Ezekből a kezdetekből alakult ki Kr. e. 1700 után a Jenyiszejtől, Altájtól az Uralig, valamint az Ob–Irtisz–Toboltól Kazahsztánig terjedő óriási területen az egységes andronovói műveltség, amelynek lakossága, most már megszakítás nélkül, Kelet-Európától az Altájig ugyanaz a „plump-europid” embertani típus, mint az afanaszjevói és a gödörsíros műveltség népei voltak a 3–2. évezred fordulóján. Az andronovói műveltség nagy kiterjedését az afanaszjevói, az észak-turkmenisztáni, a gödörsíros, valamint a Volga–Dél-Ural térségében 2000 óta jelentkező kora bronzkori műveltségek lassú, folyamatos etnikai és kulturális egybenövésével magyarázza a kutatás (Hančar i. m., 1956). E korszakban a földművelés általánossá válik a steppén, és szinte átmenet nélkül jelentkezik egy – mind formakincsében, mind pedig mesterségbeli tudásban – igen magas színvonalon álló bronzművesség, amely már exportra is termel (Jettmar et alii i. m.). A fenti adatok egyértelműen arra vallanak, hogy a turkmenisztáni városi kultúrák 3. évezred végi elnéptelenedése és az afanaszjevói, majd az andronovói műveltségek kialakulása – sőt a Yangshao-műveltségből kinövő, 2000 után fellépő kínai korai bronzkor megjelenése között is nagyon jelentős művelődéstörténeti, főleg pedig etnogenetikai összefüggéseket kell feltételeznünk. Kr. e. 2500 és 1600 között az egész eurázsiai steppén kétségtelenül megállapítható egy magasabbrendű kultúrát hozó idegen etnikai elem megjelenése nyugati és déli irányból. Ez az új népesség vezette be az állattenyésztést és részben a földművelést is, ők hozták a fémek, a bronz ismeretét a crômagnoid típusú őslakosságnak (A. Randa: Handbuch der Weltgeschichte).
A régészeti kutatások ebben a térségben még nem érték el azt a fokot, hogy messzebbmenő következtetéseket vonhassunk le. Nagyon lényegesnek és meggondolandónak tartjuk azonban azt a körülményt – ezért emeljük ki ismét –, hogy az afanaszjevói és a gödörsíros műveltségek népessége az óriási távolság és az összeköttetés hiánya ellenére is azonos embertani képet mutat, de emellett még emlékanyaguk is nagyrészt egyezik.
Kr. e. VI. évezred vége: a szumírok ekkoriban jelentek meg Mezopotámia déli részein
A lelőhely 15 mérföldnyire fekszik északkeletre Moszultól. 1927-ben kezdte ásatni Ephraim Avigdor Speiser, a híres asszirológus a Pennsylvaniai Egyetemről.
Bronzkori felmenőit ismerhette meg egy genetikai kutatásnak köszönhetően két német férfi. Az alsó-szászországi Nienstedt nevű falu két lakója már 120 nemzedékre vezetheti vissza családfáját.
Még 1980-ban fedezték fel a Lichtensteinhöhle elnevezésű barlangot, ám nem vizsgálták át egészen 1993-ig, amikor Stefan Flindt archeológus 40 csontvázra és kultikus tárgyakra bukkant – olvasható a The Times brit lap online kiadásában. A lelet rejtélyes volt, hiszen mindaddig bronzkori temetkezésekre nyitott terepen bukkantak. A barlangi csontvázakkal kapcsolatban sokféle elmélet született, egyes szakemberek szerint egykori tulajdonosaikat áldozatként ajánlották fel a szellemeknek, egy másik teória szerint az egyik nemzedék megette a másik generáció képviselőit.
A Göttingeni Egyetem kutatóinak vizsgálata során kiderült, hogy a csontvázak a rájuk rakódott vastag réteg kalcium-karbonátnak köszönhetően maradtak meg jó állapotban. Az évezredek során ugyanis a barlang mészkőmennyezetén átjutó víz segített védőrétegbe burkolni a bronzkori emberek maradványait. A csontvázak genetikai vizsgálata kimutatta, hogy egy család tagjai voltak. A kutatók szerint a barlang otthonul szolgált, de egyben kultikus hely is lehetett.
Nienstedt 300 lakosa egyezett bele, hogy nyálmintát vegyenek tőlük. A barlangi család két tagjánál igen ritka genetikai jellegzetességeket fedeztek fel, és a kutatók Manfred Huchthausen 58 éves tanár, valamint Uwe Lange 48 éves földmérő személyében megtalálták a bronzkori emberek 21. századi leszármazottait. Uwe Lange egyébként eddig 1550-ig tudta visszavezetni családfáját, ám most 120 nemzedékre visszamenően ismerhette meg a felmenőit. A koponyák alapján háromdimenziós komputeres rekonstrukció módszerével a tudósok modellezték a barlangi embereket, és a helyi múzeumban kiállították a modelleket. Uwe Lange szerint furcsa érzés volt, amikor távoli őse szemébe nézhetett.
„A mitikus aranykor – a paradicsomi állapotok – ideje az átmeneti kőkor, a mezolitikum lehetett. Napi 2-5, heti átlagban mindössze 19-20 órás munkavégzés biztosította a megélhetést, sőt a nehezebb időszakokra raktározni is tudtak! E gondtalan, kevés energiaráfordítást követelő mindennapok helyett az új életmód megkövetelte az állandóan emelkedő munkamennyiséget. Az egyre bővülő tudás tovább növelte a tennivalókat ... Beléptünk a mókuskerékbe.”
A mítoszok sem hazudnak.
De hiányzott a kiszámíthatóság, a tervezhetőség.
Összességében nagyobb fokú kényelemben, de alacsonyabb életszínvonalon és főleg létbizonytalanságban éltek.
A különböző korokban eltérő funkciójú mesterséges földhalmokat, dombokat emeltek. Ezek egy része viszont spontán emelkedett! Utóbbiak a telephalmok (arabul tellek), melyek a magyar Alföldön is szép számmal megtalálhatók. Általában ovális alakú, nagy kiterjedésű kiemelkedések 1–10 m magassággal. Például Túrkeve-Terehalom, Vésztő-Mágori-domb. Ezek úgy jöttek létre, hogy a település elavult vályogházait összedöntve elegyengették, és az így keletkezett egyre magasodó alapra építették az újabb házakat. Ezek ebből fakadóan az újkőkortól a bronzkorig terjedő korszakok gazdag régészeti leletanyagát, házmaradványait rejtik magukban.
Eltérő tőlük az ember által szándékosan emelt sokféle halom. Ezek lehetséges fajtái:
1. Halomsír. A rézkortól kezdve a kora középkorig ismerjük a földbe mélyített sír vagy gyakrabban a felszínre épített sírkamra fölé emelt dombokat. Eredeti alakjuk a félgömböz állt közel, ma már általában lepusztult, gyakran kincskeresők által bolygatott állapotban találjuk őket. Magasságuk az 1-2 m-től az igen tekintélyes, kb. 10 m-esekig terjed. Jellemzőjük, hogy általában csoportosan helyezkednek el.
2. Határdomb. A középkorban, sőt még a XVIII. században is a birtokhatárok jelzése általában kis dombokkal történt. Ezek 1-2 m magas kerek vagy ovális kiemelkedések. Funkciójukat elárulja, hogy tényleges – térképeken is ábrázolt, sőt gyakran ma is funkcionáló – határokon állnak.
3. Motte (földhalomvár). Fa-, kő- vagy tégla tornyok elhelyezésére épített mesterséges dombok. 2-3 m-től akár 15-20 m magasságig előfordulhatnak. Eredeti alakjuk csonkakúp.
4. Barokk filagória-domb, grotta. A XVII–XVIII. századi barokk kertépítészetben előszeretettel építettek műbarlangokat, kerti pavilonokat, szobrokat tetejükön hordó dombokat. Ezek közt egészen speciális funkciójúak is voltak. Sajnos nagyon kevés esetben ismerünk magával dombépítéssel kapcsolatos konkrét adatot (Nagycenk-Széchenyi kastély). Több helyen is biztosan másodlagos felhasználásúak a kastélyparkokban látható mesterséges dombok. Hédervár és Szécsény esetében bizonyosan a középkori várak dombját komponálták be a parkokba.
5. Kálvária-dombok. Elvileg elképzelhető, hogy egyes kálváriák mesterséges dombját kifejezetten erre a célra emelték, ám egyetlen konkrét biztos esetet sem ismerünk az irodalomból.
6. Ágyúdombok. A tüzérség számára jobb kilövési pozíciót biztosító mesterséges dombok, a bástyás várakban és erődökben alkalmazták őket.
A dombok jelentős részét eredeti funkciójától eltérő célra, másodlagosan is felhasználták. Gyakori jelenség az Alföldön, hogy sejthetően nagy őskori halomsírok tetejére építettek templomot. Ugyancsak általánosnak mondható jelenség, hogy a Kálváriák mesterségesen – nem a kálvária-építéskor összehordott, hanem már meglévő – dombra épültek.
Az úgynevezett „búbos” dombok úgy keletkeztek, hogy, mondjuk, egy nagy őskori halomsír tetejére kis határdombot raktak össze. Különböző adatok szerint őskori halomsírokra is építettek középkori tornyokat, vagyis motteként használták fel őket másodlagosan. A korábbi halmok Kálvária- vagy Filagória-dombként való hasznosítására is számos példát ismerünk.
Pedig megesküdtem, hogy nem szólok hozzá, elnézést, biztos a korom játszik már velem ilyen kegyetlenül...elnézést érte, de igen sokat tapasztaltam az elmúlt évtizedekben az Ön által bemutatott kérdésekben.
Azért egy gondolat erejéig még érdemes megállni ennél a térképnél.
A megalkotóját 1995-ben a kandidátusi dolgozatának a házi védésén majdnem feltrancsirozták egyes biológusok, majd 1995, 1996-ben megjelentetett anyagait igen éles verbális kritikával illették történészek, biológusok és geográfusok, most pedig 10 év múlva hihetetlen módon több ember (köztük az igen éles kritikusainak) neve is szerepel ennek az 1995-ben, 1996-ban, 1998-ban mind magyarul, mind angolul közölt és Ön által bevágott térkép mellett - nem furcsa ez? Olyan igazi magyaros, amíg nem bírja kidugni a fejét a vízből addig lenyomjuk, hogy ne kapjon levegőt és ha még ennek ellenére is sikerül felemelkedni akkor ráugrunk a hátára és lobogtatjuk az alapcikkhez képest 5-10 évvel később megjelentetett anyagainkat résztkérve a dologból és úgy bemutatva a dolgokat, mintha ezt velünk közösen találta volna ki.
Azért is kiváncsi vagyok a dolognak az utóéletére, mert ott voltam egy 1986-os, majd 1987-es előadásán ugyanannak a fiúnak, aki ezt a térképet és végső soron az agroökológiai barriert megrajzolta, ahol a paloeszikesedést mutatta be egy modellen, sőt több ezer éves szikest tárt fel, valamint tisztázta a szikes zárótagjaként számon tartott Újszentmargitai erdő fejlődését pollen alapon, és a fentebb említettek közül egy neves professzor szabályosan lepöckölte a pódiumról, mondván, hogy amiket állít az közkeletű tévedések és semmi köze a valósághoz. Na már most mit tesz isten, valahogy 2002-től kezdődően egyre több környezettörténeti anyag bizonyítja, hogy ennek az ifjú (azóta már pályaelhagyó) reménységünknek igen csak igaza volt és biza egymás mellett fejlődött a természetes környezeti rendszerben az Alföldön mind a szikes, mind az erdő, mind a sztyeppei, erdőssztyeppei területek!
Egyet kell értenem a már elhunyt, geográfiában és az Alföld geológiai feltárásában alapvető munkákat irányító, Teleki Pálnak az egykori egyik "szárnysegédjével" Rónai Andrással, és a hazai paleontológia egyik legnagyobb és sajnos még a szakmai közönség által is alig ismert alakjával, Kretzoi Miklóssal, akik több levélben is felhívták a figyelmet arra, hogy erre a tehetséges fiatalembernek adjunk meg minden segítséget, mert vissza fogjuk kapni tőle gondolatokban, cikkekben, könyvekben. Nem tudom olvassa ezt a portált, remélem igen és remélem újra visszatér a szakmai berkekbe is (5 éve nem hallottam őslénytani előadást tőle!) és felmutat valami újat és hasznosat a Kárpát-medence környezettörténetéből.
Sajnos a sorsa nagyon hasonlít Balogh Márton biológuséhoz, akinek egyetlen bűne volt, hogy olyan lápfejlődést tárt fel, ami nem akart a Soó Rezső féle botanikai iskolához, vagy hidrológiai, hidrobiológiai tankönyvekhez igazodni és ezért mennie kellett...Pedig bizony a geológiai kutatások már 1991-től egyértelműen bizonyították Balogh Márton igazát, az úszóláp alapon történő lápfejlődést és tőzegesedést! Kár ezekért az emberekért és kár belekeverni az anyagukat 5-10 év múlva olyan nevek közé, aki nem sokat tettek azért, hogy ezek a 7000 - 8000 évvel ezelőtt megtörtént dolgokat rekonstruálni lehessen!
Isten áldja, remélem valami hazai szakmai előadáson azért majd találkozunk...
"Az általam átküldött Bánffy Eszter által közölt térkép alapján mind a bevándorolt, idegen neolit, mind a már itt lévő, bennszülőtt mezolit közösségeknek jelentős szerepe volt ennek az új, később egész Közép-Európát kolonizáló kultúrának a létrehozásában és a két életmód (és persze közösségek) keveredésében alapvető szerepet játszhatott a mozaikos környezet (mint azt a Bartosiewicz László által bevágott, d emár korábban a régészetbe bevezetett gondolatokból is láthattuk) és az ebből fakadó agroökológiai barrier. Még akkor is, ha néhány ember csak vizióként gondolja....Sőt az is leképzelhető, hogy egymással párhuzamosan a Kárpát-medence északi részén több egymástól független, eltérő kultúrális adaptáció zajlott a déli eredetű gazdálkodás környezeti tényezőkre vezethető válsága miatt."
A Kárpát-medence mezolitikus és neolitikus lelőhelyei és a faunamozgások – Varga, Kertész és Sümegi térképe, Fekete Mária kiegészítéseivel
„A Kárpát-medence kelet–nyugati irányú középvonalán, a Keszthely–Szolnok–Munkács vonalon húzódik az a »sorompó«, amely az anatóliai-balkáni típusú, korai neolitikus kultúrák északi határa volt. Ez a geológiai törésvonalakon, a talajtípusok változásán, a klimatikus viszonyokon, a pollenanalíziseredményein alapuló vonal, valóságos kulturális határként létezett. A sorompótól északra az ún. vonaldíszes kultúrák éltek. Az alföldi vonaldíszes kultúra zárt egységet képezett. A Dunántúlon kialakult vonaldíszes kultúra két irány felé haladt tovább. Az egyik a Morva-kapun kijutva, a Kárpátoktól északra és keletre is elterjedt, a másik a Duna folyásával ellenkező irányban terjesztette a neolitikus vívmányokat. (Volt olyan terület is, ahol a neolitikus életforma nem vált be, egy idő után felhagytak a kísérletezéssel, és visszatértek a hosszú évezredek alatt jól bevált mezolitikus, halászó-vadászó-gyűjtögető életmódra, ilyen a Vrĺ-kultúra, a mai Svédországban.)
A Kárpát-medencén keresztül húzódó »virtuális sorompó« egy ideig valódi választóvonalként funkcionált. A balkáni-anatóliai hatást tanúsító neolitikus falvak csak e sorompótól délre jelentek meg. Ezekre jellemző, hogy gazdálkodásuk alapja a Termékeny Félhold-közeli géncentrumokból származó gabonafélék (búza, árpa) és kiskérődzők (juh, kecske) voltak. Helyi elemként a szarvasmarhatartás egyre növekvő aránya jelentkezik.
A Kárpát-medence élővilágának mozaikossága, az 5-10 centiméterenkénti szintkülönbséget is jelölő, változó ökoszisztémák az emberi közösségek (kultúrák) megjelenésében és elterjedésében is érzékelhetők (Lepenski Vir-kultúra, Körös–Starčevo/Cris-kultúra, Proto-Vinča-kultúra, Malo Korenovo-kultúra). A »zöld folyosókat« az élővilág minden tagja – az ember is – használja.
Az elszigetelt, halász-vadász-gyűjtögető, mezolitikus telepek között, majd felettük is, megjelentek a neolitikus Körös–Starčevo-kultúra kis falvai, például Lepenski Virben a Vaskapunál. A sorompón kívül később kezdődik a »neolitikus élet«, és az egész kultúrájuk is teljesen más jellegű. A vonaldíszesek anyagi és szellemi kultúrája, életmódja erősen eltért a déli eredetű Körös-kultúráétól. (Például az akár 30-40x5-8 méteres, ún. hosszúházak építése, az alapvető gazdasági-társadalmi egységük ui. a nagycsalád volt, nyílt falvainak szórt jellege, a falvak rendszeres továbbvándorlása, az agyagedények alapformái, készítési technikája és díszítményei; lapos testű, erősen absztrakt plasztikája, maszkszerű fejábrázolása; égetéses-irtásos földművelése; állattartásában a nagytestű szarvasmarha arányainak hangsúlyosabb volta).”
Emlékeim szerint egy Mark N. Cohen nevű szerző nyomán (ebben már egyáltalán nem vagyok biztos) rámutat arra, hogy a termelő életmód jóval fárasztóbb és időigényesebb a gyűjtögetésnél, a vadászat-halászatnál. Tehát a paleolitikum és a mezolitikum embere gyakran kevesebb energiával tudta biztosítani a mindennapi megélhetését. A neolit gazdálkodás előnye mindössze az, hogy a termelő életmód sokkal kiszámíthatóbb a korábbiaknál.
Ugyanezt találjuk Fekete Mária idézett cikkében: „A mitikus aranykor – a paradicsomi állapotok – ideje az átmeneti kőkor, a mezolitikum lehetett. Napi 2-5, heti átlagban mindössze 19-20 órás munkavégzés biztosította a megélhetést, sőt a nehezebb időszakokra raktározni is tudtak! E gondtalan, kevés energiaráfordítást követelő mindennapok helyett az új életmód megkövetelte az állandóan emelkedő munkamennyiséget. Az egyre bővülő tudás tovább növelte a tennivalókat. Ezt az életmódváltást észérvekkel nehéz lenne megmagyarázni. Mozgatórugója egészen biztosan a szellemi szférában, az ember állandó és nyughatatlan tudásvágyában keresendő. Az aranykor kényelme nem felelt meg a magára talált, öntudatára ébredt, új ideákat, új kihívásokat kereső embernek. A Természet, a Földanya, az Isten, a Felsőbb Lények szerepkörére vágytak. Alkotni, teremteni akartak. Ettek a »rossz és a jó tudás fájáról« (Gen. 2. 17.). Elkövették az eredeti bűnt. Megszerezték az isteni tudást. Megváltoztatták a teremtett világot. Átalakították a környezetüket: erdőt irtottak, földeket tisztítottak meg, folyamatosan bővülő ismereteikkel növényeket szelektáltak, vetettek, betakarították, raktározták és feldolgozták terményeiket. Új, igényeiket szolgáló, megváltoztatott génállományú, termesztett növényeket és háziállatokat »teremtettek«. Megsokasodott javaikhoz állandóan lakott falvak, jobb házak, kemencék épültek. A születő mesterségekhez szaktudás és kereskedelem kellett. A kedvező időjárási viszonyok és a kitartó munka gazdag termést eredményezett, ami megállás nélküli, folyamatos munkát követelt. »Arcod verejtékével«, »fáradsággal szerzed meg rajta [ti. a földön] táplálékodat életed minden napján« (Gen. 3. 17.), mondta az Úr, amikor kiűzte Ádámot a Paradicsomból. Nehéz, kitartó munkával új világot teremtett az ember. A sikerek további fejlesztést, szüntelen újítást, még több munkát, újabb felfedezéseket eredményeztek. Háziiparok, szakmák, műhelyek alakultak, virágoztak, elbuktak, majd átalakulva újra kezdték. Vezetői lettek az embereknek. Mások az égiekkel tartották a kapcsolatot. Számolni kellett a napokat, évszakokat, figyelni kellett azok változásait. Beléptünk a mókuskerékbe.”
"a Körös, még az északi Körös telepeken lévő szimbólum készlet sem magyarázza meg a vonaldíszek megjelenését és - gondolom ebben egyetértünk - nincs ennek az új vonaldíszesnek, eredetileg szalagdíszenek nevezett motívumnak déli, balkáni-kisázsiai párhuzama! Talán ezért is tartják ezt az új, a Körös kultúra kerámia anyagából levezethetelen vonást autochton, kárpát-medencei gyökerű fejlődés eredményének, Tompa 1929-es alapvető munkáját követően a világ ezzel a kérdéssel foglalkozó régészei."
Valóban egyetértünk, legalábbis eddigi ismereteim alapján mást nem mondhatok. Senki nem is vitatta, hogy a Körös- meg az AVK két külön kultúra, én csak annyit vetettem fel egyes régészek vélekedése nyomán, hogy a Körös-népesség egy jelentős részének a Szatmár-csoport s így az AVK megszületésében döntő szerepe volt.
"A környezettel, környezeti változással kapcsolatos szakemberek jelentős részének továbbra is az a véleménye, hogy a kárpát-medencei mozaikos környezet"
Fekete Mária: „Az a földrajzi-biológiai egység, ami a Kárpát-medencét jellemzi, látszólagos – ez mindenkori történelmében is tükröződik. Magas hegyekkel koszorúzott síkon és dombvidéken, a folyókon és a folyók menti zöld folyosókon szinte folyamatosan intenzív »forgalom« bonyolódik. A Duna kiemelkedő szerepét az őskori kultúrák terjedésében már a XX. század elején felismerték. A Kárpát-medence természetes kapui: délen a Vaskapu, keleten a Vereckei-hágó, nyugaton a Dévényi-kapu, a Porta Hungariae. Éghajlata mérsékelt égövi, de területén Európa szinte valamennyi éghajlati eleme, növényzeti és állattani zónája és azok találkozási sávja is megtalálható. A jégkor elmúltával éghajlata folyamatosan javult. A legújabb környezetrégészeti kutatásokból tudjuk, hogy a Balaton térségében 15 000 éve még tundrára jellemző növénytakaró létezett. A holocénben a következő hatások jelentkeztek: jégkor végi reliktumok hatásai (pl. a Beregi-láp, Kőszeg és Velem környéke); atlanti hatások (a Bécsi-medence és a Hanság); mediterrán elemek (a Dél-Dunántúlon és az ún. borostyánkőút mentén); balkáni hatás (a Keszthely–Szolnok–Munkács vonaltól délre); kelet-balkáni vagy dacikus (a Partium és Nyugat-Erdély); ponto-kaukázusi (Észak- és Kelet-Erdély); sztyepei (az Alföld, a Duna–Tisza köze, a Mezőföld és messze elszakadva tőlük az utolsó sztyeppi tó, a Fertő és környéke); kárpáti elemek (a Felvidék és az Északi-középhegység).
Az élővilágban ezek a hatások a »zöld folyosók« mentén érvényesülnek. Az olyan változatos domborzatú területeken, mint a Kárpát-medence, a flóra és a fauna az utolsó jégkorszak után jelentősen megváltozott, kistájakra osztódott, azóta folyamatosan mozaikos jellegű. Ezt, a már 5-10 cm-nyi szintkülönbséget is jelző, változó ökoszisztémák jelentkezése tanúsítja. Európa biogeográfiai régiói közül a Kárpát-medencében a pannon, a kontinentális és az alpin található meg. Itt találkozik a közép-európai lomberdő- és a kontinentális erdőssztyepp-övezet, itt együtt érvényesül a szubmediterrán, a kontinentális, az atlanti és az alpesi klímahatás. Mindezek izolált evolúcióiból származó, endemikus biodiverzitási torlódást, meghökkentő fajgazdagságot eredményeznek. Sok, Európában máshol nem található fajjal és élőhellyel büszkélkedhetünk; ezek a pannonikumok. A Kárpát-medence változatos, mozaikos felszínein refugiumok képződtek, sőt reliktumok is észlelhetők; ősi maradványfajok találhatók mind növény-, mind állatvilágában. A »zöld folyosók« mentén folyamatosan erős hatások érik a medencét, az élővilága állandóan változik, gazdagodik és átalakul. Mindezek ellenére számos, kizárólag erre a területre jellemző endemikus faj található itt.
Területünk földrajzi-biológiai sajátosságai sok évezredes történetében, az emberi kultúrák (emberi niche-k) változásában is, mindenkor érzékelhetők. A szüntelenül érkező impulzusok befogadása, új népek, kultúrák kialakulása időleges művelődési egységeket hozott létre. A letelepült életmód (neolitikum) kezdete óta legalább kétféle hatóerő érvényesült, és e kettős (többes) jellegből adódóan mindkét (mindegyik) hatás perem jelleg.
... A neolitikus életforma, a mezőgazdasági élelemtermelés létrejötte, a civilizáció felé vezető hosszú út eleje. Miért tették meg eleink a Közel-Keleten – kb. 10 ezer évvel ezelőtt – az első lépéseket ezen a rögös úton? Ma sem tudjuk pontosan. Ennek a folyamatnak rengeteg változata létezett. Sok, eddig ismeretlen tevékenység bukkan fel a semmiből, és terjed megállíthatatlanul a folyóvölgyekben, előbb a közvetlen környezetben, majd sok ezer kilométerre is. Mai kultúránk szinte minden alapvető eleme a neolitikumban született meg. A jégkor szorításától megszabadult emberek megjavult körülményeik között, a korábbi évezredekben folytatott életmódjukkal – kevés energiaráfordítással – már bőségesen meg tudtak élni. A népesség tehát folyamatosan és jelentősen növekedett.”
Kedves Kara Indas! Utoljára zavarkolódom, mert kicsit egyoldalú lett az információ csere, a kényelmetlenebb dolgok felett könnyedén elsiklunk.....
A környezettel, környezeti változással kapcsolatos szakemberek jelentős részének továbbra is az a véleménye, hogy a kárpát-medencei mozaikos környezet, amelyet először az agroökológiai barrier bevezetése során használtak fel és bizonyítottak a hazai régészetben a szakemberek, már a neolitikum során is jelen volt és gazdálkodást alapvetően meghatározó tényezőként jelentkezett. Erről egyébként ha jól tudom hamarosan egy szeminárium sorozatot szerveznek a hazai környezettörténészek, meghivott előadókkal, hivatalos hozzászólásokkal és magyar-angol internet portállal. Remélem azon a portálon lesz újra szerencsék találkozni.
A mozaikos környezetből kifejlődött kora neolitikumi "vizionált" agroökológiai barrier több nyilvános szakmai vitát is kiállt, modellként továbbfejlesztették és jelenleg az egyik legjelentősebb tényezőnek tartják a déli, mediterrán jellegű gazdálkodási formából az új, közép-európai környezeti tényezőknek jobban megfelelő szarvasmarha - sertés tartás felé elmozdulás irányába. Ez a termelő gazdálkodásban alapvető fordulat komoly hatással lehetett a kultúrára, elsősorban a kerámiákban megjelenő szimbólumokra és zoomorf képekre, kisebb-nagyobb mértékű életmód váltáson keresztül az egész kultúrára is.
A döntő kérdés az, hogy ezt a gazdálkodási váltás kik hozták létre, mekkora szerepe van ebben az őslakosságnak (bennszülötteknek, ha így tetszik) és mekkor az idegen, bevándorolt elemeknek. S persze az is fontos kérdés, hogy a Krisztus előtti a radiokarbon bizonytalansági tényezői miatt egy viszonylag tág intervallumban megadott 6300-6500 évek között (eddig ismert legrégibb alföldi Körös lelőhely: Maroslele - Pana nyomán) már biztosan az Alföldön lévő balkáni eredetű Körös kultúra az alatt a minimum 500 év (!!!) alatt míg Domaházáig (Krisztus előtti 5800-5600 évek között) eljutott keveredett-e és ha igen akkor milyen mértékben az őslakossággal, mit adott az őslakosság ebbe a kapcsolatban és mit kapott? S a legfontosabb kérdés, hogy ez alatt a félévezred alatt vaj' a Körös kultúra ugyanaz maradt-e mint ami a Maros torkolatnál délebbre volt?
Ezt a kérdést úgy tűnik, hogy nem a régészek, hanem a genetikusok fogják majd a csontanyag DNS vizsgálatok nyomán eldönteni. Viszont az mégis csak érdekes, hogy a Körös kultúra az Alföld déli részén nem változott meg, fennmaradt, míg a Közép-Tiszavidékén igen. Visszatérve egy korábbi kérdésére, kicsit tréfásan azt is mondhatnám, hogy az északi, perifériális telepeket feladva a betolakódó kultúra délre szorult, esetleg az Ön gondolatait követve visszavándorolt délre a sikertelen kolonizációt követően (....), de tudom, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű, ezért ilyen egyszerű fogással nem válaszolok arra a kérdésére, hogy hová lettek a Köros kultúra közösségei...
Ugyanakkor a Körös, még az északi Körös telepeken lévő szimbólum készlet sem magyarázza meg a vonaldíszek megjelenését és - gondolom ebben egyetértünk - nincs ennek az új vonaldíszesnek, eredetileg szalagdíszenek nevezett motívumnak déli, balkáni-kisázsiai párhuzama! Talán ezért is tartják ezt az új, a Körös kultúra kerámia anyagából levezethetelen vonást autochton, kárpát-medencei gyökerű fejlődés eredményének, Tompa 1929-es alapvető munkáját követően a világ ezzel a kérdéssel foglalkozó régészei.
Az a nagy kérdés, hogy ez a változás mezolitikus alapon, vagy neolitikus alapon történt-e meg? Az általam átküldött Bánffy Eszter által közölt térkép alapján mind a bevándorolt, idegen neolit, mind a már itt lévő, bennszülőtt mezolit közösségeknek jelentős szerepe volt ennek az új, később egész Közép-Európát kolonizáló kultúrának a létrehozásában és a két életmód (és persze közösségek) keveredésében alapvető szerepet játszhatott a mozaikos környezet (mint azt a Bartosiewicz László által bevágott, d emár korábban a régészetbe bevezetett gondolatokból is láthattuk) és az ebből fakadó agroökológiai barrier. Még akkor is, ha néhány ember csak vizióként gondolja....Sőt az is leképzelhető, hogy egymással párhuzamosan a Kárpát-medence északi részén több egymástól független, eltérő kultúrális adaptáció zajlott a déli eredetű gazdálkodás környezeti tényezőkre vezethető válsága miatt.
S bizony komoly gond, hogy a régészek jelentős része nem tudja, hogy a gazdálkodás alapján jelentő tenyésztett állatoknak (és a termesztett növényeknek) mik is voltak a környezeti igényei. Pl.: Azokon a területeken ahol ridegtartás (nem istállózó jellegű) álattartást valósítanak meg, ott a juh, kecskeállomány még közepes magasságú hóban is komoly veszteségeket szenved (felfázás, tüdőgyulladás), ahol a szarvasmarha még vigan megél, de a legeltetett fű nagysága is igen komoly probléma elé állíthatja a juhokat, csak el kell menni az egyre csökenő számú pásztorunkhoz és élő régészeti (néprajzi) leckéket venni náluk állattenyésztésből. Ugyancsak komoly gond az ártéri legelők használata, mert a májmétely csiga köztesen keresztül egész állományok pusztulhatnak el gyógyszer nélkül, így a legeltetés is korlátozottan jelentkezhetett alföldi környezetben.
Amit pedig a seggenülő, sátortetős, dinnyecsőszkunyhó jellegű (bocsánat ez mind régészeti zsargon volt...) Körös házról kaptam rajzot és rekonstrukciót, arról tisztelettel megkérdezném, hogyan tetszik ebből bárkinek levezetni ezt a Vonaldíszes kultúrára jellemző felmenő falú házat aminek az alaprajzát, szelvényfényéképét és rekonstrukcióját alant küldöm, maradok kiváló tisztelettel, jó és hasznos további tudományos búvárlatokat kívánva
"gabonatermesztés például talajtani alapon (talajerő kimerülés és/vagy szikesedés) történő válsága önmagában nem okozhatja egy kora neolit kultúra összeomlását, de a gazdálkodási változását már igen és talán ennek nyomán erősödött meg a Körös kultúrán belüli a korábbi mezolitikus (halászó - vadászó - gyüjtőgető) életmódot folytató közösségek szerepe, amelyek jelenlétét nem lehet tagadni (lsd a Körös telepeken feltárt hatalmas mennyiségű kagylókat tartalmazó gödrök, halcsontok, vadászott állatok csontja)."
Az ecsegfalvi lelőhely kapcsán: Animal bones are being examined by Dr László Bartosiewicz (Eötvös Loránd University, Budapest). They appear to represent most parts of the body, including jaws, teeth and feet, though no whole skulls were found. A wide range of species (all initial identifications subject to correction) was noted during excavation, including sheep and goats, domesticated cattle, pigs and dogs, and red and roe deer, horse, ass, aurochs, and many small mammals and birds. A wide range of ages is probably represented, including subadult specimens. There is enormous scope here for analysis. Animal diversity will contribute to understanding the mosaic environment. The balance between domesticated and tame will give clues to the main patterns of subsistence. Age and sex data, taken together with studies of teeth wear and growth, will contribute to understanding exploitation strategies, as well as issues of seasonality. After the three planned seasons of excavation, the animal bone assemblage is likely to match the size of that from Endrőd 119 (Bökönyi 1992).
A vadcsontokkal, illetve -maradványokkal kapcsolatban felhívom a figyelmet arra, hogy még a középkor táplálkozásában is mekkora jelentősége volt a "zsákmányolás"-nak. A vadászat-halászat bizonyos korszakokban egyenesen királyi haszonvételnek (kisebb, ún. regalia minora) számított, nálunk a csíkászt és a pákászat kivételével, noha azt a király rendszerint átengedte a kisebb földesuraknak (ius venandi/venatorium). De ettől még szóba sem kerül, hogy a XIV. századi Francia- vagy Magyarországon az emberek fél-mezolitikus kultúrfokon éltek volna. Szeretném itt idézni az 1504:18._tc.-et, melynek elfogadására azért volt szükség, mert "minden főpap és báró urnak és többi országlakosoknak jobbágyai és lakói közül igen sokan a szőlők és földek mivelését csaknem abbanhagyván és félretévén, egyedül vadászattal és madarászattal foglalatoskodnak, annyira, hogy nemcsak köz-, hanem vasárnapokon és a szentek más ünnepek napjain, sőt szent karácsony napján is vadásznak". Eszerint a XVI. század elején Magyarországon még igen nagy számban találunk csakis vagy szinte kizárólagosan vadászatból és madarászatból élőket, ámde mégsem tekinti őket senki félvad ősembereknek, mivel, ahogy a törvény szavai is világosan utalnak rá, ezek "a szőlők és földek mivelését csaknem abbanhagyván és félretévén" néztek más kenyérkereseti lehetőség, ill. másfajta boldogulási módozatok után, s fel sem merül, hogy a termelő gazdálkodást ne ismerték volna, mint ahogy a Körös-kultúra népessége esetében sem beszélhetünk ilyesmiről. Egyszerűen voltak ott is, itt is olyanok igen szép számmal, akik (nyilván különböző okokból) könnyebbnek vagy célravezetőbbnek ítélték adott esetben a vadállatokra történő lövöldözést, mint a vetést-aratást vagy az állattartást.
"a legújabb Whittle vezette kutatás, de a korábbi Ecsedi István (Dévaványa - Katonaföldek) vezette ásatások, terepbejárások is arra a következtetésre jutottak, hogy a Körös kultúra közösségei ciklikusan használták az egyes telepeiket"
Csak tájékoztatásképpen másoknak: a Békés megyei Ecsegfalva határában (magam is többször megfordultam ott) 1999 és 2001 között folytak ásatások a University of Cardiff és az MTA Régészeti Intézete közötti együttműködés keretében. Az ásatásokat Alasdair Whittle és Gaál István vezették. A feltárás során a 23. sz. lelőhelyen a Körös-kultúra leletanyaga látott napvilágot.
Feltárás a 23B árokban, a háttérben, jobbra fönt a Kiri-tó
"Hogy mennyire fontos a gazdálkodás forma váltása az jól látható, ha megvizsgáljuk a Körös kultúra és az AVK kultúra használt állati szimbólumok rendszerét! Talán ha összeveti a Körös kultúra hódmezővásárhelyi, röszkei anyagán látható zoomorfikus jegyeket és a Domboróczky László úr által feltárt Füzesabony - Gubakút, a Kalicz Nándor úr és Koós Judit úrhölgy által feltárt Mezőköved - Mocsolyás zoomorf jegyeit talán Ön is elgondolkodik ezen a tényezőn."
Állítottam én olyasmit, hogy a Körös-kultúrának azon emberanyaga, amely részt vehetett a Szatmár-csoport és ezen keresztül az AVK kialakításában, nem adta föl az eredeti gazdálkodását és kultúráját legalább részlegesen, és hogy nem egy alapvetően új kultúrkör jött létre?
"a domináns mediterrán jellegű juh-kecsketartásra alapult Körös kultúra terjedése lelassult az agroökológiai barrier mentén és ettől északra egy új gazdálkodási forma a dominánsan szarvasmarha - sertés alapú gazdálkodás jött létre"
A kecske és a juh nem él meg ott, ahol a szarvasmarha is talál elég legelőt...?
"Nem hiszem, hogy az agorökológiai barrier megalkotói vitatkoznának azon, hogy a magyarországi kora neolit kultúra kultúrális gyökereinek, anyagi kultúrájának és emberanyagának jelentős része a Balkánról származik"
Kedves Kara Indas! Legnagyobb sajnálatomra kicsit félrecsúszott az információcserénk. Nem hiszem, hogy az agorökológiai barrier megalkotói vitatkoznának azon, hogy a magyarországi kora neolit kultúra kultúrális gyökereinek, anyagi kultúrájának és emberanyagának jelentős része a Balkánról származik, ez cikkeikből is egyértelműen kiderül. Itt azon folyt az információcsere, hogy mi okozta, hogy ez a déli hatás a kárpát-medencében megállt és attól elkülönülve egy önálló kerámiaművesség stirális jegyeiben - vonal, vagy a kultúra eredeti leírója, Tompa Ferenc (1929 Die Bandkeramik in Ungarn ArchHung) szerint szalagdíszek - nyomán egyértelműen elkülönülő új kultúra jött létre. Az Ön által viziónak nevezett agroökológiai barrier modell a régi neolit és az új neolit kultúra élemódját elemezte és ennek nyomán vontak le következtetéseket, amit alant folytatnék, de előbb próbálok a kérdéseire is válaszolni.
Engedje meg, hogy mindenek előtt a Körös kultúrára vonatkozó kérdésére tisztelettel kérdezzek vissza és akkor hová tűntek a mezolitok, sőt hová tűntek az AVK kultúra hordózói? A kérdése azért is érdekes, mert tudjuk, hogy a Körös-Maros közén olyan egyértelműen a Körös kultúrához tartozó anyagokat tártak fel, amelyek nemcsak a Alföldi Vonaldíszes Kultúra I. (azaz a többször idézett Domboróczky László úr által is feltárt korai szakaszát), hanem a klasszikus, úgynevezett AVK II. szakaszát is megérte és a Krisztus előtti 5300 körül tűnnek el a Körös kultúra által használt technokulturális elemek jelentős része. Ott miért nem történt kultúraváltás, belső átalakulás, átlényegülése a kultúrának, hiszen ez a terület már geográfiailag is jóval közelebb van a Balkáni területekhez, mint az ön által emlegetett Domaháza, sőt kárpátaljai régió. Ott miért nem tüntek el a Körös kultúra emberei?
Bár a kultúraváltás (ami szerintem a legfontosabb ebben az információ cserében) kérdését elkerülte, amit végtelenül sajnálok, mert szivesen olvastam volna, hogy Ön mit gondol erről, mert azt hiszem a kerámiákon és a tárgyakon fellelhető kultúrális jellegzetességek, szimbólumok a belső gondolati - érzelmi világon keresztül átszűrve, de a környezetüket, gazdálkodási formájukat, életmódjukat tükrözik vissza. Ilyen értelembe vizsgálva meg a Körös kultúra és VK viszonyát egészen meglepő dolgokat láthatunk. - Azt láthatjuk, hogy a Körös kultúra gazdasági alapja erősen kétacrú (Alasdair Whittle angol régész akadémikus által szerkesztett kétkötetes tanulmánykötet -The Early Neolithic on the Great Hungarian Plain. Varia Archaeologica Hungarica sorozat, XXI. kötet, Budapest. Azaz a termelő gazdálkodás mellett a gyüjtőgetés - vadászat és halászat, területenként eltérő módon, de összeségében majdnem olyan súlyú, mint maga a termelő gazdálkodás!
Ugyanakkor tisztelettel rákérdeznék Ön által olyan egyértelműnek beállított dologra, amit Domboróczki nyomán állít, mármint a Körös települések szerkezete és a AVK települések szerkezete közötti rokonságra. Tudna említeni egy Körös telepet (és persze AVK telepet is), amit teljes egészében kiástak? Nem lesz könnyű feladata, enélkül pedig ezt a biztosnak tűnő érvrendszert igen csak hipotetikusnak kell kezelnünk. S mit is gondoljak az AVK hosszúházak és a Körös házak formai és szerkezeti viszonyáról? Vagy azok nem tekinthetők a telep szerkezeti elemének? Ugyanitt hívnám fel a figyelmét egy el nem hanyagolható tényre, a hosszan elnyúló Körös telepeket hogyan is értelmezzük, mert bizony a legújabb Whittle vezette kutatás, de a korábbi Ecsedi István (Dévaványa - Katonaföldek) vezette ásatások, terepbejárások is arra a következtetésre jutottak, hogy a Körös kultúra közösségei ciklikusan használták az egyes telepeiket (azaz szezonálisan mozogtak a felszínen, mintegy mezolit közösség!! - ez úgye egy kicsit meglepő egy tisztán megtelepedettnek gondolt neolit kultúrától) és hosszan elnyúló sziget és félszigetszerű maradványfelszínek következtében és a ciklikusan épített házak következtében váltak a telepek elnyúlttá
Véleményem szerint Raczky Pál (Mainz, 2004) és Bánffy Eszter (Budapest, 2004, Ljubjana, 2006) jutott közelebb a kérdés mai szintű megoldásához és mindketten felhasználták a "vizionált" agroökológiai barriert és különösen azt az elemét, hogy a domináns mediterrán jellegű juh-kecsketartásra alapult Körös kultúra terjedése lelassult az agroökológiai barrier mentén és ettől északra egy új gazdálkodási forma a dominánsan szarvasmarha - sertés alapú gazdálkodás jött létre, mert az agroökológiai barrier a régi gazdálkodás alapon történő terjedést lehetetlenné tette és így a Körös kultúra a környezeti viszonyok következtében válságba jutott. Hogy mennyire fontos a gazdálkodás forma váltása az jól látható, ha megvizsgáljuk a Körös kultúra és az AVK kultúra használt állati szimbólumok rendszerét! Talán ha összeveti a Körös kultúra hódmezővásárhelyi, röszkei anyagán látható zoomorfikus jegyeket és a Domboróczky László úr által feltárt Füzesabony - Gubakút, a Kalicz Nándor úr és Koós Judit úrhölgy által feltárt Mezőköved - Mocsolyás zoomorf jegyeit talán Ön is elgondolkodik ezen a tényezőn.
S hogy mennyire nem egyértelműek az Ön által egyértelműen beállított dolgok itt küldök egy képet (Bánffy, 2006 Dokumneta Prehistorica): a narancsszínű az ahol a balkáni hatás volt domináns, a kék ahol a mezolit hatás volt domináns a Kárpát-medence neolitizációjában, jól látható, hogy a folyamat több irányú, többféleképpen is lejátszodhatott és mozaikos jellegű volt, hasonlóan mint a Kárpát-medencei környezet, amit előrször a hazai régészetben pont a vizionált agroökológiai barrier vezetett be és próbált meg magyarázni.
Ami a Körös gazdálkodását illeti a maradványfelszíneken, löszös szigeteken történő megtelepedés (mint azt Sümegi úr 2000, 2003-ban megírta és hasonló jellegű megtelepedést tárt fel Domboróczki úr 2005-ben az ön által idézett Domaháza lelőhelyen), a valószínűleg házak közötti (szinte kertjellegűnek mondható) gabonatermesztés például talajtani alapon (talajerő kimerülés és/vagy szikesedés) történő válsága önmagában nem okozhatja egy kora neolit kultúra összeomlását, de a gazdálkodási változását már igen és talán ennek nyomán erősödött meg a Körös kultúrán belüli a korábbi mezolitikus (halászó - vadászó - gyüjtőgető) életmódot folytató közösségek szerepe, amelyek jelenlétét nem lehet tagadni (lsd a Körös telepeken feltárt hatalmas mennyiségű kagylókat tartalmazó gödrök, halcsontok, vadászott állatok csontja).
Mint itt írta sehol sem lehetett kimutatni mezolit - neolit átmenetet feltártni, és megtudhatnám, hogy hol lehetett a Körös és az AVK között folyamatos átmenetet kimutatni? Nem könnyű kérdés!
Summa summarum, a Kr. előtti VI. vagy akár III. évezred népessége a Közel-Keleten nem biztos, hogy sokkal alatta maradt a mainak a lélekszámot tekintve
The population of the Nile River Basin is about 70 million, the Jordan River Basin about 20 million, and the Tigris and Euphrates Basins about 30 million, giving the present-day Fertile Crescent a total population of approximately 120 million, or at least a quarter of the population of the Middle East.
Hozzá kell ehhez vennünk, hogy pl. a tágabb értelemben vett Szíria abban az időben még jóval csapadékosabb volt, és a szikesedés is csak fokozatosan tette lehetetlenné a Folyamközben, délről északra haladva, a termelést. Azonfelül a technika részben alig változott, ma is ugyanazokat a szadúfokat használják például Egyiptomban és Irakban, mint amelyeket az őslakók vagy 7 000 éve (Götz nyomós indokok alapján ekkorra teszi a szumír megtelepedés kezdeteit Mezopotámiában, majd remélhetőleg ki tudjuk ezt is vesézni).
Sukkoo Kim (Washington University in St. Louis and NBER):
„The cities that arose in Sumer, Mesopotamia were independent city-states. Archaeological evidence indicates that there may have been as many as fifteen city-states by 3000BC. A typical city-state may have contained populations of 25,000 with rural populations of about 500,000 … Over the following century, the number and size of cities grew in this region, some reaching populations of 100,000 or more.”
The populations of the cities cannot be estimated with any reasonable degree of accuracy. The number of inhabitants of a city probably ranged from 10,000 to 50,000.
Pedig ott esős földművelés ugyebár nem nagyon folyt...
Ez az 500-600 év azért lehet mérvadó, mert 8-10-12 generációt takar, és ennyi generációváltás szokott a társadalmakban jelentős etnikai eltolódásokat okozni..
Elég csak a Birodalmakra gondolni mind az ókorból, mind a középkorból vagy éppen napjainkból....
A római Birodalom is kb. 500-600 évig volt nagy és erős,
mint ahogy a mai USA is , és mindkettőnél megfigyelhetőek az etnikai átalakulások:
a Római Birodalom esetén az utolsó időkben már RÓMA lakosságának túlnyomó része a provinciákból odasereglőkből állt, mint ahogy az utolsó császáraik is mind provinciákbeliek voltak.... Az USA is ugyanilyen generációváltásokon esik át....
A BEOLVASZTÓ társadalmi berendezkedés időtartama kb ennyi: 500-600 év ( Lassú kiteljesedés, folyamatos terjeszkedés , lassú (esetenként agonizáló) széthullás )
A FÖDERATÍV (sztyeppei népek: szkíták, hunok ,avarok, magyarok, törökök ) társadalmi berendezkedés időtartama maximum 100-200 év... ( gyors kiteljesedés, azonnali terjeszkedés, gyors lefolyású széthullás )
"Egy-egy újkőkori góc területén ezekben a korai időkben 5-600 évente olyan "feleslegek" keletkezek..." Miért 5-600 évente? Meglátásom szerint ha egy terület elérte az eltartóképesség határát, akkor ott folyamatos a relatív túlnépesedettség és onnan folyamatosan vándorolnak el (csak azért nem fog elmenni senki, hogy utána 500 évig másnak ne kelljen). A nagy hullámok inkább drasztikus környeti változásokhoz köthetők, de az meg nem 5-600 éves periódusú. "...százezres vagy akár milliós tömegekben vándoroltak. Az újkőkorban ekkora népfelesleg nem túlzás?
Ebben nincs is igazán vita köztünk. (Persze, lenne, mert életmódot nem lehet úgy váltogatni, mint a gatyát. A mai kutatás szerint létbiztonság, kifogástalanul működő társadalom szükséges minden ilyesfajta innovációhoz.) A kérdés az, hogy a neolitikus kultúra magukban az emberekben terjedt szét, vagy inkább csak az ismeretek mozogtak, és a népmozgás csak egy kísérőjelenség volt-e.
"a fő motívumot a nomadizálás elhagyásában látja és láttatja. Nem népvándorlásokban, nem neolitikus kultúrájú emberek nagy arányú mozgásában, hanem egy korábbi életmód felcserélésében. Ezt pedig nem lehet a földművelőkre érteni semmi logikai bakugrással sem."
Az élelemtermelésa kiindulási alapjuk, és a népességrobbanást a mezőgazdálkodás következményének tartják. Egyes kutatók szerint előbb az ún. specializált vadászat alakult ki a Közel-Keleten, mások szerint nem, ez másodlagos kérdés. Az, hogy korábbi lakóhelyük elhagyására kényszerültek a neolit kor emberei, a termelő életmódra való áttérésnek volt a következménye a szerzőpáros szeint is, függetlenül attól, hogy az állatartás vagy a növénytermesztés volt-e az első lépés az életformaváltás során.
A baj az, ha szabad így nevezni, hogy generális szabályokat és minden helyzetre érvényes örök igazságot keresel. Azt már korábban megvitattuk, hogy én nem tagadom a népvábdorlást, mint olyant. Lehet, hogy időnként előfordultak százezrekben mérhető létszámú népmozgások. De egész biztos, hogy nagyon sokszor nem érte el ezt a méretet a vándorlők létszáma, és a hiányző ismereteket sémák alapján pótolják.
Az andronovói embertani típus
Állatküzdelmi jelenet: antilopok harcolnak ragadozó madarakkal ezen a ciprusi késő bronzkori hematit pecséthengeren és lenyomatán
Naturalisztikus pecsétlenyomatok Tepe Gaurából
Klorit szobrocska az ősi Baktriából
A Kárpát-medence mezolitikus és neolitikus lelőhelyei és a faunamozgások – Varga, Kertész és Sümegi térképe, Fekete Mária kiegészítéseivel
Richard Rudgley
Hódmezővásárhely-Kotacpart, a Körös-művelődés egyik lakóháza
Feltárás a 23B árokban, a háttérben, jobbra fönt a Kiri-tó
