Hat Salinger der "Me too"-Gesellschaft überhaupt noch was zu sagen?
parsifal imádta a modernet, az izmusokat, az alternatív, az underground zenét, a szürrealista költészetet, juhász fecót.........
de ugyanakkor imádta heideggert is -és nem tudatosult benne, hogy martin elkeseredett ellenharcosa volt a modernizmusnak.
azt írta valahol, hogy az irógép feltalálása veszélyesebb, mint az atombombáé.ez a kettősség csak egy-két éve tudatosult parsifalban. ugyannakor már régóta érzi, hogy mindenféle technikai újdonság az ő ellensége. a netet szereti, a mobilt elfogadja, bár csak nagyon szükséges esetben használja(most pl. két hete kikapcsolva hever valahol), nincs bankkártyája, esze ágába sincs semmilyen "okos dolgot" venni, fogalma sincs arról, hogy mi az instagram, mi a twitter. a facebookra felmegy néhányszor, de csak azért, hogy lássa mennyire hülyült tovább az emberiség. évek óta nem nézett dvd-t, már azt is elfelejtette, hogy miként kell bekapcsolni. CD-ket egy ócska rádión hallgat. az utolsó tv sorozat, amit megnézett az a soprano volt- azt se a tv-n nézte, hanem egy ismerőse által fölvett tucatnyi dvd-n.
Salinger, der im Januar 2010 mit 91 Jahren starb, wollte kein Autodafé, aber er hasste Computer und wetterte mit heideggerschem Ingrimm gegen alle technologischen Erfindungen der Neuzeit, insbesondere gegen das Internet. Sein Sohn erzählt, wie er den Vater behutsam an Facebook heranzuführen versucht habe, der aber schlicht "entsetzt" gewesen sei bei der Aussicht, damit seine so ängstlich gehütete Privatsphäre beeinträchtigt zu sehen. Es sei "sonnenklar", gibt Matt Salinger im Gespräch mit der New York Times zu, dass sein Vater E-Books und Hörbücher nicht haben wollte. Trotzdem setzt sich "Matt Max" darüber hinweg. Warum?
So schwer es fällt, sich das einzugestehen, Salinger ist zwar nach 65 Millionen verkauften Exemplaren seines berühmtesten Buches immer noch ein weltbekannter Autor, aber insbesondere "Der Fänger im Roggen", 1951 erschienen, hat mit den Jahren stark gelitten. Wen interessieren noch die Probleme eines reichen Jünglings, der aus seinem teuren Internat nach New York ausreißt, auf die Enten im Central Park starrt, seine ferne Schwester anschwärmt und in diesem sehr jugendlichen Manichäismus zwischen "aufrichtig" und "verlogen" lebt? Es kommen keine Drogen vor, keine großmannssüchtigen Sprüche, keine Markenklamotten, keine Sexpartys, es ist nur reiner existenzialistischer Pubertätshorror. Und der Autor, er ist auch in Misskredit geraten, sein Faible für junge Mädchen, diese Übergriffigkeit, von der inzwischen berichtet wird, sein Menschenhass.
Hat Salinger der "Me too"-Gesellschaft überhaupt noch was zu sagen? Hat Salinger der "Me too"-Gesellschaft überhaupt noch was zu sagen? Hat Salinger der "Me too"-Gesellschaft überhaupt noch was zu sagen? Hat Salinger der "Me too"-Gesellschaft überhaupt noch was zu sagen?
921. augusztus 13-án Debrecenben megszületett Sarkadi Imre.
Annak ellenére, hogy a második világháború utáni másfél évtized legkiemelkedőbb írójának tartották, mára szinte teljesen kihullott a magyar irodalmi emlékezetből.
Ahhoz képest, hogy a kor több kritikusa is generációja legkiemelkedőbb alakjának tartotta, Sarkadi Imre mostanra gyakorlatilag kihullott a magyar irodalmi emlékezetből. Drámáit (elvétve az Oszlopos Simeon és az Elveszett paradicsom kivételével) nem játsszák, prózája és személye sem hivatkozási pont a rendszerváltás óta kritikai munkákban sem. Ennek persze a legfőbb oka, hogy az író életművének nagyobb része egyáltalán nem illik a rendszerváltás utáni Magyarország mindennapjaiba, Sarkadi ugyanis meggyőződésében és esztétikájában is inkább kommunista író volt.
tegnap egést nyűgös volt. nyilván a cukra is magas volt, de nem mérte meg. szunyókált, olvasgatott. este (hajnalig kettőig) mma. Diaz simán nyert, ennek örült. a fő meccs, már fordulatosabb volt. mint hajdani birkozó természetesen hajdani birkózó cormiernek drukkolt - de ugyanakkor szereti az ellenfelét, miocicot. az első három menetet cormier vitte, de a negyedik menetben miocic előhúzott egy varázsfegyyvert: testütések, a májtájékra. Cormier jól tűrte az elsőt, a másodikat, de a nyolcadikra már elfogyott -miocic ekkor rárontott és a padlóig verte. emlékezetes meccs volt.
utána nem tudott elaludni a virágok miatt. nyugtató, altató, megint nyugtató -és ekkor már elúszott mint cormier.
reggel beszórta-besprayezte a kutyákat bolha ellen, bázárta őket a leghátsó kamrába, hogy ott meneküljeneek le róluk az ugrándozó szarok. (fekete istván szebben nevezte el őket).
a nyugtató-altató triótól még kába volt így két és félszeres adag animal rage-zsel indított. meglepően jól ment.
rutherfordon elmélkedett. a fizikust persze ismeri már gimi óta, de csak most, 63 éves korában kezdett el igazán meditálni rajta.hogy fedezte fel az atom lényeges szerkezetét.kísérletek és hypothezisek.
ez azért izgalmas parsifal számára, mert a részecskék alapvetően fontosak azelméleti rendszerében, a vitalizmusban, a teleologiában , a test-lélek problémában. az egyik legfontosabb fizikai jelenséget: a fény. erről sem tudjuk megmondani, hogy micsoda. (avval oldják meg ezt a problémát, hogy azt mondják részecske is és hullám is. ) a másik alapvető fizikai tényező a gravitáció.erről fingja sincs a tiszteletre méltó világ-fizikai-társaságnak. feltételeznek egy részecskét, gravitronnak nevezik, de-de -de??????
az élet lényege az életrőben van? ezt általában tagadják. parsifal meg keresi az erőt. miként létezik a teleologia, a zeitpfeil és mi a lélek? parsifal lesz a biológia-pszichológia rutherfordja - ha föl nem dobja előtte a pacskert.
4 óra bodymind building után haza. útközben vett dinnyét. semminek se tudja az árát, a benzinét közelítőleg -a dinnyét pontosan. ezt az egy árat tudja. ezt látta két és félszeresének a lehelen.
délelőtt bejárták a lehel piacot és környékét. a piaci árak kb. több mint kétszeresei a kisújszállásiaknak. hogy fogja ezt a nyugdíjból bírni. ebédeltek, aludtak. aztán egyedül csavargás. a west endtől a pozsonyi útig. jobbra-balra, girbe-gurba.
a west enden volt életében utoljára moziban. több mint 1O éve. böfögés, csőcsálás, vihogás, duma, csókolózás. borzalmas volt. gyerekkorában imádott moziba járni -hetente kétszer-háromszor. az akkori orosz-partizán filmek jobbak voltak, mint a mai amerikai mocsok, a pénzgyártó mechanizmus filmjei a büfögő, fingó harlemi-pesti csürhének.
a pozsonyi út jól átépült, a sötétben alig ismert rá. haza. éjfél körül lefeküdt, előtte olvasgatni próbált, spin, ladung, rutherford, freud, wilhelm reich. rosszul ment. nyűgös volt. mi lesz ebből? mi lesz ebből? lefeküdt. forgolódott. kettőkor felkelt, felébresztette a feleségét, menjünk haza. (Berlinből is így jöttek haza ). csak most 1O perc alatt tudtak összepakolni. az üllői úton éípik a vágányokat. az üllői útra átvezető kis utcácska is lezárva. nem érdekelte. odaért az üllői út sarkára, és lekanyarodott balra, aztán gyia paci, vágtass.
Valentina Lisitsa plays Liszt's Hungarian Rhapsody No. 2
a lakást a felesége örökölte elég régen. utoljára a lányuk lakott itt, míg egyetemista volt és ritkán a PhD megszerzése során.
férjhez ment, elköltözött. egy csomó könyv (CD, ruhák stb.) itt maradt. a könyvek nagy részét tőle csente.pl. szabó lőrinc:a költészet dícsérete. hajdanán ez jókora hatással volt rá. búcsú a várban lévő albérletében csonttá pusztult tóth árpádtól, a szegedi otthonában öngyilkosságba menekült juhász gyulától (im winde klirren die fahnen), kosztolányitól.............
újlipóczia határán lévő lakás, újlipóczia végtelen keresztül-kasul ivászata 4O éve,a borda antikvárium........ és ma visszament olyan részekre, ahol negyven éve nem járt, amik teljesen megváltoztak,ő meg itt van, mert másként nem tehet..... illetve tehetne másként, de fogalma sincs, hogy mit tegyen. mikor menjen nyugdíjba, honnan rohanja le, foglalja el a könyvtárakat,
mi legyen a vállalkozásával, mennyire tartsa a kapcsolatot az unokáival, ha eddigi élete leginkább menekülés volt és költészet-filozófia-tudomány, akkor mi más lenne az ezután következő?
ki fejti meg a leib-seele problémát, ha nem ő? ki töri be a teleologia toporzékoló, lángoló sörényű lovát? ki kapja el a zeitpfeilt?
amikor a fiatal goethét meghívták weimarba, elfogadta persze, de úgy érezte, valami démoni ragadja magával.
illyés gyula naplóját réges-régen olvasva meglepetten látta, hogy járt gy. bácsiékhoz. tekintettel arra, hogy illyés nagy rendszer-költő volt nagybátyja meg a rendszer egyik legmagasabb csúcsán álló (egészen becsületes és jóindulatú kivételes egyéniség), ez a kapcsolat nem is olyan meglepő. ez a gyúrás közben jutott eszébe. teleologia, vitalitás, intencionalitás, leib-seele kapcsolat ----- ezeket mind egyszerre felmutatni.............. kassák lajos, szabó lőrinc, babits és juhász fecó segítségével
(??????????)
peter fonda is feldobta a pacskert. tüdőrák. nevetett a halálos ágyán. természetesen parsifal hendrix életének egyik legfontosabb filmjéből. néha hiányolta. próbált utánanézni a neten, de semmit se talált. egy furcsán sikertelenül végződő élet.
a költő és a halál és a lányka
Jacqueline du Pré, Dvořák Cello Concerto in B minor op.104
Einschlafen in den Armen eines Sterbenden: Marina Zwetajewas „Phoenix“ spielt an Casanovas Todestag. Es ist Zeit, dieses Theatergedicht wieder aufleben zu lassen.
Vor hundert Jahren schreibt mitten im russischen Bürgerkrieg Marina Zwetajewa ein Drama in Versen, das in jeder Hinsicht „aus der Zeit fällt“: „Phoenix“. Ihrer aus den Fugen geratenen Welt – des Umsturzes und der Hungersnot, der Vertreibungen und utopischer Versprechen – hält Zwetajewa eine eigene verkehrte Welt entgegen.
Der Schauplatz ist Schloss Dux, wo Fürst de Ligne am Silvesterabend 1799 seine Gäste zu einem Diner geladen hat. Im Haus herrscht jene kollektive „blinde“ Erwartung, wie sie nur am Silvesterabend auftritt. Wie das Schloss selbst baut Zwetajewa das dreiaktige Stück wie ein Baumeister und Choreograph von unten nach oben auf. In der Küche bereitet das Gesinde das Fest für die oben sich versammelnden Gäste vor. Die herkömmliche Ungleichheit zwischen Bediensteten und Herrschaft ist durch die Anwesenheit eines störrischen Dauergastes gestört: Der vom Hausherrn bedingungslos verehrte Dichter Casanova wird von Teilen des Personals doppelt verachtet – wegen seiner legendären Vergangenheit als unwiderstehlicher Liebhaber und seines unbeugsamen Auftretens vor dem Adel. Die Dienerschaft will ihm in dieser Nacht übel mitspielen.
Im zweiten Akt trifft sich die adlige Welt im Speisesaal des Schlosses. In diese Gesellschaft hinein platzt – ein kostümiertes Gespenst aus der Régence – der altersschwache Casanova, der hier als Bibliothekar sein Gnadenbrot verdient. Er mischt im wahrsten Sinn des Wortes die Gesellschaft auf. Als Sonderling out of fashion bespöttelt, rückt der misanthropisch gelaunte, rhetorisch den Übrigen weit überlegene Dichter rasch in den Mittelpunkt der Soirée. Mit der phantastischen Erzählung seiner schrecklichen Geburt und dem Ursprung seiner libidinösen Energie zieht er sich verachtungsvoll in sein finsteres Gemach zurück. (Wie nebenbei zeichnet Zwetajewa in ihren Casanova Züge von Puschkin ein: Dichtung trotzt der Herrschaft und ist ein größeres Aphrodisiakum als die Macht.)
Im dritten und längsten Akt lässt der Dichter sein Liebesleben in immer neuen Briefen reuevoll Revue passieren. Dann geschieht etwas, das den Roué an seinem letzten Lebenstag aus der Fassung bringt: ein sehr junges Mädchen aus dem Gesinde, Franziska, schleicht sich in sein Zimmer – und gesteht ihm ebenso schwärmerisch wie unwiderstehlich ihre Liebe. Als sie in seinen Armen eingeschlafen ist, steckt der Sterbende ihr zum Vermächtnis seinen Ring auf ihren Finger: „Er schützt dich vor den Eumeniden / vor mitternächtlich dunklem Wald. Vor der Erinnerung. – Francesca, / aufs neue Jahr – Jahrhundert!“
Dieses außergewöhnliche Stück, metrisch virtuos von Ilma Rakusa übersetzt, erlebte 1990 an der Schaubühne am Lehniner Platz in einer Inszenierung von Klaus Michael Grüber seine deutsche Uraufführung – leider in einer um mehr als die Hälfte gestrichenen Fassung. Es wäre an der Zeit, dieses Theatergedicht wieder einmal aufleben zu lassen. Aktualität wird es nicht beanspruchen, außer der, bedingungslos unzeitgemäß zu sein.
A Prágai Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye - Prága 2019.03.11.
A Prágai Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenye
Vez.: Marek ŠedivýKm.: Jennifer Johnston (mezzoszoprán)1. Gabriel Fauré: Pavane Op. 50., 2. Ernest Chausson: A szerelem és a tenger költeménye - dalciklus Maurice Bouchor költeményeire - a) A vizek virága, b) Közjáték, c) A szerelem halála (Johnston) 3. Igor Sztravinszkij: A tűzmadár - balett (Prága, Dvorák-terem, március 11.)
-egész jó. Majd a kisújszállási Hrabal teremben csinálunk egy méltó választ.
-----------------ezzel a dallal búcsúzott utolsó szerelmétől, ő 6O éves volt, a lány 4O.Jobban megbántotta ezzel, mint kellett volna, de nem tudott a dalnak ellenállnia, el kellett küldenie....................
az autista öregedő skienhead is volt, rocker is, a punk zenét utálta de velük együtt még jobban utálta a társadalmat , a drogok , a pia, a cigi helyett a gyúrásba menekül, ott öli meg magát
az úton végig kell menni, akár zsák, akár terelő, akár kör
és persze vissza is kell nézni, ahogy öregszel, egyre gyakrabban
mert tudod, már csak két évtized van hátra
az opus magnum megírására
csavargások insbruckban
egy ottani csaj mondta, hogy milyen sok depressziós van ott -a hatalmas hegyek miatt a nap ritkán látható, a fény hiánya, a bezártság érzése összenyomja az osztrák lelket, most meg itt van az insbrucki barok előadás
P. Mobil - Újra kezdeném
minden tegnap volt, minden megtörtént, egy soha nem volt kisgyerek
(ez a heideggertől vett szöveg volt a z ottani blogjának a címe)
utolsó hozzászólása, már amikor elbúcsúzott
járom az utam
(Beatrice) 2018-04-09 20:46:25
gyúrás hetente háromszor. triatlonozni 3O kili túlsúllyal nem igazi, de gyúrni lehet. érdekes módon a bringa hiányzik legjobban. az adta a legnagyobb szabadságot. reggel elmentem, estefelé hazajöttem. ha akartam balra mentem, ha akartam jobbra. mint az ősi magyarok a lovaikon. aztán jöttek a defektek és rájöttem a bringás szabadság korlátaira. a vasak ritkán durrannak ki, így nem kell félni. egyszer az egyik a mellemre esett, egyszer beszorult az ujjam két tárcsa közé, hát istenem. az úton végig kell menni.
a nemzet csótányát hajdanán szerette, a nemzet görényévé váltat azonban gyűlöli, csakúgy mint a többi ákoslovast (bár ezeket már kezdetektől utálta)
tegnap esti melegben kezdte a gyúrást, éjfélkor már villámos, dörgéses zuhatagban fejezte be, tádé egyre öregebb, fáradékonyabb, mi lesz.......................?
amikor parsifal még galamb volt, a triatlonista korszak forumán
rejtővel mutatkozott be
(nem troppauer hümért választotta akkor -pedig már akkor is az volt)
"Galamb kissé nyurga, aránylag széles szájú, és elég csinos fiatalember volt. Örökké vigyorgott és nagy, kék szeme határtalan bizalommal nézett az emberekre. Hogy honnan jött és mit csinált azelőtt, senki sem kérdezte. Itt, a kikötő környékén a legnagyobb fokú modortalanság ismerőseink múltja iránt érdeklődni. Mindenki onnan jön, ahonnan akar, vagy ahonnan szabadon bocsátják. Galamb szalmakalappal a fején érkezett, csíkos, meglehetősen rongyos kiskabátját az alsókarjára dobta, bambuszbotot forgatott az ujjai körül halkan fütyörészett és dohányzott. Nagyvilági külseje nyomban feltűnt a kikötő rakodómunkásokból és rablókból álló egyszerű népe között. Elsősorban gyönyörű cipőit csodálták. Különösen az egyik volt rendkívül elegáns, a fehér betétes, gombos lakkcipő. Hiába, aki ad a külsejére, arra figyelnek. Ezt bizonyította a kisebb csődület is, amely hosszú útvonalon követte türelemmel az előkelő idegent. Kilenc órakor nyílt az ajtó, és belépett a vidám idegen. Szalmakalapját főúri grandezzával emelte meg, és udvarias vigyorral a középre lépett. A kocsmáros, a csapos, a főpincér és a fia megdermedtek. - Hölgyeim és uraim! - kezdte Galamb. - A tegnap esti svédtorna miatt elhalasztott koncertemet szíves engedelmükkel ma tartom meg. A karnagy úr ideadja a harmonikáját, és az előadás kezdetét veszi. Ezután átvette a zenész harmonikáját, felállt egy székre, ráült a támlájára, kiskabátját egy elegáns mozdulattal odadobta a főpincérnek, és mély érzéssel eljátszotta, hogy: "Louis, a fűtő elhajózott az Új-Hebridákra." A második strófát énekelve adta elő. A szám kétségkívül tetszett. A hangulat még fagyos volt, de többen már elengedték zsebükben a bicskát, és ez errefelé egy neme a békülékenységnek. Mikor azonban Galamb rázendített a "Hej, tengerész, hej tengerész, Mit neked vihar és mit neked vész" kezdetű indulóra, amelyet rövid sztepptánccal fejezett be, mindenki tapsolt, és vad lábdobogással követelték, hogy a művész folytassa koncertjét. Harrincourt záróráig megalapozta népszerűségét, tányérjára bőségesen hullott az aprópénz és mikor egy fésűre feszített selyempapíron elzümmögte a "Kacagj, bolond, bár festett arcodon könny csorog..." kezdetű slágert, olyan jókedv kerekedett, hogy Lala, a biciklitolvaj, aki különben is nagyvonalúságáról volt közismert, eperbólét hozatott, és hajnalig még sok üveg rum fogyott el. Harrincourt volt a kikötő kedvence. Nemigen akadt olyan ember, aki összemérhette volna vele az erejét, és mégis lehetőleg elkerült minden nézeteltérést, és a legrosszabb tréfákat is eltűrte. Szolidsága miatt elnevezték Galambnak. Esténként vendégszerepelt a mulatókban. Nemcsak szájharmonikán játszott. Ha kellett, hegedült, citerázott, és kártyakunsztokat is mutatott. Senki sem hallotta még káromkodni. A tizennégy éves szivarossal olyan udvariasan beszélt, mintha a fiúcska a legrégibb törzsvendégekkel egyenrangú gazember volna. Mindig simára volt borotválva, és Miminek, aki a "Bicskadobó" nevű helyiségben a likőrt kezelte, virágot küldött a születésnapjára. Féltékeny éjszakai lovagok többször le akarták szúrni és ritkán ok nélkül. Ezeket atyai gyengédséggel ő maga vitte el a legközelebbi kötözőhelyre. Ilyen volt Galamb. Sem a kormányos, akit Rongy Eleknek hívtak, sem a vitorlamester nem ismerte a fenti előzményeket, ami még nem lett volna baj, de a két tengerész elhozta az étterembe a kövér Yvette-t, egy kedvükre való hölgyet, aki nyolcvan kiló volt ugyan, de teljesen babaarcú. Yvette állandóan tapsolt Galambnak, aki éppen szerepelt. Már ez nem tetszett a kormányosnak. De később a kövér Yvette példátlan szemtelenséggel kivett a vitorlamester tenyeréből egy teljes ötfrankost, és odadobta ennek a jöttment komédiásnak. - Hej! Pojáca! Add vissza az ötfrankost! - mondta a vitorlamester, a kocsma közepére lépve. Legnagyobb csodálkozására a színművész átnyújtotta a pénzt. - Parancsoljon, öregem. Csak ne izgassa fel magát, mert unokafivéremet így ütötte meg a guta egy alkalommal. Metzben volt vegyeskereskedő a szerencsétlen. - Még pimaszkodsz?! Nesze!... A többit leírtuk. A vitorlamester olyan pofont kapott Galambtól, hogy lenyelt egy negyed font bagót, a kormányost pedig addig verte, amíg ez komolyan nem kérte, hogy hagyja már abba. Ebből az alkalomból be is mutatkozott, hogy ő Rongy Elek. Most együtt ittak a sarokasztalnál, és a kormányost már az sem zavarta, hogy a kövér Yvette (aki teljesen babaarcú volt) nem vette le a szemét Galambról. - Csodálkozom - mondta a kormányos, tülökké dagadt orrát időnként egy pohár vízbe mártva -, hogy ilyen randa mesterséget választottál. Aki ekkora pofont tud adni, az előtt nyitva a világ. A vitorlamester meggyőződéssel bólogatott. Koronatanú volt. - Nagyon szép a mesterségem - védekezett Galamb -, a filharmónia és a balett manapság komoly hivatásnak számít. - Az ilyen embernek tengerre kell menni! Tengerre! Nem gondoltál még rá, hogy matróz légy? Galamb elkomorodott. - Az is voltam. - Nagyszerű! Ha megfelelsz a feltételeknek, beállhatsz a Brigittára. Vannak papírjaid? - Nincsenek. - Akkor megfelelsz a feltételeknek. Akarsz velünk jönni? Yvette hirtelen közbeszólt: - Ne menjen, Galamb úr! A Brigitta rövidesen el fog süllyedni. Rozoga, vacak vitorlás. Kimondom őszintén, ha a matróz urak nem veszik sértésnek, csak a legelszántabb csirkefogók vállalnak szolgálatot rajta. - Ne hallgass Yvette-re. A Brigitta nagyon jó hajó - mondta bizonytalanul a kormányos. Yvette elsápadt a felháborodástól. - Ezt nekem mondja? Nekem akar maga hajókról mesélni, miután húsz éve barátkozom a világ tengerésztestületével? Azt mondtam hogy a Brigitta el fog pusztulni, rothadt a bordázata, és fél hüvelykkel mélyebbre süllyed a hatóság által előírt merülési vonalnál. - Ez igaz - vallotta be a vitorlamester -, de végre is az emberek nem a nyugalmas, biztos öregség miatt szállnak hajóra. Jössz, Galamb, vagy nem? - Csakugyan olyan veszélyes jármű? - kérdezte tűnődve Galamb. A kormányos sóhajtott, és vállat volt. - Mivel jelen van a hajók anyja, bevallom őszintén: a Brigitta nem pályázhatna a kék szalagra. Ha családos ember volnál, nem is hívnálak. - Köszönöm. Mivel van családom, elfogadom a meghívást, és jelentkezem a Brigittára. - De biztos, hogy nincsenek papírjaid? - Egy szál sincs. - Ezt majd igazolnod kell. A kapitány régimódi ember, és köti magát bizonyos formaságokhoz. Mehetünk. - Ne menjen, Galamb úr! - búgta mintegy a párját siratva, Yvette, és teljesen babaarcán mélabús ráncok támadtak. - Ne menjen, Galamb úr, ha néha kell öt-tíz frank, szívesen adok kölcsön... - Köszönöm a felajánlott hitelkeretet, de nem fogadhatom el. Hé! Jeanette! Hozzál a számlámra egy pohár rumot és egy csokor virágot a nagyságos asszonynak... Kezét csókolom, nemes hölgy. Elmentek. Az utcára még egy másodpercig utánabúgott Yvette hangja: - Ne menjen, Galamb úr..."
a 63. évét elhagyó parsifal fülig költő volt mindenestül, naív mint troppauer hümér, szürrealista mint lautréamont, élhetetlen
mint oly sokan, ma is fölment a szabó ervinbe - és mi várta? egy zárt kolosszus. nyári nyitvatartás csak délután. gondolta csavarog egyet, de fáradt volt, így haza zögykölődött. eszébe jutott monornál pleszkán frici. ő is elszambázott, csak ő messzebbre.
érezte ezt feszítően belülről, génjei évezredes tanulságából
és úgy is élt parsifal fülig lao
vagy 15 éven keresztül 4O éves korától amikor csak tehette kimenekült a mezőkre kutyáival végtelen csavargások során terelgette gondolatait, érzéseit
ha kellett (mert gyakran kellett) gondolatait sörös palackok várfalai mögé rejtette, konyak, pálinka energiájával tüzelte, cigarettafüsttel áldotta, bújtatta
heidegger, az ostoba német, persze nem beszélt a kutyákról, mert fogalma se volt arról, hogy mi a pásztor, hendrix tudta, és gondolatai kis négyhetes birkák, kövér felnőtt birkák, farkas tépte birkák futottak a végtelen mezőkre, rágták a mezők gyimilcseit, és a hű kutyák őrizték, vigyázták, figyelték őket, és parsifal a hendrix botladozott reggeltől estig a gödrös, vizes, száraz, térdig érő havas mezőn, bukdácsolt tévutalon, zsákutakon, terelőutakon,
a tegnapi gyúrás után reggel fáradt volt, bevágott két kanál mutant masst és aludt még két órát, aztán irány a strand, mit csinál egy öreg pásztor a strandon
nézi a nőket
hasaikat, melleiket, feneküket
a teremtés közelében
a szülő csatornát
a sex tesz tönkre mindent
a szigetből egy baszóbuli lett
semmi zenei érték
a folyamatos párcserék
az elvesztett gyökerek
a kiszakadtak
migránsok az ómban
a gerinctelenség, a nemtörődömség,
mit szól a pásztor
a három muskétás: goethe , schelling és parsifal
newtont kisújszállás szégyenszamarára
ültetik
miközben a szigeten dühöng a gruppensex
a pásztor figyel, észrevesz és elkomorul aztán megrántja a vállát
Georgian Caucasian Shepherd | Kavkasiuri nagazi | Кавказская овчарка
Háromfelvonásos opera Szövegét - Victorien Sardou drámája nyomán - Giuseppe Giacosa és Luigi Illica írtaVez.: Christian ThielemannKm.: Drezdai Staatskapelle, Salzburgi Bach Kórus (karig.: Alois Glassner) és a Salzburg Fesztivál Gyermekkara (karig.: Wolfgang Götz)Szereposztás: Tosca - Anja Harteros (szoprán), Cavaradossi - Alekszander Antonyenko (tenor), Scarpia - Ludovic Tézier (bariton), Angelotti - Andrea Mastroni (basszus), Spoletta - Mikeldi Atxalandabaso (tenor), Sciarrone - Rupert Grössinger, (basszus),Sekrestyés - Matteo Peirone (bariton), Börtönőr - Páll Levente (basszus), Pásztorfiú - Benjamin Aster (fiúszoprán)(Salzburg, Grosses Festspielhaus, március 24.)
Szabó Ervin.
Páran bóklásztak a termekben, néhányan kornyadoztak az asztaloknál. A bölcsészeti olvasóban egy kis csaj nézte az öregedő parsifal füliget. Mit keres itt ez az öreg? Biztos nem utóvizsgára készül. Tanár lenne? Vagy csak egyszerűen egy futó (ülő) bolond? Kellemes kis csaj volt, de végtelenül gebe.
Hogy az ördögben lehetne a tudományt és a filozófiát összekapcsolni? Még nem nagyon sikerült senkinek.
Kijelentések, ítéletek, sejtések, állítások, morfondírozások, kérdések, válaszok - tudományos szinten és filozófiai szinten.
És mindezt még költészettel, vallással összefonni,kibontani, kiteregetni, tosca, tosca, tosca, tosca, tosca.
schelling: zur geshcichte der neueren philosophie, wittgenstein: briefwechsel, gehlen: urmensch und spatkultur, kirchoff:schelling
bérlete londonban . a legbelső körre. ha elfáradt a sok gyaloglástól, tett egy-két kört és kipihente magát. akkoriban még ritkán lehetett magyar szót hallani. egyszer a metron egy öreg házaspár beszélt magyarul a mellette lévő üléseken. egyszer meg a british museumban beszélt egy kisgyerek az apjához magyarul. azért ment gyalog a barbicanhoz, mert gyalog akarta fölfedezni londont. persze nem tudta. így jár majd a létfejtéssel is?
1986-ban gyalog igyekezett a barbican felé. akkoriban újdonság volt. pénze nem nagyon volt, gyalogolni, csavarogni imádott, így természetesen dzsapázott. london nem túl kicsi város, a térképen lévő távolságok néha becsapósak, és ugyebár estefelé volt. fiatal volt, jó erőben, de azért csak elfáradt. addig azért elment, hogy jól megnézhette, de aztán megfordult és hazavonszolta magát.
most meghallgatja kényelmesen:
Koncert - EBUA Londoni Szimfonikus Zenekar hangversenye - London 2019.05.30.
A Londoni Szimfonikus Zenekar hangversenyeVez.: Michael Tilson ThomasKm.: Julia Fischer (hegedű)1. John Cage: Az évszakok - balett, 2. Ludwig van Beethoven: Hegedűverseny (Fischer), ráadás: Nicolo Paganini: h-moll caprice Op. 1. No. 2. (ea.: Fischer), 3. Bartók Béla: Concerto (London, Barbican Hall, május 30.)
izgalom most a kutyák miatt. kiment, megdögönyözte őket, beszélgetett velük, aztán kissé összeszorult a szíve. ők az utolsó kutyái.a kutyás korszak kb. 25 évig tartott. rengeteg szépséggel, néha keservvel,egy jó ideig élete legfontosabb részét jelentették, életét megmentették, hozzájuk, velük menekült az elviselhetetlenül hazug, ostoba, képmutató, tört döfködő élet elől de már felelőséggel nem vehet kutyákat, nem tenéysztheti őket -mert ugyebár az ember felelős a kutyákért. másrészt ugyebár a lét feltárásához szükséges a pesti könyvtárak teljes lerohanása, az meg kisújszállásról nem lehetséges.
idősödő parsifal fülig lao idősödő kutyái.
foszladozó álmok.
Bach: Brandenburg Concerto No. 4 in G major, BWV 1049 (Orchestra Mozart, Claudio Abbado)
izgult. nem nagyon-nagyon, de azért rosszul aludt.
vasárnapi gyúrás után természetesen bezabált és a hétfői cukor 3o fölött volt. nagy haditervet eszelt ki, mert tudta, hogy a cukor meglehetősen cudar tud lenni. láblevágás, megvakulás, vese vagy májelégtelenség, impotencia .....kedden csak egyszer evett, meló után -igaz, hogy akkor bevágott 4 pár debrecenit és egy doboz fagyit. szerdán böjtölt (csak sok-sok ásványvíz), csütörtökön reggel: 13, 5. labor. zabálás, gyúrás. jól ment, túl jól. este a szíve kalimpált. a sok táplálékkiegészítő. vasárnap óta használ egy új animalt (animal stack), ezt még nem próbálta. megdobta és megkalimpáltatta. ma lett meg a laboreredmény. máj jó, vese jó, vizeletben van cukor, de fele annyi mint tavaly,és a vércukor az valóban 13, 6.
innen is tovább kell lépni persze, de az eredményeket javítani kell, a vizeletből el kellene tűnnie a cukornak, acetonnak.
majd kitalál valami javítást, de egy évig még gyúrnia kellene - aztán jöhet a létfejtés-létfeltárás ezerrel.
Was hieß es, Bachs Frau zu sein?
Neue Forschungen zeigen, wie Anna Magdalena Bach, die zweite Ehefrau des Komponisten, als Unternehmerin arbeitete: Ein Gespräch über eine Frau mit Vollbeschäftigung und die Frage, ob Bach ein Macho war.
Als Anna Magdalena Bach 1760 starb, wurde sie in den Akten verzeichnet als Almosenempfängerin aus der Hainstraße in Leipzig. War sie nach dem Tod ihres Mannes Johann Sebastian Bach eine arme, mittellose Frau?.
Da müssen wir erstmal klären: Was ist „arm“? Ich las in einem Buch der damaligen Zeit, dass eine Witwe ja ihres Beschirmers beraubt sei und deshalb unter die armseligen und miserablen Personen gezählt werden müsse, ohne Unterschied, welchen Stand und welches Vermögen sie habe. Der Begriff „Armut“ wurde in der damaligen Zeit immer standesbezogen genutzt. Dass Anna Magdalena Bach Unterstützung – Almosen – durch die Stadt Leipzig und die Universität empfing, zeigt zunächst nur, dass sich ihre finanziellen Lebensumstände deutlich verschlechtert hatten und sie aus eigenen Mitteln nicht ihren standesgemäßen Lebensstil aufrechterhalten konnte. So erhielt zum Beispiel auch eine Kaufmannswitwe, die Dienstpersonal hatte, Almosen von der Stadt.
Mostanában a brandenburgi versenyeket hallgatja- 1721. A XVIII. század közepe.
Allgemeine Naturgeschichte und Theorie des Himmels.
Ich habe nicht eher den Anschlag auf diese Unternehmung gefasst, als bis ich mich in Ansehung der Pflichten der Religion in Sicherheit gesehen habe. Mein Eifer ist verdoppelt worden, als ich bei jedem Schritte die Nebel sich zerstreuen sah, welche hinter ihrer Dunkelheit Ungeheuer zu verbergen schienen und nach deren Zertheilung die Herrlichkeit des höchsten Wesens mit dem lebhaftesten Glanze hervorbrach. Da ich diese Bemühungen von aller Sträflichkeit frei weiss, so will ich getreulich anführen, was wohlgesinnte oder auch schwache Gemüther in meinem Plane anstössig finden können, und bin bereit es der Strenge des rechtgläubigen Areopagus mit einer Freimüthigkeit zu unterwerfen, die das Merkmaal einer redlichen Gesinnung ist. Der Sachwalter des Glaubens mag demnach zuerst seine Gründe hören lassen.
Wenn der Weltbau mit aller Ordnung und Schönheit nur eine Wirkung der ihren allgemeinen Bewegungsgesetzen überlassenen Materie ist, wenn die blinde Mechanik der Naturkräfte sich aus dem Chaos so herrlich zu entwickeln weiss und zu solcher Vollkommenheit von selber gelangt: so ist der Beweis des göttlichen Urhebers, den man aus dem Anblicke der Schönheit des Weltgebäudes zieht, völlig entkräftet, die Natur ist sich selbst genugsam, die göttliche Regierung ist unnöthig, Epikur lebt mitten im Christenthume wieder auf, und eine unheilige Weltweisheit tritt den Glauben unter die Füsse, welcher ihr ein helles Licht darreicht, sie zu erleuchten.
Bach: Brandenburg Concerto No. 2 in F major, BWV 1047 (Orchestra Mozart, Claudio Abbado)
Köszi! Az elején nagyon jól alakult a gyógyulásom: a mütét után 4 héttel már futogattam a 10-12 km-eket. A dokik nem akarták elhinni :))
Június elején volt egy vékonybél tágításom, mert mint kiderült, a belekböl is kivágtak, és egy darabot visszavarrtak. Ott szokott lenni szükülés. Júniusban már edzettem 34 órát. Júliusban egy kicsit kevesebbet, mert 6 hétig nálunk vannak a kis labanc unokáink: Dávid 8, Olivér 4 éves. Naponta kétszer 3 órát vagyunk különbözö játszótereken. Esténként fáradtabbnak érzem magam, mint a dupla ironman után. :)
Viszem öket múzeumba, már kétszer voltunk éjjel az egyik hegyen fejlámpával kirándulni. Képzelheted, mennyire élvezték. De én még jobban, mert azt hiszem, én talán még jobban élvezem a velük való foglalkozást. :)
A mütét után lefogytam 16 kilót. Lassanként sikerült kicsit visszahíznom: jelenleg 70 kiló vagyok, ami már kicsit közelít a régi 74 kiló versenysúlyomhoz. Két hete beadtam a kérvényt a rokkantnyugdíjra, ezért még nem kezdek el gyúrni, mert sok izommal nincs esélyem megkapni, de kb. 6 hónap alatt eldöntik. Ha megvan, akkor megint jön a heti négy edzés. A bokszedzéssel nem tudom mi lesz, mert kivülröl szépen begyógyult a vágás, de belül még nagyon érzékeny. Jelenleg biztos beszarnék, ha sparringolás közben megütnék. :))
Beethoven és tárasi tényleg segítenek: március óta 32 komolyzenei + pár blues és rockkoncerten voltam.
Múlt héten volt a kórházban egy konzílium, ahova vittem az új CT-t, meg komplett vér és hormonvizsgálat eredményeit. A primarius szerint, hihetetlen jó értékeim vannak, de a vasértékem nagyon kevés. Ezt érzem is, mert futásban és kerékpárban is megállt a fejlödésem. Azt javasolták, hogy még várjunk pár hónapot, ha nem javul, akkor infúzióban kapok vasat. Viszont tegnap mondta az egyik srác, hogy azzal vigyázni kell, mert tönkreteheti az érrendszert. Jó kilátások, a kurva életbe... :))
Azért nem adom fel: jövöre ott akarok állni a tóparton Gyékényesen és célba érni Nagyatádon. Sokak szerint ez lehetetlen lesz, de majd kiderül... :))Vannak már 100 km környéki tekeréseim, és 14-15 km körüli futásaim.
Szeptember végén készülök Marokkóba, de a sivatagi futásokat még hanyagolom: elég lesz a városi kocogás. :))
https://flow.polar.com/training/analysis/3662569276 15 km futás, Guntramsdorfban, a lányoméknál. Szeretek ezen a környéken futni: régebben sokat futottam itt 30-40 km között. Persze mikor nosztalgiázom futás közben, mindig megfájdul a szívem, hogy most 12-15 km-ekkel szenvedek. :)
Örülök, hogy megúsztad! A gyomor nem szokott tréfálni. Néhány hete belenéztem a triatlon topikba, és láttam, hogy januárban szerepeltél ott utoljára. Kissé aggódtam. Különc természeted és beethoven segítettek a győzelmedben.
Beethoven: Piano Concerto No. 5 "Emperor" Op. 73: Júniusban élöben hallottam Buchbindertöl a Konzerthausban.
Az élö zene varázsát semmi nem adja vissza, de ezt csak az tudja átérezni, aki már átélte ezt a varázslatot. :)
Két hét múlva lesz a Musikverein-ban fiatal kínai tehetségek zongoraestje. Biztos nagyon jó lesz. 25 euróért 10 zongoramüvész fog fellépni. Hihetetlen, ha belegondolok, hogy a Billa-ban egy kiló kenyér 8 euróba kerül...
hány ablak mögött merengtek a proton-elektron kapcsolaton
ma a gyúráson nagyon kimerült
igaz, jól is ment,
odavágott a vasaknak
a csillagok állása
vagy az új animal
a sima stack
eszébe jutott juhász gyula tenyérnyi kötete
és vajda mihályé
4O évvel ezelőtt
pesten elkezdett írni
mint egyetemről lógó
x tudomány hallgató
egy juhász gyula
tanulmányt
- természetesen pszichoanalitikus alapon
bár akkoriban ez azért nem volt ildomos
pszi hajdanán megkérdezte, hogy melyik a legjobb
beethoven zongoraverseny
ő azt válaszolta hogy
"mind az öt"
mai ésszel látja, hogy ez olyan chuck norrisos
- mennyivel lábazol?
- minddel
- aha, mint chuck norris
mivel a csodaszerek nélkül nem tud gyúrni (hogy is tudna egy hajdani alkesz, dohányos, tucatnyi kávét ivó, a csodálatos
bedurrantók, fehérjék, tömegnövelők, vitamin és "test építő csodák" nélkül?), vissza kell térnie a triatlonhoz, mert akkortájt nem volt ilyen borzalmas a vércukra
2019.08.04 20:18 - 22:00 Bartók Rádió
EBUA Holland Rádió Filharmonikus Zenekarának hangversenye - Amszterdam 2018.10.06.
A Holland Rádió Filharmonikus Zenekarának hangversenyeVez.: Markus StenzKm.: Lars Vogt (zongora), Erik Bosgraaf (blockflöte), Matthijs Koene (pánsíp)1. Richard Wagner: Parsifal - Nyitány, 2. Ludwig van Beethoven: Esz-dúr zongoraverseny, (Vogt), 3. Calliope Tsoupaki (1963): Salto di Saffo (km.: Bosgraaf, Koene), 4. Claude Debussy: A tenger - három szimfonikus vázlat - a) Hajnaltól délig a tengeren, b) Hullámok játéka, c) A szél és a tenger párbeszéde(Amszterdam, Concertgebouw, 2018. október 6.)
beethoven legyen velünk!
(ha beethoven velünk, ki ellenünk?!!!!!)
Beethoven: Piano Concerto No. 5 "Emperor" Op. 73 - Daniele & Maurizio Pollini - Sinfónica de Galicia
Koncert - Elbphilharmonie Zenekar hangversenye - Hamburg 2018.11.23.
Az NDR Elbphilharmonie Zenekar hangversenye Vez.: Krzysztof UrbańskiKm.:
Witold Lutosławski: Változatok egy Paganini témára, 3. Witold Lutosławski: a) Kis szvit, b) IV. szimfónia (Hamburg, Elbphilharmonie, 2018. november 23.)
lutoslawski nagyon fontos - volt a fiatal parsifal számára. olyan fontos, mint a syrius. lutoslawsky vonósnégyese volt az első komolyzenei lemez, amit vásárolt. Kb. 16 évesen. miért vette? mi vitte rá a birkózásból kinövőt, az uránbánya felé közeledőt?
föltette apja szupre hifijére (1972 körül), fülhallgatón szinte tökerővel a szaggatás. érezte, hogy a változásra ugrásra készen álló, a változást örülten kereső agya rátalált egy új lelki-szellemi struktúrára, ami kiszabadítja a szocializmust építő kis-és nagypolgárság ostobaságba merülő vizenyős tekintete, és semmitmondó, vagy éppen baromságokat árasztó fecsegése fogságából ..................
Witold Lutoslawski, String Quartet (1965), New Budapest String Quartet
késő este sokat gyúrt - de nem eleget, reggel 16 körül volt a cukra. ráadásul a munkahelyén utánatöltött még két kanál mutant masst, majd még bevágott pár születésnapi tortaszeletet, így otthon már 3O lett. feleségétől kapott inzulint - aztán másfél óra múlva ebédelt - persze dinnye, szölő és fagyi (meg egy kis hal), csak így lazán diétásan. avval hitegeti magát, hogy az a kevés inzulinja ami van, az egyfelől izomépítésra fordítótik, másfelől nyilván nem tud megbírkózni a rengeteg kalóriával.
nem baj. ma lutoslawski, holnap szabó ervin, holnap után edzőterem, aztán hétfőn rendes labor. hogy működik a vese, hogy a máj. a harminc éves alkoholizálás nem tette tönkre, de ez a két éves küszködés(?!) a cukorral, v
Bayreuthi Ünnepi Játékok 2019 - Richard Wagner: Trisztán és Izolda - Festspielhaus 2019.08.01.
Kapcsoljuk a Bayreuthi FestspielhaustWagner: Trisztán és IzoldaHáromfelvonásos opera Szövegét a zeneszerző írta Vez.: Christian ThielemannKm.: Bayreuthi Ünnepi Játékok Ének- és Zenekara (karig.: Eberhard Friedrich)Trisztán - Stephen Gould (tenor),Marke király - Georg Zeppenfeld (basszus),Izolda - Petra Lang (szoprán),Kurwenal - Greer Grimsley (bariton),Melot - Raimund Nolte (tenor),Brangäne - Christa Mayer (mezzoszoprán),Ifjú hajós és pásztor - Tansel Akzeybek (tenor),Kormányos - Kay Stiefermann (bariton)
szamosszeg, érdparkváros, budapest, konstanz, oxford, bayreuth, kisújszállás
az élet egy ünnepi játék
tragikomédia
istenemberördögkanszukapatás
színjáték
trisztán és izolda szeretkezése
míg a hajó bordázata
gyufaszálként szét nem forgácsolódott
Nina Stemme - Wagner - Tristan und Isolde - Liebestod
Koncert - Archív30. Jubileumi Bach-Hét 2019-Christoph Bossert orgonál - Deák téri evangélikus templom 2019.06.07. részletek
30. Jubileumi Bach-Hét 2019 Christoph Bossert orgonál Johann Sebastian Bach: 1. Hat tétel a Das wohltemperierte Klavier I. kötetéből - a) E-dúr prelúdium BWV. 854., b) e-moll fúga BWV. 855., c) f-moll prelúdium BWV. 857., d) Fisz-dúr fúga BWV. 858., e) G-dúr prelúdium BWV. 860., f) g-moll fúga BWV. 861., 2. 2. g-moll fantázia és fúga BWV. 542., 3. Három korálelőjáték a Neumeister-gyűjteményből - a) Erhalt uns, Herr, bei deinem Wort BWV. 1103., b) Jesu, meine Freude BWV. 1105., c) Herr Jesu Christ, du höchstes Gut BWV. 1114., 4.) a-moll prelúdium és fúga BWV. 865. (Deák téri evangélikus templom, június 7.)
Am 19. Juni 1965 veröffentlicht J. D. Salinger, der Erfinder Holden Caulfields aus dem „Fänger im Roggen“, seinen letzten literarischen Text: „Hapworth 16, 1924“ füllt eine komplette Ausgabe des „New Yorker“ und lässt jene Familie Glass noch einmal aufleben, der Salinger vorher schon mehrere Erzählungen gewidmet hat. Nach dieser letzten, selbst für Fans schwer zugänglichen Story in Briefform wird Salinger der Welt nie wieder einen neuen Text präsentieren. Er stimmt zwar einer Neuausgabe vom „Fänger im Roggen“ zu und gestaltet sogar den Umschlag dafür. Aber ein neues Buch, eine neue Story, ein neues Irgendwas werden bis zu seinem Tod am 27. Januar 2010 nicht mehr erscheinen. Und seither ist auch nichts aus dem Nachlass gefolgt. Vor drei Jahren kamen drei frühe Geschichten heraus, die aber damals schon in Zeitschriften erschienen waren.
Ein Roman und drei Erzählungsbände zu Lebzeiten, so würde King rechnen, darauf beläuft sich Salingers Bilanz. Was aber hat Salinger in der restlichen Zeit gemacht? Teppiche geknüpft? Kirchenbasare organisiert? Pflaumen vergöttlicht?
Er hat geschrieben. Er hat geschrieben und geschrieben und geschrieben – nur eben fast die komplette zweite Hälfte dieses Lebens davon nichts mehr aus den Händen gegeben.
Am Dienstag vor hundert Jahren ist Jerome David Salinger geboren worden. Er hat Geschichten und Figuren erfunden, die weit über sich hinausgewachsen sind, die immer neue Generationen in ihren Bann gezogen haben: Geschichten von hochbegabten, einsamen Kindern (wie den Geschwistern der Familie Glass) oder empfindsamen Outsidern wie Holden Caulfield, Salinger hat süchtig machenden Stoff geliefert, Meisterwerke intellektueller Dissidenz und Ruppigkeit, die zur Schullektüre wurden. Er konnte, was wenige nur konnten, gleichzeitig mit beiden Füßen auf der Straße stehen (Holden sagt „fuck“, so oft er kann, was damals, 1951, noch ein Skandal war) und mit dem Kopf in den Höhen buddhistischer Losgelöstheit stecken. Aber dann war Schluss. Und seither wird die Welt verrückt an diesem Rätsel, wie jemand, dem Gott (und Gott ist ein wichtiger Gesprächspartner im Werk J.D. Salingers) solch eine Begabung geschenkt hat, sie nicht genutzt hat.
Nach allem, was man weiß, und das ist nicht viel, weil sich Salinger umso weiter zurückgezogen hat, je älter er wurde, hat Salinger seine Begabung sehr wohl genutzt, aber nur für sich selbst. Seine Biographen – wie Ian Hamilton oder Kenneth Slawenski – haben zusammengetragen, was irgendwie öffentlich wurde von dem Mann, der seit 1954 in Cornish, New Hampshire lebte und Land um sein Grundstück herum aufkaufte, um den Abstand zwischen sich und der Welt zu vergrößern, es ergibt sich das Bild eines Schriftstellers, der Zeit seines Lebens um die Kontrolle über sein Werk gerungen hat. Anthologien hat er abgelehnt, Parodien Caulfields juristisch gestoppt, Reporter verjagt. Das hat seinen Ruhm und die Neugier nur noch vergrößert.
Die wenigen Leute, die es geschafft haben, zu ihm durchzudringen und davon zu berichten (Joyce Maynard ist zu ihm gezogen, Betty Eppes hat sich eingeschlichen, Lacey Fosburgh von der „New York Times“ hat Salinger einfach angerufen), haben aber dem Rest der Welt auch nicht erzählen können, was genau Salinger schreibt. Seine Tochter Peggy wusste nicht einmal, was ihr Vater treibt, bis Lehrer es ihr erzählten. Peggy hat später über das Leben in Cornish erzählt: Von den Ritualen ihres Vaters, der, wie Thomas Mann, von frühmorgens bis mittags schreibt, „und wenn er das nicht kann, ist er eine richtige Nervensäge und tigert herum, bis er wieder an die Schreibmaschine kann“. Was er schreibe, allein in seinem Arbeitszimmer, das sich erst über der Garage und dann in einem eigenen Gebäude befand, hefte er farblich sortiert ab, je nach Korrekturstand.
Dass er schreibt, ist sogar aktenkundig, Salinger hatte es 1986 in der Verhandlung gegen Ian Hamilton erklärt, der sich in seiner (später aus dem Verkehr gezogenen) Biographie aus Briefwechseln Salingers bedient hatte. „Ich liebe das Schreiben“, das hat er auch Lacey Fosburgh von der „New York Times“ erzählt, als er sie im Oktober 1974 anrief, weil ein Raubdruck früher Storys in Umlauf gelangt war und Salinger sich gezwungen sah, zu erklären, warum er juristisch dagegen vorgeht. „Aber ich schreibe nur für mich und zu meinem eigenen Vergnügen.“ Ob er in absehbarer Zeit wieder etwas veröffentlichen werde, wisse er nicht – den Vorschuss auf einen neuen Roman, den er 1966 mit Little, Brown and Company vereinbarte, hatte Salinger seinem Verlag 1972 wieder zurückgezahlt. „Es geht ein wunderbarer Frieden davon aus, nichts zu veröffentlichen“, sagte er noch, und: „Etwas zu veröffentlichen, verletzt meine Privatsphäre massiv.“
Szövegét a zeneszerző írta Vez.: Jaap van ZwedenKm.: Litván Férfikar, Holland Rádió Ének- és ZenekaraSzereposztás:Amfortas - Falk Struckmann (basszbariton),Titurel - Ante Jerkunica (basszus),Gurnemanz - Robert Holl (basszus),Parsifal - Klaus Florian Vogt (tenor),Klingsor - Krister St. Hill (bariton),Kundry - Katarina Dalayman (szoprán),Első grál lovag - Brenden Gunnell (tenor),Második grál lovag - Thilo Dahlmann (basszbariton),Viráglányok - Martina Rüping, Victoria Joyce, Silvia Vázquez, Ute Ziemer (szoprán), Anna Stephany, Barbara Kozelj (mezzoszoprán)Apródok - Julia Westendorp (szoprán), Cécile van de Sant (mezzoszoprán), Jeroen de Vaal, Pascal Pittie (tenor)
Richard Wagners "Parsifal" (Bayreuth 2016) - Trailer
Már a terem felé tartva is beleborzongsz az érzésbe. Hiszen tudod, mi vár rád. Szenvedés és fájdalom, adrenalin és tesztoszteron, ez jut osztályrészül egy guggolóedzés során. De nem bánod: tudod, csak így érhetsz célt.
Tudod, hogy Te férfi vagy: nem játszani jársz a terembe, csak mosolyogsz a szüntelenül mell-bicepszező, sosem lábazó kondihuszárokon, a pipaszár lábaikkal és a viccesen kidüllesztett mellkasukkal. De Te más vagy: te tudod, mi kell a fejlődéshez, tudod, mi kell ahhoz, hogy egy edzés után azt érezd, ennyi volt és nincs tovább.
Ma guggolnifogsz.
Az öltözőben komótosan készíted elő a kellékeket. Előkerül az öv, a bandázs- hiszen te már tudod, hogy nem szégyen ezeket használni, ha még évek múlva is sérülés nélkül szeretnél edzeni. Te nem csak az emlékekből szeretnél élni pár év múlva - guggolni akarsz, ameddig csak lehet. Petőfi sem akart ágyban, párnák között meghalni - te is beérnéd a guggolóállvánnyal, vagy az erőkerettel. Felhörpinted a kellő mennyiségű stimulánst tartalmazó kis italodat, meglátogatod a vécét, nehogy baleset érjen edzés közben, és már indulsz is abba a sarokba, ahol sosem kell várni, mint a gépeknél. Kevés ilyen állat van, mint Te.
Bemelegítés közben egyre csak arra koncentrálsz, mi vár rád. Már az üres rúd alá is úgy állsz be, mintha minimum egy mázsa lenne rajta - a tested megfeszül, ahogy bepréseled magad a rúd alá. Nem sietsz a sorozatokkal - nem hajt a tatár. Kiélvezed a mozgás minden centiméterét: ahogy kiemeled a rudat, ahogy leguggolsz, majd lentről kilövöd magad, hogy aztán újra ismételd az egészet. Sorozatról sorozatra. És lassan elérkezel az első kemény munkasorozathoz.
Semmibe révedő tekintettel ülsz a padon, és elkezded akkurátus mozdulatokkal feltekerni a bandázst a térded köré. Nem téped meg, mintha versenyeznél, de azért rendesen fogja a térdedet. Továbbra is ülve felcsatolod az övet is, majd kissé merev lábakkal az állványhoz lépsz. Megragadod a rudat, és egy határozott mozdulattal beállsz, szinte belendülsz alá. Érzed, ahogy a tegnapelőtti mellezéstől még feszül az egész felsőtested, ahogy beerőlteted magad a tárcsák közé. Az egész tested megfeszül, amint kiemeled a rudat az állványról, érzed, ahogy a rúd a húsodba vág, és nyúzza-tépi a bőrt a csuklyádról. Sosem értetted, hogyan marad meg egy jól megpakolt, ám törülközőbe csavart rúd az ember nyakán, de nem is bánod a harci sebeket.
Ha lehet, ez az érzés még jobban felspannol. Hátralépsz egy-két lépést, és a vállszélesnél szélesebb terpeszbe állsz, kifelé mutató lábfejekkel. Most nem alakformáló fitness edzésről van szó - ma nagyot akarsz guggolni, ahhoz pedig ez a tartás fog kelleni. Fújtatsz egyet, és leengeded magad, amilyen mélyre csak tudod. Magadban mindig csak mosolyogsz a mindenféle félguggolásokat végző kocagyúrósokon - véletlenül sem akarod, hogy bárki is összekeverjen velük, tehát jó mélyre mész. A bandázs szinte kettévágja a lábadat, az öv csak úgy ropog a derekadon, de ez téged nem érdekel, végzed a dolgod. Imádod ezt az érzést.
Egy, kettő, három, az ismétlések jönnek egymás után, combjaid dugattyúként lökik ki testedet minden egyes ismétlésnél. A tested minden négyzetcentimétere gránitkeménységgel feszül meg az egész gyakorlat alatt. Minden egyes sorozattal egyre nehezebb és nehezebb lesz az utolsó pár ismétlés - az utolsó sorozatban már sűrűn szidalmazod a rudat, a súlyt és a guggolás kitalálóját felváltva - utóbb veszed észre, hogy mindezt fennhangon teszed. Sípolva keresed a levegőt, de nem találod, a lábad tűzben ég, és arra gondolsz, ezúttal tuti nem éled túl. De aztán persze mégis megúszod, mint mindig. A teremben szerencsére már megszokták, hogy ilyenkor ne piszkáljanak - csak akkor jönnek, ha Te hívod őket segíteni.
Az utolsó ismétlést követően fáradtan rogysz az állvány mellé. Próbálod a bandázst levenni, de annyi erő nincs benned, hogy kiszabadítsd a végét, és az öv kicsatolásával is külön csatát kell vívnod. Kell pár perc, mire rendezed a soraidat.
Közel sem vagy jól fizikailag. A gyomrod még mindig háborog, üveges tekintettel meredsz magad elé. És mégis, valami perverz módon, szereted ezt az érzést. Tudod, hogy holnap ráadásul jön a mindent elborító izomláz, de nem bánod. Semmi pénzért ki nem hagynád ezt az edzést.
Lantos István 70-VII/2. rész - Pesti Vigadó 1985.03.23.
Lantos István 70VII/2. rész
Perényi Miklós (gordonka) és Lantos István (zongora) Ludwig van Beethoven-estje1. Hét változat Mozart A varázsfuvola c. operájának témájára WoO. 46., 2. F-dúr szonáta Op. 17., 3. D-dúr szonáta Op. 102. No. 2., 4. A-dúr szonáta Op. 69., 5. Tizenkét változat Mozart A varázsfuvola c. operájának témájára Op. 66. (Pesti Vigadó, 1985. március 23.)
Fellegi Ádám
réges régen a Bartókon volt egy parsifal számára kivételesen fontos beethoven sorozata - az összes zongora szonáta.
hetente két adás: egyikben ismertetett pár szonátát, a másikban meg előadta őket. és ez így ment hosszú heteken át.
