt nagyon is érdekli.
Furcsa világban élünk. Tizenöt évvel azután, mikor jelentősége lett volna a dolognak, egyszerre csak az ügynökök lesznek az ellenségek.
Ráadásul szögezzük le, sokszor lelkileg meggyötört -az elmúlt rendszer által- embereket bűntett most a nyilvánosság, a közbeszéd.
Sajnálatos, hogy így történhetett.
Nem tudom a jó megoldást, de ennél tényleg jobb lett volna, amit Horváth mondott, ha minden ügynök papirt a Dunába dobnak.
Például amit a Szegvári ír teljesen hitelesen hangzik. Nekem is volt ilyen ismerősöm, aki sokat járt külföldre, és itthon külföldieket fogadott. A III/II vagy egy tucat -de lehet, hogy annyi se- alkalommal megkereste. Bár ő vele tudomásom szerint semmilyen papirt nem írattak alá. A legképtelenebb helyekre hívták találkozókra, aztán kérdezgették, semmitmondó beszélgetések után -talán azért, mert nem tudták mivel megzsarolni-, békén hagyták.
Milyen alapon nevezzük az ilyen embereket ügynököknek?
Boross szerint nem vehető komolyan Németh Miklós korabeli ügynöklistája
MTI
2005. február 18., péntek 19:30
Antall Péter, a néhai miniszterelnök fia látott egy körülbelül száz nevet tartalmazó ügynöklistát, amelyen valamennyi párt képviselője szerepelt és amelyet Németh Miklós adott át Antall Józsefnek. Boross Péter volt kormányfő látta ugyan a listát, ám jóval kevesebb névre emlékszik és mivel nem volt hivatalos dokumentum, ezért nem is tulajdonított neki jelentőséget.
Boross Péter volt miniszterelnök az MTI-nek pénteken azt mondta: a Németh Miklós nevéhez kötött ügynöklista nem volt hivatalos ügyirat, ezért nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani neki, mint ahogyan több, abban az időben előkerült listának sem.
"Több lista volt forgalomban"
"Több lista volt, öt-hat, talán nyolc is, nem emlékszem pontosan rá, köztük valóban volt egy olyan, amelyet állítólagosan Németh Miklós adott Antall Józsefnek. Ezek általában aláírás nélküli, sokszor dátum nélküli, címzés nélküli, tehát nem ügyiratok voltak" - mondta az MDF-es politikus.
"Akkora jelentőséget tulajdonítanak ennek a Németh Miklós nevéhez kapcsolódó listának, mintha egyetlen lett volna, mintha különleges lett volna" - közölte. Hozzátette: ennek az egy listának a "felajzott" keresése azért értelmetlen, mert a többihez hasonlóan, nem volt hivatalos.
Vélhetően megsemmisítették a listát
Boross Péter elmondta: 1990-ben államtitkárként ő maga is kapott névtelen leveleket, listákat, amelyek főleg "amatőr" kezdeményezések voltak, és sok közülük haragosok ellen irányult. Mint mondta, az ilyen iratokat a legjobb megsemmisíteni, "nagy valószínűséggel" Antall József néhai miniszterelnök is ezt tette.
"Ezek a nem hivatalos papírok szemétkosárba valók voltak mindig. Azért lett államtitokká minősítve az egész anyag, hogy majd törvény tegye lehetővé, hogy mi módon és mit lehet nyilvánosságra hozni. Ez 1994-ben megtörtént, azóta annak keretében folyik az átvilágítás" - mondta Boross Péter. Készült a nyilvánosságot szabályozó törvény, "ezért minősítettem az egész iratanyagot államtitoknak" - tette hozzá.
"Nekem az volt a gyakorlatom, hogy nem hagyok bizonytalan tartalmú papírokat hátra, ha azok nem ügyiratok" - mondta. A névtelen levéllel és listával "komoly ember nem foglalkozhat. Veszélyes az ilyeneket tartani, mert valakinek a kezébe kerül, és akkor azt hiszi, hogy azok az adatok tökéletesek" - mondta a volt miniszterelnök.
Antall fia látta listát
Antall Péter, a néhai miniszterelnök fia egy pénteki lapinterjúban úgy nyilatkozott: körülbelül száz nevet tartalmazott az az ügynöklista, amelyet Németh Miklós adott át Antall Józsefnek az 1990-es kormányváltás idején, és a listán minden pártból szerepeltek képviselők. "Összesen 50-60 képviselő volt érintett, minden pártból, vegyesen" - mutatott rá Antall Péter, hozzáfűzve, hogy a listát édesapja az 1990-es kormányváltás idején, április-május körül kapta meg.
Az Állambiztonsági Szolgálatok szegedi dokumentumainak 99 százalékát 1990 januárjában a főkapitányságon elégették - írja a Délmagyarország pénteki számában. A lapnak sikerült kapcsolatba lépnie három tartótiszttel, akik elmondták, hogy 1989-ben a megye legfontosabb célszemélyei Ilia Mihály irodalomtörténész, Király Zoltán televíziós újságíró, Pordány László egyetemi tanár, Balogh László operatőrt és Csapó Balázs üzletember voltak.
A lap "Megszólaltak a tartótisztek" címmel három olyan szegedi beszervezetteket szólaltatott meg név nélkül, akik a rendszerváltás idején, 1989-1990-ben a szegedi III/III-as csoportnak voltak a tagjai.
Százan voltak Szegeden
A tartótisztek titoktartási kötelezettségüket megszegve elmondták, hogy a csoport egyik része egyetemi, főiskolai hallgatókat, oktatókat szervezett be, vagy figyelt meg, a másik papokat, lelkészeket, a harmadik vállalati vezetőket, a negyedik pedig a veszélyesnek tartott személyeket.
A lap szerint megszűnésekor a szegedi csoportban tizenöten dolgoztak, és egyenként 4-8 személlyel álltak kapcsolatban. Néhányan a rendőrség állományában maradtak, volt, aki az adóhivatalnál, biztosítónál, a szegedi egyetemen helyezkedett el, s volt, aki magánvállalkozásba fogott, őrző-védő céget alapított.
"Szegeden egyidejűleg 80-100 személlyel tartottuk a kapcsolatot. Úgynevezett T-lakásokban, vagy nyilvános helyeken találkoztunk, mindenkinek volt fedőneve, kódszáma. A beszélgetéseket magnóra vettük, amit később leírtak, iktattak, majd továbbítottak" nyilatkozta a lapnak az egyik tartótiszti.
A Délmagyarország szerint 1989-ben a megye legfontosabb célszemélyei Ilia Mihály irodalomtörténész, Király Zoltán televíziós újságíró, Pordány László egyetemi tanár, Balogh László operatőrt és Csapó Balázs üzletember voltak.
Kazánban égették el a bizonyítékokat
A tartótisztek a Délmagyarország újságírójának elárulták, félelemmel várják az országgyűlés esetleges döntését. Attól tartanak, bármikor, bármelyikük neve felkerülhet a Political Capital honlapjára, vagy egy későbbi döntéssel megismerheti múltjukat a közvélemény.
Azzal valamennyien egyetértettek, hogy ha az országgyűlés úgy dönt, kerüljenek nyilvánosságra az Állambiztonsági Szolgálatok szereplőinek nevei, az számos kérdést vet fel. Az egyik, és szerintük a legfontosabb: a nyilvántartás egy része megsemmisült, nem lehet mindenkiről megismerni, milyen szolgálatot tett 1990 előtt. "Szegeden a jelentések, kartonok, hangfelvételek 99 százalékát megsemmisítették.
Erre 1990 januárjában a főkapitányságon került sor, ahol a kazánban egyszerűen elégették a bizonyítékokat. Persze ezek egy részének mégis maradt nyoma Budapesten" - írja a napilap.
A tartótisztek szerint a titkosszolgálatok állományában jelenleg is dolgozók neveinek megismertetése a nyilvánossággal összedöntheti a nemzetbiztonság rendszerét" fogalmazott a lapnak az egyik tartótiszt.
Az irányítókról az volt a véleménye, hogy bár a háttérben, de ma is ott állnak az események mögött. Hatalmuk már nem maradt, de a mai irányító politikusokat sakkban tartják azzal, hogy ha az ő ügyüket előszedik, akkor ők is előjönnek a régi ügyekkel (ki mivel működött együtt, aztán próbálja bebizonyítani, hogy hamisítvány, tollba mondták, verték előtte, stb.), márpedig akkor vége a politikai karrierjüknek, lemondani kényszerülnek, a média meghurcolja őket. Papír pedig mint az már Kondor esetéből kiderült, mindenre van. Arra is, ami sosem történt meg.
Szintén olvasgatom a listát. Beszéltem az egyik listaszereplővel is. Elég sokkal tágította a látókörömet az ügyben. Még gondolkozom, hogy elfogadjam-e a nézeteit, de azért megosztom veletek.
Szerinte alapvetően el kellene égetni az egész iratkupacot. Ott kezdődik a dolog, hogy "Pallagi Ferenc, 1989-1990. Az iratmegsemmisítések fő felelőse, a Dunagate-botrány miatt lemondásra kényszerült." idézi a PC a HVG cikkét, mely a PC listájáról szól. 89 novemberétől a Belügyben óriási méretű iratégetés folyik. A bukni készülő rendszer minden olyan iratot megsemmisít, mely az ő embereire volna terhelő (pl. a vélhetően nemsokára létrejövő új rendszer prominensei után kémkedő jelentések) és csak azt hagyja meg, ami az ellenfeleire nézve kompromittáló tartalú (a demokratikus ellenzék, meg volt 56-osok verés, fenyegetés, zsarolás hatására aláírt beszervezési iratait, piszlicsáré jelentéseket, tollbamondott kamu-irományokat, ahol a kézírás ugyan eredeti, de a szöveg már az ÁVH-s tiszttől származott, aki így felmutathatta munkának a "jelentést", stb.).
Ezt Németh Miklós kommentár nélkül nyújtja át a 90-ben megalakuló Antall-kormánynak.
Azonban mivel Magyarországon a titkosszolgálat teljesen szovjet ellenőrzés alatt volt, az iratok mind egy szálig meg voltak a KGB-nek is. Ezt Gorbacsov a híresztelések szerint 89-et követően valamikor a CIA rendelekezésére bocsátotta, tehát az amerikaiak körülbelül tudják, amit ők tudtak. Az orosz titkosszolgálat meg ma is teljesen tisztában van azzal, mi merre hány méter.
Kohl, mielőtt a keletnémet iratok napvilágra kerülnének, de azután, hogy neki már tudomása van róla, mi szerepel bennük, azt javasolja Antallnak, hogy égettesse el az egészet. A Stasi papírjaiból ugyanis az világlik ki, hogy méreteit tekintve akkora a papírhalmaz, hogy Németország egyik fele följelentette a másik felét. Ennyi besúgó tutiziher nem volt, de mivel az érintettek mélyen hallgatnak, ráadásul egy részüket az új állam átveszi, mert hasznos (ebben az esetben pedig nem állíthatja pellengérre), ezért a papírhalomból a valóság és hamisság, illetve a vétek és a vétlenség nem válogatható külön. Csak az ellentétek konzerválására, illetve új ellentétek szítására jók a dokumentumok. Kohl javaslata: elégetni. (Aztán kipattan az ügy Németországban és akkor kénytelenek mindent kiteregetni a nyilvánosság elé, az utolsó fecniig.)
Antall nem éget. Először arra használja fel, a dokumentumokat, hogy Csurkát és Torgyánt sakkban tartsa velük, akik nagyon nem használnak a kormányának. Aztán már inkább megsemmisítené, de ekkorr már nálunk is késő, tudomást szerez mindenki a létükről. Elkezdődik a vita, hogy miképpen kéne feldolgozni. Egymás után születnek a törvényjavaslatok a vizsgáltak körének szélesítéséről, és addig-addig szélesítik, míg Antall beleun és lefújja az egészet, mert rájön, hogy félmillió érintettje van a dokumentumoknak (égetés után is!) és ennyit nem lehet.
Előzőleg persze már voltak gondok, mert annyi az irat, hogy ha nem vesznek ki néhányat belőle, akkor Antall nem tud kormányt alakítani, mert nem marad feddhetetlen ember. Illusztráció: Antall maga is személyesen értesült esetekről az apjától. Apja kisgazda politikus volt a kisgazda kormányban és a párt második embere, Antall József példaképe, Vörös Vince is érintett a dokumentumok szerint. Csakhogy Antall József hallotta apjától, hogy miként ment az az eset: Vöröst 47 elején a szovjetek berendelték kihallgatásra és ebből mindenki tudta, hogy jó nem jön ki. Nagy Ferenc, az elnök azt tanácsolta neki, hogy menjen be és mindent írjon alá. Nemsokára ugyanis Magyarország aláírja a párizsi békét és akkor két eset lehetséges: ha kimennek az oroszok, akkor azért lesz tökmindegy, hogy Vörös mit írt alá, mert tudni fogják, hogy semmi valóságalapja azoknak a dolgoknak, amiket aláíratnak a verések és fenyegetések után. Ha viszont nem mennek ki, akkor meg azért lesz tökmindegy, mert maguk az oroszok is tudni fogják, hogy kamu az egész. Egyet azonban nincs értelme csinálni: nincs értelme halálra veretni, vagy kínoztatni magát, mert semmi sem fog változni tőle. Így hát Vörös Vince aláírt mindent és szovjetek maradtak. A kommunista rendszer pedig az ő embereire vonatkozó terhelő iratokat 89-ben megsemmisítette. Ami maradt, az csak olyanokra terhelő, akiket megbízhatatlanoknak véltek, vagy a rendszer ellenségeinek, vagy közömböseknek, apolitikusoknak, akiknek mindegy, mert itt is, ott is elboldogulnak.
Őt magát, aki nekem ezt elbeszélte, a sorkatonai szolgálat alatt fenyegették meg, mikor a kopasz abszolút kiszolgáltatott, még a civil létnél is sokkal jobban és sokkal jobban is lehet szekírozni. Mindezt 67, vagy 69 körül. Akkor már ez egyedi esetnek számított és tömegesen nem alkalmazták. Valószínűleg hírszerzőnek akarták beszervezni. Vonakodott, erre fenyegették, terrorizálták, a családját fenyegették. Idegösszeomlást kapott, két hónapi gyógyszeres kúrára szorult, az egyetemről kicsapták. Ez volt az ára annak, hogy megszabaduljon az "érdeklődéstől". Amikre emlékszik a gyógyszerezés, meg az idegösszeomlás után, az az, hogy időnként hangulatjelentéseket kellett volna írnia az ifjúsági életről de mivel vonakodott és azt mondta nem tud mit írni, ezért néha tollbamondtak neki jelentéseket, amit leírt.
Később ellenzéki lett belőle, miután még évekig figyelték, követték időnként, aztán azzal is felhagytak. Mikor a rendszerváltás után napvilágra került, hogy vannak iratai, többen többfelől biztosították, hogy pontosan tudják, hogyan keletkeztek az ilyenek, ne aggódjon, nem fogják megint elcseszni az életét. Sőt. Alátámasztva Gorbacsov iratátadását két héttel a napvilágra kerülés után a Magyarországon levő legmagasabb amerikai diplomata bizalmasan közölte vele, hogy ők mindent tudnak az ügyéről és nem táplálnak bizalmatlanságot vele szemben (nem viselt semmilyen tisztséget), a magyar politikusokkal meg ne törődjön. Kicsit ugatnak, aztán abbamarad a dolog.
Ismétlem, ezek nem az én nézeteim, az egyik listástól hallottam ezt az egészet.
Magam sem hittem volna, hogy csalódott leszek amiatt, hogy csak ennyire kevés ügynöknév került "hivatalosan" napvilágra, legalábbis eddig. Úgy tudom ma lett vona a PC egy határnapja, több száz névvel. Azt tartom érdekesnek, hogy most elindulva, elkezdett érdekelni a doloig, és a szélyek a nevek. Bedőltem volna a PC marketingfogásának?
:-)
ON
Komolyra fordítva.
Ami nekem pozitívum eddig az ügynökkérdésben, az bizonyos fogalmak tisztázása, vagy legalábbis annak kisérlete.
Sajnos nehéz veled vitatkozni, hiszen szemlátomást saját tapasztalatokból merítkezel, ezért aztán nem is vitatkozni szeretnék, inkább másik oldaláról nézném a dolgokat: (az elnézésedért cserébe legalább hosszú leszek, jó tett helyébe...:)
A rendszerváltáskor egy atomjaira hullott gazdaságot kaptunk nagy-nagy hurrák közepette az ölünkbe. Ha a rendszer nem lett volna gazdaságilag életképtelen, a mai napig abban élnénk.
Itt tekintettünk megvóltóként a "vállalkozóra", talán még te is emlékszel a régi szlogenre: A vállakozó gazdaságunk motorja, segítsük őt, vagy valami hasonló.
És ez alapjában véve igaz is volt. Ha nem lettek volna vállalkozók, nem tudom, hol tartanánk. Igaz, akkor még nem a bézbólsapkás pénzbehajtókat neveztük így.
Azt nehezményezed, hogy a 123 terhen felül még a szakszervezeteket is nem pakoltuk a vállakozók nyakába.
Nem lehetett!
Az állam azt vállalta, hogy a hetedik bőrt is lenyúzza a vállalkozókról, cserébe a szakszervezetek feladatát magára vállalja.
De ez már akkor is lehetetlen feladat lett volna.
Ma hallottam Orbán Úrtól, hogy 2,5 millió embert kis, vagy középvállalkozók alkalmaznak. Ez biztos így is van.
Kérdésem: mennyi lenne a foglalkoztatottak száma, ha egy 3 főt alkalmazó mikrovállalkozásnak 3 szakszervezettel kellene megküzdenie?
Nincs mese, ez a kapitalizmus. Ha majd mögöttünk lesz 200 év, akkor talán tudunk gondoskodni azokról is, akik ilyen-olyan okok miatt nem kelendőek a munkaerő-piacon, egyelőre ez van, de ezt is akartuk. Vagy nem? Mert akkor kár volt rendszert váltani. Orbán is hasonló húrokat pengetett ma, kétségkívül rendkívül hatásosan felépített, annál hazugabb "beszélgetésében".
Ráadásul folyton koalícióra léptek egymással.
Ne haragudj, nem értelek. Kivel kellett volna koalícióra lépniük?
Ha Petőre és Bauerre célzol, akkor ez nekik nem fog ártani, Csurka már használta és ezzel az aktussal le is járatta ezt a megközelítést.
Az SZDSZ csak profitálhat az ügynökügyből és ahogy nézem, meg is teszik. Nagyon domborítják a posztkádárizmus kérlelhetetlen ellenfelének szerepét. Hallottam már olyat is hogy nem véletlenül bukkant fel ez az ügynökmizéria most - kiváló gumicsont, a pénzügyi instabilitás híreit remekül kiszorítja a médiából. Persze ez utóbbi csak egy hallomás.
"Az általad leírt,látott, tapasztalt problémák valósak, égetőek és fájóak. Hogy miért teheti meg a munkáltató ?? Nem a rendszerváltás miatt, hanem azért mert nincs hatékony szervezet a munkások védelmére, a bírósági ügyek 2-3 évig tartanak, és nevetségesen alacsony bűntetéseket szabnak ki."
De igen, a rendszerváltás is oka!
Leépítették a szociális hálót, de ugyanakkor nem támogatták meg törvényekkel a kiszolgáltatott, a kapitalizmus útvesztőiben járatlan magyar állampolgárokat!
Te is erről írsz az idézett szövegben.
És ez bizony a rendszerváltók felelőssége!
Kié másé lenne?
"ezért hihetetlenül felelőtlen OV mostani irányvonala, nosztalgiázása a Kádár rendszer iránt."
Sosem csíptem OV-t, mert amikor még liberálisnak hirdette magát, már akkor is túl teátrálisnak találtam.
Azóta 180 fokos fordulatot tett a köpönyegével együtt, csak a teatralitása maradt ugyanaz. :)
Nekem tehát nem ő okozott csalódást.
Én az SZDSZ-ben és a MSZP-ben csalódtam!
Elhittem nekik, hogy liberális ill. baloldali pártok!
A gyakorlat azonban az évek folyamán nem ezt bizonyította.
Ráadásul folyton koalícióra léptek egymással.
Ezzel az erővel bármelyikükre szavazhattam volna, nem számított a szavazatom! :(
"Ezért lett az, hogy a rendszerváltás után, a gyárakat bagóért vették, óriási lett a munkanélküliség........"
Bocs, de nem csak vették, ADTÁK is!
Kik is?!
"Ami a politikusokat illeti : valóban sokszor vérlázító amit csinálnak, DE sajnos ez ( is ) a demokrácia ára."
Az a baj, hogy nem csak te, de a politikusaink is ezt mondják!
Ez szégyen!
"Hogy stílusosan fejezzem be egy okos ember szavaival : ( Karl R. Popper ) A demokrácia feladata nem az hogy kiválassza a legjobbakat hanem hogy megóvjon a legrosszabaktól"
Ez valóban okos gondolat!
Sajnos, ez így nem nagyon működik ma Magyarországon...
A Szabad Demokraták Szövetsége továbbra sem ért egyet azzal, hogy a rendszerváltás előtt a III-as főcsoportfőnökséggel kapcsolatban állók ne vállalhassanak politikai szerepet, de készek együtt szavazni akár a Fidesszel is, ha az MSZP továbbra is elzárkózik az ügynöklisták nyilvánosságra hozásától.
"Az SZDSZ (...) üdvözli a Fidesz legújabb javaslatát a pártállam titkos iratainak nyilvánossága kapcsán" - írja közleményében Fodor Gábor, SZDSZ-es politikus, miután a kisebbik koalíciós párt frakciója úgy határozott, támogatja az ellenzéki párt indítványát, mert "e kérdés megoldása számunkra fontosabb a pártpolitikai szempontoknál".
Kifarol az MSZP és a kormányfő is
Ügynökügyben az MSZP ezzel lépéskényszerbe került. A szocialisták két hete az SZDSZ-szel közösen dolgozták ki a törvénytervezetet, majd néhány napra rá - a megállapodás ellenére - "technikai módosításokkal" nyújtották be az Országgyűlésnek. Az SZDSZ azonnal tiltakozni kezdett az MSZP - szerintük - igenis érdemi módosítása ellen. Ennek másfél hete, azóta annak ellenére sem sikerült a koalíciós pártoknak egy asztalhoz ülniük, hogy a miniszterelnök ígéretet tett arra, a két kormánypárt között közvetít. Az SZDSZ úgy véli, hogy "az MSZP törvénytervezete (...) nem tükrözte a miniszterelnöki bejelentésben rejlő szándékot". Bővebben > > >
A szankciókat ellenzik
Fodor Gábor az Indexnek elmondta, hogy az ellenzéki párt javaslatából két elemet elleneznek. Nem értenek azzal egyet, hogy az előző rendszerben az állambiztonsági szolgálattal kapcsolatban állók ne vállalhassanak közéleti szerepet, valamint ellenzik azt is, hogy az Országgyűlés ellenzéki vezetésű nemzetbiztonsági bizottsága különleges szerepet kapjon ebben a kérdésben.
Az MSZMP vezetőit és a tartótiszteket is pellengérre állítanák
A kisebbik koalíciós párt a Fidesz javaslatában támogatandónak tartja ugyanakkor, hogy a tartótisztek és az egykori állampárt, az MSZMP vezetőinek az ügynökökkel kapcsolatos múltja, jelentései is kerüljenek nyilvánosságra. A Fidesz javaslatáról Fodor azt írta, hogy "az MSZMP tisztségviselőinek tevékenységéről szóló iratokat teszi kutathatóvá". Bővebben > > >
Azt, hogy mi az MSZP álláspontja minderről, nem sikerült megtudnunk, mert az MSZP ügynökügyi felelőse, Burány Sándor hetek óta nem reagál az Index megkeresésére. Az ügynöklisták nyilvánosságra kerülését ellenző szocialista forrásaink szerint például azért lenne káros a szabad demokraták által szorgalmazott nyilvánosság, mert olyanokról is kiderülhet titkos múltjuk, akik tovább dolgoztak a nemzetbiztonsági szolgálatnál, de ma már nem aktív ügynökök, viszont még mindig érdekeltségeik vannak egyes külföldi országokban.
És mivel ők még fiatalok, van idejük bőven, talán még egy vesztett ciklust is megér nekik az MDF eltüntetése.
Lehet, hogy én még mindig naiv vagyok, de szeretem azt gondolni, hogy a pártok (a tagság összessége) azért van, hogy a saját elveit gyakorlatba átültetve jobbítani akarjon az ország lakóinak sorsán. Mindegyikén. Legföljebb nem jön össze, mert nem jól gondolják, hogy mitől lesz jobb. De ezt a fajta haszonelvűséget nem szeretném látni.
Azt persze tudom, hogy a pártok prominenseit ez irányítja, de mégis...
Ha ugyanis igazak azok az állítások (szerintem nem, de nem engem akarnak meggőzni), hogy a szocik csődbe viszik az országot, akkor ezt a fent említett ötletet alapjaiban kell elvetniük. Vagy ők is tudják, hogy a saját szlogenjeik nem tévedések, hanem szemenszedett hazugságok...
Azt hiszem, hogy rosszul fogalmazhattam, mert nagyjából ugyanúgy látjuk a dolgokat. ( elsősorban az MSZP - SZDSZ különbözőségre gondolok )
Viszont az valóban a jövő ( év ) kérdése, hogy mi lesz az SZDSZ-el. Most voltam egy KÉri László előadáson és elég pesszimista volt, szerinte az SZDSZ-nek csak a közös lista marad. Ennek én nem örülnék. ( mint mondta Ő sem de ezt tartja valószínűnek )
Szóval azért az EP-s 8% és a két mandátm nem mérvadó, s bár 4% körüli mért eredmény még benne van a hibahatárban, s a választásokon megcsíphetik az 5%-t is, azért elég cinkes ez.
Hogy mit csinál az MSZP ?? Hogy a közös listával vagy egy önálló SZDSZ-el "jár" jobban ?? Hogy megreszkírozza, amit 2002-ben a Fidesz ( MIÉP ) ?????Nem tudom.
Nem vagyok militáns baloldali de nekem bejön Gyurcsány. Persze nem örülök hogy ő is nyom némi nemkevés populizmust.....
És annak is örülnék ha 2006-tól maradna ez a felállás.
Azt hogy te leginkább - saját tapasztalatod alapján - a dolgok árnyoldalát tapasztalod azt szívemből sajnálom. Gondolom nem vígasz de nem vagy egyedül.
Ez viszont szerintem nem redukálható a rendszerváltásra. Természetesen mondhatod, hogy előtte nem volt ilyen - s így a rendszerváltás a felelős - de szerintem rossz úton járnánk.
Az általad leírt,látott, tapasztalt problémák valósak, égetőek és fájóak. Hogy miért teheti meg a munkáltató ?? Nem a rendszerváltás miatt, hanem azért mert nincs hatékony szervezet a munkások védelmére, a bírósági ügyek 2-3 évig tartanak, és nevetségesen alacsony bűntetéseket szabnak ki.
Az én megoldásom egyszerű lenne : a bírósági szakasz max 6 hónap - 1 év-re való rövidítése és a bűntetési tételek maximalizálása.
Visszatérve a rendszerváltásra : a relatív jólétnek pont most és így fizetjük meg az árát. Hogy aktualizáljam : ezért hihetetlenül felelőtlen OV mostani irányvonala, nosztalgiázása a Kádár rendszer iránt. Igaz nyugalom volt, biztonság ( na meg megfigyelés, elnyomás light stb... ) de mi áron ??? Azon, hogy az ország lassan csúszott lefelé, a kölcsönöket meg vettük fel. És ráadásul azt sem reformra, hanem jóléti intézkedésekre, életszínvonal fenntartásra költötték.
Ezért lett az, hogy a rendszerváltás után, a gyárakat bagóért vették, óriási lett a munkanélküliség........
Ami a politikusokat illeti : valóban sokszor vérlázító amit csinálnak, DE sajnos ez ( is ) a demokrácia ára. Én is örülnék ha pl ( csak hogy a saját soraimról beszéljek ) Weklert elhajtanák a francba ahelyett, hogy kilobbiznak neki egy újabb pozíciót.
Hogy stílusosan fejezzem be egy okos ember szavaival : ( Karl R. Popper ) A demokrácia feladata nem az hogy kiválassza a legjobbakat hanem hogy megóvjon a legrosszabaktól
Azok közé tarozom, akik többnyire csak az árnyoldalait tapasztalják.
Politikusaink többségének személyisége nagyot változott a rendszerváltás után.
A privatizáció nekik anyagi jólétet hozott, míg a magyar vállalkozók egyre lehetetlenebb helyzetbe kerültek.
A munkavállalókkal úgy packáznak a munkaadók, mintha utolsó senkik lennének.
Ma felvesznek, mert ezért jár nekik valami, de még a próbaidön belül elbocsájtanak, mert azt is megtehetetik.
És meg is teszik.
Kamu munkahelyek tömege él úgy meg, hogy felveszik a munkanélkülit, tanfolyamot tartanak részükre, majd pár hét múltán elküldik öket.
Mindezt minimálbérrel, és/vagy részmunkaidövel.
Saját tapasztalat, hogy a CallCenter-eket üzemeltetö, munkavállalóikat szerzödéskötések függvényében fizetö cégek pár hét után lapátra teszik az embereket.
Amikor bejön a szerzödés, az aki megdolgozott érte, már nem kapja meg.
A pénz a cégnél marad, megkaphatják mások.
Ja, és némelyikük számítógépei olyan programokat használnak, amelyben felülírható a dátum és a felhasználónév is.
Minden adat, amit az eredeti munkavállaló a leendö ügyfélröl összegyüjtött!
Politikusaink meg jópofiznak, pózolnak, és a szemünkbe hazudnak.
