Köszi a dicséretet:),bár meg kell mondjam,ha nem találom meg véletlenül Rachmann-de Silvától:A rögeszmés-kényszeres betegséget,nem itt tartanék.
Az elektrosokkot jól tudom,hogy használják még,de ritkán,és persze altatásban?
Benedek doktor arról ír,hogy a kényszerneurózisos betegeinek mindig javított az állapotán az ETC,amit ő akkoriban is altatásban csinált,és egyiküknek elektrosokk után el is múlt a tisztasági kényszere.Persze akkoriban nem voltak szerotoninra gyógyszerek,meg kognitív terápia,de érdekelne,hogy sokkal jobbak a gyógyszerek,és azért szorították ki az elektrosokkot,vagy csak úgy?
Akkor jó. Olvasgattalak, és meg kell mondjam meglepő nyitottsággal, és racionalitással viszonyulsz az OCD-hez, és a lehetséges kezeléséhez. Én azt gondolom, hogy az egyéni motiváció a legfontosabb, továbbá a megoldás lehetőségének elfogadása. Meglepetten olvastam, hogy kineziológushoz jársz, bevallom nagyon megörültem, részben személyes okoból. :)
Az ETC-vel kapcsolatban, ha tudok válaszolni megteszem, de mit szeretnél tudni?
Sajnálom Rizsa, nem vagyok felvilágosodott a témában, talán "blaster" olvtársunk, ha visszanézi, ír pár dolgot róla.
A barátommal érintőlegesen beszéltünt róla, és ő mint páciens a jótékony hatását észlelte, de szakmailag ez a kezelés mit takar, csak sejtésem van róla, így inkáb nem mondok semmit.
Lehet gratulálni, de csak szolídan, doktóre nélkül. Jobb szeretem a Gábort :)
Ami a köznapi, széles társadalmi értelmezést illeti, a pontos, és megfelelő jelentéstartalomtól még fényévekre van az emberiség. Egyelőre az is haladás, hogy nem lövik bele a dunába az embereket, akik valamilyen zavarban szenvednek. Egyébként a szakma is elmehet a francba. A krónikus gyógyíthatatlan elmebeteg Freud-i elnevezés még mindig használatban van. Szomorú...
Az ECT-ről dióhéjban annyit, hogy még a 30-as években tették azt a sokkoló (érted :) ) felfedezést, hogy aki valamilyen epilepsziában szenved, az nem skizofrén. Következés képpen aki skizofrén, nem epilepsziás. Most hagyjuk, hogy milyen módon működik ez a két dolog, de arra a következtetésre jutottak, hogy ha elő tudják idézni az epileptikus rohamot, akkor az agy bizonyos pályái úgy rendeződnek át, hogy a skizofrénia tünetei csökkennek vagy teljesen megszűnnek. Ezt részben igazolja a klinikai gyakorlat, de konkrét , biológiai bizonyítékot még nem találtak rá. Ahogy azt sem tudják, hogy az elektromos áram miként befolyásolja a páciens agyát, amiről szintén nagyon keveset tudnak. Továbbá nincs semmilyen (!) bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az ECT hatásosabb lenne skizofréniában, mint az antipszichotikumok. Általában a gyógyszerek nagyon is jól karban tarják az idegpályákat. Aki pedig nem reagál a terápiára, még mindig ott vannak más lehetőségek....
Még az orvosok se tudnak minket elfogadni,mit várjunk akkor az átlag emberektől???Tapasztalat!!!
De azért aranyosak vagytok,és köszi.
Lekötözéshez:múltkor a nagymamám húgát lekötözték,mikor haldoklott,mert folyton menni akart,és a papám is így halt meg 13 éve,ráadásul vhogy bele volt gabajodva a párnájába,mire Anyu beért hozzá a látogatásra.brrr.....
Bizony, a "sőt...."-re én is tudnék egy-két pozitív dolgot sorolni.
Természetesen sokat fejlődött a pszichiátria az 50-es évekhez képest, mert a hubbardi meglátás többnyire elveszítette már aktualitását, úgy, mint az akkor használt eszközök és eljárások. (Bár a barátom szerint az elekrosokknak sokat köszönhet.)
Én inkább a köznyelvi használatra gondoltam, ami az emberek hozáállását türözi, nem pedig a szakmáét.
Az a nézet miszerint a pszichés gondokkal küzdők, elmebetegek és gyógyíthatatlanok a 20. század elejétől terjedt el nagymértékben. Ebben az abszolút téves megfogalmazásban, miszerint egy depressziós vagy skizofrén krónikus gyógyíthatatlan elmebeteg, nagy szerepet játszott a lobotómia, az ECT, illetve a különböző addiktív stimuláns szerek öntörvényű használata. Ma már nem nagyon használják ezt a kifejezést, legalábbis a szakmában, sokkal inkább a hangulatzavar, illetve a személyiségzavar kifejezést használják, ami sokkal pontosabb mint az hogy bolond. A skizofréneknek, a depressziósoknak, az OCD-ben szenvedőknek nagy szükségük lenne az együttérzésre, egy kis empátiára, ami nagyban megkönnyíti a gyógyulásukat, illletve a remissziót. Ezeknek az embereknek arra van szükségük, hogy teljesen rehabilitálódjanak, és a társadalom elfogadja őket a betegségük ismeretében, de nem annak fényében. Egyáltalán, az lenne a fontos hogy megértsék az emberek, hogy a skizofrén vagy a bipoláris is értékes ember, semmivel sem kevesebb, mint más. Sőt....
Mert aki skizofrén vagy egyéb pszi eset az nem gyagyás, és hülye, hanem beteg!
Akikkel szemben ugyanolyan toleránsnak kellene lennünk, mint más betegekkel, nem megvetni és kiröhögni őket, hanem segíteni a magunk módján, segíteni nekik, élni.
Akkor módosítanám az előbbimet úgy, hogy sok mindenben igaza van.
Az tény, hogy a hubbardisták eltúlozzák, mert kötelező nekik utálni a pszichiátriát.
Csakhogy nagyon sok ember életét mentették már meg, és rakták élhető formába, míg a szci. nem bizonyított hasonlót. Ott minden elméletben működik csak. De az bizony igaz, hogy egy kis reformáció elkelne a pszi területén.
Arról már csak álmodni merek, hogy az emberek hozzáállása is egyszer megváltozik az ilyen hátrányos helyzetben lévő betegekhez.
Mert aki skizofrén vagy egyéb pszi eset az nem gyagyás, és hülye, hanem beteg!
Akikkel szemben ugyanolyan toleránsnak kellene lennünk, mint más betegekkel, nem megvetni és kiröhögni őket, hanem segíteni a magunk módján, segíteni nekik, élni.
Igen, ez más területeken is jelen van, és bizony máshol is hiányzik a kontroll, csak a pszichiátriában sokszorosan kiütköznek ezek az emberi megaláztatások, és mivel itt a páciens a kiszolgáltatott, sajnos maga a terület vonzza a lelkileg sérült embereket, akik hatalmi vágyukat, elfojtott agressziójukat szeretnék kiélni másokon. Itt pedig teljesen legálisan megtehetik.
Gondoljunk csak bele ... ha utána panaszt tesz akárhol a beteg? Max megkapja, hogy ő úgyis szavahihetetlen, hiszen "pszichiátriai beteg". Hányszor halljuk ezt a rásütött bélyeget akár hírekben is?
Nagyon durva állapotok ezek emberek, és ötletem nincs, hogyan lehetne ezen változtatni.
Én 11 éve értelmi fogyatékos gyerekek nevelőotthonában dolgoztam,és az egyik kissrác mindennap 2 óra hosszát kucorgott a bilin,mert a gyerekfelügyelő ráültette.
Ezekre a dolgokra egyetlen megoldás van:képzelje el a dolgozó,hogy neki hogy esne,ha wc-re ültetnék 2 óra hosszára vagy milyen lenne,ha őt meztelenül lekötöznék.
Én nem örülnék egyiknek se,nekik se esne jól,gondolom...
Igazad van, jogilag a kényszergyógykezelés feltétele így van megfogalmazva, csak a gyakorlat mégis más.
Itt azon van a hangsúly, hogy ha egyszer egy pszichiáter kitalálja valamiért, hogy márpedig közveszélyes, akkor onnan nincs visszaút, és az életben nem tudja senki az ellenkezőjét bizonyítani (gondoljunk csak bele, ez adott esetben éppen egy éjszakai ügyeletes pszichiáter döntése is lehet, és nincs olyan, hogy ezt bárki megkérdőjelezze szakmailag).
Az a helyzet, hogy nincs olyan pszichiáter, aki adott esetben a főorvos úrnak ellent merne mondani, és automatikusan adja ő is a beleegyezését, ha egyszer a ranglétrán felette levő pszichiáter ezt úgy vélte
Sztem ezt csakis valami nagyon kemény ellenőrző szervvel lehetne kordában tartani. De ilyenről jelenleg nem tudok, de ha létezik is, nem működik a rendszer.
Ahogy egy orvos ismerős mondta nekem: "diagnózist nagyon könnyű adni, de azt kimondani, hogy pszichésen egészséges, már szinte képtelenség".
Végül is csak azon múlik ez az egész, hogy valaki élete során bekerül-e bármikor és akkor rásütik az örökre szóló bélyeget avagy sikerül távol tartani magát? Ennyi lenne a megoldás?
Ezek után meg csodálkozunk, hogy nagyon sokan rémisztő helynek tartják a pszichiátriát, és még ha van is ha valami gondjuk, akkor se mernek oda fordulni? (milyen érdekes, hogy vannak olyan "elvetemült" emberek, akik nem szeretnék, hogy meztelenül kikötözzék őket?)
Megdöbbenve olvasok pár bejegyzést. Egy hosszabb bejegyzés:
A XXI sz. nagy emberjogi támogatása mellett, hogyan létezhet olyan, hogy
-erőszakkal beviszik
-rendőrség megy érte (ez is hogyan ??)
-lekötözik
-begyógyszerezik, hogy azt se tudja hol van
Mindez hogyan?
És most az tette be nálam a kaput, hogy egy tanítványom mesélte őszintén pszichiátriai élményeit, hogy csak mert nem volt az a tipikusan behódoló személyiség, (értsd szó szerint, hogy) meztelenül kikötözték, és élvezték, hogy az egész kórterem rajta röhög, ill. a nővérkék is röhögni jártak csak be hozzá, mindezt meg két kigyúrt agresszív gorilla ápoló felügyelte, akik kellőképpen vicsorogtak, ha szerencsétlen netán ellenkezni próbált volna.
Ez lenne ma a magyar pszichiátria? Itt akar bárki bármiből "meggyógyulni"?
És akkor a következmények:
Örökre bekerül az elmebetegek nyilvántartásába, örök életére úgy lesz nyilvántartva, mint pszichiátriai beteg, és ennek rengeteg vonzata van. Csak egy pár: jogosítványtól örökre elbúcsúzhat, ha bármilyen egyéb eü problémája van, akkor nem foglalkoznak vele, mondván, csak "pszichiátriai beteg" (ezt pl belgyógyászaton tapasztalta meg, hogy panaszaira mindössze annyi "megoldást" kapott, hogy bármiféle vizsgálat nélkül csak ott is a kezébe nyomtak egy vizsgálati lapot csakis pszichiátriai diagnózisokkal, és minden panaszát személyiségzavaroknak tudták be), emberi jogaiban egész életében korlátozva lesz, hiszen nálunk csak egyszer kell, hogy valaki bekerüljön a pszichiátriai nyilvántartásba és ebből a gépezetből soha az életben nem tud kiszállni. Nem?
Úgyhogy marad a kérdés:
1, ez lenne a gyógyítás?
2, hol vannak az emberjogi szervezetek?
3, hol vannak az eü felügyelő szervek? senki nem néz rá a pszichiátriákra, hogy mégis mi folyik ott? kinek lenne ez a feladata?
4, van ebből egyáltalán kiút vagy itt az élete tulképpen örökre elvágva ?
5, a pszichiáter jogkörét már senki nem vizsgálja felül? ha az kitalál valamit, akkor annak a betegnek annyi?
Köszönöm szépen a válaszodat, de ezt bármennyiszer hallot, nem tudom elfogadni. A második pontodban felsoroltak pedig majdnem élnek, de ezt hogyan lehet bizonyítani, h veszélyes lehet magára nézve és a közre nézve egyaránt? ... Nyílván nem várja meg az ember, hogy történjen bármi rossz dolog ... Kell lennie egy olyan telefonszámnak, helynek, ahol tudnak úgy is segíteni, ha beráncigáljuk a beteget ...
A segítségeteket szeretném kérni a következőben: hogyan lehet elvinni akaratán kívűl valakit egy pszichiátriai intézetbe fekvőbetegnek, hogy meggyógyítsák? Voltunk már pszichiáternél, de a beteg nem hiszi hogy beteg lenne, és nem akar kezelésre járni, pedig a doktor is megmondta, hogy kellene. Kérlek segítsetek, mert a mindennapjainkat ellehetetleníti, ő sem javul, mi is romlunk, és sehogyan sem tudunk megoldást találni, de meg kell, hogy gyógyuljon, mert így munkát sem fog soha találni.
Ma pszichiátrián voltam látogatni és egy történetet hallottam: sérvműtéte volt a hölgynek és altatták. A műtét után a hosszútávú emlékezete megszűnt. 10 perc után nem emlékszik semmire, ami vele történt. Mi történhetett?
A vírusoknak pedig ezt:
