A "magyari" elnevezést magyar Adorjantol kölcsönöztem, s magaba foglalja minden néptöredékünket, melyek a történelem folyaman, különbözö helyeken és idökben mas-mas nevek alatt szerepeltek. Ennek a topicnak nem az a célja, hogy kardoskodjon valamelyik feltételezett eredet mellett (KM., Mezopotamia, Turan..) - mivel mindezek csak részei lehetnek a teljes igazsagnak - hanem, hogy a szélrozsa minden iranyaba szétszorodott népi elemeinket megprobalja összeszedni és egy csokorba kötni.
Ebben a témában semmi sem marhaság, mert nem tudjuk, hogy hol lett az élet meghatározó része a földművelés először.
Egyébként szerintem tévedés a gabona félék szántóföldi termsztésétől és a városok megjelenésétől számolni a földműveléssel.
Nem hihető, hogy a növénytermesztés a tömegtermeléssel, vagy az intenzív öntözéses földműveléssel kezdődött volna a középkeleten.
Egy gondolatot mindenképpen megér, hogy a Kárpát medencében időtlen-idők óta az ártéri gazdálkodás volt a jellemző, egészen az esztelen folyó szabályozásokig, amik miatt ma
gyorsvonati sebességgel sivatagosodik el az egész terület.
Ha valahol, akkor itt volt igazán folyóvölgyi kultúra.
"Mi pedig már láttuk azt is, hogy például az egykori őstörzseink között oly nagy szerepet játszott szemerék neve is már csak egy család nevében él mai napig is. Holott mi már megtudtuk azt is, hogy az ős-szumerek vagy szumirok is tulajdonképpen egy ősrégi időkben kivándorlott gabonatermelő szemere törzsünk voltak."
Magyar Adorjánnak ez a megállapítása egy nagy marhaság, nyilván őt is félrevezették.
A kulcs az urali afanaszjevói kultúra amely délről később poszt-szabír (magyar) befolyást kap a harmadik komponensük pedig a cro magnonid andronovói kultúra. Ez lesz hunná.
Magyar Adorjàn még mindig aktuàlis. Sôt egyre inkàbb az! :)
Magyar Adorján: Ősműveltség (részlet)
"Volt régen egy őstörzsünk amely a kőrös, régi kiejtéssel valószínűleg kurus, nevet viselte. Ujabb korbeli följegyezések ilyen nevű törzsünkről ugyan nem szólanak, lehetséges azonban, hogy ennek, mint igen harcias törzsnek neve maradott fönn a kuruc elnevezésben, amelynek eredete, habár már többféleképp is kísérlettek magyarázni, de mégis ismeretlen. Igaz, hogy e név inkább csak, mai kifejezéssel élve, egy párt elnevezése volt, de emellett így is még kiváló harciasságot, vitézséget is kifejező szóként is használtatott. Mi pedig már láttuk azt is, hogy például az egykori őstörzseink között oly nagy szerepet játszott szemerék neve is már csak egy család nevében él mai napig is. Holott mi már megtudtuk azt is, hogy az ős-szumerek vagy szumirok is tulajdonképpen egy ősrégi időkben kivándorlott gabonatermelő szemere törzsünk voltak. Sejthető azonban hogy az őstörténelmi időkben a Kis-Ázsia és Szíria összeszögellésénél, azaz Ciprus szigetével szemben élt és ott nagyobb szerepet is játszott kár nevű nemzet is egy kőrös őstörzsünk volt. Ugyszintén sejthető hogy a későbbi történelemben szerepelt korazminok és Korazmia valamint talán a Koraszan országnév is valamely kőrös őstörzsünkről származott, ha minderre ma bizonyítékokat fölhozni nem is tudok.Mivel minden a kőrös őstörzsünkkel összefüggésben van, egyúttal a harccal, harciassággal is összefügg, ebből okszerűen következik még az is, hogy ez őstörzsünk tehát, ugyanúgy mint a kunok is, igen harcias volt. Ami azután a már említett azon sejtelmem is igazolhatja, miszerint a harciasság és vitézi bátorság értelmet már azelőtt is kifejező de eredetileg törzsnév: a kuruc, az osztrák uralommal bátran szembeszálló és ellene harcoló párt általános nevévé válott, amiután egykori törzsnév volta feledésbe is ment, annál is inkább, hogy az egykori kuruc avagy kőrös törzs a tulajdonképpeni magyarságba teljesen visszaolvadott, habár részei a betelepített idegen népekbe is olvadhattak, ami az idegen uralom alatt, amely mindig a nemmagyarokat pártolta, könnyen megtörténhetett. Tudjuk hogy így olvadtak vissza a tulajdonképpeni magyarságba a kunok, jászok és besenyők, habár ezek részei is olvadhattak az osztrák hatalom által betelepített és a magyarságot gyöngítő idegen elemek közé. A kőrösök másik legfőbb kultuszállata volt a sas, de emellett valószínűleg még a más ragadozó sasféle madarak is. Láttuk hogy például az egyiptomiaknál is a Napisten jelképes madara a karvaly volt (latin nevén: accipiter, avagy sparivius). Bizonyosnak tarthatjuk, miszerint nem véletlenség, hogy éppen e madár magyar neve karvaly, ami kőrös szócsoportbeli szó. Ami viszont azt sem zárja ki, hogy e szó valamikor sast is jelentett, ha ma egy kisebb sasféle ragadozó madár neve is. Nyelvünkben kerecsen is egy sasféle madár neve, amely szó valamikor sast szintén jelenthetett, amit pedig a következőkkel bizonyíthatni is vélek: Miként az oroszlán, az állatok királyá"-nak mondatik, ugyanúgy a sas meg a madarak királyá"-nak. De ezenkívül úgy a királyság mint a császárság jelképe is a sas, a királysas" ma is, valamint az volt régen is. Az említett karvaly szónak nyelvünkben karal, karoly változata is van és sólyomfélét jelent (Ballagi), Ethnographia, 1897. évi 208. oldalon: karol, amely szó tehát a király, régiesen kerál szavunkkal teljesen azonos, holott hiszen a királyság jelképe nem a sólyom hanem a sas ! Tudjuk, hogy a Közép-Korban Nagy Károly vezette be ismét, birodalma valamint sajátmaga jelképéül is a sast, ami azután Németország címere maradott máig is. Úgyhogy szerintem a régi germán Karal, Karol, német Karl, latinosan Carolus személynév tulajdonképpeni értelme nem is más mint: sas, azaz: karol, karvaly, károly = sas, de amely szónak már ősnyelvünkben is egyúttal király értelme is volt. A régi időkben, és így bizonyára még Nagy Károly korában is, éltek Germánia területén magyari nyelveken beszélő őslakosok, úgyhogy a karol szónak sas és király értelme akkoriban még nem volt ismeretlen. Ezen őstörzseink bizonyára csak Nagy Károly által leigázva s fegyveres erővel kereszténységre térítve, ekkor fogadták el a germán nyelvet is, amely ott akkoriban már a térítés nyelvévé lett, és tagadták meg a maguk régi pogány" nyelvét, azért hogy életüket mentsék. De kitűnik mindebből azután még az is, hogy tehát nem mi vettük király szavunkat a szlávból, hanem, miként ez számtalan más esetben is történt, éppen megfordítva, a szláv král avagy krály nem más mint a mi király avagy kerál szavunk magánhangzókihagyásos, kopott alakja, mert hiszen csak a mi nyelvünkben van e szónak egyúttal király és sas értelme de ami a szlávban nincsen meg. Mi több, hiszen e szavunk harmadik és tulajdonképpeni, eredeti értelme: köröl, kerül, kering, mivel a sasok sokszor a magasban valóban körbe-körbe keringenek, azaz tehát körölnek, köröznek, onnan a földet zsákmány után kémlelve, amelyre aztán lecsapnak. Láttuk már hogy a héja vagy héjja is egy sasféle ragadozó madár, de láttuk azt is, hogy a héj, híj szó a kún szócsoport szerint hiány, űr, luk és ezzel kapcsolatban még kör jelentésű is volt, ugyanúgy mint ahogy a kőrös szócsoportban is az or, ör, ür szónak egyaránt volt kör, karika és üreg jelentése, ugyanúgy mint ahogyan a németben is a magyar luk és lék szónak megfelelő Loch, Leck (lohh, lekk) = luk; Lücke pedig = hiány, de megfordítva: a latinban és szlávban halo, kolo = kör, kerék. Mindez fejti tehát meg a fenn héjázó" kifejezésünket is, illetve azt, hogy a nagyon rátartó, nagyon büszke s öntelt, másokat lenéző emberre szoktuk azt mondani hogy: fenn héjázik." Egészen világos tehát, hogy e kifejezés azt jelenti, hogy az illető, miként a héja madár a magasban köröl, azaz héjázik; mivel a héj szónak kör értelme is volt. A kerecsen szavunk (Ballagi szótára) is sas, sasféle madár neve, de e szó tulajdonképpeni értelme: köröl, köröz, kering azaz hogy: köröket csinál, aminthogy csinál szavunk régibb nyelvünkben valamint a népében itt-ott: csenál, amely szavunk viszont nem más mint ten, tenni igénknek az ismert cs-t hangváltozás szerinti mása, amely például Isten = ős-ten, ős-tevő, ősalkotó, ős-teremtő. (Megjegyezendő, hogy e ten szavunkkal azonos a német tun = tenni.) Mivel a mai ö hang helyett régen gyakran u állott, eszerint köröl helyett régen kurul is ejtődhetett, ami viszont a turul szavunknak felel meg egészen pontosan, amely hiszen szintén sas és köröl értelmű szó, csakhogy egyik kőrös a másik pedig török szócsoportbeli, illetve egyik a kör szóból, a másik a szintén kör értelmű tur szóból származott. Ámde a szóban volt kerecsen szavunknak pontos mélyhangzós párhuzama a karácson szavunk, amely ünnep e nevét, sok erőlködéssel, már a szláv krok, korák = lépés szóból is származtatták, azért mert Karácson eredetileg a téli napforduló ünnepe lévén, ez az új esztendőbe való belépés is volt. Ezzel szemben: tény, hogy a kerecsen szavunk alapértelme kör, valamint tény az is, hogy a karácson szó a kerecsen-nek csak mélyhangzós mása. Ugyanígy tény az is, hogy egy esztendő: egy teljes idő-kör, amely a téli napfordulókor önmagába visszatérve ismét oda tér vissza ahonnan kiindult, mert hiszen őseinknél Karácson egyúttal Újesztendő ünnepe is volt. Így: eszmeileg. Csakhogy így van ez az anyagi, természeti valóságban is, mivel egy év Földünknek a Nap körül egy leírt, egy befutott köre. És íme, meglepő egyezésként: év és öv szavunk egymással teljesen azonos, sőt hiszen azonosak ezek, bár hangcserésen, még az ör, szintén kört, karikát is jelentő szavunkkal is. Illetve tehát úgy öv, ör mint év szavunknak is van kör jelentése is. Csakhogy az öv és év szavunk kabar és besenyő kultusz-szócsoportbeli szó, ör ellenben kőrös és avar kultusz-szócsoportbeli. A kőrösök és avarok kultusz-szócsoportjának ugyanis van r hangja, a kabarok és besenyőkének pedig nincsen, amiértis náluk itt r hang helyett u hang állott. Mi már tudjuk, hogy mivel a tulajdonképpeni magyar kultusz-szócsoportnak sem v sem r hangja nem volt, ezért ebben ig (iga) felelt meg az ör, öv szavaknak. (Magyar kultusz-alapszó: mag, besenyő: bes, kabar: kab, avar: vár.) Tudvalévő, hogy a Téli Napforduló volt eredetileg úgy Karácson mint Újesztendő ünnepe is, vagyis a Napisten újjászületése napja vagy éje a régi rómaiaknál is: Dies natalis Dei inviciti Soli" vagyis: a győzhetlen Napisten születése napja. Tudjuk hogy míg eddig a nappalok folyton rövidülnek, az éjszakák pedig hosszabbodnak de hogy a Téli Napforduló éjfelétől kezdve meg a nappalok hosszabbodnak, az éjek rövidülnek, vagyis, hogy eddig a Sötétség győzedelmeskedett de ettől kezdve a Világosság. Amiértis őseink a Téli Napfordulótól számították az új esztendőt. A Karácson ünnepét csak a pápák tolták el néhány nappal a Téli Napfordulótól és választották el az Újesztendő ünnepétől, hogy így ne legyen annyira föltűnő, miszerint hiszen Karácson tulajdonképpen nem Jézus születését hanem a Napisten újjászületését jelenti, aki a Téli Napforduló előtt, éjfél előtt, ősz öregként távozik: meghal (öreg Mikulás) de rögtön éjfél után aranyhajú kisdedként tér vissza, illetve születik újjá. Ámde őseink a Napot sassal is jelképezték volt. E más jelképezés szerint a Napot jelentő aranysas, azaz Arany-Kerecsen madár a Téli Napfordulókor szintén újjászületik, csakhogy mivel ez közvetlenebbül a Főnix-madárról és ennek újjászületéséről szóló regével van összefüggésben, ami pedig pún őstörzsünk szimbolikájába és kultuszába tartozik, azért erről Pún" fejezetünkben szólandok."
A magyarok 108 törzse nehéz kérdés, de sokat megtaláltam közülük. Nimrúd, (ez két magyar szóból van), 20 törzse ismert, csak nehéz helyileg elhelyezni őket. Van még hozzá kettő.
Ha a magyar nyelvet vizsgálnátok, sokkal előbbre jutnátok. Fogalmatok sincs a magyarok ősiségéről. Egyetlen népnevet sem értetek, főleg indoeurópainak nevezett neveket. Talán párat azért igen.
A Szupercivilizáció ismerete nélkül sehova sem fogtok jutni. Fel vagyok háborodva! A magyar kutatók miért fekszenek Oxford, stb. csizmatalpa alá? Talán onnan kaptok pénzt?
Nincs idő? Török nyelv Kr.u. 250 körül, latin nyelv Kr.e. 500 körül, ógermánok Kr.e. 1.200 körül, szlávok Kr.u. 500 körül, óiráni Kr.e. 1.000 körül, akkád Kr.e. III. évezred, görög Kr.e. 1.500, magyar Kr.e. 36.000, atlantiszi Kr.e. 36.000, japán Kr.e. 660, stb.
Ha megnézzük, hogy mely nép is az, amely e kultúrát hordozta, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy ez a nép a székelyek, szkíták.
"Natalie Taranec, a Sydney-i Powerhouse Museum munkatársa 2005-ben megjelent cikkében az i.e. 5 500-tól i.e. 2 400-ig az eurázsiai síkság nyugati felén élő kukutyini-tripoljei műveltség népéről (Cucuteni-Trypillian culture, 2010) megjegyzi, hogy a kukutyin-tripoljei műveltség népének utódai a szkíták. Ha viszont az eurázsiai síkság népe a Kárpát-medence ősnépéből települt ki, akkor a Kárpát-medence őshonos népe a szkíták elődje. Mivel a székelyek magyarul beszélnek, és őrzik ennek az ősnépnek a hagyományait, szokásait, ezért arra a következtetésre jutunk, hogy a Kárpát-medence őshonos népe, a szkíták, és a székely-magyarok egyugyanazon nép, különböző korokban, különböző megközelítésben nyert elnevezései."
ugyanakkor az indo-európai vonulat meg az árja mese cáfolata helyett pont hogy a bizonyítását látja benne. és ez is szerepel minden nagyobb helyen, kiadványban.
a szkíta-szarmata dologhoz meg egy adalék, hogy ugye az is abszolút indo-iráninak van hirdetve, és hogy a hozzájuk legközelebbi népcsoport ill. a közvetlen leszármazottaik az oszétok,
aztán a genetikai leszármazási vizsgálatokból kiderült, hogy szinte az egyetlen népcsoport amellyel nem állank a szkíták rokonsági kapcsolatban és a legtávolabb van tőlük azok az oszétok.
úgyhogy ez alapján kijelenthető hogy itt a szkíta vonalon valami nagyon nem stimmel az általános "tudományos" képpel.
A szkíták génmarkere a domináns magyar apai gén! A rövidfejű Andronovó típus a cro MAgnoni depigmentált változata a legelső mezolitikus-kőkori hullám ami keletre ment.
Az árja elmélet viszont kamu az R1a1re nézve! Egyszerű propaganda, hiszen egész nyugat EU ban R1b dominancia van és a szlávokban is szkíto-szarmata génmarker ez.
Ja és 64 csontmintából vettek anyai dns-eket, közel keleti csoport is volt iraki, kurd, oszét, azeri, anatóliai török, palesztin rokonsággal, na ők a szabírok!
Itt a tanulmány is ha érdekel: a 24. oldalon hasonlítja össze a honfoglaló DNS-t a ma élő népekével:
Az okoz zavart hogy mindig uralkodósztály vs. köznép tekintetben kell nézni a dolgokat a 2 nem keverendő. A magyar nép köznépe 40 000- az Árpádokig itt élt katyvasz, földrajzi adottság révén elsősorban szkíta népek elegye. Valószínüleg ránk a Szubartui kirajzás sem igaz, de az Árpádokra igen! Álmost tauridnak festik le a krónikáink, Szent László is az volt (tőle lehetne DNS mintát is venni) ha tippelnem kéne R1b1b nek kellene lennie :) Csodaszarvas mondánk nimródja is itt élt, Arámi alapításban volt Árpád nevü város, és a De Administrando Imperioban is Sabartoinak nevezik maguklat az Árpád sarjak (Tormásék). De az Esztergomi (Iszter gám) életfás oroszlán freskó is ide köthető, valamint az égi ölyv által megtermékenyített anyauistennő (Emese Turul) mind mind 6000 évre megy vissza a közel keletre, a nyelvi egyezések is bizonyítottak.
mondjuk én annyira nem ismerem ezeket a Padányi/Badinyi féle mezoptámiai kirajzásos teóriákat, de arról hallottam, hogy pl. Götz is valami ilyesmiről értekezett a művében,
viszont az én térképem az a hiungnu-hun vándorlás egyik állomására vontakozik Mongólia és Hungaria között, a Kr. u. 2-4. századokra,
de egyébként ahogy nézem, van is hasonlóság/átfedés a térképeknél, mert pl. a 22-es táblán a jobb felső részen lévő hiungnu terület az nagyjából ugyanaz,
de ez ugye alapból nem érintette a régebbi esetleges mezopotámia eredet/kirajzás kérdését,
viszont ha belevesszük, akkor ezen az alapon csak annyi különbség van, hogy ők észak után egyből nyugatra vándorlást vélnek, míg nálam észak-keleti lenne a fő kirajzás, és így van közben egy hsziungnu korszak is, ugye a Kr.e.4 - Kr.u. 2 századi ázsiai hun birodalom kora, és utána jöttek nyugatra a fent említett nagy népvándorlás ideje alatt.
és a másik különbség, hogy szerintem nem a szabírokból vezetnek a szálak, hanem fordítva, vagyis a szabírok is a hunok egyik ága voltak.
de ezekben a témákban még sok feltárnivaló van a jövő kutatásai számára.
Érdekes mert Padányi Viktor a Dentü Magyariában is fejtegeti a szumír kirajzásokat, de ott a mada, méd , mitanni ág a szabírból fut ki (és nem az avarból ) de ő ide sorokla a hurrikat, károkat, kurdokat is. De minden másban pontosan ugyanaz mint Badiny Jós Ferenc térképén!
Szégyellem, de csak most vettem észre, h màr màsfél hònapja vàlaszoltàl a felhivàsomra. Köszönöm.
Nincs ezen semmi nehéz megérteni. :-)
Igaz, h én azt szerettem volna ha lépésrôl lépésre bemutatod a régi szövegedben a tévedéseket és megjegyzed, h mik càfoljàk ezeket. De belàtom, h neked erre nincs idôd. Egyébként is aki nagyon akarja, s veszi a fàradtsàgot - annyi anyagot adtàl màr -, az maga is utànanézhet a dolgoknak (ugyanùgy ahogy Te tetted), s levonhatja a következtetéseket.
En meg vàrom, h màsok "kikaparjàk a gesztenyét a tûzbôl helyettem". :-)
Sajna többre nem vagyok képes, igazàn nincs idôm behatòbb tanulmànyozàsokra. Még 2 és fél fiam lòg a nyakamon. (Azért "fél", mert az egyik csak félidôben van itthon.)
Gratulàlok a hat unokàhoz! Nekem még nincs egy sem (még csak az hiànyozna...:-)
Vàrom ide Dzsaffar olvtàrsat, hogy megmagyaràzza miért nem ért egyet manapsàg ezzel a régebbi véleményével ? Mire jött rà azòta, mi vàltozott felfogàsàban, nézôpontjàban, s mi okozta ezeket a vàltozàsokat nàla ?
---
Többször elmagyaráztam és feleslegesnek tartom az örökös indokolást. Fogalkozásom során egész életemben mindent ellenőriznem kellett akár többször is,nem tévedhettem, ezért a hit távol áll tőlem a mese nem érdekel.
Csak megemlítem, hogy még Badiny Jóst is tisztelem, mert aelőtt is szerettem mellékesen a történelemmel foglalkozni, kezdetben fellelkesültem írásain aztán amikor elkezdtem ellenőrizni, sőt kértem tőle az álatal amített anyagok hivatkozásait rájöttem, hogy igen kritikával kell fogadni megállapításait, mert távol állnak a valóságtól.
Ettől függetlenül azért értékelem, mert sok embert indított elazon az úton, hogy legalább egy kicsit megismerje valódi történelmünket.
A baj az, hogy sokan ott maradtak.
Végig tanultam mindent amit szükséges és egy évtizedig gyűjtöttem a régészeti anyagot is.
Na már most a régészet minden történelmi megállapítást keresztbe ver. A nyelvészetet is. (Czeglédi Katalintól tanultam.) Az különösen a kedvencem volt és hozzá tanulmányoztam mintegy harminc nyelv anyagát( ezek mind a házi könyvtáramban megtalálhatóak hanganyagukkal együtt.) Hozzátartozik, hogy több nyelvvel elboldogulok és most is egy újabb nyelvvel ismerkedek és nincs időm örökös, értelmetlen vitákba belemennem.
Hozzáveszem még a genetikai adatokat ( azt is tanították /Béres Judit/ nekem, amely ismeretek számomra földindulással voltak egyenlőek) akkor kiderül, hogy semmi sem igaz és semmi sem úgy történt, ahogy előadják. Ez az alternatív oldalt is jelenti pedig tisztelem volt régész tanáromat Bakay Kornélt is és a többit is, mert hisznek munkájukban.
Ennyi.
Gondolom nehéz megérteni.
Nagyon sok anyagot tettem fel a netre személyesen abból a célból, hogy akinek nincs lehetősége rá onnan beszerezheti.
Megtalálhatjátok többek között barátomnál a a neményi neten és Cser Ferenc barátom is nagyon sokat tett tőlem a neményi netre.
Sáfár István Dátum: 2005.11.03. 23:54:40 +1h Címzett: <magyarsagtudomany@yahoogroups.com> Téma: 1. Az avar történelem forrásai. Szádeczky- Kardoss Samu
Kötetünk kezdő éve 557. Valószínűleg ekkor kezdték meg az avarok Közép-Ázsiából a Közép-Duna-medencébe vezető vándorútfiúkat. A záró év 806. Ezt közvetlenül előzte meg a pannoniai avar kagán végleges frank vazallussá válása, és a keletebbre lakó avarok zömének bolgár fennhatóság alá kerülése, Legkésőbb 806-ban pedig az avar néven szereplő, mert egykor avar vezetőkkel délre vándorolt, peloponnésosi szlávok válnak a bizánci császár alattvalóivá, Ezzel önálló és ilyenként számottevő történelmi szerepet játszó avarság nincs többé Európában. A tovább élő avarok elsősorban a magyarság Árpád honfoglalása utáni etnogenezisében nyernek jelentőséget. Szádeczky-Kardoss Samu
ELŐSZÓ Egyetemi hallgatóként a Banner János professzor vezette régészeti szemináriumon egy referátum formájában foglalkoztam először az avarokkal, ha emlékezetem nem csal, 1939-ben. Egy körülmény ragadta meg ekkor különösen a figyelmemet: az írott forrásokból is ismert történelem folyamán első ízben az avar korban vált tartósan egybetartozó politikai alakulattá a Közép- Duna-medence nyugati és keleti fele (a római birodalom Pannoniáját és Daciáját a közbül fekvő szarmata Barbaricum választotta el egymástól). Ilyen értelemben az avar kaganátus a későbbi Magyarország előfutára volt.
1848 centenáriuma idején a Szegedi Egyetem Baross Gábor Gyakorlógimnáziumában tanítottam. Javaslatomra az iskola diáksága úgynevezett negyvennyolcas munkafelajánlás keretében hazánk múltjának jobb megismerése céljából egy régészeti lelőhely feltárását vállalta. Ez a lelőhely a Móra Ferenc múzeumigazgatói feljegyzéséből ismert baktói avar kori temető volt, ahol (a Szegedi Múzeum részéről Korek József barátom segítségével) megvalósult a diákásatás. Az eredményről a Gyakorlógimnázium 1948-49-es évkönyvének a függelékében ("Avar sírok Baktóban " címen) számoltam be. Az 1950-es évek elején a Tisza-kutató Bizottság tagjának, Tímár Lajos barátomnak a kérésére a Tisza nevének a múltjával foglalkoztam, s ennek a munkának a keretében a folyó avar kori említéseinek a forrásvizsgálatát is elvégeztem. A római császárkori és a korai középkori szociális megmozdulások kutatása kapcsán azoknak az 570 táján Konstantinápolyból hazatérő avar követeknek az esetét is vizsgáltam, akiket scamara elnevezésű szegénylegények fosztottak ki a Balkánon.
Sajnos hiàba vàrom a vàlaszt Safitòl. Pedig érthetôbbé tehetne sok megnyilvànulàsàt, ha elmagyaràznà miben tévedett akkor, vagy mely forràsok voltak hibàsak, hogy meggyôzôdésében ilyen 180°-os fordulatot vett azòta. (Megjegyzem ez az iràs màr a neten sincs meg.) Mint màr mondtam: nincs abban szégyen, ha az ember màsképp gondol valamit ma, mint tiz, hùsz évvel ezelôtt. Mindenki fejlôdik, vàltozik, ùjabb adatok birtokàba juthat. De véleménye megvàltozàsànak oka kell, hogy legyen. S ha hitelesnek akar làtszani valaki, meg kell mutatnia a folyamatot, hogy miért, hogyan jutott màs véleményre. Ezzel elkerülhetné az olvtàrsak negativ elbiràlàsàt is tudàsàval kapcsolatban.
