A topik már régen túlmutat a címén. Sokkal több annál. Egy topik, ahol a macskák (cicák, cirmancsok, mókok, bársonytalpúak, stb.) és egymás véleményének, személyiségének tisztelete dominál. Egy topik, amely a macsekoknak köszönhetően, már-már igazi baráti közösséggé formálódott nemcsak virtuális értelemben. Egy topik, ahol szeretettel várunk mindenkit, aki szereti az állatokat, cicákat, kutyákat, de ahol persze A MACSKA a fő téma.
Szeretettel és örömmel várunk minden jószándékkal érkező topiktársat, tanácsra várót vagy olyan lelkes kiszolgáló személyzetet, aki szívesen beszélget velünk cicája mindennapjairól.
Jó szórakozást, kellemes időtöltést és macskaszőrös szép perceket kívánok a topikon minden kedves topiklakónak és -olvasónak!
szuszmok
-----------------------------------------
A topikhoz kapcsolódó lapok:
http://www.andicat.fw.hu
http://www.meoindil.extra.hu/cicak/index.html
Napi szinten min. 1-2 óra aktív játék,
és kb. 20 perc az almozás és az etetés,fésülés.Szerencsém van velük,mert imádják,ha foglalkozom velük,úgyhogy a fésülés 5 perc/cicc :))
Karomtalanítani havonta egyszer szoktam őket,hintőporozni hetente egyszer.
Soknak tűnik,mégsem fárasztó :)
Az eddigi cicáink nevei:
Picúr (vmi szibériai vadmacska)
Tappancs-(12 éves,még mindig velünk van,házi cicc)
Ajándék (házi)
Tekergő (házi)
Kamilla (házi)
Kid (házi)
Danone (perzsa)
Szamóca (perzsa)
Muki (házi)
az új gyerekeimet pedig már ismeritek :))
Igen, mert mi emberek hajlamosak vagyunk bebonyolítani meg túldramatizálni mindent. De persze így fiatalon nem viselte meg annyira, mint akár egy altatás is az idősebb cicákat, kutyákat.
Adminak volt egy műtétje nagyon régen egy távoli városban. Mivel ott kellett maradni varratszedésre meg ellenőrzésre, csak úgy tudtuk megoldani, ha a kiscic egy baráti házaspárnál marad napokra. Felettébb aggódtunk, mi lesz vele, hogy éli túl a dolgot. Aha, semmi gond nem volt. Sőt. Frissen műtötten hajkurászta a benti bichon a poil frisé kutyákat, a srác nyakán mászkált és élvezte az életet, haza sem akart jönni...
Azért kellett vele lent aludnom,hogy frissen műtve ne lépcsőzzön. Már másnap viszont helyből fölugrott az asztalra,mindenféle gond nélkül :)
Ennyit a megviselt matskáról :)
De hát nem viselte meg az ivartalanítás, gondolom én. Nálunk a Pearly szerelmes a férjembe, Jack meg belém (nem annyira nyerő Jacko ízlése, de hát ez van:_)))))
Jó, igaz, de behúzott karommal fogja adni, mert rendes cic. És különben sincs jobb érzés, ha egy selymesen kecses "apró" cicatalp érinti arcodat:-))) (Nem megyek bele bővebben az írói vénám ecsetelésébe...)
A Füles erről tudna mesélni...
Egyszer volt egy eset...(najó,nem csak egyszer)
A Brandy az ölemben feküdt,néztük a TV-t, az apa pedig (szemtelen módon? :)) szeretett volna mellénk ülni a kanapéra. A Brandon morgással figyelmeztette,de amikor látta,hogy nem hat,egy hatalmas pofonnal próbálta jobb belátásra bírni szegény Fülest. Az eredmény: azóta a földön nézzük a tévét...
Igen, ez a csapda:_))Van egy kedves ismerősöm, akinek anno azt a tanácsot adatm, hogy a cicák természetesen nevelhetők, csak következetesnek kell lenni velük. Ez egy gyönyörű elv. Csak be kell tudni tartani. Az illető nagyon hamar rájött, hogy "bagoly mondja verébnek"...:-)
És nincs olyan, hogy az egyik cic csak téged aszeret, a másik meg az apjukat? Vagy totál egyformák az erőviszonyok?
a Butust az "apja" nevezte el, azt mondja, tiszta NŐ :))) egyébként nagyon szép és cica értelemben okos,érdeklődő :) De bármit mondok neki,úgy tesz,mintha nem is értené. Pl. ha fölmegy az asztalra,akkor hiába mondom neki,hogy másszon már le...addig tetteti a "butust" amig föl nem állok,és elindulok,hogy leszedjem. Akkor aztán uzsgyi, már ott sincs...leugrik,dorombolva dörgölőzik: "látod mama,én szót fogadok áááám :) ezért nem kapok extra simit?" :)))
Hát igen, ezért írigylem a ciceket. Alvás, pihenés, alvás, pihenés. Játék, szórakozás. Kaja. Kaja. Kaja. Alvás, pihenés, alvás...stb.
A Butus nem is szolgál rá a nevére! Vagy igen??:-))Egy cica alapvetően csak intelligens lehet!!:_)Ha esetleg mégsem, akkor két lehetőség van: vagy nagyon szép vagy álcázza magát, direkt.:_)
A Butus éppen egy széken fekszik,de szegénykémnek a feneke is lelóg róla,már nem sokáig fér el rajta :))) Alszik. A Brandy pedig kekeckedik a Csokival, civakodnak,hogy ki fexik az ablak alá napfürdőzni :))
Szomorú vagyok egy kicsit,ha erre emlékezem,de most van bennem egy másik érzés is,és azt boldogságnak hívják :) Mert egy óriás-bébi itt csücsül a vállamon és olyan hangosan dorombol,hogy nem hallani tőle a tv-t sem :)
Nem tudom,mi lesz vele,ha már nem fog rajtam elférni :))
Őszintén sajnálom. :_( De biztos vagyok abban, hogy mindent megtettél és az nem volt kevés. Beletörődni bele kell, de nagyon nehéz és sok-sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy hajszálnyit úgy érezd, el tudod fogadni a történteket. Hidd el, tudom, az önvád nagyon emésztő dolog és szívetmarcangoló is egyben....
Hú, most nagyon szomorúak lettünk itt kérem szépen!
Ő a Danone névre hallgatott. Szerintem egyébként a cicák tudják,mi a nevük. Erre jó példák a mieink,hiszen két gyönyörű cica is él velünk,Brandy és "Butus". Ha az egyiket hívom,mindig a név tulajdonosa,és nem a másik bújik elő...
Sajnos veleszületett rendellenessége volt, rekeszizom sérv. Nem tudom,hogy miért nem vették észre hamarabb, mert röntgenezve is volt...Ez a sors keze. Bár ő nem volt piggy-look perzsa,mégsem találtak neki megfelelő sebészt,aki vállalta volna a műtétet. A betegségét akkor tudtuk meg,amikor már késő volt,egy éjszaka átszakadt a rekeszizma. Hiába értünk oda az ügyeletre,már késő volt.El kellett altattatni. A halálába azóta sem nyugodtam bele, túl sok volt a megkérdőjelezendő beavatkozás. Bár egy kedves barátommal (állatorvos) már rengetegszer átbeszéltem az esetet, sosem fogok meggyőződni róla,hogy megtettem minden,amit lehetett.
Danone egy gyönyörű perzsa cica volt. Volt,mert ezelőtt két évvel és pontosan 3 hónappal meghalt.
Az első kizárólag lakásban tartott cicám nevét először is annak köszönheti,hogy fehér volt,mint a hó...vagy stílusosabban mint a tejföl,amit az első napon sikerült magára borítania,miután elméretezte az asztalra ugrást :)))
De az "eredeti" színe is fehér volt.
A család persze rögtön sztrájkolni kezdett,hogy miért kell ennek a gyönyörű és arisztokratikus cicának ennyire közönséges, már-már nevetséges nevet adni. Így lett a Danone "ledanizva".Sokáig dacolva a többi családtagommal én kizárólag az eredeti nevén hívtam, majdnem egy évükbe telt,mig a Danone nálam is Danivá rövidült. Ő méltoságteljesen viselte a névrövidülést,máig sem tudom,melyik tetszett neki jobban. Nem akarta elárulni.