A "magyari" elnevezést magyar Adorjantol kölcsönöztem, s magaba foglalja minden néptöredékünket, melyek a történelem folyaman, különbözö helyeken és idökben mas-mas nevek alatt szerepeltek. Ennek a topicnak nem az a célja, hogy kardoskodjon valamelyik feltételezett eredet mellett (KM., Mezopotamia, Turan..) - mivel mindezek csak részei lehetnek a teljes igazsagnak - hanem, hogy a szélrozsa minden iranyaba szétszorodott népi elemeinket megprobalja összeszedni és egy csokorba kötni.
Mi van, ha azt mondom, hogy a palócok helybéli, KM-beli nép az ős-szláv és ős-magyar (ugor és finnugor korszak előtti terminológiában nyilván) érintkezés határvonalában jött léte és maradt is fenn. Ők is igazi szarmaták. Mivel a római korban barbária (római szempontból persze csak) hadihatárvonalon voltak ide-oda úz, űzöttek. Vö. Ózd.... Eredetileg tehát ÚZ-ok, de később a keresztény hittérítés első áttérői nyomán (Pál a pogányok védelmezője) pálóc-ok lettek.
Jó vad elképzelés nem mondom és csak a nyelvre támaszkodik. Nem egy régészet az biztos. :-((( Bár a régészet jelenleg ott tart, hogy ide-oda feltételezett népekhez teszik a leleteket, miközben szigorúan szeintem fingjuk sincs a KM akkori népességösszetételéről. (Az írások biz nem segítenek.)
~"Edvard Király angol király, léptet fakó lován......
"A Palòcok Màcsay-Lengyel és Cholnoky egyöntetü megàllapitàsa szerint a Scytha népcsalàdhoz tartoznak és velük àllandoan vàndoroltak. Belucsisztàn lakoi ma is az ott visszamaradt Palòcok...SPIEGEL megàllapitàsa szerint külsejükben némi mongol vonàssal is birnak, de legjobban a <kirgizekhez> hasonlitanak.... Az <Abbaszidàk> idejében (750-1259) a belucsok a mohamedàn vallàs ellenére sem fogadtàk el a Kalifàk uralmàt, hanem megôrizték függetlenségüket. Isztakhri, aki röviddel Firdoszi elôtt élt (940-1259) a Belucsokat behatàan ismerteti. Szerinte a <Lasz> nevü déli tartomànyban a <dzsat> nép lakik, akik egészen az Indus völgyéig talàlhatok. Szerinte ezek az <Indoszkitàk> itteni maradvànya, akik kevéssel Kr. születése elôtt foglaltàk el ezeket a vidékeket... E.Mockler: <A balucsi nyelv a régi perzsa nyelvnek a hajtàsa, mely Makrànban fejlôdött ki és ilyen értelemben eredeti nyelv...mivel a balucsok a brahui és dzsat népekkel ezer éven tul együtt laktak, igy tehàt nyelvük eredeti tisztasàgàt meg nem ôrizhették; Mint hogy a brahui nyelv az indiai ugor nyelvekhez tartozik, a dzsat pedig tibeti nyelv, melyet az indoszkitàk beszéltek, igy nyilvànvalo, hogy a balucsi nyelvbe ugor és tibeti elemek is kerültek..A balucsok, mielött Baskerd vidékén keresztül Balucsisztànba költöztek az északi turàni népekkel is keveredtek.> Prof. Cholnoky a következöket àllapitja meg: <A balucsok az Amudarja àltal északon körülfogott "Badaksàn" tartomànyban érintkeztek elôször a magyarokkal. Itt történt meg a szövetkezés a Balucsok (palòcok) és a magyarok között, melynek következtében a Palocok egy rész csatlakozott a magyarsàghoz..Innen szàrmazik a magyar nyelvben elöfordulo perzsa szoanyag is, amit a palocok adtak àt a magyaroknak.> Ezek szerint tehàt a Palocok egyik része màr Beludzsisztànban csatlakozott a magyarsàghoz és velük együtt jöttek, mint velük teljesen egyenrangu testvér nép a közbensö àllomàsokon keresztül végül is a Kàrpàt medencébe. A màsik részük ott maradt és ma is Beludzsisztànban él. Van még egy kis töredék amelyik erröl a törzsröl leszakadt, az Ukrajnàban élö <polovocok>, akik az idök folyamàn felvették az orthodox vallàst és a szlàv nyelvet... Mockler egy hosszabb tanullànyt is közöl a magyar és a palòc nyelvröl. Megàllapitja a különféle szavak, képzök, ragok és a szorend azonossàgàt. Mockler ezen összahasonlito adatgyüjteményét E. Pierce: A description of the Mekranee-Balooche Dialect cimü munkàjàbol vette, ami a Journal of the Bombay Branch of the Royal Asiatic Society 1975 évi évkönyvében jelent meg. A palocok szàllàsbirtokaikat Heves, Nogràd és Gömör megyékben kaptak. Szép nemzeti viseletüket egészen 1918 végéig megtartottàk."
(Szilvay Gyula: A magyar és a testvérnépek östörténete)
" A hunok harcolàsi, csatarend felàllitàsi és elönyomulàsi modjairol, tovàbbà fegyvereik fajtàjàrol és teljes fegyverzetükröl mondunk el egyet-màst és pedig Desericius latin eredetijéböl àtültetve: Coccius Sabellicus tàrgyunkra vonatkozolag àltalànossàgban ezeket mondja: < A hunok skytha emberfaj, hozzàszokott, hogy a csatàban vagy gyözzön, vagy ott nyomban meghaljon.> Azt a harcolàsi modot és rendszert, melyet az europaiak elöször a hunoknàl figyeltek meg, részletesen leirja Ammianus Marcellinus: <Attörnek ( mondja) mindenen, amire talàlnak és olykor ugy harconak, mintha megdühödtek volna. Mikor pedig az ütközetet megkezdik, csapatonként különbözö kiàltàsokat hallatnak ijesztô tekintettel. Majd helyreàllitvàn csatarendjüket, nagy öldökléssel szàguldanak mindenfelé. Mikor meg sàncot rohannak meg, vagy az ellenséges tàborra kopjàznak, legnagyobbrészint meg sem lehet egymàstol ôket különböztetni. Es ezért joformàn a legkeményebb harcosoknak lehet ôket mondani, mert messziröl (vagyis tàvolharcban) hajito fegyvereikkel, melyeknek felsövégére csodàlatos ügyességgel nyàrsként hegyes csontot illesztettek, alig hibàzva vivjàk meg a csatàt, közelharcban pedig kardjukkal làtszolag erökifejtés nélkül döfködik àt az ellenséget. Mikor pedig karddal fenyegetni làtjàk az ellenséget, sodrott hurokkal béklyozzàk meg ugy, hogy az ellenàlloknak hurokba bonyolitvàn tagjait, megfosztjàk a lovaglàsi vagy lépési lehetöségtöl. A régi skythàknàl gyakorlatban volt, akàr gyalogos, akàr lovas elenségnek, mikor az vagy közelröl karddal tàmadott, vagy megfutamodott, hurokba valo bonyolitàsi eljàràsa. A parthus-skythàk azokat a romaiakat, akiket futàs közben nem tudtak elfogni, ügyesen nyakukba vetett kötélhurokkal szoktàk megpànyvàzni és ezzel az eljàràssal megàllitani, vagy földhözvàgni. Atyàik ezen kézröl-kézre örökölt hadifogàsàt a hun-skythàk is gyakoroltàk, aminthogy megtartjàk ugyanezt a mai napig a magyarok is, ezeknek ivadàkai.> Zosimus Comes: < A hunok lovaikon maradtak ugy napközben, valamint azon aludtak éjjel. Ezért részint körülnyargalàszàs, részint roham, meg alkalmas pillanatban valo visszavonulàs közben, lohàtrol nyilazva-kopjàzva, a gotoknak mérhetetlen vérveszteséget okoztak. Mivel ezt gyakorta cselekedték, a got népet oly helyzetbe hoztàk, hogy az életben maradt gotok elhagyvàn lakohelyeiket, a hunoknak engedték àt azokat letelepülésre és ôk maguk megfutamodva, àtkeltek az Iszter tulso partjàra és felemelt kézzel könyörögve kérték Valens csàszàrtol befogadàsukat.> A hunok, a mi öseink egyszer vad rohamban szàguldva elöre, majd a csata kellös közepén futàst szinlelve és vàratlanul, mintegy pillanat alatt visszafordulva, majd ingerelve, majd mindenfelôl, szembe, hàtulrol, oldalrol hirtelen és meglepö tàmadàst intézve, tudtak és szoktak harcolni és hajmeresztö kiàltozàs közben villàmként valo megrohanàssal, megszakadozott jajongàs közben rémült futàst szinlelve, azonban rendes csatasroban is megütköztek az ellenséggel, mikor ugy itélték,, hogy az lesz az elönyös. Mert ime, Dariust, Hystaspes fiàt, aki igenis csapattal tàmadta meg öket, a skythàk elôször kijàtszottàk, probàra tették, törbe csaltàk, sokàig és sokszor tàmadtàk öket. Végül rettentö csatarendben megàlltak, erösen és pusztàn ezzel a rendesen felàllitott és elrendezett csatasorral annyira megdöbbentették az ellenséget, hogy az annyira nem merészelt megütközni, hogy az éjszaka sötétségét vàrvàn be segitségül, titokban futàsnak eredt, elvesztvén maga mögül 80000 emberét és kétségkivül maga is elvész, ha meg nem ôrizték volna az Ister hidjàt egyes katonài, mint hajotöréskor az utolso deszkaszàlat. Ezt az europai Skythàk Kr. e. igen hosszu idôvel vitték véghez halhatatlan hirnévvel." (Zajti Ferenc)
" A skytha-hun fajta népek történelmi szerepét a kinai kronikàk, a parszi (avesztai) vallàsos-irodalom, tovàbbà az indiai ujabb történelmi és régészeti kutatàsok jelentösen uj megvilàgitàsba helyezték. Ezek szerint az Europàban Magyarorszàgon szerepelt skytha, - hun, - avar, - turk és mindezekkel egytestvér magyar nép csak része (mikrokozmosz) volt annak a hatalmas népegységnek, amelynek zöme Kr. elötti 3000-töl kezdödöen a régi Magyarorszàgot, Eszak-Azsiàt, Turkesztànt, Irànt és Indiàt különbözö idôben és különbözô nevek alatt, mint skytha, -sàka-skytha, - nagy juetsi (indoskytha), - abar,- kusàn, - kidara-hun, - kis-juetsi, tovàbbà eftalitàk, azaz fehér hunok, majd a kazàr-hunok és Bhoja hun-fajta népe, azutàn Toghrul bég turk-kun népe, Mahmud gaznavi keleti turkjai, Tamerlàn fejedelem s a tovàbbi indiai mogul népek skytha-faju tômege föként Indiàt (makrokozmosz) elàrasztottàk; ezek a népek India néprajzàban különbözö nevek alatt szerepelnek, igy indoskytha, hun, huna, sàka, abar, ràdzsput, dzsàt, gudzsàr...E népfajok Europàban a nagy skytha-hun fötörzshöz tartoznak. Europàban hasznàlatos nevük szerint mint a skythàk, hunok, parthusok, bolgàrok, avarok, kazàrok, uzok, bessenyök, kunok, székelyek és magyarok népcsoportjai ismeretesek. <A hun nemzet a nagy skytha néptörzsnek egy àga. A népvàndorlàs utàn a skyha nevezet lassanként elenyészett s helyét a hun foglalà el. Màr Priscus is, Atilla idejében, felvàltva emliti a skytha nevet a hunnal. Igy Atillàt skythànak, Edekont hunnak, az akatzirokat hol hun, hol skytha népnek mondja. Késöbb a bizànci iroknàl a hun helyett a turk név hasznàlata jött szokàsba.> Ugyanigy szerepel a hun név a bizànci iroknàl: Menandernél és Theophylactusnàl az avarok <hunoknak< söt Theophanesnél és Cedrenusnàl <nyugati hunoknak> neveztetnek; tovàbbà a bugàrok, turkok, kunok, magyarok és az uzok szintén hun néven fordulnak elö. A X-XI.sz.-ban a magyarok Ungri, Ungar, Hungar neve mellett a bizànci udvar, de maguk e kor történetiroi is àllandoan <turk> néven nevezeik a magyarokat. Igy Theophanes, Bölcs Leo, Constantinus, Leo Grammaticus, Cedrenus és Zonaras. Bölcs Leo: A csàszàr kôvete a <turkokhoz> viszi ajàndékàt és a <turkok vezéreivel> tàrgyal. <A turkok hun eredetü nemzet>. <A dunamelletti turkok ungàroknak is hivattatnak>. <Pannoniàban a Duna mellett is laknak turkok>. <A madsarok turk-faju nép>. <Arpàd népe, a madsar, turk nemzet>. <A turkok (madsarok) tüzimàdok>. <A keleti skythàk turkok>. <A Kaukàz északi oldalàn lako hunok turkok>. A byzànci csàszàr àltal I. Géza kiràlynak 1074-ben küldött korona felirata <Turkia kiràlyànak> nevezi Géza kiràlyt. Szorosabban szàmittatnak a hun törzsekhez: Atilla hunjai, az akatzirok, vittorok, eftalitàk vagy fehér-hunok, cidaritàk, kuturgurok, uturgurok, unigurok, ugurok, ultizurok, sabirok, saragurok. Ezenkivül a hunok a cimmerek, a massagétàk, skythàk, avarok és turkok nevezetei alatt fordulnak elô. A különbözö népalakulatok azonban e fönevezetekre vezethetök vissza: kun (komàn), kazàr, palocz, parthus, turk, uz, sabir. A chun, cun, choan, chaon, hun, un, unnu, hiongnu, chionita stb nevek a hun nép megkülönböztetô névadàsok az ogor, ugur, (ogana, Ugradeva), ogur (oguz, uz, ouz), un-ugur, ounnougouroi, hunuguri, ouggroi, ongri, ugri, Ungri, Hungari - tovàbbà a jugur, jugri, jugra, jura, juharan, joren, jaren, juhri, - Kézainàl <regnum jorianorum> nevek. Zichy Jenö grof <A magyar faj vàndorlàsa> c. munkàjàban megàllapitja: <...az onogur (Priscus Rhetor 457 és Agathias), ogor, ungroi, unnugarai (Theophylactus Simocatta 558), ugur (Zemarchos 568), hunuguri (Jordanis 550) turkoi, unnoi, ungroi (G. Monachus 842 és Leo Grammaticus) ungri (Hinkmar 862), hungari (Regino 889), ugri (Nestor 898), unogundur és unogurdur (Theophanes), turkoi és szabartoiaszfaloi (Constantinus Porphirogenitus 950) mind egy és ugyanazon népnek különbözö koru és àtiràsu neve...Kétségtelenül àll elöttünk, hogy a hunok a Kr.u. II.sz.-tol kezdve a Kaukàzus, Don és Volga között àllandoan szerepelnek, hogy hun és avar ugyanazon nép két àgazata, hogy a hunban benn volt a magyar fajta elem. A hun és magyar közti történeti kapcsolatot tehàt többé letagadni nem lehet.> <Vilàgos, àllapitja meg helyesen Fischer Kàroly, hogy kazàr, bessenyö, avar, kunk, palocz nemzet, mint ilyen sohasem létezett, - hanem létezett igenis egy skytha, késöbb hun, vagy hihetöen kun, ma pedig magyar gyûjtö néven nevezett vitéz nemzet, melynek amazok csak kiegészitô részei, törzsei, illetve àgai voltak.> <A hun-magyar nemzet önàllo, magàbol fejlôdött faj. A fekete-hunok, azaz Atilla népe és a fehér hunok, azaz Arpàd magyarjai közt egyéb különbség nem volt, mint egy kis eltérés a szo kiejtésében s a ruhàzat szinében.> <Az ugor népek a mai nyugati finnekkel nem faj, - hanem csak nyelvrokonok, azokkà lettek a hun-magyar nép közvetitésével.> <A kiràlyos-skythàk alatt a magyar-faj hun àgazata értendö. Priszkusz Rhétor kiràlyos skythàknak egyenesen Atilla embereit mondja.>
A neves Nagy Géza elfogadott megàllapiotàsa szerint <végkövetkezésül azt az eredményt vonhatjuk le, hogy semmiesetre sem lehet elvàlasztani a skythàkat azon késöbb feltünt közép- és belsöàzsiai nomàdok, hunok, magyarok, kunok, turkomànok, tatàrok, kirgizek, mongolok csalàdfàjàtol, kiket turànoknak ismerünk.> " (Zajti Ferenc)
Nekem is ettől sajdul meg leginkább a szívem. Ha végre valaki (hozzáértő??? - nem mint én (lehetnék költő)) végre lehámozná ezt a hámot... Na jó! Ne legyen FUrali (finnugor), de ezzel ellenkezve legyen türk, turk, sumer a fene se tudja milyen rokonítási kísérlet jött itt még szótényanyagon elő...
Miért nem vetjük össze a vallósságot nyelvünkkel?! És miért ne az emberi történelemmel? Olyannal, ahol nem a nagysándorocskák álmosocskák, árpádocskák hőstettei, hanem az emberi tudás bárhol megszülethetői és nyelvileg összefonódó kognitív gyarapodásai a fontos mérföldkövek. Mi miből, milyen felfedezési, innovációs elnevezési folyamatokon keresztül történt. Emberek milliárdjai mai is, nap mint nap ezt teszik (ha nem gátolná őket bevasalt, de a magyarhoz képest szerintem sokkal széttöredezettebb nyelvük (szógyökök ott is felmerülnek struktúrálisan 10-ed 100-ad annyi esetben persze), mikor új szavakat keresnek, igazán új dolgokra. (se latin, se görög, se hottentotta nincs - de ha van ilyen hasonló, akkor az angol anyanyelvűek is metafórikus alapokon úgy ugranak mai nyelvüktől elrugaszkodva ezekre, mint az a bizonyos légy...). Oszt csodálkozunk, hogy hopp, miért hasonlít valamiért a magyarra. Pláne ez az ógörög..... (Attip??? - te ezt a problémát ugye jól ismered..)
Én tudom az okát. A magyar nyelv őse a természeten (megnyilvánulásain és tudásán) alapul. Ismertek-e okosabb teremtészetes teremtőt, mint a természet maga? Még ma is fürkészve próbáljuk utánozni kb. azt, mit Ő már öröktől fogva tud és csinál........
Boccs, de ide egy offos áhhh-men is kijár...... :-)))
(màr kértelek a te topikodban, hogy ha lehetne irj be ide egy összefoglalot a szarmatàkrol, de biztos elsiklott a figyelmed rajta...)
Nekem meg "Kemàl"-rol Mustafa Kemàl Atatürk jutott eszembe, mert az egyik ujsàgomban éppen a minap nézegettem a képét: tiszta magyar feje van. Böre, szeme szine vilàgos (hajàt nem làtni, mert kucsma van a fején), keskeny ajkak, fölötte kicsi bajusz, szemeinek vàgàsa keskeny és egyenes (talàn egy kicsit ferde is, vagyis a külsö csücsök följebb van a belsönél, ami a szemita (arab) fajtànàl pont forditva van: a külsö csücsök van lejjebb).
En itt, Fr.o-ban is làttam törököket (fiut-lànyt), akik magyarnak is elmentek volna, egyàltalàn nem voltak arabosak.
Egyik szemem sir, a màsik nevet lenti cikkek hatàsàra...
Azért sir, mert még mindig finn-ugor, török kapcsolatok alapjàn probàlkoznak csak a magyararàzatokkal. Az ilyen kijelentésektöl pedig egyenesen zokog:
"A magyar nyelvben elöfordulo, a honfoglalàs elötti idöszakban ÀTVETT szavak...", amiröl az a borzalmas hazugsàg jut eszembe, hogy szegény ôseink képtelenek voltak bàrmilyen szot is maguk alkotni, mindent màs nyelvekböl vettek àt...:-(
A màsik szemem sem nevet még igazàn, de talàn làt valami reménysugarat arra, hogy az igazsàgnak fénye elôbb-utobb a hivatalos körök sötétségébe is sikerül majd beszûrödnie...:-)
S milyen kultúrált volt akkor, ki kő helyett értékes cipőjét, csizmáját (hogy került a csizma az asztalra) veti oda.
Nem szeretek politizálni bár, de nagyon érdekes, ehhez kapcsolódóan a tojásdobálás intézménye. Ugye ezt büntetendővé akarják avanzsálni egyesek.
Több alkotmányos aggályom van.
1. Aki tojást dobál, semmilyen sérülést sehogy sem okozhat. (Pl. ha valakit pont szemen találnak, akkor sem, ellentétben a paradicsommal)
2. Aki tojást dobál, egy dobása vagy 30 Ft-ba is belekerül jelenleg.
3. Ezt a magatartást kell büntetni?
4. Akiket büntetnek ezzel (tojás és csizma és cipődobálás (hopp a kordonokon ez utóbbi átcsempészhető!!!)), már a tiltás szándéka miatt is biztos büntetlenek (akár tojás által se szabadjon) akarnak maradni.
Na de ez itt annyira OFF, hogy a módikra bízom magam. Az már egy más kérdés, hogy ők is színt vallanak azzal, hogy ezt itt eltávolítják. Mert szerintem érdekes bár.... de nem kéne folytatni itt ezen a rovaton.
Azt mondjàk, a történelem ismétlödik..Ime egy mai példa:
A minap az amerikai elnök bucsulàtogatàst tett Irakban. A sajto tàjékoztato folyamàn az egyik feldühödött benszülött ujsàgiro levette a cipöjét és Bush felé hajitotta. (el kellett hajolnia) Majd a màsikat is , s azt kiabàlta: - Kutya!* Mintha emlékeztetne ez bennünket egy kétezer évvel ezelötti eseményre. Csak akkor <marhàt> kiabàlt a helybeli lakos, s egy làzadàst inditott el, a csàszàrnak is menekülnie kellett. Itt viszont a dühös ujsàgirot vezették ki a teremböl, bàr ennek is lettek következményei: az emberek az utcàn cipöket tüztek zàszlaikra és azzal tüntettek.:-)
*(A màsik topikban tàrgyaltunk a kutya szumir szo jeleinek értelméröl..)
"Az egyik legrégibb feljegyzés az AGHATIRZ nevü néprôl maradt fenn, amelyik erdélyben lakott. Herodotos görög történetiro (484-425 Kr.e.) azt irta roluk, hogy a Maros (Maris) az agatirzek orszàgàbol jön és a SZKITAK közé sorolta ôket megjegyezvén, hogy nagyon fényüzôk és nöközösségben élnek...Nem irigykedök és gyülölködök egymàsra. Ruhàzatuk majdnem olyan mint a tràkoké.... TRAK volt az elsô lovasnép, amely Azsia füves térségéröl Europàba költözött kb. 900 évvel Kr.e. ugyanaz a fajta volt, mint a késöbbi szkita, hun vagy turk néven nevezett népek...Az aghatirzek nöközössége is idejét multa. Néhàny szàz év mulva a történelem lapjai màr nem is emlegetik öket, hanem orszàgukban egy màsik népröl, a DÀKOK-rol vannak feljegyzések. Ez is szkita lovasnép volt s valoszinü, hogy ök hoditottàk meg az aghatirzeket. Ezek nemcsak az erdélyi részt, hanem a Havasalföldet is megszàlltàk egészen a Dunàig. Augusztus csàszàr idején màr veszélyeztették a romai birodalom balkàni részét, de a csàszàr személyesen vezetett ellenük hadjàratot és mint önéletrajzàban dicsekedve mondja, sikerült öket a Duna balodalàra üzni...Véglegesen Trajàn csàszàr hoditotta meg öket 106-ban Kr.u. s Dàcia néven orszàgukat megszàllva a romai birodalomhoz csatolta. De Gallineus csàszàr màr 261-ben kivonta a légiokat Erdélyböl, Aurelianus pedig 275-ben az egész Dàciàt feladta... Minket magyarokat a dàkok annyiban is érdekelnek, hogy az olàh agitàtorok elökelô ösöket keresvén, a dàkokat is összehàzasitottàk a - szerintük - Erdélybe telepitett romai légionàriusokkal. Persze azt nem vették figyelembe, hogy a romai légiok idegen légiok voltak s a legénység nyelve is idegen és nem latin volt, tehàt nem lehettek màr azért sem az olàhok latin ösei... Az Alföldön a Duna-Tisza között is volt egy lovas nomàd nép Kr.u. az I.sz.-ban, de valoszinüleg elöbb is, mert lovas nép részére ugyancsak megfelelö terep volt ez a nagy siksàg màr az ösi idöben. Ez a nép a JAZIG vagy JÀSZ nép volt. A görög irok methanasta néven emlitik öket, ami magyarul vàndorlot jelent, de a jazig török szo is ugyanazt a fogalmat tartalmazza. Sokat harcoltak a romaiakkal, Nagy Konstantin csàszàr azutàn végleg leverte öket. Akkor huzodtak a mostani szàllàsukra..."
Szivesen egyetértek Veled, Mociga. Magyar Adorjàn odàig megy eredeti elméletével, hogy az egész europai ösfaj a KM-ben alakult volna ki, s innen terjeszkedett el (tulnépesedés àltal) tàvolabbra. Ugyanakkor szerintem, ez a vàndorlàs oda-vissza és létezhetett évezredeken keresztül. Mert pl. a sumirnak nevezett kultura leletei szinte majdnem ugyanabban az idöben megtalàlhatok Mezopotàmiàban és a KM-ben is. Azokban a régi idökben (5-7000 évvel ezelött) még nem voltak harcok a népek között és békében tudtak gyarapodni, müvelödni.)
[irtam egy hosszu szöveget az elöbb, s egy "balkezes" mozdulattal mindent kitöröltem..:-( ugyhogy most eltàvozom, letörtem...]
De miért onnan jöttek volna? Mert ott a régészet ősibb és régebbi, magasabb írásbeli kultúrát kimutatván (ez a favorit, ahol írás van az a magasabb - pusztámn mai világunkból kiindulva), lehetett vigéckedni az ősibb származással? (Mellesleg a vigéckedik magyar szó a "wie geht es dir?" kérdőmondat elejéből van, akár a muszáj a muss sein-ból. Nekem meggyőződésem, hogy a mai civillizációk igazi eredete Európában keresendők. Egy olyan élőhely (afféle paradicsom) emberszaporító természeti potenciálján keresztül, ahonnét az itt megszerzett ismeretek kiterjedhettek a természetes útvonalakon. (folyók majd tengerek (az értől az óceánig), és mezők, sztyeppei nomádok az ősi tökéletes húseltartó hűtőszekrényükkel az élőállatokban, legelöl a legelőn táplált hússal) elterjedhettek. A tanítás alapja a nyelv. S mivel ehhez állandó közvetlen és ráadásul számarányban is jelenetős részvétel kellene, kitanálták az írást, mely képi is, de fonetikus (jelek születésének rejtélye fontos szavak kezdőhangjaiból). Az írás megkövesült nyoma a szélben elszájjó hangzó nyelvnek.
Igen, igy van. Született màr annyi szàrmazàselmélet a magyarok öseiröl. Miutàn az indo-europai népek àrja öselemei Indiàbol jöttek, persze sokan azt gondoltàk, hogy a mieink is. (miutàn megfordultak arrafelé is). (Vannak még olyan szàrmazàselméletek is, hogy a Mu-rol vagy az Atlantiszrol jöttek volna öseink...) Viszont hivatalosan is kezdik pedzegetni, hogy az iràny forditva is lehetett, azota, miota megtalàltàk Kinànak Tibet fölötti tartomànyàban (Xinjiang -Djoumboulak, Koum) azokat a mumiàkat (csodàlatos épségben), melyek kb. 3000 évesek és europid vonàsokat mutatnak. (Science et Avenir, mai 2008). Ha sok idöt vesz is igénybe, elöbb-utobb vàltoztatniuk kell a tudosoknak is begyöpösödott elméleteiken.(lehetséges, hogy egyszer még az egész "Alternativ" is àttevödik a Történelem rovatba...:-) En személyszerint a KM-i szàrmazàs hive vagyok -kökorszaktol fogva vannak itt leletek folyamatosan-, de mint irtam volt a bevezetöben, nem ezt tartom a legfontosabbnak. Hanem, hogy megprobàljuk kimutatni öseink folyamatos létezését, részvételét a különbözö idökben és kulturàkban az euràzsiai területeken.
Úgy vélem, egy gyűjtő-szintetizáló oldalt nyitottál.
Vannak buktatói is, hiszen ha mondjuk Indiában van olyan helynév, ami nálunk is, akkor sokaknak az jut eszükbe, hogy "azok" onnét idejöttek volna. Senkinek sem jut eszébe, hogy fordítva is történhetett volna.
Én inkább arra figyelmeznék, hogy Eurázsia népességet kibocsátó területe a sztyeppe volt. Ők vitték a neveket bármerre, amikor elhagyták a szetyeppét.
Kedves Mociga! Teljesen egyetértek veled. Az ilyen leiràsok is sajnos, sokszor még jobban összekuszàljàk bennünk a különbözö neveken nevezett népeinkröl kialakult ismereteinket. De a legelején mégis össze kell szednünk öket, hogy a tovàbbiakban majd egy konkluziohoz juthassunk. Hogy a genetika mit fog bizonyitani? Nem tudom. De semmivel sem vagyunk kevertebb nép, mint bàrmely màsik Europàban. (talàn a skandinàv népek kivételével, akik a legjobban megörizték fajtasàgukat, legalàbbis a mult szàzad végéig).
Amikor ilyeneket olvasgatok, mindig az jut eszembe (kerdezhetnétek joggal persze: hová!?!? :-))), hogy a genetikánál sokkal terjedékenyebb és könnyebben, hatékonyabban fertőz a tudás és a kultúra, mintegy a (nyelvében él a nemzet) bölcsek kül-túráj-a. :-))))
Mert ha faji és genetikai alapon gondolkodunk, akkor esélyünk sincs elfogadható magyarázatot tanálni ezekre a közös (sajnos örökké ide-oda tyúk-tojás eredethajkurászott :-(() szanaszétszórt, de igencsak összefüggő vonásokra.
" A massageta szo <Géta-Hun> népet jelöl, ami nyelvészetileg örmény eredetü és Nagy-Kust jelent. A <massachus> vagy <massachut> szo a következô szavakbol tevôdik össze: <medsz> és <Chus> Az örmények ebböl a medsz és chus szavakbol massachust csinàltak, a görögök pedig massageta-t. CHORENI szerint a görögök massageta név alatt foglaltàk össze a Kaukàzus összes magyarfaju népeit. Ily modon vàli érthetövé PROCOPIUS közlése, mely szerint:..<massagetàk, akiket most Hunoknak nevezünk>. A Kr. u. 5; sz. ota a Kaukàzus területén a massageta név megszünik az àzsiai népvàdorlàs történelmében. Örmény irok a Massagetàkrol mint örmény felsöbbség alatt élö, a Kaukàzus tövében élö népröl emlékeznek meg. HERODOTOS és a sziciliai DIODOR azt tanusitjàk, hog a massagetàk kezdetben rokonfaju törzsekkel együtt az Araxes vizénél tanyàztak. Görög és keleti irok a Massageta nevet az <Euthalita-Hun>, a <Parthus> és a <Chus> nevekkel együtt emlitik, ami azt bizonyitja, hogy egy és ugyanazon népröl van szo. SEBEOS közlése: <...Perzsia keleti tartomànyainak kormànzoja Bahram (420-438) szerencsésen harcolt az Euthalita-Hunok ellen...A chusoktol elfoglalta Bahlt és vidékét a Kàspiig...> ...Az örmények a Parthus-Szkitàkat tartottàk Kusoknak, de emlitik <Chusan> Chusita> néven is. CURTIUS a Szakàkat, Dahàkat, Massagetàkat és az összes scytha törzseket egy néven <Chusoknak> nevezi. J. Michaelis a Kr.e.2.sz.-bol egy <Kus> földet emlit, ami azt jelenti, hogy a Chus szo az Ochus (vagy Oxus)szobol, illetve az Ochus folyo nevéböl ered. Ezzel a névvel jelölték az Ochus folyo mellett lakott népeket. A Kàspi to keleti területén, az Ochus folyo (a mai Amu-Darja) mentén lakott Ochus nép a Kr.u. 4.sz.-ig az Ochus keleti partjàn lakott és csak késöbb jöttek àt a folyo bal partjàra... A régi Chus birodalom Kr.e. 745-225-ig àllott fenn. Az utàna következô idökben àllando vàndoruton voltak. Végül is beolvadtak a testvér hunokba...."
(Prof. Cholnoky Jenö volt kolozsvàri egyetemi tanàr elôadàsa nyomàn irta Prof. Szilvay Gyula: A magyar és testvérnépek östörténete)
"Magorrol és Hunorrol szolo ösregénk pedig csak jelképezés. Ezen ikertestvérpàr a Nap két személybeni megszemélyesitését jelentette. Magor, vagy Magyar a Napbol szàrmazo erôny (energia) alkoto erejét jelképezte, Hunor pedig ugyanazon eröny rombolo hatalmàt. Ezért Magor jelképe a gömb volt, Hunoré az ék. A gömb, vagyis a mag az alkotàs, teremtés jelképe volt, az ék ellenben a rombolàsé, mert minden fegyver lényege is a behatolo, szétvetô ék. A herakleszröl és ikertestvéréröl, Iphikleszröl, Kasztor és Polluxrol, Romulusz és Rémuszrol szolo mondàk mind a mi ösmondànk többé-kevésbé elromlott vàltozatai, valamint màs hasonlo mondàk is. De màsrészt, amint Magor azonos a nagyerejü, de josàgos indulatu Heraklesszel, ugyanugy Hunor is azonos a zord hadistennel: Aresszel, vagy Marsszal.... Ösvallàsunk szerint az istenségeket nem képzelték tényleges személyeknek. Öseinknél a Nagy és Örök Egisten is csak az örök Természet, az örök Mindenség költöi megszemélyesitése volt, de amely emberi ésszel föl nem foghato... ...Ezért a tulajdonképpeni magyarok, Magor Napisten utodai, mindig békés, szorgalmas földmüvelök voltak, mintahogy a magyar nép oriàsi többsége ma is az. Az UGOR, UHOR, UNGAR, UNGER név ösidök ota mindig földmüvelöt jelentett. MAGYAR-oknak neveztettek a tul.képpeni magyarok, MAGYARI-aknak ellenben az ezen törzsböl szàrmazott rokontörzsek, mint Kunok, Hunok, Jàszok, Székelyek stb.... ...Arpàd honfoglaloi ellenben egy része voltak azon ösidökben kivàndorolt törzseinknek, amelyek kint eltörökösödtek és kivàloan harciasokkà lettek, de amely visszatérve s a Magyarorszàgon akkoriban uralkodo idegeneket legyözve, a földmûvelö ösmagyarsàggal egyesülve, a mai magyar àllamot, de nem a nemzetet alapitotta, de ezutàn az ösmagyarsàgba teljesen visszaolvadott..."
" A PÙN vagy PANNON, màs nevén VEND, VENÈD törzsünk is ösrégi hajos nép volt, màr akkor is, amikor az Alföld helyén még tenger volt, amikor a Dunàntul még szigetvilàg volt. E vidék még a romaiak idejében is Pannoniànak neveztetett. E nemzet a kereszténységgel, hagyomànyai nagy részét feledve, magàt részben egyszerüen magyarnak vallja, nagy része azonban nyelvileg elszlàvosodott, de ez is VEND-nek neveztetik, mig az Itàlia felé elterjedet része ma olasznak vallja magàt, de a VENÈT nevet ma is viseli. Velence, azaz Venetia és környéke népessége tölük szàrmazik. Messze elhajozott törzseik voltak a PÙN-oknak is nevezett föniciaiak vagy fönükök, akik azonban a terméketlen hegységek valamint az aràbiai pusztasàgokrol mind nagyobb szàmmal közéjük szivàrgo beduinféle semita néppel keveredve elsémiesedtek, aminek dacàra azonban müveltségük valamennyire fönnmaradott... Vallàsos alapjelképük volt a kissé domboru, lencsealaku korong, amely aranybol készülve a Nap jelképe volt. E korong neve nàluk PEN, PENÈZ, PÙN volt. PÈNZ szavunkat a latin <pensio> szobol tévesen szàrmaztatjàk, mivel természeti ös-szo sohasem szàrmazhat mûveltségi szobol, amilyen a latin pensio=bérlés, függés értelmü szo. PÈNZ szavunk népünk nyelvén ma is minden korong alaku dolgot jelenthet, még a hal pikkelyét is. Nem is lehetséges, hogy a germàn penning, penni, Pfennig és még a kinai fen is mind a latin pensio szobol szàrmaznànak, amely szavak hiszen mind pénz jelentésüek. A pannonok nyelvében NUB, NÀP aranyat jelentett...Napistenüket nevezték NAP, NAP-ATA, BAN, BÀN, PÀN..neveken, mig Földistennöjük neve PANNA, PANONA, VANNA, VENUSSZA volt...."
A Kusokrol B.J.F. is emlitést tesz (Kaldeàtol Ister-gamig c; müvében).
"...A Hamuràpi dinasztia eltünésével Babilon ujra sumir lesz. A <Kassita>-nak nevezett nép ujraéleszti a sumir tradiciokat ...- hiszen annak az ékiratnak a születési ideje, melyen a <Teremtés Története> sumirul van leirva, a Kassita uralomba esik, nevezetesen Karduniàs kiràly uralkodàsa alatt, a Kr.e. 1500 esztendö körül, miképpen azt Poebel megàllapitja... A Kassitàk hovatartozandosàgàt Speiser és Hicks akkor hatàrozzàk meg, amikor a Kassitàkat (akkàdul KUSSU) <Kus fiàtol - Nimrudtol szàrmaztatjàk>. A Kassitàk tehàt KUSITAK, akik békésen élnek az un. Mitani-ak mellett, akik <hurrita nyelvet beszélnek, mely sem indoeuropai, sem semita> ...<hanem a kaukàzusi nyelvek valamelyike> és egyik kulturközpontjukat ma NUZI-nak nevezik, amelyik "subar település"... ...Kusita-Kassita birodalom Babilon centrummal - kiterjesztve a Zagros hegység keleti oldalàra is.... Kusitàk-Kassitàk: àtkelnek a Zargoson és behuzodnak a hegyek közé..."
Dr. Nagy Sàndor irja: "Augusztus romai csàszàr önéletrajzàban igy mondja el... < A pannoniai törzseket, amelyeket az én kormànyzàsom elött a romai nép sohasem közelitett meg, Tiberius Néro révén, aki mostoha fiam és akkor tàbornokom volt, legyöztem, a romai nép hatalma alà vetettem és Illiricum hatàrait elôbbre toltam egészen a Duna folyam partjàig > Az a kifejezés, hogy ö elötte a romai nép hadserege a pannoniai törzseket sohasem közelitette meg, ugy is értelmezhetö, hogy meg sem merte közeliteni, mert az ö hadserege is csak 44 évig tarto harcban Kr. e. 35-töl Kr. u. 9-ig tudta a pannon törzseket megtörni....Fontolja meg tehàt a olvaso azt a tényt, hogy abban az idöben a vilàg legerösebb hadserege a romai volt. Tehàt a legyözött pannon nép katonai ereje sem volt lebecsülhetö. Ebböl pedig a legszigorubb logikàval az következik, hogy a pannonok népi ereje sem lehetet gyenge. ..A romaiak tehàt nem üres vagy gyér lakossàgu földet hoditottak meg, hanem egy erös, tehàt arànylag sürü lakossàgu, vitéz és kulturàlt népet. Tehàt a 887 év mulva bekövetkezö magyar honfoglalàskor ugyebàr nem lehetett a Kàrpàtmedence területe olyan gyér lakossàgu, mint amilyennek a vogulista történetirok hirdetik. De honnan szàrmazik a pannon név? A latin irok àltalàban Pannonia nevét Pàn romai isten nevéböl szàrmaztatjàk. Egyedül Dio-Cassius (115-229) irta, hogy különös népviseletükröl kaptàk nevüket. A < pannus> latin szo magyarul ruhaszövetet vagy kelmét jelent. De amilyen gyenge a Pàn istentöl valo szàrmaztatàs, ugyanolyan az utobbi is. Emlitettem màr, hogy a györszentmàrtoni hegyet az ösidöben Pannonhegyének nevezték, a mellette folyo patakot Pannosànak hivtàk. Pannosu sumir szo, annyit jelent, mint Panna sumir isten vize. Ez a Panna pedig nem volt màs,, mint a sumirok ösi teremtö istenének Anunak a bece neve, aki szülte a vilàgot. Pannon sumirul is magyarul is Pannàhoz, Anuhoz tartozott, vagyis Anu népét jelentette, amint a Balaton is Bàl isten tavànak a neve.... ....A legérdekesebb esemény azonban az volt, amikor a pannon nép a Dràva és Duna szögben fellàzadt II. Konstancius csàszàr ellen 359-ben Kr.u., mert màr nem birta a szörnyü terheket, adokat. A csàszàr ugy làtszik jo indulatu ember volt, mert szép szavakkal akarta lecsillapitani a jogosan felhàborodott lakossàgot. Azért összehivatta öket az ösi Szerém vàrosàbol, Szirmiummà latinositott székvàrosa közelébe, Aciminkumba, hogy ..ràvegye öket az adok megfizetésére. De amikor azt mondta, hogy az adot azonban fizetni kell, az egyik elkeseredett hallgato leràntotta a csizmàjàt és hozzàdobta e szavakkal: < marha, marha >! Erre kitört a forradalom. A feldühödött nép megrohanta a csàszàrt, leszakitottàk aranyos köpenyét...ö maga ugy menekült meg, hogy elöször közlegényi köpenyt és sisakot vett fel, majd keritettek neki egy lovat s azon elvàgtatott meggyalàzàsa szinhelyéröl. Ezt az eseményt Edward Gibbon amerikai törtnetiro <The history of the Decline and Fall of the Roman Empir> c. könyvének XIX. fejezete 48-ik szakaszàban olvastam, New Yorkban. Mindenekelôtt utàna kellett néznem Gibbon forràsmunkàinak...Meg is talàltam ennek az eseménynek bô leiràsàt Ammianus Marcellinus egykori romai tàbornok történetiro <Rerum Gestarum> c. mûvének XIX. könyvében...Ammianus a csàszàr kedvelt bizalmas embere volt...Eppen az események utàn hivatta magàhoz a csàszàr, hogy a közben kitört perzsahàboru katonai intézkdeseit..megbeszélje. Igy tehàt Ammianus magàtol a csàszàrtol hallhatta az esemény elbeszélését, bizonyàra kivallatta a szereplö tolmàcsot is, mert csak a nép nyelvén értö ember adhatott neki felvilàgositàst arrol, hogy a < marha> szo latinul mit jelent és hogyan kell helyesen leirni. Csakis igy kerülhetett a <marha> szo helyesen leirva a könyvébe, onnan meg Gibbonéba... Màr most milyen következtetés vonhato le ebböl a leirt eseményböl? Elôször is az, hogy a <marha> szot egyetlen màs nyelvböl sem vehettük àt, hanem csak örökölhettük, mert ez a szo a magyar nyelven kivül màs nép szokoncsében nincs meg. De hogyan örökölhettük?...A sumir nyelvben a <mar> szo annyit jelent, mint valamit megfogni...ebbôl a szobol van egy szàrmazék szo a <marok>, vagy <marék>....A <marha> szo értelme tehàt annyit jelent a mai nyelvünkön, mint megfogott, kézben tartott, megszeliditett, vagyis hàzi àllat... ...Mi mai magyarok ma is marhànak nevezzük nemcsak a hàzi àllatainkat, hanem a haragunknak emberi lényeit is, amiként a Szirmium környékén élö pannon nép II. Konstancius csàszàrt 359-ben Kr.u..... ...Az a nép, amely Szirmiumot és környékét a romai hoditàs idején lakta, màr az ösidöktöl fogva ott lakott telepes nép volt s a romai hatalom bukàsa utàn is ott maradt. Nemcsak a romai uralmat követö hunok, avarok idejében maradt ott, hanem Arpàd hadi népe is ott talàlta és a maga szolgàjàvà tette. Hogy milyen nyelvü volt ez az ösi nép, arra nemcsak <marha> és <szerém> szobol következtethetünk, hanem IV. Béla kiràlyunknak egy okleveléböl is. Ezt a kiràly 1237-ben adta ki az àltala alapitott Bélakuti cisztercita kolostor részére. Ebben az oklevélben a kiràly a régi Szirmium közelében levö következö nevû falvakat adomànyozta a kolostornak: Nyàrad, Csudo, Acsàd, Ined, Làzàr, Ökörd, Monoros, Letemér, Luhàz, Szépfalu, Pokalj...stb."
Bocs a hosszusàgért, de ezt a történetet muszàly volt leirnom.
„A magyaroknak Armenia évkönyveiben előforduló minden nevei közt, akár a hozzá kapcsolt emlékezeteket, akár a belőle folyó következtetéseket tekintjük, kétségkívül legfontosabb és legnevezetesebb a chus, chusaeus, chusán, chusita nevezet, mely midőn egyfelől az eredeti ősapára vezet vissza, másfelől az örmény kútforrások nyomdokain a nagyszámú szkíta népek azon ágát fedezi fel és ismerteti meg velünk, melyben hajdan a ma- gyarok rejlettek. Az örményektől, és amint a maga helyén látni fogjuk, a kínaiaktól és perzsáktól chus, Kus, chusán, Kusán, Kusita, az araboktól Ghuz, Ghouz, Oghouz néven jelölt hun-magyarok tudniillik nem mások, mint a görögöktől és rómaiaktól Sacae, Dahae, Massagetae néven neve- zett szkíták, kik az elősorolt keleti népektől hasonlólag chusaeusok vagy chusoknak mondatnak és a hun–magyarokkal azonosíttatnak… Először: a hun-magyarok chusok, Kusok. Másodszor: a Saca, Daha, Massageta- Szkíták chusok. Harmadszor: a hun-magyarok Saca, Daha, Massageta- Szkíták. A magyarok, mondám, chusok és nem megfordítva, mert vala- mint nem minden szkíta chus, úgy nem minden chus magyar… Forrása- ink nyomán Ázsia három különböző pontján találkozunk magyarokkal: Közép-Ázsiában az Oxus (ma Amu Darja) körül, Észak-Kaukáziában és az Araxes (ma Arasz, Arménia fő folyója, a Kurába ömlik) mellékén Ör- ményországban, s ott találjuk mind a három kijelölt helyen a nevezett szkíta törzseket, mégpedig oly bélyegző emlékek, oly jellemző körülmé- nyek kíséretében, melyek azoknak a magyarokkal azon egy nép voltát két- ségtelenné teszik.”
Lukácsy Kristóf szamosújvári plébános: A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei eredeti örmény kútfők után. Kolozsvár, 1870. Hasonmás kiadás Hunyadi László kiadásá- ban: Bp. 2000. pp.: 23–25
