Betelgeuse eredetileg يد الجوزا yad al-jawzā vagyis a a középső (eredetileg az Ikrek majd az Orion) keze. A középkorban a az első betűt félreolvasták és amikor latinra fordították így a Yad al-Jauza -ból Bedalgeuze lett. majd a reneszánsz idején azt gondolták hogy az eredete az arab Bait al-Jauza vagyis a középső hónalja. Soha egyetlen nép sem hívta valaki házának háznak a csillagot.
És a reneszánsz előtt nem Betelgeuse volt a csillag neve.
A beth, baith, beith a 2. betű a héber ábécében, jelentése valóban: 'sátor, ház'.
Él nem egyszerűen az Isten, hanem egy Él nevű isten... Utolsó szavaival Jézus is hozzá fohászkodott, Él(Éli) egy pré-szemita mitológiai elem volt Kánaánban.
Ezek közül Thompson könyvét nem ismerem, csak átlapoztam néhány éve, így nem merek véleményt mondani róla. Mindenesetre sokan vaskalaposnak nyilvánították a szerzőt.
1952-ben jelent meg az angol eredeti, és kizárólag a fennmaradt antik források alapján iródott.
Thompsont felkérték, h a modern kutatási eredmények - régészet, magyar régészek munkái alapján - nyomán irja újra, de csak egy rövid kiegészitő fejezetet tudott fűzni az eredeti szöveghez halála előtt.
A korai magyar királyság államigazgatásának egyik különleges tárgya volt a billog, vagy idézőpecsét, amelyet a XI-XIII. században működött királybírói intézmény használt. A billog eredete máig nem tisztázott, a témával foglalkozó kutatók eddig formai hasonlóságok miatt bizánci és nyugat-európai eredetet fogadtak el.
A magyar törvényekben szereplő királybírák idézőpecsétjéből a régészek eddig néhányat tártak fel. I. András idejéből két egyforma billog került elő. Szentesen előkerült Salamon király billoga, amely mára eltűnt, leírása viszont megtalálható a helyi múzeumban. Létezik egy Veszprémből származó, Szent Mihály arkangyalt ábrázoló billog, továbbá a XII. századból Lázár bíróé, sőt még III. Béla korából is találtak egyet.[1] A fennmaradt példányok alapján megfigyelhetjük azt, hogy a billog fémből, bronzból, esetleg rézből készült, kör alakú volt, átmérője kb. 6 cm. Felső végén kis kampó volt található, amelyre zsinórt helyeztek, és azt az illetékes megbízottak nyakba akasztva hordták. A billogon általában ábrázolták a küldőt, így a királyi billogokon az adott király képmása szerepelt, míg az egyháziakon védőszentek. A Magyar Királyság törvényeiben szereplő billogot és az előkerült néhány példányt a magyar tudományos életben az 1930-as években Jakubovich Emil kapcsolta össze legelőször: ő állapította meg, hogy a billog szorosan kötődik a királybírói intézményhez, amely az Árpád-kor korai szakaszában működött.[2]
ZAGD BATSZAJHAN: A hunok régészete, néprajza és története I. rész ( Fordította: Obrusánszky Borbála, TURÁN, /XXXV./ VIII. évf, 2-3. szám 2005. március-június, 43-76.oldal.)
Tartalom:
A HUNOK RÉGÉSZETI EMLÉKEINEK FORRÁSÉRTÉKE I. Az északi hunok régészeti emlékei - A hun sírok szétterjedése, elhelyezkedése és belső tartalma - Temetkezési szokások - Városok, települések - Leletek meghatározása - Sziklarajz - Hun ember
II. A temetők mellékleteinek kutatása - Fegyverzet - Lószerszámok - Edények, áldozati kelyhek - Övek - Hangszerek
ÚJ TÖRTÉNETI KORSZAK KEZDETE, AZ ELSŐ NOMÁD ÁLLAM MEGALAKÍTÁSA I. A mongol vidéken lévő nemzetségek kultúrájának néhány kérdése és a hun állam megalapítása - A bronzkori, vaskori és a korábbi korszakok Mongóliában - A hun állam központja - A hunok, a wusunok és a szienpik - A hunok és a wusunok - A hun történelem kronológiájának kérdései
AZ ÉSZAKI HUNOK GAZDASÁGA, A TÁRSADALOM ÉS A KULTÚRA NÉHÁNY KÉRDÉSEI - A nomadizmus fejlődése - Növénytermesztés, kézművesség - Társadalmi kapcsolatok - Hiedelemvilág - Az írásbeliség fejlődése
Továbbá:
OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A NESZTORIÁNUS VALLÁS ELTERJEDÉSE ÉS JELENTŐSÉGE BELSŐ-ÁZSIÁBAN V-XV. század.
A halottakat többnyire koporsóba helyezik, sírjaikba sok használati tárgyat – fegyvereit, ruháit és ékszereit – helyezik útravalóul. A halott szemét "halotti szemüveg"-gel látják el, és az előkelők az eltávozott özvegyeit is vele temetik a sírba. A halott fölé földből to-lót – halmot – hordanak. Igen gazdag hun sírok kerültek elő Noin Ulából (Nojon Uul-ból), ahol a régészek sajátos nemez szőnyegeket, selymeket, gyapjúszövetet, tükröt, nefrit ékszert, lakkcsészéket, öntöttvas edényeket, csengőket, fegyvereket, lószerszámokat, kanalakat és földművességükre utaló eszközöket és az intenzív földművességre utaló gabonát (búzát, árpát és kölest) találtak. Az ordoszi ahluhajdengi (aluceidengi), Kr. előtti IV–III. századból való fejedelmi sírban a Magyar Szent Koronához igen hasonló, kör- és keresztpántos koponyát találtak, amelynek tetején a behit kusi – a "boldogság madara" – volt; ilyen fejdíszt viselhettek a belső-ázsiai hun fejedelmek.
A kínai krónikák szerint a hunok a gabonát főzték és pörkölték, lapos, kerek kenyereket sütöttek, és áldozati ételeikbe a feldarabolt hús mellé összevágott hagymát főztek.
Nagyon sok közép-ázsiai eredetű terméket a hunok közvetítésével ismertek meg (vöröshagyma, szőlő, dió, zöldborsó, uborka, szezám). A hunok és más közép-ázsiai lovas népek is sokat merítettek a kínai kultúrából, és szívesen használták a kínai termékeket (selyem, brokát, porcelán).
A hús és tejtermékek mellett a gabona és a hagyma volt a legfontosabb alapanyag. A gabonát főzték (kása) és sütötték is (kenyér). ęzesítésre sót, tárkonyt, kakukkfüvet, csombort, a királyi és a jobb módú konyhákon borsot, gyömbért és fahéjat is használtak.
Mit ittak a hunok és a lovas kultúrák népei? Természetesen tejből készült italokat: a friss víz mellett kumiszt (erjesztett kancatejet), tehén- és juhtejből készült italokat, fűszerfüvekből és virágokból főzött teákat. A királyi udvarban a vezéri lakomákon, ünnepélyes alkalmakkor bor is került az asztalra. A szőlőt és a bort Közép-Ázsiában már a szőlőművelés kezdeti időszakában megismerhették. A hun királyi udvarban a bornak fontos szertartásos szerepe volt. Érdemes idézni a Krisztus utáni négyszázas években élt görög történetírót, Priscos rétort:
"A pohárnokok ősi hun szokás szerint kupát adának a kezünkbe, hogy leülésünk előtt köszöntsük a hunok királyát a bor megízlelésével. Miután ezt megtettük, a székekhez mentünk, amelyeken ülve kellett ebédelnünk. A köszöntés után asztalokat raktak elénk, három vagy négy emberre egyet. A vendégek elé többfajta étellel megrakott ezüsttálakat tettek. Az ételek elfogyasztása után ismét felálltunk, és a borral telitöltött kupát kiittuk a hun király egészségére."
A leírt lakoma vendégei tehát nem szőnyegeken ültek, ahogyan az más közép-ázsiai népeknél szokásos volt. Több fogást szolgáltak fel nekik, a húsételekkel pedig szívesen fogyasztottak kenyeret.
És akkor képzeld el, hogy es a seggfej Sólyom odamegy észtországba finnugor szövetséget fényesíteni. Ekkora állatot mostanában nem hordott a Föld a hátán.
De a három névről ejtsek itt is szót… Föltűnt, hogy a hun nevek között három olyan csillagnév is előfordul, amely megegyezik a mai, “hivatalosnak” is mondható csillagnévvel. A lélegzetem is elállt, amikor erre rádöbbentem, ismerve az örmények megbízható, pontos tudományosságát. Ez igaz! Nem lehet másképp! A három név kezdett magyarul beszélni, a többi is, arról, hogy a hunok régebben adták ezeket a neveket a csillagoknak, amelyek ezért a mai neveknél régebbi tudást őriznek! Régebbiek, mint a mai nevek! A hun csillagneveket használja a világ! És nekünk van közünk, igenis közünk van a hun csillagokhoz, mert magyarul csillognak!
Bethelgeuze. Fomalhaut. Aldebaran. Már magyarul szólt: Béthelgázlója, Áldozatbárány v. Bárányáldozat. Elemeire bontva a harmadikat: fon-fonódik, mál-málaszt (malom, mint málasztó, mint állatpofa, őröl), és a hát (-i bőr) szóelemek az arab (és német, stb) összesített jelentést is kiadják: - ról + állatpofa + bőr, röviden halszájbőr. És abban is biztos voltam, hogy minden feltételezésem nem lesz majd igaz, de sok bebizonyosodik majd. Attila király neve fent csillog az égen. Kápolnaszentelő: bizonyosság. Bajnokavató: 100 %. Meme: Nimrud felesége! Würen = Orion, de a hun névnek jelentése van, ez az eredeti! A Hun Orion alatt él az emberiség! Gyertyaszentelő: Jerkeni! Keresztény hun csillagok!
És bántják, gyalázzák a hunokat, mint a magyarokat. Mi vagyunk a legtöbbet szidott, gyalázott nép! Sok-sok negatív élmény növelte föl ezt a dacos büszkeséget: mi ezt tudtuk! Mindig is hittük, hogy ok nélkül hazudják le a magyarok csillagát az égről! Mindig reménykedtünk abban, hogy tán egyszer valami jót, biztatót, felemelőt is hallunk magunkról, nemcsak a kicsinységünket növelik. És íme, most itt biztat és emel bennünket a hun nyelv. Jó költőnk, József Attila érezhetett így, mikor először olvasott Attila királyról…- Igenis, van Attila név, és ezt már nem tagadhatják el tőlem! Sőt, királyi nevem van! – Így lelkesül az ember, ha valami jót, értékeset hall meg nemzetéről, őseiről."
Akit érdekel, nézzen utána. Hallotta már olyan véleményt is, hogy ez a VI. századi nyelv a magyar korabeli változata lehet. Végülis a Detre-féle anyag nyelvtanban azonos, logikájában azonos, szókincsében kb fele.
Ennyi. Szerintem nem kell begörcsölni attól, hogy ez igaz lehet.
Varga Gézának valóban megjelent a Turánban írása a hun nyelvről a közelmúltban. Azon nyelvi emlékeket elemezte, amelyekről felteszik a hun eredetet ill. kapcsolatát. A cikket olvastam, de nem kiáltottam rendőrért annak tárgyszerű voltát látva.
A Detre Csaba által közzétett hun nyelvi anyag egy feldolgozása és értelmezése megtalálható a hálón itt: http://hunnyelv.uw.hu/
Való igaz, török kapcsolatokat nehéz találni ebben a nyelvben. Mivel a hun nyugaton középtöröknek neveztetik, lesz még ebből némi vita. Nemcsak nyelviek, de időrendiek is.
Ha nagyon feltúrnám a könyvtáramat, biztosan megtalálnám.
Varga Géza szedte össze a hun nyelvre vonatkozó adatokat és azt állapította meg, hogy a hunok magyarul beszéltek. A Turánban jelent meg, de nem emlékszem a pontos dátumra.
Hivatkozik egy nyelvész álláspontjára is, akinek a tanulmányát a Magyar Nyelvből idézi, miszerint a hunok nem beszélhettek törökül (mellesleg iráni nyelven sem), mert a fennmaradt hun szavakat a törökök nem tudták volna kiejteni. Sorozatosan és alapvetően ellenkeznek ezek a hun szavak mindazzal, amit a török nyelvekről a nyelvészet mondani tud.
Ha megengeded, szerintem egyszerűen gusztustalan vagy. Altheimet, a hunok fő gyűlölőjét ajánlgatni pedig egyenesen sértés. Gondolkozz, mielőtt a Szentföldre indulsz!
Ezek közül Thompson könyvét nem ismerem, csak átlapoztam néhány éve, így nem merek véleményt mondani róla. Mindenesetre sokan vaskalaposnak nyilvánították a szerzőt.
Az említett hasznos könyveken kívül alapvető művek:
Bóna István: Hunok és nagykirályaik. Bp 1993. E. A Thompshon:Hunok. Szeged 2001.
+ Párducz Mihály hun kori szarmatákról íródott tanulmányai, + Vaday Andrea hasonló témájú írásai, + Vörös Gabriiella hasonló témájú munkái, ++++ sok egyéb...
Szegény Turtur reménytelen eset, nem kell vele foglalkozni.
Én is akartam már egy ilyen hun topikot indítani, meg egy parthus is hiányzik még véleményem szerint.
Az, hogy a hunokat szkítáknak is nevezték (ld. toposz!), az egy ügy, attól még nem kell mindenkit mindenkivel összekeverni.
Ajánlom mindenkinek Franz Altheim sorozatát a hunokról, meg Szász Béla részletes összefoglalóját. A Németh szerkesztette könyvben is sok hasznos megfigyelés található azért...
