A topik már régen túlmutat a címén. Sokkal több annál. Egy topik, ahol a macskák (cicák, cirmancsok, mókok, bársonytalpúak, stb.) és egymás véleményének, személyiségének tisztelete dominál. Egy topik, amely a macsekoknak köszönhetően, már-már igazi baráti közösséggé formálódott nemcsak virtuális értelemben. Egy topik, ahol szeretettel várunk mindenkit, aki szereti az állatokat, cicákat, kutyákat, de ahol persze A MACSKA a fő téma.
Szeretettel és örömmel várunk minden jószándékkal érkező topiktársat, tanácsra várót vagy olyan lelkes kiszolgáló személyzetet, aki szívesen beszélget velünk cicája mindennapjairól.
Jó szórakozást, kellemes időtöltést és macskaszőrös szép perceket kívánok a topikon minden kedves topiklakónak és -olvasónak!
szuszmok
-----------------------------------------
A topikhoz kapcsolódó lapok:
http://www.andicat.fw.hu
http://www.meoindil.extra.hu/cicak/index.html
Egyik cicánk Szörnyeteg Lajos. Nevét onnan kapta, hogy eleinte féltem tőle, olyan szörnyetegesen félelmetes volt (vagy én voltam betoji).
Már régóta járt hozzánk, de mindig elsiccegtük, mert féltettük tőle a kiscicákat (valaki azt mondta a bakmacska megölheti őket). Általában elzavartam a kerítésig, Ő ott megállt és nézett vissza rám. Én meg: "Várjál, hadd nézzelek..." Ez így ment, ezért sosem vett komolyan. Mikor beállt a hideg idő, egyre gyakrabban jelent meg reggelente és míg szellőztettem, benyávogott (inkább bekárogott) az nyitott ajtón. Olyan félelmetes nemmacskahangja volt, hogy képes voltam félni tőle, nem is nyávogás, hanem valami károgó-brekegő hang...Pedig csak enni kért szegény. Aztán egy reggel kitettem a teraszra a szemeteszsákot, hogy mindjárt kiviszem, de mire indultam volna, Szörnyeteg Lajos már kibontotta és derékig a szemétben, evett. Uborkát, csokis kenyeret, mindent amit talált...Nagyon megsajnáltam, de még mindig féltem tőle, Ő is tartott tőlem, az éhség nagy úr...Elkezdtem etetni, és egyre szebb lett szörnyeteges mivoltában. És ahogy szépen, lassan közelebb kerültünk egymáshoz, már megszűnt szörnyeteg lenni. Ma már Lajoska, Lajika, Lajosmacsi, Tündér Lala. Itt van nálunk november óta, szépen beilleszkedett, megbarátkozott mindenkivel. Most már egészen máshogy fest, mint mikor először láttam. Szép vörös bakmacska:)Örülünk, hogy velünk maradt.
Lehet, hogy a mamádat egyszerűbb lesz meggyőzni, mint a Grófnőt?:-)))))
Viszont, ha játékos cic, ahogy írod, akkor szerintem tutira van remény és még nagy eséllyel díjazná is és lehet, hogy jót tenne neki a dolog, oldaná a magányát meg a kissé elszigetelődését.
De nem vagyok jós, csak a véleményemet írom. És nagyon fogok örülni, ha összejön a dolog._))
Én is így gondolom, bár az enyém olyan, hogy nem lehet simogatni - max ha épp engedi véletlenül - inkább nyervog egyet és elvonul :-) netán fúj is!
Bár a műtét óta más kissé jobb a helyzet, de nem dorombol, csak ha délután anyu mellé fekszik aludni, de simogatásra sem dorombol, nem bújik, szóval Grófnő :-)
Viszont nagyon játékos macsek, imád mindent ami mozog :-)
Már csak anyámat kell meggyőzni egy új cicáról...
:-)
Megpróbálni meg lehet, de azért lehet gond is. Végülis a cicád két éves, ha nem tévedek. Meglehetősen hozzá van szokva ahhoz, hogy csak őt kényezteted. Fennáll az esetleges féltékenység veszélye. De ugyanakkor az is lehet, hogy nagy örömmel venne egy játszótársat, akivel megoszthatná a mindennapi játékokat. Ez a valószínűbb szerintem. De nem tudom, milyen karakterű a cicád: jóindulatú vagy inkább magának valóan nagyon morcos.
Nézd, mikor hozzánk új cica érkezik, érkezett, mindig tartottunk attól, hogyan fog beilleszkedni a többiek közé. Neki mindig hátrányosabb a helyzete, hiszen több cicával kell elfogadtatnia magát, míg a te macsodnak adott esetben csak eggyel.Időnként nagyon nehéz votl megállni, hogy ne avatkozzam be a kezdeti villongásokba, de azt hiszem, csak úgy működik a dolog, ha hagyjuk, hogy az új jövevény saját maga vívja ki a pozícióját. Lévén, hogy nem lehetsz mindig mindenütt mellette. Lehet, hogy meg tudod védeni ha ott vagy, de mi van, ha nem.
Én a helyedben megpróbálkoznék egy második cicával. Főleg, ha az a cicádnak is örömet okozna:_))
Na itt lenne egy kérdésem. Van ugyebár egy cicám, aki kissé harcos és hisztis cicus, de éppezért szeretem, viszont azon elmélkedtem, hogyha szeretnék mellé még egy cicát, mennyire nem visélené jól illetve bántaná a másikat... mert azt viszont nem szeretném.
Ki kéne próbálni egy teszt-macskán? Mivel eddig még nálunk másik cicus nem járt (lévén Nina szobalakó macsek) passzolom a kérdést.
De szerintetek érdemes megpróbálni?
köszi :)))
szerintem nincsenek elkényeztetve :)
Desszert...hmm..hát van macskacsokijuk,de azt a bújócskánál szoktam bevetni :)
Aki hamarabb megtalál,az kap macskabonbont :)
Nem,érdekes,hogy ha nem kívánja a szervezete,akkor nem kell neki...
Ezzel én is így vagyok.Nem szeretem a zöldségeket,de amikor vitaminhiányom van,akkor nagyon kívánom...
A kedvencük a kutyakaja :))) De tényleg...a kutyatápot bármikor,bármilyen mennyiségben megeszik.Nem tudom,miért :) Lehet,hogy az övék finomabb?
Viszont a pulykát rizzsel,tojással és tejföllel nagyon szeretik (de bőr nem lehet rajta!!!) :) Néha több időt töltök az ő ebédjük elkészítésével,mint a sajátunkkal :)))
A Butus 4,1 kg. volt műtét előtt. Most szerintem egy iczi piczit fogyott. olyan 3,9 körül lehet.
A Brandy pedig a 6 kg. felé közelít erősen :))
Úgy nyúlik,mint akit húznak! Nem győzöm neki adni a Ca tablettát,nehogy megszenvedjék a csontjai!
Érdekes,hogy nem nagyon eszi a bogyót,nem ízlik neki. Viszont ha szüksége van a szervezetének rá,akkor szó nélkül elfogyasztja.
Igen, a kaja nálunk is neuralgikus pont volt Romy kutya meg a kinti hármak szempontjából. Az ördögfiókák miután megették a kajájukat, átvándoroltak a Romy tányérjához desszertre. Ha meg ezt sérelmezte szegény kuty, még ők voltak felháborodva!:_) Szóval, Romy hátrányos helyzetben volt/van, de annyira jól megvannak ezt leszámítva!!:_))
Szerintem teljesen igazad van!!!
Nálunk csak a kajából szoktak konfliktusok lenni,de az sem komoly,és szinte mindig szegény Csoki húzza a rövidebbet. Amig kicsik voltak (mármint méretre) a cicek,a Butus pl. rendszeresen fölugrott a kutyus hátára,miközben az a szerencsétlen enni szeretett volna,és a "magaslatról" lopkodta a kaját...:))))
Azóta külön esznek :)
Azért nem semmi vagy! Irígylésre méltóak a iccáid: ilyen gazdikkal! Nagyon-nagyon fonots, úgy hiszem, az állandó kontaktus, az érzelmi és lelki kötődés cica (vagy bármilyen más állatka) és embergazdija között. Vagy éppen két, más-más fajhoz tartozó állatka között. Gondolok itt a sokat emlegetett kutya-macska barátságra, amit mindig negatív dologként szoktak emlegetni, holott nekem csak és kizárólag pozitív tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban. Gyakran már tényleg azt hiszem, hogy nagy mázlim van az állatkáimmal. De aztán belegondolok, hogy érzik, tudják, hogy szeretjük őket és ebből adódóan, azt hiszem, számukra is evidens az érzés.
Nem tudom, lehet, hogy naívan utópisztikus vagyok, de ez már csak így van. Ebben hiszek mélységesen.
Az aktív játék mindig más :)))
Pl. ha a Csoki kutya épp sétál,akkor bújócskázunk.
Ha ő is otthon van,és pont a szobában,akkor a galérián birkózunk :))) (bár ezt a Butus nem annyira szereti,de a Brandyvel olyan jól lehet,mint egy kutyával :)) Vagy éppen focizunk négyesben :)
Napi szinten min. 1-2 óra aktív játék,
és kb. 20 perc az almozás és az etetés,fésülés.Szerencsém van velük,mert imádják,ha foglalkozom velük,úgyhogy a fésülés 5 perc/cicc :))
Karomtalanítani havonta egyszer szoktam őket,hintőporozni hetente egyszer.
Soknak tűnik,mégsem fárasztó :)
Az eddigi cicáink nevei:
Picúr (vmi szibériai vadmacska)
Tappancs-(12 éves,még mindig velünk van,házi cicc)
Ajándék (házi)
Tekergő (házi)
Kamilla (házi)
Kid (házi)
Danone (perzsa)
Szamóca (perzsa)
Muki (házi)
az új gyerekeimet pedig már ismeritek :))
Igen, mert mi emberek hajlamosak vagyunk bebonyolítani meg túldramatizálni mindent. De persze így fiatalon nem viselte meg annyira, mint akár egy altatás is az idősebb cicákat, kutyákat.
Adminak volt egy műtétje nagyon régen egy távoli városban. Mivel ott kellett maradni varratszedésre meg ellenőrzésre, csak úgy tudtuk megoldani, ha a kiscic egy baráti házaspárnál marad napokra. Felettébb aggódtunk, mi lesz vele, hogy éli túl a dolgot. Aha, semmi gond nem volt. Sőt. Frissen műtötten hajkurászta a benti bichon a poil frisé kutyákat, a srác nyakán mászkált és élvezte az életet, haza sem akart jönni...
Azért kellett vele lent aludnom,hogy frissen műtve ne lépcsőzzön. Már másnap viszont helyből fölugrott az asztalra,mindenféle gond nélkül :)
Ennyit a megviselt matskáról :)