Mindenkiről van topic / kazárok,szkiták,vikingek,szarmaták stb... azt hiszem az avarok is megérdemelnek pár szót, ha másért nem a kengyel megismertetéséért, és a sok szép műtárgy
miatt...
Persze a Corippus-híradás alapján az Ural és Kaszpi-tó között is menekülhettek nyugatra az avarok a türkök elől. Rengeteg beszámoló ismeretes a befagyott folyókon való átkelésről (tevekaravánok stb.), a jégréteg teherbírásáról, tehát nyugodtan átkelhettek ezeken menetoszlopban, szekerestül-családostul. A perzsák meghunyászkodására vonatkozó hencegés pedig simán szólhat a türk hódítást megelőző heftalita időkről, amikor a szászánidák évpénzt fizettek a heftalitáknak, illetve amikor semmit nem intézhettek a szászánidák a hun uralkodó engedélye nélkül.
Egy 1900-ban készült fotó a Klukhori (Kodori)-hegyszorosról. Ezen már kiépített út látható, de az időjárás viszontagságai miatt még így sem mindig egyszerű a "kapun" való átjutás. Fennáll a lehetősége, hogy itt jöttek át az avarok 558 táján szászánida földről - nem pedig a Kaszpi-tengertől északra:
Vagyis a Heftalita Birodalom bukásával az egyik osztozkodó fél által idetelepített népesség elég gyorsan kivonta volna magát a türkök után a perzsák fennhatósága alól is. Korábban a türkök maguk alkalmaztak hasonlóan merész húzást a több Kagánt kiszolgáló Tonjukuk javaslatára: a Kögmen hegység hótorlasszal elzárt átjárója helyett kerülőúton, az Ani folyó mentén lepték meg a kirgizeket, egy áz kalauzt követve: "Áz földi vagyok; azt mondják, van ott egy átjáró, az Ani folyó mentén kell haladni,s szorosan mellette egyik helyen lóval át lehet jutni ... a sereget lóra szólítva áthatoltunk a havon. Akkor a lóról leszállva, gyalogosan, a fákba kapaszkodva hágtunk fel a hegyre. Mikor az első emberek átjutottak a szoroson, hozzájuk csatlakozott a sereg is, így keltünk át az Ibar hegycsúcson. Kínlódva ereszkedtünk lefelé, lejtőkön és szorosokon hatoltunk keresztül, tíz napon és tíz éjen át meneteltünk. Vezetőnket leszúrtuk, mert hamis útra vezetett." (Kakuk Zsuzsa fordítása)
Az élet nem habostorta ... a történelem föleg nem.. Az internetet pedig nem biztos hogy neked találták ki .
Egyébként megértem ha egy perzsaszakos , idegenkedik mindentöl ami Spártával kapcsolatos..
(Valaki mondjon már másik közismert DR -hangzóval kezdödö nevü birodalmat vagy ösi népet - csakhogy mindenki megnyugodjon, - vagy nincs? :)
Az illírek most sincsenek túl messze, persze ök ettöl illirek - mindenesetre nem igy kéne hozzáállni semmilyen kultúrához , föleg nem ha a szabir, mægar, avar , méd , szkita párhuzamok együtt mutatkoznak.
Avarokkal kapcsolatban irták hogy a görög félszigetröl evakuáltak vmi vagyont, minthogy voltak ott (is) régi birtokaik. majd megkeresem hol olvastam , nem most..
A zabergánokat pedig ha jól látom te irtad ide az avar topikba, szebben is hárithatnál.
A sparta és a sabartoi pedig nagyon is hasonlatos, ugyanúgy ahogy esetleg a ;d ír gallok (és skótok) a, spártaiak is elméletben lehetnek szkita gyökerüek. A nyelvüktöl, környezetüktöl függetlenül. Minthogy a Herkules kultusz miatt konkrétan szkitáknak kellene lenniük, hisz a mitológiában töle eredeztetik, öket. Az apar okat , igen én kapcsolatam össze a spártaikkal, nem akartam a szâdba adni.. a Zabergânok révén.
Én meg inkább nem minösiteném egyelöre a stilusod, -személyeskedéssel elütve valamit- de csak ha megengeded.
Amúgy a kiváncsiság miatt tényleg érdekelt volna hogy mivel lehetne ezt a feltevést cáfolni, de egyelöre nem rezeg a léc:D , majd ennek is utánanézek én (dátumokra gondolok inkább)
Ízig-vérig alteres ötlet, a szó legrosszabb értelmében. A Zabergán-nak világos középperzsa etimológiája van, jelentése 'rövid szakállú', ami teljesen életszerű. Mint látható, több Zabergánról szólnak a források, többségük perzsa volt, vagy legalábbis a Szászánidák alkalmazásában állt. A kuturgurok és az avarok sztyeppei népek, még ha be is fogadhattak közülük bizonyos törzseket hosszabb-rövidebb időre a perzsák.
Vmi helota törzsre tettem volna elsöre, de létezik egy Cicero-kódex amiben az egyik Szkita uralkodó/törzs Derék, nevezetü amit csakis a Doric -al (Dór-ral) tudtam lexikailag közös nevezöre rakni. .. bocsi, folytassátok :o)
Tkp. elbizonytalanodtam hogy beirjam-e egyáltalán, de megláttam ezt a hsz.-t talán Zabergánnal több értelme lesz . Emlitve voltak Trákiai területek stb. avar/aparokról is van feljegyzés hogy déli területeken (is) voltak ösi birtokaik. Tehát esetleg ~1 évezreddel korábban lehettek (~egy nemzetségük) akár.. Spártaiak. Megjegyzem a sabartoi elnevezés ide is passzol, ezért jutott eszembe, feltételezés szintjén ( + viszonylag elterjedt nálunk a Barta nevezet is) .
https://youtu.be/jX4pOb1gQTA , mintha ebbe a vidibe is lenne némi párhuzam. Na mindegy 1 Hszt talán megér, ...tisztába vagyok vele hogy meredek:)) még másodikra is
"Theoph. Sim. II, 8, 7; for Ζαβέρτας, read Ζαβέργας"
Itt is a gammát írták el, csak nem fí-re, hanem tau-ra. Könnyű volt ezt a betűt eltéveszteni olyan idegen neveknél, melyeknek nem ismerték a jelentését, vagy amely a másolókban hallomás útján nem rögzült.
Corippus Tergazisz-a egyébként Menander Protéktórnál Targitész vagy Targitiosz. Nyisszantsuk le a görög szuffixumot (Tergaz), s szinte előttünk áll Árpád második fia, Tarkatzusz(Tarkatz) a DAI-ból. Vele kapcsolatban egyelőre a 'tarkácska, tarkás (mén, csődör)' magyarázat merült fel, és elég megnyugtatónak is érzem. Sárga, tar(ka), kék, kesely szavainkat ótörök eredetűnek mondják, s egykor kizárólag lovak színére vonatkoztak (TESz II/426, 466; III/814, 854).
Tarka, Tarca, Torca, Torka, Turka 1213/1550: iudice Teku abbate de Beruchyo, pristaldo Tarca (VR 166., 170); 1219/1550: Ismaelitae de Nyr Iliaz et Pentek ... impetiere ioubagiones Martini comitis de villa Vamus de latrocinio ... Egud, Botyka, Zobotha, Karasun, Torka, Zekus (VR 41., 229; Gy I: 814); 1229: In villa Vrs ... Torca habet II mancipia et terram ad II aratra (ÁÚO VI: 471); 1243/1248: Paulus filius Tarka dixit se vendidisse tria mancipia sua ... Magistro Constantino Concanonico (ÁÚO VII: 142; Gy II: 395); 1255: Aladario Comite filio Comitis Chete ... Ypolito et Paulo filio Turka cognatis Comitis Chete ... in villa Muha (ÁÚO VII: 410; Gy II: 395). – Cf. Tarcha
Tarcha, Tharcha, Thorcha, Torcha 1237: pristaldo ... domini Regis Bele ... Valentino qui se filium Tumpa de villa Torcha esse dixit (HO I: 19; Gy II: 409); 1258: Cosmas et Banus de Dyuek ... cum duobus servis Torcha et Horbas nominatis ... in terra Bosan vocata (HO VIII: 428; CDES II: 408; Gy IV: 360); 1271: Capitulum Zagrabiensis Ecclesie ... de Gredech ... Wlk filius Drask, Paznan filius Mark, Polak filius Thorcha (ÁÚO VIII: 369–370); 1280: t. Tharcha! (Gy I: 150); 1282: cum probis viris prouincialibus de Turch ... Dobrozlou, Tekus, Kunch, Symon, Tarcha de villis Zabakrek (HO VI: 284); 1299/1300: ex servientibus Magistri Laurencij Bencencium de Bencench, Jacobum Zuoph dictum, Johannem nepotem Tarcha (ÁÚO X: 401). – Cf. Tarka, Turcha
"Amennyiben a keleti bolgár-szláv nyelvi érintkezés megelőzte a KM bélit"
Mint látható, Zabergán 558/59 telén, közvetlenül avar hódoltatása előtt megindított nagyszabású – és sikeres – Bizánc elleni támadó hadműveletében nagyobb tömegben bolgár és szláv is részt vett a kuturgurok oldalán.
Amikor 557/58-ban I. Jusztiniánosz felbérelte ellenük az avarokat (pontosabban a var-khunokat), a türkök kissé megnehezteltek bizánci szövetségeseikre. Onnantól kezdve ugyanis Bizánc az avar–heftalita szövetségnek fizetett rendszeres adót: Targitész avar követ azért kilincselt II. Jusztinosznál, hogy ezentúl ők kapják meg "az évpénzeket, amelyeket Jusztinianosz császár a kutriguroknak és utiguroknak adott, mert ma Baján uralkodik ama népek felett". Pár év múlva, 568-ban aztán már kénytelen arról beszámolni a bizánci történetíró, miszerint az avar kagán "megparancsolta, hogy a kutriguroknak nevezett hunokból tízezren keljenek át a Száva folyón, és pusztítsák a dalmáciai vidékeket".
"Amikor 557/58-ban tárgyalni kezdtek Bizánccal a kaukázusi alánok közvetítésével, Jusztiniánosz egy, a kutrigurok, utigurok és társaik ellen bevethető ütőképes gárdát látott bennük"
A kutrigurok Bizáncot zaklatták, és 550-ben Jusztinianosz próbálta ellenük felbérelni az utigur (utrigur) népet a Don folyón túlról, mire az utigurok azt válaszolták, hogy nem támadják meg rokonaikat, még ha azok idegen fejedelem – konkrétan Zabergán – uralma alatt állnak is. 555-ben ezek a derék népek még "a kapukon belül" éltek Irán északabbi vidékein, méghozzá "fegyverforgatásból", ahogy szintén Ál-Zakariás írja. A perzsák kisegítő alakulatai voltak. Ezért van több Zabargán különböző időkben a perzsáknál. Nem véletlen, hogy a névnek világos középperzsa etimológiája van ('rövid szakállú').
Ami Jusztinianosz intézkedését előidézte, az egy moesiai betörés volt a kuturgurok (kotzagerek) részéről 549-ben. Eredetileg a gepidák megsegítésére jöttek, de azok közben fegyverszünetet kötöttek a longobardokkal, így a gepidák inkább Bizánc ellen terelték őket. Jusztinianosz akkor uszította rájuk az utigurokat a Don túlpartjáról, amíg ők a gazdag tartományt fosztogatták, megígérve emezeknek a kutriguroknak folyósított évi adót. Szandilkh utigurjai fel is dúlták rokonaik hátországát, aminek egy hat évig tartó belháború lett az eredménye, azonkívül vagy kétezer kuturgur család települt át Thrákiába a harcok elől. A testvérháborúban győztes Zabergán végül 558/59 telén a Duna jegén átkelve három hadoszlopban újra megtámadta Bizáncot, a főváros ellen maga vezetve a sorokat, de a visszahívott, idős Belizár vezetésével a birodalom végül úrrá lett a helyzeten. A kutrigur vezér hatalmas zsákmánnyal megrakodva tért haza a római határokról. Mindez az avar hódítás előestéjén történt. Legközelebb már Baján alattvalóiként, illetve Megalé Bulgária története során, az ottani népek között hallunk az említett ugorokról. A korai időszakra vonatkozóan egyébként Jordanes munkája jelent támpontot, bár legtöbb kézirata az utrigurok neve helyett az ultziagir elnevezést használja.
Egyébként Zabergán főserege, amely Konstantinápolynak tartott, a leírások szerint kb. 7000 főt számlált (vö. pl. Warren Treadgold: A History of the Byzantine State and Society; Stanford University Press, 1997, 213.), és volt még két másik had, amely az átkelés után Thrákiából délre nyomult. Nagyszámú bolgár és szláv segéderőkről adnak hírt a források.
Zabergán bizánci hadjáratával kapcsolatban került elő, hogy a Duna jegén kelt át 558/59-ben (18551.). Agathiasz szerint lovastul-gyalogostul, száraz lábbal, "mintha szárazföld lett volna".
A bizánci–perzsa háború kapcsán írja a bizánci krónikás az 558. évnél, amikor is az utigurokat/utrigurokat tüzelte ellenük Justinianus. 261-ben már előfordul a név I. Sápúr egyik feliratán, világos perzsa etimológiája van, így hívták I. Huszrau egyik miniszterét.
A pahlavi itt egyértelműen középperzsa, a Zabergán nevet perzsa főemberek, hadvezérek viselték. A Zibriqān név 'hold'-at vagy 'rövid szakállú ember'-t jelentett (Hugh Kennedy ford.: Al-Manṣūr and al-Mahdī; State University of New York Press, Albany, 1990, 47).
... a Zabergán parthus eredetű/közvetítésű személynév, és ezek a lovas népek a szászánidák segéderői voltak Bizánc ellen. I. Sápur Kr. u. 261. évi feliratán a görög Zαβρíγαν változataként szerepel a parthus Zbrkn és a pahlavi Zplk'n. 586-ban Khlomarón erődjét is védelmezte a rómaiakkal szemben egy Zabergán.
540/41-ben I. Huszrau szászánida nagykirály egy lovas népcsoportot telepített birodalma végvidékeire. E Zabargán vezette népcsoportnak a neve a pehleviben ’wngr-ként van lejegyezve, Mār Aba életrajzának szír változatában pedig kangarāyē, hangarāyē formában jön elő. Mint önéletírásában, a Karnamagban a sahansah beszámol róla, a mintegy ötvenezer főnyi különítménynek meghagyta nesztoriánus vallását, de később egy részük mégis észak felé költözött ki a birodalomból.
Otto Maenchen-Helfen: "Leader of the Kutrigur Huns about 550–560 [Moravcsik, BT 2, 128. Menander has τόν Ζαβέρταν (EL 17014, 20) and τῷ Ζαβέργα (17024); he would, thus, have written Ζαβέργας]. Justi compared the name with Ζάβαργος in two inscriptions from Tanais, assuming that -an was the patronymic -ana, -an [Justi 1895, 377, 523; Zgusta 1955, 109]. Zabergan is a Persian name. In the inscription of Shapur I, 261, A. D., it occurs as Pahlavi zplk'n, Parthian zbrkn, and Greek Ζαβρίγαν [Honigmann and Maricq 1953, 59]. Although Ζαβέργαν, the general who in 586 defended the fortress Chlomaron against the Romans [Theoph. Sim. II, 8, 7; for Ζαβέρτας, read Ζαβέργας, cf. M. de Saint Martin in Lebeau 1820, 10, 242], might have been the commander of barbarian auxiliaries and, therefore, a barbarian himself, Ζαβεργάνης, a minister of Chosroes I [Procopius I, 23, 25–26; II, 8, 30; 26, 16-19; Anecd. II, 32], was certainly a Persian [Mutafčiev (1932, 67) maintains that Zabergan was a Hephthalite. He does not state his reasons; there are none]."
Zabergán perzsa neve (=rövid szakállú) megint csak arra enged következtetni, hogy mielőtt Bizánc ellen támadásokat intéztek volna, és "védelmi pénzeket" követeltek volna a császártól, ezek a kuturgurok szászánida szolgálatban álltak "a kapukon belül", ahogy Ál-Zakariás fogalmaz.
"egy kutya saját otthonában erősebb, mint tíz másik"
A kutatás úgy tartja, hogy a türkök megtámadásáról akarta lebeszélni királyát ezekkel a szavakkal az egyik heftalita előkelő. A Menander Protéktór töredékeiben fennmaradt, heftalitákra vonatkozó híradások feltehetően szogd és türk követekkel jutottak el Bizáncba, tehát ellenséges felektől. Ezekben a tudósításokban a heftaliták az avarokkal együtt mint menekülő, a türkök kezei közül kicsusszant földönfutók jelennek meg, akikre a kagán mint szolgáira tart igényt. Az említett hun tanácsadót Menander szerint Kάτoυλφoς-nak hívták, de – ahogy a neves, zsidó származású francia orientalista, David Léon Cahun 1896-ban kimutatta – ez valószínűleg elírás.
A gammát helyreállítva és a görögös végződést lecsapva Kάτoυλγoς-t kapunk. Ő volt tehát az, Katulg, aki – miután feleségét a király állítólag megerőszakolta – előbb Ištämi türk kagánhoz, majd I. Ḵusrow perzsa uralkodóhoz menekült, és a továbbiakban a Szászánidák bizalmasaként politizált. Nem tudjuk, Katulgnak volt-e szerepe annak az évszázados gyakorlatnak a kialakításában, melyről a 12. századi Szíriai Mihály pátriárka megemlékezik, s melynek lényege, hogy a Szászánidák északi limeseiken át szükség esetén fegyveres csoportokat bocsátanak be magukhoz a sztyeppéről, ezzel biztosítva adott esetben a hadi utánpótlást. Mindenesetre a szóban forgó limes Sasanicus-on belül említve a heftaliták kétféle hellenizációval is szerepelnek 555-ben az Ál-Zakariás-féle névlistán, abdel-ként és eftalīt-ként, többek között az avarok társaságában. Ahogy Cahun felismerte, a Kutluġ egy törökös személynév, s jelentése tkp. 'szerencsés, boldog, áldott'.
Az igen töredékes forrásokból természetesen egy egészen másfajta történet is felépíthető, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy kútfőnk a heftalitákkal ellenséges szogd és türk informátorok előadásából táplálkozott. A besározni szándékozott utolsó heftalita nagykirály személyét rehabilitálva egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy Kutluġ egyszerűen elárulta uralkodóját a türk veszélyt érzékelve (például a ruan-ruanok legyőzését látva), s így a Heftalita Birodalom bukása az ő lelkén is szárad.
Sőt, a longobárdok bolgárokat is vittek magukkal Itáliába Paulus D. szerint. Azaz bolgárok éltek az avarok előtti KM-ben, és maradtak alattuk is nyilván, sőt, később jöttek hozzájuk keletről is (670). Amennyiben igaz a bolgár = onogur egyenlőség (Vásáry), akkor a KM-be korán bejutó szlávok adhatták neki az "Ungri" nevet, és ez kerülhetett ki keletre is, és hagyományozódott volna a később felbukkanó magyarokra még a KM-én kívül (Ungare a Bajornál). Amennyiben a keleti bolgár-szláv nyelvi érintkezés megelőzte a KM bélit, akkor innen (is) indulhatott ez a nomenklatúra dolog. Bár egy dolog biztosan tudható: a bizánciaknak külön terminusok volt az onogurokra és a magyarokra, az időrend szerint viszont ők ketten nem találkozhattak a KM-én kívül: az onogurok itt eltűnnek a forrásokból a 7. században, míg a magyarok csak 840 körül kelnek át a Volgán, az új régészet szerint. Végül még egy lehetőség: a 9. sz. elején a KM-ből szétköltöző avarok (+ onogur-bolgárok) akikből kellett, hogy jussanak keletre is, nemcsak a morvákhoz, karantánokhoz, horvátokhoz, dunai bolgárokhoz, vihették ki e nevet a Kijev környéki sztyeppre és a magyarok Etelközbe érkezésekor (esetleg a velük történt egyesüléskor?) ment át nyelvi elődeinkre az "ungri" név.
"Az Alboin-Baján szövetség támadása a gepida Kunimund ellen 567-ben volt és a gepidák teljes legyőzésével járt. A longobárdokkal kötött szerződés nyomán az egész Gepidaország az avarok kezébe került, Alboin észrevéve, hogy rossz cserét csinált, átköltöztette a longobárd népet (568-ban) Itáliába. A terület így kb. 200 évre az avarok uralma alá került, a gepidák egy része a longobárdokkal ment, más részük Bizánc szolgálatába állt, a maradék beolvadt az avarok közé. Paulus Diaconus Hist.Lang. szerint ekkor (568) még szarmaták is élhettek e tájon"
A régészeti leletanyagban kimutathatók szarmata nyomok az avar korban. A mindenkit leigázó Baján egyébként a Heftalita Birodalomból jött: "A türkök elől menekülő, 552 táján a Belső-Ázsia feletti hatalomból kiszorított avarok és velük összeolvadt szövetségeseik, a szintén a türkök elől menekülő közép-ázsiai heftalita hunok 557 végén érkeztek a Kaukázus északi előterébe" (Bóna István). Az útvonalon lehet vitatkozni, de mutatnak jelek arra, hogy 555 körül még szászánida fennhatóság alatt katonáskodtak és pásztorkodtak valahol Transzkaukáziában - miközben Yinagupta buddhista szerzetes elhagyott, néptelen és rendkívüli módon elszegényedett heftalita területeken haladt keresztül évre pontosan ugyanekkor. Amikor 557/58-ban tárgyalni kezdtek Bizánccal a kaukázusi alánok közvetítésével, Jusztiniánosz egy, a kutrigurok, utigurok és társaik ellen bevethető ütőképes gárdát látott bennük.
