„Hazánkban először semmisítettek meg úthengerrel illegálisan másolt komputerprogramokat. A szoftverkalózkodás elleni BSA nevű szervezet csütörtökön, a Compfair kiállításon tartotta meg az akciót. A Business Software Alliance (BSA) nemzetközi szervezetet a legnagyobb szoftverházak hozták létre üzleti érdekük védelmére, hiszen minden illegálisan lemásolt program az ő bevételüket csökkenti. A BSA körülbelül fél éve létezik hazánkban, „Szövetség a jogtiszta szoftvert használó Magyarországért” névvel, de tevékenységét csak fokozatosan terjeszti ki. Eddig még sem intézményekre, sem magánszemélyekre nem „törtek rá”, bár erre - alapos gyanú esetén -, a rendőrséggel és az ügyészséggel együttműködve meg lenne a lehetőség.
Pálos György, a szervezet itteni képviselője szerint azonban hamarosan sor kerülhet házkutatásokra is, hiszen becslések szerint a nálunk használt programok 87 százaléka lopott, bár elsődleges céljuk a jogkövetés propagálása. A most megsemmisített termékeket azonban nem elkobozta, hanem vásárolta a szervezet, ám az illegális forgalmazók nem sokáig örülhetnek az ebül szerzett profitnak, hiszen feljelentették őket. A BSA néhány hete üzembe helyezett Budapesten egy ismeretterjesztő telefonvonalat is. A „forró dróton” elvileg információkat és tanácsokat adnak a témával kapcsolatban, de Pálos György nem titkolta, hogy „állampolgári bejelentéseket” is várnak. Tevan Imre”
Forrás: Arcanum ADT.
Elnézést az OFF-ért, de lehet, hogy volt CB rádió is az úthengerben, és akkor nem OFF. ☺
OFF: ez inkább látvány-megsemmisítés volt, ezernyi operatőr kamerával, vették, ahogy végigmegy az úthengerrel valamelyik szoftver-óriás nagyfőnöke a szőnyegként kiterített lemezeken. Utána szatyorszámra szedtük össze, jó részükön az eredeti tartalom is működött (pl. DOS 5.0, ebből belőhető a korszak), a többit egy format a: parancs után évekig lehetett használni, míg az erkölcsi elavulás el nem söpörte. ON
Ebből is látszik, hogy nem volt köztük rádióamatőr (sem Besigyuri). Az rájött volna, hogy csak pár menetet kell tekerni a henger köré, bedugni a kettőhúszba - még a közelebbi NATO-rakétákat is hatástalanította volna, nemohgy a lemezeket... Floppy disk már nincs, de hogy a fogalmat el ne felejtsük teljesen, van floppy hammer: https://www.youtube.com/watch?v=NgB-cOQLBWI
Ezt a sztorit még az egykori csepeli szerelőtől, "425 Bélától" is hallottam, ezek szerint igaz. Méhtelepre vitték, gázolajjal lelocsolták majd meggyújtották, szerencsére nem eredményesen.
(OFF: ahogy középiskolásként is összeszedtük, hibátlanul működtek a "megsemmisített", látványosan úthengerrel megtaposott 1,2-es floppylemezek. ON)
Meg se Raspberry Pi, se Arduino, se hatalmas OLED kijelző, se DSP. Szeretem az ilyen klasszikus felépítésű cuccokat, meg az ennél régebbieket (elektroncsöves) is.
Van bájuk, de ha (ontopik frekiken is) nemcsak a zajba belevesző foszlányokat szeretném hallani, akkor a modern, (még) LCD-s, KF-DSP-s vasat veszem elő.
Kvarcok, na többek között emiatt (is) vettem meg a processzorhibás IC706MKIIG-t. Tele aranyáron sem kapható alkatrészekkel, bár ahogy jobban belemértem, van még egy esélye a csehektől, krystaly.cz 🙂. Innen rendelek néhány kavicspártt a feltett vasba is, plusz az FTL-7005-be, ha emlékszel rá 🙂.
A régiek még emlékeznek jópár SuperStar 360-ból készült 144 MHz-es amatőr rádióra.
Amik bizony egy nem is véletlen tűzben megolvadtak maradékára épültek.
A fináncok lefoglaltak egy szállítmány ilyen CB-t. Amit megsemmisítésre itéltek.
Szerencsére csak félmunkát végeztek.
A fém váz, a panel túlélte igazából. Az előlap, a kezelőgombok szétolvadtak.
Bessenyei Gyuriék ezt vették meg és megcsinálták belőle a szintézeres 2 méteres rádiót. Saját előlapot gyártottak hozzá. Az alap 28-30 MHz-re lett betanítva, a konvertert beleépítették.
Nagyon szép darab, erre mondom én hogy szerethető, nem fekete, nem műanyag, nincs rajta száz nyomógomb, nincs benne processzor, kapcsoló bizonyára igényesen és finoman kattan. És főként az LCD teljes hiánya az ami engem leginkább elbájol mint a legtöbb régi rádióban.
A dohányszagról jut eszembe, hogy életem egyetlen dohányszagú rádióját Magyarországon kaptam előzetes figyelmeztetés nélkül, amit két éve szellőztetek és napoztatok hogy egyszer talán kézbe lehessen fogni rosszullét nélkül. Nemrég vettem egy usák TRC-47 cébét kizárólag a kvarckészlete miatt donornak, de olyan szép hogy a maradékot eltettem tartalékba. Viszont rendkivül büdös, mert egy tűz áldozata lett a cég ahol raktározták, ahol nem sérült meg egyáltalán de szalonnasütés szaga van. Kvarcot kiszedtem, rádió szellőzik két évig.
Ha egyáltalán lehet kvarcokat kapni, gyakran olcsóbb egy egész rádiót megvenni bontásra - akkor vagyok bajban ha ugyanolyan szépet küldenek mint a régebbi. A tapasztalatom szerint az amcsi piacra nem jellemzőek a kiherélt, átalakitott, tuningolt vagy tönkretett rádiók, aminek talán az is az oka hogy nemigazán értenek hozzá - szerencsére. Néhány kvarc-cserés hekkeléssel találkoztam, de gyorsan vissza lehetett alakitani.
OFFtopik, bár ugyanez a formavilág 1976-ból. Hazai forrásból, átszámolva 6$+"free shipping", kb. szalon-állapotú, karc-, dohányszag- és ágyi poloska-mentes, ráadásul még működik is! Kiváló minőségű bemeneti szűrő, farigcsálás nélkül csak PMR frekiket tud idehaza, marad így! Gyárilag benne az opciós CTCSS modul! Kicsit drágák lettek a belevaló kavicsok, de megérte, jó játék!
Facebook-on ugyanerre szolgál „A felhasználó kikapcsolta a hozzászólások lehetőségét.” opció.
A kritikát nem tűrők fegyvere is ez 🙂. Van olyan ONtopik csoport, ahol az admin egyből törli az ár nélküli hirdetéseket meg a kikapcsolt kommentes posztokat, nagyon helyesen!
Facebook-on ugyanerre szolgál „A felhasználó kikapcsolta a hozzászólások lehetőségét.” opció.
Érdekes módon sosem a korrektül árazott cuccok alatt van ilyen, hanem a „vettem az Aliexpresszről ötöt, aztán majd az elsőn megkeresem a maradék négy árát” típushirdetéseknél.
Magyarról magyarra lefordítva: a túlárazott dolgokat szokás ár nélkül hirdetni, "ha kell keress privátban".
Mint már említettem többször, ezek a jópofa dolgok nem munkaeszközök, mint a műszerek, hanem játékok. Azaz semmi sem "kell", de ha szimpatikus a holmi, jó áron van, akkor "sofort-kaufen".
Ezek elektromosan is alaposan meg vannak csinálva, nem véletlen hogy 50 év után is olyan jól működnek mint újkorukban. Egy AM CB rádiótól azt lehet elvárni amire egy AM CB rádió való. Érdemes összehasonlitani a korabeli (1975) keleti (pl magyar) tipusokkal. Ennek például az előerősitője 3SK39 dual gate mosfet, amiről 1975-ben esetleg elvi szinten olvashattunk az RT-ben. A belsejében olyan rend és tisztaság van mint a patikában, a burkolata közel átlőhetetlen páncéllemez. Elölről funkcionális, de mégis szép előlap. Mindez az átlagember számára elérhető áron.
Azt egy jó rádiónál külön plusznak tekintem, ha még ránézni is jó. Hogy az emberek szeretik a szép dolgokat? Igen.
Nem olyan szempontból érdekelnek ezek a kütyük hogy hajkurásznám, hanem ha minimum van tipusa és van ára valaminek, akkor elgondolkodok rajta. Ezért kiváló az eBay ahol fotókat és némi leirást is lehet hozzá kapni. Megvásárlás előtt össze lehet hasonlitani az azonos tipusra vonatkozó ajánlatokat, postázást, állapotot, lehet keresni kapcsolási rajzot és egyebeket, aztán ha műszaki szempontból is ellenállhatatlan, akkor "buy it now".
Telt és múlt az idő, lőn este és lőn reggel, lőn 1978, amitől kezdve a 23 csatornából 40 lett azz FCC indokolatlan kegye révén. A hackerek különféle egyéb kvarcokat kezdtek beleforrasztani a 23 csetornás rádióikba, a gyárak pedig megpróbáltak 40 csatornás cébéket gyártani, mint ez a Panasonic RJ-3050, 1978-ból. Alábbiak az eladó fotói az eBay-rol.
Esküszöm, hogy csak azért vettem meg mert nincs rajta se PA, se egyéb fölösleges. Az utódjai, az RJ-3150 és 3250 már nem voltak ilyen szerencsések. Kapcsolási rajz még annyi se mint a 3200-nál, egyáltalán semmi, ergo a bevált forrástól újabb doksi 17 dolcsiért ami 4 sör ára, viszont a minőség a régi, szkennelés pedig meglesz. Érdekesség a szintézer ami akadémiai szinvonalú és bonyolultságú, egy olyan szintéze IC-vel amivel csak a legidősebbek találkozhattak de információ semmi róla egyéb forrásokból, csak hogy létezik és pont.
A rádió olcsóbb volt mint az RJ-3200-as, 34 dolcsit fizettem érte, 20 + 1.50 ado + 12 sh, viszont a doksi az 17 volt, nem tudtam lealkudni. Egy tipp a vásárláshoz, hogy érdemes jól megnézni és felvenni a wachlist-re, és akkor 1-2 nap után kaphatunk egy 10-20% engedményes ajánlatot amit érdemes elfogadni ha amúgy is meg akarjuk venni. Az én példányomra 25 re kaptam a 20-as ajánlatot amit elfogadtam. Arra ritkán lehet számitani hogy jelentősebb (50%) leértékelés lesz (de van rá péda), hiszen megy rendesen a biznic cébé rádiók terén is.
Na jó, hülyeség volt, de vettem belőle mégegyet. Az elsőnek úgyis repedt volt a külső hangszóró csatlakozójának bakelit lapja a hátulján, ez a másik meg tökéletes. Hogy nincs hozzá kapcsolási rajz? Abba vagy bele kell törődni, vagy meg kell venni vaskos 15 dolcsiért. Sajnos ez történt. Igazi szerviz doksi, egyelőre itt legyen egy lap belőle (mert nincs kéznél scannerem)
A második foto ebay-os reklám, ránézve úgy tűnk hogy vacak kékes fénymásololat, de nem, csak rossz foto. Az üzlet egyik formája, hogy valaki felvásárol egy szerviz-atlaszt, amiben számtalan rádió benne van, aztán tipusonként kiárusitja, ezzel meg 5-10 szerezve a vételárat. Én is jobban járok mert csak azt kell megvenni ami kell. Ennek a tipusnak a kapcsolása a japán foto kivételével nincs meg a neten, én majd be fogom szkennelni, aztán meglesz. Nagyon spéci eredeti nyomdai példány, hajtogatás nélkül, kartonlapok közt érkezett duplán csomagolva, sajnos 15 dolcsiért. Az eladó nyilván nem tudta hogy magyarnak csak egyszer lehet eladni ilyesmit, aztán senkinek soha többé.
A kapcsolás eléggé szét van tágra rajzolva, a számmal jejölt csomópontok egy másik fotón meg vannak mutatva hogy a nyákon hol vannak, milyen feszültséget és jelet lehet ott mérni, hogyan kell a vevő érzékenységét beállitani ...stb ...stb, olyan service doksi, hogy akármelyik serviceman megnyalja az ujjait utána.
A rádió manapság olyan áron megy hogy postával együtt 45-55 dolcsi közé esik, persze van extra kiadás, eredeti dobozban celofánban 0 kilométeresen 250 dollár plusz sh.
Japánnak van irva, de bizonyos források szerint a japán gyár USA-ba telepitett üzemében gyártották ezeket. Az izlés az nagyon személyes dolog, számomra a világ legszebb cébék közé tartozik, amivel talán csak a Midland preciziós szériája veszi fel a versenyt, vagy a régi csöves időkből a Sonar radiók - utóbbinál ne lepődjünk meg egy 400-500 dolláros áron sem (használtan!)
