Nem pontosan értem, hogy mit jelent az, hogy az ismerősei "lazán " kezelik a gyermek körüli teendőket.
Azt gondolom, hogy a túlzások, mint másban sem, a gyerekkel kapcsolatos dolgokban sem jók.
Ahogy írta, a kisbabája 2 hónapos múlt, tehát még igencsak pici. Szerintem egy bizonyos fokú aggodalom semmiképpen sem káros, sőt segítheti a kapcsolat fejlődését Ön és a gyermeke között. Az is teljesen természetes, hogy mivel ő az első gyermeke, még tapasztalatlan a gyermekgondozásban, aggódik gyermekéért. Azonban a túlzott szorongás káros is lehet.
Sajnos manapság túlzott elvárások nehezítik a kismamaék életét. A média, a barátikör az ismerősök, sokszor téves képet írnak le az anyaságról, és úgy állítják be, mintha az anyaság és főleg a kezdeti időszak, rózsaszínű felhőben zajlana. Ez korántsincs így. Az anyaságba, ugyanúgy, mint bármi más tevékenységbe "bele kell jönni". A kis jövevényt meg kell ismerni, ugyanúgy, ahogy ő ismerkedik a világgal. Adjon magának több időt arra, hogy megismerje gyermekét, szokásait, és hagyja, hogy ő is megszokja Ön és családja ritmusát, hogy ő is be tudjon illeszkedni. Nem baj, ha nem tökéletesen alakul a napirend, ha nincs azonnal tisztába téve, amikor bekakil. A legfontosabb az, hogy sok időt töltsenek együtt, fektesse a hasára, becézgesse. Így szépen, lassan megfogják ismerni egymást és a szorongása is csökkeni fog. Attól, mert valakinek egy kicsit aggódós az anyukája, még nem válik szorongós felnőtté. Foglalkozzon kevesebbet a külvilág véleményével, és bizzon jobban a babájában és önmagában! Próbálja meg bevonni férjét, szüleit a gyermekgondozásba, így Önnek is több ideje marad pihenni!
Ha szorongása 1-2 hétig nem oldódik nyugodtan írjon újra,
üdvözlettel: R.J.
Először is el kell mondanom, hogy házasságkötés előtt a párok nagy része, kapcsolatuk mélyebb bugyraiba ásva, számos megválaszolandó kérdéssel szembesül, melyeknek megválaszolása, sokszor problémákra világít rá.
Ez nem azt jelenti, hogy a kapcsolat válságba jutott, vagy, hogy a két ember nem illik össze. Inkább arról van szó, hogy egy komoly válaszút elé érkezve az embernek számot kell vetnie az álmaival és a valósággal. Konkrétan azzal, hogy milyen életet szeretne kialakítani magának és, hogy az az ember akit válaszani szeretne, alkalmas-e arra, hogy társa legyen benne, és viszont.
Ahogy leveledben írod, régen éltek már együtt a barátoddal és bár már nem érzed magad szerelmesnek, azért szereted őt.
Nehéz egy ilyen helyzetben konkrét tanácsot adni, hiszen nem ismerem a kapcsolatotokat. Így nézd el nekem, hogy kissé általánosságokban fogok válaszolni.
Úgy gondolom, hogy a mai kor emberének azzal, hogy lehetősége nyílt a szabad választásra, és nem a szülők, rokonok döntik el, ki-kihez megy feleségül (bár még manapság is akadnak ilyen népcsoportok), egyrészt megadatott az, hogy saját maga alakítsa az életet, azzal akit szeret. Azonban a választás terhe is nyomja vállát és így számos kérdés merül fel benne.
Igazán biztosak abban, hogy jól választottunk társat, igazán csak annak a bizonyos 50 vagy még több év elteltével lehetünk, vagy talán akkor sem.
Szerintem egy házasságban, talán még a szerelemnél is fontosabb, hogy a két ember segítse, odafigyeljen és megértse a másikat. Hogy mind a ketten képesek legyenek változni, és elfogadják egymás változását. Persze a szerelem is nagyon fontos, de mint írod éreztél ilyet kapcsolatotok elején. Próbáld meg felidézni magadban azt az érzést! Ha ott van még a parázs, fel lehet élezteni a tüzet! Ha azonban parázs sincs, akkor vagy próbáljátok meg újra megtalálni egymásban, vagy rakjatok másik tüzet, ha még lehetséges. Lehet, hogy annyira elkapott titeket a hétköznapok sodrása, hogy nem jut elég időtök egymásra. Azt írod, hogy lenne másik úriember a láthatáron. Vizsgáld meg magadban, hogy ugyanazzal a kisugárzással nézel-e a barátodra, mint arra a másik emberre. Lehetséges, hogy ugyanazzal az energiával, amit egy másik kapcsolat igényelne újra "visszaszerelmesedhetnél" a saját barátodba! Főleg, hogy azt mondod szereted. Szerintem érdemes még energiát fektetned ebbe a kapcsolatba, ha még megvan a szeretet és azt írod, félsz őt elveszíteni. Lehetséges, hogy érdemes egy kicsit szüneteltetni az esküvő kérdést. Lehet, hogy már a "lánykérés" megtette a hatását, és kimozdította kapcsolatotokat a megszokott kerékvágásból.
Talán, megérzitek újra a szerelmet egymás iránt, vagy rájöttök, hogy ami eddíg összekötött elmúlt már, vagy az is lehet, hogy valami új születik köztetek! Én minden esetre drukkolok neketek!
üdv. R.J.
Kérdésed egyik felére nyugodt szívvel válaszolhatom, hogy ne aggódj a kilóid növekedésétől. Azt gondolom, hogy, ha a férjed tényleg ennyire szeretne már gyereket, akkor azt is tudja, hogy ez milyen átmeneti változásokkal jár, az alakodat illetőleg. Különben pedíg a terhességgel járó súlygyarapodás, kifejezetten helyes is lehet. Ma már nagyon jól szabott terhesruhákat lehet kapni, vagy akár régi ruháidból te is át tudsz alakítani, olyan rucit, amelyik számodra előnyös.
Kérdésed másik fele inkább elgondolkoztató. Azt írod, hogy te nem annyira vágysz még gyerekre, mint a férjed, viszont attól is félsz, hogy kifutsz az időből. Véleményem szerint, valóban jól meg kell fontolnod a döntésedet és nem szabad a férjed presszionálása alapján döntened, hiszen neked kell kihordanod a babát, szoptatni és bár biztos sok mindenben részt fog venni a férjed is a gyermekgondozás és a nevelés terén, de rád is bár szép, de ugyanakkor nehéz feladatok várnak. Amennyiben nem teljes szívedből válsztod az anyaságot, minden nehézségével együtt, még nehezebbnek fogod érezni a súlyát és a felelőséget. Ha úgy érzed, hogy még nem jött el az ideje annak, hogy gyereket vállalj, még olyan kihívások előtt állsz a munkádban, amelyekkel feltétlenül még a gyermekvállalás előtt szeretnél szembenézni, akkor próbáld meg megbeszélni a férjeddel, hogy nem örökre akarsz lemondani a gyermekvállalásról. Kérd meg, adjon neked még egy kis időt, megvalósítani magad a munka területén. Az valóban igaz, hogy biológiailag 20 és 30 év közé teszik a fogamzási és gyermekszülési képesség legideáliasabb időszakát, de manapság, főleg a magasabban iskolázott rétegeknél, egyre feljebb tolódik az első gyermek vállalásának ideje, és nem ritka az sem, hogy valaki 33-35 éves korában vállalja az első gyermekét. A biológiai tényezők mellett ugyanis nagyon nagy szerepe van a lelki és a szociális (társadalmi) tényezőknek is.
A másik oldalról nézve viszont, szerintem érdemes azon is elgondolkoznod, hogy nem vár-e meg a munkád, nem várnak-e rád ezek a lehetőségek később is. Ha megértő fönökeid vannak, akár velük is megoszthatod a dillemádat. Lehet, hogy kiderül, hogy amitől féltél, hogy elszalasztod, igazából megvár.
Összegezve azt a tanácsot tudom neked adni, hogy ülj le őszintén beszélni a férjeddel, és gondold át a munkahelyi lehetőségeket is, de a döntés mindenképpen a tiéd legyen! Ne engedd hogy mások vagy a körülmények döntsenek helyetted! A férjednek meg kell értenie a döntésedet, hiszen az az ő életét is befolyásolja, ha te nem érzed jól magad a bőrödben.
Remélem, hogy válaszommal tudtam segíteni, és ha módodban áll, kérlek értesíts a fejleményekről!
üdv: R.J.
Kedves Judit!
Köszönöm korábbi válaszát. Szerencsére a súlyommal kapcsolatos problémák már nem zavarnak, viszont most egy kicsit baj van az önbizalmammal. Körülöttem mindenki olyan lazán kezeli a gyerekével kapcsolatos dolgokat, én meg állandóan izgulok, hogy eleget evett-e, kialudta-e magát, stb. Vagy hogy egészségesen fejlődik-e? Mindig felfedezek valami bajt. Nem tudom, hogy ez normális-e, vagy ezzel ártok a babának, és később szorongóvá válik?
Köszönöm megnyugtató válaszát!
B.
Nem tudom, hogy ez a kérdés ide tartozik-e, de azért megkérdezem, hátha tud nekem valami hasznos tanácsot mondani. 10 éve vagyunk együtt a barátommal. Eleinte nagyon jó volt a kapcsolatunk és most sem panaszkodom, végülis jól megvagyunk, de korántsem lángol már köztünk az az úgynevezett szerelem. Szóval, az elmúlt héten úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk, vagyishát a barátom megkérte a kezem, de végülis ez nem volt egy hagyományos lánykérés. Megbeszéltük, hogy valamerre mozdulnunk kell ebből a helyzetből. Az az igazság, hogy én valahogy nem így képzeltem azt a napot amikor megkérik a kezem... Magamnak is nehezen vallom be, de eléggé kutyaszorítóban érzem magam. Én hiszek a házasság szentségében, szóval azt nem igazán tudom elképzelni, hogy elváljak vagy szeretőt tartsak, viszont 50 év unalmas megszokásban sincs kedvem élni. Az az igazság, hogy persze 10 év alatt már lett volna alkalmam pasit váltani, de én tényleg szeretem a barátomat. Most is van a láthatáron valaki akinek tetszem és nekem sem közömbös, de félek belemenni egy másik kapcsolatba, félek, hogy elvesztem a barátomat. Szóval így se jó, úgy se jó. Lehet, hogy egy kicsit zavaros volt a levelem, de remélem azért a lényeg érthető. Előre is köszönöm válaszát
Párommal 6 éve élünk együtt. 3 éve házasodtunk össze. A problémám az lenne, hogy ő már nagyon szeretne gyereket, de én felemás vagyok a kérdésben. Egyrészt persze, én is vágyom egy kis gyerekre, másrészt viszont, pont most indult be a munkám, elég jó lehetőségeim vannak, és félek, hogy ha pont most kiesek a munkából elvesztem a lehetőségeket. Ezen kívül, egy kicsit attól is félek, hogy meghízom és már nem fogok úgy tetszeni a férjemnek. Viszont most leszek 30 éves és tudom, hogy egyre fogy az időm, és félek, hogy kifutok az időből. Szóval nem tudom, hogy mit csináljak, a férjem egyre türelmetlenebb, és pont most lenne aktuális, hogy abbahagyjam a fogamzásgátlót. Ha tud legyen kedves adjon nekem tanácsot, hogy mit csinájak! Köszönettel
Köszönöm a választ.
Az az igazság, hogy szeretnék új orvost, mert az eredeti nem szimpatikus.
Hogy milyen tipusut, nem is tudom. Aki ajánlotta az orvost, azért fogadtam el, mert ő már szült nála. Nálam ez az egyetlen igazán fontos szempont, hogy legyen tapasztalata valakinek, ismerősnek az orvosnál, hogy meg tudjak benne bizni.
Amúgy jó lenne egy olyan orvos, aki nem torkol le. ha valamit nem csinálok úgy, ahogy gondolja, ha nem veszekszik velem, mert egyéb okok miatt tavaly nem tudtam orvoshoz menni a szokásos éves rákszűrésre stb...
Nem tudom, az ismerős által ajánlott milyen, majd meglátom, ha nem szimpi, majd kérem a segitséged :)
Először is, szeretnélek megnyugtatni, hogy bár az I-es Női Klinika oktató kórház, és így vannak orvostanhallgatók az épületben,te megkérheted az orvosodat, hogy a vizsgálatra ne engedje be őket. Kérdésem az lenne, hogy választottál-e már orvost, vagy esetleg szertnéd-e, hogy segítsek neked a választásban?
Véleményem szerint, az orvos választásban nagy szerepe van annak, hogy milyen jellegű a problémád, milyen karakterű orvos "jön be" neked. Vannak akik kizárólag nő nemű nőgyógyászt szeretnének, vannak akik szeretnék, ha idősebb,"apáskodó" orvosuk lenne, mások jobban szertik, ha az orvos tárgyilagos, nem sokat jópofizik. Szakmai szempontból természetesen minden munkatársamat jó szívvel ajánlom!
üdvözlettel: R.J.
Most tartok ott, hogy új orvost szeretnék, és az egyik ismerősöm a SOTE szülészetének egyik orvosát ajánlotta.
A kérédsem talán naiv, de szeretném megtudni, hogy ha odamegyek, akkor ott orvostan hallgatók is lesznek? Vagy lehet ilyen helyzetben is "intim" a dolog, magyarul ez a dolog csak rám és az orvosra tartozik, remélem van rá mód, hogy ne legyen bent orvostanhallgató.
Leveledet újra olvasva, szeretnék egy pár kiegészítést tenni válaszomban. Néhány dolgot nem pontosan értek. Ha nemrégiben született a gyermeked, akkor miért kerít hatalmába az anyaság iránti vágy? Ha ennyire borzasztó volt a terhességed, miért szeretnél újabb gyereket? Talán ezek miatt értettem félre leveledből, hogy már elmúlt lányod egy éves. Szóval, mivel úgy értem még nagyon kicsi a lányod, mindenképpen azt javasolnám, hogy először a vele való kapcsolatot mélyítsd el, és csak akkor vállalkozz újabb gyermekre, ha úgy érzed hiányzik még egy gyermek a családotokból. Az anyaság érzését még bőven van alkalmad érezni, hiszen az anyaság egy nagyon hosszú folyamat, ami újabb is újabb periódusokból áll. A gyermek megszületésével csak a terhesség folyamatának van vége. Talán, mire valóban megérik a családod egy újabb gyermek fogadására, már az sem lesz probléma, hogyan etessetek egy újabb éhes szájat, hiszen jó esetben születése után is még sokáig csak szopizni fog!
Először is, engedd meg, hogy gratuláljak,gyermekedhez, valamint leveled irodalmi stílusához! Bár nem tudom mi a foglalkozásod, de szerintem a médiában is nyugodtan elhelyezkedhetnél!
Először is élettani oldalról közelíteném meg kérdésedre a válaszomat. Egyénileg eltérő, hogy kinek, mikor készül fel a teste egy újabb gyermek fogadására. A nőgyógyászok azt szokták javasolni, hogy jó, ha egy évet várunk az újabb terhességgel, és hagyjuk a testet regenerálódni. Azoban az élet számos más helyzetet produkál és akár az első gyermek megszületése utám 3 hónappal is teherbe eshet valaki. Ahogy az a leveledből kiderül, a te kislányod már elmúlt egy éves. Szerintem élettanilag nyugodtan vállalkozhatsz második gyermekre. Leveledben kitérsz még anyagi helyzetekre és arra, hogy még rászorultok szüleid támogatására. Én úgy gondolom, hogy azt nektek kell mérlegelni, hogy anyagilag mennyire terhelne meg benneteket egy újabb gyermek vállalása. Jó, ha ezt először végig gondoljátok, akár le is ülhettek a szüleitekkel beszélgetni róla, de szerintem az a legfontosabb, hogy te és a férjed hozzátok meg a döntést, hiszen ez a Ti életetek!
Nemrég született meg kislányom, Juliska. Férjemmel együtt életünk nem is lehetne boldogabb. Kiteljesedtünk, minden hirtelen értelmet nyert, új céljaink vannak, hála Imádottunknak. Nem élünk valami fényesen, a szüleink támogatásával azért mégis sikerül normális életet biztosítanunk az egész családnak. A terhességem alatt végig arra gondoltam, hogy soha többet nem akarok új gyermeket, nem tudnám még egyszer végigcsinálni ezt a kilenc hónapon át tartó, bizony gyakran rendkívül kimerítő, fájdalmas, ám végül a legnagyobb csodát eredményező kalandot. Most mégis, amikor a karjaimban tartom Juliskát, valahogy újra hatalmába kezd keríteni az anyaság iránti vágy, és néha arra ébredek reggelente: szeretnék egy új gyermeket, még egyszer át akarom élni ezt a különleges folyamatot. Persze tudom, hogy mindez nem olyan egyszerű, mint azt gondolnám. Sajnos léteznek az álmaink, amik szépek, ám tekintettel kell lennünk a való világra is. Nem engedhetünk meg magunknak még egy éhes szájat, és sajnos tényleg így kell fogalmaznom most. Azt is tudom, hogy ha az első gyermekem előtt állnék, nem tenném fel ezt a kérdést, mert a vágy akkor legyőzte a valóságot. De most már megkaptam a legszebb ajándékot, amit az Élettől kaphattam. A kérdésem, amit igen hosszú bevezető után teszek fel, elnézését is kérem miatta:
Élettani szempontból mennyi időnek kell eltellnie, amíg újra teherbe eshet a nő?
Én úgy érzem nagyon hamar, hiszen a test gyorsan regenerálódik, a vagina, a méh rugalmasságából adódóan hamar visszanyeri eredeti állapotát.
Válaszát előre is köszönöm!
További sok sikert kívánok munkájához, és szeretném elmondani mennyire örülök, hogy a Velvet ilyen hasznos fórumokat hoz létre, ahová tanácstalan anyák, nők fordulhatnak. Csak így tovább, és remélem sokan írnak majd ide.
Kedves Zelszi!
Először is gratulálok a babához és minden jót kívánok nektek!
Kérdésedre az a válaszom, hogy a papírok beadásának valóban 3 hónap a határideje,de ez nem azt jelenti, hogy, ha valaki később adja be a papírjait az nem kap juttatást. Ez azt jelenti, hogy a juttatásokat 3 hónapra visszamenőleg folyósítják. Tehát, ha ti késve adjátok be, legfeljebb 1-2 hónapi juttatástól esnétek el. Amennyiben, azonban kértek a követségtől egy papírt, amiben igazolják, hogy a honosítás folyamatban van, szerintem ez sem fog bekövetkezni.
üdvözlettel: R.J.
A helyzet az, hogy én valóban nem vagyok nőgyógyász, úgyhogy, csak "amatőr" szinten tudnék választ adni a kérdésedre. A természetben nagyon sok minden előfordulhat, így a két napos menstruáció is. Nagyon sok oka lehet, nem akarok butaságokat írni neked. Amint tudsz, mindenképpen menj el orvoshoz, csak az orvosi vizsgálattal lehet kideríteni a probléma okát. De semmiképpen ne aggódj, akármitől van, hamar orvosolni fogják, ha egyáltalán szükséges!
Olvastam, hogy juttatasokkal kapcsolatban is lehet kerdezni. A kovetkezo problemam lenne: Budapesten tanitottam, majd terhes lettem. Terhessegem utolso honapjait kulfoldon toltottem, es itt is szultem. Az iskolaban ez nem volt problema, epp nyari szunet volt. A munkaviszonyom megmaradt, es utanakerdeztem, minden juttatas is jar nekem. Viszont minden papirhoz kell a szuletesi anyakonyvi kivonat. A honositast mar elkezdtuk, de a kovetseg azt mondta, ket harom honapig is eltarthat, mire kesz lesz. Viszont ha jol tudom harom honapon belul kell beadni minden papirt. Mi tortenik, ha nekem nem sikerul (illetve a kovetseg nem kuldi el idoben) beszerezni idoben a magyar anyakonyvi kivonatot?
A valaszt elore is koszonom.
Tudom, hogy ez nem életvezetési probléma, de Mr. Spock szabin van.....
Normális a 2 napos menstruáció?
Eddig mindig kb 1 hétig tartott úgy, hogy napra, sôt majdnem órára pontosan jött meg, de most 2 nap után semmi nem jön. Legközelebb jövô hét végén jutok el orvoshoz, nem tudom, aggódjak, vagy ne, egyáltalán elôfordulhat-e ez.
Nagyon köszönöm a válaszod és elnézést kérek, hogy csak most köszönöm meg, de valami baj volt a gépemmel (a rendszerrel?) nem tudtam belépni, nem fogadta el a felhasználónevet.
Először is köszönöm, hogy megtiszteltél bizalmaddal egy ilyen kényes kérdésben. Sajnos leveledből nem sok derül ki számomra, arról, hogy mi lehet férjed elhidegülésének oka. Annyi azonban elég biztosnak látszik, hogy valami miatt nem vagytok közös hullámhosszon. Egyébként, ha visszaolvasod a leveledet meglátod,hogy azt írod benne, hogy 3 éve laktok együtt, majd pedíg, hogy külön laktok 3 éve. Ez valószínűleg egy un. freudi elszólás, amiből az látszik, hogy te úgy érzed, mintha külön élnétek. Sajnos a te speciális esetedről sokat nem tudok, de annyit mondhatok neked, hogy a szexuális elhidegülés mögött valószínüleg más kapcsolati, lelki problémák húzodhatnak meg. Ahhoz, hogy kicsit jobban lássak az esetedben, többet kellene tudnom rólatok. Pl. hány évesek vagytok, mivel foglalkoztok, hogyan ismerkedtetek meg stb. Szóval a múltotokról és a jenetekről. Azt tudom mondani neked, hogy írj nekem hosszabb levelet a regos@noi1.sote.hu címre, vagy hívj fel a 2660473/4318-as telefonszámon, hétfőn 10 és 14, vagy csütörtökön 14 és 18 óra között!
üdvözlettel: Regős Judit
Nagyon el vagyok keseredve, még nem is mertem ezt senkivel megbeszélni. A párommal 6 éve ismerjük egymást,3 éve lakunk együtt, 3 hónapja házasodtunk össze. Amíg nem laktunk együtt semmi probléma nem volt, illetve mivel én az öcsémmel laktam egy szobában ritkán és csak "gyorsan" tudtunk együtt lenni. Mióta (3 éve) külön lakunk, úgy érzem nem kíván engem. Próbáltam vele ezt megbeszélni, de hárírja ezt a témát.Mit tehetnék ebben a helyzetben?
Koszi a választ, megnyugtattál :)
Egyébként a baba most elsősorban a pelenkázóasztalon található cuccokra bukik - olajos üveg, hintőporos doboz, popsitörlő-kendős doboz :) Minden új játékot ott vezetünk be... (eddig kereken kettőt ;)
Úgy látom a kisbabád megválaszolta helyettem a kérdésedet, hiszen úgy látszik ő nem olvasta azokat a könyveket, amelyekből a védőnő tanult, és szépen végig alussza az éjszakákat. El kell mondanom, hogy a régi időkben, amikor még létezett a tiszta szoba, az asszonyok a bölcsőt a lábukhoz tették és abban altatták a gyermeküket. Ennek két praktikus oka is volt. Az egyik az, hogy a szobában így többen fogyasztották a levegőt, így az nem volt annyira tele oxigénnel, ami erőteljes légzésre késztette a babát. A másik pedíg, ha felsírt csak elég volt a lábukkal ringatnuk a bölcsőt és a babák máris vissza aludtak. Azt gondolom, hogy a külön szoba szintén a modern civilizáció hozománya, ami inkább a szülők életviteléhez alkalmazkodik. Ez még nem azt jelenti, hogy baj lenne, de attól biztos nem lesz felületes alvó a baba, mert a közeletkben alszik. Az alvással, altatással kapcsolatban nagyon sok hasznos és kevésbé hasznos elmélet létezik. Szerintem mindíg abból kell kiindulni, ami a legjobban illeszkedik a család életviteléhez és a baba fejlődésének a legkedvezőbb.
A második kérdésedet is úgy látom szinte magad megválaszoltad. Én csak megerősíteni szeretnélek abban, hogy attól, mert tárgyak vannak a baba közelében még véletlenül sem lesz kancsal. Az újszülőtt babák az első hónapokban még nem tudnak teljesen fókuszálni, illetve gyakran elvesztik a fókuszból a tárgyakat. Ennek biológiai okai vannak, ehhez a gyermekorvosok jobban értenek. Én azt hiszem a szemmozgató idegek még nem elég feszesek. Ezek azonban az idő múlássával kifeszülnek. Mindenképpen inkább megnyugtató egy kisbaba számára, ha meleg puha tárgyal veszik körül, a légüres tér kifejezetten kellemetlen számára, szorongással tölti el őt. Egyes kutatások szerint, néhány színt és formát már fejlődésük korai szakaszában is látnak . ILyen a narancssárga, a bordó, a vörös és a gömbölyded formák. Jó, ha ilyen dolgokat teszel az ágyába a keze közelébe, vagy belógatsz az ágya fölé. Biztos értékelni fogja.
Most egy hónapos a kisbabám. Két kérdésem lenne vele kapcsolatban:
1. Amikor hazahoztuk, a kiságyat közvtlenül az ágy mellé tettük, ami nagyon jó volt neki is, nekem is. A védőnő szerint viszont ez helytelen, mert így a baba felületes alvó lesz. Ez igaz? A baba egyébként végigalussza az éjszakát, mióta itthon van, és ha nincs kedve rá, akkor szinte felébreszthetetlen.
2. Azt olvastam, ha ebben az időszakban közel vannak hozzá tárgyak, rákancsalít, és kancsal is marad. Ez ugye csak legenda? Én úgy látom, mindig talál magának valami nézni és piszkálni valót, ha mást nem, hát a pellust. A szoptatásnál a cici is közel van hozzá, arra pedig bizony koncedntrál. És persze ott vannak a kezei is...
De ha mégis igaz, akkor meddig kell ügyelni arra, hogy nagy üres terek vegyék körbe?
A válaszom egyértelmű. Azt gondolom, hogy nincs annál nagyobb dícséret egy két hónapos friss kismama számára, mint az, hogy úgy néz ki, mint egy szoptatós tehén! Ezt komolyan mondom!
Először is azt kérdezze meg magától, kedves Beamama, hogy kinek akar per pillanat tetszeni. Gondolom, a kisbabája az első helyeken szerepel. Neki pedíg a legtöbb amit most adhat, a testi közelség,a tej illatú anyai ölelés és az anyatej!Az újszülőtt amikor vilára jön testi és mentális képességeit tekintve koraszülőtt.Még nagyon sok idő kell neki ahhoz, hogy önállóan bármit élérjen. Egyes nézetek szerint, amelyeket én maximálisan osztok, a szülést követő kb. 9 hónap a terhesség meghosszabítása. Ilyenkor még nagyon nagy testi közelségre van szüksége a kisbabának, elsősorban a legjobban ismert anyával és a szintén jól ismert apával, vagy aki a legközelebb áll az anyához. Könnyű belátni, hogy miért van ez. A kisbaba még nem ismer semmit és senkit (önmagát sem), nem ért semmit a világból, ezért mindentől szorong, csak az ismerős dolgok nyugtatják meg. Ahogy egyre több dolgot ismer meg, úgy oldódik a szoros testi kapcsolat iránti igénye. Ez kb. 9 hónap elteltével következik be. Ez után a kilók is gyorsabban lemennek, szinte maguktól olvadnak le. Nem vagyunk egyformák, a terhesség előtt sem, hát azután miért lennénk azok. Vannak akik inkább hízásra hajlamosak, vannak akik kevésbé. A terhesség és a szoptatási időszak egy nagyon természet közeli állapot. Ilyenkor nagyon előtérbe kerül az ember természetes állapota. Ez azonban azt jelenti, hogy amikor már nem lesz szüksége a kilókra azok el fognak tünni, csak türelmesnek kell lennie magával és a termszettel. A szoptatást semmiképpen ne hagyja abba, hiszen maga a szoptatás is nagyon sok kalóriát fogyaszt. Járjon sokat sétálni, mozogni a babával, táplálkozzon egészségesen (semmiképpen ne diétázzon!), tegyen szert egy-két előnyös akár XL-es ruhára. Én kilós boltban vásároltam magamnak a szülés után. A Keleti pályaudvarnál akadnak még kilós turkálók. Szóval járjon addíg is csinosan, és gondoljon arra, gogy most valami nagyon nagy természeti dolognak a részese, ami nem tart örökké, de egy életre szóló haszn van a gyermeke számára!
Az teljesen normálisnak mondható, ha valaki azt szeretné, hogy rendben fejlődjön a kicsi magzat a hasában. Az is természetes, hogy, ha valamit, vagy valamilyen helyzetet nem ismerünk attól szorongunk. Én azt tudnám javasolni neked, hogy ismerkedj a babáddal a hasadban, figyeld meg az egyes dolgokra adott reakcióit. Például ejtsd le a kulcscsomódat és figyeld meg, hogy mit reagál rá. A pici valószínűleg össze fog rezzenni tőle, vagy egy nagyobbat beléd rúg. Aztán tegyél fel valami lágy zenét, és tedd a hasadra a kezedet. Valúszínűleg a baba be fog kucorodni alá. Szóval érezni fogod, hogyan tud kellemes illetve kellemetlen ingerekre más és másképpen reagálni. Ha kialakul köztetek egy kapcsolat, akkor érezni fogod, hogy mi kellemes számára és mi nem. Ez egyébként visszafelé is igaz. Te is megtudod majd vele beszélni, ha neked nem kellemes valami, amit ő okoz neked (mondjuk a vesédet rugdossa). A másik meg, én azt gondolom, hogy a terhesség egy egészséges élettani szituáció ami azt jelenti, hogy általában egészségesen zajlik le. Azért vannak az orvosi ellenőrzések, hogy ellenőrizzék, hogy valóban rendben megy-e minden. Jó, ha megtanulsz már most bízni a gyerekedben. Bízni abban, hogy rendben lesz minden, és neki is dolga van ebben a világban. Jó, ha már most megtanulod egy kicsit hagyni fejlődni, anélkül, hogy folyton bizonyítania kellene neked, hogy minden rendben van vele. Dölj hátra, barátkozz vele és ismerjétek meg egymást. meglátod sokkal kellemesbben fognak telni az együtt töltött hetek, hónapok!
Üdvözöllek a fórumon, úgyis mint első hozzászólót.
Kérdésed elég tipikusnak mondható. Sok nőt foglalkoztat a terhesség alatt felszedett, felszedhető súlyok problematiája.
Nekem az a véleményem, hogy mindenkinek úgy kell viselnie a terhességét, ahogy az neki és a magzatának a lemegfelelőbb. Nincsenek előre felállítható szabályok, hogy mondjuk aki testesebb, annak kevesebbet is elég hízni a vékonyabbaknak meg többet. Az azért megfigyelhető, hogy aki a terhessége előtt versenysúlya alá fogyott, a terhessége alatt több kilóra lesz optimálisan szüksége. Ez visszafelé sajnos nem áltatlános. Nekem az a véleményem, hogy minden terhesség más energiafelhasználást igényel, nyilván vannak orvosi minimumok és maximumok, amik alá illetve fölé orvosi szempontból nem szabad menni. Ez is egyénileg változik. Ebbe nem igazán akarok belemenni, mert ez már nőgyógyászati kérdés, és még az orvosoknak is eltér a véleményük.
Összegezve azt mondanám neked, hogy amikor terhes leszel figyelj oda a szervezeted jelzéseire és ne görcsölj a kilóidon. Sokat sétálj, mozogj és próbáld meg az eddíg megszokott dolgokat enni, de ne lepődj meg, ha lesznek napok, amikor számodra addíg teljesen utált dolgokra kezdesz el kimondhatalanul vágyódni (nekem a sóska volt ilyen, amire azóta se bírok ránézni).Nyugadtan edd meg amít megkívánsz, mert valószínűleg a magzat fejlődése miatt van a szervezetdnek szüksége rá. Egyébként a szülés után a szoptatás és a gyerekneveléssel járó energia gondoskodik a szervezet regenerálásáról! Szóval hajrá KKata!
Kedves Judit!
Üdvözöllek. Szóval, egy-két kérdésem van, leginkább a terhesség "viselésével" kapcsolatosan.
Én egy elég magas, nem is vékony nő vagyok. A súlyomból adódóan folyamatosan diétázok, leginkább azt mondanám, hogy inkább keveset eszek, mint sokat és meg is válogatom, hogy mit. Babát szeretnénk és hát az érdekelne, hogy milyen szinten vigyázhatok magamra a jövőben, mert a 180 centis magasságomhoz és a súlyomhoz nem kéne még vagy 15 kg-ot felszedni. Mit tegyek? A munkahelyemen csak hideg kaja az engedélyezett (a főnököm szerint a "kaja szag" nem való irodába) leginkább joghurtokat meg salátákat eszünk. Szóval - mennyire diétázhatok a terhesség alatt? Ha mondjuk semennyire, akkor miképpen vigyázzak, hogy minél kevesebbet hízzak?
Ha - teszem azt - keveset hízok, akkor az nem gond? Egy ismerősöm - szintén nagydarab - alig-alig hízott a terhessége alatt és a dokija azt mondta, hogy a "túlsúlyát használja fel a baba". Ehhez mit szólsz? Gondolom koplalni viszont nem igen kéne?
Várom válaszod,
üdvözlettel K*Kata
Friss kismama vagyok, 2 hónapos babával. A problémám hogy elég sokat híztam a terhesség alatt, és ezt nem igazán tudom leadni. Ez viszont nagyon elveszi az önbizalmamat, szinte az élet minden területén. Nem jön rám semmi, amikor a tükörbe nézek, egy szoptatós tehén néz vissza rám. Persze abbahagyhatnám a szoptatást, de az sem garantálja, hogy lefogynék. Vagy igen? Igy viszont csak egyre rosszabbul érzem magam a bőrömben, és ez senkinek sem jó.
30 éves vagyok, első terhesség, 22. hét, eddig minden probléma nélkül, (3 kg hízás).
Kérdésem a következő lenne, bár lehet, hogy kicsit butának, vagy inkább túl tágnak tűnik:
Mikor tudom meg, ha úgymond baj van a terhességemmel, mármint a babával? Legszívesebben midnen nap megnézegetném az ultrahangon, hogy lássam minden rendben van. Eddig szépen mocorgott, de van olyan nap, hogy szinte egész nap mocorog, aztán másnap csak éppen hogy. Van úgymond "normális" mozgás? Az normális, ha éjszaka is mocorog? Én ébresztem fel azzal, hogy ki kell mennem pisilni hajnal 3 körül?
Azt tudom, ha erős folyás van, vagy vérzés, magas vérnyomás, amit én is le tudok ellenőrizni, az baj (nekem szerencsére alacsony), de mi a helyzet azokkal a dolgokkal amiket nem "lát, vagy érez" az ember, pl.: fehérje a vizeletben, magas vércukor szint stb. Lehet, hogy vannak ezeknek is jeleik, és leírást róla de én még nem találkoztam vele.
Összefoglalva: "mikor kell azonnal orvoshoz mennem?"
