Mező Ferenc, Kun László, Keresztényi József, Kutassi László, Rejtő László, Füzesy Zoltán és társaik nyomdokain, magyar és nemzetközi vonalon, a kezdetektől a legutóbbi évtizedekig
A négyszeres világbajnok az természetesen úgy értendő, hogy kétszer játékosként (1958, 1962), egyszer szövetségi kapitányként (1970), egyszer pedig a szövetségi kapitány melletti másodedzőként (1994) lett világbajnok.
Amúgy az 1997-ben Copa Américát nyert brazíl válogatottnak is ő volt a szövetségi kapitánya.
Az általa irányított 1970-es brazíl válogatott talán minden idők legjobb brazíl válogatottja volt, fantasztikus játékkal nyerték meg a VB-t, a döntőben lényegében lefocizták a taljánokat a pályáról (4:1).
Mindezek alapján méltán sorolhatjuk Zagallot a brazíl és az egyetemes labdarúgástörténelem legkiemelkedőbb alakjai közé.
A családja ezzel a megható üzenettel búcsúzott el tőle:
„Mély gyásszal közöljük a mi örökös négyszeres világbajnokunk Mario Jorge Lobo Zagallo elhunytát.
Odaadó apa, szerető nagypapa, gondoskodó após, hűséges barát, győztes sportoló és nagyszerű ember. Óriási példakép, akinek fantasztikus eredményei velünk maradnak örökségeként. Hálát adunk istennek, hogy ennyi időt veled tölthettünk, és arra kérjük az Urat, hogy a csodálatos közös emlékek és az örökséged által békére leljünk mindnyájan.”
(portugál eredetiben:
É com enorme pesar que informamos o falecimento de nosso eterno tetracampeão mundial Mario Jorge Lobo Zagallo. Um pai devotado, avô amoroso, sogro carinhoso, amigo fiel, profissional vitorioso e um grande ser humano. Ídolo gigante. Um patriota que nos deixa um legado de grandes conquistas. Agradecemos a Deus pelo tempo que pudemos conviver com você e pedimos ao Pai que encontremos conforto nas boas lembranças e no grande exemplo que você nos deixa.)
Valaki írta itt korábban, hogy az a bizonyos '82-es olasz meccs (Paolo Rossi 3 gólja) nyírta ki végleg az igazi brazil focit.
Ehhez kapcsolódóan most találtam egy Facebook-posztot, alatta rengeteg kommenttel, ahol azon keseregnek, hogy az 54-es magyar, 74-es holland és 82-es brazil futballválogatott toronymagas esélyesként nem nyerte meg a vb-trófeát. Itt tolulnak elő hasonló gondolatok: "Que seria del fútbol si la brasil de españa 82 hubiera salido campeón.
El jogo bonito hubiera perdurado mas en el tiempo.
Una tarde inspirada de paolo Rossi privo al mundo de ver quizas al campeón del mundo mas espectacular de la historia.
Esa tarde en el estadio de sarria toda suramerica lloro junto con brasíl."
Kössz, hogy megosztottad. Ahogy a cikkben is írják, nem játszott Okocha sose igazi sztárcsapatban, deattól még nagy játékos volt. Ő róla jó a leginkább videókat nézni. Hihetetlen, ahogy bánt a labdával, meg azok a cselek... Alapból az a nigériai válogatott a 90-es évek második felében szeretnivaló és jó csapat volt. Azóta is furcsa, hogy a 98-as vb-n a nyolcaddöntőben 1-4-es vereséggel kiestek a dánok ellen. Mekkora nevek voltak abban a csapatban: Okocha, Kanu, West, Ikpeba, Finidi, Babayaro, Babangida.
A magyar válogatott aranyérmet nyert a Fukuokában zajló vizes világbajnokság férfi vízilabdatornáján, miután a szombati fináléban ötméterespárbaj után 14–13-ra legyőzte a tokiói olimpián döntős görög gárdát.
A fináléban való részvétellel a párizsi olimpiai szereplést már kiharcoló magyar férficsapat a 12. vb-érmét szerezte, ezek között a negyedik világbajnoki címüket gyűjtötték be 1973 (Belgrád), valamint 2003 és 2013 (mindkettő Barcelona) után. A görög férficsapat története első vb-döntőjét elveszítette ugyan, de három bronzérmet (2005, 2015, 2022) követően ezúttal ezüstéremmel térhet haza.
Fukuoka előtt a vb-ken a magyarok mind a kilenc mérkőzésüket megnyerték a görögök ellen, ebből a legutóbbi négy már egyenes kieséses szakaszra esett: 2003-ban (9–8), 2005-ben (7–6) és 2017-ben (7–5) az elődöntőben gyűrtük le őket, 2013-ban (9–3) pedig a negyeddöntőben.
A görögök először az 1997-es athéni világkupa elődöntőjében kerekedtek a magyarok fölé (8–4), ezt követően a 2021-es tokiói olimpiáig vártak a következő győzelmükre világversenyen. Akkor viszont mindjárt kétszer is ők bizonyultak jobbnak: a csoportban 10–9-re, az elődöntőben 9–6-ra.
Hasonló lövést még távolabbról Puskástól is megörökítettek.
Didi e lövéstípus kifejlesztését azzal magyarázta, hogy egy bokasérülése nyomán a rúgáskor jelentkező fájdalmat fölfelé irányuló lábfejmozdulattal és az utolsó három lábujj intenzívebb bevonásával igyekezett elkerülni, amivel látványos ívet adott a labdának: az csak az utolsó pillanatban változtatott hirtelen irányt, amikor a kapus már nem tudta megfelelően korrigálni elkezdett mozgását.
1959-60-ban Didi egy évadot együtt játszott Puskással a Real Madridban. Bár jelentősebb szerephez nem jutott, mert állítólag munkabírásban nem vette fel a versenyt a többiekkel a királyi gárda sok mozgásra épülő játékában.
Inkább briliáns technikáját szokták kiemelni, különösen ún. folha seca lövéseit, melynek "szabadalmát" őhozzá kötik. Vándor Kálmán ezeket ejtett labdáknak nevezi. Az egész lenyege, hogy a labda megtévesztő ívben hulluk alá vagy olykor inkább vágódik be a hálóba, tehát nem feltétlenül lecsapódó lövésről van szó.
Garrincha, Didi és Pelé (1950-es évek vége, 60-as évek eleje). Gyakran hangoztatják, hogy amikor Garrincha és Pelé együtt játszottak, a brazil válogatott sohasem vesztett meccset.
Didi már játszott ellenünk '54-ben, aktívan részt vett a mérkőzés alatti és azt követő durvaságokban.
