De amíg élek, nem jövök rá...hogy egy ilyen Jeszenszky...HOGY LEHET GÉZA??!!?!!"
ezen ezredjére is széjjelsírom az agyamat...
no meg: a Szabhatjuk:
"--Jöjjön, nézze meg a házamat, mer még illyen drágát és illyen ámelláteset nem látott!--Mondom neki:--Jó estét!--mindketten meglepődtünk.(...) a fürdőszobában márvány medence(...), mosdókagyló, mi volt a mosdókagylóban? soha ki nem találják! Vííz? ugyan...Csipketerítő! Mert tellik!(...)a kádban meg alma meg szilva rohadt pálinkának!(...)"
ez mondjuk nem poén, hanem szociológia, de attól még ütős.
osztán
"Nem is említém volt: szoktam imádkoddzani is.(...)"
Géza bácsi örök.
A pontatlan idézetekért bocs, írtam, ahogy eszembe jutott, szinte hallom a hangját.
Egy ember bement a henteshez. Na nem itt nálunk, bement, ahol bement. Hiszen annyi hentes van..... amelyik üres. Nem értem, ezeket miért nem alakítják át ruhatárrá: a kampó megvan, csak be kell számozni.
- Kérek egy kiló sonkát - Nincs - Kérek egy adag fejhúst - Nincs - Akkor egy kiló pacalt - Nincs - Egy kiló sonkát - Előbb se volt - Akkor egy kis pörköltnek valót - Nincs Mire a főnök a raktárból: - Józsi, ki az aki így válogat?
Ugyanide kapcsolódik a kedvencem mely a 90-es évek elején hangzott el -, mert egy anyanyelvi táborról van szó, külföldön élő magyarok gyerekeinek (ugyanaz a felvétel):
-Tessék mondani, hogy kell azt írni [törülköző], vagy [türülköző]?
Amikor még fiatal voltam, Erdőbe vittek, hol vígan kóboroltam. Űztem én a nagy és kis vadat, Jutott nekem mindig néhány apró kis falat. Régen volt...
Az évek - jajj - szép lassan teltek, Míg loholtam én, mások vígan pihentek. A lábam, szívem már nem fiatal. Az ígéretekből maradt egy dal:
Egy kiöregedett vadászkutya Vonítva ül a kátyúba. A hűséget én nem csak mutattam, Emlékezz rá, érted mennyit ugattam!
Ti kiöregedett vadászebek, Csont helyett jött a nyugdíj rendelet. Értetek a szívem majdnem megszakadt...
Hogy hittem én, én ifjú állat, Jó lesz nekem majd mindenkor tenálad, Hisz a gazda mindig úgy kényeztetett, S csak gyomorrontáskor éheztetett.
Egy kiöregedett vadászkutya Vonítva ül a kátyúba. A hűséget én nem csak mutattam, Emlékezz rá, érted mennyit ugattam!
Ti kiöregedett vadászebek, Csont helyett jött a kamatadó rendelet. Értetek a szív majd' megszakadt, De a rosszban jó, hogy ugatni már szabad, Hogy ugatni már szabad, hogy ugatni még szabad!
Nem tudom én, mit hoz a holnap, Új kutyák mind frissen csaholnak. Nem tudok én mást vonítani: Az igazságból elveszett... Az igazságból elveszett... Az igazságból elveszett ... az "i".
(Malek Miklós - Szenes Iván - Hofi Géza)
======
Próbálj meg lazítani
Látod ott azt az embert? Nyíl van a kezében... Látom. Na, az is olyan lusta, mint te vagy... Á, az nem lusta, az szobor!
Mit látsz a téren, ki áll kevélyen Talapzatán egy kőszobor Kezével bőszen szorítja íját Bikamód komor
Refr: -------------------
Lazítani, Próbálj meg lazítani Nem győzlek tanítani hogyan csináld
Kell egy kis áramszünet Időnként mindenkinek És aztán megint mehet Minden tovább...
Fárasztó sportág a pénzvadászat Pihenni közben nem lehet Ez is kell hozzá, az is kell hozzá Ugye emberek ?
Héj, héj, héj öreg harcos Ne feszítsd túl az íjadat Héj, héj, héj, a kőszíved megszakad
Refr.
Szeretlek édes, amire képes vagyok azt mindig megteszem de már a tempó, amit te diktálsz nem való nekem
Szép, szép, szép, mikor éjjel Hozzám bújsz oly lelkesen S éneklem a kedvenc slágerem.