Szia! Mivel elejétől a végéig elolvastam a fórumot én is láttam a képeket a kutyusodról. Valóban gyönyörű küllemű. Ha jól emlékszem voltatok kiállításon, ahol jól lehúzták szegényt, nem kapott valami jó minősítést. Azóta megpróbáltátok újra? Elmentetek másik kiállításra? Lett azóta pozitív élményetek?
Rég jártam errefelé, de ma kaptam egy nagyon kedves levelet egy leendő tacsi gazdijától, aki olvasgatta a fórumot és megtalált levélben. Engedjétek meg, hogy utólagos beleegyezésével bemásoljak egy részletet a leveléből. Csak azért teszem, mert szerintem egy gazdinak nagyon jól esik, hogy megdícsérik a kis kedvencét. Mégegyszer nagyon köszönöm Neki, és igyekszem segíteni, hogy megtalálja ő is a kis kedvencét. Természetesen azonnal válaszoltam levelére.
Íme a részlet:
"Igaz láttam már elég rég irtál hszt, de én most olvasgatom a tacskós fórumot indexen, mert a közeljövőben tervezzük egy kutyus vételét! Érdeklődnék hogy a tied, milyen fajta (törpe vagy stand?) illetve milyen alomból való!? Mi igazából törpét szeretnénk, de sok esetbe (még tapasztalat híján nem tudom képről eldönteni hogy törpe vagy stand), ha esetleg a tied is törpe, egy alom elérhetőséget tudnál adni!? Mert engedd meg hogy megjegyezzem, szerintem a fórumra feltett tacskók közül a tied a leggyönyörűbb!!! (nem a tenyésztői méretezésre gondolok) Egyszerűen elvarázsol a tekintete, és gyönyörű mindene, szeme szőre! :) Biztos nagyon jó gazdija vagy, és az alom is jóféle volt!"
Ígérem mostanában majd többször benézek, jó volt újra olvasgatni titeket :)
Próbáld ki azt, hogy a kicsikéd etesse Fionát, hátha így belopja magát a szívébe. Én azt csinálom, hogy kimérem reggel, este Rozka adgját. Odaadom Zsigusnak a mérő edényt és ő szépen beleönti a kutyus táljába. Eleinte segíteni kellett neki, mert a fele mellé ment. Ez jó móka a gyerkőcnek és a kutyuska is rájön, hogy csak szereti őt ez az ember gyermek. Persze benne van a pakliban, hogy a gyermek is elropogtatt ilyenkor 1-2 kutyatápot... :-) A férjem szerint Zsigus is lassan ugatni fog annyi R. Canint megevett már. :-) (Persze nem engedem neki, de van, hogy gyorsabb, mint én.)
Nagyon ismerős a szituáció. Nálunk is nagyon megküzdött egymással Rozi és a legkissebbikem (19hó). Én is állandó készenlétben álltam,hogy ne pofon legyen a simogatásból. Sokszor röpültek a kisautók és a fakockák Rozi felé. Olyan reflexem van már,hogy az hihetetlen. Ami érdekes,hogy Rozi nálunk szó nélkül tűrt mindent. Így nekem kellett testőrként mellé szegődnöm. Talán azért nem morogta meg, mert ő még egy kölyök kutyus. Egy biztos, hogy ez elmúlt, már Zsigus nem terorizálja Rozit kb 1 hónapja. Igaz van 7hónap fórunk, tehát kitartás! Azóta amúgy óriási haverok lettek. Most az a sláger,hogy Zsigus fut körbe körbe az étkező asztal körül és Rozi rohan utána és szaggatja le róla a nadrágot. Sőt, mikor nézegetjük a mesekönyvet Zsigus űl az ölembe és az ő ölébe meg Rozka fekszik. :-) Nyugi, előbb vagy utóbb kialakul Fiona és a kicsikéd között is az összhang!
Ez a játékra hívásos nyüsszögés nálunk is van, meg az orral böködés, meg a labdájának vagy egyéb játékának erőszakosan az ölünkbe tuszkolása :) Aztán van amikor könyörgőre fogja, két lábbra áll, azaz ül és úgy szugerál, ha ránézünk, akkor halkan vakkant is hozzá .
Amúgy most 15 hónapos a fiúnk és... hát kicsit azért gondban vagyok, mert nagyon osztják egymást. A gyerek szeretetből néha lenyom neki 1-2 sallert, vagy simogatás címén püföli (azaz püfölné a fejét ha hagynám). A kutya már ha a gyerek közelít morog, ami a gyereket nem hatja meg, így püfölés van míg oda nem érek, kutya meg morogva vicsorog, de tűr hősiesen. 1-2x elszakadt már a cérna, akkor odakapott, de nem ért a gyerekhez csak az a szimpadias ijesztgetős odakapás volt, gyerek fel sem vette. Szóval aggódom, mikor szakad el nála tényleg a cérna. Persze próbálom mutatni a gyereknek, hogy nem ütjük, hanem simi simi, de azért ez még nem igazán működik. Néha odamegy a kutyához és szeretetből megpuszilja, ami azt jelenti, hogy a fejét ráhajtja a kutya fejére, majdnem összedugja vele az orrát és ennyi, viszont Fiona közben veszettül morog. komolyan ettől a jelenettől néha azért kiver a víz.
Persze olyan is van, mikor kedélyesen eljátszanak, de Fiona soha nem enged inkább hagyja péppé verni az orrát, de egy tapodtat sem mozdul, kimerevíti a lábát is, nehogy a kölök kicsit eltolja. Aztán olyan is van, mikor hagyja, hogy a gyerek megnézegesse a fülét, vagy pl. szereti piszkálni a kutya körmeit, mert az már ilyen érdekes :) na ezeket hagyja, nem morog. Ez mostanában kezdődött, hogy a gyerek elkezdett járni, sőt szaladni, amíg statikus volt nem volt probléma. Bízom benne, hogy ahogy okosodik le tudjuk szoktatni a kutya piszkálásáról és Fiona meg kapcsolni fog ki a nagyobb. Egyelőre összes szemem rajtuk és egyedül nem maradhatnak kettesben.
Igen,ha foglalkozunk vele,akkor abba hagyja. De az is biztos,hogy az itthon töltött időnk 80%-át játékkal töltjük,foglalkozunk vele sokat. De van egy másik oldala is a dolognak,van olyan ,hogy mi kezdeményezzük a játékot,és neki nincs kedve,akkor is rákezd a nyüszögésre,akkor meg azért,hogy hagyjuk békén. Szóval kis akaratos a szentem. :) De nagyon imádjuk,az biztos. A másik kutyink egy palotapincsi keverék,ő a nyugalom mintapéldája,annyira okos,és szófogadó,nagyon remélem Szofi sok jó tulajdonságot átvesz tőle. Az biztos,hogy imádják egymást,talán a kicsi kicsit jobban,de a "nagy " mamlasz hagyja magát. Mindíg utánozza Tamit,le se lehet róla szakítani. <3
"Ezek a kis tacsikák okosabbak, mint azt bárki gondolná :-)."
Igen, van egy olyan elmélet is, hogy van nekik egy soha-nem-törlödő memória-szeletük is az agyukban - ami néha előjön.
Bár mondják, hogy a kutyáknak nincs "időképük" - vagyis ők mindig a jelenben élnek, nem tudják időben hátra, vagy előre kivetíteni a dolgokat (ami éppenséggel igaz is lehet) de az, hogy van nekik egy ilyen típusú "beégetett memóriájuk" is - az biztos.
Állítom, hogy nem a labda hónapok alatt réges-rég elpárolgott szagát érezte meg a kutya - hanem beugrott neki a régi jelenet, amikor elvették tőle és oda felrakták.
Erről meg vagyok győződve.
Régi történet egy ismerős családnál, hogy az akkori kor szokása szerint ivartalanították a hím (!) kiskutyát. Doki jött, nyissz - és annyi.
Teltek az évek és egy jámbor családi-kutyus lett a hősünkből - kis kezesbárány, nem más.
Igenám, de egyszer a városban sétáltatva kitépte magát a gazdájától, átszaladt az úton és nekiesett egy embernek - majdnem letépte a nadrágszárát a lábáról. Botrányos jelenet volt, volt sikítás, minden.
Na mit gondoltok, ki volt az "áldozat"? Hát a doki, aki gyerekkorában kiherélte.
Na ennyit arról, hogy "A kutya úgysem tud összerakni emlékeket, ő csak a jelent látja".
Sziasztok! Kérdésem volna . Szofikánk 7 hónapos múlt,van egy 8 éves kutyusunk is Tami,tehát sosincs egyedül. Mostanában előfordul,hogy pl. ha a számítógépnél ülünk,vagy tv-t nézünk,vagy olvasunk,elkezd csiporászni,nyüszíkel,arra gondoltunk előszőr,hogy így jelzi hogy ki akar menni,de nem,mert nem csinált kint semmit,tehát figyelemfelhívás. Az nem lehet,hogy állandóan vele foglalkozzunk,hiszen dolgozunk mindketten,van hogy 8-9 órát is itt kell őket hagynunk,ezért is örülünk,hogy Tami itt van vele,hogy tudnám meg,mit akar,és hogy tudnám azt elérni,hogy ne csinálja? Köszi előre is!
Számtalanszor előfordult, hogy Rudi is ugyanígy fixirozott egy helyet, hogy "márpedig onnan neki kell valami".
Volt, hogy a párom már szétkapott mindent a környéken, hogy vajon mi a túró lehet ott, ami ennyire kellhet? - de nem talált semmit, a nyüszögés folytatódott.
Ekkor volt hogy feláltam a kanapéra és a másfél méter magasra függesztett könvespolc felső könyvsorának a háta mögött (!) volt egy minimum fél éve ottfelejtett labdája - amit ki tudja milyen okból dughattunk oda valamikor (gondolom TV-nézés közben randalírozhatott vele, vagy ki tudja) -
A lényeg, hogy hónapok múltán, abból a magasságból és takarásból is frankón kiszagolta, hogy ott van valami, ami az övé....és azt haladéktalanul kéri visszaszolgáltatni :-)))
Szia! Szerintem 30-40 percnél tovább ne engedd a hóba,mert nekik nagyon vékony a bundájuk,hamar megfáznak. Inkább töbször keveset. Bár Szofikánk is egész nap hemperegne a hóba,de nem engedjük sokáig kint lenni!
Anyuméknál egyszer állt a nagy koloniál szekrény egyik ajtaja előtt és nyüsszögött. Többször kinyitottam neki, mutattam, hogy nincs benne semmi, csak pólók... aztán csak állt tovább és nyüsszögött, a harmadik alkalommal hátranyultam és egy ezüstrókaszőr kalap került a kezembe :)) (állatvédőktől és szegény rókától utólag is bocsánat)
El tudom képzelni milyen kihívás lehet Fionának egy ilyen utcai árus. :-)) Haláli jó fej lehet! :-) Régen hordtak olyan sálat (vagy mifenét) az asszonyok aminek róka fej volt a végén. Fionának az tuti tetszene. :-)
Nem tudom nálunk mi lett volna, ha kiskorban van már macska a háznál. Igazából már egész kicsi pár hetes korukban a kistacskók "gyilkolták" egymást (morogva, csaholva kergették és lebírkózták egymást), ez volt náluk a játék :) És ugye mivel vadász família a kölykök ha kaptak egy rókabőrt (vagy bármi hasonlót), akkor nagy morgások közepette cincálták. A mai napig ha valakin igazi szőrmebunda van, akkor Fiona megy szaglászni, de utcán is az idegeneket. Sőt amikor nyúlszőrfarok kulcstartó van nyáron itt nálunk az utcai árusnál, nagyon kell figyelni, hogy le ne lopjon egyet :)
Nálunk Panni a cica már 2éves volt, amikor Rozi hozzánk került. Mikor meglátta a kicsi Rozit le akarta vadászni. Az első sokkhatás után elkezdtek játszani. Azóta együtt alszanak, esznek, isznak, játszanak és még pisilni is együtt járnak ki. Érdekes, hogy mikor idegen macsek merészkedik a kertünkbe, mind a kettő véres fenevaddá változik. Azonnal elkergetik. Panni jól le is szokta pofozni őket. Hogy Rozi mit tenne, ha elkapná valamelyiket? Nem tudom, mert eddig nem érte utól őket. :-)
Nálunk a család fele macskás szóval volt pár békítési kísérlet, olyankor is csak azért nem gyilkolja le őket, mert már annyit tanítottuk és van olyan macsek is, amelyik állja a sarat, sőt lekever neki egy frászt, de ő akkor is remegő szájjal lesi mikor ugorhat a nyakának. Ő nem simán kergeti őket, hanem vadássza. Ugyanazt a hangot adja ki mikor nyulat vagy őzet hajt. Nem mellesleg szomszéd féltestvére már 8 hónaposan sajnos megölt egyet. Ők vadász családból származnak. Amikor anyósomékhoz megyünk, akkor szegényt meg kell kötni a lakásban, különben durva cirkusz van:)
Áhh, ne hidd. Nekem az első tacskóim 2 lánytacskó volt, anya-lánya. Na, ne tudd meg, hogy ki voltak azok "élezve" a macsekokra.
Ha csak viccből a "cííí..." előgyököt kiejtettük a szánkon a "cica" szóból - már dűtöttek-borítottak, hogy "Hol az a macska?".
Az utcán is képesek voltak száz métereket is nyargalni egy-egy szerencsétlen macsek után - pontosabban csak a járdán, mert az úttestre soha nem mentek ki - ezt korán megtanulták.
Igenám, de ez nem volt több egy játéknál. Ugyanis amikor macskás helyre mentünk vendégségbe, inkább a macsek acsarkodott velük - és nem fordítva.
Sőt, volt hogy (főleg a kisebbik) egy jót hancúrozott is a helyi macskával - nem hogy még megtámadta volna.
A mi tacskóink (már) nem agresszivak - bár ismerjük be: ez nem volt mindig így.
Hajdanán, amikor kitenyésztették őket, hát elég vérengző egy népség volt ez a tacskó-banda - de hát hol van az már?
