Mészáros Lázár hamvainak hazahozatalához két Amerikában élő idős hölgy nem járult hozzá. Szükség volt a rokonok vagy ha lettek volna, a leszármazottak hozzájárulására. (Mészáros L. végrendelete szerint holtában sem kíván visszatérni, amíg idegen hatalom jelen van hazájában.)
A szovjet csapatok kivonulásával a feltétel teljesült, de a hölgyek ezt nem vették tudomásul. Antal József ny. bajai tanár, Appel László és Kelemen Márton tanárok kaptak megbízást, illetve vállalták a családfa összeállítását, hogy a magyarországi rokonokat felkutassák.
Én ebben az időben nem kaphattam állást, de két nagy vállalat, illetve intézmény bújtatptt helyettesként felvett közművelődési előadónak, portásnak, illetve könyvtárosnak. A Vízügyi Igazgatóságon - 27 festménye van ott ma is -, a Posztógyárban és a Jelky Szakmunkásképzőben nagy megbecsülésnek örvendett ifj. Éber Sándor festőművész. Ha festeni kívánt vagy valahová el akart jutni, bármikor elengedtek a szolgálatára. Így vittem el több alkalommal Kalocsára, a papi szeretetotthonba öreg barátjához, tisztelendő Tománovics Györgyhöz. Engem a zenei élet érdekelt, melynek az idős pap lelkes résztvevője, a korabeli újságokban tudósítója volt. Kérésemre leírta ezzel kapcsolatos emlékeit. Egyszer megemlítette, hogy Mészáros Lázár rokonságához tartozik. Halálakor kaptam egy ún. párticédulát (gyászjelentést). így temetésén jelen voltam. Ez jutott eszembe, és ezért a párticéluláért azonnal hazaszaladtam. Ezen a szálon elindulva a családfa összeállítása annyira jutott, hogy 18 rokon járult hozzá Mészáros Lázár hazahozatalához, ezzel a jogi akadály megszűnt.
rkozma és emiljuzso levelezőtársaim értékes anyaggal hívták fel a figyelmet Mészáros Lázár hamvainak hazahozatalára. Ezzel kapcsolatban van kiegészítésem. Sokáig tartózkodtam, hogy ezt megemlítsem, de a történelmi hűség kedvéért megteszem, amíg megtehetem. Az eseményben nem az én szerepemet szeretném szerénytelenül túlértékelni, inkább a véletlennek, mely általam nyilvánult meg, hogy Mészáros Lázár akkor hazatérhetett. Idézek az 1991. március 13-i tudományos konferencia könyv alakban kiadott anyagából, a 16. oldalről.
Kelemen Márton tanár, az egyik családfakutató tartotta az előadást.
"Nem véletlen tehát, hogy először igazán itt akadtunk el a családfakutatásban. A továbblépésben ekkor a véletlen szerencse sietett segítségünkre. A munkánk iránt nagy érdeklődést tanúsító Gál Zoltánnak, jelenleg újságírással foglalkozó kollegánknak megtorpanásunkat magyaráztuk. Többek között beszéltünk Kiss Károly és Tománovics Viola 1920-ban Kunhegyesen kötött házasságáról, ami után azonban nem tudtuk követni további életüket. Gál Zoltán felvetette, hogy kb. egy éve temették el Baján Tománovics Györgyöt, aki a fent említett Viola rokona lehet. A néhai Tománovics Györgynek egy unokahúga él Budapesten, ő temettette el. Rövidesen előkerült a temetésről szóló értesítő, és azon dr. Arányi Jánosné budapesti címe...
Külön jegyzetben visszatérek még a részletekre, mert tartok tóle, hogy elveszik a beírásom, ha túl hosszú.
"Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tudom, hogy hosszú és súlyos munka vár ránk, éppen ezért nagyon rövid ideig kívánom a tisztelt Ház idejét lefoglalni, de úgy vélem, olyan események vannak kibontakozóban, amelyekrõl a tisztelt Háznak joga van elsõ kézbõl értesülnie. Nem mint pártpolitikus szólok most, hangsúlyozom, hanem mint egy város, Baja város országgyûlési képviselõje. Tisztelt Ház! Talán sajátos magyar átok, talán törvényszerû vagy egyszerûen csak a véletlen hozza, hogy azok a magyar hazafiak, akik sokat tettek hazájuk sorsának jobbra fordulásáért, nem ritkán arra kényszerültek, hogy az általuk annyira szeretett hazát elhagyják és oda halálukban sem térhessenek vissza. Ezért tölthet el jogos örömmel mindenkit, ha egy-egy nagy szülöttünk nem egyszer évszázados távollét után hazatér, hogy hazai földben találjon végsõ nyughelyet. Örömmel és büszkeséggel tölt el az a tény, hogy elmondhatom a tisztelt Háznak, hogy március 15-én hazatérnek az 1848-as forradalom és szabadságharc, az elsõ független magyar Kormány hadügyminiszterének, a magyar honvédség megteremtõjének és névadójának, Mészáros Lázárnak a hamvai. Elsõ független kormányunk hadügyminisztere több mint 100 évig pihent egy angliai kisváros, Titley temetõjében, ahol sírját az ottani lakosok méltó módon ápolták, ezért nekik innen is köszönetet illik mondani. Köszönet illeti a rokonokat, akik méltó módon megemlékeztek rá, méltó sírhelyet állítottak neki. Mészáros Lázár végrendeletében úgy rendelkezett, hogy addig, amíg hazája földjén megszálló csapatok tartózkodnak, nem kíván hazatérni. Számára csak a szabad haza jelenti a hazát. Eddig a politika akadályozta, most a politika segíti hazatérését. És ebben méltó része van a magyar kormány Honvédelmi Minisztériumának is. Kötelességemnek érzem ezt a bejelentést, nemcsak azért, mert annak a városnak vagyok országgyûlési képviselõje, melynek Mészáros Lázár is volt, hanem a sors furcsa játékaként a magyar honvédség sorsának alakulásáért mint a honvédelmi bizottság tagját, engem is felelõsség terhel. Tisztelt Ház! Egy ország sorsát, a lakosság életérzését nemcsak az anyagiak határozzák meg, nagyon fontos, hogy õrizzük azok emlékét is, akik a hazáért tettek valamit. Ilyen ember volt Mészáros Lázár, igaz hazafi, ki méltó arra, hogy emlékét a nemzet megõrizze és ápolja. Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmüket és türelmüket. (Lelkes taps minden oldalon.)"
Ismét nagy jót tettél a város történetének megismertetésével. Mészáros Lázár újratemetésének elózményeivel kapcsolatban van egy kis történetem, személyemet a véletlen sodorta bele. Az általad feltett filmről, és arról jutott eszembe, hogy éppen készültem a Bajai arcélek c. könyv ismertetéséről szóló csütörtöki előadásomra. Jelesül éppen Kelemen Márton kiváló, sajnos korán elhunyt gimnáziumi tanár interjújánál tartottam, amit én írtam az említett könyvbe, és akinek nagy része volt a hamvak hazahoztatlában. Az üggyel az ő révén kerültem kapcsolatba.
Mészáros Lázárról volt akkor Baján egy tudományos konferencia, melynek anyagát könyvalakban is kiadták. A következő napokban ebből szeretnék idézni az általad feltett film kapcsán. (Azért nem most teszem, - ezzel mentegetem most magamat -, mert holnap délelőtt lesz a Megyei Levéltár Konferenciája Kecskeméten, arra készülök.)
Viszont nem állhattam meg, hogy azonnal meg ne köszönjem, hogy feltetted ezt az értékes filmet.
Jómagam családfakutatással nem foglalkoztam, de egyik kérdésére tudok válaszolni. Igen, műkődik Baján a Városi Könyvtár keretében helyismereti klub Jász Anikó helytörténeti könyvtáros vezetésével. Amennyire tudom, olyan klubtag társam nincs, aki családfakutatással foglalkozna, de a könyvtár gyűjteményében esetleg találhatna adatokat.
Figyelmébe ajánlom a megyei levéltár bajai tagozatát, és a Türr István Múzeumot is. Továbbá van Magyarországon Német Családfakutató Egyesület, melynek jelenlegi elnöke is valószínűleg bajai kutató.. (Én újságíróként vettem részt néhány évvel ezelőtt Baján tartott kongresszusukon.) Kiváló eredményességgel dolgoznak, elképzelhető, hogy tudnak segítséget adni a munkájában.
Tisztelt Deák Tamás! A segítségét szeretném kérni! Családfakutatásra adtam a fejem, és kutatásomban egészen Bajáig jutottam. Üknagyapám Müller János Baján született 1857.05.28-án az elmondások alapján Bajaszentistván 246 lakott.
Az ő édesapja Müller Pál. Elméletileg neki állt a tulajdonában Baján egy vízimalom. Róla nem sokat tudok, csak annyit, hogy egykoron a pap a keresztlevelét állítólag Bécsújhelyről kérte ki. És itt megakadtam. Ez utóbbi információ is nagyanyám testvérének a leveléből derül ki, amelyben felsorolja a rokonságot, és elég kusza. Esetleg tudna nekem abban segíteni, hogy jelent meg olyan helytörténeti kiadvány, amelyben utána tudnék nézni ennek vagy működik Baján honismereti szakkör, akik a város történetével foglalkoznak? Esetleg Ön ismer valakit, aki jártas a bajai malmok történetében? Segítségét előre is köszönöm!
Nagy gyönyörűséget szereztél az általad feltett képeslappal. A valószínűleg ritkaságnak számító lap szerepel a Kovács - Becherer képeslapos könyvben a 147. szám alatt. Az épület a régi helyi autóbuszmegálló mellett van a mai Jelky téren. (Az elnevezést én kezdeményeztem, ami nem valami nagy érdem, inkább csak logikus, mert ott van a Jelkx-szobor.)
Az általad feltett képen kinagyíthattam az épületeket, és látom, hogy milyen díszes volt a Major Máté szerinti "pallér-ízléssel" lecsupaszított jelenlegi épület.
Kovács József kedves levelezőtársam éppen ezt a képeslapot kereste, amiről sikerült megfeledkeznem.
Felhasználom az alkalmat, hogy jelezzem: téves az a vélekedés, mely szerint a bíróság épületének megrokkanásához egy kis szándékos segítség is lett volna. Kovács József érdeklődését szóba hozván, véletlenül feltárult előttem a valóság. Közlekedési baleset történt. Egy katonai teherautó ütközött a bíróság falának. Azt is tudom, hogy ki vezette a járművet, de ezen ismeretemet fügefalevéllel takarom el. (A képzavart pedagógiai célra, bemutatáshoz gyártottam. Klasszikus megjelenése ifjú koromból: Az ellenség keze betette közénk a lábát.)
A véletlen úgy hozta, hogy együtt töltöttem pár napot a kiadvány egyik szerkesztőjével. Ennek során betekinthettem a készülő kiadványba, ahol is olyan képeslap illusztrálta a bajai bíróságot, amelyen a Megyeháza és a Pénzügyőrság épülete szerepelt, mint a bajai igazságügyi palota.
Valóban csodálatos igazságügyi paloták épültek a múlt század elején. Csodálkoztam is, hogy a bajai bizony nagyon hitvány, igénytelen a többiekhez képest. Jó lenne tudni ennek az okát!
Képet is csak olyat lehet találni, amin a Jelky szobrot fényképezik.
Köszönöm a bizalmat, amit igyekszem - legelább részben - kiérdemelni. A jelenlegi bíróság a Kazinczy utcában 1979-ben épült. 25. évfordulójára írtam egy történetet, mely a Petőfi Népében jelent meg.
A régi épület a Mátyás király tér, később Április 4. tér, a Jelky tér nevet úgy tudom én adhattam neki, később vált hivatalossá, tehát a Jelky tér északi oldalán, a Pesti út (ma Dózsa György út) mellett volt, a mai Spar Áruház helyén. Én már csak esendő állapotában ismertem, a végén meg is volt támasztva gerendákkal. Major Máté szerint, apja ott volt a Járásbíróság elnöke -, "szerény architektúrájú" épület volt.
Hogy igaz-e, hogy az épület életveszélyessé válásához - ez volt az új épület építésének feltétele - egy teherautóval hozzásegítettek volna, nagyon fúrta az oldalamat, de sem Sárközy, sem Wolf bíró úrtól nem mertem megkérdezni. Mindketten felettünk laktak a lakótelepen, a Duna utcában, sajnos, nekrológot is írnom kellett róluk.
A jellegtelen épületet akkor fotóztam le, amikor körül volt dúcolva, de ezek a fotónegatívra készült képek elvesztek, mert nem az én tulajdonomat képezték.
Amennyiben létezett róla képeslap, az Becherer Károly neves gyűjtőnél lelhető fel.
A leírás: "Farkas Elek: Zsebszókönyv, magyar-német, Haeckenast kiadása Pesten 1854. 386 old. 3. kiadás. A szennylapon tulajdonosi beírások, többek között Bayer Jósef, Bodrog Lajos, Juray Károly aláírása és ez utóbbinak (orvostanhallgató) a viszpecsétje a címlapon."
Lehet, hogy "téves riasztás", de én rögtön Baja egykori neves orvosára, dr. Juray Károlyra asszociáltam, aki az 1870-es években volt orvostanhallgató:
A kocsis a bakon Basics, a hölgy a Keresztes dr asszisztense volt (édesanyám közlése)
A Huzovics-féle csónakmegőrzővel kapcsolatban mea culpa, nem Huzovics, hanem Madarász-féle csónakkikötőről szólnak a képek (szintén édesanyám közlése).
lesz majd még, ahogy időm engedi. Ezek a Fortepan.hu oldal új feltöltései.Nagyszerű kezdeményezés, és örülök, hogy hozzájárulhattam néhány, édesapám által készített képpel (nem ezekkel, ez másé).
Gyuri bácsit nagyon sajnálom, sokszor találkoztam vele, lévén osztálytársam édesapja volt.
A képeit ki gondozza most? Tudom, hogy sokat fényképezett, többek között hajókat is-ezeket szeretném elkérni a hajóregiszter (www.hajoregiszter.hu) számára.
Feltett képeid igen nagy értékek. Ma nyílik Baráti György emlékkiállítása a Belvárosi Bemutatóteremben. Felvételei fantasztikus értékké váltak. Nem mintha ezért tette volna, de jómagam állandóan buzdítottam, írtam is róla sokszor, hogy nagyon fontos dolgot csinál, amikor megörökíti a város múltját, akkor jelenét. (Igaz, arra is, hogy bánjon takarékosabban az egészségével. Az első tanácsomat megfogadta, a másodikat, sajnos, nem.)
Értékes képeiddel kapcsolatban kérdem, hogy tudod-e ki ül a bakon, kinek a konflisa, és kiket ábrázol a Huzovics fénykép?
Ha nem, akkor is értékes képek, ha van több, szívesen várjuk. (Itt a királyi többesszám a Baját szerető emberekre vonatkozik, nem az én személyemre.)
Érdekes, a kerékpárüzletre nem emlékszem, de a kenyérbolt nagyon is élénken él az emlékezetemben. Még az is előttem van, ahogy kettesével passzolták egymásnak a kenyeret. Mi gyerekek az ablakból lestük, hogy jön-e már az anyukánk, vagy még mindig a sorban áll.
Kedves Fatinka, köszi szépen a képeket, nem is gondoltam, hogy ennyi van a neten. Sokáig keresgéltem és nem találtam egyet sem. A Jelky teret is imádtam, kislány korunkban sokat üldögéltünk a padokon a barátnőmmel, Foky bácsi fagyiját nyalogatva. A Nagymamám is ott lakott, abban a sarki házban, ahova később a buszmegállót építették. Sajnos a teret jól tönkrertették. Most is járunk le évente 2-3-szor. Az 51-es utat nem szabad lett volna a városba bevinni, így a Déry kert sem az igazi.
