Nálunk olyan óriási nagy hó van napok óta, hogy Rozit szinte teljesen ellepi. Nagyon élvezi. Egyfolytában ugrál benne. Alig tudom bekönyörögni a házba. Szerintetek mennyi az a maximum idő, amit ilyenkor kint lehet vele tölteni?
Nem azért kell a póráz. Abszolut meg tudják tanulni, hogy nem lépnek le a járdáról. Viszint a miénket akkor támadta meg a nagykutya, amikor nem volt pórázon. Vagyis a póráz másik végén ott vagy te és így jobban szemmel tartod akaratlanul is a kutyát. sajnos a baj egy pillanat alatt meg tud történni.
Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet az ovizással kapcsolatban. Ha jobban belegondolok teljesen igazad van. Ilyen mélységben még nem agyaltam rajta, hogy hogyan is érezné magát Rozka ennyi gyerkőc között. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy majd így nem kell minden hétköznap délelőtt egyedül lennie. GPS lehet könyvet kellene írnod a tacsis tapasztalataiddal kapcsolatban a kezdő gazdiknak... megspékelve egy két kaja receptel ;-).
"Azt tevezem, hogy sűrű vendég lesz az oviban Rozka. Feltéve, ha addig összebarátkozik az idegen embergyerekekkel is"
Erre a mondatra úgy éreztem, hogy reagálnom kell.
Persze, szigorúan csak magánvéleményként, ám 40+ év "tacskózás" tükréből.
Tehát, szerintem, a tacsid majdani "óvodáztatását" nem tartom túl jó tervnek.
A tacskó (bár a kedves külleme és otthoni viselkedése nem erre utal) - mégsem egy úgymond "nagyközösségi-kutya" - vagyis nem olyan, mint például egy golden retriever, amelyik ideális gyerekközösségi eb.
A tacskó NEM AZ.
A család gyerekeiért a tűzbe megy.... viszont a számára idegen gyerekek macerálását csak korlátozottan, kényszeredetten, vagy (rossz esetben): egyáltalán nem tűri.
A tacskó elsősorban családcentrikus és nem pedig (tágabb-) közösséget tűrő, vagy kedvelő kutya.
Ez tettenérhető akkor is, ha mondjuk egy másik, baráti családdal tölt el több időt (pl. egy közös kiránduláson) - amikor bár kultúráltan viselkedik a "jövevényekkel", mégis hosszabb idő kell neki, amig azt vesszük észre, hogy elfogadja (vagy lehet hogy csak eltűri) az úgymond (számára) "idegenek" közeledését.
Különösen érvényes ez a másik család gyerekeire, akik néha vehemensebben próbálják kimutatni a szimpátiájukat a kutya felé - mert az tuti nem lesz kölcsönös.
Soha ne feledjük azt a tacskós alaptételt, hogy:
A TACSKÓ NEM KISKUTYA - CSAK RÖVID A LÁBA
Ezt nem én találtam ki - viszont ennyi évtized tacskós-múlt nyomán maximálisan csatlakozom a megállapításhoz.
Félre ne érts, semmi baj nem lesz vele az óvodában sem.
De az nagyon biztos, hogy 20-30 gyerek közös kedvencének lenni NEM az ő világa és garantáltan nem tesz jót neki - főleg a későbbiekben nem.
Még akkor sem, ha a (kvázi) kölyökkutya mivolta miatt ezt közös ugrálással, szaladgálással látszólag leplezi is - de ezt nem tanácsos félreérteni.
Ma belecsaptunk a lecsóba és otthon hagytuk Rozkát. Nagyon jól bírta. Se pisi, se szétrágott meglepetés. Kis ügyes volt. Kezdem azt érezni, hogy mi reagáltuk ezt túl. Bár Panni (cicánk) elég zilált állapotban volt. Tuti őt hajkurászta egész végig.
Én óvónő vagyok, egy alapítványi óvodában. Ide megyek vissza szeptemberben. Azt tevezem, hogy sűrű vendég lesz az oviban Rozka. Feltéve, ha addig összebarátkozik az idegen embergyerekekkel is :-). Azt azért nem szeretném, hogy 25 gyerkőcöt hajkurásszon egész délelőtt ugatva, mint egy vérszomjas fenevad :-))).
Szerintem ez nagyon jó ötlet. A 4 óra meg teljesen vállalható. Persze egy kölyökkutya még izgágább, de hosszú távon szerintem egyáltalán nem vészes az a 4 óra. A miénk így túl a 3 éven már kb 6 órát tölt el nyafi nélkül, de azért a 4 jobb lenne. Én is kicsit izgulok, mert tervezem, hogy szeptembertől gyesből visszamegyek dolgozni, szóval szintén zenész :) Nekem még nincs állásom, de egy 4, vagy max 6 órást próbálok keresni.
Szegénykémet lassan el kell kezdenem hozzászoktatni, hogy néha egyedül kell maradnia. Azt gondoltam, hogy először 20 percel fogom kezdeni, aztán majd meglátjuk mi lesz. Szeptemberre el kell érnem, hogy 4 órát (még dolgozom) kibírjon egyedül. Azért szánom rá magam ilyen nehezen, mert biztosan nagyon rossz élményei vannak az emberekkel kapcsolatban és nem szeretném, ha bennünk is csalódna. Sok mindenen mehetett keresztül ez a kis kutyus... Ha belegondolok, hogy 5, 5 hetes volt, amikor befogadtuk és előttünk már több embernél is volt. El sem tudom képzelni, hogy mikor választották el az anyjától és miért ilyen kegyetlenül dobálták ide oda.
Mi is póráz nélkül sétálunk vele. Erdő szélén lakunk, így nem kell félni a nagy forgalomtól. Oda szoktam engedni azokhoz az emberekhez, akiket megugat. Kőröz körülötte ugatva, egy darabon el is kíséri, majd visszajön. A szánkózókat csak úgy kergette le a hegyről, mintha versenyt akarna velük futni :-) . Amikor elmegyünk a gyerekekért óvodába, iskolába és megrohamozza őt a gyereksereg, akkor ellenkező irányba eliszkol.
Itthon nem lehet leűlni anélkül, hogy ne másszon az ölünkbe és kéri, hogy simogassuk. Úgy szeret aludni, hogy valakihez hozzábújik a családból. Igazi szeretetgombóc :-) Nagyon imádjuk.
Az reális szerintetek, hogy nyárra (10 hónapos lesz) megtanulja azt, teljes biztonsággal, hogy nem szabad lelépni az útra? Sokat vagyunk a Balatonon és nem szívesen kötném pórázra. Most még olyan megbízhatatlanul szeleburdi :-)
ajaj. Nem irigyellek. Nagyon meg tudják szokni, hogy mindíg van otthon valaki. Rudi már nem pisil be ha itthon hagyjuk (nagyon ritkán) viszont egyfolytában ugat. (hátha meghalljuk és haza jövünk). Mivel tömbházban lakunk ezért ezt ritkán kockáztatjuk meg.
Azért ő még kicsi,hogy mindent egyszerre megtanuljon. Majd szépen lassan, mint az embergyerekek is, csak nem szabad abbahagyni a tanítást. Nálunk kb 1,5-2 éves korára tanulta meg, hogy nem ugatunk meg senkit, nem szedjük le a biciklist a kerékpárjáról és a strandon nem őrizzük a cuccunkat mint egy vérszomjas vadállat :) Sokat kell olyan helyzetben lennie, amit meg akatok tanítani neki és ha már harmincadik alkalommal is rászóltok és ő maga is felismeri, hogy aki szembe jön az utcán az nem ellenség, akkor elmaradnak az ugatások pl. Nagyon fontos, ha ilyesmire akarjátok tanítani, akkor szerintem PÓRÁZ NÉLKÜL kell lennie. Pórázon a miénk is buggyantabbul viselkedik. Póráz nélkül már nem olyan nagy az arcuk :) Persze ettől függetlenül lesznek még konfliktusok, de hagyni kell, hogy minden amitől fél megnézhesse, megszagolhassa. Ilyen szempontból a miénk kifogástalan, póráz nélkül jön-megy, nem megy le az útról, már nem ugat meg senkit és a biciklisek és görkorisok is biztonságban vannak. Na jó a bicikliseket egy évben 2x lesprinteli, de ennyi :) De ez nem volt ám mindig így, hónapokig mást sem lehetett hallani, csak hogy próbálom fegyelmezni szegény ebet és kiabálok neki :)
Az otthon hagyást úgy csináltuk (egyrészt mákunk volt mert kapásból le se tojta ha elmentünk otthonról), hogy mindig próbáltuk megértetni vele, hogy a ház őrzése most az ő feladata, ugyanez vonatkozik a bevásárlásnál a kocsira, nagyon szépen elvan benne. Bár lehet, hogy azért alakultak jól a dolgok, mert én nem dolgoztam és keveset volt egyedül, így nem nagyon ivódott belé ez a szeparációs szorongás.
Szobatisztaságnál nekünk az vált be, hogy ha baleset is történt, akkor eltűntessük a szagot is. Ez annyira működik, hogy pl ha valami véletlen folytán a kertbe végzi el a nagydolgát, akkor azt kis lapátttal eltakarítom, így kapcsol, hogy ide nem lehet és ezért szinte soha nem piszkít a kertbe, hanem elmegy messzebbre. Szóval nálunk a gyakori kivitel mellett ez a szageltűntetés is használt. Szerintem legyetek türelmesek még egy ideig előfordulhatnak balesetek.
Az első tanácsom az lenne, hogy a súj helyett legközelebb írjál súly-t.
A második, hogy nézzetek körül a menhelyeken, ahol arra is van lehetőségetek, hogy többször megnézzétek a kutyust, ill. arra is, hogy ideiglenesen elhozzátok, összeszokjatok. Sajnos minden féle színben, szagban találhatók a tacsik is. Ingyen, egészségesen, oltva, chipezve és ivartalanítva kapjátok. És nem utolsó sorban egy életet mentetek meg.
"Tehát minden kerek, csak ne hagyjuk el a házat és a kertünket. :-) Mondjuk ebben nincs nagy szerencséje, mert mindenhová visszük magunkkal"
Ez ismerős, detto ez van nálunk is.
Még abból is patália van, ha csak a párom (Nyuszibarát kartársnő) készül elmenni hazulról - mert olyankor Rudi még betegen is felkelt cirkuszt csapni, hogy ne menjen sehová.
Hát ez van. Az autóban akár órákat is türelmesen vár amig vásárolunk, vagy máshova megyünk be valahová - csak otthon ne hagyjuk, mert abból örök-harag van.
A párom azt mondja, hogy én neveltem el ilyenre - én meg azt mondom, hogy ez egy csavar a tacskó-DNS-ben - amit nem lehet visszatekerni.
Nem jártam még ezen a fórumon! Tavasszal szeretnénk a párommal egy törpetacsit. Már nézelődünk, csak hogy felmérjük a terepet, de az a baj hogy nem nagyon értünk a kutyavásárláshoz. Kérnék tőletek pár tanácsot, hogy mit vizsgáljunk meg tacsi kölykön, vétel előtt!? Gondolok itt papirokra, esetleg egészségügyi jelekre, szülőkre, sújra stb. Minden tanács érdekel!
Rozi nem morgós kutyus. Ellenben ő mindenkit megugat. Amint meglát egy embert, akit nem ismer már bele is kezd és amíg nem távolodik el, addig megállás nélkül ügat. Nem támadó jelleggel, hanem inkább hátrál. Úgy látom, hogy nagyon bizalmatlan, fél. Tegnap mikor szánkózni voltunk, kivétel nélkül mindenkit megugatott. Mindegy volt, hogy gyerek, felnőtt. Addig nem hagyta abba, amíg a közvetlen környezetünkből el nem mentek.
Amúgy itthon egy álom kutyus. Hamar abbahagyta a mindent szétrágok korszakát, szobatiszta. A gyerekeimmel nagyon jól kijön. Rengeteget futkosnak, játszanak. A cicával is nagy haverok! Tehát minden kerek, csak ne hagyjuk el a házat és a kertünket. :-) Mondjuk ebben nincs nagy szerencséje, mert mindenhová visszük magunkkal ;-) . Az általa ismert személyekkel (barátok, szülők) nincsen ilyen probléma.
Mit gondoltok, hogyan segítsek neki, hogy visszanyerje az emberek iránt a bizalmát?
Lehet, hogy morgósabbak, de Fiona nem csak játék közben morog (persze akkor is). Morog ha pihi közben odamegyek megsimizni, vagy ha tv nézés közben odabúji, de én ülőpózt váltok, vagy ha felveszem. Szóval mindig :) Nem harap vagy ilyesmi csak mormog meg vicsorog.
Nekem is időbe telt, amíg megszoktam, hogy Rudi morog...közben forgatja a szemeit és farkincázik. Úgyhogy szerintem ez náluk játék. Pl azt akarja, hogy próbáljam elvenni a labdáját és ő meg nem hagyja.
Húú, nagyon örülök, hogy jobban van Rudi! Remélem tovább lehet majd finomítani a kezelésen és egyre jobban lesz!
Amúgy szerintem is a tacsikra nem vonatkoznak a nagy kutyakönyv törvényei :)
Bár azért én nem bosszúnak hívnám az "ajándékokat" amit esetleg távollétükben hagynak, mert szerintem olyankor kicsit be vannak feszülve. Nem érzik biztonságban magukat valami miatt (feszültség volt otthon, megszidták őket, vagy épp nagyon unatkoznak és nehezen kezelik a magányt...) Az tuti, hogy egy tacskó mellé is nagy türelem kell, viszont meghálálják a foglalkozást, mert ritka okosak :)
Már meséltem itt a fórumon, hogy ahol lakunk nincsenek kerítések, csak erdő, termőföld meg pár ház. A mi kuttyunkat simán ki lhet engedni nem megy el, nem megy ki az útra, mert az tiltva van és magától visszajön pár perc múlva ha végzett, sőt mióta gyerek van itthon az esti utolsó kimenetel tényleg úgy zajlik, hogy kutyát kiengedem a sötétbe és egyszer csak 1-2 perc múlva megjelenik, hogy végzett :) Persze biztos számít, hogy szuka, mert a falu kan tacsija nagy vándor, bár ő is magát sétáltatja és ha végzett hazamegy, de azét ő jóval nagyobb távokat tesz meg és lecsekkolja a falu összes szukáját szerintem :) Szóval ehhez kellett több mint fél év türelmes (néha türelmetlen) oktatás és százezer kiabálás, hogy merre szabad, vagy nem szabad mennie és jöjjön vissza :) Varázsszó még mindig az (ilyenkor bárhonnan hazaszalad) a "Gyere adok valami finomat", vagy a "Gyere itt a cica" :)) A tanítás máig is tart, mert persze mindig feszegeti a határokat :)
Ja hogy azét írjak olyat is, ami nem rózsaszín. A mi tacsink "hibája", hogy mindig mindenért morog. Nem harap, legalábbis minket nem, mindent eltűr, de csakazértis közben mormog :) Ő a mi mormogink :)
