több embert ismerek, aki elvégezte, és 1 jottányit nem segített rajta. többet mondok, azok közül, akiket ismerek és sikeresnek - nem anyagi értelemben - tartok, jellemzően egy sem végezte el.
Az Agykontroll ... „pölö az, aki tartja, szervezi, ráébred, h azzal a qrva sok pénzzel, amit kap, egy csomó mindenhez nekikezdhet, amihez korábban nem.”
Elvégezted az Agykontroll-tanfolyamot? Megtapasztaltad, amit ott megtanítanak az embernek? Tudod egyáltalán, hogy miről beszélsz?
Én elvégeztem, megtapasztaltam, tudom. Belenéztem a távcsőbe.
„Tanulj felőlem jobban vélekedni, polgár.” (Madách)
Abban egyetértünk, hogy a metafizika nyelvi jelenségként történő analízise a látszólagos ellentmondások feloldására nagyon hasznos! Sőt, én továbbmegyek, a nyelvi analízist a praxis irányába, mégpedig a nemnyelvi praxis irányába is kiterjesztem (ld. átkelés az úttesten).
Az, hogy a metafizikának szerintem igenis van a klasszikus értelemben létjogosultsága, nem jelenti azt, hogy a metafizika annyira megelőz mindent, hogy nem jogos pl. nyelvi elemzést végezni rajta! Ilyen értelemben nem is akarom a metafizikát egyfajta mindenekfelett álló piedesztálra (vissza)helyezni. Főleg nem a túl sokszor űzött úgymond kísértet-metafizikát, ami homályos a priori kijelentésekkl kezd, ahelyett, hogy a közvetlen tapasztalásból indulna ki.
Számomra a filozófiai megközelítés megfelelő metaforája egyfajta spirális (ld. hermeneutikai körök mint közelálló fogalom), amikor is mindig vissza kell térni a kiindulópontra, és az újabb eredmények, mélyebb megértés tekintetében felülvizsgálni azt. Éppen ezért pl. nálam nem von le a filozófiai értékéből az, hogy minden filozofáló egyénnek magát a filozófiát is többször újra kell definiálni, sőt! -- enélkül szvsz az egész éppen az értelmét veszti el.
Ez egy korábbi bejegyzésedből való: „paraizével, asztrológiával van néhány puttonnyi ellenérzetem”... „nyakatekert szimbolizmus” ... „minden emberi hülyeségek csimborasszójának tartom” Ha ez számodra nem fölényeskedés, akkor nem azonos nyelven beszélünk, és értelmetlen minden további eszmecsere.
A National Geographic filmje után azt gondoltam volna, hogy legalább egy ember akad, aki elgondolkodik azon, hogy hátha tényleg az történt, amit a felvételen láttunk. Eddig nem akadt. Senki sem hajlandó belenézni a távcsőbe.
Néha azért ezután is beleolvasok a topicba, és ha változik a klíma, jelentkezem.
Jó volt az a kritika, nem kekeckedés, mert rámutattál, hogy számodra félreérthető a terminus, és azt hiszem, másnak is az lehet, tehát megpróbálhatok jobb megfogalmazást adni. Az ilyesmiből sokszor komoly továbblépés is kisül, szóval köszönöm!
rabida, kedves, már itt is leírták, h számok valójában - és olyan értelemben sem, mint ah esetleg a földsugárzás van - nincsenek, merő absztraktum. Ja, és idő sincs, csaxólok, legalábbis sehol nem ketyeg a nagy pontos idő.
Kérded, hol fölényeskedsz? Például ez alatt a kérdés alatt egy sorral: „Szepes és tettestársai
Ezzel ugye kicsiny probléma van, miszerint az a hsz-om még nem létezett akkor...
De legyen béke... Nem vagyok egyáltalán fundamentalista, és nagyon szívesen cserélek véleményt bárkivel, végzettségtől és egyebektől függetlenül.
Amúgy, ha mindenki newtonista lenne- már a szó azon értelmében, ahogy ő állt pölö saját eredményeinek ellenőrzéséhez, a kutatás alapossága felé igényes hozzáállásban -, akkor sokkal kevesebb lenne a lilaköd.
ja, igy oke, ha igy ertetted, csak nekem a masolhatosagrol tok mas jut eszembe, a reprodukalhatosagrol meg plane. ha monnyuk tovabbithatosagot irsz, v ugy fogalmazol, h az informacio olyan jelsorozat, aminek van egy ertelmezoje, akkor nem kezdek kekeckedni :)
Hát igen, a nominalizmus-vita talán a legősibb és legemblematikusabb mém minden emberi megismeréssel és egyáltalán reflexióval kapcsolatos eszmélkedésben...
A megítélésem szerint azonban a filozófia nyelvi fordulata ezt a kérdést is, mint egyébként minden metafizikai (és ezért a saját fogalmi szintjén definíciószerűen megoldhatatlan) probléma és mém és metafora helyes kezelését megadja, pusztán azzal, hovgy egy metaelmélet tárgyainak tekinti őket.
Nem vagyok én se filozófus, se elvakult fundamentalista bécsikörös, hanem egy egykori általános nyelvész, és ennélfogva a filozófia nyelvi fordulatát is a puszta praxis szempontjából ítélem meg és azt tapasztalom, pontosabban az az intuícióm, hogy a metafizikát mint "nyelvi" jelenségcsoportot személve a lényegük szerrint megoldhatatlannak felállított dilemmák megszűnek megoldhatatlanoknak lenni és így az eljárás (amely elvileg valóban mutatna szolipszista vonásokat, ugyanis az a belépőjegy, hogy el kell vetnünk a létezők közvetlen megismerhetőségét, hogy a létezőkről szóló álításokról használható és formalizálható modelleket állíthassunk fel) igenis hozzásegít az úttesten való biztonságos átkeléshez.
A létezés szintjeiről szóló elgondolásodat én is nagyon ígéretesnek és jelentőségteljes metaforák megfogalmazására alkalmasnak tartom, de voltaképen ezt is viszonylag könnyen lefordíthatónak vélem egy nyelvi modell terminusaira.
Úgyhogy az a bizonyíthatatlan intuícióm, hogy buddhizmus ide, létszintek definiálása oda, a metafizikát, mint módszert te se fogod tudni kihúzni onnan, ahová jogszerűen és megalapozottan került a metaforikus költészet egy sajátos műfaji kereteként.
Még mindig ott tartunk, hogy egyesek nagy harsányan azt hangoztatják: nem igaz, hogy az embernek belső szervei vannak, hiszen elég csak ránézni, hol látsz te májat, gyomrot, mi az, hogy tobozmirigy? Az embernek bőre van, és kész.
Tessék előbb tájékozódni, elolvasni legalább 5-6 könyvet, nem látatlanban kijelenteni, hogy értelmetlenség. Ezt sem először idézem Bob Dylantől: „Don't criticize what you can't understand.”
ez a nagy probléma. Attól, hogy más a világnézet, a gondolkodás, nem kellene rögtön egymásnak ugrani. Bocs, hogy ezt a te hsz-re írom, a másik tettestársra ugyanúgy vonatkozik. Azt látom, hogy ez a két véglet, és egymás nélkül értelmetlenek. A megoldás a kettő szintézisében rejlik. Mindegyik, a fizika és a metafizika is maradjon a kaptafánál, ne akarjanak egymás ellen dolgozni. Az, hogy személyes véleményem szerint az egyik része a másiknak, egy dolog, de nem erőltethető rá senkire a saját világnézetem.
Hogy a fogalmak létezőket reprezentálnak-e vagy sem, az ugye a nominalizmus körüli viták sűrű erdejébe vezet minket, ahol én egyik szélső állásponttal se értek igazán egyet, de ehhez körbe kellene járni az alapvető metafizikai előfeltevéseimet, amire talán nem ez az igazán megfelelő fórum.
Amíg definíció helyett az egyik metaforát egy másikkal magyarázzák, hisz természetesen a "tökéletes belső tiszta fény" is egy metafora, addig a jelenségek identifikálásához természetesen nem lehet közelebb jutni, akármilyen hatalmas ezoterikus irodalmat is rág át valaki, legföjebb az egyik metafora által az adott szerzőben kiváltott pszichológiai reakciók szubjektív illusztrációját lehet mellé tenni a másik szerző konkurens metaforájának, amivel persze semmi baj, mint színvonalas időtöltéssel, csak fel kellene hagyni azzal a hol látens, hol manifeszt vélelemmel, hogy ez a metódus valaha is elvezethet a mérhető hatásaik észlelése által definiálható objektumokról való bármilyen értelmezhető álítás megtételéhez.
Én itt még nem néztem ennyire szigorúan, érthető próbáltam maradni.
"ugyanis az "alma" szintén absztrakció, csakúgy, mint az egy vagy a szám"
Teljesen igaz.
"ezért a metafizika helyét a filozófia nyelvi fordulata nyomán a fogalmi és vonatkoztatási rendszerek szemantikájának és szintaxisának a vizsgálata illetve az ezek szabályszerűségeinek aló megfelelés vagy meg nem felelés metaszintű vizsgálata váltja fel"
Én nem értek teljesen egyet azzal (és ezzel a filozófia divatos áramlataival persze eléggé szembe megyek), hogy a "nyelvi fordulat" a metafizikát ki tudná váltani. Azt persze gondolom, hogy a "nyelvi fordulat" nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet, amit itt még csak nem is érintettem (mármint a nyelv mint az emberi megismerés, sőt maga az emberi létezés elengedhetetlen közege), de önmagában nem elég, megfelelő metafizikai bázis nélkül ugyanis egyfajta nyelvi szolipszizmushoz és/vagy relativizmushoz vezet (ld. még dekonstrukció és társai).
Márpedig amint írtam, a filozófia életre-halálra megy ki, Heideggerrel fogalmazva: "a jelenvalólét [ember] az a létező, amelynek létében önnön létére megy ki a játék".
Ha meg akarod úszni a nyelvi relativizmust, muszáj a nyelvi közegen túlmenő metafizikai alapozásnak lennie. Ha már van, akkor jobb azt explicite megtenni, mint bújtatva, a háttérben. Márpedig az, hogy éhes vagyok, vagy hogy a tigris rámugrik, ha nem futok el, vagy hogy felkelek reggel -- azért ez mind a nyelven túlmenő realitás. Csak olyan filozófia fogadható el, aminek alapján élni is lehet, üres elméleti konstruktumok azok maradnak, amik: üres elméleti konstruktumok. Ezért mondom azt is, hogy muszáj a hétköznapi, közvetlen tapasztalásból kiindulni, és ahhoz sűrűn visszatérni, újabb és magasabb szintű megértéssel persze, de mégis vissza a "tiszta forráshoz".
Míg a nyelviség megértése alapvető és sokat ad, a metafizika szimpla helyettesítése teljesen reménytelen, kb. ugyanaz a helyzet, mint a szolipszizmussal. Lehetsz elméleti alapon szolipszista, de próbálj meg ezen az alapon egy forgalmas úttesten átkelni :)
Amit a "fiktív" és "valóságos" intuíció formalizásáról írsz, az tényleg érdekes kérdés, ennek egyik alapvető útja nálam a létező létfeltételeire alapozott létmód-elemzés. Ahogy összefoglalóan a buddhizmus egyik alapvető kifejezésével meg szoktam jelölni: a "függő létezés tana".
azért az arany, mert az a Nap szimbóluma. Lehetne a platina is, de szerintem ezt akkormég nem ismerték, mikor így alakult. Meg az nagyon ritka fém. Ezek energiaák szimbólumai, ne keress konkrét összefüggést a fizikai világ aranyával, legalábbis ne így. A számmisztikával is óvatosan kell bánni, a mai napig az alapján éljük az életünket, aszerint dolgozunk, pihenünk, stb... Az idő számolása is ezen alapszik, a 12-es számrendszeren. Vajon miért nem akar elterjedni a számítógépes időmérés, ahol asszem 1000 egységből áll egy nap?
Erre mondtam én néhány héttel ezelőtt: úgy ítélték el Galileit, hogy nem is néztek bele a távcsövébe. Ugyanaz a bigottság érvényesül ma is, csak most az ellenkező oldalról. Reménytelen. A fundamentalistáknál nincs rosszabb, legyenek bár iszlámisták vagy newtonisták.
Kérded, hol fölényeskedsz? Például ez alatt a kérdés alatt egy sorral: „Szepes és tettestársai”. Prepotentia canis vulgaris. (Kutyaközönséges nagyképűsködés.)
Az, hogy diplomád van fizikából, erre nem jogosít fel. Ebből nincs diploma.
"kedvelem" az ilyen pofátlanokat, mint te. moncca, hol fölényeskedtem? Amúgy nekem fizikából egyetemi diplomám van, igaz, Szepes és tettestársai ott nem okítottak, meg máshol sem effélét...
S nem szokásom személyeskedni, de veled kivételt teszek, a te szádat a belőled kiáramló ostobaság orkánja vibrálja, igaz, rendezetlenül.
Ha annyira érdekel a dolog, hogy már napok óta ide jársz fölényeskedni, igazán kivehetnél a könyvtárból néhány szakkönyvet (például Hamvast, Szepes Máriát, Dethlefsent, Baktai Ervint, Paul Bruntont, Mereskovszkijt vagy akár Shirley McLaine-t), és legalább az alapokat elsajátíthatnád. Addig nem tudod, miről beszélsz, csak a szél lebegteti a szádat. Én legalább leérettségiztem fizikából.
Ezt a terminológiát nem ismerem, de nem is értem... Mitől éppen az "arany" lenne a tökéletes, tiszta belső fény? Akkor már inkább a platina, az ritkább. Vagy inkább a hélium, az mégis egy nemesgáz.
Bár az az igazság, h valamennyi paraizével, asztrológiával van néhány puttonnyi ellenérzetem, a nyakatekert szimbolizmussal kapcsolatban detto. És, csak a tisztán látás kedvéért, minden emberi hülyeségek csimborasszójának tartom a számmisztikát.
Ha szigorúan nézzük, és miért ne néznénk szigorúan, az 1 alma sem tehető le az asztalra, ugyanis az "alma" szintén absztrakció, csakúgy, mint az egy vagy a szám. és ekképpen mém. Az csak antropomorf látszat, hogy a tárgyi jelleget tételező absztrakció valamely releváns értelemben kevésbé absztrakt, mint a számosságot kiemelő.
Márcsak azért is, mert az "alma" fogalomnak igazából nem a közvetlenül érzékelhető külső megjelenés, hanem mai ismeretink szerint a génszerkezet adja egyértelmű
A tárgyi megjelenés, vagy amit annak gondolunk, illetve amiről valamiféle antropomorf alapú konszenzus van, éppolyan státuszú feltétel, mint a számosság vagy bármely teszés szerint kiválasztott ismérv.
Tovább lépve, a "vasorrú bába" és a "vasdorong" e tekinteben teljesen megegyező státusú dolgok, mivel sem egyikről, sem másikról nem bizonyítható, hogy "létezik" illetve "nem létezik".
Ami érdekes lehet, az annak az intuíciónknak a formalizálása, hogy az egyik mégis fiktív, míg a másik "valóságos" dolog. Az a megérzésem, hogy ez a feladat maguknak a fogalmaknak a vizsgálatával nem végezhető el, hanem csak annak a fogalmi rendszernek, pontosabban a fogalmi rendszerben elvárt verifikációs eljárásoknak a eírásával, amelyeket ezeken a fogalmakon végigfuttatunk.
Azaz a "vasorrú bába" fogalmát érvényesnek tekintjük akkor is, ha nem tudunk neki valamilyen releváns szempontból konzekvensen egyformán viselkedő hatásegyütteseket kimutatni, míg a vasdorong esetében e hatásegyüttes, mondjuk a fejbevágás sajátos becsapódási ereje meg az ezzel együttjáró anyagminőség és egyebek kimutathatók.
Ebből viszont az következne, hogy igazából a fogalmak nem létezőket reprezentálnak, hanem pusztán vonatkoztatási rendszerek és modellek sajátos szintaxissal és szemantikával rendelkező elemei, így a metafizika tárgya üres, mert a létezők nem ragadhatók meg közvetlenül, az egyes feltételezett entitásoknak nincsenek független, közvetlenül megfigyelhető vagy kontemplálható tulajdonságaik, ezért a metafizika helyét a filozófia nyelvi fordulata nyomán a fogalmi és vonatkoztatási rendszerek szemantikájának és szintaxisának a vizsgálata illetve az ezek szabályszerűségeinek aló megfelelés vagy meg nem felelés metaszintű vizsgálata váltja fel.
nem. Az arany nem fémet jelent, hanem szimbólumot. A tökéletes tiszta belső fényt. Semmi köze a fizikai aranycsináláshoz. Arra ott a kémia, a fizika, nem is tudom, a kettő közül melyik kell hozzá, valszeg mindkettő.
Ha tehát az aranyat merő érdeklődésből akarták volna előállítani, akkor akár sikeres is lehetett volna? (Amúgy sikeres napjainkban, különösebb gond nélkül lehet aranyat készíteni más elemekből, igaz, nem éri meg.)
bármi olyan "szellemi" tevékenység, ami anyagi javak gyűjtésére irányul, teljesen rossz megközelítés. Ahogy az is, amikor az "alkímisták" az arany nevű fémet akarták előállítani. Teljesen másról szólna a történet.
"Information is the result of processing, gathering, manipulating and organizing data in a way that adds to the knowledge of the receiver. In other words, it is the context in which data is taken."
Ez egy elég elfogadott definíció. Na most az adatgyűjtés, manpiláció, rendszerezés alapvető műveletként feltételezi a másolhatóságot. Meg hát van ugye egy "vevő". Az hogy kapja meg?
A másolhatóságot itt elég általánosan értem, nemcsak a fénymásolás értelmében. Benne van az is, hogy átvihető valamiféle csatornán. Az értelmezhetőséghez ("add to knowledge") is kell ez, hiszen be kell másolni az emberi agy hardverbe, reprezentálni kell benne, hogy az értelmezhetés műveleteit el lehessen rajta végezni.
