Bizony alányúltak és azt nagyon jól érzékelték ők maguk is. És ez bizony elsősorban anyagiakat jelenti. Mert lehet papolni, ha nem tud enni adni a gyerekeinek v iskolai felszerelést v egyáltalán lakni sem tud. Ugyhogy bizony először anyagi segítséget kellett adni és azt megkapták, volt aki többször is. Mondjak példát? A párom akkoriban OTP-ben dolgozott. Az adott család tiltólistán volt, mert a felvett kölcsönt nem fizette. Balhéztak /azért mert Én cigány vagyok?/ és mindjárt újból kaptak kölcsönt, amit természetesen szintén nem fizettek vissza. A tanácstól lakást kaptak, amit eladtak, visszaköltöztek a putriba és újból jelentkeztek lakáskiutalásért. És volt eset, h újból kaptak. És bizony pontosan arról beszélünk, h ezt a lehetőséget nem használták ki, hanem kihasználták- sokan.
Hogy rendesen a hónuk alá nyúltak az előző rendszerben azt azért nekik is elmondták, vagy csak te tudsz róla? Vagy esetleg mást értünk alatta. Mert én azt, hogy kitörési lehetőséget teremteni, ami nem feltétlenül közvetlen anyagi juttatásokban nyilvánul meg, ugye. Sőt! Magyarán a cigányoknak, hogyha az előző rendszerben annyira alányúltak, akkor ma nem lenne miről beszélgetnünk ebben a topikban.
"Asztan persze ott van az is, hogy minden joszandek, penz, igyekezet ellenere sem lehet azon segiteni aki nem akarja."
No igen! Nem tudom, h a hozzászólok mely korosztályhoz tartoznak, de ne felejtsük el, h az elmúlt rendszerben -minden ellenkező híresztelés ellenére- rendesen a hónuk alá nyúltak, de a többsége ezt csak kihasználta, de nem a felemelkedésre. Ezt üzenem Pupunak is. Most megint elkezdik a pátyolgatást, de már látszik, h csak a pénz lenyúlása érdekli a "cigány vezetőséget". Ezért is írtam, h nem kollektív kell a cigányságot támogatni, hanem egyénileg. Akiben megvan az akarat, a hajlandóság azt minden erővel segíteni kell.
"az oktatási rendszert kell a speciális roma igényeknek megfelelően átformálni"
Az oktatas, mint a kitores kezdete OK is lenne. Az a baj, hogy ha a felzarkoztatando romaknak (figyemlem, nem az osszesrol beszelek) specko tantervet es osztalyokat akarnak csinalni, akkor nehany idiota elojon a szegregacioval. Ha meg beteszik oket normal osztalyokba, ott meg kiderul, hogy vannak olyan hianyossagok w.c, fogkefe hasznalat, fegyelmezetlenseget stb. - amiket elobb potolni kellene es cask utana lehet elkezdeni az a betut vagy az 1-tol 10-ig szamolast. Csak akkor ugyi a tobbseg marad le ugy fel, egy evvel.
Sajnos en kockafeju mernok vagyok es a mindennapi munkam soran megoldasokra, kompromisszumokra kell torekedni, ha az adott feladatot meg akarjuk oldani. Rendszeresen kell valamelyik ujjunkat megharapni, ha a problemat meg akarjuk oldani. Olyan megoldas meg nincs, ami mindegykinek jo, vagy penz nincs ra vagy ha racionalisan nezzuk akkor irrealisan magas a koltsege. Sajnos ezt a fajta gyakorlati gondolkodast hianyolom az illetekes elvtarsaktol. Csak a vegletegig ugatnak, hogy ez vagy az ezert meg azert nem jo, megoldast nem adnak es ha nincs kiut a kisebbik rossz elvet, optimalizacios eljarasok (ebbe beletartozik a koltsegek figyelembe vetele) vegeredmenyet idiota okok miatt nem akarjak elfogadni.
Asztan persze ott van az is, hogy minden joszandek, penz, igyekezet ellenere sem lehet azon segiteni aki nem akarja.
Erre gondoltal? :o) Ez nem az en irasom, hanem torturae. Vannak hibai es vannak vele kapcsolatban kerdojelek, ugyanakkor meg eddig jobbat nem lattam volna, hogy valaki letett volna az index foruman:
Tortura par eve esztet irta:
Tisztelt vitázók!
Érdeklõdéssel olvastam a vitát a hátrányos helyzetû családok premizálásáról. Az alábbi megoldási javaslatot már megfuttattam régebben ebben topic-ban. A mostani egy már az észrevételek alapján átdolgozott anyag, kicsit hosszú, de szerintem érdemes elolvasni. Az anyagban véleményem szerint a legélesebb szemûek sem találnak rasszista kitételeket, és szerintem demokrácia és Eu-konform. A legtöbb problémára ami a topik-ban felmerült egyenes, közvetlen és hatékony MEGOLDÁST (bocs) kínál. Várom mindenkinek a véleményét, jobbító szándékkal is és akár ártó szándékkal is. Minden megjegyzés hasznos lehet az anyag gyengéinek javításához. Addig javítom, és a javított anyagot néha felteszem, ameddig valaki csak felfigyel rá politikusaink közül (ha netán néhányan olvassák a topik-ot) és esetleg tudja is hogy mit kell vele kezdeni.
Íme az anyag:
A gyermekeket érintõ szociális ellátás jelenlegi rendszerével szemben az alább kérdések felvetések feltételek fogalmazódnak meg.
1. Az adófizetõ szeretné, ha az általa befizetett adót
a.) nem haszontalanra költenék
b.) a saját felhasználására (elsõsorban gyermekeire) több jutna vissza.
2. A jelenlegi támogatási rendszer azt üzeni a felnõtt állampolgárnak (és itt most nincs jelentõsége annak, hogy esetlegesen munkanélküli, vagy bármilyen nációhoz, rasszhoz tartozó), ha megfelelõen sok gyereket csinálsz megélhetsz belõle, anélkül, hogy akár a társadalommal, akár a megszült gyerekekkel szemben bármilyen felelõséget kelljen vállalni.
3. A jelenlegi rendszerben sok esetben a szociális támogatás, csak újabb szociális segély igényt szül, képletesen és a valóságban is, elsõsorban az alulkultúrált rétegekben.
4. Abban a rétegben, melyben leginkább mûködni kéne annak a gondolkodásnak, hogy ha magamat sem tudom eltartani, akkor gyerekszülésre sem vállalkozom, pont ebben a rétegben nem mûködik, hisz a társadalom a szociális ellátórendszeren keresztül azt az üzenetet küldi, hogy ha szülök, akkor ebbõl megélek, felesleges munkát keresnem.
5. Miért van az, hogy a munkavállalónak kõkemény kapitalizmus van, a gyermekszülõ "lumpennek" meg a gyermek iránti felelõsségvállalás nélküli szocializmus, hisz soha senki nem kérdezi meg mire nevelem, mi lehetett volna a gyermekbõl ha odafigyelek.
6. A kérdéskör felvetése nem rasszista, hisz alulkultúrált bármelyik rasszban elõfordul, és a fenti megfogalmazások sem utalnak egyik rasszra sem.
Az állam által nyújtott minden támogatásnak ki kell elégíteni az alábbi általános feltételeket (kritériumokat), ellenkezõ esetben bármilyen összetételû Alkotmánybíróság elsõ körben megsemmisíti.
1. Minden állampolgár egyenlõ, (nem, faj vagy vallás tekintetében nem különböztethetõ meg senki).
2. Az állam saját belátása, értékítélete alapján támogathat szerinte szükséges folyamatokat (elsõsorban saját állampolgárai oktatását).
3. A támogatás folyósításának módjáról belátása szerint dönthet.
4. A támogatásnak mindenkit el kell érnie akinek szüksége van rá.
5. A támogatásból senki ne kaphasson aki nem jogosult rá.
6. Piackonformnak kell lennie: hogy fogyasztói árakat rossz irányba ne térítsen el. Minden olyan támogatás kerülendõ, amely azt a hamis látszatot kelti, hogy bármi ingyen van. Az állampolgárban tudatosulni kell, hogy semmi nincs ingyen, minden odaadott forintot valakinek meg kell fizetni, vagy valakivel meg kell fizettetni. Éppen ezért (mivel mástól kell elvenni) minden támogatás odaítélését meg kell fontolni, nem szabad haszontalanra költeni.
7. A tanulás támogatása a lehetõ leghasznosabb felhasználás.
8. Bármely támogatásnak élethelyzettõl függõnek kell lennie: Tekintve, hogy az egyes állampolgárok élethelyzete nem azonos. Mindenki más alapról akar továbblépni és a támogatásnak ezt a továbblépést kell segíteni. (Rossz tanuló hiába kapna Oxfordi ösztöndíjat, nem tudna mit kezdeni vele, viszont egy jól kiválasztott korrepetálás elindíthatja a számára lehetséges legjobb úton. Egy jobb módú család gyermeke elsõsorban nem iskolatej akcióra vár, de például egy nyelvtanuláshoz adott segítség vélhetõen célba talál. Mint ahogy elhagyott gyermeknek elõször gondoskodó környezet, hajléktalannak fedél és étel kell, esetükben minden más csak ezután jöhet.)
A felsorolt két feltételrendszer elsõ látásra kizárja egymást, sokak szerint olyan üzenet nem fogalmazható meg amely mindkét feltételrendszernek megfelel. Mindezek mellett a küldött üzenet nem lehet kirekesztõ és rasszista, hisz az csuklóból támadható.
Azonban ilyen üzenet létezik, a problémának van a fenti kritériumokat maradéktalanul kielégítõ megoldása, bár ezért egy kicsit dolgozni kell és a jelenlegi szociális ellátás szülõtámogató filozófiáját gyermektámogató filozófiává kell átalakítani.
A megoldás a gyermektámogatás, elsõsorban a gyermek tanulásának támogatása, esélyegyenlõségének biztosítása: A nem "innovatív" családba született tehetséges gyermeknek is esélyt kell biztosítani arra, hogy bármeddig eljuthasson, (akár a szülõ ellenére is) természetesen a maga erejébõl tehetségébõl. Az államnak annyit kell tennie, hogy az általa adott támogatást úgy adja, hogy az lényegébõl adódóan nem fordítható másra, kizárólag a gyermekre, a gyermek tanulásának segítésére.
Bankszámlanyitás a megszületett gyermeknek:
A gyermek (minden megszületett gyermek) anyakönyvezését követõen az adott Önkormányzat (esetleg a Társadalombiztosítási Igazgatóság az Önkormányzat anyakönyvi csoportja bejelentése és adatszolgáltatása alapján) egy a gyermek nevére szóló bankszámlát nyit, egy meghatározott pénzintézetnél, mely számla megnyitásáról a pénzintézet értesítést küld a szülõnek és az Önkormányzatnak is. A számla nyitásakor az állam elhelyezne egy jelképes összeget a számlára.
A családi pótlékkal megegyezõ összeget gyermektámogatási díj címen a gyermeknek megnyitott bankszámlára utalná az állam a Társadalombiztosító közremûködésével, (nem a szülõ kapná).
A számla tulajdonosa a Társadalombiztosítási Igazgatóság, haszonélvezõje a gyermek, felügyelõje a szülõ, kezelõje pedig az adott Önkormányzat szociális osztálya, jegyzõje esetleg az erre a célra létrehozott Önkormányzati szervezet.
A számlán lévõ összeg csak meghatározott célokra használható.
A számla felügyelõje nyilatkozik arról (az Önkormányzat felé), hogy mit akar és mit nem akar a számláról finanszírozni. A számla kezelõje (és csak õ) a törvényben" meghatározott célokra, a számla felügyelõjének nyilatkozatát figyelembe véve szabadíthatna fel összegeket a számláról, a számla haszonélvezõjének érdekében.
A bankszámlán lévõ összeg felhasználhatósága:
Az átutalt összeget a gyermek mintegy kreditként kapná, mely kredit felhasználhatósága korlátozott. A kredit felhasználható (de nem kötelezõen felhasználandó) bölcsõdei, óvodai, költségek kiegyenlítésére, iskolakezdéskor tankönyvek és egyéb az oktatáshoz szükséges eszközök, könyvek vételére (piackonform módon). Rosszul tanuló gyermek esetén (évismétlés bekövetkeztekor) kötelezõen felhasználandó a gyermek iskolaidõn kívüli, de az iskola keretén belüli (délutáni) korrepetálásának finanszírozására, rossz anyagi körülmények között élõ gyermek esetén iskolai vagy egyéb étkeztetésre.
A jelenleg legrosszabb körülmények közt élõknek biztosított gyermeknevelési támogatás is a számlára utalható. Ez esetben a számlán lévõ összegbõl bizonyos szintig a számlatulajdonos ruházkodását is lehetne finanszírozni.
Az ily módon nyújtott támogatás élethelyzettõl függõ, hisz mindig akkor lehet a számláról leemelni, amikor szükség van rá és olyan célra, amely a gyermeknek és a társadalomnak is hasznos (ebbõl a szempontból mellékes a szülõ érdeke, aki esetleg magára költené az összeget).
Példák számla használatára:
1. Az iskola a felvételik lezárultakor (de legkésõbb nyár elején) már tudja, kik mely osztályba járnak és milyen tankönyv és tanszer igényük lesz. Ezt nagytételben beszerzi, a tanulókra lebontott bekerülési összeget az Önkormányzatnak továbbítja, amely engedélyezi a pénzintézetnek a kifizetést, melyrõl a tanuló értesítést kap. A tankönyveket és a tanszert átveszi. (Ezért az iskolának % jár)
2. Az iskola év elején tudja, kik kérnek étkezést, az eljárás a tanszer beszerzéshez hasonlatos, kivétel, hogy az Önkormányzat (szociális osztály) havonta ad engedélyt az összeg számláról történõ leemelésére
Fentiek szerint az Önkormányzat és az iskola együtt szervezetten intézhetné az étkeztetést, tankönyv, tanszer vásárlást, hisz lenne fedezet és még jól is járna.
A gyermektámogatási összeg folyósításának idõtartama:
A gyermektámogatási összeg folyósításának határa (a futamidõ) a gyermek betöltött 16. életéve, továbbtanulás esetén a középiskola (gimnázium) befejezésének idõpontja, ez esetben évenkénti iskolalátogatási igazolás szükséges.
Mivel a számláról költeni nem kötelezõ (számlafelügyelõ szülõ nyilatkozata szerint), a szülõ bármit finanszírozhat készpénzzel is, ha keveset költ, akkor a "futamidõ végén" a 16. életév után vagy a középiskolai tanulmányok befejezése után amennyiben a számla összege nem nulla, a számla haszonélvezõje (a gyermek) teljes jogot kapna a számlára. Lehetõségként az adott összeg elõ takarékosságként átirányítható lakás takarékpénztárba az elsõ lakáshoz jutás segítésére vagy felsõoktatásban való részvétel finanszírozására lehetne fordítani.
A gyermektámogatást a középiskola befejezése után felsõfokú tanulmányokat folytatóknál (és csak azoknál) felváltaná a felsõfokú tanulmányok támogatása, mely a gyermektámogatási összeggel megegyezõ összegû és az adott intézmény évfolyamainak számával megegyezõ évig folyósítaná a Társadalombiztosítás. A tanulmányi támogatás az ösztöndíjtól független lenne és a tanuló közben tanulmányi hitelt is igénybe vehetne. Természetesen az ösztöndíj is az adott számlára mehetne.
A folyószámlára adott gyermek és tanulmányi támogatás a gyermeknek és az államnak is jó:
A gyermeknek azért, mert a felhasználás korlátozottsága folytán elsõsorban a gyermek testi és szellemi fejlõdõsét segítené, de gyûjthetne is a számláján, és a sorsfordító idõkben lenne mihez nyúlnia.
A gyermek közvetlenül kapja a segítséget, például étkeztetésre is használható a kredit, így nem fordulhatna elõ, hogy a szülõ, aki most felveszi a családi pótlékot, elherdálja a pénzt, az önkormányzat pedig az éhenhalástól megelõzendõ étkezési támogatást ad a gyermeknek (mert a szülõnek kifizetett családi pótlék támogatás nem mindig ér célba).
Jó a gyermeknek azért, mert nehezebb bármely kormánynak a gyermektõl megvonni a támogatást mint az esetlegesen jobb módú szülõtõl megvonni, pusztán szociáldemagóiából.
Az államnak azért, mert rábízhatja egy pénzintézetre a kezelést, ennek minden elõnyével, a pénzintézet a pénzért kezeli a bankszámlákat, (ez megfelelõ kamatpolitikával és kezelési technikákkal elérhetõ). Indulásnál biztosan lökésszerû és nagy munkát adna a kiválasztott pénzintézetnek (pénzintézeteknek), hisz közel kétmillió számláról lenne szó, de a kezdeti többletmunka után a rendszernek csak elõnyei lennének.
A gyermek kreditjéért versenyezzenek az iskolák, az intézmények és mindenki a lehetõ legjobbat legyen kénytelen nyújtani, de a kredit ne legyen másra használható.
Ha a gyermeket nem járatják iskolába, vagy egyéb ok miatt a szülõ felelõtlensége a gyermekkel szemben bizonyítható, abban az esetben az önkormányzat gyámügyi osztálya rendelkezhetne a kredit felett a gyermek javára (étkezéssel, oktatással kapcsolatos kiadások). Ezt a támogatást a családban lévõ gyermekekkel azonos feltételekkel kaphatják az intézetben nevelkedõ gyermekek is. Ebben a rendszerben jobban kezelhetõk a szüleiket, akár a szülõ halála, akár a szülõ felelõtlensége miatt elvesztett gyermekek is, hisz a támogatás a gyermeknek érkezik és bárhova is "kerül" a gyermek, a támogatás vele megy.
Az így folyósított támogatás segítségével kiszûrhetõ, hogy a szülõ a "gyermek pénzét" magára költse, netán elherdálja, késõbbi esélyektõl megfosztva gyermekét.
A folyósított támogatás szükség szerint (aszerint, hogy melyik család mely szükséghelyzetbõl tudja továbbléptetni gyermekét) felhasználható a megjelölt célokra, vagy a bankszámlán gyûjthetõ késõbbi célok elérésére. A gyermek 16 éves koráig vagy középiskolai vagy egyetemi tanulmányainak befejezéséig (ez továbbtanulásra ösztönöz) kapja ily módon a támogatást.) Ezután nagykorúként dönthet a számlán lévõ összeg felhasználásáról, a számla megszüntetésérõl (a pénz elköltésérõl) vagy egy lakástámogatási rendszerbe való átkonvertálásáról. Ifjú házasok esetén a házas felek bankszámlái a felek kérésére összeolvaszthatók is lehetnek.
(Amennyiben a gyermektámogatás a fenti formában valósul meg, még azzal a nyereséggel is járna, hogy a felnõtt szociális támogatásra jelentkezõ esetében nem lehetne hivatkozni a gyermekszámra, és arra, hogy nem tudnak a gyermeknek enni adni. Helyére kerülnének a dolgok és azt lehetne vizsgálni, hogy önhibáján kívüli okok miatt, vagy önhibájából áll e fenn a helyzete, nem akar vagy nem tud dolgozni. Mivel a szociális támogatásra a fedezet központi forrásokból származik, elérhetõ lenne, hogy a helyi "akár megfélemlíthetõ" kishivatalnok ne ítélhessen meg pénzbeli, csupán természetbeni támogatást. Ez elsõsorban étkeztetés legyen, közétkeztetés keretében. Akinek ez nem kell, az nem is rászorult, idõegyeztetési problémák sem lehetnek, hisz a munkanélküli el tud menni, ráér.
Hangzatos jelszó, hogy helyben, az önkormányzat kishivatalnoka tudja kinek mire van igénye, szüksége, de a kishivatalnok is helyben van, a családja is, így ha a dologtalanok pénzszagot éreznek ezt könnyen kihasználják pénzszerzésre.
A Szociális és Családügyi Minisztérium egységes számítógépes szociális ellátórendszer segítõ programot próbál ki (Népszabadság 2000.03.22. cikk), melynek elsõdleges célja, hogy gyorsan és egységes szemlélet alapján állapítsák meg az igénylõk számára a különféle szociális ellátásokat.)
Mindezek után mit kell tenni?
Ha a fenti gondolatmenet a topik bármely olvasójának felvállalható, akkor a következõ a teendõ. A lehetõ legszélesebb körben ismertetni kell a javaslatot, akár saját gondolataival kiegészítve. (de azért a topik-olvasóival is megosztva)
Legfontosabb, hogy az alábbi címekre azonnal forwardolni kell.
Miniszterelnöki hivatal
Miniszterelnök
minden párt elnökének
Országgyûlési képviselõk közül akik szociálpolitikával foglalkoznak
minden lehetséges rendû és rangú országgyûlési képviselõnek
Szociális és Egészségügyi Miniszter
Bank elnököknek (akiket a számlakezelés érint, hátha õk is látnak benn fantáziát)
A topik olvasói bizonyára könnyûszerrel kiderítik a fenti E-mail címeket, de valaki akár vállalhatná is, hogy érdeklõdés esetén közhírré teszi azokat. Ha mindezek után történik is valami, elmondhatnánk, hogy a Topik nem volt hiába.
Én féltem ezt megkérdezni, mert nymannal már hosszadalmas vitába bonyolódtunk ugyanerről a Roma MP az EP-ben topikban, és már vagy négy hónapja nem tudom összeszedni magam, hogy válaszoljak egy nagyon hosszú és szkeptikus irására ;-) Röviden: az oktatási rendszert kell a speciális roma igényeknek megfelelően átformálni, és akkor tényleg nagyon lassú előrehaladás várható.
Először is, ha megengeded, ott tévedsz, hogy egységes cigányság, mint olyan - nem létezik.
Számtalan különböző életvitelű cigány származású csoport létezik viszont.
Egy félnomád beás cigánycsalád életvitele fényévnyi távolságokra van a hegedűművészétől, aki mondjuk szintén fényévekre van a nyírségi hatosztályos tirpáktól is.
És akkor még az asszimilálódott cigányságról, meg a fél-negyed stb. cigányokról szó sem esett.
Meg azokról sem, akik kék szemmel és fehér bőrrel járkálnak és esetleg vígan cigányoznak...
Aztán itt van a külföld megítélése is: a NOX példája is szépen megmutatta, hogy a nyugat egységesen kezel bennünket.
Talán jobb lenne most, a huszonharmadik óra ötvenkilencedik percében végre felhagyni a gőgünkkel, és elkezdeni felzárkóztatni azokat, akik a magyar átlagtól le vannak maradva.
Úgy húsz év és lesznek eredmények, - nem olyan magas az a magyar átlag...
Nem mivel, hanem kivel szemben. Azaz a cigánysággal szemben. Egyébként ez egy érdekes dolog, mert addig mig a cigánysággal szemben kifejezetten ellenszenvvel viseltetem, addig az egyénnel szemben nem. Miért? Mert az egyén számomra teljesen mindegy, h cigány, sváb, mohamedán v néger. Csak egy dolog számít az Én értékítéletemnek megfelelően "rendes ember" legyen. Betartsa a törvényeket, a szabályokat az erkölcsi normákat. A cigányság életfelfogása, értékítélete viszont olyan messze van tőlem, h azt tolerálni sem tudom. Részletezhetem is. Náluk a lopás nem bűn /legfeljebb ha tőle lop egy nem cigány/, a leánygyermek adása-vétele szintén nem /minden tiltakozás ellenére ez létezik!/ stb.
Márminthogy mivel szemben ellenérzésű. Bocs, csak ez nem volt világos.
Én pl. azt gondolom, és lehet, hogy nem volt egyértelmű abbaól, amit leírtam, hogy két oldala van a kártyának. Igaza van nymannak, hogy sok rossz tapasztalat halmozódott fel cigányok és nem cromák közt, és ezek alapján latolni a rizikókat nem előítélet, de hangsúlyosan hozzátenném azt is, hogy ezek a rossz tapasztalatok mindkét oldalon halmozódtak és ezek táplálják a kölcsönös gyanakvás légkörét.
Nem hiszem, h ilyen dühödt kirohanásra adtunk volna okot, annál is inkább mert Én is tapasztalati "anyagból" mondom: Igen a cigányság az oka, h rossz véleménnyel vannak róla. Több oldalnyi kisértekezést írhatnék ide, de ki olvasná el? Ezért "provokálnám" a vitát, h apránként leírhassam mindazt ami a véleményem. Persze ehhez az kellene, h néhány ellenérzésű olvtárs is beszálljon, mert ha mindenki egyetért nem vita, hanem panasznap lesz. :-))
Akkor masoljam at ide a hozzaszolasaimat? Nem sok kedvem van hozza meg1x minden megismetelni amit az elmult 5-6 evben irtam. Habar vannak direkt elmentett hozzaszolasaim erre a celra. Ott mar ezertszer leirtam, hogy milyen veluk kapcsolatos gyerekkori negativ elmenyek sorozata vezetett oda, hogy ovatossa valtam. A tapasztalatbol szarmazo iteletet valodi iteletnek hivjak, nem eloiteletnek. De mingyegy. Magam reszerol szarok bele, hogy nehany olvtars rasszistanak tart. Az itt leirt velemenyemet nevvel es arcal is szoktam valalni, lassan mar tucatnyi talin. Az arckepcsarnokban is ott a pofam mar 99 ota.
Én ugy gondolom van magyarázat arra, amit leírtál. Először is a cigánysággal folyamatosan együtt élünk nap mint nap. Az ázsiaiakkal nem, csak időnként, bizonyos helyzetekben találkozunk, az utcán - olyan körülmények között, mint a cigányokkal- nem. A horvát viselkedésről, amit leírtál, a magyarokra ismertem rá. :-))
Akkor miért haragudnánk rájuk? De egyébként is ez egy klasszikus példa, olyan mint a nő-férfi viszony. Együttélni más, mint időnként találkozni. Ti. az ázsiaiak itt nálunk eléggé elszeparáltan élnek. A többiek meg csak látogatók.
Ha már van a topic, akkor itt válaszolnék Macsek egy hozzászólására pár nappal korábbról.
"érdekes kérdéseket feszegetsz
ad asszimiláció:
csak annyit, hogy az is egy kölcsönfolyamat
tehát én hiába akarok asszimilálódni, s ezért mondjuk hajlandó vagyok feladni egy-két dolgot, ha a többségi társadalom nem hajlandó befogadni
vagyis itt is kettőn áll a vásár
aszerm az asszimiláción te inkább bizonyos civilizációs normákat értesz és inkább ezek elfogadását, elsajátítását "követelnéd"
de úgy csak újra- és továbbtermelődik a dolog, ha a többségi társadalom részéről nincs meg a be- és elfogadási hajlam"
-- Nem tudom, talán túl sokat várok az emberektől, de nekem az természetes gondolatnak tűnik, hogy ha megszűnnek a taszító tényezők, akkor semmi ok az elutasításra. Az ember elég érdekorientáltan viselkedik és szerintem ha van egy potenciál, amiről kiderül, hogy már hozzáférhető (beilleszkedett), akkor azt ki kell aknázni (bevonni az üzletelésbe, a kultúrába, a tudományba, a művészetbe). Ennek alapján el sem tudom képzelni, hogy mi lenne a pláne a további ööö... kirekesztésre, mellőzésre, ha a bizalomhiány oka megszűnne. Az hogy elmondhatjuk, a fehér szín uralkodik? Ez a ma ordas ideológiaként kezelt hozzáállás teljesen értelmét vesztené, ha egyszerűen több volna az ellenpélda, mint a példa a gyűlölet okaként felhozott viselkedésre. Néhány embernek persze patologikus méretű ellenérzései vannak és akármit csinálnánk, vagy a cigányok akármennyire átvennék a civilizációs normát, ahogy írtad, továbbra is gyűlölnék. De az pont olyan értelmetlenné válna a nagy többség számára, mint hogy egy szemüvegest kirekesszenek mondjuk. Gyerekek legföljebb. Az ilyen deviánsok inkább magukat rekesztenék ki, semmint a gyűlöletük tárgyát, hiszen eszméiket nem osztanák.
Érdekes módon nincs gyűlölet a kínaiakkal szemben Magyarországon, pedig kulturálisan legalább annyira különböznek tőlünk, mint a cigányok. Láttam már őket is taszítóan viselkedni, hangoskodni. Érthetetlennek találtam, hogy utolsó fillérüket is a kaszinóba hordták rögtön a piacról, hogy a taxisokkal állandó közelharcot vívtak a tarifák miatt, akkor is, ha ugyanannyiért vitték őket haza, mint mióta világ a világ, de ettől függetlenül csalással és lopással vádolták őket, nem vették igénybe a megrendelt fuvart, hitszegően, álnokul viselkedtek. Láttam idétlennek őket, halálra röhögni magukat azon, hogy a villanykapcsoló nem kapcsolja fel a világítást, aminek triviális egyszerűségében egy szikrányi komikumot nem tudtam felfedezni. Láttam felsőbbrendűnek és türelmetlennek őket, sőt, követelőzőnek, mikor vagy az ő hihetetlen angol akcentusukkal kiejtett száz kínai ember nevét kellett hallás után leírnom egy listára. Szóval ilyenek is tudnak lenni.
Ennek ellenére nem tapasztaltam ellenük oly mértékű ellenszenvet, mint ami a cigányok ellen irányul. Mert a bűnözésük minket el sem ér, koldulni kínait még nem is láttam, átlagban nem rongálják a környezetüket, nem tolakszanak az előtérbe és nem hepciáskodnak. Összességében sokkal jobban illeszkednek a magyar társadalomhoz, mint a cigányok. Amikor elmentem a józsefvárosi piac előtt, egyszer eszembe jutott az a gondolat, hogy Magyarországon szikrájában sem létezik fajgyűlölet, vagy tudatosan kerüli a Kőbányai utat. Mert ha egy fajgyűlölő csak egyszer is végigmegy azon az úton, ahol a fodrásztól az ábécéig minden cég címere kínaiul van kiírva (egészen fantasztikus látvány hogy hirtelen Sanghajba kerülsz), ha meg nem kínaiul, akkor vietnámi nyelven, ettől a látványtól tutira ki kéne akadnia. De semmi.
Dolgoztam egy hotelben, ami megállapodást kötött a horvát piacozókkal a józsefvárosi piacról, hogy kedvezményesen szállhatnak meg. Jöttek is, stabil forgalmat generálva a legkietlenebb időkben is. Mindig lehetett rájuk számítani. Jöttek kínaiak is, de sokkal kevesebben, a horvátok voltak elsöprő többségben. Namost én a horvátokhoz alapvetően szimpátiával fordulok, mert nem kis részben sorstársnak és közös harcostársnak bizonyultak évszázadokon keresztül, közös király, közös történelem, közös ellenségek, egymásrautaltság. De ezek a piacosok olyan eresztés horvátok voltak, hogy azt elképzelni nem lehet. Az unszimpatikus viselkedés minden jellemzőjét felvonultatták, amit csak lehet. Bunkók, nagyhangúak, megbízhatatlanok, csalók, hazudozók voltak. Egyfolytában, megállás nélkül a megállapodások megszegésére törekedtek. Mindenben. Ha két személy fizetett a szobáért, akkor tuti biztos volt, hogy egy harmadik is megpróbált ott aludni, ingyért. Ha prostit rendeltek, hóttbiztos, hogy csak balhézás után akarták kifizetni, maguktól sosem. Holtbiztos, hogy lenyúlták a kibaszott távirányítókat a szobákból (de hogy miért, amikor az önmagában semmire sem jó és még elavultak is?!). Tuti nem akarták kifizetni az éttermi fogyasztást este, reggelizni mindig többen akartak, mint ahányan fizettek érte. Ha összegyűltek sörözni, akkor abból balhé és székhajigálás lett. Szóval én még ilyen rossz vendégeket a közéiskolás szerb érettségizőket (akik szabályosan lerombolták a szállodát) leszámítva nem láttam.
Ettől függetlenül a horvátokhoz ma is nagyon pozitívan viszonyulok (csak a piacozókat ne lássam soha többet lehetőleg), a montenegróiakat meg, akik már majdnem szerbnek számítanak szintén inkább megszerettem, mikor odakint idegenvezetősködtem, pedig volt nagyon csúnya élményem velük kapcsolatban (munkáltatói oldalról útlevélelvevős, cégfenyegetéses, rendőrségelévivős aktus, mivel a magyar partnercég nem akart előre fizetni szolgáltatásokért).
Ezt csak azért irogattam le, hogy a magyarok valószínűleg a horvát kisebbségből csak a piacozókkal találkozik, akiknél nagyobb istencsapását el sem tudok képzelni, de általános horvát-utálatot magyarok körében nem tapasztaltam.
Kétségtelen. Az egyén -szerintem- megítélése nem bőr-vallás és nemfüggő. Ebből az alapesetből indultam Én is ki, amikor cigányokkal /is/ kellett foglalkoznom. De vajon a cigányság /és nem az egyén/ elfogadható-e? /Ne ugorjatok nekem, ezt vitának szánom, mert természetesen erről is van véleményem, amit majd megosztok Veletek/
hat ez mar az igen sokadik ciganyos topik. Ha korbenezel a polforumban van jo par mar a temakban, de a fotopiknak altalanos kerdesekben talan a Szereti valaki a cigányokat? (2) tekintheto.
Minden olyan kisebbséghez tartozó, aki egyreszt magán viseli a kissegséghez való tartozás stigmáit, másrészt az adott kisebbséghez negativ társadalmi előitéletek kapcsolódnak, egy adott élethelyzetben, ahol akármi miatt - adott esetben teljesen függetlenül, az élethelyet során a vele kapcsolatban lévőkben az ö kisebbségi voltának esetleges felismeréséből adódó döntést vagy kommonikációs módot megváltoztató reakciójától- várakozásaihoz képest, ahogy ez bárkivel megeshet, kellemetlen vagy szorongatott helyzetbe kerül,
akkor nagy valószinüséggel fogja ennek a kellemetlen helyzetnek okát, vagy oka egy részét, az őt -félelmei szerint - kisebbséginek felismerő negativ előitéleteinek tulajdonitani.
És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy az illető roma Magyarországon vagy magyar Kolozsvárott.
Elég sokszor hallottam már ezt a mondatot különböző szituációkban, és azt kelle mondjam, teljesen kétértelmű. Sőt.
Az egyik alapeset, amikor a valódi sértettség, a hátrányos megkülönböztetés és a kvázi kiközösítés felett érzett felháborodottság szól belőle.
A másik alapeset, amikor a mondat kimondójának valamilyen értelemben "vaj" van a fején, és a bajból igyekszik kimenekedni az idézett mondat segítségével.
Még egy megjegyzésem volna ehhez: ezt a mondatot már legalább két-három évtizede lehet hallani ebben a formában. Egyetlen oka van, hogy ugyanúgy ismételik: aki mondja, az pontosan tudja, hogy a "hivatalos" közvélekedés ellene van a rasszizmusnak és elítélu, ugyanakkor van egy hivatalos latti vélekedés, amely ezzel szemben ellenérzéseket táplál a cigányokkal szemben.
Attól függ milyen cigányembert. Az esküvőmön találkoztam a párom volt iskolatársával és annak partnerével. A lánnyal együtt indultak a legprolibb békásmegyeri pusztulatból. Mindketten diplomások lettek, középiskolában együtt népdalkórusoztak. A lány és a partnere ma mindketten a tévében dolgoznak (erről volt nemrég egy cikk az Indexen, nagyjából "több cigányt a képernyőre, mert az lohasztja az ellentéteket" mondanivalóva - nohát íme, ők már akkor arrafelé tevékenykedtek), bár egyikük sem műsorvezető. Mindketten szerény, intelligens szeretnivaló emberek, első látásra is szimpatikusak.
Az elmúlt évtizedekben számtalanszor elhangzott ez a mondat intézményekben, riportokban, munkahelyeken. De vajon valóban "azért"? Több mint 25 évig forogtam a cigányság körében, pro és kontra tudnék példákat felhozni, de az tény, h a cigány embert fentartással fogadják gyakorlatilag mindenhol. Miért, és valóban megalapozottan-e?
