Más nyelvre lefordíthatatlan. Mi a szabadesés ? Ahogy esik, úgy puffan.
Kik laknak az üveg alján ? Buborék.
Hogyan segít a jó férj a házimunkában ? Felemeli a lábát, hogy az asszony alatta is ki tudjon porszívózni.
Ki követi el a legtöbb összeadási hibát ? Az anyakönyvvezető.
Hogyan kerülhető el a másnaposság ? Részegnek kell maradni.
Meddig beszélgetnek a süketnémák ? Lámpaoltásig.
Mit lehet enni az üzemi konyhán ? Üzemi koszt.
Mit mond a kannibál leánykéréskor ? Légy az eleségem !
Mit eszik a vegetáriánus kannibál ? Zöldségest.
Miben hasonlít egymásra a könnyűbúvár és a lapos elem ? Ha a sarkait összekötik, mindkettő hamar lemerül.
Miért keverik az ausztrálok balra, az amerikaiak jobbra a kávét ? Hogy elolvadjon a cukor.
Miért megy a párna orvoshoz ? Mert huzatot kapott.
Miért élnek tovább a nők ? Mert nincs feleségük. (ma már lehet!)
Mi az: drót végén van és fekete ? Kezdő villanyszerelő.
Mi van a villanyszerelő sírjára írva? Jó vezető volt.
Hogyan lehet víz segítségével fényt előállítani ? Le kell mosni az ablakot.
Hogyan készül a gyerek ? Leül az asztalhoz és megírja a leckéjét.
Halott ember fekszik a sivatagban, mellette a zsákja. Ha a zsákot előbb kinyitotta volna, még ma is élhetne. Mi van a zsákban ? Ejtőernyő.
Mit mond a kéményseprő a tükör előtt ? A koromhoz képest jól nézek ki.
Mit mond a nyuszi, amikor megtámadja a hóembert ? Ide a répát, vagy hozom a radiátort !
Ki jött rá először, hogy asszony kell a házhoz ? Kőmíves Kelemen.
Miért nincs a halnak haja ? Úgysem száradna meg soha.
Mi a különbség a véletlen és az üvegtál között ? A véletlen lehet fatális.
Mi a különbség a kutya és a disznó között ? Kutyából nem lesz szalonna.
Mit tettek az ősmagyarok a nyereg alá ? A lovat.
Miért szopik csukott szemmel a kismalac ? Hogy ne lássa, milyen disznó az anyja.
Miért kering a sas a hegy felett ? Mert alatta nem tud.
Hogy hívják a láb nélküli lovat ? Hasonló.
Van egy lovunk és egy tehenünk. Hogyan lehet megállapítani, hogy melyik a ló ? Egymás mellé kell őket állítani, és amelyik a ló mellett áll, az a tehén.
Mi van a halleány ajtajára írva ? Gyere be halkan !
Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged Ajkára võn, többé nem dobhat el! Szentség gyanánt hogy befogadja éked, Õrzõ oltárrá válik a kebel.
Pajzán, derüs vagy, mint nõink szeme, S erõs, szilárd, mint hõsök jelleme! Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék, S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!
Minden, mi fejben, vagy szívben fakad, Tõled nyer pompát, színdús szavakat. Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord, Mint egy király az ünneplõ bíbort!
Bír-e más nyelv úgy epedni, Annyi bájjal, annyi kéjjel? Olvadóbb, mint lant zenéje
Holdvilágos langyos éjjel, Mely virágot s dalt terem, Mikor ébren semmi sincs más,
Csak a fák sötét bogán: Hangos, boldog csalogány S boldog, néma szerelem …
Hát a csapongó Gyorsszavú tréfák Játszi szökését Festi-e más nyelv Oly remekül?
Pattog a víg élc, Ám sebe nem fáj, Mert csak enyelgés, Tarka bohóság Volt az egész! …
Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja Úgy zendül benne, mint egyház harangja, Mely messze hinti mély, komor szavát. Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban, S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban, Úgy döng minden szó a kedélyen át! …
Nem szárnyal a vér-ködös égre más, Csak ágyudörej, szitok és zuhanás! Rászkódik a föld, iszonyodva reng, Amerre a kartács vad tánca kereng! … Dúl a szilaj kéz, csattog a kard, Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart!
Hatalmas, szép, nyelv, Magyarnak nyelve! Maradj örökké Nagy és virágzó! Kísérjen áldás, Amíg világ áll! S legyen megáldott Az is, ki téged Ajkára vesz majd: Elsõt rebegve, Végsõt sóhajtva!
Kedvesem, Egyetlenem. Lelkembe rejtettelek, mert megszerettelek! -
Lejegyezhetetlen szerelem, ezt szegezted nekem, megnevezhetetlen szeretet, ezt feleselem. Eme hetek elmerengtettek engemet, ellenkeztem ellenben elvesztettem fejemet.
Ezer hete edzem lelkemet szeretet ellen. Erre egyszerre Te! Eh! Lehetetlen! Szemed tengere elnyelt, testpermetedbe feledkeztem.
Felsejlettek versek, melyeket lejegyeztem. Szeret, Szerelem, Ember - erre nem terveztem. Testedben, testemben nem ecet kerenghet, Felejthetetlen percek kettesben rejlenek.
Megnevezhetetlen szeretet - ne nevezd! Tested testemhez, ez verseket zengedez. Megfejthetetlen percek, nem kellenek nevek. Te ezt sejtetted: "megteremtettelek".
Vajon ezt melyik más élő nyelven lehetne így elmesélni?A Falu végén kurta kocsma:Telepszegleten szeszeldecsermely mellett elhelyezve, benne kedve tetszelegne, teszem fel, nem esteledne.
Egek rendre estelednek, erek, berkek csendesednek. Dereglye sem megy keresztbe, hever e fekete csendbe.
Szeszelde bezzeg nem csendes, zeng-peng benne zene rendes. Szesz ereje szerteterjed, embereknek kedve gerjed.
Hej, menyecske, kedves lelkem, erjedt hegylevet kell nyelnem! Legyen hetven esztendeje, de meg heves szesz ereje!
Zenemester, sebesebben! Kerekedett fene kedvem. Keresetem szerteverem, lelkemet meg eltemetem.
Megjelennek rendelettel: csendesebben kedvetekkel! Telep feje heveredne, esetleg elszenderedne!
Legyen vele beste lelke, te meg eredj fene helyre! Zene zengjen, szedte-vedte, pendelyemnek lehet veszte!
Feleletet egy meg nem tett, berekesztnek szesznyeletet. Zene menten befejezve, s szertemennek csendesedveSokan mondják:"Vitán felül áll, a magyarnyelvegycsoda!"
Tudjátok, hogy hány tagja van a mi családunknak? Először is itt van az öreg:
Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál,akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni.
A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt. Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál, meg annak a testvére Lamen Tál várni akar vele még egy évet.
Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi családunk pontosan olyan legyen, mint az összes többi. A kényeskedő Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbálnak elkábítani mindenkit. De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál rokonunk például kifejezetten segítőkészen intézi az ügyes-bajos családi ügyeket.
Ros Tál és Szelek Tál viszont már nem mindenben vesznek részt szívesen. A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani, csak az a zsugori öccse, Limi Tál folyton igyekszik visszafogni adakozó kedvét.
A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a családot különféle rendezvényeken.
Az elkötelezett Agi Tál nővérem élen jár a meggyőzésben, de Reflek Tál igyekszik folyton ellentmondani neki.
Medi Tálhoz bármikor fordulhatunk átgondolt és megnyugtató tanácsokért. Szalu Tál unokaöcsém éppen katonaidejét tölti a hadseregben. Bevásárolni Kós Tál nagynéném szokott a piacon, mert ő mindig tudja, hogy mi mennyibe kerül, és általában Lici Tál is elkíséri, mert nagyon szeret alkudozni a kofákkal.
A kitűnő hanggal megáldott Kán Tál folyton dalol, zenész fivére
Trombi Tál pedig hangszeren kíséri (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel velük.)
Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál külföldre távozott, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt. Őt az utolsó időkben már csak Ágy Tál vigasztalta.
Azért a régi természeti népek (cselekvő, nem szofisztikáló) köznyelve erősen tőmondatos volt, hasonlóan pl. a seregi "Kib..szódik!" egyszavas tömör kontextusához, amelynek irodalmi verziója:
"Az őrmester beszólt a körletbe: Honvédek, sorakozó a folyosón!" :)
ÁLLÍTÁSA SZERINT AZÉRT KEZDETT EL MAGYARUL TANULNI, MERT HÁROM ÉVE RÁDŐLT EGY KÖNYVESPOLC, ÉS EZT A TRAUMÁT CSAK ZÁMBÓ JIMMY ZENÉJÉVEL ÉS A MAGYAR NYELVVEL TUDTA ÁTVÉSZELNI.
Roxana Tudor, Csíkszeredában élő olténiai nő a magyar nyelvről: olyan, mint egy simogatás
A mai magyar nyelvi humorA magyarok szinte sportot űznek abból, hogy mit lehet tenni a magyar nyelvvel.Ki indította el azt az "elmétlen" játékot, hogy mindent megfordítunk, s akkor igen érdekes új jelentések születnek?Szinte már lessük, hogy hogyan is lássuk a dolgok fonákját!Az egyik feljegyzés szerint Vadas Pál, de ő sem dolgozhatott "előképek", nyelvi hagyomány nélkül.
Össze ne tévessze! a boka táját a toka bájával, a borztanyát a torz banyával, a csárda zaját a zárda csajával, a száradt füzet a fáradt szűzzel, a fartőt a tar fővel, a harcsa máját a Marcsa hájával, a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával, a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal, a foltos bölényt a boltos-fölénnyel, a hős ember nevét a nős ember hevével, a réti pipacsot a péti ripaccsal...Ezek bizony egyfajta keresztszerkezetek (kiazmusok), látjuk, hogy vannak köztük mesteri kettős,de hármas cserék is. És szinte "dőlnek" az újabb példák, most már a "Nem mindegy..." kezdettel és perszeegyre vaskosabb tartalommal (mert a "mai folklór" olykor a diszfemizmusával akar iróniát kelteni):
Nem mindegy... hogy egyöntetű vagy ön egy tetű, hogy vízibusz vagy buzi visz, hogy mögöttem vagy nem öttem mög, hogy rovarszervet ivartalanítani vagy ivarszervet rovartalanítani, hogy mire fekszel: nedves kőre vagy kedves nőre, hogy helyet cserélni vagy csehet herélni, hogy véres párbaj vagy páros vérbaj, hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz.
Még két "mesteri" példa, egy irodalmi és egy népi:
Nem mindegy, hogy Gödön van szobrod, vagy Szobon van gödröd.
Megfigyelték-e már azt, hogy ezeknek a "cseréknek" az alapja az összetett szavakban rejlik?Bizonyos szavakat ugyanis lehet így is, úgy is társítani. S akkor állhatnak elő olyan felcserélhető,vagy egyáltalán felcserélhető párok a következő képlettel: ab = ba.
Az összetett szavak nemcsak megfordíthatók, hanem további összetételek alapjai is lehetnek.Ekkor keletkezhetnek egészen sajátos összetételek, amelyekben az első összetett szó utótagjaegyszersmind a következő összetett szó előtagja, a következő képlet szerint: ab + bc = abc.
A vicctechnika is előszeretettel megfordít szerkezeteket:
- Te, ha én kávét iszom, nem tudok elaludni! - Nálam ez pont fordítva van! - Hogyhogy? - Ha alszom, nem tudok kávét inni!
- Mi a különbség a kés és a vonat között? - A vonat tud késni, de a kés nem tud vonatni.
Mielőtt beletörne a nyelvünk, lássunk néhány nyelvtörőt az igen gazdag termésből!Kevesebb is volt a beszédhibás (legalábbis a logopédusok szerint), amikor ilyenekkel tornáztatták a gyerekeket:
Láttam szőrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsöggörcsök. Meggymag. Szelíd meggymag vagy, vagy vad meggymag vagy?Piros csíkos cinkcsészében cukros csirkecomb.Agostyánban agg atyák a gatyáikat aggatják!A Moszkvics-slusszkulcs luxusszükséglet.
A képiség és költőiség összekapcsolásából fakad a Ki hogyan hal meg? sorozat.
A kertész a paradicsomba jut. A hajóskapitány révbe ér. A suszter feldobja a bakancsát. A házmester beadja a kulcsot. Az aratót lekaszálja a halál.
A nyelvtani formáknál maradva egészen egyedi magyar nyelvi lehetőség a szavak,nevek "ragozása" - ismét egy le nem írt, nem elemzett magyar nyelvi "lehetőség"! Rendkívüli lelemény a kiinduló példánk, amely személyes névmásokkal "kezdődő" igéket tartalmaz - a humort egyébként a szerkezet szokatlan és szabálytalan széttagolása okozza.
Én ekelek, Te keregsz, Ő gyeleg Mi nistrálunk, Ti vornyáztok, Ők lendeznek
Vagy egy még bonyolultabb ragozós mondóka, amelynek lényege, hogy egy kiinduló szerkezethez "paradigmát" (ragozási sort) talál ki alkotója:
Én sike te fuszos, Ő sike mi fuszos, Misike tífuszos.
Másfajta paradigma is megél szóvicc formájában: a melléknévfokozás.
- Ön inka? - Igen, és ön? - Én még inkább.
Természetesen véletlen, ami most következik, de aki meg/kitalálta(sok-sok játék és persze nyelvhelyességi hiba képzelhető el a magyar grammatikalegmozgékonyabb kategóriájával, az igekötővel is), egészen különleges agyú ember lehetett.A leghosszabb magyar mondat, amely visszafelé is ugyanaz:
Kis erek mentén, láp, sík ölén, oda van a bánya rabja, jaj Baranyában a vadon élő Kis Pálnét nem keresik.
Erre az előmintára alkotta meg elmés magyar ezt a versezetet: Az utcán hideg szél söpör, zsebemben egy marék töpör- tyű, de hideg van!
A széttagolás vicc formájában:- Miért találják Palikát az erdőben? - Mert Pál ma fa!
- Mi az, fémből van és utazik? - Vas utas.
Illetve a szabályok alapján történő, de mégis szokatlan (helytelen) szóalkotásmód:
- Mi az aperitif ellentéte? - Az utó-pia.
Hogy a magyar vicc egyedülálló, minden magyar tudja. Elsősorban csak a magyar, mert a szóvicc, a nyelvi vicc nem fordítható le. A vicc továbbra is a társadalmi-politikai dolgokra leggyorsabban reagáló műfaj: energiaital, pitbull, web aligha szerepelt néhány évtizeddel ezelőtt a folklórban.
- Milyen a falusi energiaital? - Kutbul.
- Milyen a falusi harci kutya? - Ólbul!
- Mit énekelnek a molyok a szekrényben? - Edda blúzt!
- Miről lehet felismerni a számítógépes (internetes) kalózokat? - Webhely van az arcukon.
A szóviccek egészen egyedi formája a szóvegyüléses alakokat létrehozó vicc. - Mi lesz a mackó és a narancs keresztezéséből? - Pandarin.
- Mi lesz a paripa és a grépfrút keresztezéséből? - Lócitrom.
- Mi lesz a tehén és a macska keresztezéséből? - Mú-mia. Ebben az írásban kicsit nyelvtanoztam. A viccek is tudnak a nyelvtanról, a nyelvtantanításról is:
Az iskolában megkérdezi a tanár, hogy ki mit kapott karácsonyra. - Pistike, te mit kaptál? - Hátitáskát! - Fiam! Háttal nem kezdünk mondatot!
"Megjegyezném, hogy az angol vers szinte teljes egészében csak főnevek szerepelnek és nagyjából csak a rendhagyó többesszámokra illetve hangzásbeli hasonlóságokra alapul a vers.
Ezzel szemben Bencze Imre verse a teljesen azonos szavak teljesen különböző jelentésére, az igék számban és időben történő ragozására is kitér – sőt még a mögöttes értelmekre is (lásd a nemes nemtelen). Bár angolból nem vagyok túl jó, de azért ezek alapján persze az angol vers is “jópofa”, de nevezzük elfogultságnak, szerintem nem egy kategória."
We’ll begin with box, and the plural is boxes, But the plural of ox should be oxen, not oxes. Then one fowl is goose, but two are called geese, Yet the plural of moose should never be meese. You may find a lone mouse or a whole lot of mice, But the plural of house is houses, not hice. If the plural of man is always called men, Why shouldn’t the plural of pan be pen? The cow in the plural may be cows or kine, But the plural of vow is vows, not vine. And I speak of a foot, and you show me your feet, But I give a boot… would a pair be beet? If one is a tooth, and a whole set is teeth, Why shouldn’t the plural of booth be beeth? If the singular is this, and the plural is these, Why shouldn’t the plural of kiss be kese? Then one may be that, and three be those, Yet the plural of hat would never be hose. We speak of a brother, and also of brethren, But though we say mother, we never say methren. The masculine pronouns are he, his and him, But imagine the feminine she, shis, and shim. So our English, I think you will agree, Is the trickiest language you ever did see.
I take it you already know of tough, and bough and cough and dough? Others may stumble, but not you on hiccough, through, slough and though. Well done! And now you wish, perhaps To learn of less familiar traps? Beware of heard, a dreadful word That looks like beard and sounds like bird. And dead; it’s said like bed, not bead! For goodness sake, don’t call it deed! Watch out for meat and great and threat, (They rhyme with suite and straight and debt) A moth is not a moth in mother, Nor both in bother, broth in brother. And here is not a match for there, Nor dear and fear for bear and pear, And then there’s dose and rose and lose – Just look them up – and goose and choose, And cork and work and card and ward And font and front and word and sword. And do and go, then thwart and cart. Come, come, I’ve hardly made a start. A dreadful language: Why, man alive, I’d learned to talk when I was five. And yet to write it, the more I tried, I hadn’t learned it at fifty-five.
Akoljáték: páros pásztorjáték. A gyepszínkét méllyedés készül. Kinyitott bicskájukat a játékosok magasba dobták úgy, hogy az a saját gödrükbe essen. Ha nyelével ért az “akolba” tizet, ha hegyével ötvenet, ha oldalával egyet jelentett. Többszöri ismétlés után, akinek nagyobb száma lett az lett a nyertes. Avesztesnek szaladnia kellett s, ha a másik botjával eltalálta, a játékot ő kezdhette. Ábellálódik: ráérő idejében nézelődik, bámészkodik. Árvagané: a legelőn a jószág álltal elhullajtott száraz gané, amivel télen tüzifa híján tüzeltek. Bagófüles csizma: azt a csizmát nevezték így , amelyiknek a szárán elől bagófülhöz hasonlólekanyarítás van. Ilynek voltak a régi magyar csizmák. Bazsalgat: kémlelget, leskelődik. Becskérez: becsülget, az értékét akarta megtudni valaminek. Belekandít: bekémlel, beletekint. Beleragaszt: megfogja a kutya, a pásztorok kutyájukat jellemezték így amikor elkapott valakit vagy valamit. Bercel: erdős hely. Bevastagodik: jóllakik a jószág. Bitófa: a pásztorcserény vagy csárda elé leásott kb 3 m magas szegletes oszlop, ehhez kötötté a vendégpásztorok a lovaikat. Boroskobak: lopótökszerű, de keményebb bortartóedény. Budártűz: szőlőzsendülés idején a szőlőpásztorok által gyújtott tűz. Bufándli vagy pufándli: a nők derekára kapcsolt korpával bélelt, kemény vászon, hogy “derékban vállas legyen” a viselője. Buszma: szótlan, kevésbeszédű. Cakompak: juhászok felszerelése, tárgyai. Cenzár: alkusz. Céh: betyáremberek szövetségének tréfás elnevezése. Címerfa: pásztorcserény elé állított hosszú, egyenes gömbfa, alátett cöveklépcsőkkel. Erre másztak fel a pásztorok, hogy messze láthassanak róla, tetejébe nyúlvessző-bokrétát vagy árvalányhajat tűztek. Csaszmat: az ökrész béres tréfás neve, mert az ökörszekér mellett lépkedve csizmáját egymáshoz “cseszi, csaszmatolja”. Csásszem: bal szem. Csáva: krumplival vagy korpával föleresztett híg, főtt sertés eledel. Cselefendi: mások beszédébe beleszóló, belekotnyeleskedő. Csobolyó: 5-10 literes víztároló edény. Csollák: kancsal. Csomoros: bütykös jegenyefa. Csülökre áll: támadásra készen. Daku vagy dakuködmön: rövid, szőrös bőrből készült téli felöltő. Degeszködik: a pipában a füst..ha rágyújtanak a pipa füst a kupakot nyomja fölfelé. Dögrovás: az a rovás pálca, amire az elhullott állatokat vésték. Dudaszájú ing: kissé bőujjú ing, az ujja nem gombolódik. Dudva: takarmányhulladék. Dücski: fejőjuhász tréfásan, ugyanis fejés közben dücsköli a birka tőgyét. Egykerék suba: 10-16 db ürüből készült suba, amit ha leterítenek a földre egész kőrt formál. Egykutyás: kisvagyonú. Elárnyékol: elcseni a birkát, ha az a barmok árnyékába húzódik. Elfüstöl: elmenekül. Elhullároz: kissebb csoportokban lassan legelni indul a nyáj. Eloltja a gyertyáját: megöli, agyonveri. Elrivogat: elijesztget. Elsusol: huncutul eldug valamit. Esztrenga: léckerítéssel körülvett terület a tanya közelében, fejés idején ide rekesztették el a fejős birkát. Farkassötétje: az estjanal utáni első félóra, amikor borús időben a legsötétebb van. Felbokráncsol: a bográcsba darabolja a húst. Felmelegszik: bort iszik. Felolvassa: megszámlálja. Feldúsul a nap: felkel a nap. Felsuvad a nap: a napfelkelte utáni idő amikor már majnem fahegybe ér. Félcsipejű paraszt: kisvagyonú. Félfölöstökömön az idő: mikor már kezdődik, de még nem érkezim el a früstök ideje. Félre áll: betyár lesz. Fényesebbszemű: szemfüles. Férjhez ad: túlad a lopott lovon. Fordított táska: bográcsban zsírosan főzött köleskása, ami ha megfőtt a bográcsban megfordíthatják. Fölkezel: elszegődik. Fúróval ültetett bajuszú: ritkabajuszú. Gaga: akadozva beszélő. Gamós: juhászbot másik neve. Gatyásfinánc: útonálló, betyárkodó ember. Gazat vet a történetekre: hallgat róla. Göböly: felhízlalndó szarvasmarha. Hajlottidejű: öreg. Hancsikol: mezsgyét készít. Hasít: dalol. Hátamögé teríti a szűrt: bujdosóvá vagy betyárrá válík. Horgos: kampós juhászbot, somfából. Hosszúkezű: lopós. Huja: ebédre hívogató eszköz. Kézszár hosszú rúd végére kötött szalmacsóva, a főző egy dombra szúrta le, hogy messziről láthassák kész az ebéd. Járás: legelőterület. Kabak: bor vagy só tartásra alkalmas erre a célra termesztett tök. Kacafántos idő: esőre hajló idő. Kakukferkó: szótlan. Kappanbőr: suba tréfásan. Karcagi lejtőst jár: akit vallatáskor ütlegelnek. Katonafolt vagy pócalék: a nadrág mindkét szárán térdnél, oldalt kívülről elhelyezett betét, amitől a láb egyenesnek látszott. Kehfurt-leves: köménymagos leves. Keresztnyűgbe kerül: aki másik emberrel haragba kerül. Keszőce: régi étel, szilvalekvárba kevert, darabolt zöldpaprika. Kiböggyent: elszólja magát, elárul valamit ha nem is akarja. Kihúzós: fösvény. Kikapja a nyargalót: elverik. Kismandli: mellény. Kiszínel: kiválogatja a jószág javát. Komendál: ajánl. Komiszjószág: pásztorok által titkon őrzött jószág. Kopolya: kisebb hirtelen mély víz. Ködmenes nyár: hűvös nyár. Krampog: károg. Labahajas: akinek a haja vállig ér. Lajbi: mellény. Lóra ül: betyárrá lesz. Magagyüttjános: idegenből szakadt, egyedülálló. Mazurrá lesz: elszegényedik. Megabrakol: elver. Meghasogat: tövéről hegyre megtárgyal valamit. Megkapkodtat: kutyával megmarat valakit. Menyecskeszemű csillag: fényes csillag. Mustrafalka: kiselejtezett juhok. Nagydóka: vastag télikabát. Nyargaló: az üldözőnek járó hajtópénz. Nyenyere: tekerőmuzsika. Nyomorútt: a kenyér, ha rosszul munkálják ki a lisztet. Ördögbocskor: eleje-hátulja egyforma bocskor, ha ilyet húzott a lábára valaki nem lehetett tudni jön-e vagy megy-e. Öregeste: a besötétedés utáni idő. Patalléroz: lovagol Pipiske: búbos pacsirta Poszogó: a juhász tréfás neve Pörnyevágó: a kisbojtár tréfás neve. Pötyke: díszes, cifra. Prófuc: börtönálló tiszt. Pupák: szótlan. Remonda: honvédség által vásárolt ló. Rivogat: elijeszt. Rovás: jószágszámot és a béllyegjegyet mutató pálca. Seprőtollbajuszú: nagy bajuszú. Sihenc: fiatal legény. Sósgurgulya: a Só elhelyezésére szolgáló fából faragott kerek fadoboz. Sullogó: a puszták detektívje, a pásztorok a tolvajok és a vármegye embereinek is kémkedett. Suprikált vagy szávonyás: az ingujj vagy gatyaszár aljából kilógó fonalból több szálat kihúznak és abból lyukacsokat hímeznek. Sügely: bozótos. Szájbér: legeltetési díj. Szájra-markos: igen beszédes. Szelek jelzői: anvárról fúj=keletről fúj, ártalams szél, barátságtalan szél, bogdány=neki-neki lóduló, dudáló szél, dudóló szél, fütyülő szél, garabonciás szél, kínlódo szél, kölletlen szél, lehölő szél, nyavajgó szél, pipafüstöt félresodró szél, szélzsák, vágtató szél, zamandas vagy zivataros szél. Szemmeltartásban van: a leány vagy legény akik megtetszenek egymásnak. Szóbeli ember: akit hírba hoznak. Szörködzik: valahova odatelepszik. Tahó: pápista. Tanyahasú: kövér Terő: teher. Tokos: osztrák katona. Totya: széles fenekű cserépedény. Tőkés-atyafiasság: rokonságegyüttese gyerekekkel együtt. Vadlúdhátú: kissé hajlított hátú. Vesés: erős széles férfi vagy nő. Végigüres: igen vékony férfi vagy nő. Zakatol: békétlenkedik, perlekedik. Zivatarpaprikás: gombapaprikás. Zsindölszöghajú: durva, fölfelé álló hajú.
Biztos vagyok benne, hogy ha jól belegondolunk, akkor sem jönne rá minden magyar, hogy a nyelv, amit beszél, amin gondolkodik, amin álmodik, ennyire csodálatosan összetett, mégis egyszerű, de kifejező nyelv, és ezzel kiemelkedik a többi közül. Szeretném, ha ezzel a tudattal élne minden magyar, és büszke lenne arra, hogy azt a nyelvet beszéli, ami a mai napig gondolkodóba ejti a világ nyelvészeit. Egy kincs darabjait ejtjük ki a szánkon minden szavunkkal.
Tömérdek ilyen szó van "abban" a szótárban, pld.: pap, hu(ú)s, ha(á)z, ana, desana, kallu,igi, mar, dag, karas(u), paluta, se,tar, has,haza, rug(gu), igisag....lehet gondolkodni.
