Múlt heti neurológiai kalandozásaim következményeképp kiderült, hogy az agyamban egy kb 2 centi átmérőjű gömb alakú bevérzés található. Elvégezték egy MRI-t és egy kontrasztanyagos CT-t is, és ezek alapján azt sejtik, hogy valamilyen ér-redenellenesség áll a háttérben.
Ennek alapján beutaltak egy katéteres-érfestős DSA vizsgálatra.
Igazság szerint eléggé be vagyok rezelve ettől, úgyhogy ha valaki esetleg már volt ilyenen és megírná a tapasztalatait ezzel kapcsolatban, igen hálás lennék :)
Én nem voltam még és nem is szándékozom magánrendelésre járni. Ha már fizetem a eü hozzájárulást, akkor nehogy már még saját zsebből finanszírozzam. Az is igaz, megértem hogy az emberek kétségbeesnek és mindent megtesznek a gyógyulásukért. Sajnos ezt egyes gátlástalan orvosok ki is használják, sőt még rá is játszanak azzal, hogy a beteget pofátlanul magánrendelésre hívják vissza. Az meg már csak hab a tortán, hogy ha emiatt reklamál az ember az illetékeseknél, még válaszra sem méltatják. Csak a pénzt akarják kihúzni a páciensből, akinek amúgy is van éppen elég baja. Gusztustalan dolog az ilyen.
Nekem ezek szerint szerencsém volt, mert teljesen állami intézetekben jártam végig a vizsgálatokat míg kiderült a vertebrobasilaris syndromám az agyi infarktussal együtt. De ez is csak azért derült ki, mert volt két sérvem. Ha azok nincsenek, nem tudom mikor mentem volna orvoshoz, pedig már egy jó fél évvel korábban éreztem hogy nincs valami rendben. Minden vizsgálaton, beleértve a sebészetet is a műtétekkel együtt, én csak elismerően tudok nyilatkozni az orvosokról. Mindenki rendben tette a dolgát, kedvesek voltak és segítőkészek. Ha kérdeztem valamit, normálisan válaszoltak és nem voltak flegmák, lenézőek. Ahogy hallok, olvasok hasonló esetekről, egyre inkább az a meglátásom, hogy kivételesen nagyon jó szakemberekkel kerültem kapcsolatba a betegségeim során.
Talán okulásként, talán elkeseredettségemben leírom röviden a történetemet.
2006. február: talptól mellig súlyos zsibbadás, 3 napig menni alig bírtam. Állapotom megijesztett, gyorsan neurológushoz fordultam. Azért, hogy ne kelljen órákig ücsörögni a rendelőben, elmentem a BIOVITAL MELISSA egészségközpontba.
Hollóssy Andrea "neurológus" diagnózisa: Lyme kór, vagy gerinc becsípődés, vagy lelki probléma. Mindenesetre menjek el a központban dolgozó gerincspecialistához. Du-án elmentem Grauzer Zoltán "kiropraktőr"-höz. Diagnózis: nyaki, gerinc deformitás, idegbecsípődés. Szerettem volna ezt rtg felvétellel alátámasztatni, de az "orvos" ezt nem látta indokoltnak. Javasolta, hogy a magánrendelésén hetente 2 alkalommal majd helyrerakja, gyűjtsem a pénzt. A 2 "vizsgálat" 21000 Ft volt. Persze írásos anyagot a dignóziról nem kaptam. Elkeztem gyűjteni a pénzt a kezelésre, közben gondolkodtam.
A józan paraszti eszem nem nyugodott ebbe bele (persze az interneten keresztül is okosodtam), 3 hét múlva felkerestem egy állami rendelésen dolgozó neurológust. Ő végre elküldött MRI-re, rendesen, lelkiismeretesen megvizsgált. Diagnózis: SM. Mivel állapotom javult, kórházba már nem tudott utalni.
Most várakozok, látásom romlik, nem tudom mi lesz majd velem.
A BIOVITAL-os esetet jelentettem a központ vezetőjének, Dr. Tamasi Józsefnek, aki válaszra sem méltatott. Az sem zavarta, hogy az általa alkalmazott orvosok a központ betegeit átirányítják saját magánrendelésükre. A lényeg, hogy kihúzták a zsebemből a pénzt, a többi nem számít. Az, hogy Sclerosis Multiplexet akartak lelkifröccsel és mozgásterápiával orvosolni, senkit nem érdekel. A "doktor úr" folyamatosan nyitja meg újabb egészségközpontjait és valóságalapot nélkülöző hangzatos reklámokkal vezeti félre a betegeket. Ki állítja meg?
Ma a doki beutalt a neurológiai klinikára egy jó kis kivizsgálásra. Lesz ugye egy MRI meg gerinccsapolás... ez utóbbitól különösen parázok, mert annyit hallani, hogy nagyon fáj meg minden...
Akinek van ilyen tapasztalata, kérem ossza meg velem - mire kell felkészülnöm?
Én fel sem vettem a műtétet. Olyan nyugodt voltam végig, hogy még én is csodálkoztam. Lehet hogy azért, mert a másik bajom igencsak jobban piszkálta a fantáziámat. A sérv semmi, egyszerű mechanikus meghibásodás. Berakták a hálót, összeférceltek azt annyi. A működésben nem zavar. Ettől nem lesz hülye az ember. Na jó, persze a gerincsérv azért egy kicsit más.
Vertebrobasilaris syndroma, azaz agyi keringési zavar. Magyarul agyi érszűkület. Ettől volt két agyi infarktusom. Ez a maradandó károsodás kiváltója. Ami elpusztult az agyból, annak annyi. Majdnem véletlenül lett felfedezve. Persze előzményei voltak, de nem foglalkoztam vele. A honlapomon részletes leírás van erről és a sérvműtéteimről is.
Az idegrendszerrel nem szabad játszadozni, mert a késlekedés megbosszulja magát. Én 25 évig nem mentem orvoshoz a nyavajámmal. Nem is tudom mikor mentem volna el, ha nincs sérvem. De azt műteni kellett, aztán így derültek ki a rosszullétek. Pontos vizsgálatok, aztán az eredmény. Kicsit meglepett, de nem taglózott le, mivel negyed évszázada tudtam a problémáról, tehát akkor olyan súlyos nerm lehet. Csakhogy mieleőtt orvoshoz kerültem, előtte már 9-10 hónappal én éreztem hogy nincs minden rendben. De nem mentem hamarabb dokihoz, sőt az égvilágon senkinek sem szóltam róla. Pedig ha hamarabb megyek, megúszhattam volna a maradandó károsodást.
Iszonyatos szerencsém volt... ugyanis idén érettségiztem volna, hacsak nem járnék egy kéttannyelvű szakközépbe, aminél van egy nulladik év... Ballagás, május 5. Szerencsére csak ballagtattunk... másnap az egész jobbfelem lezsibbadt... olyan volt mintha folyamatosan pici tűkkel szurkáltak volna. Azt hittem, hogy huzatot kaphattam... aztán eltelt egy hét (tollat sem tudtam a kezembe venni, kiesett belőle, nem tudtam írni ... emiatt volt szerencse, hogy nem akkor érettségiztem). Két hét után sem múlt a dolog, annyit javult, hogy nem az egész jobb testfelület zsibbadt, csupán a jobb karom. De ott már iylen furcsa, erőtlen, betnserű érzésem is volt. Elmentem orvoshoz, s egy idegsebészhez kerültem, aki elküldött nyaki MRIre. Ott kiderült, hogy valami van a T3 csgolyatestnél. Valami gennyes, zsíros valami... arra gyanakodtunk, hogy ki kell majd venni. El is küldött a doktor az Ametikai útra, hogy ott specialistákhoz kerüljek... de onnan rövid konzultáció után másnapra beutaltak a Neurológiára SM gyanúval. Ott koponya MR, Grincfolyadék (aminek hatását sajna még most is érzem), elektromos izgatásosdi :)
Akkor kaptam orálisan szteroidokat és infúziót, hogy a kezem minél hamarabb visszaálljon... most várunk, hogy mit reagálnak a kérvényre majd...
Szerencsém volt, hogy ilyen hamar kiderült minden... és szerencsém volt, hogy a jobb kezemmel történt a dolog. Valószínűleg, ha mindez a kevésbé használt kezemmel történt volna akkor még most se mentem volna orvoshoz...
Ajjaj, azt hittem idősebb vagy. Ez tényleg gáz. De mint a lerásból is kitűnik, születés után eszik bele az emberbe a fene, aztán egyszercsak aktivizálja magát. Abban viszont szerencséd van hogy ilyen hamar rájöttek. De mi alapján keresgéltek? Milyen panaszaid voltak ami miatt orvoshoz mentél?
Hát, nálam meglehetősen kezdeti stádiumban. Csak az agygerinc folyadék és az MRI vizsgálat mutatott pozitív eredményt. Az elektromos pl teljesen negatív lett... Ez állítólag jó hír.
Azt mondta a doktornő, hogy a mai injekciós kezelés már szinte teljesen tünetmentessé teszi, sőt meg is állítja szinte. De ez egy drága gyógyszer, s a TB csak bizonyos számú betegnek finanszírozza 100%ban... ehhez több kritériumnak "meg kell felelni" ...
Egy kicsit elkeserít a dolog, hogy 18 évesen diagnosztizálnak nálam egy iylen dolgot... :(
Sajnos a kezelést illetően nem tudok mit írni, nekem nem ilyen bajom van. Gondolom elmondta a doki hogy konkréten mi is ez. Gondolom azt is, hogy nem gyógyítható, csak a folyamat lassítható. Ahol lakok, itt tudok egy fickót, akinek ez a baja. Ha jól tudom, gyógyszereket szed. Elég drágákat, úgyhogy ez tovább rontja a helyzetet. Nála olyan 20 éve fedezték fel. De a kezelések ellenére évről évre egyre rosszabb az állapota.
Most ezzel nem akartalak megijeszteni, lehet hogy másnál másképp alakul a helyzet, meg persze gondolom az sem mindegy hogy kinél milyen stádiumban fedezik fel.
Kerestem konkrétan erre a dologra szűkülő topicot itt az Indexen, de sajnos nem találtam. Az utóbbi hetekben estem át egy kivizygáláson, s több mint egy hetet töltöttem a neurológián... MRI lumbál punkció elektromos vizsgálat
Sajnos diagnosztizálták, amitől tartottam. Szklerózis Multiplex... Tudtok valamit ennek a kezeléséről pontosan? Hogy zajlik? Stb..?
Május 3. szerda:
A magán neurológus hölgy nagyon korrekt volt, csak azután volt hajlandó megnézni a leleteimet, miután alaposan megvizsgált! Azt mondta, hogy az MR felvétel nem bizonyító erejű semmiféle daganatra. Ő inkább valamiféle autoimmun betegségre gyanakszik…irgum-burgum…már a saját testem is ellenem fordultJ Hiányolta a kiváltott válasz vizsgálat eredményét, szerinte az én esetemben az MR után ez kellett volna hogy legyen az első, amit megcsinálnak, de ez nálam sajna nem így történt. Ő világosított fel, hogy ebből a vizsgálatból derül ki, hogy van-e sclerosis multiplexem…már nem volt kedvem feldühíteni magam azon, hogy ezt az én drága ideggyógyászom a kórházban nem közölte velem, abból meg hogy a vizsgálatkérő lapra az volt írva, hogy „SM irányban vizsgálom” számomra ez nem derült ki. Jó, lehet, hogy én vagyok butácska, de kérem, egy hónap múlva bölcsész diplomám lesz, és nem orvosi…
Május 5. péntek:
Nagyon mókás ez a vizsgálat: hol a bal, hol a jobb szememmel kb. egy fél órán keresztül egy monitort kellett néznem, amelyen apró fekete-fehér négyzetek mozogtak. Közben elektródákkal voltak teleragasztgatva a fejemnek azok a pontjai, ahol a látóidegek vannak. Eredmény persze kb. egy hét múlva lesz.
Május 11. csütörtök:
Megvan az eredmény:
Megjegyzés: Mindkét szem ingerlése során szabályos morfológiájú, normális latenciájú és válsz látható. A jobb szem ingerlése során az amplitudó kissé alacsonyabb.
Vélemény: Demyelinisatio kizárható. Jobb oldalon enyhe axonalis laesio lehetséges.
Hurrá! A lelet NEGATíV! Legalábbis azt hiszem…fogalmam sincs mi az az axionalis ingyombingyom.
Felgangoltam hőn szeretett ideggyógyászomhoz. Csak annyit mondott: „Jó, akkor minden rendben.” Mire én: De mit jelent az, hogy a Demyelinisatio kizárható? Válasz: „Hát azt, hogy nincs az a betegség, amire gyanakodtunk.” Én: És mit jelent az, hogy jobb oldalon enyhe axonalis laesio lehetséges? Ő: „Az csak egy semmiség!” Én: De mit jelent? (Ekkor már kínomban nevettem. Hihetetlen, hogy ebből a pasasból semmit nem lehet kihúzni.) Ő: „Hát azt, hogy a jobb szem egy kicsit gyengébb.” Aztán elkezdte bepötyögni a számítógépébe az eredményeimet, és milatt ott várakoztam mellette, volt merszem feltenni még egy kérdést: De Doktor Úr, nem baj, hogy még mindig látom az orrom? Mire Ő: „Hm, ha nagyon rákoncentrálok, én is látom az enyémet. Ne aggódjon, nincs semmi baj.” Én már röhögtem…és megkérdeztem: Ezt most komolyan gondolja?
És tudjátok mit válaszolt? Hát ezt: „Most mi a jobb magának, ha azt mondom, hogy nincs semmi baj, vagy azt, hogy lehet, hogy van valami, de ez csak három hónap múlva, az MR vizsgálat megismétlésénél fog kiderülni, addig meg legyen türelmes.”
Nem voltam hajlandó tovább kommunikálni vele. Megvártam míg kinyomtatta a papírjaimat, megköszöntem szépen mindent, és eljöttem…jókedvvel, vidáman, mintha mi sem történt volna, és csak nevettem, nevettem azon, hogy milyen firi-furi mókás emberek vannak a világon.
Egyelőre itt tartunk. Folyt köv. 3 hónap múlva. Mindenkinek jobbulást kívánok!
J
Gaba
Hidd el, senki sem fog megszidni, amiért három helyre is beírtad a jó hírt. Mindenki megérti hogy most boldog vagy, hiszen neked ez a legjobb hír.
Nagyon fontos a pozitív gondolkodás. Éppen a napokban olvasgattam a nyavajámmal kapcsolatos internetes oldalakat, ott is megemlítették hogy milyen sokat segít. Sokkal gyorsabban és jobb eredménnyel gyógyultak azok akik pozitívan álltak a betegségükhöz, nempedig elhagyták magukat és lemondtak saját magukról.
Sziasztok! Megérkeztem, és ahogy ígértem, nem felejtem el a csapatot :) Megvolt a költözés, itt vagyunk anyáméknál, és már net is van Tegnap voltam pesten, az orvosom is megnézte a CT leletemet, és gratuált!!! Mostantól havonta Pécsett kontroll, évente pesten! Már hivatalosan is tünetmentes vagyok. Se hererák, se nyirokrák, se sclerosis multiplex tünetem, végre papírom is van róla A kemót, meg az egészet gyorsan félreteszem, törölni úgyse tudom, de koncentráljunk a pozitív dolgokra! Na most kapok a fejemre, hogy 3 helyre beírtam ugyanazt, dehát megígértem, hogy majd jelentkezem, és ugye az ígéret szép szó... Remélem, mindenkiben megmaradt a pozitív hozzáállás! Szép napot mindenkinek! Max
Két kérdésem lenne, nem tudom van-e itt orvos, esetleg tapasztalt beteg.
Anyám 76 éves és parkinson-kóros. Mostmár teljesen ágyhoz kötött, nem tud lábra állni. Egyik kérdés, hogy az ő betegségére ráfoghatják-e, hogy pszichiátriai eset. A másik, hogy ilyen idős betegnél, milyenek az életkilátások.
Túl vagyok az ellenőrzésen. Legközelebb fél év múlva kell mennem, de ha valami van, akkor soron kívül. Az MR képeket nem tudtam megnézni, rákérdeztem a doktornőtől. Most egy harmadik doki foglalkozott velem, de mostmár ő lesz az állandó neurológusom. Azt mondta, sajnos nemigen van lehetőség a megtekintésre. De ha valami van és új MR vizsgálatot kell csinálni, akkor kérhető hogy filmen, vagy lemezen megkaphassuk. Meglepően kedves és segítőkész volt a főorvosnő. :) Úgy látszik a korábbi hozzászólásokat, valamint más topicok olvasgatván, csak nekem van, volt szerencsém eddig az egészségüggyel? Szerencsére eddig semmi negatívumot nem tapasztaltal se a sebészeten, se a neurológián, se a korábbi vizsgálatok alkalmával. Mindenki segítőkészen, tudása legjavát adva végezte munkáját.
Hát nem semmi a történeted. Sajnálom hogy ilyen sok negatívummal szembesültél. Sok orvos nem is embernek, hanem egy munkadarabnak tekinti a betegeket. Pedig sokszor lényegesen többet jelent az ha az orvos pozitívan, kedvesen szól a beteghez. Sokkal könnyebb ilyen esetben a rossz hírt is elfogadni, mint a durva, majdhogynem megalázó párbeszéd után.
Remélem nem olyan nagy a baj, mint amilyennek így első nekifutásra tűnik.
Nekem nem voltak ilyen súlyos tüneteim. A neurológus normálisan beszélt velem. Igaz, én egy percig nem voltam, kótházban ezzel a betegségemmel. Egy sárvműtét kapcsán szükségessé vált vizsgálatok alapján derült ki hogy van valami gond az agyammal. A sebészeten is normálisan bántak velem, illetve a többi beteggel is. Én sokkal rosszabbra számítottam, de csak dícséret illeti a sebészeti osztály minden dolgozóját.
Gyógyszert kaptam, amit rendszeresen szedek. A korábbi évi 3-4 alkalommal jelentkező rosszullétek, vagy nevezzük rohamnak, mindegy, szóval ezek megszűntek. Tegnap jubiláltam, 25-én volt 1 éve hogy volt az utolsó rosszullétem. De ez nem jelenti azt, hogy minden rendben. Azért vannak rosszabb napok, órák, de az a letaglózó rosszullét az egy év óta nem volt. Ezek a szokásos rosszabbul létek olyanok, hogy ezt mások nem veszik észre rajtam, esetleg csak ha nagyon odafiogyel, vagy jobban ismer.
Én pénteken megyek vissza a fél éves ellenőrzésre. Megpróbálom elkérni, vagy megnézni az MR felvételeket. Bár az én bajom már felderítésre került, attól függetlenül kíváncsi vagyok a képekre. Én egyáltalán nem láttam. Hátha megkaphatom.
Ápr. 5 szerda:
Belgyógyászat: pajzsmirigyvizsgálat eredménye: TSH: 1,862, tehát rendben.
Felvesznek a Nyíregyházi Jósa András Kórház Neurológiai Osztályára. Pulzus: 82/min, Vérnyomás: 120/80 Hgmm. Az orvos megvizsgál. Ezen a napon más nem történik:-)
Ápr. 6 csütörtök:
Szokásos vérvétel, vizeletvizsgálat (kicsit több baci a megengedettnél, de ez esetben ennek semmi jelentősége nincs), mellkasröntgen: rendben.
Szemészet: Hess vizsgálat: kettős képet nem jelez, Az apró betűket nem igazán látom, de ezt eddig is tudtam, szemüvegem is van, de képtelen vagyok hordani, mert megfájdul tőle a fejem.
Délután agykoponya MR: a vizsgálat után rögtön érdeklődöm, hogy mi az eredmény, de azt mondják, hogy még dolgozniuk kell rajta, kb. egy óra múlva lesz kész. Estefelé az ápolónőktől kérdezem, hogy átküldték-e már, de azt mondják, hogy mivel elég későn volt a vizsgálat, így valószínűleg csak másnap reggel fogják megkapni, és ők egyébként sem adhatnának semmiféle információt. Pokoli éjszaka, aludni nem tudok, amikor nagy nehezen elnyom a fáradtság, akkor is rémálmaim vannak.
Ápr.7 péntek:
Hajnali 5-től mászkálok az osztályon, mint egy holdkóros, alig várom a vizitet...1/2 10-kor megérkezik az orvos, és megkérdezi tőlem, hogy tegnap megvolt-e az MR vizsgálat...Hát, persze -válaszolom- és mikor tudom meg az eredményt? Majd 14.00 körül jöjjön be hozzám... Addig is kávé, cigi, újság, könyv, rejtvény...mindennel próbálkozom, de képtelen vagyok lekötni a figyelmemet.
14.40 körül be is hív az orvos, nagy nehezen előhívja a computeréből az agyacskám felvételeit, nézegeti-nézegeti, a szívem 500-at ver, imádkozom, mire megáll az egyik képnél és azt mondja: "Van itt valami, aminek nem kellene itt lennie." Kitör belőlem a sírás. "Ahhoz, hogy megtudjuk, hogy mi is az, gerincvizet kell venni, ma úgyis ügyeletes vagyok, estefelé meg is csináljuk. Ha követi az utasításaimat, nem fog fájni." Egy világ omlott bennem össze: Miért pont én? És miért pont most? Van még két hét az egyetemből, hogy fogok levizsgázni? És, hogy fogok októberben Életem mellett az oltár elé állni? Stb. stb. Kimentem. Zokogtam. Persze mindenki próbált vigasztalni...reménytelenül. Aztán elmentem zuhanyozni, tudván, hogy gerincvízvétel után nem igazán lehet jönni-menni. Kicsit megnyugszom, küldök sms-t mindenkinek, meglátogat a barátnőm, ő is vigasztal...
18.00 az orvos megszólít a folyosón: "Épp magát keresem! Tudja, mit? Tekintsük semmisnek ezt az egészet!" Állok előtte értetlenül: Milyen egészet? "Hát, tekintsük úgy, mintha negatív lett volna az eredmény! Holnap reggel mehet haza, hétfőn meg majd jöjjön be a zárójelentésért, és akkor majd megbeszéljük." és elviharzik. Nagy örömömben én nem "viharoztam" utána, hogy magyarázatot követeljek, gondoltam majd másnap. Új sms mindenkinek: az orvos meggondolta magát, még sincs semmi bajom...Az éjszaka még rosszabb, mint az előző, Életem telefonon keresztül vigasztal, nagyon fáradt vagyok, és most már dühös is, a sok sírástól fáj a fejem, azt álmodom, hogy menyasszonyi ruhát próbálok, de a hajam fekete...
Ápr. 8 szombat:
Megdöntöm az előző napi rekordot, 4-kor kelek, elhatározom, hogy márpedig csak kihúzom az orvosból, hogy mi a csudáért gondolta meg magát. Nagy nehezen eljön a vizit ideje, az orvos megismétli: "Akkor maga ma mehet haza, hétfőn jöjjön a zárójelentésért." és indul tovább, aztán megállítom: Doktor Úr, tudna nekem valami magyarázatot adni erre az egészre? Mire ő: "Milyen egészre?" Én: Hát arra, hogy talált valamit a fejemben, és nem tudjuk, hogy mi az. Válasz: "Ne aggódjon, ilyen az én fejemben is lehet, ilyen bárkinek a fejében is lehet. Majd jöjjön hétfőn, és megbeszéljük." és elmegy. Na, ezen a ponton kibuktam. Ez nem csak etikátlan viselkedés volt részéről, de azt hiszem orvoshoz sem méltó! Először halálra ijeszt, aztán egy óra múlva meggondolja magát anélkül, hogy bármilyen magyarázatot adna. Ez nem játék, itt nem egy óvodában vagyunk, hanem egy kórházban, és egy neurológusnak még jobban oda kellene figyelnie arra, hogy mit mond, mert nem feltétlenül szervi eredetű betegségekkel küzdő páciensekkel van dolga.
Otthon nem tudtam mást csinálni, csak sírtam. Kiszolgáltatottnak éreztem magam mindennel és mindenkivel szemben. Drága anyukám ébresztett fel világfájdalmamból: azt mondta, hogy az egyik ismerősünk másnap indul Olaszországba, és valószínűleg én is beférek…tudtam, hogy a párom mellett pszichikailag is javulni fogok, orvosok kinn is vannak, és egyébként is nagyon hiányzott, mert már három hete nem láttuk egymást…tehát nem volt kérdés, hogy megyek-e. A zárójelentést meg úgysem fogják a kukába dobni, attól, hogy egy héttel később megyek érte, még nem dől össze a világ. (Mindenesetre felhívtam a kórházat, hogy csak Húsvét után fogok jelentkezni.)
Ápr. 13. csütörtök
Egész héten szédülgettem, néha kettős látásom volt, egyre idegesebb lettem, hogy miért nem múlik már el…Csütörtökön ebéd után lefeküdtem, de nagyon fáztam, nem tudtam elaludni, egyre jobban remegtem, és úgy éreztem, hogy van valami a torkomban, amitől sem nyelni, sem levegőt venni nem tudok…teljesen pánikba estem, hogy mi lesz hogy ha nem fogok tudni szólni senkinek, hogy valami baj van…a szívem egyre gyorsabban vert, a félelem nem enyhült, így remegve, halálsápadtan kimentem a nappaliba…megmértük a vérnyomásom: 90/valami, pulzus 110…anyós hívta Életemet a munkahelyén, ő hazajött, akkor már hánytam is…bevitt a sürgősségire: vérnyomás 150, pulzus 120. Adtak egy Plasil nevű injekciót hányinger ellen, majd miután elmeséltem a nyíregyházi kálváriámat, egy nagyon kedves doktornő megcsinált egy egyensúlyvizsgálatot, de mindent rendben talált. Teljesen érthetetlennek találták azt, hogy itthon nem magyarázták el, hogy tulajdonképpen mit is találtak a fejemben. Azt kérdezték: „És magát így hazaengedték?” Én szégyelltem magam az itteni orvos miatt…Aztán azt mondták, hogy pihenjek sokat…persze semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy van valami baj…mi lesz ha valami igazán komoly stb. Ettől kezdve képtelen voltam másra terelni a figyelmemet. Ha egyedül voltam, akkor azért, ha mással beszélgettem, akkor azért. A szédülés enyhült ugyan, a hányingerem is elmúlt, de szinte soha nem mertem egyedül maradni, és a torokszorítós-pánikos érzés egyre csak fokozódott.
Ápr. 15. szombat
Korán indultunk haza Magyarországra…én egész nap a tükörben nézegettem a nyakam, a torkom…úgy éreztem, mintha be lenne dagadva, mintha lenne ott egy gombóc…és ettől egyre feszültebb lettem…este ügyelet, immár itthon…vérnyomás: 170/90, pulzus: 120, a gombóc nő…kaptam vérnyomáscsökkentőt, szívritmusszabályzót, meg két szem Andaxint…azt mondta az asszisztens, hogy az egyiket ma este, a másikat másnap reggel vegyem be, de ha nem múlnak a panaszok, akkor irány a kórház. Ja, és felvilágosított, hogy nyugodjak meg, nincs semmi a torkomban, azt csak én képzelem oda… tipikus idegkimerültségi jelek, sok alvást, pihenést és nyugalmat javasolt, ja és, hogy ha így folytatom, akkor ebből még tényleg nagy baj lehet…másnap még néhányszor elkapott a sírógörcs, utána még néhány napig „pánikoltam” is, nem volt kedvem semmiféle társasághoz…de aztán szépen lassan eltűntek a tünetek.
Persze nem ment egyik napról a másikra. Először mindenki azt mondta (anyukám kivételével!, ő nagyon megértő volt), hogy mennyire hülye vagyok, hogy tönkreteszem nem csak saját magam, de az egész környezetemet is, aztán amikor Életem is ezzel a szöveggel jött elő, akkor eltaszítottam magamtól, és zokogva elmagyaráztam neki, hogy teljesen tisztában vagyok azzal, hogy hová jutottam, és ahelyett, hogy segítenének kilábalni ebből az egészből, mindenki csak azt hajtogatja, hogy tiszta hülye vagyok, meg hogy nem vagyok normális, hogy így beleélem magam a történtekbe. Mondtam, hogy tudom, hogy valahogy ki kellene másznom ebből az egész abszurd történetből, de már annyira benne vagyok, hogy fogalmam sincs, hogy merre van a kifelé vezető út. Akkor átölelt, és így maradtunk sokáig, és csak sírtam, sírtam, sírtam…és azt mondta: Majd én segíteni fogok neked!
Ápr. 18. kedd
Visszamentem a zárójelentésemért. 9.00-kor már ott voltam, de az orvos azt mondta, hogy menjek vissza 14.00-ra, mert akkor éppen nem ért rá. Behívott, és még egyszer megpróbáltam kiszedni belőle, hogy mi a csuda lehet az én kicsi fejemben, de csak annyit mondott, hogy ne aggódjak, ez csak egy semmiség. Nem értettem igazán, hogy ha ez az egész csak egy semmiség, miért kell hirtelen három hónap múlva újabb MR vizsgálatot csinálni, de mivel láttam, hogy ebből az orvosból értelmes magyarázatot nemigen lehet kicsikarni, hagytam az egészet. Említettem, hogy továbbra is szédülök, néha zsibbad a kezem, magas a vérnyomásom, a pulzusom, de azt mondta, hogy ez már belgyógyászati probléma, és ő nem belgyógyász, hanem neurológus. Kérdeztem még, hogy az MR vizsgálat filmjét, megkapom-e a zárójelentés mellé, de azt mondta, hogy ő azt nekem nem tudja ideadni, mert ő is számítógépen keresztül kapja meg a képeket. Tovább kérdeztem: És mégis, akkor hogy juthatok hozzá a filmhez? Mire ő: Menjen oda, ahol csinálták a vizsgálatot. Elmentem, de ott közölték velem, hogy csak akkor kaphatom meg a filmet, ha az orvos ráírta a papíromra, hogy azt nekem kiadhatják. Kezdtem nagyon nagyon dühös lenni. Visszamentem az orvoshoz, és megkértem szépen: Doktor Úr, legyen szíves ráírni a papíromra, hogy kiadhatják nekem az agyamról készült MR felvételt! És erre ő mit válaszolt? „MINEK AZ MAGÁNAK?” Türtőztetnem kellett magam, hogy ne mondjam azt, hogy esti mese helyett ezt szeretném nézegetni, tehát azt válaszoltam, hogy el szeretném magammal vinni Olaszországba, és meg szeretném mutatni más orvosoknak is…Végük két nap múlva megkaptam…remélem azóta a Doktor Úr tanult az esetből…
Ja, a zárójelentésben a következők vannak leírva…nem értek belőle túl sokat, de sajnos a doktor bácsi ebből sem magyarázott el semmit
:
2006.04.06 AGYKOPONYA MR:
T1,T2 súlyozott sagittalis, FLAIR axialis, T2súlyozott coronalis síkú felvételek készültek. Az agytörzs, cerebellum rendben. A IV kamra normális tágasságú. A supratentorialis kamrák helyzete, tágassága szabályos. A jobb nagyagyféltekében frontalisan néhány 3-5 mm-es, magas jelintenzitású góc ábrázolódik a fehérállományban. A jobb oldali frontalis kamraszarv mellett 1cm-es , hyprintenzív terület látszik a FLAIR felvételeken. A nervus opticus szabályos megjelenésű. A chiasma opticum régiójában, ill. occipitalisan kóros signal nem észlelhető.
VÉLEMÉNY: Demyelinisatios gócok a jobb oldali nagyagyféltekében. Agytörzsi góc nincs. Nagyobb térfoglalás is kizárható. Fél év múlva kontroll javasolt.
EPIKRÍZIS: A beteget diplopia miatt vettük fel kivizsgálásra. Osztályunkon koponya MR vizsgálat készült, melyen néhány demyelinisatios góc ábrázolódott. Tekintettel a gyakorlatilag panaszmentes állapotára a liquor vizsgálattól eltekintettünk.
JAVASOLT: Visualis kiváltott válasz vizsgálat (VEP), lelettel control. 3 hónap múlva az időbeli disseminatio megítélésére natív és kontrasztos koponya MR javasolt. Panaszok esetén a liquor vizsgálat is mérlegelendő.
Na, a történetnek egyelőre itt vége van. Május 3-ára van időpontom egy magán neurológusnál…kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani. Ez az utolsó hetem az egyetemen, nagy a hajtás. Ha véletlenül valamelyik tanárom rábukkanna erre a topicra akkor, tudniuk kell, hogy nagyon jól esett az együttérzésük és a segítségük, amit az utóbbi hetekben kaptam tőlük…köszönöm!!!!
Másoknak pedig, remélem, hogy valamilyen módon hasznukra lesz a történetem…elég tanulságos.
Kérem azt az orvost akinek esetleg van valami ötlete édesanyám betegségét illetően. 4 éve romlik az állapota és eddig semmit nem sikerült diagnosztizálni. Minden lelete negatív, és mégis a bal keze már használhatatlan és a beszédképességét is lassan elveszíti. Erről a linkről letölthető egy world dokumentum amiben a betegség tüneteinek részletes leírása mellett, a fontosabb leletek eredményeit szedtük össze. http://www.testman.hu/digitalis/l/Leletek.doc Kérem aki ráismer erre a betegségre vegye fel velem a kapcsolatot a stag@freemail.hu e-mail címen. Előre is köszönöm. László
Landsmann, köszönöm a válaszod, nagyon nagyon bízom benne, hogy csupán az idegeim adták fel egy kicsit a szolgálatot, mindenesetre nagyon félek...bár ha arra gondolok, hogy másoknak sokkal súlyosabb problémái vannak, sokkal többet szenvednek, gyógyszerek, mellékhatások, sugárkezelés...akkor inkább hallgatok.
Csak mindig eszembe jut, hogy október 7-re tervezzük az esküvőnket Életemmel, és szeretném épen-egészségesen kimondani az "igent"...meg persze két-három gyerkőc is jöhetne már...
Na, de majd a jövő héten kiderül...remélem, nem fogok összeesni a keddi vizsgán...
nagy mosoly mindenkinek :-) és puszi a kobakokra :-*
Sziasztok! Íme röviden a történetem, mindenki levonhatja a következtetését...
Tavaly januárban állapították meg a scerosis multiplexet nálam. A bal szemem lebénult, gerincemet lumbálták, aztán szteroidos infúziót kaptam. Utána megmaradtak a zsibbadások /kéz, láb/, aztán augusztusban eldurvult, és kaptam megint szteroidot. Szeptemberben jött a hererák, 2 órás műtéttel kivették a bal oldalit, aztán nyirok áttétek jöttek, egy 9 órás műtéttel kivették a teljes has-mellkas nyirokcsomó láncot, aztán pozitív lett a marker is és a CT is, jött 3 hónap kemothetápia pesten.
Nehezen bírtam ezeket. A kemót már jobban bírtam, akkor már szedtem egy tablettát, anit azóta is szedek, és életem végéig szedni is fogom. 67%-os rokkant nyugdíjas lettem tavaly, mellette dolgozom itthon, telefonos meg netes munkát.
Év elején elkezdtem szedni a tablettákat, de nem hittem benne. Annyi mindent beszélnek az emberek, tudjátok... Semmit nem szedek már mellette, mert felesleges. Amúgy se lenne rá pénzem, mert ez is elég drága, de legalább használt. Tök jól vagyok. Párom mellettem, és tényleg jobban lettem. Sehol nem zsibbadok, a ráknak nyoma sincs, minden eredményem jó, és a közérzetem is visszatért a 2 évvel ezelőttire. Ezt titkon reméltem, és a családom is csak néz nagyokat, nagyon örülnek.
Minden elképzelhető szépet és jót kívánok Nektek, és kérek mindenkit: ÁLLJON POZITÍVAN A DOLGOKHOZ!
Szerintem mindenki találja meg azt a szert, ami segít. Ha nem akar semmit szedni, ne szedjen. Én megtaláltam. Ez se csodaszer, de segített. De ami sokkal fontosabb: mosolyogjatok, és örüljetek a kis dolgoknak is. A humor és a jókedv sokat segít! Tegnap párom nyomott a kopasz fejemre egy puszit, és viccesen megjegyezte, hogy ennyi puaszit soha nem kaptam a fejemre, mint amióta kihullott a hajam. Most, hogy visszanő, azért ne sajnáljuk, inkább a hajamra is ad majd ugyanennyit :)) Jót nevettünk!
Nagy mosoly mindenkinek!
Max Pécsről
Szerintem nem nagyon kellene húzni-halasztani a kivizsgálást. Saját példámból okulva, nem jó várni a dolgokkal. Minél hamarabb ki kell deríteni mi áll a háttérben. Sok tünet megegyezik az én bajommal is. De akár pánikbetegség is lehet. VAlószínűleg nem szervi bajról van szó. Mármint ha az agyat nem számítjuk ide. Véleményem szerint egy neurológus segíthet a problémában, de nem szemmel gyógyítással. Egy MRI vizsgálat egyből kimutatja hogy van-e valami elváltozás az agyban. Lehet hogy az amúgy is meglévő problémán tovább súlyosbít a tanulási izgalom. A benyugtatózás nem old meg semmit, azt már tényleg végszükségben javasolnám. Persze én nem vagyok orvos, de így látom a dolgokat.
26 éves egyetemista lány vagyok, hat napja szédülök (nem a klasszikus „forog velem a világ” szédülésről van szó, hanem a körülöttem lévő dolgok jobbra-balra mozgásáról), néha hányingerem van.
Hasonló tüneteim januárban voltak, illetve csak annyiban voltak hasonlóak, hogy úgy éreztem, mintha látnám az orrnyergemet, de konkrét kettős látásom nem volt.
Látott fül-orr gégész, csinált hallásvizsgálatot: tökéletes!
Látott szemész, aki azon túl, hogy nem látok jól messzire (ezt már eddig is tudtam, van is szemüvegem), nem tudott újat mondani.
Látott belgyógyász, aki nem talált semmi különlegeset, azon kívül, hogy nagyon vert a szívem. Elküldte viszont a véremet pajzsmirigy vizsgálatra, az eredmény szerdán érkezik.
Március 6-án volt egy vakbélműtétem Olaszországban, előtte elég tüzetesen megvizsgáltak, mert nem volt teljesen egyértelmű a vakbélgyulladás (nőgyógyászati, hasi ultrahang, közben: vérvétel naponta, 16 üveg infúzió stb.).
Látott neurológus, aki tényleg csak látott, gyakorlatilag nem csinált semmit, a tüneteim alapján azt mondta, feküdjek be a kórházba, így el tudnak végezni egy részletes kivizsgálást. Kérdeztem tőle, hogy mennyire ítéli sürgősnek a dolgot, ugyanis kedden szigorlatozom, végzős vagyok, elvileg április 30-ig meg kell szereznem az összes jegyemet, tehát az idő szorít. Erre azt válaszolta: „Most azt akarja, hogy megijesszem? Hogy lehet akár agydaganata is? Maga tudja!”
Tavaly, egy 40 fokos nyári reggelen, szintén Olaszországban, épp tolmácsolni indultam, amikor elkezdett mozogni minden körülöttem, majd pedig elkezdtek zsibbadni először a kezeim, aztán a lábaim, majd az arcom is, olyannyira, hogy szinte beszélni sem tudtam. Mindez kb. 20-30 percig tartott, épp addig, amíg elértünk a legközelebbi sürgősségiig. Ott felvették az adataimat, és azt mondták, hogy ez az idegesség miatt van, (a zárójelentésre az van írva, hogy „reazione d’ansia”) és, hogy pihenjek, illetve igyak sok folyadékot. Az orvos megkérdezte: „Akarja, hogy adjak néhány csepp nyugtatót?” Ja, és mindez 25 Euro 40 centbe került. Na, mindegy, egy fél óra múlva már jobban voltam.
Nem tudom, hogy a leírt dolgok között találtok-e egyáltalán összefüggést, mindenesetre nagyon szeretném, ha megosztanátok velem a véleményeteket.
Ja, és nem tudom, hogy mennyire befolyásolja az egészet az a tény, hogy kb. másfél éve válságban szenvedek az egyetem miatt. Eleinte csak vizsgaidőszakban tört rám a félelem, de az utóbbi időben már szorgalmi időszakban is nyomaszt a tudat, hogy majd vizsgáznom kell. Többször rászántam már magam, hogy elmegyek egy pszichiáterhez, de aztán a lelkiismeret-furdalás miatt, ti., hogy addig sem tanulok, nem tettem…de ez már egy másik történet.
Mary62 én 2002- ben kaptam stroke-t. Utána még 2-szer kaptam. Lebénult a jobb felem, beszédem elment. Újra kellett tanulnom járni, beszélni. Jártam masszázsra, gyógytornára. Azt mondják, hogy 1 évig gyógyul ez a betegség. Ajánlom neki, hogy kezdje el a tornát és járjon masszázsra. Hidd el hogy a fárasztó nehéz munka meghozza gyümölcsét. Mond el neki, hogy én háromszor kaptam stroke-t és nagy akaraterővel és sok munkával helyrejöttem. Hátha ebből merít erőt anyukád!! v1t@freemail.hu az e-mail címem. Ha bármi kérdésed van ezzel kapcsolatban szívesen válaszolok rá! Szia!
