Puff! Virtuális ajtó Juditt orra előtt is bevágva. Ha baromira érdekel valakit karamma élettörténete és bajai, utánanézhet, rászánva egy pár napot. Nehogymá ide beírjon egy pár szót!
Engem az érdekelne, hogy kik azok az un. "mások", akiknek a véleményére ezek szerint többet adsz, mint a saját férjedére!
Szerintem nagyon is érdekel másokat a te történeted, mert sokan vannak hasonló helyzetben, ezt hidd el nekem!
no jo. itt es ebben a temaban ez az utolso hozzaszolasom hozzad, mert rajtad kivul ez senki mast nem erdekel. nekem meg nincs mit mondanom. de azert koszonom a joszandekot.
jo ez a propagandaszoveg, de komolyan! ha egy nappal lenne rovidebb a betegsegem minden egyes ilyen mondat elhangzasakor, akkor soha nem is lettem volna beteg. ha erdekellek, akkor nyugodtan keress ra a hozzaszolasaimra, mar tobbszor osszeakadtunk amugy.
valoban nincs meg egy olyan eloleny, mint en. olyan sincs, mint Hitler. osztan mennyivel masabb lett volna sokak elete, ha o nincs, vagy legalabb az anyja megfojtja a bolcsoben.
Az életvezetéshez hozzátartozik az önmagunk elfogadása is. Hogy szeretjük magunkat. Ha nem szereted magad, akkor állanak elő a gondok, amik pl. kóros éhezésben vagy időszakos zabálási hullámokban mutatkoznak meg. Én magamon veszem észre, hogy ha valami nem stimmel, akkor hirtelen falánkabb leszek, elkezdek zabálni. Ha minden OK, akkor viszont tök normálisan kajálok.
Engem nem untatsz egyáltalán, tényleg érdekelne, de persze nem akarok vájkálni az életedben.
De mindig szívesen meghallgatlak, ha bármi gondod-bajod van.
Szeresd magad! Egyetlen és pótolhatatlan vagy a világban ! Nincs belőled még egy, pedig vagyunk egy páran csak itt a Földön is. De olyan, amilyen Te vagy, ezzel a külsővel, ezzel a tapasztalattal-tapasztalással, ezekkel a gondolatokkal, ezekkel a vágyakkal: ilyen nincs sehol az egész Világegyetemben még egy élőlény, aki pontosan ilyen lenne!
no jo, ez nem az Egyek-ne egyek topic, de azert roviden: te azt irod, hogy kit erdekel a merleg, ha magamnak tetszem. nalam az a baj, hogy a merleg jot mutat, de magamnak nem tetszem. en magamat 55 kilosan szeretem (ami az en magassagomhoz es testalkatomhoz nagyon-nagyon keves), a parom 70 kilot szanna nekem (ez nalam kb. az also hatar), akkor tetszenek neki a legjobban. most fel ev alatt feltornaztam 68 kilora, ennel feljebb nem megy. lelkileg nem megy.
a kiralynon mosolyogtam, en annyi kiloval nem mernek kimenni az utcara:) nem merem magam masokhoz, MAGAMNAK nem tetszem, ha nem loghatnak ki a csontjaim.
És ha mások mondják, miért kéne elhinned? Minden hülyeséget elhiszel, mert mások azt szajkózzák? Most a divat az egyszálbélű csaj, akinek kiállnak a bordái, olyan csontos mint egy vézna beteges csirke. Más kultúrákban a testes, kifejezetten kövér nő az ideális. Most akkor melyik az igazi?
Érezd jól magad a saját bőrödben és ez a lényeg. Ha Te jól érzed magad + 10 kilóval, akkor kinek mi köze ahhoz, hogy mennyit mutat a mérleg?
Nekem is van egy kis súlyfeleslegem, de minden ismerősöm szerint nagyon jól nézek ki, én is jól érzem magam a bőrömben, jókedvű vagyok és vidám. És ki nem tojja le, hogy most a trenditől messze vagyok a plusz 10 kilómmal? Nem akarok én manöken lenni! A párom így szeret, ahogy kinézek, a barátaim sem a súlyomért szeretnek, aki meg a súlyom alapján ítél meg vagy el, annak a lábára lépek! (Merthogy azért még nem értem el a Tonga-szigeteken kívánatos 180 kilós álom súlyhatárt, ott ugyanis a királynő egy rendkívül hatásos módon végezte önkezével, akarom mondani önfenekével a pletykás udvarhölgyeit: nemes egyszerűséggel rájuk ült!)
Nem érdemes akkora feneket keríteni a súlyodnak. Inkább az összhang a lényeg: kicsit nagyobb súllyal, de elégedetten mindenki sokkal vonzóbb, mint összeszorított foggal elért fogyókúra után.
nem en vagyok szigoru, ezeket mindig masok mondjak, en csak megtanulom es elhiszem egy ido utan:(
az viszont teny, hogy igy vagy ugy, de a leendo gyerek jol jar. viszont borzasztoan kene sietnem a gyogyulassal, mert az apja szeretne felnoni latni a gyereket.
Szerintem ez így nem igaz! Karamma véleményében, szigorúan orvosi (biológiai!) szempontból van némi igazság. Sokan sokféleképpen okoskodnak a gyermek nemét illetően. Szerintem jó kis játék, de nem szabad neki túl nagy jelentőséget tulajdonítani!
Kedves Karamma!
Ne legyél már ilyen szigorú magaddal! Én az őszinteségedet tartom becsülendőnek! Sokan ugyanígy éreznek ahogyan te, de nem merik maguknak bevallani és ezzel többet ártanak a gyermeküknek, mintha bevallanák a saját gyarlóságukat és dolgoznának rajta!
Az szerintem nem állja meg a helyét, hogy a terhesség segít az evészavaron, sőt!
szerintem a gyerek neme attol fugg, hogy milyen spermium termekenyiti meg a petesejtet.
annyi lehet az igazsagalapja annak, amit allitasz, hogy orgazmuskor az osszehuzodasok szinte szivjak a spermat, igy a rovidebb elettartamu de furgebb fiu-sejtek ernek oda elobb. nem elvezeskor pedig a lassabb, de kitartobb lanyok. legalabbis a nogyogyaszom szerint. ugyanezert van az, hogy ha pont az ereskor van a szeretkezes, akkor inkabb fiu lesz, mig ha egy-ket nappal eres elott, akkor inkabb lany, mert a fiuk mar reg meghalnak mire a pete megjon. de ez csak valoszinubbe teszi a nemet, nem biztossa, es szigoruan SZERINTEM!:)
nem a tarsadalmi elvaras nyom, hanem az, hogy egyes velemenyek szerint a terhesseg segit az eveszavarokon.
ugy erzem, nem jar nekem a dicseret, mert nem a magzat eletet vedem, hanem a sajat alakomat. en ebben nem latom a tiszteletremeltosagot:( csak azt, hogy borzasztoan onzo vagyok. a gyereknek orulni kene, varni, nem pedig azon ragodni, hogy feljon-e +10 kilo.
a paromnak egyreszrol ketyeg a biologiai oraja, mar 40 eves, masreszrol azt mondja, hogy ha gyerekunk lesz, kemenyen fog ellenorizni, mert ram gyereket bizni hosszabb idore felelotlenseg.
Azt szeretném megkérdezni, hogy szerinted igaz-e az, hogyha egy szeretkezésnél jó a nőnek és terhes marad, akkor fia lesz, ha nem, akkor lánya.
Szerinted ez igaz?!
Kedves Karamma!
Bármilyen furcsának is hangzik ,igazán tiszteletre méltó az, ahogyan a még meg sem fogant gyermekedet óvod magadtól! Lehet, hogy jelen lelki állapotodban valóban nem vagy a legkészebb az anyaságra. Szerintem ez egyáltalán nem baj. Egyrészt véleményen szerint, nem feltétlenül kell mindenkinek vállalkozni az anyaságra, még akor sem, ha errefelé nyom sokszor a társadalmi elvárás. Az is lehet, hogy még dolgod van magaddal. Meg kell oldanod a saját problémáidat, és akkor másként fogsz érezni a témával kapcsolatban. Én minden esetre becsülöm, hogy ilyen őszinte vagy magadhoz! Már csak az a kérdés, hogy a párod mit szól hozzá?
kimerito volt a valaszod, egyre erositi bennem azt, hogy nem vagyok anyatipus. a parommal 7 ciklus ota probalkozunk, de szerintem van bennem valami nagy adag tudatalatti gatlas.
a terhesseggel a kovetkezo a fo problemam: ketten fognak lakni 9 honapig abban a testben, ahol meg egyedul is sok vagyok. hiaba eros az onkontroll, ez egy olyan helyzet, ahol nem tudom leszoritani a sulyt, a megvastagodast (meg leirni is szornyu). attol tartok, hogy meggyulolnem a magzatot meg a szuletese elott, ne adj isten kart tennek benne. nagyon szeretnek ugyan babat, de talan jobb lesz neki, ha en nem leszek anya.
Kedves Karamma!
Több ilyen esettel is találkoztam. Azonban elég nehéz általános választ adnom a kérdésedre, mert minden eset más és más. Amikor az anorexia súlyos formájáról van szó, ott azonnali kórházba utalás történik, hiszen ez a betegség ahogy már mondtam, halálos is lehet! Buliémiánál ill. kevésbé súlyos anorexiánál, leggyakrabban a magzat kisebb súllyal születik, ill. végíg le van maradva a fejlődésben. Előfordul, hogy az első trimeszterben fellép egy un. vészes terhességi hányás, amely akár kiszáradáshoz is vezethet, ilyenkor is beutaljuk a beteget a kórházba.
Pszichésen a legnehezebb a testséma változást megélni. Azt, ahogyan a terhességgel gyarapodik az ember. Ez természetesen nem mindíg csak a hason jelentkezik, hiszen a hormonok hatására egyéb ( hát, fenék, comb, nyaki részek)helyeken is gyakran megjelennek a plusz kilók. Ezek általában a szülés után kb. 6-9 hónappal a szoptatás ill. az aktív élet (mozgás, hétköznapi teendők)hatására maguktól visszamennek. De, ha nem, akkor egy kis plusz tornával és diétával (nem drasztikussal!)rá lehet segíteni!
Amennyiben, ahogy írod, adott a pszichológus az általad kérdezett esetben, így azt tudnám tanácsolni, hogy a legfontosabb az önátadás megélése! Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulni átadni magunkat a magzatnak és hagyni, hogy általunk fejlődjenek a saját ütemükben. Nem szabad másokkal összehasonlítanunk magunkat! Nagyon károsnak tartom azt a fajta túl pörgetett fittness szemléletet, amely szerint arra kell büszkének lennie egy nőnek, hogy nem hízott semmit a szülés alatt, és hogy két hónappal a szülés után már szépségversenyen vesz részt! Szerintem meg van mindennek a maga ideje. Az az élet egyik legcsodálatosabb időszaka, amikor önmagunk életet adunk. Egy életünk van aztán még arra, hogy a testünket "tökéletesítsük"! Nem beszélve arról, hogy a tökéletesség is viszonylagos. Véleményem szerint a terhesség időszakában inkább a gömbölyded forma mutat tökéletesnek. Ez persze alkatra válogatja!
Remélem válaszom kimerítő volt és megtalálod benne azt ami segítségedre lehet!
üdv. R.J.
bulimia - anorexia keverekerol van szo, tehat hanyasos-falasrohamos es koplalos idoszakok kovetik egymast. pszichologus-pszichiater adott.
arra lennek kivancsi, hogy konkretan neked volt-e alkalmad ilyen beteggel talalkozni, es mik a leggyakoribb problemak, illetve milyen tanacsokat adtal ezugyben.
Azt sajnos valóban jól tudod, hogy megbízási szerződést valóban bármikor fel lehet mondani! Azonban van egy olyan út, hogyha gyereket szeretnétek akkor el tudsz menni táppénzre, amikor teherbeesel, mint veszélyeztetett terhes. Akkor, ha meg is szüntetik a munkaviszonyod még mindíg jár neked úgynevezett passzívtáppénz. De, ha ez is megszűnik még a szülés előtt 28 nappal, akkor is jár neked a GYÁS és a GYES, ami az előző évi fizetésed 70 %-a lesz!
üdv. R. J.
Először is tisztáznunk kell az evészavar fogalmát. Több féle evészavar létezik, a leggyakoribbak a bulémia és az anorexia. Aki bulémiában szenved, arra szakaszosan evésrohamok törnek, ami azt jelenti, hogy képes befalni 3-4 ember napi adagját is! Aztán mikor telítődik meghánytatja magát. Ellentétben az anorexiával a bulémia egy nagyon kellemetlen, lelki és testi szenvedésekkel teli pszichoszomatiks (azaz lelki eredetű, de testi tünetekben megnyilvánuló) betegség, de nem halálos kimenetelű. Azonban az anorexia, ami kóros soványságot jelent halálos is lehet! Ilyenkor a páciens előfordul, hogy hetekig, hónapokig szinte semmilyen táplálékot és folyadékot sem! vesz magához! Ennek ellenére kövérnek érzi magát a páciens. A felismert anorexia minden esetben azonnali orvosi ( pszichiáteri, belgyógyászati)segítséget igényel!
Tehát fontos lenne tudnom melyik fajta evészavarról van szó. Bár gyakran a tünetek váltogatják egymást!
Egy azonban biztos mindkét betegség valahol az anyai szeretetről, elfogadásról szól. Tehát valamiféleképpen a páciens nem tudja elfogadni magát, talán azért, mert a szülei (főleg az anyja) nem tudja, vagy nem tudta őt elfogadni igazából, olyannak amilyen! éppen ezért, amikor egy táplálkozászavaros nő teherbeesik nagyobb arányban fordulhat elő, hogy nehézségei adódnak a terhesség elfogadásával és saját teste változásával. Ezért mindenképpen azt javasolnám, hogy keresen fel pszichológust vagy pszichiáter szakembert!
Kedves Judit!
26 éves vagyok, két és fél éve dolgozom jelenlegi munkahelyemen, egyelőre sajnos nem státuszban, "csak" szerződésesként: fél évente újítgatnak. Ha jól tudom, már a 3. szerződés lejárta után (egy éve) automatikusan státuszt kellett volna kapnom - ez nem történt meg, sőt, 2004-ben sem tudják ezt nekem, nekünk, a kollégáimnak garantálni (kötelező béremelés, létszámleépítés veszélye, a szokásos :-((.
A jelenlegi helyzet miatt igazából nem nagyon aggódom, úgy gondolom, a munkámra, munkánkra szükség van, és a helyzet úgy áll, hogy az osztályunk működését akár 2 ember kipenderítése is megakadályozná (vagy csak nagyon naiv vagyok...) A kérdésem az lenne, hogy mivel nagyon hamarosan szeretnék kisbabát, mire számíthatok? A létszámleépítés eddig nem érintett minket, de ha valaki, aki nincs státuszban, hosszabb betegállományba megy vagy teherbe merészel esni, az hirtelen védtelenné válik. Jól tudom, vagy tévedek, hogy engem egy ilyen esetben a törvény szerint gyakorlatilag semmi nem véd az ellen, hogy a munkámra a továbbiakban ne tartsanak igényt? Köszönöm, hogy meghallgatott! Várom a válaszát, üdvözlettel:
Cre
azt szeretnem megkerdezni, hogy van-e valami tapasztalatod azzal kapcsolatban, hogy eveszavaros nok hogyan elik meg a terhesseguket, illetve milyen problemak merulnek fol ezzel kapcsolatban naluk a terhesseg alatt.
