Jelentem tisztelettel, utánanéztem a dolognak.
Nem is olyan könnyű ez az akku probléma.
(long!)
Szóval:
Napjainkban többféle technológiát használunk arra hogy apró (semmire nem alkalmas) moncsicsijeinket árammal tápláljuk.
Gondjainkat az okozza, hogy amíg a digitális tehnológia óriási lépésekkel nyomul, addig az elemek (vagy akkuk) gyártói keményen lemaradtak a fejlesztésekkel…
Példa:
A NiCd (Nickel Cadmium) elemet 1899-ben (nem tévedés!) alkotta meg egy Waldmar Jungner nevű pali.
A NiMH (ejtsd Nickel-Metal Hydride) kutatások az 1970-es években kezdődtek, és elemek készültek már az 1980-as években. A Li-ION (Lithium Ion) elemeket először a SONY dobta piacra 1991-ben.
Egy cikk írója bevallotta, hogy a fejlődés olyan lassú, hogy lemaradt a elektronikus ipar fejlesztéseitől. Ha követte volna a fejlődés ütemét, akkor ma az autókban egy pénzérme nagyságú akkut használnánk…
A megfelelő áramforrás kiválasztása döntés kérdése. Minden attól függ.
Amik elérhetőek ma a piacon (a normál elemek mellett, csak az újratölthetőket sorolva):
NiCd
NiMH
Li-Ion
Ólom-sav akkuk
Lithium Ion Polymer
Újrafelhasználható alkáli
Amikor összehasonlítják az elemeket, akkor az alábbi szempontokat veszik figyelembe:
Élettartam (hányszor tölthető)
Energiasűrűség (Wóra/kg)
Költség per töltések száma
És még sok más szempont
A savas akkuk nagyon jó ár/érték arányt tudnak, de kicsi az energiasűrűség, magyarul bazi nehéz. Mindeközben nagyon megbízható, de magas hőmérsékleten vesztenek az élettartamukból. Ezért ki is vehetjük a listáról.
Az újrafelhasználható alkáli ismét kiesik, mert csak alacsony energiafelvételű cuccokhoz használható (óra, lámpa, stb)
A Li-Ion Polymer érdekes történet, de még nem kiforrott technológia. A cellák mérete nagyon kicsi, de a teljesítményük nem éri el a Li-ION elemekét. Ráadásul drága.
A Li-ION ismét érdekes, mert sokkal jobb a kapacitása mint a NimH vagy a NiCd elemeknek, de nem alkalmas nagyteljesítményű eszközök táplálására. Vagyis marad a mobiltelefonban..
Mindemellett “elöregszik”. Ezt a gyártók nem szeretik emlegetni, de tárolás közben is “használódik”. Ráadásul AA (ceruzaelem méretben nem nagyon kapható.
Maradt hát a NiCd és a NiMH. Ezekről részletesebben:
NiCd
Pozitívumok:
Megfelelő ár/érték arány – olcsóbb jelentősen
Újratölthető akár 1000+ alkalommal is
A boltban “nem öregszik”.
Alacsony hőmérsékleten is jól műkszik
Nehéz “ megerőszakolni” a töltéssel
Negatívumok:
Alacsonyabb kapacitás
“Memória”
Nem környezetbarát
Tároláskor veszít a töltéséből
NiMH
Pozitívumok:
30-40%-kal magasabb kapacitás mint a NiCd
“Memóriája” nem olyan erős mint a NiCd-é, de VAN!!!
“környezetbarátabb”
Negatívumok:
2-300 töltés után leveszíti a kapacitásának 20%-át!
A nagyteljesítményű gépek csökkentik az élettartamát
Töltés után gyorsabban veszít a töltéséből (50%-kal többet mint a NiCd)
A töltési módszerekre érzékenyebb – túltöltésre nagyon érzékeny
Szóval ezek után legyél okos!
A jó hír az, hogy ki lehet próbálni. A rossz, hogy nem tudok okos lenni.
A NiCd alacsonyabb kapacitású, de sokkal megbízhatóbb és hosszabb élettartamú darab. A NiMH kapacitása több. De nem csak erről van szó!
A digit gépek (fényképezőgép, mobiltelefon, stb) egy adott feszültségértéknél “lekapcsolnak. Vagyis az akku kapacitásának még jó része ott van, de a gép már nem megy vele…
(ezt ismerem, mert a Nikon Coolpix 990-es gépem 6.5 V-os, és a négy akku összesen tud 4.8V-ot). Szóval minek akkor a NiMH, ami ráadásul nem alkalmas magas energiafelvételű gépek üzemeltetésére? Ráadásul a NiMH 300 töltés után már veszit a kapacitásából, amíg a NiCd 1000 töltés felett bír és olcsóbb!
Belső ellenállás. A NiMH belső ellenállás nő a használat során, és nagyteljesítményű eszközöknél képtelen kiszolgálni a gép energiaigényét. Vagyis nyekk. Kis idő után magához tér, és ki tud adni magából még egy kicsit. Ha ezt kombinálod a NiCd sokkal alacsonyabb belső ellenállásával és a gép minimum feszültségigényével, lehet hogy egy adott digit fényképezőgépre a NiCd jobb választás minden szempontból. A digit fényképezőgépek vakuja az ami nagyot szippant amikot tölt.
(teljesen más a helyzet egy lámpánál!)
Ráadásul a NiCd ugyan memóriát fejleszt, de megfelelő karbantartással megoldható a dolog. A vízalatti lámpámban az akkuk 3 éve keményen bírják a gyűrődést!
A NiMH akku a reklámokkal ellentétben ugyanúgy “memóriát” fejleszt mint a NiCd, csak nem olyan mértékben. A felelős a dologért a a + Nickel oldal, ahol a kristályszerkezet a pici kristályokból nagyobb kristályokat képez, és veszít a felületéből. Az NiMH akku is nikkel + oldallal dolgozik!!!
A NiCd akkukat havonta egyszer le kell meríteni (lassan!), és csurig feltölteni.
A NiMH akkukat ugyanúgy, de elég 3 havonta.
Idáig jutottam. Most ki kell derítenem a gépem energiafelvételét – Nem tudja véletlenül valaki? CP990.
Ja, és azt hogy milyen feszültségnél kapcsol le a gép, és lehet hogy elmegyek NiCd akkukat venni… Mert nekem is NiMH akkujaim vannak…
