"Akárhogy csűrjük, csavarjuk a tényeket, kétségtelen, hogy a fennmaradt késő avar népesség falulakó, földmíves tömegei legalább tízszeresét alkották Árpád magyarjainak. A földmívelő falusiak, a későbbi jobbágyok, elnyelték nyelvileg Árpád győztes seregét, akik alapját alkották a későbbi nemességnek." (História 1996/2)
Kürti Béla régész kapta 2010-ben a Tömörkény-díjat. A muzeológus 1972 óta dolgozik a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. Számos régészeti feltáráson dolgozott ásatásvezetőként, ő rendezte a legendás Az avarok kincsei című tárlatot, amelyet Moszkvában, Frankfurtban, Párizsban, Bécsben és Nürnbergben is láthatott a nagyközönség.
Pomorie was founded by the Ancient Greeks under the name Anchialos (Greek Αγχίαλος), deriving from Ancient Greek anchi- ("near, close to") and als- (either "salt" or a poetic and uncommon word for "sea"). In Latin, this was rendered as Anchialus. The Bulgars called the town Tuthom, though it's more common name in Bulgarian was Анхиало based on the Greek name. During the Ottoman rule, the town was called Ahyolu. In 1934 the town was renamed to Pomorie, from the Bulgarian po- (in this context "by, next to") and more ("sea"), corresponding to one of the two etymologies of the original Greek name.
"mégis fizet a császár, hogy hamar siessünk Szirmiumba, nehogy baj légyen, ahelyett, hogy pontosan az ellenkezőjét cselekedné, mint minden más normális ember"
Szegény "barátom", ne erőlködj, úgysem fogod érteni. A pénzt általában azért kapták, hogy elkotródjanak a birodalom határairól – vagy épp a belsejéből –, ezt nevezték a bizánciak szemérmesen munusnak (=ajándéknak). Bizánc már a kezdetektől évpénzt fizetett a kagánnak, amit az avarok most fel akartak srófolni, de a türkökkel való ijesztgetéssel a császár időt nyert, így végül 586-ban – Elpidiosz és Targitiosz közvetítésével – Sirmiumban kiegyeztek abban, hogy százezerre emelik az évpénzt.
"olyan, hogy »azt pletykálják jönnek a türkök«, nem létezik, hiszen van határőrizet, felderítés, és minden ami kell"
Persze, határőrökmárakkor is voltak, amikor a VI. század közepén a var-khunok (avarok) nagyobb része türk fennhatóság alá került...
"Als jedoch sie (die Byzantiner) ihm (dem Khagan) acht Kentenaria Gold schickten, wandten sie (die Awaren) sich von ihm (von dem Kaiser) weg."
Mondotta is a kagán: beh rendes, jószívűek ezek az én ellenségeim! Bár a gaz türkök el akarják foglalni a palotámat (ami ide úgy 650 km, s ugyancsak ostobák, hiszen ők elvileg itt közel, észak-keleten vannak a történészek szerint, s egyszerűbb lenne nekik mindjárt itt Anchialosnál rajtunk ütni), mégis fizet a császár, hogy hamar siessünk Szirmiumba, nehogy baj légyen, ahelyett, hogy pontosan az ellenkezőjét cselekedné, mint minden más normális ember.
(Arról nem is beszélve, olyan, hogy "azt pletykálják jönnek a türkök", nem létezik, hiszen van határőrizet, felderítés, és minden ami kell.)
Szíriai Mihály (X, 21) és Epheszoszi János (VI, 45–49): "Amidőn a szklavinok meghallották ama területük kirablását, felbőszültek, mint oroszlán a prédájára, sok ezren gyűltek össze, s mérhetetlen pusztítást vittek véghez. A császárvárosba hatolni és azt ostrommal bevenni, ehhez nem voltak elég erősek. Ankhialosz város és az ott levő meleg fürdők felé fordultak. Az ott levő hadsereg sokukat lemészárolta, végül azonban a falak szétrombolása után megtalálták ott a bíborruhát, amelyet Tibériosz felesége, Anasztázia ajánlott fel és ajándékozott oda a hely egyházának, amidőn a meleg fürdőkben járt. A kagán felöltötte az elvett bíborruhát, és így szólt: »Akár akarja a rómaiak császára, akár nem, nekem adatott az uralom«. Rövidesen azonban megrémítette őt a hír, hogy a türkök népe már nyomában van. Félve, hogy ezek az ő famíliáját és minden holmiját elrabolják, maga Sirmiumba ment el, s vele emberei. Visszavonultak, miután nyolc kenténarion aranyat küldöttek nekik."
"Und es erschrechten ihn (den Khagan) Gerüchte, dass das Volk der Türken ihn verfolge. Und sie gingen nach Sirmium, da sie fürchteten, dass sie (die Türken) einnähmen den Palast, der ihm (dem Khagan) gehörte, sowie seinen (des Palastes)ganzen Besitz. Als jedoch sie (die Byzantiner) ihm (dem Khagan) acht Kentenaria Gold schickten, wandten sie (die Awaren) sich von ihm (von dem Kaiser) weg".
Az értelmezési nehézségeiden sajnos nem tudok segíteni...
Amikor mégis ők (az avarok) nekik (a türkök népének) nyolc kentenária aranyat küldtek, ők (a türkök) elfordultak tőle (a kagántól).
Vagyis nem a Mumussal ijesztgettek (már, ha....), hanem hús-vér valójukban ott voltak.
----------------------
Sem Pohl (könyve '88-ban jelent meg), sem Altheim (pláne...) nem ismerték a fantomidő elméletet !!! (No, nem mintha azt bárki is érdemben cáfolta volna.)
Erről beszélek, hogy fogalmad nincs az események menetéről, a történelmi háttérről. Talán el kellett volna olvasni a forrásokat, meg amiket írtam:
"Bizánc küldött nekik 80 ezer aranyat, amely nem volt más, mint a régóta szokásos évpénz (diplomatikusan emlegetve a »munus«). A híresztelés pedig a solidusokat kísérhette, a nagyobb nyomaték kedvéért." (5380.)
"Ekkor ijesztettek rá a rómaiak a kagánra, aki így végül elfogadta a korábbi, nyolc kenténarionnyi összeget, tartva tőle, hogy a rómaiak a türköket valóban rájuk uszítják." (5393.)
Már az feltűnhetett volna, miért kell a német szövegmagyarázónak az ihm névmást "a türkök népé"-re vonatkoztatnia, holott abban az esetben ihnen lenne várható...
"sie (die Awaren) ihm (dem Volk der Türken) acht Kentenaria Gold schickten"
Ezzel már korábban próbálkoztál, akkor sem jött be.
Theophülaktosz előadása az Ankhialoszból történő elvonulásról s az azt követő megegyezésről (I, 4, 6–6, 6): "A kagán magáévá tette a szóbeli ajánlatot, és Targitioszt, ezt az avarok fajtájától nagyra becsült férfit küldte el a császárhoz Elpidiosszal. Mindketten az uralkodó elé járultak, s határozat és megegyezés született, hogy vagy hozzátesznek a rómaiak a nyolcvanezer aranyhoz még húszezret, vagy ennek elmulasztása esetén vállalniok kell a háborút. Úgy tűnt, a békeszerződés ismét életbe lépett, és a háború fegyvernyugvásba torkollott."
„Und es erschrechten ihn (den Khagan) Gerüchte, dass das Volk der Türken ihn verfolge.
Und sie gingen nach Sirmium, da sie fürchteten, dass sie (die Türken) einnähmen den Palast, der ihm (dem Khagan) gehörte, sowie seinen (des Palastes) ganzen Besitz. Als jedoch sie (die Awaren) ihm (dem Volk der Türken) acht Kentenaria Gold schickten, wandten sie (die Türken) sich von ihm (dem Khagan) weg. In dieser Zeit (waren gekommen nämlich) drei Brüder vom inneren Skythien, indem sie mit sich führten 30.000 Skythen…”
Amikor mégis ők (az avarok) nekik (a türkök népének) nyolc kentenária aranyat küldtek, ők (a türkök) elfordultak tőle (a kagántól).
Magyar néprajzi lexikon: "A kengyel igen régi találmány ... Belső-Ázsiában, valamelyik lovas-nomád nép találta fel ... A legrégibb fémkengyel-töredék (az i. sz. 2. sz.-ból) egy hun sírból (Dulga-Ul, K-Mongólia) került elő ... A kengyelt a hunok már biztosan használták, de úgy látszik, hogy nem ők, hanem az avarok terjesztették el Európában".
Nem a var-khunok küldtek aranyat a türköknek, hanem a bizánciak a varkhonita kagánnak. Ott a szöveg a 873.-ban, az évpénz és a türkökkel való fenyegetés hatására húzódtak vissza az avarok Sirmiumba, amit korábban szintén Bizánctól foglaltak el.
"„Je eine Belegstelle vom Anfang, von der Mitte und vom Ende des neunten Jahrhunderts scheint zu bezeugen, dass, obzwar die Franken Karls des Grossen und die Bulgaren Krums den von Bajan gegründeten awarischen Staat vernichtet hatten und den Grossteil der überlebenden Awaren unter ihre Botmässigkeit brachten, dennoch »freie« Awaren im Donau-Becken übriggeblieben sind. […] Die mit Mähren, dem fränkischen Ostland und Bulgarien benachbarten awarischen Einöden, in denen mut52„ Deshalb muss die Forschung […] mit der Möglichkeit rechnen, dass ein Bruchstück des weder germanischen noch slawischen Bevölkerungsanteils des einstigen Awarenstaates, frei von der fränkischen und bulgarischen Oberhoheit bis auf die Ankunft Árpáds im Karpatenbecken weiterlebte.“ (op. cit., p. 143)
Ephesusi János: Sirmiumról (584-ben) „És megijesztették őt (a kagánt) a híresztelések, hogy a türkök népe őt üldözi. És ők Sirmiumba mentek, mivel attól féltek, hogy ők (a türkök) azt a palotát bevennék, amely hozzá (a kagánhoz) tartozott, ugyanúgy annak (a palotának) egész berendezését. Amikor mégis ők (az avarok) nekik (a türkök népének) nyolc kentenária aranyat küldtek, ők (a türkök) elfordultak tőle (a kagántól). Ebben az időben (ugyanis jött) három testvér Belső-Szkítiából, midőn 30 ezer szkítát vezettek magukkal” ---------- [Walter Pohl után. Ő Altheimet idézte; a zárójeles szövegek is ez utóbbitól származnak.]
A hun lovasoknakakengyelbiztosította, hogyhasználatával amérleg a javukra billent, amikor betörteka RómaiBirodalomba. Egyik oka volt legyőzhetetlenségüknek.
"a parthüaioszok ... Hatalmukba kerítették Szogdianét is, amely Baktria fölött kelet felé fekszik a Baktriát és Szogdianét határoló Óxosz és az laxartész folyók között"
Sulimirski írja, hogy a szarmaták már a Kr. e. I. században használták a kengyelt (egy bőr és vasból készült változatukat is megkülönbözteti), mások meg azt hangoztatják, hogy az első biztos lelet a IV. századi Koreából való. Utóbbiak szerint a kengyel az V-VI. századra jelent meg Közép-Ázsiában, majd az utóbbi évszázadban Európában is a var-khunok révén (pl. Brzezinski).
