Fruzsival bármit lehet csinálni, félek is, hogy egyszer elviszik, de a Frédi az más dió. Ha valaki szimpatikus neki, annak lefekszik egy - két órás pocisimire, de aki nem, annak is megengedi a simit, és véresre harapja utánna. Velem is így csinált az első randinkon, amikor rátettem a pórázt, véresre harapta a kezem, azóta minden nap odajön és nyalogatja, hogy azt az ügyet felejtsd el gazdi.....
Mi nem tanítgattuk, soha nem volt macskánk, nem is lesz.Asszonypajtás se szereti, gyerekek se nyígtak még, hogy nekik kellene.:-)
Amúgy szerinted kinyírná ha jó helyen kapja el?Valahogy eddig nem néztem ki belőle, de most már bármit el tudok képzelni róla.:-D
Nem semmi jószág ám.A gilisztákat eső után kihúzgálja a földből, ami utána megszárad, azt rágcsálja, a csigák házat szétharapdálja, a békákkal nincs kibékülve, a fecskéket menetrend-szerűen ugatja és télen csak a járdán közlekedik, a hóba önszántából ritkán megy - persze ha játékról van szó, az más, akkor jöhet a hó korlátlanul.
Ennyire beborulva még tényleg nem láttam, mert alapjában véve sajnos nagyon barátságos mindenkivel.Talán túlságosan is.Attól paráztam, hogy az a dög bele ne kapjon a szemébe, mert bitang gyorsan történt.Tényleg, ilyenkor be van csukva a szeme és ott harap ahol épp éri a macskát?
---
Ketten azért mégiscsak jobban megy a munka.;-)
Nekem a rövid szőrű változat valahogy mindig jobban tetszett, nehezen álltam rá, hogy ilyen legyen, de a család addig kutakodott anno a neten, hogy muszáj volt elhoznunk.Végül is nem baj, a gyerekekkel hihetetlen türelmes, pedig húzzák-vonják, de bírja a gyűrődést.Télen is kimondottan előnyös, kint lakik saját kecóban.:-)
---
Tegnap előtt is majdnem elkapott egy feketét - napozott a dög a tuják alatt, de nem tudta meglepni és így meglépett, bár nem sok kellett, hogy elkapja - a tegnapinak viszont nem volt szerencséje.Rajta verte le az elmúlt ~5 évet.
Na a mién is detto ilyen a macskákkal, totálisan elmegy az eszel ahogy mondod lehúzzák a redőnyt, se lát, se hall, nem érez fájdalmat csak megy neki a macseknak. Mi tanítgattuk már kiskorától, hogy nem szabad és annyit elértünk, hogy nem akarja kapásból megölni őket, de megkergeti és ha utoléri, akkor azért elkezdi támadni. Mindig remeg a szája ha ilyen akció van, totál felizgatja magát :) Család macskáinál ugyanígy remeg a szája és amelyik szelíd azokat böködi, hogy "Fussál!" és rá kell szólni többször :)
Hajaj, ha elborul az agy. Az alanti képek főszereplői, egy Nissan motorteréből szedték ki a macskát együtt működve. Frédi pofozta előről, a Fruzsi húzta a farkánál fogva kifelé, de amikor rájuk ordítottam, annyira meglepődtek, hogy a macska el tudodt menekülni.
Igazából azért kezdtem el keresni vonatkozó oldalakat stb, mert nekünk is van egy tacskónk, ő az (ez "gyerekkori" kép, hirtelen ezt találtam, idén lesz 5 éves):
Nincs más háziállatunk, így a telek csak az övé.Hely van bőven, amit ki is használ.A főnök én vagyok, nekem szót fogad - másokat nem nagyon vesz komolyan - egyébként kellően önfejű, amivel nincs is különösebb baj.Nyitott kapunál sem szökik.És egyre kevésbé kártékony, ami igen pozitív.:-)
Van egy elég nagy rész, ahová csak akkor engedem be, ha valaki vele van, mert eleinte elég intenzíven ásott és nem örültem volna, ha a gyepet felássa.Szóval ide naponta többször is bejut, de csak felügyelettel.Becsületére legyen mondva, ha szólok neki, azonnal kijön, tehát tudja a rendet.
Miután tényleg nincs konkurencia, így minden fölös energiáját a szomszédok macskáin próbálta levezetni.Azért írom, hogy próbálta, mert eddig azok jót derültek rajta, de tegnap az egyiket elkapta és nagyon csúnyán helyben hagyta.Nem tartott sokáig a balhé, mert a macska nagy nehezen felkapaszkodott egy fára, de ha nincs a fa, akkor lehet, hogy azóta már a macska sincs...Őkelme orra tiszta vér volt, amit lemostam - de láthatóan nem az övé volt, mert egy deka sérülés nincs rajta sehol, ma is megnéztem.Szabályosan elborult a harctól basszus, látszott rajta, hogy lement a redőny és sokáig tartott, mire lenyugodott.
Szóval normális ez?Már hogy ennyire nem bírja a macskákat.Eddig nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, a kutyák nagy része ilyen.
Ez a tegnapi akció viszont nagyon meglepett.Olvastam én korábban, hogy a tacskó be tud vadulni, de ennyire...
Ha így halad, akkor előbb szét kell néznem és csak utána beengedni, mert vagy megint elkap egyet vagy neki lesz komolyabb baja...
Rakok egy pár új képet az én szépségemről! Nézzétek milyen ügyesen őrzi a száradó szobapapucsokat... (a kép erejéig)! :DNagyon várjuk már hogy kimehessünk a kertbe, de nemsokára megkapjuk az oltásunkat! :)
Nekem van egy három és féllábú tacsi fiúm (5 év), meg egy négylábú tacsi lányom (4,5 év). Ha sétálni megyünk (napi 3x), reggel kirohannak a kapun, az első bokorig, majd kezdődik a vánszorgás. Azt a szenvedés teli ábrázatot, amit Frédi mutat, látni kéne. Ezt észreveszi az ovi macskája és jön szemrevételezni, mert ilyet még ő sem látott. A macskát meg észreveszik mindketten, a rakéta, az kismiska hozzájuk képest, de a macska eddig még befért a kerítésen, ők pedig nem. Szóval ők nagyon jól tudják, hogy mennyi mozgás kell nekik, és ha elfáradtak, akkor elindulnak hazafelé. Képesek fél tíztől délután háromig a fészkükben feküdni, és roppant érdeklődő pillantásokat vetni ránk, de maguktól ki nem jönnek a fészekből. Kivéve a kocsonyafőzést, mert akkor meg ülnek a konyhasarokban és várják a jussukat (kb. 8 órán át). Szóval én úgy gondolom, hogy rájuk lehet bízni, hogy mennyit mozognak, ha a telekről jövünk haza kocsival, 20 méter után már úgy alszanak, hogy meg se moccannak.
Szerintem a tacskó mozgásigényes kutya, jobban, mint bárki gondolná, DE tényleg hamarabb elfárad. 2-3 km simán végigszáguld cikk-cakk, meg úszás, árokásás és társai, de amikor hazafelé megyünk már elfárad és várja, hogy a kocsiban pihenhessen, pedig én nem dolgozom és 2 évig minden áldott nap ha esett ha fújt délelőtt vittem a kutyát hatalmas tengeri sétákra, ami kb másfél órás intenziv gyaloglás volt nekem délelőtt és 1 óra délután plusz az év kb. 6 hónapjában úszott is. Ennek ellenére, ha mondjuk 5 km nyomtunk le, mert kirándultunk nagyobbat a rokonokkal, akkor az elején hasonlóan a kutya lesprintelte a 3 km-t, majd kezdett fáradni és mire visszaértünk a kocsihoz (5-6 km) már csak simán jött mellettünk és alig várta, hogy a kocsihoz érjünk. Persze nekünk van kertünk, szóval kisebb mászkálások otthon is vannak. Szóval számomra, vagy úgy is mondhatnám az én tacskóm igazsága a kettő között van :)
Ja és korfüggő is szerintem, más egy pár éves fiatal, meg egy már korosabb tacsi.
Na látod! Én is kiállok a véleményem mellett. És szerintem igen is nagy mozgásigénye van a tacskóknak. Persze az emberek azt hiszik, hogy kistestű, és nem kell annyi mozgás, de kell. És ha veszed a fáradságot, és megnézed a hozzászóllásaimat, akkor láthatod, hogy ugyanúgy alátámasztom a véleményeimet. Elgondolkodtam a véleményeden, de akkor sem értek egyet vele. A sok mozgástól nem lesz a tacskó ízületes. Inkább az elhízott tacskók lesznek azok a súlyuk cipelésére miatt.
Igen, ha állítok valamit akkor arról részemről arról meg is vagyok győződve.
Nem állítok olyat, ami gyáván úgy kezdődik, hogy "talán, netán, nem is tudom, elnézést a véleményért, stb." - mert senki sem kíváncsi a felesleges rizsára.
Ez nem azt jelenti, hogy az az egyedüli igazság - de a vélemény az szabad. Jó lesz megszokni.
Más kérdés, hogy azt már tapasztaltam, hogy sokan nem merik határozottan vállalni a saját véleményüket... viszont az már irritálja őket, ha más ezt megteszi. Öreg hiba, szerintem.
Engem rohadtul nem zavar, ha valaki más véleményt nyilvánit ki határozott módon - pláne ha még érvekkel-számokkal alá is támasztja. Nem veszem személyes sértésnek, még ha mást is állít, mint én.
Inkább elgondolkodok rajta - mintsem "tanmesének" nevezzem.
Ne haragudj, de nem rágtam be. Te tálalod úgy a véleményedet mindig, hogy csak az a tuti, és megmagyarázod különböző tanmesékkel, meg levezetésekkel, hogy az a jó, a másikké meg nem. Te ezt nem érzed, de sokan igen. Csak nem szólnak neked (nem egy fórumozót ismerek, ráadásul személyesen is). Én meg most megtettem. Bocsánat mégegyszer érte. Többet nem fog előfordulni. Most is csak Babetta kedvéért jöttem fel a fórumra.
Ha megfigyelted, új bekezdésben tárgyaltam az idióta kölyökről - köze sincs ahhoz, hogy ti konkrétan hogyan sétáltatjátok a tacsitokat. Sem összehasonlításban, sem másképp.
Ez csak egy extrém példa volt a kutya túlhajtására - nem több ennél - ráadásul nem 100 éve volt, hanem a tavaly nyáron, a legnagyobb kánikulában.
Részemről továbbra is fenntartom, hogy ami nekünk egy kellemes, 1-2 órás séta - az a kutyának egy komoly "futásteljesítmény".
1 óra alatt még sétálva is megteszünk 3,5...4 km-t - 2 óra alatt a dupláját. Ez neki rengeteg!
A kutya jó ha 10 centit halad egy lépéssel - a 7-8 km az 70...80.000 lépést jelent neki. Kimondani is sok.
Ez annyi, mint ha mi 60-70 km-t gyalogolnánk - ráadásul az ő ízület-szerkezetük kevésbbé ellenálló azért, mint az emberé.
Ráadásul a kutya nem is légvonalban halad - ő még rá is tesz egy lapáttal a kilométerekre, a cikázásával, túrkálásával, stb.
HANGSÚLYOZOM: nem az gond (szerintem) hogy a kutya végkimerülne! Nem erről van szó - mert ő sokkal tovább bírja fizikailag (ráadásul vidáman!) - mint amennyi megengedhető lenne neki, ízület-regenerálódási-szünet nélkül.
GPS na haragudj, de te úgy szoktál kirándulni, hogy végig loholold a tájat????? Hát mi nem így szoktunk. Mi szép komótosan sétálunk, van idő nézelődni, így Sábának is van ideje nézelődni, szaglászni, felfedezni a világot. Túrni-fúrni az avart, megtalálni az elrejtett jutalomfalatot, stb... Jó lenne először elgondolkodni kicsit, mielőtt másoknak a lelkivilágába gázolsz.
Nekem az a meglátásom, hogy Te itt a fórumon fújod a saját véleményedet, és ha valaki ettől eltérő véleményt ír le, akkor leoltod.
Köszönöm szépen, hogy egy idióta gyerekhez hasonlítasz, aki a tacskóját a biciklijéhez köti és úgy futtatja.
Gondolom az eddigi fóruméletem erre ad következtetést számodra. Gratulálok hozzá.
Nálunk, míg pici volt elfáradt kb olyan 1 km után, aztán ez tolódott ki és olyan 3-4-et napi szinten mentünk, ami több mert ő ugye cikk-cakkban rohangál. Most hogy nem tudunk annyit menni kb napi 1-1,5 órát szaladgál, de ahogy jön a jóidő megint megyünk a napi 2-3 km-es távokra meg úszni. Onnan látom, hogy elfáradt, hogy mellettem sétál, na akkor nagyon kivan, vagy jön bökdösi a lábam az orrával és mutogat visszafelé :)
A gyaloglás kell neki. Sábával kölyökkorában két órákat sétáltam a Ligetbe. A mai napig hosszú sétákat megyünk. Kivéve télen, mert azért akkor ő is, meg a gazdája is fázik :)))))
Mi járunk vele túrázni. Nagyon szereti. Főleg azt, hogy ott ezer inger éri. Túr-fúr az avarban. A Rám-szakadékot simán tejesítette, nem is egyszer.
Ami még nagyon jó a tacsiknak, az az úszás. Ez olyan izmokat mozgat meg, ami nekik a hosszú gerincük szempontjából igen fontos. Az állatorvosok is ajánlják, hogy úsztassák a tacsikat. Persze ez nem gond, mert Sába imádja a vizet. Dobálni sem kell neki semmit, saját magától is bemegy úszni, ha vízparton vagyunk :)
(tényleg ide egy kérdés, mivel kistermetű, mennyit mehet??? , mert én nagylábon járó vagyok és a világból is kigyalogolok, de gondolom neki méretéhez képest nem álma átmászni az egész várost!?)
Sokkal többet tud gyalogolni (loholni) - mint amennyit szabad lenne neki. A tacskó nem vizsla, erre vigyázni kell azért.
A kis rövid lábaival már 1 km is rengeteg neki - és senkit ne tévesszen meg, hogy látszólag nem mutat fáradtságot - mert addig képes loholni, amig kinyúlik.
15-20 perc folyamatos gyaloglás több mint elég neki - aztán pihenő. Még ha nem is kéri - akkor is.
Noh egy rövidke beszámoló, az első 2 álmatlan éjszaka után bevetettük, az este lefekvés előtti sok játékot, és a meleg tejcsit, a vacsi mellé (napi 3* kap enni, az utolsót lefekvés előtt), valamint a kordon helyett a csukott előszoba ajtót. Be is jött este 4-5 nyüszi, aztán alvás, reggel egy fél órás szerenád és a szokásos 6,20as kelés. Majd harmadik napra kaptunk egy tippet, hogy rakjunk be neki egy nála nagyobb plüss állatot, és hátha az megnyughatja.
Noh jött a szokásos játék kaja tejcsi, helyén kis simi, a nagy plüss nyúllal, akit nagyon szeretünk rágcsálni, majd ajtó csukás alvás. Ezen az este se aludtunk, mert annyira csendbe volt hogy azt hittük nem is él... egész este egy zajt se adott, majd reggel a szokásos 6,20as szerenád... Tegnap, pedig egész nap aludt szinte ölbe, gondoltuk, hogy na majd ma este szép lesz az alvás... a szokásos ceremónia, és reggel az óra ébresztett minket, szóval őfelségét kelteni kellett, hogy ugyan már hol az a szerenád.
Teszteljük a napi elmenetelt először csak 10-20 percre, majd tegnap tegnapelőtt 1-1 órára is elmentünk, elején 10 perc nyüszi, aztán meg nagy nyújtózások ásítozások mire hazamegyünk... helye rendben nem dimbol szét semmit. A neve, a helyedre, az erezd, a gyere a hozd ide, már nagyon megy, a pisi kaki viszont nem igazán, de nemsokráa megkapjuk a 12 hetes oltást, aztán (ha jól tudom 10 napra rá) már lehet vinni utcára, és akkor már könnyebb lesz ez a kaka pisi dolog. Igaz van kertünk, de mikor kivittük 2 dologra mart rá egyből, az egyik egy döglött légy volt, a másik meg madárszar :) Szóval inkább nem kockáztatunk. Néztem most kereskedésbe kaját, azt a royal canint ajánlottátok sokan, 1100 huf/kgs árban, és a zsákra 50/70 g napi adag volt irva Zsebi méretre... most egy olyat bepróbálunk majd. A rántott húst, és a fasírtot, előszeretettel elsőként eszi, úgyhogy a házi kosztra szokás nem lesz gond. A banánt, datolyát szeretjük, az almát kevésbé!
Az otthon maradás, a párom egy jó hónapos pihenőn van otthon, szóval nem az első perctől lesz magára hagyva. Ha meg lehet utcán, visszük magunkkal mindenhová, hisz sétálni imádunk! (tényleg ide egy kérdés, mivel kistermetű, mennyit mehet??? , mert én nagylábon járó vagyok és a világból is kigyalogolok, de gondolom neki méretéhez képest nem álma átmászni az egész várost!?)
Amúgy nekem nem volt még más fajta kutyám, de azt hallom (látom) hogy nem mindegyik fajta igényli ennyire az emberi társaságot. Házőrzőnek biztos, hogy nem való. Az is biztos, hogy a túlzott szigorúságtól félőssé válik. Mienket egyszer megpróbáltuk idegeneknél hagyni hoszabb időre (muszájból) és utána nem lehetett egy pervre sem magára hagyni, állandóan vittük mindenhova magunkkal, mert annyira rettegett, hogy ott fogjuk hagyni valahol.
Mi mikor hozzánk került Szofi,a párom 1 hónapos szabadságát töltötte. Azt szokta meg hogy mindig van itthon valaki. Aztán letelt a szabi,és menni kellett dolgozni,és hamar megszokta,hogy ha el is megyünk,vissza jövünk. Nekünk annyi szerencsénk van,hogy van egy másik kutyink is,így nem maradt teljesen egyedül. Mielött elmegyünk mi adtunk neki jutifalcsit. Így szerintem az rögzült be neki,hogy ha el is megyünk,az nem feltétlenül rossz. Az öröm meg fenomenális,mikor megjövünk!! :) Mi annak a hívei vagyunk,hogy ha itthon vagyunk,mindig velünk van,akárhol vagyunk a lakásban,este meg mikor alvás van visszük a fekhelyüket az előszobába,és Ők szépen jönnek ki velünk,még le sem tettem az ágyikót,már fúrják bele magukat. Még szólnom sem kell nekik. Nem tudom jól csináljuk-e,de nekünk bevált!! Amúgy cukorfalat a Zsebi!
Hát akkor tényleg kell szoktatni, de lehet napközben kell kis tréningekkel, mert ha kapásból egyedül marad éjszaka, akkor a sírással és a félelemmel az idegrendszerének a szorongással kell küzdenie, ahelyett, hogy békésen és boldogan pihenne, ameddig csak lehet én a kíméletes, fokozatos tréning híve vagyok. És ha a párod sem lesz otthon, akkor napközben is meg éjjel is egyedül lesz??? Mert akkor ez tényleg már sok egy kistacskónak. Akkor nem csak éjjel fog stresszelni, hanem nappal is, míg bele nem fásul mert, ezt úgy hívják tanult tehetetlenség. Ha majd már jó kutya lesz és nem sír, az nem azért van mert kiegyensúlyozott és megtanulta a leckét, hanem mert megtanulta, hogy nincs válasz a szorongására és a nyüsszögésére. Ez hasonló a negatív büntetéshez. Persze pánikot kelteni nem akarok, de lehetőségekhez képest pozitív üzenetet hordozzatok felé és fokozatosan szoktassátok amennyire csak lehet.
Persze tudom, ha menni kell menni kell, sajnos ez van, szóval lehet, hogy a napközbeni egyedüllétek lesznek nehezebbek neki. Nekem mákom volt, mert otthon voltam vele, így neki szinte buli ha végre eltűnünk 5-6 órára. Idegen lakásban ha otthagytuk, akkor volt néha 2 perces nyüsszögés, de sosem esett pánikba és már ezt is kinőtte. Saját lakásunkban soha egy büdös kukk nem volt :) Amúgy a mai fejemmel, ha napi 8 órát dolgoznék és nem lenne otthon senki korábban, nem biztos, hogy bevállalnám, mert azért látom, hogy mennyire kell nekik az impulzus. Persze alszik 2-3 órát simán napközben, de a periódusok között sokat rohangál, játszik, hozza a labdáját meg úgy egyáltalán sürög-forog körülöttünk és keresi a kontaktust. Ha nem vagyunk itthon, akkor reggel nagyon le kell mozgatni meg kötni egy fél órára minimum, meg mikor hazajövünk, akkor még hosszabban.
Köszönöm a válaszokat, és a dicséretet! babusgatnánk mi is sokkal többet, csak nemsokára párom is munkába áll, és akkor 8-4 ig grantáltan egyedül lesz a pici... valahogy erre próbáljuk felkésziteni, hogy tudja az előszoba az ő birodalma, és ha elmegyünk vissza is jövünk idővel, és akkor már mindent szabad...! Mert ugye dolgozni járni kell.
Szerintem is a kutya társas lény és amíg gyerek, addig igényli a gazdi közelségét. A miénket sosem hagytuk sírni, eleinte ágy mellett aludt, aztán a közelben a vackán, majd magától maradt a nagyszobában, ma meg a földszinten egyedül. Szerintem nem lehet elrontani, sőt szerintem árt a bizalomnak ha túl korán egyik napról a másikra egyedül Felesleges kialakítani benne a szorongást, mert később ez visszaüt. Most kell energiát feccölni bele és fokozatosan fog önállósodni. Én vallom, hogy kiskorban a kornak megfelelő babusgatással elkerülhető a későbbi erős szeparàciós szorongás, de legalábbis csendesebb a lezajlása. Ő most még egy kölyök, akinek kell a közelség, lesz ő még önálló eleget.
g velünk van,akárhol vagyunk a lakásban,este meg mikor alvás van visszük a fekhelyüket az előszobába,és Ők szépen jönnek ki velünk,még le sem tettem az ágyikót,már fúrják bele magukat. Még szólnom sem kell nekik. Nem tudom jól csináljuk-e,de nekünk bevált!! Amúgy cukorfalat a Zsebi!