Elnézésedet kérem, hogy csak most válaszolok, de többször már hosszan kifejtettem véleményeme az általatok említett üggyel kapcsolatban, és sohasem sikerült feltornásznom a fórumra. Ez kissé kedvemet szegte. Úgyhogy most ha megbocsájtotok, inkább a kérdésetekre válaszolok csak!
Szóval a hazai örökbefogadás területe valóban nem a a leg rózsásabb. Még nagyon sok dolog hiányzik. Pl. a felkészítő programok, amelyekre már van ugyan rendelet, de gyakorlatilag még csak ad hoc-módon működnek. Így nehéz igazán felkészülni az örökbefogadásra. Ajánlom nektek, hogy vegyétek meg "az örökbefogadó szülő" című könyvet. A Pozsony Pagony nevű könyvesboltban láttam (XIII. ker Pozsonyi út). Sok hasznos tanács olvasható benne. Az is hasznos lenne számotokra, ha ezeken az egyesületeken keresztül fel tudnátok venni a kapcsolatot más örökbefogadó szülőkkel, és így tapasztalatokat tudnátok cserélni. Mindenképpen fontos, hogy átlássatok bizonyos kérdéseket!
üdv.R.J.
Megnyugtathatlak, a fanszörzet teljes leborotválása ma már nem szokás! Csak a hüvelynyílás környékén borotválnak, és ez szinte nem is látszik!
A kozmetikusod jól mondta, valóban nem ajánlatos a terhesség alatt, és később a szoptatás idején a hónaalj gyantázása, mert megsértheti a hónaalj környéki mirigyeket, ami negatívan befolyásolhatja a tejelválasztást. Ebben az időszakban, inkább a borotválást ajánlom!
R.J.
Nem tudom, hogy Csupaszabó,a kérdésedre válaszolt-e emailben, gondolom, mint 3 gyermekes családanya sokat tud a terhességről.
Azért én úgy gondolom válaszolok ide a topicba is, így mások is választ kaphatnak kérdéseikre, akik esetleg szintén érdekeltek az ügyben.
Szóval, úgy a 6-9.hét között jó, ha jelentkezik a lakhely szerinti védőnőnél, aki kiállítja számára a terheskiskönyvet. Ezen kívül még háromszor (tehát összesen 4-szer kell megjelenni a kötelező védőnői szűréseken). Ez feltétele később annak, hogy megkapja az anyasági támogatást, ami most gyerekenként 50.000 körül van!
Az orvosi szűrésekről (UH, kézivizshálat, CTG stb.) az orvos felvilágosítást ad.
Manapság már nagyon sok jó kis program áll a kismamás, papák rendelkezésére, amik segítik a várandósokat a teljes testi-lelki felkészülésben. Az I.-es Női Klinikán is működik anyaságra felkészítő tanfolyam, ahol hasznos előadásokat hallgathatnak a várandóssággal kapcsolatban. Az országban több helyen működik terhestorna, intimtorna, amelyek segítenek a szülésben. Az interneten találtok pontos címeket is! Léteznek relaxációs csoportok és más csoportos és egyéni szülésre és anyaságra felkészítő csoportok is!
Amennyiben a terhesség alatt bekövetkező hangulati, lelki történésekre vagytok kiváncsiak, figyelmetekbe ajánlom Dr. C. Molnár Emma: Anyaság pszichológiája című könyvét, illetve még elég hasznos könyv szerintem az "Az a kilenc hónap című könyv is! (a szerző most nem jut az eszembe)
Ha bármi egyéni kérdésetek van a terhesség megélésével kapcsolatban nyugodtan kérdezzetetek!
üdv: R. J.
Nagyon naiv lesz a kérdésem, de szeretném megtudni, mire számithat az ember lány terhesség alatt? Úgy értem, milyen nem nőgyógyászati vizsgálatra, stb.
Az egyik barátnőm és férje szeretnének babát, de kissé fél a dologtól, ezért is szeretne többet tudni a dolgokról.
Ha esetleg az e-mailcimre irnál, a levél tartalmát továbbítanám a lánynak.
Eddíg senkitől nem mertem megkérdezni ezt, de látom, itt elég közvetlen kérdéseket lehet feltenni. A jövő hónapban szülök, és úgy hallottam, hogy a szülés előtt az egész fanszörzetemet le fogják borotválni! Ez igaz? Mert én ezt nem nagyon szeretném! És még azt is meg szeretném kérdezni, hogy igaz-e az, amit a kozmetikusomnál hallottam, hogy a terhesség és a szoptatás alatt tilos a hónaaljat gyantáztatni.
Köszönöm válaszát!
Köszönöm a válaszát, már a múlt héten elkezdtük a párommal a papirok intézését. Ami miatt írok az az, hogy tegnap láttam a TV-ben a Gólyahír Egyesületet, amiről ön is beszámolt. Egy olyan ügyben szólaltak meg, amit nem igazán értettünk. Egy mozgássérült házaspár akart örökbe fogadni egy gyereket nyilt örökbefogadással, de végülis nem kapták meg, vagy lebeszéléték őket róla. Állítólag beteg volt a gyerek, de ez nem biztos. Mindenki összevissza beszélt. Mi nem szeretnénk egy fogyatékos gyereket örökbefogadni és beteget sem, de nem tudjuk, hogy amit mondanak az most igaz, vagy nem. A Gólyahír egyesület munkatársa sem beszélt valami világosan. Szóval azt szeretném megkérdezni, hogy,ha lesz egy aba, akit örökbefogadhatunk, megtudhatjuk-e az igazságot óla, és ha mondjuk úgy döntünk, hogy nem kérjük, kaphatunk-e másikat, vagy elkönyvelnek bennünket rossz szülőnek! Ugye érti a kérdésemet? Mi nagyon szeretnénk egy kisbabát, de nem mindenáron!
köszönettel:J.
De az sem rossz taktika, ha a paplan alatt sikerül úgy felhúznia, hogy aztán elveszti a fejét és....a többit már ki lehet találni.
Nálunk ez történt az elején. Nem hagytam annyiban a dolgot, és ide vonakodás, oda belemagyarázás, én bizony "kiköveteltem" a jussomat!
Először is, hagy nyugtassalak meg! Úgy gondolom, hogy sem neked, sem a férjednek nincs semmi bajotok! Ahogy írod, csak a várandósság és a gyerekágyas (szoptaási idő), időszakra jellemző, hogy a férjed nem kívánja veled a nemi életet.
Ahogy mi nők, úgy a férfiak sem egyformák. Ahogy itt olvashattad a hozzászólásokból is kiderült, hogy vannak olyan nők akik kívánják a szexet a terhesség alatt és vannak akik nem! Ez a férfiakra is igaz. Előfordul egyes férfiaknál (ez főleg a vallásos világnézettel rendelkezőkre igaz, de nem csak rájuk!), hogy a terhesség és a szotatás időszaka tabu a szex terén. Ahogy írod, valószínűleg a férjed is, ehhez a csoporthoz tartozik. Ezt sajnos úgy tűnik tudomásul kell venned! De azért gyengédségre neki is biztosan szüksége van. Szerintem bújatok össze esténként a takaró alatt és szeretgessétek egymást! A szexuális vágyaidat pedíg kénytelen leszel egyedül kielégíteni addíg is! Nyugodtan engedd ezt meg magadnak , hiszen neked is lehetnek szükségleteid!
üdv: R.J.
Már egy ideje olvasatom ezt a fórumot, és mindíg érdekes problémákkal találkozom. Az a furcsa, hogy az én férjem kifejezetten elutasította a házaséletet amikor terhes voltam. A szoptatás alatt sem közeledett felém. Aztán amikor befejeztem a szoptatást a fiunk 6 hónapos korában), mindha elvágták volna. Újra jó volt a házaséletünk. Én meg már azt hittem örökre vége, mert az én vágyam megmaradt. Most 6 hetes terhes vagyok, és készülök egy újabb magányos időszakra. A kérdésem az, hogy velelm van -e a baj, vagy esetleg a férjemmel? Judit, önnek volt már hasonló esettel dolga?
Ne haragudj, hogy csak most válaszlok neked, de valami okból nem kerültek fel a válaszaim.
Sok mindenben egyet értek Csupaszabóval. Valóban nem jó, ha elhagyod magad és nem fordítasz időt magadra és a párodra. Ha sikerül megfogadnod Csupaszabó tanácsait és kiruccantok a pároddal és mégsem érzed jobban magad, vagy el sem jutsz odáig, olyan fáradt vagy, légyszi keress meg személyesen, mert lehet, hogy kezdődő depresszióban szenvedsz, ami egy betegség és orvosi kezelést igényel. Ezt azonban ilyen távolról nem tudom megállapítani!
üdv: R.J.
Mi a csudát árthatna a babának a szex? Sőt, szerintem ha a mama élvezi, akkor a boldogság-hormonból a babának is kijut a véráramon keresztül, és ez csak jó lehet neki!
Amikor én az ikrekkel terhes voltam, a terhesség vége felé már igencsak hatalmas hasam volt, 150 cm-t meghaladta a körmérete /nem tudtam egy db szabócentivel megmérni,mert nem ért át!/. Azért ettől függetlenül hancúroztunk a párommal, igaz, hogy óvatosabban, nem csináltunk extra figurákat, nem feküdtem hasra /nem is tudtam volna, és Ő sem tudott volna mit kezdeni egy libikókaként dülöngélő nővel!/, és semmi bajuk nem lett tőle. Sőt, azt vettem észre, hogy egy klasszul sikerült egyűttlét után jobb kedvűek lettek, olyan ficánkolást csináltak odabent, hogy az csak na!
Azt hiszem, a legfőbb gond köztetek a szex terén lehet. Az nagyon nagy baj, hogy már kedved sincs hozzá, ennek valami oka van, és nem csak a fáradság! Mi az, hogy estére már felöltözni sincs kedved? Ne hagyd el magad, bármennyire fáradt vagy, egy farmerba bele tudsz bújni, vegyél fel hozzá egy pulcsit, egy pici smink és irány egy mozi, utána egy pizzéria, vagy egy étterem és kapcsolódjatok ki! És ha lehet, menjetek el legalább 1 éjszakára valahova, ahol kialudhatod magad, és csak ketten vagytok. És ahol csak egymásal foglalkozhattok. Vissza fog jönni a vágyad is, ha kicsit lazíthatsz a "24 órás szolgálat" szigorán, és kipihenheted magad végre.
Kedves Judit, és mindenki aki kedvesen hozzászólt a kérdésemhez!
Végülis elég sok igazság van abban amit írtatok, meg abban is, hogy nekem is nyitnom kéne a férjem igényei felé. De sajnos ezt könyebb mondani, mint megvalósítani! A napi 24 órás szolgálat után, már nem igazán van az embernek kedve sok mindenhez. Engem például érdekelne, hogy mással hogy van ez,vagy milyen tanácsot tudnál adni, de nekem például nincs olyan nagy kedvem a szexre, mint azt a párom igényelné. Lehet, hogy ez is baj, de neki a terhességem alatt is volt kedve hozzá, én viszont úgy gondoltam káros lehet a babára nézve.Aztán később már kedvem sem volt hozzá. Az is jó ötlet, hogy menjünk el kikapcsolódni, de én estére már nem vagyok ember sem, nemhogy még felöltözzek stb. Szóval nem túl egyszerű ez az egész! Azért érzem hogy ez így nem jó !
Nagy örömmel olvastam, válaszodat az egyik kérdésre. Valóban nagyon hasznos amit írtál, és örülök, hogy megindult valamiféle párbeszéd a fórumban. Ezúton is szeretném megerősíteni, hogy ne tartsátok vissza magatokat, ha valamelyik történet megmozgatja a fantáziátokat, nyugadtan írjatok rá tanácsot. Engem nem zavar, sőt! És abban is bitos vagyok, hogy annak számára aki tanácsot kér nagyon hasznos, ha több szempontot is megismer !
üdv. R.J.
Először is, ahhoz hogy valaki örökbe fogadhasson egy gyereket, rendelkeznie kell egy un. alkalmassági határozattal. Ezt a kérelmet a lakhely szerinti önkormányzat gyámhatóságánál kell benyújtani. A kérelm benyújtása után, ki fognak menni hozzátok környezet tanulmányt végezni. Azt vizsgálják ilyenkor, hogy a hely ahol laktok, megfelelel-e egy gyermek fogadásának. Tehát fűthetőek-e a szobák, van-e alapvető infrastruktúra (víz, villany stb.), jut-e megfelelő négyzetméter a gyereknek. Majd megvizsgálják az anyagi helyzeteteket. Itt általában a létminimumhoz szoktak viszonyítani. Végül pszichológiai vizsgálattal nézik meg, hogy pszichésen alkalmasok vagytok-e a gyerek fogadására. Amennyiben alkalmasnak bizonyultok az örökbefogadásra, két örökbefogadási eljárás közül választhattok. Az egyik a nyílt, a másik a titkos. A nyílt eljárás során alkalmatok nyílik megismerkedni az örökbeadó családdal, akik a ti számátokra mondanak le a gyermekükről. Ilyenkor a törvény szerint az örökbeadónak ugyan megszűnik a szülői felügyeleti joga, de a kapcsolat tartáshoz joga van. Azonban a gyakorlatban erről a jogukról az örökbeadók hivatalosan le szoktak mondani.
A titkos eljárásnál a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat-on (TEGYESZ)keresztül egy számotokra ismeretlen család gyermekét fogadhatjátok örökbe. Ez az eljárás rendszerint nagyon sokáig szokott tartani, mert sokan már 5-10 éve is várnak gyermekre (és a legtöbben csecsemőt szeretnének örökbefogani).A jogszabály szerint az örökbefogadott és az örökbefogadó között 45 évnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy újszülőttet csak 45 éves korig lehet örökbefogadni, de értelem szerűen időssebb gyermeket később is lehet. Különböző alapítványok is foglalkoznak nyílt örökbeadással Pl. a Gólyahír Egyesüet (06302517121). Ők még többet tudnak segíteni az örökbefogadással kapcsolatban!
üdv. R.J
Nem pontosan tudom, hogy melyik válaszomra célzol. Én azt gondolom, hogy ha még szeretünk valakit akkor igenis érdemes még egyszer, kétszer, akár többször is megvizsgálni azt, hogy esetleg mit tehetünk még meg azért,hogy megmaradjon a szeretet kapcsolat, még akkor is, ha átmenetileg kátyuba került. Mivel az itt leírt eseteket nem pontosan ismerem, ezért valóban egy kicsit általánosságban fogalmazok. Nem titkoltan azért, hátha mások is hasonló helyzetben vannak és ők is erőt meríthetnek a válaszomból. Abban teljesen igazad van, hogy egy valóban "halott" kapcsolatot nem érdemes mesterségesen életben tartani. Azonban sokszor aktív odafigyeléssel még igenis ki lehet mozdítani a kapcsolatot a holtpontról, vagy, ha ez sem sikerül, legalább kiderül, hogy már valóban nem működik, és akkor szerintem is bátrabb és hasznosabb is kilépni belőle, mint benne maradni.
Kicsit megkésve bár, de sikerült végre elolvasnom válaszod, amit szintén megkésve, de nagyon köszönök. Derülve olvastam hogy tetszett levelem stilisztikája, és javaslatod, hogy a média területén dolgozzak, hízelgő, és meglepő egyaránt. Bevallom, egy időben kacérkodtam a gondolattal, hogy megpróbálkozzak ezzel a pályával, de a média jelenlegi állapotát elnézve azt hiszem inkább megmaradok jelenlegi munkakörömnél, a kozmetikusi hivatásnál. Ez legalább szép szakma, nem?:-)
De visszatérve a válaszodhoz. Egyetértek mindennel, amit írtál, és ígérem megfogadom, amennyire csak tőlem tellik. Megdöbbentett ráérző képességed, hiszen a kislányom valóban most volt egy éves. Kérdezted, miért éledt fel bennem az anyaság érzése (ami egyébként hál istennek elmúlt, talán a hormonjaim rakoncátlankodtak) ilyen rövid idővel a szülésem után. Nem tudom mennyire rövid idő az egy év, hiszen Te magad is azt mondod, fizikailag akár azonnal is képes a nő újra teherbe esni a szülést követően. Az egyenes utat választottam, amit ezúton minden nőtársamnak nyugodt szívvel tanácsolok (ha megengeded Judit, hogy egy pillanatra ellopjam a munkádat), vagyis megbeszéltem a férjemmel ezirányú gondolataimat. Meg kell mondjam, hogy azóta jobban érzem magam, sokkal könnyebb úgy döntést hozni, vagy akár egy problémát megoldani, ha a térsad melletted áll, ismeri a gondod.
Nagy örömmel látom, hogy előző levelem megírása óta felpezsdült a fórum élete, és sok "munkával" látnak el Téged. Ez két dolgot jelent. Az egyik, hogy bizony sok nő szorul tanácsra. A másik, hogy van megfelelő szakember, aki segít megoldani a problémákat, de legalább irányt mutat a megoldás felé. További sok sikert kívánok Neked, és hosszú életet ennek a hasznos fórumnak!
Lexike
Helló! Nem akarok nagyon belekotyogni, de nem lehet, hogy egy kicsit ki kellene kapcsolódnotok, egy kicsit egymásra találni ismét?
A gyerek megérkezésével elkezdődik egy vég nélküli taposómalom, egy mókuskerék, amiből nem lehet kiszállni. Mivel már 1 éves elmúlt, nem lehetne valakire rábízni 1-2 éjszakára, hogy elmehessetek együtt a pároddal? Csak Ti ketten, és csak egymásra figyelve. Egy éjszakát egy jó ismerőssel, nagymamával, barátnbővel, a kicsi kibírna, Nektek meg kell ennyi kikapcsolódás.
Nekünk 3 fiunk van, 4 éves a legkisebb, 6 évesek lesznek az ikrek, és magunkon tapasztaltuk, hogy 1-1 ilyen "pótnászút" mennyire sokat jelent a kettőnk kapcsolatában, mennyire feltölt minket.
Próbáljátok meg Ti is!
Szerintem itt nagyon egyoldalú tanácsot adtál, az egész egyértelműen arról szól, hogy vizsgálja meg a kapcsolatát, majd bármit talál, fektessen bele extra energiát és élessze újra. Pedig nem minden kapcsolat újraéleszthető, és sokan élnek élőhalottként kipurcant kapcsolatokban, amiket ezen a ponton még ha nem is könnyű, de könnyebb lett volna aktív euthanáziában részesíteni.
Nagyon megértelek és őszíntén sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetbe kerültél.
Munkám soron többször találkoztam hasonló esetekkel, mint a tiéd, amikor egy addíg teljesen jól működő kapcsolat romlott meg, a gyerek érkezésével.
Amikor egy családba gyerek érkezik alapvetően megváltoznak a viszonyok, a szerepek. Ez surlódásokkal járhat.Sokszor a férfiak is nehezen tudják feldolgozni a gyerek születésével járó, megváltozott élethelyzetet, úgy érzik nem tudnak megfelelni az elvárásoknak. Ezért szorongani kezdenek és emiatt nyúlnak talán az alkoholhoz, vagy kezdenek el kimaradozni otthonról, hogy ne kelljen szembesülni a problémával. Természetesen ezt a nők nehezen tolerálják, hiszen a terhesség vége és a szülés is elég megterhelő a női test és a lélek számára, nem beszélve a hormonális változásokról, amelyek szintén hangulati labilitáshoz vezethetnek. Véleményem szerint gyakran ez a helyzet idézhet elő állandósult veszekedéseket, amelyek akár a válásig is elvezethetnek.
A ti konkrét esetetekről nem sokat tudok, de azt gondolom, ha megpróbálnál egy kicsit megértőbben fordulni a férjedhez és egy kicsit félre tennéd a sérelmeidet, talán célra vetetőbbek lennének a beszélgeetéseitek. Kérdezd egy kicsit az ő rzéseiről, babusgasd egy kicsit. Lehet, hogy hiányzik egy kicsit az, hogy ő legyen a középpontban. Azt írod, hogy a férjed tanár ember. Akkor biztos meg kell értenie, hogy egy kisgyerek számára nagyon fontos, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott családban nőjjön fel. Ahogy írod, a gyerek gyakran nyugtalanul ébred, sír éjszaka. Ez valóban azt jelenti, hogy ideje megoldanotok a problémáitokat. Remélem, hogy "csak" erről van szó a ti esetetekben és sikerül rendeznetek az életeteket. Amennyiben nem tudtok ketten urrá lenni a bajokon nyugodtan forduljatok szakemberhez, aki párterápiát alkalmazva segítségetekre lesz!
Köszönöm szépen válaszát. Sok minden érdekeset írt, sok igazság is van benne. MOst minden estre megpróbálok egy kicsit közelíteni a barátomhoz, hátha tényleg rendbe lehet hozni még kapcsolatunkat!
Én és a párom 7 éve szeretnénk gyereket. Eddíg már 5 (sikertelen) beültetésen vagyunk túl. Én 38 éves vagyok a férjem 52. Neki van már egy 12 éves gyereke, az előző házasságából. Mivel már nagyon el vagyok keseredve, hogy nem születettt saját gyerekem, az örökbefogadás lehetősége is foglalkoztat. A párom nem zárkózik el a gondolattól, de nem sokat tudunk a magyarországi lehetőségekről. Egyáltalán, hány éves korig lehet örökbefogadni? Lehet-e újszülőttet már a kórházból örökbefogadni? Mik ennek a jogi feltételei? Tehát érdekelne, minden dolog ezzel kapcsolatban, hogy merre induljunk el? Köszönettel, várva válaszát!
Elég szomórú az én történetem. REmélem tud valami bíztatót mondani! 28 éves vagyok, 24 éves koromban mentem férjhez. A férjem tanár (én is az vagyok), nagyon jó volt a kapcsolatunk. Mind a ketten szerettünk volna gyereket. 3 és fél évnyi próbálkozás után jött végülis össze.
Eleinte minden nagyon jó volt, a férjem fürdette a babát, vásárolt, még éjszakánként is segített, amikor nagyon fáradt voltam, ő etette meg, lefejt tejjel. Körülbelül a 6.hét után, kezdődött, hogy egyre többet ment el szórakozni a régi haverjaival, gyakran elég sokat ivott, ilyenkor semmi sem érdekelte, lefeküdt aludni, aztán dolgozni ment. Tulajdonképpen azóta is így megy ez, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. A kisfiunk most volt 1 éves. Egyre többet veszekszünk sajnos néha elég durván. A gyereken is látom, hogy megviselik a történtek. Gyakran felriad éjjel és sír. Már én is egyre rosszabbul viselem az egészet. Néha megpróbálok beszélni a férjemmel, de mindíg veszekedésbe torkollik a beszélgetés. Nem is értem mi történhetet?! Kérem, ha tud adjon valami tanácsot! Már azon is gondolkodom, hogy elválok, de a gyereknek szüksége van egy apára.
Kedves Amamamasik!
Kérdésedről megkérdeztem a saját gyermekorvosunkat, aki azt mondta, hogy a szaunázás nem feltétlenül kisgyermekeknek való, mert megváltoztatja a vízháztartást. Azonban egy pár perces szaunázás, főleg, ha szereti a gyerek nem árthat meg neki.
Azért figyeljetek oda, hogy elég folyadékot igyon!
üdv. R.J.
Nem tudom, kinek tehetném fel a kérdést, ezért próbálkozok itt: 2.5 éves lesz a kislányunk és beépíttettünk otthonunkba egy szaunát (nem infra, hanem hagyományos). A gyereket alig lehet kizavarni belőle, persze az alsó padon, kijáratközelben ül, és nincs is bent hosszan, de nem szeretném, hogy bármiféle baja legyen emiatt. Szaunázhat egy ekkora gyerek (amúgy egészséges, nem is szokott beteg lenni, 90 centi, 15 kiló), ha igen, mennyit? Köszönöm.
