Flóra most hétvégén, hogy is mondjam...Kicsit megfostosodott. Hogy most valami étel nem esett jól neki vagy megint valami vírus tombol az nem világos. Nem túl súlyos a dolog, de azért Anyával úgy döntöttünk, jobb ha ma nem megy oviba, én úgyis itthon vagyok, megleszünk együtt, és ha a hasi dolgok rendeződnek, akkor holnap talán már mehet.
Az időt figyeltük a fürdőben, a fiam azt mondta, 12 órakor szeretne indulni. Éppen 11.10 volt, megbeszéltük, hogy pontosan hány óra hány perc van, mennyi idő, hány perc van még vissza 12 óráig, csak hogy gyakoroljunk egy kicsit. Természetesen mutatós, fali óra volt, nem kvarc, számokkal. Egy idő után elege lett a kérdezgetésből, hogy gondolkodni kell az idő múlásán, és amikor végezetül megkérdeztem, hogy no akkor most tulajdonképpen mikor lesz 12 óra, az volt a válasza: mindjárt.
Nem gyerekszáj, hanem "gyerektett", de nagyon vicces volt. Ma egy hotel wellness részlegén töltöttük a délelőttöt egy kis pancsolással, úszással. Párszor ki kellett mennem a mosdóba. Az első alkalommal már felfedezte a 8 éves fiam, hogy a mosdóajtó mellett elbújva megijeszthet, amikor kilépek. A második alkalommal a mosdóban már volt egy hölgy, amikor bementem, de azt nem is vettük észre, amikor bement. A lényeg, hogy már kifelé menet hallottam a fiam hangját, "bakker, ez nem lehet igaz...", meg ilyenek. Kiléptem, próbált megijeszteni, de észrevettem, nem sikerült neki. Aztán hamar kiderült, hogy az előttem távozó hölgyet viszont halálra rémítette. Elnézést kértem tőle, de nagyon jó fej volt, nevetett, azt mondta a fiam még bocsánatot is kért, mert azt hitte, az anyukája jön ki a mosdóból.
Az azért kiderült, hogy a kis drágám nem volt udvariatlan, a mutatványán pedig a többi vendég is jót mosolygott.
Egy kis gyereknevelés: Ez nálunk rendszeres, amilyen sportkocsit éppen látunk az utcán vagy a tévében, a fiamnak olyan kell. Legutóbb azt mondtam neki, hogy én biztosan nem tudok ilyet venni a fizetésemből, de annak nagyon fogok örülni, ha neki olyan munkája lesz, és megengedheti magának, hogy akármilyen sportkocsit vegyen. Törekedjen rá, és amiben tudok, én is segítek, taníttatom, tanulok vele, amit csak kell.
Flóra néhány napja nyafogott valamiért, már nem is emlékszem miért, lényeg az, valami olyasmit kért vagy akart csinálni, amit semmiképp nem akartunk neki megengedni. Látva hajthatatlanságunkat, kérlelni kezdett, de a dolog olyan természetű volt, ami szóba sem jöhetett:
- Flórácska, nem lehet!
- De én szeretném!
- Tudod te, hogy hányféle dolog van, amit mi felnőttek szeretnénk, de nem lehet? Én például szeretnék egy Ferrari autót, egy nyaralót a Francia Riviérán, és egy magánrepülőgépet, amivel oda repülhetnék. Látod, nagyon szeretném, de mégsem lehet.
- Apa, ha nagy leszek, nekem majd lesz olyan magányos repülőgépem!
Flóra három éves, már ügyesen a vécére jár, de azért néha előfordulnak...balesetek, a minap is becsurrant egy kis pisi játék közben.
Anya szaladt, hogy tisztába tegye Flórát, én a konyhában tevékenykedtem. Olyan napokat éltünk, amelyek az asszonyok számára a nehezeknek számítanak minden hónapban. Elkezdte a vonakodó Flórát átöltöztetni, lehajolt hozzá, de hirtelen így szólt:
- Gyere Apa, légyszíves vedd át! - azzal a fürdőszoba felé indult: - ugyanis teljesen átáztam - tette hozzá félhangosan.
Mire Flóra:
- Anya, te is?
Vendégség volt, de csupa felnőtt, beszélgetés, iszogatás módjával. Jobbára gyerekeknek unalmas dolgok.
Egy különóra előterében várom Lőrinckét, közben tetrisezek. Már érkezik a többi szülő is, sokan a csapattagok testvéreivel és a videójáték fénye körém vonz 3-4 apróságot.
Ismeretlen kislány:
-- Te ügyes vagy!
Hát ez nagyon jól esett, már évtizedek óta senki se nevezett ügyesnek. Ennek persze megvan az oka, na de akkor is :)
Erre már befut az enyém is és nyomban helyükre teszi a dolgokat:
Lőrincke annyira beteg volt, hogy alig tudott reggel lábra állni, nem engedelmeskedtek a lábai. Egyszer jó korán hallom a konyhából, hogy szépen kérleli őket:
Közeledik az év utolsó napja, az előbb Flórának meséltem erről:
- Tudod, most majd kivételesen sokáig fent szabad maradni, feldíszítjük a szobát és felvesszük azokat a hegyes, színes papír sapkákat amikben tavaly is lefényképeztük egymást.
- De miért?
- Mert ünnepeljük az Új Esztendőt, a Szilvesztert.
Flóra 24. - én volt hároméves. Rengeteg volt az élmény a Karácsony folyamán, sok - sok ajándék, jövés - menés. Közben beteg is lett, olyan hörghurut - féle, nagyon "Donald kacsás" a hangja, szegény elég rekedt.
Tegnap este aránylag sokáig fent voltunk, talán emiatt, talán a gyengélkedés miatt is, de sokáig aludt ma. Anyával már aggódni kezdtünk: fél 12 és Flóra még mindig durmol.
Aztán lassan felébredt. Megkérdeztem, mivel ilyenkor egy bögre tejet, teát szokott ébredés után inni:
- Flórácska, mit kérsz?
Erre egy rekedt, reszelősen mély hang szólalt meg belőle:
