Baráti Kristóf még öt alkalommal lép fel ebben az évben:
két-két alkalommal Bartók 2. hegedűversenyével (Bukarest, Oslo) és az 1. (D-dúr) Paganini-versennyel (Bern) külföldön, végül Budapesten Mozart A-dúr hegedűversenyével egy jótékonysági gálán, a Pesti Vigadóban.
.
A legközelebbi a bukaresti lesz, ahonnan a Bartók-művet meg is hallgathatjuk majd november 23-án d.u. 5-órától a Világméretű koncertteremben. Talán csak arra kell figyelni, hogy ott 1 órával előbb járnak, tehát a hazai időszámítás szerint 4-kor kezdődik az előadás!
November 16-án egy Prokofjev-művekből álló új album kerül piacra, a Gergiev által dirigált Mária Színház Zenekarával és kitűnő szólistákkal, köztük Baráti Kristóffal. Közreműködik a társulat kórusa is...
Az óriási anyag a legmodernebb adathordozókon található, amihez sajnos megfelelő lejátszó is szükséges, mint például EZ, de hagyományos DVD-ken is kiadták. A zenék mellett 90 perces életkép is látható a 2016-ban 125 éve született Prokofjevről.
.
A felvételen mindkét Prokofjev-hegedűverseny is elhangzik, Baráti Kristóffal a g-moll, amelyet 2016. április 23-án adtak elő Szentpéterváron. Az I. hegedűversenyben Kavakos a szólista.
Baráti és Gergiev zenei együttműködése során már mindkét hegedűverseny elhangzott, pl. u.abban az évben a londoni Cadogan Teremben (09. 26. és 27.), majd a g-moll Sanghajban a Nagyszínházban október 21-én. Utóbbit itthon én először 2014. 03.10-én hallottam Kristóffal, amikor Ion Marin dirigálta a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát, míg korábban (2012.04.28.) a D-dúrt a Concerto Budapesttel játszotta, éppen első alkalommal, de nagyon meggyőzően.
.
Az album Gergiev második ilyen audiovizuális vállalkozása; előtte Sosztakovics volt a téma, amikor a 2013-2014. évben a párizsi Pleyel Teremben felvett élő koncertek anyagát adta ki a NAXOS 2015-ben, a zeneszerző halálának 40. évfordulója alkalmából.
Nagy élmény volt akkor és most is, csupán a harmadik ráadást nem adták le: az előtte idézett d-moll partita courante tételét (emlékeztetőül jóval korábbról).
Mint lejjebb említettem, október 25-én Northridge-ben szerepelt Baráti Kristóf, a Gergiev-vezette Mária(i) Zenekar USA-beli hosszabb turnéjának akkori fellépésén, egy Stravinszkij-műsor keretében.
Másnapi beszámolójában a szabadúszó zenei kritikus,Jim Farber először a nagyszerű zenekarról és vezetőjéről lelkendezik, majd a műsorszámok keletkezésének körülményeiről ír, megemlítve, hogy a virtuóz magyar volt a hegedűverseny szólistája. A Kristófról szóló rész a következő:
„Az est szólistája megmutatta, hogy miért tekinthető ő valóban a jövő egyik csillagának. A magyarországi legmagasabb kulturális kitüntetést, a Kossuth-díjat 2014-ben elnyerő Baráti tavaly nyáron mutatkozott be Los Angelesben a helyi filharmonikusokkal (LPO)... (Mozart A-dúr hegedűversenyében)...
Baráti maximálisan uralta a teljes darabot, a nyitó toccata első agresszív hangjaitól, a két ária és a záró capriccio változatos érzelmi világán keresztül. Ujjai gyakorlottan és hatásosan közvetítették a legigényesebb részeket is, időnként olyan gyorsan mozogva, hogy már homályosnak tűnt. A gyorsaságot a legatók gazdagságával állította szembe, és ebben teljes összhangban volt a zenekarral. A lelkes ünneplés után egy élénk ráadást hallottunk, Bach d-moll szólószonátájának Courante tételét.”
.
.
A Marinszkij Színház, Zenekar stb. nevét 1860 óta II. Sándor cár akkori felesége (Maria Alexandrovna) iránti tiszteletből kapta, így magyarul ez a Mária(i) Színház stb.
Az említett tavaly szeptemberi koncertről:
Los Angeles Times: "Barátit még nem nagyon ismerik Észak-Amerikában, pedig ez nagyon is szükséges. Ő egy komoly kinézetű fiatalember, aki póker-arccal és nem hatásvadászó mozgással játszik, aki azt tartja fontosnak, hogy a vonója útján közvetítse a teljes művet. Mindenfajta erőlködés nélkül nyújtott óriási romantikus hangzást Stradivariusával, nagyon magabiztos lírai elképzelése volt a lassú tételben, és kellően féktelenül játszott a híres "törökös" részletekben."
Baráti Kristóf az Egyesült Államokba, Kaliforniába repült, hogy a Gergiev-dirigálta Mária(i) Zenekarral kétszer is fellépjen a Stravinszkij-hegedűversennyel. Holnap. 20-án a Costa Mensa nevű kisvárosban szerepelnek (a Segerstrom házaspárról elnevezett koncertteremben, majd 25-én Northridge-ben egy egyetemi helyszínen, az alábbi képen látható Nazarian-házaspárról elnevezett teremben. Az első koncerten egy Debussy-művet és egy másik Stravinszkij-darabot is előad a zenekar (https://www.scfta.org/events/2018/mariinsky-orchestra). 25-én pedig csak Stravinszkijtől játszanak: https://www.thesoraya.org/calendar/details/mariinsky-orchestra.
.
A holnapi koncert előzetesében Peter Lefavreaz alábbiakat írta:
Az írást Kristóf képével illusztrálta, hiszen a címben is őt említi:
Baráti Kristóf egy óriási Stravinszkij-freskót elemez.
Lejjebb pedig Kristófot faggatja, annak bemutatása után.
.
Az írásban persze szó van a zenekarról is, vezetőjének számos tisztsége és feladata okozta leterheltségéről: "Valerij Gergiev talán a Föld legelfoglaltabb embere, aki üzemben van a napi két órai alváson túl "
.
Számomra a továbbiak az érdekesebbek az ismert érdemek említésén túl (díjak, bár a megnevezett két magyar mellett még nagyon sok zenész kapott Kossuth-díjat, többen többször is, de a komolyzenei előadóművészek között is több kitüntetett hegedűművész volt Baráti előtt: Zathureczky Ede kétszer, majd Kovács Dénes, Komlós Péter, Rolla János, Szenthelyi Miklós és Kelemen Barnabás)...
Tehát...
== Röviden: Baráti hírneve jól megalapozott, és ezáltal a hegedűsök világméretű piacának egyik vezető egyénisége lett.
Baráti és Gergiev gyakran lépnek fel együtt, és mivel korábban ezzel a művel is, életteli előadásra számítunk. Baráti ennek a versenyműnek a legjobb előadói közé tartozik, aki rajongással foglalja össze a darab bonyolult szerkezetét, valamint viszonylagos homályosságát.
„A nagy hegedűversenyek között a Stravinszkijé meglehetősen ismeretlen, és még más művei között sem a legkedveltebb, ami önmagában is kihívás!”
A mű egyik jellegzetessége az a három hangból álló lenyűgöző akkord, amellyel mindegyik tétel kezdődik. A zeneszerző szerint „ez a mű nyitja”.
„Stravinszkij zenei nyelvezetének igen erős visszatekintő érzete van, gyakran kapcsolódik klasszikus és barokk ötletekhez, és ez utóbbi biztosan kiérezhető a hegedűversenyéből. A négytételes darab összes tétele valóban egy meghatározott akkorddal kezdődik, amit a hallgató is észre tud venni, és némiképpen ez a mű mottója.
A tételek igen eltérő jellegűek. Az első kissé groteszk, bár humoros. A második inkább kamarazenei, a harmadik a többihez képest éneklő, az utolsóban pedig nagyon ritmikus záró hangulatot érzünk, benne egy virtuóz, erőteljes kódával.”
.
Ezekkel a stilisztikai követelményekkel mi a legnagyobb kihívás a darab előadásakor?
.
"Általában leginkább az, hogyan valósíthatók meg a ritmikai elképzelések a zenekarral és a karmesterrel közösen. Ezt a művet nem egy hegedűszólókból és zenekari anyagból álló darabnak tartom, inkább egy óriási kamarazenei alkotásnak, amelyben ötleteimet a zenekar tagjainak és a karmesternek az elképzeléseivel összehangoltan kell megvalósítani. Ez jelenti a kihívást, miáltal folyamatos tempót érhetünk el. Külön ez nem megy, technikailag nem könnyű úgy előadni.”
.
Habár Baráti korábban már előadta ezt a darabot Gergievvel, és másokkal is többször játszotta már, mégis nagyon jól fel kell készülnie, hogy a koncert megvalósuljon.
.
„Általában a lehető legmélyebben próbálom megérteni a darabot tartalmilag. Nem csupán előadástechnikailag, hanem a hallgatók felé való közvetítés érdekében, hogy ne csak én és zenésztársaim értsük, hanem a közönség is. Nem csak a saját szólamomat, hanem a teljes partitúrát elemzem, hogy megértsem a karmester különböző döntéseit, miért így vagy úgy döntött, és egyáltalán, mi volt döntésének az oka. Már az első próba során szeretném ötleteimmel a teljes zenét egy nagyobb festményként érzékeltetni.”
.
Ezt a „nagyobb festmény”-t a koncert előtt Brian Lauritzen fogja felvezetni.
.
.
S ha nincs előzetes Baráti fényképe nélkül, kell néhány rövid zenei illusztráció is Kristóftól Gergievvel.
Több mint két éve pedig a zuglóiakkal adta elő Kristóf ezt a darabot, de előtte még az I. Bartók-hegedűversenyt, utána pedig a Csajkovszkijt is eljátszotta! Nagy kihívás volt az is, emlékezetesen nagy sikerrel.
Október 13-án megvolt a lenti kiállítás záró eseménye, amiért érdemes volt 30 km-t utazni, de még mielőtt beszámolnék róla, bemásolom Baráti Kristóf beszélgetését Hollós Mátéval, amit a szeptember 22-i Bach-szólóest műsorfüzetében olvashatott a közönség. (Ahol lehetett, rövidítettem, máshol kiegészítettem.)
.
"Úgy játszom, mintha az egészet akkor találnám ki"
.
Gondolom, a hgv. koncepciója az volt, hogy tiszteletadás legyen, Henryk Szeryng lengyel honfitársa és a Müpá-hoz kötődő magyar művész közös gesztusa. Kié volt az ötlet?
.
A Müpáé, és számomra nagyon kedves. A Szeryng-féle Bach-összkiadás sokáig etalonom volt, gyermekként abszolút hangideálnak tekintettem. Akkor kevesebb is volt az összkiadás. Bachnál az improvizatív jellegnek nagy szerepe van. Néha koncert közben úgy érzem, hogy úgy játszom, mintha az egészet akkor találnám ki. Ha nem is tudatosan, de próbálok ennek teret adni, elereszteni a megszokottságot, a múltkori előadáshoz való ragaszkodást. Ebben a szabadság-kezelésben érzem, hogy saját hangot találok.
.
Ilyen irányváltásnál, amikor előadás közben távolodsz az eredeti szándéktól, nem tartasz attól, hogy nyolc vagy tizenhat ütem után megbánod, és visszafordulnál?
.
Az ember teljes meggyőződéssel lép a pódiumra, sugallni akar valamit a hallgatóknak, majd kérdésekkel jön le onnan: nem volt-e ez itt sok, az ott meg kevés? Ez a tépelődés azonban alternatíva-ébresztésre is jó, és ilyen variánsok a partitákban - vagy akár a csellószvitekben – az ismétlésekben már előadás közben felmutathatók. (A szonátákban más a helyzet.) Ezekre a módosított ismétlésekre nem törekszem, de hagyom, hogy megtörténjenek. Például lehet, hogy az eredeti harmóniában – mondjuk egy szűkített szeptimakkordban – csúcspontot éreztettem, máskor viszont u.azt mélypontként. Bach zenéjére mondják: nehéz elrontani. Számomra a három szonátából és három partitából álló szólóhegedű ciklus a zenetörténet egyik legélvezetesebb csúcsa, mert át tudom érezni, milyen lehetett Bach számára ezeket a struktúrákat rögtönözni.
.
Miben határozod meg a saját hangodat?
.
Nehéz ezt hangszer nélkül megfogalmazni. A mai palettán a legkülönbözőbb Bach-előadásokat találjuk: a legortodoxabb, szinte már dogmatikus, ideologikus felfogástól a Kelet-Oroszországban még dívó, szélsőségesen romantikus interpretációig. Sejtelmünk sincs, miként szólhattak ezek a művek Bach korában. Ismerünk leírásokat, technikai útmutatásokat, lehetnek elképzeléseink, milyen tudással voltak vagy nem voltak képesek ezeket előadni, de több a kérdőjel. Vannak adatok, tendenciák, amelyek közelítenek ahhoz a világhoz, de tárgyilagos megítélést ezek sem kínálnak. Ugyanakkor nem fordíthatjuk vissza az idő kerekét, nem tehetünk úgy, mintha nem ismernénk a 20. századi repertoárt, megannyi hangfelvételt, amelyeken keresztül messzire jutott a barokk művek előadási gyakorlata, és tudjuk, milyen lehetőségeket kínált fel a hangszeres technika.
Ezekből ki tudjuk választani, hogy mitől érdemes tartózkodjunk, mit érdemes beépítsünk játékunkba. A lehető leginkább beszédszerűen próbálom kezelni ezeket a műveket, egyes tételek egészen dialógus jellegűnek tűnnek. A dialogizáló karaktereket pregnánsan személyesítem, jelenítem meg.
.
Mennyiben jelentkezik számodra ez a beszédszerűség másként a szonátákban, mint a partitákban?
.
Ezt mindig az adott tétel határozza meg. Egy fúgában pl. előfordulhat egy olyan egyszólamú közjáték, szekvenciális tematika, amely beszédszerű formálást tesz lehetővé, bár a fúga alapvetően szikár. A partiták egyszólamú, kettősfogásoktól, akkordoktól mentes tételei sokkal alkalmasabbak ere. Éppen Szeryng szorgalmazta egykor, hogy a szólamokat érezhetően különítsük el, aztán tűnődhetünk, mit sorolnánk a felső, a középső vagy az alsó szólamba.
.
A koncerten mindketten játszotok szonátát és partitát is. Volt valamilyen preferenciád?
.
A Chaconnet én kívántam játszani. Az egész ciklusból kilóg ez a tétel - igazán nem is értem, miért tette bele Bach. Nemhogy a csellószvitekben, de még a billentyűs művek között sincs ilyen műfajú és méretű alkotás. Nem csoda, hogy a zongoristák át is írták maguknak. Busoni két kézre, bal kézre Brahms és Zichy Géza, míg Joachim Raff zenekarra... Egyébként gyakran tűzöm műsorra mind a hat művet, mert szeretem így együtt, kerekebb rálátást adva az egészre.
.
Ha azt éreznéd, hogy Jakowicz más szellemben közelít a darabokhoz mint te, zavarna?
.
Biztosan nem, mert akkor az is zavarhatna, hogy más mit kezd Mendelssohn hegedűversenyével. Volt olyan időszak, amikor bosszantott, amikor tőlem teljesen idegen előadásmódokat véltem hallani, különösen nagy nevektől, de leszoktam erről. Toleránsabban kezelem az előadói szabadságot, és inkább tanulságos mások eltérő gondolata, megoldása, esetleg összefüggések zenei utasítások figyelmen kívül hagyása részükről. És bizony: időm sincs mások előadását hallgatni.
.
Mióta játszod ezt a sorozatot?
.
Amikor elkezdtem járni Párizsba ottani mesteremhez, Eduard Wulfsonhoz, a h-moll partita kivételével már mind játszottam. Ekkor, 1999-2000 körül odáig „fajult”, hogy már nem csak egyet, hanem az összeset eljátszottam. Két egyórás félidővel ez megvalósítható, de később afelé hajlottam , hogy az egyik rész a szonátáké, a másik a partitáké legyen. Ez pedig kezdődjék az E-dúrral és záródjék a Chaconne-nal (jó érzés, amikor az ember a harmadik szonátával már végzett...)
.
Szerinted mennyire megterhelő a közönségnek a teljes ciklus, egyáltalán, egy egész estényi szólóhegedű hangzás?
.
Egyénektől függ, és attól, milyen szándékokkal ül be valaki a koncertre. Nem fárasztó, ha érzi a tételek karakterét. Nemhogy a könnyedebb, táncos partiták, de még a szonáták négytételes formája is jól esik a hallgatónak: a bevezető tétel után jön egy súlyos, bonyolult, mozgalmas, szellemileg inspiráló zene, majd megint egy pihenő, végül egy rövid, virtuóz zárás. De talán kérdezzük meg erről a közönséget! Érdekesnek találnám egy nagyobb mintában megszondázni a publikumot, hogy milyen „félelmekkel” érkezik, majd milyen benyomásokkal „távozik”.
.
.
xxxxx
.
.
A publikum egyikeként rögtön leszögezem, nemhogy félelemmel, hanem megelőlegezett örömteli tisztelettel megyek Kristóf Bach-műve(ke)t idéző szólóestjeire vagy csak egy ilyen rövid közreműködésére, majd ismételten feltöltődve távozom, már a következő hasonlót várva. Nem volt tehát véletlen a Chaconne választása a nagyon jól válogatott képzőművészeti alkotások körében, a kiállításnak helyet adó Párbeszéd Háza vezetőjének, Sajgó Szabolcsnak jó verseire "komponált" festmények és a látványos batikok, illetve a finom kis kerámiák és a "méretes" oszlopszentek hatásos faragványai között.
Egyedül a falak voltak túl szorosak és szinte csupaszok, ami túlzottan visszhangossá tette a teret, de Kristóf ezt azonnal érzékelte, és visszafogott a tempóból, nyújtván most is emlékezetest. Most is érezhető volt mélységes alázata a zeneszerzőhöz és művéhez, és az előadása utáni beszélgetésben joggal nevezte mindkettőt az alfának és omegának. Negyedórányi csoda egy 35 éves fiatalember közel 300 éves remekével, egy 315 éves mesterhangszerrel, és együtt az egészet egy alig 40 éves mai fiatalember hozta közénk, aki játék közben nem is sejti, hogy a mennyekben van.
Sajgó Szabolcs kérdésére, hogy mire gondol játék közben, Kristóf azt válaszolta, hogy semmire, és ezen nem csodálkozom, hiszen szinte nincs is magánál, és annyira a természetfelettit testesíti meg, hogy elképzelhetetlen az ilyen mérvű koncentráció alatt másra gondolni, mint a vérében lévő és az ujjaival, karjával közvetített muzsika lehető legjobb közvetítése. Mindig alázattal, mint írtam előbb.
Tisztelettel játszott a nagynénjének is, akinek látványos műveiből az egyik legszebbet, a Mennyországot jelképező pávát választotta kedvencének (a kép a baloldali egy korábbi kiállításon). Meggyőző volt újra hallani a Chaconnet, és ahogy a múltkori tompa térben, most az említettben is igazolta annak kiemelkedő értékeit, amit megint megkaptunk. Szerencse, hogy közben ez neki is megmarad, és legközelebb talán megint kissé másként, ad hoc improvizálva fogja játszani, mintha akkor találná ki. Hogy miket ki nem talált (mondani) ez a zseniális hegedűs?
A páva választása igen érdekes, mivel ez a gyönyörű hím állat a szépséget, a teljességet szimbolizálja, vagyis a mennyei jelző használatakor ennek a megközelítésére utalunk. A Földön élünk, az iparművész és a hegedűművész is, itt éppen rokonok, és a mennyeit próbálják közvetíteni, így talán nem is véletlen ennek a képnek a kiválasztása.
S ha már zene-, vers- és képzőművészet, eszembe jutott Weöres Sándor III.Szimfóniája a tizenkettőből, amit már megidéztem a vers-témában, és amelynek II. tétele éppen a páváról és a valódi helyét, a földi és az égi közti választ kereső halandóról szól, aki őrizni kívánja és továbbadni nekünk gyöngyeit. Izgalmas vers, amelynek ez a legszebb tétele. A pávákról INNEN !
.
Végül eszembe jutott Sajgó Szabolcs utalása Kristóf ismerten elvarázsolt, szinte misztikus állapota nagyszerű játéka közben, ami éppen a "páváskodó" előadóként ismert társakkal ellentétes, mert nem a külsőségekkel akarja megnyerni a hallgatókat, hanem a kivételesen átélt muzsika szépségével.
Hosszú ideig élvezhetetlen volt a HírTv, de most megint érdemes időnként rákeresni. Újra indított IKONcímű kulturális műsorát, amelynek mottója: "Érzékeny emberek, művészek, alkotók, a kulturális élet szereplői, valódi ikonok", most Mohácsi Szilvia vezeti, és közismert zene-, de különösen Baráti Kristóf hegedülésének szeretete okán első beszélgetésének második alanya Kristóf volt (a másik Trill Zsolt, a közismert színész). A beszélgetések kb. 20-20 percesek.
.
Szeptember 8-án volt az adás, érdemes meghallgatni, megnézni! Szóba került a két héttel későbbi Szeryng-évfordulóra időzített Bach-koncert ia, és majd bemásolom annak a koncertnek a műsorfüzetében megjelent másik beszélgetést, amelyben Kristóf partnere Hollós Máté volt.
Baráti Kristóf életrajzából tudjuk, hogy édesanyja Kákonyi-lány (Borbála), az ismert festő, szobrász, grafikus (István: 1917-1993) egyik lánya. Ő volt Kristóf első hegedűtanára, és még most is tanít a Vecsési Zeneiskolában. Kristóf anyagkezelése, forma-, ritmus és színérzéke tehát nem véletlen.
.
Nem véletlen tehát, hogy a budapesti Párbeszéd Házában megnézhető - Különféle, mégis egy - kiállítás október 13-i záróeseményében az egyik közreműködő Baráti Kristóf lesz. A kiállító (Kákonyi Júlia) nagynéni időnként meghallgatja Kristóf koncertjeit, ahogy Kristóf máskor is vállalt hasonló szerepet kiállításokkal kapcsolatban.
Csak kiegészítésként a művészettel átitatott családhoz: Kákonyi István alkotásaival már gyerekkoromban találkoztam, mert a 40-es évek végén felavatott rózsadombi Kapisztrán Szent János templomban az egyik fából készített nagyméretű szobrot (Jó pásztor) ő faragta, majd a templomkert támfalának építéséhez kapcsolódó kerítésépítés során a K-i feljáró lépcsővel szembeni kovácsoltvas alkotáson is ő dolgozott a védőszent megformálásával. Ott volt az esküvőm is, de akkor még nem ismertem a zenei és egyéb kapcsolatokat, sőt: Kristóf akkor még meg sem született.
Egyébként a harmadik, egyben legfiatalabb, Kákonyi-lány (Zsófia) is művész, festő és restaurátor. akinek nővérével közös kiállításai is voltak.Tőle kapta a szintén hegedűs Baráti Zsófi a nevét. Volt olyan kiállításuk, ahol éppen Zsófi hegedült a megnyitón. Édesapjuk, Baráti András gordonkaművész sajnos már több mint 4 éve elhunyt.
Szeptember 30-án megvolt a Liszt Ferenc Kamarazenekar és Baráti Kristóf közös koncertje a Zeneakadémián, és persze a műsor miatt néhány kisegítő művész is kellett a nagyszerű előadáshoz. Baráti vezényelt is a szünet után.
.
Az első részben a két Bach-hegedűversenyt adták elő, amelyben Dinyés Soma erősítette a basszus kíséretet, a fő szólam pedig Barátié volt most is. Kifogástalan zenekar és egyedülálló szólista, de persze Horváth Bence is állt a bőgője mögött...
Az 55 éves zenekarra jobban illik az Együttes elnevezés, hiszen most is annyira együtt voltak, és persze a szólistával is. A megfiatalodott vonósok zsigereikben érzik a muzsikát, a szólista pedig nekünk felfoghatatlan csoda, minden hangjával, vonásával, minden részletben és együtt is egész.
.
A LFKZ-ral nem először szerepelt Kristóf, és a most előadott versenyművek közül az a-mollt már hallottam velük Fehérvárcsurgón 2014 nyarán. A két remek versenymű után egy ritkán hallható vidám, a későbbi bécsi romantika kedélyességét megelőlegező, de néha nagyon nehéz Schubert-rondót (A-dúr, D 438, 1816) is előadott a vonósokkal, amivel rögtön kibővíthető az általam ismert repertoárja.
.
Kristóf játékáról sokan és sokszor megfogalmazták, és ez most is ült, hogy számára nincs technikai nehézség, így szinte csak a művek hangokon túli lényegének visszaadására helyezi a súlyt, teljesen átélve és visszaadva a zeneszerző kottában rögzített elképzeléseit. Tökéletes médium!
.
Csak a történeti hűség kedvéért a sokat hallott Bach-hegedűversenyekhez, mivel mindkettőnek van csembalóra írt változata is az 1730-as évek végéről (játsszák persze zongorával is):
A Schubert-rondó egy felvétele, mert talán csak egyszer hallottam a tegnapin kívül. Játsszák szólóhegedűvel és vonósnégyessel is.
.
Baráti ráadásai következtek: a parádés és gyors rondó után szinte rálicitált a 2. Ysaÿe-szólószonáta sokat játszott első tételével, az Obsession (Lidércnyomás) cíművel.
Következtek a Bach-tételek, de nem tudni, hogyan választja ki Kristóf a kb. 2-3 perces rövid tételekből az éppen eljátszandót. Most talán a lecsillapító hatású d-moll sarabande kívánkozott elsőnek, majd ugyanabból a partitából a valamivel rövidebb courante tétel.Ezeket a szintén tüneményesen előadott ráadásokat mostanában nem mondja be Kristóf, pedig jó lenne, nem kellene néha találgatni!
.
A szünet után Kristóf nélkül adta elő a zenekar a 10. Mendelssohn-vonósszimfóniát (h-moll), a 14 éves szerző sokat játszott tündéri kis darabját. Majd zárásként Mendelssohn-Olasz szimfóniája hangzott el a fúvósokkal és ütőssel kiegészített, és máshol is megerősített vonóskarral, Kristóf értő vezénylésével. Nagy siker volt ez is.
.
Mit is írhatnék összegzésül? Baráti minden szereplésére nagy reményekkel megyünk, és sosem csalódtunk benne. Csodafelnőtt, a zeneszerzők legjobb közvetítője, kifogástalan technikával megalapozott interpretációi virtuózak, de végig mélységes alázattal övezve. Élvezzük, értjük, elvarázsolódunk, köszönjük, várjuk a következőt!
.
Itthon legközelebb január 11-én a MÜPÁ-ban a három Brahms-zongoranégyest adja elő Várjon Dénessel, Szűcs Mátéval és Várdai Istvánnal. A III. emeleti középerkélyen még van 36 szabad hely. Az orgonaülések után a pódiumra is kellene jegyeket árulni, akkora az érdeklődés!
A lejjebb említett Fáy-kritika csak előzetes volt. Az ÉS legfrissebb számában jelent meg egy részletes beszámolója, a tőle megszokott őszinteséggel.
A vadonatúj Mini Cooper Countrymanemmel éppen az M7-esen utazok 130-mal, és az automata kormányzás mellett, Baráti Kristóf Bach-CD-jét hallgatva, másolom be a kritikát.
.
Hasonló az élmény a NAGY KALANDORRAL kalandozni kis hazánkban, mint Kristófot hallgatni (közben), és mindezt mindössze a mini, 7.919.000 Ft-os kezdőártól hirdetett csodálatos kis mini csúcsmodelljében ülve. Az enyémet nem vettem, hanem nyertem, aminek feltételeit az ajánlott oldalon lehet megtudni :-)
.
A fele más
MŰBÍRÁLAT - ZENE - LXII. évfolyam, 39. szám, 2018. szeptember 28.
Milyen kár, hogy a józan észt legyűrte a kötelességtudat.
A második részben viszont jött Baráti Kristóf, és tényleg, mintha azt a feladatot is magára vállalta volna a ráeső két szonáta és egy partita mellett, hogy az intézményt, a hangverseny intézményét is megtámassza a vállával. Mindent megkaptunk, amit csak az élő előadástól megkaphat az ember. Hogy rögtön az elején kezdjem: a hegedűhang szépségét.
.
Mint valami nagy idők tanúja, azt számolgatom, mikor is hallottam utoljára Bach szólóhegedűre írt műveit hangversenyen. Régen, talán a nyolcvanas évek végén, Sigiswald Kuijken előadásában. Ami természetesen nem jelenti, hogy ne nyílt volna azóta alkalom rá, de hogy nem gyakran, az eléggé bizonyos. A három szonátából és három partitából mintha valami zenei kuriózum, titkos csemege vált volna, tessék hazamenni, és ott hallgatni a lemezjátszóból, ez valami olyan súlyos élvezet, hogy sem hegedűs, sem közönség nem bír vele. Közben a művek részletei gyakran hangzanak el, hegedűversenyek után a szólista egy-egy tételt választ ráadásnak, hogy halljuk, komoly emberrel van dolgunk. Teljesen követhetetlen, hogyan válik a nehéz súlyú műélvezetből ráadásdarab, de hát nem ez az egyetlen különös jelenség a napi koncertgyakorlatban, és egyébként sem érdemes éppen most bánkódni a jelenség miatt, amikor eljátszották mind a hatot a Müpában.
.
Még egy jó dolgot tudok a koncert körül, a megváltozott sorrendet. Két hegedűművész játszott, és ha jól értem az eredeti szándékokat, felváltva adták volna elő a darabokat, ami nagyon gyakorlatias dolognak látszik, de nagyon zeneellenesnek is, óhatatlanul valami vonópárbajjá változott volna a koncert, kinek ez tetszik, kinek az.
.
Utólag azért kiderült, hogy ettől olyan nagyon nem kellett tartani, nem hiszem, hogy bárkinek tetszett volna Jakub Jakowicz, főleg Baráti Kristóf mellett, de ehhez el kellett jutni valameddig a hangverseny során. Töredelmesen bevallom, úgy öt percig tetszett Jakub Jakowicz is. Bejött, és szinte még menet közben játszani kezdett, amikor más még hangol, mélyeket sóhajt, várja, hogy beboruljon az ég a közönség fölött, ő már mélyen benne járt a h-moll partitában, és miért ne tette volna. Nem kell feltétlenül végigjátszani a megszokott szertartást, ha ő úgy érzi, ez a zene sokkal természetesebb, hogy a maga módján közelebb van az utcai zenéléshez, mint a frakkba bújtatott élvezkedéshez, nézzük, hátha igaza van. A probléma esetleg akkor sem probléma, ha Jakub Jakowicz hegedűhangja is egy kicsit közelebb van az utcai zenészéhez, közelebb, mint ideális volna, nyinyeg meg zizeg, attól még Bach környékén vagyunk.
.
Sajnos semmi nem lesz jobb az első rész során, hogy pontosabb legyek, minden csak rosszabb lesz, a hangszer egyre hamisabb, a játék egyre dekoncentráltabb. Van egy pillanat a harmadik szám alatt, valahol az első két tétel fordulóján, amikor azt érzem, hogy már a művésznek is elment a kedve ettől az egésztől, szíve szerint levenné a hegedűt az álla alól, ne kínozzuk tovább egymást, ezt se játszani, se hallgatni nem jó, vegyük teljesítettnek a feladatot, tessék frissítőket vásárolni.
.
Milyen kár, hogy a józan észt legyűrte a kötelességtudat.
.
A második részben viszont jött Baráti Kristóf, és tényleg, mintha azt a feladatot is magára vállalta volna a ráeső két szonáta és egy partita mellett, hogy az intézményt, a hangverseny intézményét is megtámassza a vállával. Mindent megkaptunk, amit csak az élő előadástól megkaphat az ember. Hogy rögtön az elején kezdjem: a hegedűhang szépségét. Hogy nem azért hegedül valaki, hogy a többieket kínozza vele. A koncentráltságot, fegyelmet, póztalanságot, hogy egyedül állok itt, a pódium közepén, mégsem én vagyok a főszereplő. A teljes második rész fölépítettségét, három mű, három világ, mégis minden a Chaconne felé tart, ami a sorozat leghosszabb, legsúlyosabb tétele, közben mégis csak egy tétel a többi között. Kell hozzá némi erőgyűjtés, Baráti Kristóf is kicsit elkülönítette a koncert többi részétől, lerázta kétszer a karját, menjen bele gyorsan a vér, mert szükség lesz rá, aztán egyetlen lendülettel suhantunk végig a máskor kilátástalannak tűnő folyamaton, nem olyan nehéz, egyáltalán nem nehéz, csak annyira, mint fölrepülni a felhők felé, és bedugni a fejünket a mennyországba.
.
Gyors számvetés: jobb ember nem lettem. De gazdagabb igen.
A Müpa Fesztivál Színházát nem véletlenül nevezik így, elsődleges célját kifejezni, ahogy a Bartók Béláról elnevezett nagytermet hangversenyteremnek hívják. Ennek az elkülönítésnek megfelelően tervezték a két terem akusztikáját: a Nagyteremét a világszínvonalú amerikai ARTEC akusztikus tervező cég és vezetője, Russell Johnson nevével fémjelezve, míg a másikét hazaiak, és - sajnos szinte alkalmatlan komoly komolyzenei koncertekre. A koncertterem akusztikai tervezőjét a világ legjobbjának tartják, amit számtalan épülete, terme igazol a közel ötven éves működése alatt. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet a szakma és a tájékozottabb hallgatóság a világ legjobb előadótermei között tartja számon, ahol akár nagyzenekari, akár kamarazenei vagy szólókoncerteken is tökéletes élményt nyújthatnak a zene kiválóságai, és teszik is sokszor telt ház mellett.
Baráti Kristóf és társa vagy társai számos nagy sikerű és telt házas koncertet adtak eddig is a Nagyteremben, hiszen 2014 óta már Kristóf nevére is fokozott érdeklődéssel reagál a közönség. Volt eset (2015 tavaszán), amikor egy kritikus (Könyves-Tóth Zsuzsanna) a következőket írta Baráti Kristóf és vendégei koncertje után:
.
"... nem kérdés, hogy Baráti Kristóf a világ minden táján megtölti a hangversenytermeket, ez esetben mégis az volt az érzésem, jobb lett volna egy kisebb, bensőségesebb helyszín, akár a Zeneakadémia Nagyterme vagy a BMC Kamaraterme. Rengetegen beszélnek mostanában a hangversenyhagyomány változásának szükségességéről: a túl nagy csend és fegyelmezettség, túl jó akusztika hiába szolgálja a legtökéletesebb körülményeket a zenének, mégsem közönségbarát, hiszen nehéz tested-lelked átadni a művészetnek, ha arra kell ügyelni, nehogy túl hangosan vegyen az ember levegőt. Mindezt persze sikerült Baráti Kristófnak háttérbe szorítania néhány perc alatt, ahogy belekezdett Bach d-moll partitájába. 1703-as Stradivariján olyan hangzást hozott létre, mintha templomban lennénk: a visszhangérzetet nem csak piano-forte játékkal érte el, az egész hangszer zengett, ahogy végighúzta vonóját a húrokon."
.
. Az előbbi részletből két dolgot emelek ki: az ajánlott kisebb helyszíneket, illetve a d-moll partita előadására vonatkozót. A tegnapi előadás a kritikában nem említett Fesztivál Színházban volt, és a 37 éves lengyel Jakub Jakowicznak jutó három szólómű után Kristóf most is a szólóhegedülés csúcsát jelentő partitát adta elő a g-moll és az a-moll szonáta után. Nem tudom a helyszínválasztás okát, de pl. a Nagyterem szabad volt, így talán anyagi lehetett, vagy féltek a kevésbé ismert lengyel hegedűs kisebb vonzerejétől. A Nagyterem közel 1600 fős, a Fesztivál Színház 460 személyes, és tegnap - a meghirdetett telt ház ellenére - több mint tíz százalék üres hely volt. Utóbbit valóban okozhatta a lengyel hegedűs, akinek játéka igazolta is a feltételezett félelmeket, mert "ég és föld " volt a két előadó közötti különbség. Előbbi ugyan szépen előadta a darabokat, de az állványon lévő kotta mellett sem érződött a földtől való eltávolodása.
Baráti játéka viszont kárpótolt mindenkit, ő fejből, a szokásos transzban, ami már a csoda kategóriája! Az említett akusztikai problémák ellenére is, és ez is adja nagyságát, mert ahogy az idézett kritika írta: (és nem is mintha, hanem)valójában templomban érezhettük magunkat, de inkább a mennyekben, ahol különben sem tökéletes a visszhang, de az érzet akkor is mennyei. Baráti játéka esetén, már nem először, a legtökéletesebb műelemzést és interpretációt élvezhettük, persze nem mindenki egyformán, mivel különböző helyeken ültünk, más a befogadó képességünk stb., de megszólalásai mindig teljesek, és kifogástalannak hangzanak, ahogy most is ilyen volt. Beszélhetnék itt az utórezgések miliszekundumairól, a terem hőmérsékletéről és páratartalmáról, a szerencsés hallgatók legideálisabb elhelyezkedéséről, de nekem és hallgatótársaimnak az élmény tökéletes volt, mert hiánytalanul mutatta meg ezeknek a remekműveknek a szerkezetét, és varázslatos, valóban földön túli tudással nyűgözte le hallgatóságát. Minden gesztusa hibátlan volt, építkezése biztos alapokon kiegyensúlyozott és látványos, eszembe sem jutott, hogy nem a Zeneakadémián vagy másutt vagyok. Egyedül a klíma surrogása zavart. Természetesen most is a d-moll partita előadása volt a csúcs, és ahogy az említett 2015. évi előadásán vagy korábban az MTA Dísztermében, idén pedig a Kaposfesten, illetve élő koncertközvetítéseken vagy CD-jét hallgatva, egyre közelebb kerülök e darab(ok)hoz, és felvételeket hallgatva másoktól is, ki merem jelenteni, hogy még senkitől sem hallottam ezeknél jobb és szebb előadást. Feltételezem, hogy Baráti teljesen megtöltené a Müpa Nagytermét is ezekkel Egyszer meghallgatnám pl. Szentpétervárott, ahol idén június 20-án a teljes sorozatot előadta a Mária (Mariinszkij) Színház Koncerttermében, vagy Moszkvában a Csajkovszkij Teremben egy önálló szólóesten, és erre számítok is még elérhető időtávban, és persze itthon is! Bach csúcs a zenében, ahogy Baráti Kristóf is csúcs a hegedülésben, amit tegnap is igazolt, főleg a legismertebb és valóban csúcs-művel a részletezett problémák mellett és ellenében is. Öröm, hogy ilyen eseményekben lehet részünk! Ha valakinek más a véleménye, megírhatja. . xxxxx
Baráti Kristóf legközelebb szeptember 30-án lép fel itthon, a Zeneakadémiána Liszt Ferenc Kamarazenekarral szerepel, szólistaként és karmesterként: Erről szól az alábbi tudósítás.
A Henryk Szeryng előtti tisztelgést hadd egészítsem ki a holnap is nagyon várt d-moll partitával, amit két részletben innen is meg lehet hallgatni a felvételkor 43 éves Szeryngtől. Kristóf jövőre lesz 40 éves.
Indul a hazai koncertévad Baráti Kristóffal is, aki holnap este a Müpa Fesztivál Színházában lép fel a lengyel Jakub Jakowiczcsal. Felváltva játsszák el a Bach-szólóhegedűre írt szonátákat, illetve partitákat a nagy előd születésének 100. évfordulóján.
Az előadásra már elfogytak a jegyek.
Kristóf a g-moll (BWV 1001), az a-moll (1003) szonátát és a d-moll (1004) partitát adja elő.
A felvezetőből kiderült, hogy kiknek a művészetéhez kapcsolódott leginkább Szeryng, és ezt egészíthetjük ki azzal, amit Baráti Kristóf életrajzában említenek mindig:
.
..." Tanulmányait Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta Szenthelyi Miklós és Tátrai Vilmos tanítványaként. Még egyetemistaként megnyerte az olaszországi Lipitzai Nemzetközi Hegedűversenyt és második lett a párizsi Long-Thibaud Versenyen. 1997-ban legfiatalabb versenyzőként harmadik díjat és közönségdíjat nyert a rangos brüsszeli Erzsébet Királynő Versenyen. E sikerek után újragondolva technikáját Párizsban képezte magát tovább a Milstein, Menuhin és Szeryng iskoláit tovább örökítő Eduard Wulfsonnál. "
.
Szeryng 1988. március 3-án halt meg a németországi Kasselben.
Az alább hivatkozott felvétel eredete a közel öt éve készített CD, amit a Brilliant Classics készített a pécsi Kodály Központban. A lemezbemutató koncert a budapesti Festetics Palota Tükörtemében volt 2014. december 6-án, és nem Keszthelyen, ahol a feltöltő írja.
Kifogástalan és lenyűgöző volt a tegnapi Verbier-matiné Barátival és Debargue-val, és nemsokára felteszik a videót a medici.tv-re. Addig is meghallgatható egy rövid minta a Debussy-szonáta elejéről.
Az igazi fesztivál-műsort jól választották meg, és valószínűleg a közönség egy része ismerte is már Kristófot és társát, volt érezhető a fogadtatásból. A varázslatos Debussy-szonátával aztán nagy sikert arattak, és a következő romantikus rész csak fokozta a hatást, beleértve a ráadásokat (a Brahms-scherzót és a másodikként játszott G-dúr Brahms-szonáta lassú tételének második adagióját). Akkor már tomboltak a hallgatók, és alig akarták elengedni a két kiválóságot.
Ezek a zenészek maximálisan ismerik és értik ezeket a műveket, és tökéletesen adják is vissza: már az első belépéstől kezdve tudatosan építkeznek, mindig érzékenyen figyelve egymásra, és az összhatás így a legtermészetesebben volt káprázatos. Barátin most is kevésbé látszott a szenvedélyesség, a belső tűz, de mindig átjött az utolsó hangig csodálatos játéka. Társa más típusú, de ez máskor sem okoz nehézséget, mert játszi könnyedséggel muzsikáltak, hogy elmerülhessünk a gyönyörű dallamokban.
A Debussy-interpretáció után már mindenki nagyon közel került hozzájuk, és a szünet utáni Franck-szonáta tette teljessé az előadást, amire jött a még nagyobb hatást kiváltó két ráadás.
Ezekben a darabokban mindkét szólam egyenértékű, és a remek kamarázás után az előadók arcán is látható volt az elégedettség: sikerült n agyon értékes játékkal jutalmazni az Isten házát megtöltő igényes közönséget. Ebben a modern rk. templomban játszotta Kristóf 2016-ban a Bach-szonátákat.
Kristóf ma este a negyedszázados fesztivál-jubileumot köszöntő gálán játszik.
A közel 40 kiváló előadó és a két zene- és énekkar vezetőikkel bizonyára különleges lesz. Kristófon kívül Schiff András és Takács-Nagy Gábor is szerepelni fog, de itthonról is ismert másokat is látni a résztvevők között.
A gálát a medici.tv és az arte is közvetíti élőben 18:00 órától.
E hó végén Baráti Kristóf három koncerten játszik az éppen most megnyitott 25. Verbier Fesztiválon Svájcban. Kristóf visszatérő művésze Verbiernek, ahogy az alábbi linken beharangozott idei első fellépése (július 24.) kapcsán is megidézik a tavalyelőtti egyik koncertjét a három Bach-szólószonátával. A teljes anyag a medici.tv előfizetése után hallgatható meg, de valaki már két hónapja betöltötte a tubusba az egészet :-))
Partnere Lucas Debargue zongorista lesz.
Utána 25-én játszik a jubileumi gálakoncert még nem ismert műsorában,
majd 27-én u.abban a helyi templomban, ahol Bachokat játszotta 2016-ban, az alábbi partnerekkel és műsorban:
Eduard Wulfson (hegedű) Daniel Lozakovich (hegedű) Zarina Simanszkaja (zongora)
Ravel: Tzigane Ernst: Változatok a "Nyár utolsó rózsája" c. ír népdalra
Jó volt megint meghallgatni a Baráti-Várdai kettős nevével fémjelzett tavaly őszi koncertet a zuglói fiatalokkal, amit a Bartók Rádió tegnap kora délután adott le. Jobb volt mint a helyszínen, köszönhetően a terem hibáit kiküszöbölő mikrofonozási és hangmérnöki munkának.
Várdai István már ott is az újólag használt csellójával alkotott nagyot, míg a karmesterről az alábbi élménybeszámolóban is a legjobbakat írtam, amit a felvétel is megerősített.
Még közel két hónapig hallgatható vissza és érdemes időnként meg is tenni!
A Zeneakadémia honlapjának Hírei között Olvasnivalókat is ajánl, és tegnaptól itt lehet megtalálni az alábbi beszélgetést Baráti Kristóffal:
.
„Nagyon kényes szövet Mozart zenéje – nincsen ehhez fogható kihívás”
Összhang szerző és előadó között: W. A. Mozart és Baráti Kristóf címmel.
.
Hangtalanul, láthatatlanul formálódik a bensőséges kapcsolat szerző és az előadóművész között az évek, évtizedek alatt. Kemény munka és aktív figyelem kell ahhoz, hogy az eljátszott mű hangjegyein túl megjelenjen az alkotó személyisége, lelkiállapota is az előadásban. Baráti Kristóf hegedűvirtuóz most arról mesél, hogyan teremtette és éli meg az Összhangot Wolfgang Amadeus Mozarttal.
.
Unger Anna kérdez: Összhang –szerzővel és zeneművel. Mi jut erről eszébe?
Baráti Kristóf: Számomra az Összhang egyensúlyt jelent. .......................
.
.
A továbbiak a fenti link alatti képes írásból.
Az összhangról persze az eredete, a harmónia jutott eszembe, erről pedig Kristóf első szólistakénti fellépése, amikor nyolc éves korában Venezuelában a Maracaibói Szimfónikusokkal játszotta Vivaldi a-moll hegedűversenyét, amelynek címe: A harmónia ihletése.
Ennél egyértelműbb meghatározása nincs a jó zenének, főleg versenyművek esetében.
Édesapja akkor éppen abban a zenekarban csellózott... és Kristóf időnként azóta is eljátssza az RV 356 jegyzékszámú művet (ld. a repertoárját!)
Mozart kapcsán pedig meghallgatható az interjúban említett briliánsMozart-album,
amelyről e témában minden elért írás elolvasható 2016 közepétől, annak megjelenésétől.
A koncert lezajlott Kolozsvárt, és az alábbi lelkes beszámolójában Kulcsár Gabriella értékelte a legmagasabb fokon a Baráti-Várdai kettős játékát és karmesterkedését (2018. június 15-én).
Újabb világraszóló fellépésre készülBaráti Kristóf, amikor 2018. június 20-án megint eljátssza a hegedűre írt hat Bach-szólódarabot, akkor éppen Szentpéterváron, a már hagyományos Fehér Éjszakák Csillagai nevű monumentális zenei program keretében, az 1100 fős Koncert Teremben.
A fesztivál immár a XXVI., most a május 23. és július 29. közti időszakban, a legváltozatosabb műsorokkal a számos helyszínen. Természetesen a középpont a június 16-17.-i Szentivánéji álom balett volt, de az egész káprázatos!
Kiemelem a szólóesteket, amelyek közül talán a legnehezebb a Bach-darabok megszólaltatása, sorrendben a szonáták, majd a partiták az E-dúr, b-moll és d-moll sorrendben, hogy ott is a Chaconne legyen a záró tétel. Elképesztő vállalkozás, nem sokan merik műsorra tűzni ezt a közel kétórás anyagot a maga 31 tételével, közben egyetlen szünettel, és ha az előadó minőségi igényét és színvonalát nézem, kiemelkedő előadása lesz a fesztiválnak. A jegyek 2600 és 11000 Ft közöttiek.
A tubusban van egy régebbi videósorozat Kristóffal a link anyagai között, még 2008-ból a Moszkvai Csajkovszkij teremből.Az alábbi linken pedig a kicsivel később (2009. szeptember) felvett lemez anyaga hallgatható meg!
Találtam még néhány szólóestet a Fehér Éjszakák Csillagai programjában: u.ott lesz Narek Hakhnazaryan csellista, majd Olga Borodina (mezzo-szoprán) estje, bár utóbbinak lesz zongorakísérője is. Az alig 100 fős Prokofjev teremben pedig egy fiatal zongorista, Abisal Gergiev lép fel egyedül.
Ha igaz, a Nyílt Spotify-on elérhető az említett felvétel az 1937-től rendezett brüsszeli Erzsébet Királyné versenyek 75 éves történetének legszebb előadásaiból készített albumban, tehát Baráti Kristóf kiemelkedő Beethoven-interpretációja 1997-ből (III. hely és Közönség-díj)!
Az alábbi címen közli a BBC, hogy június 27-én a 14 órakor kezdődő koncertjén Baráti Kristóf is fellép - Bartók II. Hegedűversenyének szólistájaként. A BBC Radio 3 közvetíti is a hangversenyt.
A műről néhány mondatot írtak, megemlítve a szerző halála után bemutatott első hegedűversenyét is.
Addig is: egy korábbi felvételről Bartók II. Hegedűversenyének I. tétele Barátival.
xxxxx
Érdekesség a lap alján, hogy egy ilyen délutáni koncerten a 12 és 18 év közötti gyerekek csak felnőtt kísérettel vehetnek részt, sőt: 12 évben aluliak egyáltalán nem!
Utóbbit legutóbb a hazai M5 egyik esti adásakor is olvastam, amikor a Baráti-Várjon és Várdai 2016. májusi világklasszis triózását 12 év alattiaknak nem ajánlották. Akkor már feküdjenek le, és ne Schubert notturnóját hallgassák! A jelzett kezdés után jóval később kezdődik, addig Seherezádé...
Ki érti ezt, amikor fiatal tehetségek heteken át tartó bemutatásával próbálja a Magyar Televízió is közelebb hozni a fiatalokat a komolyzenéhez.
Úgy látszik, hogy Londonban egy pl. 17 éves fiatalnak vagy veszélyes egyedül koncertre járni d.u. kettőkor, vagy talán azt feltételezik, hogy fegyelmezetlenségével meg fogja zavarni az előadást.
A 12 év alattiak pedig maradjanak otthon, amíg a szüleik és nagyobb testvéreik Barátira és Brahmsra, no meg a zenekarra kíváncsiak, és persze fogadjanak nekik babysittert, akivel aztán meg is hallgathatják a rádiós közvetítést! De a helyszínen nem kívánatosak ezek a kis éretlen taknyosok, de még a BBC Filharmonikusokkal már többször szerepelt ilyen korú hegedűs zseni sem! :-))
Az előzményként megjelölt tavalyi marosvásárhelyi főműsort fogja Baráti Kristóf és Várdai István megismételni június 15-én, de most Kolozsvárt, az ottani állami zenekarral, Baráti és Várdai karmesterkedésével és szólójával. A koncertet az egy évvel korábbi nagy sikerű előadás után beszélték meg, és természetesen most is a két világhírű Stradivari adja a hangot a két világhírű szólista révén.
Várdai eddigi művészi pályájának maghatározó állomásain játszotta a Dvorzsák h-moll csellóversenyt: diplomakoncertjén a Zeneakadémián a Berkes Kálmán vezette győriekkel, majd ezzel nyerte meg az ARD 2014. évi versenyét Münchenben és persze számos más alkalommal játszotta már nagy sikerekkel, és a már említetteken kívül itt meghallgatható egy másik felvétele is: https://www.youtube.com/watch?v=m61SlxnELQQ
Más-más hangszerrel, de mindegyikkel remekelt, egyre érettebb, fényesebb István előadása.
.
És persze a másik kolozsvári főszereplő is számtalanszor volt már a Dvorzsák-hegedűverseny szólistája, és mivel pályájuk szorosan összefonódik, emlékeztetek az említett diplomahangversenyen való Brahms-kettősversenyben való részvételére, ahogy Várdai is játszott a Kristófén Pécsett a Schubert-vonósötösben, no meg más alkalmakkor is együtt játszanak v ersenyműben, kamaradarabokban, ami az értő közönségnek szinte mindig kihagyhatatlan alkalom.
.
xxxxx
.
Itt kell írni egy közel 7 hónap múlva (2019. január 11-én) rendezendő kamaraestről, ahol A Baráti-Várdai kettős a Várjon Dénes-Szűcs Máté párossal fog kamarázni a Művészetek Palotájában a három Brahms-zongoranégyest előadva. Erre az egészen különleges alkalomra a jó szimatú közönség már majdnem elkapkodta a jobb jegyeket, így akit még érdekel, siessen!
Majdnem megtelt az Olasz Kultúrintézet Giuseppe Verdi terme a május 26-i matinén, amikor a MÁV Szimfonikusok számos és sokszínű bérleteinek egyikén, a Varga László bérlet 4. előadásán Baráti Kristófkarmesterkedett - játszott és vezényelt, mint az utóbbi időben többször teszi így.
A 73 éves zenekar alapítójáról, az akkori vezérigazgatóról elnevezett bérlet, és feltehetően a több is (az alapítás utáni első karmesterük iránti tiszteletből a Szőke Tibor bérlet, majd az utód-karmesterekre, Lukács Miklósra és Erdélyi Miklósra is hasonlóan emlékeztetőek, de a tematikus és egyéb bérletük) igen népszerű, műsoraik és előadóik, karmestereik vonzó és nagy hatású előadásokat eredményeznek, miként volt tegnap is. Közben már hirdetik a következő évad bérleteit.
A Beethoven-hegedűverseny és Dvorzsák VIII. szimfóniája remek párosítás volt, nagyon készültünk is a koncertre, főleg persze Baráti miatt, aki nem először játszott ezzel a kiváló zenekarral. Számíthattunk a versenymű utáni ráadásra is, amit meg is kaptunk, de előadásra nem, pedig váratlanul azt is megkaptuk egy kb. ötperces szép nyitással, majd jött a riasztó intermezzo, és egy rövid technikai szünet az épület hibájából. A téves füst vagy egyéb riasztóját kiiktatták, újra kezdődhetett a gyönyörűséges hegedűverseny.
Azt már régóta tudom, és ezt mások is megerősítik, hogy azok felé, akik nem voltak egy koncerten, teljesen értelmetlen játéktechnikai és egyéb szövegeket tálalni, hiszen a helyben tapasztalt összhatás leírhatatlan, és még egy rádiófelvétel sem adhatja vissza ugyanazt, amit ott lehet érezni. És persze nem mindenki érzi ugyanazt ugyanúgy ott sem. Marad tehát a körítés: tűzriasztás, az idős közönség átlagéletkora, néhány mondat a helyszínről. a művekről és az előadókról, mint a műsorlapon...
Én is főleg másról fogok beszélni. Például megidézem a főszereplővel és a zenekarral való hasonló élményeimet, majd körül próbálom írni a tökéletest, amiért érdemes ilyen hangversenyekre járni. Ezt a jelzőt használták a zenekar tagjai is a koncert után a szólistáról, akivel időben első élményem ezzel a versenyművel közel 21 éves, de ez csak közvetett, mert az akkori Erzsébet királynő versenyt ugyan nem nyerte meg a most május 17-én volt 39 éves Baráti, de a III. helyezés és a Közönségdíj mellett a döntőben játszott Beethoven-hegedűversenye mégis méltó volt a híres verseny 75. éves jubileumi albumába való beillesztésre, és ezt már sokszor meghallgattam nagy csodálattal. Zseniális fiatal zseniális előadása, és azóta is többször még tökéletesebben a tökéletes. A zenekarok persze változnak az évente egy-két alkalommal biztosan műsorra kerülő hegedűverseny előadásakor, de a szólista marad, és bizonyára mindig remekel, amit az általam hallgatott fellépéseire alapozom. 2011 nyarától a martonvásári szigeten, majd Gödöllőn, Budapesten éppen a vasutasokkal (2012), idén meg Veszprémben is. Közben legalább ötször külföldön volt műsorán. A zenekarral pedig más művekkel van szép emlékem Barátival a fővárosban és vidéken egyaránt.
Újabb előadás, újabb élmény, amely csak megerősíti, hogy ezt a mennyei hangot és közvetítést bármikor és bárhol érdemes újra átélni és élvezni a mindennapok zenei gyönyörűségére, feltöltődésre.
A többi? Remek együttes - kezdve a ritka kifejező üstdob-indítással -, érző partnerként a kimagasló tudású szólistának. Hangzásuk miatt is kiemelkedtek a kiváló fúvós szólóik, de a vonóskar bármely szólama is nagyon jó volt. A karmester által fejből dirigált Dvorzsák-szimfónia a kinti virító tavaszt és szerelmes madarak hangjait hozta a terembe a romantika egyik csúcs-szimfóniájának varázslatos előadásával, mert sziporkáztak, nagy-nagy örömünkre, és úgy láttam, maguk is érezték és élvezték a sikeres együttműködést. Ez volt talán az eddigi legjobb vezénylése a karmesternek, amit persze a zenekar is befolyásol.
A háttérben id.Markó Károly hasonló hangulatú, bár őszi tájképének óriásra nagyított vászna, és az egészhez jó alap volt az Ybl Miklós tervezte több mint 150 éves palota több mint 12 méter magas nagytermének kiváló akusztikája.
Hogy el ne felejtsem, a versenymű után Kristóf megint csak egy szépséges Bach-lassúval hálálta meg a lelkes tapsokat: ha jól emlékszem ez volt...
.Markó Károly: Tivoli melletti tájkép szüretelőkkel (1846; 116x163 cm-es vászonra festett olajkép)
Baráti Kristóf május 22-i koncertszereplésének alábbi beszámolójához csak annyit, hogy a Mendelssohn-oratórium címe az előző beírásban helyesen szerepel. Én inkább a koncertpódiumon felhangzó ráadást tettem volna be ráadásként.
BARÁTI KRISTÓF KONCERTJE, hirdette a Zuglói Filharmónia műsorlapja a tegnapi előadásukat. Igaz, hogy BK volt a karmester, a szólista, de a koncert mégiscsak a lelkes zene-és énekkaré volt, ahol Baráti Kristóf volt a közreműködő. Nagy volt az érdeklődés a Zeneakadémián, és csupán az oldalerkélyek felső sorainak harmadosztályú helyei voltak üresek, hiszen onnan se a hangzás, se a látvány nem jó.
A különleges műsor két Mendelssohn- és egy Brahms-művet jelzett, közben meg ráadásként Kristóf Bachtól játszott az e-moll hegedűverseny után.
A műsorfüzet felületesre sikerült: a rövid bevezető - a 114. zsoltárra írt - oratórikus mű éppen nem Izrael Egyiptomban leélt eseményeiről szól, hanem arról, amikor a zsidók távoztak onnan (exodus), és ez meghatározó volt történetükben. A mű eredeti címe, megegyezően az első tételével: Da Israel aus Ägypten zog, és ezt Károli Gáspár fordításában a műsorlap máshol helyesen írta: Amikor Izrael népe kijöve Egyiptomból. A tévedés onnan eredhet, hogy a közel száz évvel korábbi Händel-oratórium (a jóval hosszabb Izrael Egyiptomban) előzménynek is tekinthető, de ennek témája sokkal bővebb, bár a kivonulást is érinti.
A tegnapi kettős kórus és a zenekar létszáma közel azonos volt, a hatás lenyűgöző, a hangszeres szólisták is remekeltek. Érdemes a darabot műsoron tartani, ahogy az Éliás is remek alkotása Mendelssohnnak, bár szintén alig adják elő.
A nagyobbik Mendelssohn-hegedűversenyhez Barátinak már nem kellett kotta, és most is kifogástalanul játszott, ha meg nem, dirigálta is a zenekart. Kiegyensúlyozott volt a hangzás, és teljesen belefeledkezhettünk a csodálatos - tételszünet nélküli - mű szép előadásába. A lassú tétel különösen tetszett. A zárótétel ugyanolyan rövid lassú felvezetéssel indul, mint a fiatalkori d-moll hegedűversenyben, majd robban a fergeteges és életteli finálé.
Ráadásként megint a C-dúr Bach-szólószonáta Largóját kaptuk ajándékba, bár sokan nem tudták, mit hallanak. Mindenesetre áhítatosan gyönyörűséges volt.
A szünet után a talán legdúsabb Brahms-szimfóniát, a szintén e-mollt (ez a IV.) adták elő. A karmester fejből vezényelt, a hatásos hangszerszólókkal is megszólaló mű szintén nagyon élvezetes volt. A scherzo és a variációs záró tétel tetszett a legjobban, de az egész remek volt.
Kicsit részletesebben számolt be az MTI az 1997. évi Erzsébet Királyné versenyről annak idején, mint megtudjuk Kristóf életrajzából a versenyen való szereplését.
.
Hegedű a hegedűsnek Brüsszeli hegedűkészítő mesterek a 20éves magyar Baráti Kristófnak,az Erzsébet Királyné Díj komolyzenei előadói verseny harmadik helyezettjének ajánlották fel külön erre az alkalomra készített, egyedi hangszerüket. Baráti- a június elején befejeződött, négyhetes verseny első két helyezettjével közösen - a brüsszeli Szépművészeti Múzeum hatalmas színháztermében adott gálakoncertet, amelynek végén a szerdai Le Soir beszámolója szerint a nézők állva ünnepelték a fiatal magyar művészt. Barátiaz évente megrendezésre kerülő, rangos nemzetközi verseny „Benjáminja”, és egyúttal sokak szerint hosszú időn át az egyik titkos favoritja is volt. A zsűri - amelyben Yehudi Menuhinis helyet foglalt - végül a dán Nikolaj Znaidertjelentette be a fődíjra, míg a magyar művésznek a harmadik díj, az Európai Unió különdíja, valamint a tévénézők telefonon leadott szavazatai alapján a közönségdíj jutott. Ez utóbbit általános megítélés szerint mindenekelőtt Beethoven hegedűversenyének emlékezetes előadásával nyerte el, amelyről a szerdai Le Soir még hetekkel később is meleg szavakkal emlékezett meg, s amely rákerült aversenyről hagyományos módon kiadott három korongból álló CD-re is.
