Bolond az én szívem (ez is átirat, de itt is Kati emelt a színvonalon az énekhangjával)
Hamvas arcú kisgyerek
Jaj de hideg van (szintén átirat)
Most kéne abbahagyni
Van 10-12 olyan dala, ami nekem családi örökség is, ne zámbózzák ezeket össze.
Ami Tóth Andit illeti, egyedül a Berkes Olivér duettjét szerettem (Seven Seas), de azt meg szakértő Pierrot alázta porig a Dalban. Olyan klassz lenne, ha a zenei sznobok tudnának referenciákat is mutatni, hogy mit "illik" hallgatnia egy késsel villával enni tudó embernek. Pierrot finoman se a minőséget pontozta a Dalban.
Nekem csak az jutott eszembe, hogy a 4 tagú zsüriből Majkától ismerek két számot, abból is az első tizenkét, a második hétéves. A Gáspártól egy számot, a Kikötőket, az 17 éves. Anditól csak arra az egy klippre emlékszem, amit az Hiroval, az AK26 egyik tagjával a Kozma utcai börtönben forgattak. Valkusz nekem a fekete lyuk.
Amiből az a tanúlság, hogy nagymamakorúként én ennyit ismerek a mai kor slágereiből, a gyerekem korabeli Shu pedig ennyi sokat a az ötven év előttiekből, egyetlen énekestől. Most van én vagyok maradi, vagy ma nehéz olyan ismertséget elérni, mint az digitalis információs forradalom előtt lehetett. Vagy is, is.
A történetről és Andi posztjáról nekem Bella István verse jutott eszembe. Nagyon szeretem ezt a verset, semmit se vesztett az időszerűségéből, amióta 1988-ban először olvastam a Népszabadság irodalmi rovatában.
Az elkövető már büntethető, a "halállista" és az aljas indokból elkövetett emberölési kírsérlet miatt minimum 10 év kinéz neki. Lesz tehát idő "foglalkozni vele".
Kovács Kati témához: meghallgattam azokat a számokat, amiket itt emlegettetek, és én pl. egyáltalán nem is hallottam (pl. Indián nyár). Simán lehetne az X-ben többet szerepeltetni a fiatalok számára ismeretlen, régebbi dalokat. (Mint legutóbb Nagy Regina Martinán keresztül Szécsi Pállal is próbálkoztak.)
Más téma: Tóth Andinak nem tudom mennyire volt régebben szokása kommentálni a napi híreket... mindenestre most, hogy rá hárul az extra figyelem, egyből szót emelt egy ügyért:
Érdekes, hogy mielőtt olvastam volna a cikket, nekem is az volt a gondolatom (a legelső gondolatom), hogy az elkövető gyerek biztos, hogy bántalmazott (és valóban). Viszont Andi nyilatkozata mégis felemás érzelmeket kelt.
Egyrészt egyetértek azzal, hogy a bullyingra kellene már valami megoldást találni.
Másrészt mégiscsak megkéseltek (hátbaszúrtak ráadásul!) egy másik gyereket, és sokkal több részvétet kellene szerintem adni neki is, mint amit Andi leközölt nyilatkozatából kitűnik:
"Ami persze nem jogosít fel arra, hogy valaki ilyet tegyen, abszolút nem erről van szó. Viszont ha egy kicsivel több figyelmet fordítanának az emberek ezekre az »apróságokra«, hogy bullying, akkor talán elkerülhetnénk az ilyen végeket” – mondta az énekesnő."
Nem tudom, hogy honnan tudna ő bármivel is többet, mint más (pl. hogy a leszúrt gyerek pontosan mennyire volt komisz stb.), mindenestre így látatlanban eléggé áldozathibáztatónak tűnik kizárólag az elkövető indítékával foglalkozni...
Szerintem semmivel kevésbé nem bátor dolog olasz dalokra vagy mindenre, ami dallamos líra azt mondani, hogy tucat, nyálas, lakodalmas, Zámbó, mint az LGT-re azt mondani, hogy nem képvisel olyan zenei értéket, mint ezek.
És igen, miért is? Az olasz zenei kultúra sokkal inkább belső (főleg nápolyi) gyökerű, évszázadokra néz vissza, míg a beatzene amerikai gyökérzetű, és sokszor ment ezeknek a hazai lekövetése.
Szóval nem, engedtessék meg, hogy felszisszenjek azon, hogy egy Indián nyár típusú KK dalt a Bukott diák szintjére húzzunk le.
Főleg, mert szerintem Aczél pont magasról tett a könnyűzenére, ő "magasabb" művészettel foglalkozott, irodalommal, színházzal, komolyzenével, képzőművészettel, ilyesmivel.
Más kulturális szint volt az akkor. (Azóta az "új" könnyűzene sokkal inkább meghatározóbb része lett az általános, akár "magasabb" kulturának.)
A "beatzenére" csak azért figyelhetett oda valamennyire, mert "odafent" féltek, nehogy ez a zene túlságosan megmozgassa a fiatalságot, és azután esetleg azok összegyűlve arra is rákérdezzenek, hogy miben is élnek ők jelenleg (akkor).
"Ok, de ez mintha pont tőled indult volna... mármint KK életműve kapcsán."
.
Azt említettem meg vele kapcsolatban, hogy a tehetségének egy részét eldobható popdalokra pazarolta el, amit sajnálatosnak tartok, mire te belekérdeztél, erre írtam, hogy sok tucatsláger van az életművében.
A sláger nyilván attól sláger, hogy sokaknak tetszik, és biztosan jelent is nekik valamit, különben nen hallgatnák ezeket. A lakodalmas zenét is sokan kedvelik.
A tucatsláger nyilván nem értéktelen, az eldobható popdal már közelebb áll ehhez, és én valóban tartom annyira a zenei ízlésemet (gyerekkoromban sok komolyzenét is hallgattunk otthon lemezjátszóról, és évekig volt operabérletem hétvégi matiné előadásokra az Erkelbe és az Operába), hogy ezt így leírtam, annál is inkább, mert nem én mondtam azt először a történelemben Kovács Katiról, hogy a tehetségét nem használta ki teljesen. És mivel az évek alatt kaptam megerősítést a véleményemhez, elég bátor voltam ezt itt leírni.
Az LGT-vel kapcsolatos váleményedet meg nem csak azért éreztem kissé túl bátornak, mert én erről másként vélekedek, hanem főleg azért, mert nálam zeneértőbbek közül is sokan voltak/vannak ezzel így.
Nyilván egyéni ízlés kérdése is, hogy kinek mi számít már "nyálasnak", mondjuk, és mi nem, de az LGT-ről például én senkitől sem halottam még olyat, hogy "nyálas" vagy giccses zenét tolt volna.
.
Hogy tőlem indult...
Na igen.
Én eredetileg ezt írtam Kovács Katiról:
.
"Hát, pont Kovács Katival kapcsolatban nekem mindig az volt az érzésem, hogy gyakorlatban a legjobb zenészekkel "együtt tud menni", mert nagyon érzi a zenét, a ritmust, mindent... De amúgy, egyebekben, és akár a zenében is, ha elméletről van szó, nem ő a legélesebb kés a fiókban. Ösztönös tehetség, és nagy tapasztalata van, de nem egy IQ bajnok...
...
De ő legalább néha talált szerzőket, akikkel rendes dalokat és albumokat is összehoztak... a sok közönségízlésnek alámenő cucca mellett."
.
Hát ja, a nyilatkozataiban időnként olyanokat mondott (teljes összeesküvés-elméleteket gyártott a karrierjével kapcslatban), hogy hallgatva azt mondtam, inkább énekeljen.
És igen, szerintem sokszor énekelt olyan dalokat, amelyekkel kiszolgálta a közönség Zámbó Jimmyre is igen fogékony részét, a nagyobb siker érdekébe.
Örök dilemma ez, hogy a közönséget kiszolgálni kell, vagy kicsit a közönsége átlaga fölé kell-e inkább célozni... Egyes előadóknál is, meg tévécsatornáknál is. Bár utóbbiak esetében a piacgazdaságban már ez náluk nem jelenik meg dilemmaként.
Ami abból is látszik, hogy az első X-Faktortól hová jutott például az RTL ezzel a műsorral. Vagy a TV2 szintén, az első három Megasztár után merre ment el azzal a műsorral.
Én valójában kissé dühös vagy mérges, vagy bosszús ? vagyok Kovács Katira, amiért a tehetségével nem úgy élt, ahogyan azt megtehette volna, ennyi.
.
Ezt meg te szúrtad közbe, hogy a dolog ne jusson nyugvópontra:
.
"Csak kíváncsiságból... mik voltak Kovács Kati eldobható és maradós dalai?"
.
Hát így van ez, a dolgok tovább hullámoznak, ha hullámoztatják. :)
Nem csak Aczél idejében ment ez így, később is voltak hasonlók, külföldi zenére magyar szöveg, ilyen volt pl. a Soho Party Álom c. dala, vagy Orsi Hét másodperce...
Vámosi-Záray párost nem kedveltem, igaz alig hallgattam őket. Tény viszont: nagyon összeillett a hangjuk, János bársonyos hangja alá remekül "tette oda" Márta a búgó, de mégis kicsit érdes hngját (nem tudom jobban megfogalmazni).
Nekem tetszett pl., amikor Aradszky "magyarított" slágereket adott elő, bele tudta tenni magát és hozzáadta saját sármját, emiatt is kedvelhették. Kovács Katit én emberileg mindig tiszteltem, de előadóként nem kedveltem, a "filmszínészi pályafutásától" meg a hideg kis kilelt.
Egy dolog azt mondani, hogy ez vagy az nekem jobban tetszik, vagy hogy ez vagy az közelebb áll az ízlésemhez, és egy egészen más dolog vindikálnni magunknak a joigot, hogy eldönthessük, hogy mi képvisel igazi értéket, és mi nem.
Utóbbihoz igen nagy hozzáértés, és igen nagy önbizalom kell. És még akkor sem biztos, hogy igaz lesz az értékítélet.
Nyilván, amikor itt olyanokat írunk le, hogy ez rossz, az meg jó, mindig arra gondolunk, hogy szerintünk, a mi ízlésünk szerint, stb.
Igen, addig jók voltak, ameddig az eredetit nem hallottad, és rögtön kiütközött az egy aczélgyörgynyi különbség mondjuk a Besame mucho és a Vámosi-Záray féle Szeretlek én között. Ez csak egy példa a sok közül. Kovács Kati annyiból volt jobb, hogy egy vitális énektechnikát bele tudott vinni a magyar változatokba.
Akkoriban divat volt külföldi, főleg olasz dalokat "magyarosítani", a nevesebb előadók közül sokan éltek is a lehetőséggel, még a zenekarok is. Szerintem senkit nem zavart, mert a remek dallamok mellett értették a szöveget és ez volt a lényeg! Én is szerettem hallgatni azokat a dalokat!
Azért ne degradáljuk le az olasz dalokat Zámbó szintjére, azok eredetiben jóval komolyabb zenei értéket képviselnek, mint az itthon érthetetlenült túlsztárolt LGT. Az megint más kérdés, hogy mennyire volt gáz az Aczéli kultúrpolitika, amikor kimentek San Remoba meg az Eurovízióra, és ellopták az ottani slágereket.
Nekem pl. az egyik kedvencem Kovács Katitól a Mit remélsz, szomorú volt megtudni, hogy az is egy lopás volt. Amúgy az ilyeneket is szeretem, munt a Találkozás egy régi szerelemmel vagy az úgy szeretném meghálálni, ha ez Zámbó szint, akkor vállalom.
Voltak tucatslágerei például olasz slágerekből, amiknek a szövegeit részben maga fordíthatta/írhatta,
De pl. az LGT-vel egész jó számokat csináltak, az "Eső és én" Szabó Gáborral például kifejezetten jó lett, ott látszik, hogy Kovács Kati tudott volna mást is, nem csak a Zámbó Jimmy közönségének énekelni... Ha arra hajtott volna.
Nem akarom elvenni a kérdezett kenyerét, de annyit szeretnék elmondani, hogy az ő hanganyagával és tehetségével az olyan hagyományos táncdalok is hogy hihetetlenül jó zenék voltak, mint a Nem leszek a játékszered,vagy Az add már uram az esőt. Számomra az LGT-vel való együttműködése volt a legemlékezetesebb, aminek emléke a magyar jazz-rock egyik legesjobb felvétele. Az eső és én, Szabó Gáborral és egyik legkedvesebb zenészemmel, Pege Aladárral.
Amúgy én Tóth Andit is sajnálom, Szandit is, mert a Sztárban sztárban mindketten megmutatták, milyen tehetség van bennük, de egyikük se arra használja, amire használhatná... gyakorlatilag eldobható pop-ra tékozolják, ahogy zömében Kovács Kati is anno... De ő legalább néha talált szerzőket, akikkel rendes dalokat és albumokat is összehoztak... a sok közönségízlésnek alámenő cucca mellett.
Ha Tóth Andi és Szandi csak feldolgozásokat csinálna (minőségi anyagból), már jobban járnánk, mert megvan mennük a tehetség, csak ők is mire használják...?
(Szandi kicsit olyan, mint Melissa McCarthy, aki a Gilmore Girls-ben szuper volt, aztán ma már szinte kizárólag a férje filmjeiben játszik, és csak gyártják az értékelhetetlen cuccokat, és nem értem, hogy nem látja, hogy nem igazán jó az, amit csinál.)
