Ha az állam nyelte volna le, az közel nem bántott volna ennyire.
Az időarányos megosztást továbbra is méltányosnak tartanám. A legnagyobb baj az, hogy a törvényeket selyembölcsőben ringatott emberek hozzák, akiknek hogyan és mitől is lenne empátiájuk. De *más* élethelyzetekről sincs lilájuk sem. Ez van minálunk.
Örülj neki, hogy valaki kap ilyet, mert ha házastárs nélkül halt volna meg, akkor benyelte volna az állam.
Eddig viszont nem az derült ki, hogy te nem akarnál semmit, erre utal pl. az "özvegyi nyugdíjat osszák el a volt feleségek között időarányosan" kitétel is.
Ha válunk, akkor a váláskor a bíróság előtt kell kérni a nekünk járó javakat. Ha akkor nem kapjuk meg, de úgy érezzük, hogy járt volna, akkor lehet a jogorvoslat eszközéhez nyúlni, vagy vagyonjogi pert indítani.
Számos lehetőség van arra, hogy jelezzük igényünket.
De évekkel a válás után, a volt házastárs halálakor előállni azzal, hogy ez nekem jár és nem annak, akit halálakor a férjem szeretett, az elég gáz.
Az özvegyi haszonélvezet nagyon rosszul van szabályozva, nagyon sok esetben valóban kitol a gyermekekkel.
De mivel automatikusan csak a törvényes öröklésénél lesz valakinek haszonéálvezete, a legjobb ellenszere ennek a végrendelet.
De ismétlem magam: a haszonélvezet a gyermekkel tol ki, és nem az elvált, volt házastárssal, aki a törvényes öröklés esetén gyermek, házastárs, felmenő, valamint a felmenők lemenői hiányában sem örököl.
Röviden: egy válás után X évvel miért akarnák bármit is kapni a volt férjed hagyatékából? Ami járt neked, az a váláskor megkaptad vagy kaphattad volna.
Te is rossz nyomon jársz. A gyerekünk remek kapcsolatot tartott az apjával. Olyannyira, hogy utolsó óráit /egyáltalán nem számitva a legrosszabbra/ vele töltötte a kórházban.
Felsőbb sugallatra a névjegyét az ágyánál hagyta. Igy ő kapta kora reggel *elsőként* a rossz hirt.
Ismét csak azt irhatom, hogy nem a rossz kapcsolat, hanem kizárólag a JOG teszi lehetővé ezeket az igazságtalanságokat.
Az ember azért válik el, hogy azzal illetővel onnantól kezdve ne legyen közös az élete, sorsa, vagyona, stb.
Gyermektől nem lehet elválni, nem is kell, és ezt a törvény sem engedi, lásd gyermektartási díj, vagy törvényes öröklés esetén a gyermek elsőbbsége.
Újra kérdezem: mit akarsz te évekkel később attól, akitől elváltál?
Ha tíz évig van egy feleségem, akitől elválok, aki az addig közösen összegyűjtött vagyon min. felét elviszi, majd negyven évig élek együtt a második feleségemmel, akkor a halálomkor a feleségem csak 80%-ot kapjon, mert előkerül négy évtized távlatából az első feleség, aki elviszi a 20%-ot?
Elég érdekesen látod a világot, és akkor még finoman is fogalmaztam.
Rossz nyomon jársz. Én semmit nem követelek. Csak nehezményezem, hogy ilyen helyzetek a magyar jog szerint kialakulhatnak. El tudnék képzelni például olyan törvényeket, jogszabályokat
hogy az özvegyi nyugdijat a házasságban töltött évek után időarányosan adják, akár több személy között elosztva.
Csak ehhez család- és házasságpárti jogalkotókra lenne szükség, akiknek van halvány sejtésük arról, hogy méltányosság is létezhet.
Egy tisztességes elhagyott feleség a váláskor azért legyen észen, és már akkor tartsa szem előtt a közös gyerek érdekeit. És ne a sebei nyalogatásával legyen elfoglalva.
Másrészt pedig a gyerek is tarthat normális kapcsolatot az apjával, meg annak új családjával. És ezzel az esetek döntő többségében kiküszöbölhetők az ilyen "kisemmizés"-nek tűnő esetek.
Hol van itt vagyonjogi követelés??? Egy tisztességes elhagyott feleség álmában sem számol azzal, hogy a férje 7 hónapi boldog új házasság után meghal, és természetesen azzal sem, hogy a közös, édes gyerekük minden örökségére rétehető a haszonélvezet. És igy a gyerek szinte akár élete végéig semmit nem láthat az örökségéből.
Ilyen remekül megszerkesztett családjogot nem lehet kitenni az ablakba.
/Mivel nem vagyok jogász, lehet, hogy nem a megfelelő *szakkifejezéseket* használom,
de akinek kell, tökéletesen értheti miről beszélek./
Volt kapcsolat, nincs kapcsolat? Ezt igazságérzettel és egyáltalán emberi érzettel rendelkező személy nem mondhatja ki. 26 évet meg nem történtté tenni?
Hát itt van a probléma gyökere. A Jogot olyan emberek csinálják, akiknek sem erkölcsről,
sem emberségről, sem sok minden emberi dologról vajmi kevés fogalmuk van.
Igy van ez, ha már minden faluban van jogászképzés. Szerencsére most kicsit visszafogják, mármint az adófizetők pénzén történőt.
A válás természete már csak ilyen: volt kapcsolat, nincs kapcsolat.
Ha vagyonjogi követelés van, akkor azt a váláskor kell rendezni.
Létezik olyan, hogy volt házastárs tartása, de ennek vannak feltételei, pl. önhibán kívül szorul rá valalki, nem érdemtelen, az eltartónak nem kell másokról gondoskodnia, pl. gyermekről, új házastársról, az eltartás nem veszélyezteti az eltartó szükségleteit, nincs más, pl. új házastárs, aki a rászorulót eltartsa, stb.
Ráadásul ha a volt házastársat esetleg kötelezni is lehet volt házastársa tartására, az özvegyet biztosan nem lehet elhunyt férje volt feleségének tartására kötelezni.
Ezért én a haszonélvező özvegy vs. haszonélvezettel terhelten öröklő gyermek kérdését elkülöníteném a haszonélvező özvegy vs. elvált feleség ügyétől.
Egy kalap alá nem is kell venni, de hatalmas igazságtalanság, amit a jog tesz lehetővé.
Néhány hónap házassággal jelentős vagyonhoz /folyamatos és az ég tudja hány évig tartó jövedelemhez/ jutni, mig az évtizedekig volt feleség esetleg nélkülöz.
Egy picit összetett, és nem minden dologra derült fény.
Az örökséget vagy egészében fogadod el, vagy sehogy, mazsolázni nem lehet, kivéve talán a termőföldet, mert azt külön lehet venni, ha nem tudod művelni, arról az örökség többi részétől függetlenül lemondhatsz. De ez most nem ide tartozik.
Azért én nem venném egy kalap alá a gyermek haszonélvezettel terhelt öröklését, az özvegy haszonélvezetét vagy öröklését és a volt feleség erkölcsi vagy jogi elvárásait.
- A közüzemi számlák az édesanyám nevén voltak. Csak egy kicsit ez bonyolultabb. A ház tulajdonosa a fiam, tehát az ő unokája.S ez nem afféle fű alatti tulajdonjog átruházása, Anyámnak valóban nem volt semmije. Hogy mi vezetett idáig, nem szeretném részletezni. Attól tartunk, ha vissza akarjuk kapcsoltatni az áramot, gázt, ki kell fizetni minden ki nem egyenlített számlát.
- A házba bejelentve volt, de nem volt tulajdonos és nem volt haszonélvező.
- Úgy tudom, van egy olyan kölcsönadó, aki rendelkezik egy bírósági végzéssel.
Tehát van egy havi nyugdíj hagyaték. Ha ezt elfogadom, akkor már igényt tartottam a hagyatékra? Eddig kb. a nyugdíj összegét fizettem ki.
Ha lemondok a hagyatékról, azaz a nyugdíj összegéről, akkor semmilyen adóssággal nem kereshetnek meg?
Vagy ahogy írod, ha a hagyaték erejéig vagyok kötelezhető az adósság kifizetésére, akkor az eddig kifizetett adósság, számla után már nem kell fizetnem?
Lehet, hogy vannak, akik szerint a magyar öröklési jog szuper, de ezek nem mi vagyunk. Az özvegyi nyugdij elképesztően igazságtalan odaitéléséről nem is beszélve.
Férjem 26 évi házasság után lelépett. 4-5 évi együttélés /ezt ők biztosan tudták igazolni/ és 7 hónap házasság után *meghalt*. Egyetlen lányunk - az ég tudja, hogy még meddig - semmi hasznot nem élvez a örökségből, mert minden ingatlanra rátették
/még az apja halála előtt/, a haszonélvezetet. A 7 hónapos asszony évek óta kapja az özvegyit, és iszonyatos összegeket az egyik ingatlan kiadásából.
26 évi házasság után én persze semmit nem kapok /közös megegyezéssel váltunk el/,
a 7 hónapos asszony akár még 2o-3o évig kapja az özvegyit, amiért olyan rettenetesen megdolgozott.... A házasságunkban - a válási jegyzőkönyv szerint is -
én derekasan helytálltam. Elhidegülés volt a válási indok.
A lányunk ugyan papiron megkapta örökségét, és fizethette az átirásokat. Haszon 0.
Jól van ez igy?
Elképesztően igazságtalannak érzem, hogy aki negyedszázadot élt egy férfivel,
a fészekrakás, gyereknevelés idején, hibátlanul vállalva a háziasszonyi kötelességeket az özvegyi nyugdijból teljesen ki van zárva. Ennél még elképesztőbbnek érzem a gyerek kizárását! Az új házasságból a volt férjemnek gyereke nem született.
Fő szabály szerint csak a hagyaték erejéig vagy kötelezhető a tartozások megfizetésére. Feltvéve, hogy az ő nevén voltak a közüzemi számlák.
Viszont mivel vannak olyan szerződések, ahol az örökös az örökhagyó helyébe lép ellenkező kikötés hiányában, tudni kellene, hogy milyen jogcímen lakta a lakást.
A kölcsönadónak meg sünt a seggébe, ha nem tudja igazolni, hogy valóban adott kölcsön bármit is...
Meghalt egyedülálló édesanyám. Semmi sem maradt utána, csak adósság. A ház, amiben lakott, nem volt az övé. A lakás szinte minden szolgáltatójának tartozott, gáz, víz villany, tv, telefon. Volt, amit már kikapcsoltak nemfizetés miatt. A lakásban nem maradt szinte semmi, az a pár megmaradt berendezési tárgyat én vettem. Halála után megjelent egy - két állítólagos kölcsönt adó, aki 20-100 ezer Ft-ot kíván rajtam behajtani. Ki kell-e fizetnem a közüzemi díjakat, s a felbukkanó egyéni adósságokat, ahol van valami aláírt papír, de legtöbb esetben nincs. Egyedüli örökös vagyok, de nincs tíz forint hagyaték. Egy-két olyan szomszédnak már fizettem pát tízezer forintot, akiben megbíztam, hogy nem ver át. Édesanyám halálának hónapjára még járna a nyugdíja, ami nem nagy összeg, de fedezné a temetési költségeket. Felvehetem a hagyatéki végzés után, vagy az adósságait kell belőle fizetnem?
