Leginkább az érdekelne, hogy Heneley vajon valóban egy pszichotikus gyilkos és karrierista volt-e, aki a magukat már megadni készülő sájen indiánok halomra lövésével akart magának katonai érdemeket és előléptetést szerezni?
Kicsit off, van itt esetleg olyan, vagy tudtok olyanról, Magyarországon indián nyelvekkel foglalkozik, tanulja sőt esetleg még tanítja is? Jelenleg neten fellelhető források alapján autodidakta módon tanulgatok csoktó és tunika nyelven. Köszi előre is, ha van aki reagál.
Lozennel az a baj, hogy esetében olyan kibogozhatatlanul összefonódnak mindenféle mesék és legendák a valósággal, hogy képtelenség megállapítani, mi az amit ő ténylegesen tett, és mi az ami utólagos kitaláció, illetve más apacs nők hősi tettei, melyeket később az ő személyével kapcsoltak össze. Az Eve Ball által összegyűjtött apacs történetekben valóban szerepel, a gond csak az, hogy Ball legfontosabb informátora, James Kaywaykla, Victorio háborújának idején csak kisfiú volt, és rajta kívül a későbbi apacs visszaemlékezők közül senki még csak nem is említi Lozent, ami azért elég gyanús. Pontosan ezért nem szerepel Lozen legendája Edwin R Sweeney-nek a csirikava apacsokról szóló, történeti források alapján írt trilógiájában.
1875 áprilisának közepén Austin Henely hadnagy parancsnoksága alatt a 6. lovasezred H-századának 44 katonája vágtatott ki a coloradói Lyon-erődből a kansasi Wallace-erőd irányába, hogy elvágják Kis Bika szökevényeinek útját. Henely valószínűleg mivel soha vissza nem térő alkalmat látott arra, hogy érdemeket szerezzen az előléptetéséhez - nagy buzgalommal vetette magát az üldözésbe. Fort Wallace-ban a századhoz csatlakozott Christian C. Hewitt hadnagy a 19. gyalogezred K-századával, valamint egy Homer Wheeler nevű helyi rancher, aki felderítőként és vezetőként állt a katonák szolgálatára. A csapat április 19-én indult útnak. Az első napon nagyon lassan haladtak, ezért Henely a felszerelésük felét lepakoltatta, és erőltetett menetet diktált a Smokey Hill River felé, néhány sájen nyomait követve, akiket valószínűleg Pettyes Farkas (Spotted Wolf) vezetett. A század azonban végül elveszítette a nyomot, ezért Wheeler javaslatára a Beaver Creek irányába indultak.
Április 22-én találkoztak azokkal a bölényvadászokkal, akiknek táborát Kis Bika emberei kifosztották. Három bölényvadász csatlakozott a csapathoz, hogy segítsenek megtalálni a sájen tábort. Aznap éjszaka a Sappa Creek-től öt mérföldnyire táboroztak, és Henely kiküldte Wheeler-t és a bölényvadászokat az indián tábor felkutatására, amelyre végül sikerült rábukkanniuk. A felderítők hajnali két óra körül értek vissza a katonákhoz, akiket elvezettek a Sappa Creek-nél álló táborhoz, amelyben kb. 60 sájen aludta az igazak álmát.
Ott volt Geronimóék végső, 1886-os fegyverletételénél.
Utána 8 évet (1886 - 1894) töltött hadifogolyként a floridai Marion-erődben, ahol túlélt egy tüdőgyulladást meg egy tüdőbajt (tuberkolózist).
Utána az oklahomai Sill-erőd mellett található katonai börtönben töltött 19 évet.
Amikor az egyesült jenki kormányzat végre elengedte a chiricahuák börtönbüntetését, választhattak, hogy ki melyik rezervátumba akar menni, de voltak, akik Oklahomában, a Sill-erőd mellett szerettek volna maradni.
Voltak, akiket a mescalerok fogadtak be a rezervátumukba, voltak, akik még nyugatabbra mentek, a Szent Károly Rezervátumba.
Sokan Oklahomában maradtak.
Dahteste a Mescalero Rezervátumba költözött, élete hátralévő részét ott élte le.
A lipanok eredetileg jóval északabbra éltek, a jicarillák tőszomszédságában, az észak felől terjeszkedő vad, harcias komancsok nyomták le őket ennyire délre a 18. sz. második felében.
Az apacsok teljes lélekszáma a legutóbbi egyesült jenki népszámlálás (2020) adatainak feldolgozása után, beleértve a magukat csak részben apacs származásúnak vallóakat is közel 195 ezer fő (van 825 kanadai állampolgár is, aki a 2016-os kanadai népszámláláson magát részben vagy egészben apacs származásúnak vallotta).
Ebben a 195 ezerben a navahók nincsenek benne, a navahó ma már etnikailag és politikailag külön entitásnak számít, a népszámlási íveken is külön kategória.
A navahó nemzetnek 2021-ben 399.690 bejegyzett tagja volt, 2016-ban 700 kanadai vallotta magát részben vagy egészben navahó származásúnak.
Ennek a kb. 400 ezer navahónak kevesebb mint a fele, 165 ezer fő lakott a Navajo Nation nevű rezervátumban a 2020-as népszámlálás adatai szerint.
Egységes apacs nép egyébként soha nem létezett, ma sincs.
Több különböző népcsoportra oszlottak, amelyek uygan rokon nyelveket beszéltek és hasonló kulturájuk volt, de néha még harcoltak is egymás ellen.
Továbbá az egyes apacs nyelvek között akkora a különbség. hpogy kölcsönös érthetőség közöttük csak nem vagy csak nagyon korlátozott módon volt.
Főbb történelmi csoportjaik:
- kerécsók (ők hamar kihaltak vagy beolvadtak, nagyjából a 18. sz. végére)
- síksági apacsok vagy más néven kajova-apacsok
- lipanok
- jicarillák
- mescalerok
- chiricahuák
- nyugati apacsok vagy coyoterók
- navahók
Mindegyik nép több altörzsre vagy területi csoporta oszlott.
A nyugati apacsok számos - talán vagy két tucat - alcsoportra oszlottak, a csoportosításuk valami hihetetlenül bonyolult.
A jicarillákat és a lipanokat együttesen keleti apacsoknak tartják, míg a mescalerok és a chiricahuák alkotják a középső apacsokat.
A nyelvészek azt írják, hogy a chiricahuák és a mescalerok dialektusa igen közel áll egymáshoz, kölcsönösen érthető, ezért Chiricahua-Mescalero nyelvről beszélnek.
A nyugati apacs nyelv ettől eltér, lényegében külön nyelvnek tekintendő, amelynek szintén megvannak a maga nyelvjárásai.
A navahó szintén egy önálló nyelv, ráadásul a 19. sz. közepe tájától a többi apacs nyelvtől már lényegében elszigetelve fejlődik.
A nyugati apacshoz áll közel, de kölcsönös értehetőség nincs közöttük.
A jicarillát és a lipant sorolják a keleti apacs nyelvek közé, de ezek elég távol állnak egymástól is.
A legtávolabbi az összes többi apacs nyelvtől a síksági apacs. ezért azt külön alcsoportba sorolják.
Általánosságban elmondható, hogy egy eléggé diverz nyelvcsoportról van szó.
Lozen, a Chiricahua apacsok Chihende törzséhez tartozott, az angolszász történelmi forrásokban közismertebb nevükön Warm Springs apacsok vagy spanyolosan Apaches de Ojo Caliente.
Magyarul a Meleg Források mellett élő apacsok (és itt a meleg szót eredeti értelmében kell érteni...:-) )
Victoriónak, a félelmetes hírű Chiricahua . Chihende gerillavezérnek a húga és alvezére volt, ő maga is részt vett 1879-1880-ban Victorio háborújában, amely az utolsó nagy apacs háború volt, mivel Geronimo háborújában inkább már csak csekélyebb számban vettek részt apacsok (kábé 20 harcos, ha jól emlékszem).
A déli atapaszka nyelvű népek, közismertebb megnevezésükkel az apacs népek - a navahókat is ideértve - a régészeti és egyéb kutatások alapján az ősi puebló, más néven anaszázi civilizáció összeomlása után. a 14-15. században jelentek meg az észak-amerikai Délnyugaton.
Régészeti adatok szerint előtte északabbra éltek, a Középső Síkságokon és a Fénylő Hegyek (Sziklás-hegység) középső részén, nagyjából a mai Colorado, Wyoming, Nyugat-Kansas területén.
A nyelvészeti adatok szerint még korábban meg még északabbra élhettek, a mai Kanada nyugati részén, bár itt még nagyon sok a kérdőjel.
Egyes hipotézisek szerint az északi atabaszka nyelvrokonaiktól Kr.u. 500 - Kr. u. 1.000 körül szakadhattak el és nagyjából Kr. u. 1.000 körül húzodhattak délre.
Az anaszázi civilizáció pedig a 13. sz. utolsó negyedében omlott össze egy kb. negyed évszázadig atrtó rendkívül száraz periódus, a Délnyugati Nagy Aszály következtében.
"We were placed here in the White Mountains by our Creator at the beginning."
De ez ugye egészen biztosan nem igaz. Viszont szép példája annak, hogy minden nép igyekszik a "honfoglalása" után olyan legendákat kitalálni, melyek azt bizonygatják, hogy ők öröktől fogva azon a földön éltek, vagy legalábbis valami ősi jogon jussuk volt hozzá.
