A germán törzsek kialakulásával kezdve, a bronzkortól a római korig. Utána a római kor következik, kimberek és teutonok, Ariovistus, Arminius és a többiek. Azután a népvándorláskor idejének történései. Lezárva a szászok keresztény hitre térítésével Nagy Károly császár idején.
Kár hogy nem volt egy német néprajzos, aki a 18.század végén összegyűjtötte volna Budapest környéki német települések meséit, most mondhatnánk hogy milyen érdekes ez a Ikladon vagy Vörösváron gyűjtött mese :)
A mai németek vagy 5-6 nagy kora középkori germán népből (frízek, szászok, thüringek, frankok, alemannok, bajorok + a keletnémet tartományokban germanizált elbai szlávok)) olvadtak össze, de még nem volt idejük tökéletesen összeolvadni, ezért bizonyos regionális különbségek máig eléggé fennmaradtak.
Az osztrákokról és a svájci németekről nem is beszélve, az megint külön tészta...
Még az is feltételezhető, hogy a Baden-Württembergől és az osztrák hegyvidéki tartományokból érkező telepesek részben más meséket hozhattak magukkal.
Az Alpesek vidéke, Ausztia és Svájc német nyelvű területei a német nyelvterületnek eléggé speciális régióit képezik, ami a népi hagyományokat és a folklórt illeti.
Bár mondjuk azt is mondták német ismerőseim, hogy Felső-Bajorország ebből a szempontból Ausztriával rokon.
Alsószász ismerőseim azt is mondták, hogy az ő szemükben egy felsőbajor az már-már majdnem osztráknak számít. :-)
Én értettem a kérdést, de tegnap nem volt időm ezzel foglalkozni. :-)
A válaszom:
Biztosat nem tudok mondani, de szerintem vélhetően igen.
Az ipari forradalom előtt a német mese- és mondavilág nagyon gazdag volt (akárcsak a magyar).
Gondolj csak a Grimm-testvérek mesegyűjtésére.
De ott vannak a mondák is.
Wilhelm Grimmnek van egy könyve, ami magyarul Német mondák címmel jelent meg.
Egy igen vaskos kötetben.
És ebben még a Rajna-vidékről származó mondák nincsenek is benne, mert azokat kb. Grimmel egyidőben egy másik kutató gyűjtötte és az udvarias, előzékeny Grimm megígérte neki, hogy ő akkor a Rajna-vidéken nem gyűjt.
Persze, csak ahányan vagyunk annyi helyről és annyi időben költöztek az ősök az "uj hazába", nálad a 18. században Baden-Würtenbergből, nálam meg a 15. században Constaninopolisból. Ezután a "mi őseinkról" beszélni?
Északon és a középső részeken Holda, Holla, Holle, Hulde stb., a délnémeteknél és az osztrákoknál Perchta, Berchta vagy Berta (későbbi mesékben a Vad Berta vagy Vas Berta):
egy régen elhomályosult, népmesei alakká változott női mitológiai figura, talán aféle ősi germán termékenységistennő. Vesd össze a közismert Holle anyó témájú német népmese-változatokkal.
Ebben a blogbejegyzésben egészen érdekes dolgok olvashatók róla:
szerintem meg a régebben ott élő langobárdok közül egy rész ott maradt amikor a többiek Itáliába távoztak és az ő írásuk volt
persze a hülyék egyből megtalálták a cikket és magyar rovásírás lett belőle
A felfedezés által az ógermán rúna a legrégibb, régészetileg is dokumentált írott emlék a szláv népek lakta területen.
Cseh régészek a dél-morvaországi Breclav városhoz közeli Lány településen végzett ásatások folyamán az úgynevezett prágai kerámia darabjai mellett olyan állati csontot találtak, amelybe az ógermán rúnaírás több jele volt bevésve – közölte csütörtökön a brünni Masaryk Egyetem. A rendkívül értékes régészeti leletről a Journal of Archaelogical című európai tudományos folyóirat legfrissebb számában adnak részletes tájékoztatást. Az ásatásokon talált prágai kerámia egyértelműen arra utal, hogy szláv településről van szó – írja a brünni egyetem.
A német Jürgen Udolph professzor hidronómiai és toponómiai kutatásai alapján az eddiginél délebbre, Niedersachsen, Sachsen-Anhalt és Thüringen területére helyezi a germán őshazát, az Urheimatot:
