Azt állítod, hogy a mágneses tér felépítéséhez energia kell.. Én azt állítom, hogy csak a térrel végeztetett munkának van energia igénye.
Fogunk egy mágnest. Letesszük az asztalra. Körbejárjuk Hall elemes műszerrel, vagy iránytűvel és azt látjuk, hogy felépítette a végtelen felé terjedő mágneses terét.
Most átrakjuk az asztal másik végére, most is körbemérjük, és azt tapasztaljuk, hogy az új helyéről kiindítva, szintén elkezdte felépíteni a végtelen felé szétterjedő mágneses terét!
Igen ám!
De az a tér amit elsőnek kezdett felépíteni, még a Mars-Vénusz pályák távolságáig sem épülhetett fel 4 másodperc alatt.. Azaz az első épülés, még rendületlenül halad a végtelen felé.. Amikor már az új helyről építkezik az új tér..
Azaz ha gyorsan mozgatjuk, akkor egyre több helyről kiinduló terek kellene felépítenie.. Mibűl? mert energiát senki sem közölt vele..
Na jó, nézzük azt az esetet amikor egy többrétegű ferromágneses szigetelő harangot eresztünk rá. (Természetesen alatta is záruk egy lappal..)
Körbejárjuk a műszerrel, iránytűvel és a terének semmi nyoma.. A harangon belül maradt..
Levesszük a harangot, a mágnes mozdulatlan, energiája változatlan, de most a tere nagyooon "messzi-messzi távoli galaxis" felé is kezd kiépülni fénysebességgel..
Pedig a tér felépítéséhez senki sem ad neki energiát.
Sőt! A mágnes a harang alatt is ontotta magából azt a valamit amit mágneses térként érzékelünk.. Így a harang elvétele után sem tett többet, sem kevesebbet, mégis felépíti az új teret.
Ezekből a tapasztalatokból én arra gyanakszom, hogy a mágneses tér felépítéséhez nem kell energia..
Te jössz! Indokold meg, hogy ezen tapasztalatok mellett szerinted miért kellene energia a mágneses tér felépítéséhez?
Az energiamegmaradás sérülésével nem értek egyett. Az igaz,hogy a szupravezetés az edényen belül látszólag sérti az energiamegmaradást,de ez nem zárt rendszer. Ha figyelembe vesszük,hogy a hűtéshez energiát kell befektetni akkor minden stimmel. De csomó más dologgal egyetértek. Sokat segített Nekem Gézoo,és szerintem nagyon tájékozott.
Nem ismerem az eredeti témát. Arról írtam,hogy a sztatikus mágneses teret is kiszorítja a szupravezető a belsejéből,vagyis szupravezetőben az örvényáramok képződéséhez nem kell a mágneses térnek klasszikusan változnia. Mivel a Lenz-trövénye mindig igaz,ezért feltehetően az örvényáram indukcióját a sztatikus tér kvantumfluktuációi fedezhetik,amit normál hőmérsékleten kiöl az ellenállás miatti disszipáció.
"Aurora11, személyedben Gézoo megfelelő eszközre (balekre) talált. Bambán hozzásegítetted, hogy közismert áltudományterjesztői mivolta homályba merüljön."
Nem ismerem az eredeti témát,ami a vita tárgya volt. Nem hiszem,hogy az energiamegmaradás törvényének megmaradásáról érdemes lenne vitatkozni.:) Ez már a XIX. század óta egy lezárt dolog,nem tudom,hogy ezzel kapcsolatban miért kell vitázni.
"Lebuktatását célzó kérdéseket miért nem tettél fel neki?"
Kedves Privatti! Ha megfigyelted volna, akkor tudnád, hogy Auróra, - nagyon tisztességesen - minden hibámat, vagy csak pongyolaságomból adódó hibás hozzászólásomat rendre kijavította. Kérlek ne vádold az elvtelen támogatásommal! A szupravezető felett lebegtetett tömeg nélkülem is megsérti az energia megmaradás tételét. Nézd meg a National Geographic arhívumából azt a részt amikor nagy tömegeket emelnek fel a mágnesek, mert az alattuk lévő anyga szupravezetővé válik. Szenzációs felvételek! Ajánlom mindenkinek a megtekintését!
Na jó, persze mondhatod azt, hogy a folyékony nitrogén előállítása sokkal több energiába kerül, mint amit az emelgetéssel nyerünk.
Csakhogy ez csak félrevezetés lenne, mert pl. az Uránusz felszínén ugyanezen anyagok külön hűtés nélkül állandóan szupravezetők.
És akkor ott mivel magyarázod, hogy munkavégzés van befektetett energia nélkül? Ó, meg van: Vákum energiával?
off Ami pedig a blogomat ( gezoo-vilaga.blog.hu ) illeti. naponta sok-sok látogatója van. Az indulása óta több ezren olvasták, és sok száz anyagban hivatkoztak rá, világszerte. Egyetlen egy feed érkezett, az is a napokban Ivántól. Nem töröltem ki, pedig hót ellentét írta annak amit itt a cáfoljukban két nappal később írt .. Elolvashatod most is ott van benne.
Még olyan tesztet is csináltam, hogy Csicsolinát (Stajer Ilonát) emlegettem egy bekezdésben, kiváncsiságból, hogy a szexet keresők valóban emelik-e a látogatottságot. A Yahoo-n a Google-n az első lapon adta a találatot ..ennek ellenére a teszt eredménye negatív volt. Azokon a napokon volt a legalacsonyabb a látogatottság. Ezért lezártam és töröltem. on
Inkább törődj bele. Ez van. Az energia nem megmaradó jelenség.
"Nagyon egyszerű.. még ha nem is kérdés. A mozgó mágnes fluxus változása elmozdítja az elektronokat, ezzel töltéseltolódást, azaz potenciál eltolódást okoz. Erről pedig tudjuk, hogy az eltolódás mértéke maga az elektromos feszültség."
Igen,és a rézdrót maga csak annyiban szükséges,hogy szabad elektronok vannak benne. Például az MHD generátorban a plazma szabad elektronjainak rendezett áramát indukálják mágneses térrel(és nem kell forgó alkatrész,mert a plazma áramlása helyettesíti a forgást.)
"Amikor a köráram szupravezetőben folyik, akkor már csak egy Cooper pár méretben alakulnak ki helyi töltés eltolódások. Ezek kívülről, makro méretben nem lokalizálhatók, ezért úgy tűnik, mintha valahol rejtett potenciál lenne. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy a Cooper párok helye közel fénysebességgel folyamatosan változik."
Az a baj,hogy a szupravezető sztatikus mágneses teret is képes kiszorítani magából,mert köráramok alakulnak ki a szupravezető felületén. Szobahőmérsékletű vezetőben akkor alakulhat ki örvényáram,ha időben változó mágneses tér hat rá,és felléphet az inukció. Szupravezetőben úgy tünik mintha erre az indukcióra nem lenne szükség,mert anélkül sztatikus mágneses térben is létrejöhet örvényáram. London le tudta vezetni,hogy a szupravezető belsejébe nem juthat mágneses tér,a felületről befelé nagyon gyorsan exponenciálisan lecseng.
"Ebből adódóan a szupravezető áramai mágneses terének változásai szolgai módon követik a gerjesztő tér változásait."
Talán a sztatikus tér kvantumfluktuációi jelentik azt az időbeli változást,ami a Lenz-törvény által a szupravezetőben létre tudják hozni a köráramokat. Míg szobahőmérsékletű vezetőben ez a pici változás kénytelen áramot indukálni a jelentős ellenállás miatt,ott a mágneses térnek makroszkopikusan nagy időbeli változásúnak kell lennie.
Nagyon egyszerű.. még ha nem is kérdés. A mozgó mágnes fluxus változása elmozdítja az elektronokat, ezzel töltéseltolódást, azaz potenciál eltolódást okoz. Erről pedig tudjuk, hogy az eltolódás mértéke maga az elektromos feszültség.
Amikor a köráram szupravezetőben folyik, akkor már csak egy Cooper pár méretben alakulnak ki helyi töltés eltolódások. Ezek kívülről, makro méretben nem lokalizálhatók, ezért úgy tűnik, mintha valahol rejtett potenciál lenne. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy a Cooper párok helye közel fénysebességgel folyamatosan változik.
Azt jól látod, hogy a köráram mágneses tere a Lenz törvényből adódóan szupravezetőben gyakorlatilag azonos térerősségű és ellentétes irányú mint a gerjesztő tér. Ezért semlegesítik egymás hatását. Ebből adódóan a szupravezető áramai mágneses terének változásai szolgai módon követik a gerjesztő tér változásait.
Az a kérdés,hogy a minimális feszültséget mi fedezi. Mert bár az örvényáramok pici feszültség különbség hatására jönnek létre,de akkor is van valamekkora feszültség. A Cooper-elektronok hullámfüggvényei makroszkopikus mezőt alkot,ami a mágneses mezővel kapcsolatban van. Láttam a levezetést és ebben van egy kvantumos tag is. Talán a szupravezetőnél a Cooper-elektronok mezeje változik az időben ami a feszültséget gerjeszti.
"Te azt írtad, hogy az ellenkezője a tapasztalat, a statikus mágneses mezőben nyugvó vezetőn feszültség indukálódik.
Sajnos rosszul tudod, statikus mezőben nyugvón nem indukálódik semmi.."
Ez nehéz kérdés.Normális vezetőnél a feszültség indukálódásához változó mágneses tér szükséges. Az örvényáramoknál a feszültség szinte nulla,és az áramnak szinte csak áramerőssége van. Csak szatikus teret is kell szorítania magából a mágneses teret,ezért kell az örvényáramnak létrejönnie. Mert az örvényáram mágneses tere oltja ki a vezető belsejében a kívűlről jövő mágneses teret.
Az elektronok közötti vonzó kölcsönhatás a rácsrezgéseken alapul. Vagyis több rácsállandónyi távolság szükséges ehez. Egy atomon belüli elektronok között kontkrétan Cooper-elektronok nem alakulhatnak ki,mert a Cooper-elektronok között több atomnyi távolság van.
"Azaz a disszociációnak van alsó energia szintje.. ha ez alatt vagyunk, akkor már nem történhet disszociáció, mert nincs a fedezésére energia."
Termikus egyensúlyban nem egyenlő az elektronpárok mozgási energiája. Ha valamelyik eléri a disszóciához szükséges energiát,akkor az felbomlik. Ennek valószínűsége exp(-Ed/kT)-vel arányos.Minél kisebb T annál kisebb ennek a valószínűsége,és szigorúan csak T=0-nál lenne ez nulla,de ezt nem lehet elérni,csak megközelíteni lehet.
Nem feltétel a mágneses mező időbeli változása,mert akkor is megjelennek az örvényáramok,ha a mező sztatikus volt. Mert ezek az örvényáramok felelősek a mágneses mező kiszorulásáért a szupravezető belsejéből.
Ilyenkor amikor mágnest raknak a fémlemezhez,a jelenség kezdeténél,amikor időben változik a mágneses tér,akkor örvényáramok indukálódnak. Az övényáramok mágneses tere hat kölcsön a mágnessel,a taszítóeró fenntartja a mágnest. A szupravezetés miatt ezek az örvények nem disszipálódnak,örökké(vagyis legalábbis évekig) fennmaradhat.
A lezárt pályákon lévő elektronpárok "Cooper pár szerű" viselkedéséről írtam az előbb.. Még kutatott terület. Biztosan még senki sem jelentett ki róluk.
A vezetési nívón vannak a Cooper párok. Egyetértünk. Sőt! Amikor a hőmérséklet eléri és lefelé meghaladja ezt a nívót, onnantól csak Cooper párok lehetnek ezen a nívón. Asszociációs-Disszociációs egyensúly.. Ehhez energia áram kell.
Azaz a disszociációnak van alsó energia szintje.. ha ez alatt vagyunk, akkor már nem történhet disszociáció, mert nincs a fedezésére energia.
"Bár kétségtelen, hogy egyes vélemények szerint a kötő elektronpárok Cooper típusú párokként vannak a kötési pályákon, valamint az elektronszerkezeten belül a párok s2 p2-p4-p6-d2-.. stb. azért párok, mert így Coper típusú párokként bozont alkotnak és ezzel mint egy szupravezetővé válnak. "
Ezt nem hiszem,mert ezek az elektronok lezárt pályán vannak,vagy bizonyos d pályák,ha nincsenek is teljesen lezárva,nem tudnak kiszabadulni az elektronburok fogságából. Úgy tudom csak a vezetési elektronok alkothatnak Cooper-párokat. Mert a pár elektronjait összetartó effektív vonzóerőhőz szükség van a rács közvetítő szerepére,és a párok elektronjai több rácsállandónyi távolságra vannak egymástól. Míg a kötött elektronok egy atomsugárnyi távolságon belü vannak,így nem alakulhat ki közöttük fononos vonzás.
Legalsó nívón vannak a Cooper-elektronok,de emellett vannak normális elektronok,amik dinamikus egyensúlyban vannak a Cooper elektronokkal. Ugyanis a normális elektronok Cooper-elektronokká alakulhatnak,a Cooper-elektronok pedig normális elektronokká disszociálhatnak. A normális elektronok a Pauli elv miatt csak kettesével(ellentétes spinnel) helyezkedhetnek el a nívókon,így a normális elektronok a magasabb energianívókon helyezkednek el. De ezek mind a vezetési sávban helyezkednek el,mert a szupravezető fém atomtörzsében kötésben levő elektronjai nem vesznek részt a vezetésben,kizárolag csak a vezetési elektronok áramolhatnak.
A vezetési sáv legalsó energia nívója felett nincs nem vezetési azaz rács-stb kötő elektron nívó. Alulról pedig nem "jönnek fel."
Amikor azt mondjuk, hogy a legalsó nívón a Cooper párok vannak, akkor a vezetési sáv legalsó nívójáról beszélünk és nem az összes elektron energia nívójáról. Bár kétségtelen, hogy egyes vélemények szerint a kötő elektronpárok Cooper típusú párokként vannak a kötési pályákon, valamint az elektronszerkezeten belül a párok s2 p2-p4-p6-d2-.. stb. azért párok, mert így Coper típusú párokként bozont alkotnak és ezzel mint egy szupravezetővé válnak.
"Éppen az a lényeg, hogy az új anyagokban vannak olyan nívók amelyeken nem abszolút nullán a vezetésben részt vevő összes elektron Cooper párt képez."
A legalsókon mindig Cooper-párok vannak,és ezek párosával cserélődnek ki egy szupravezető átmenetnél,még a vezetésben is párosával közlekednek. Ezek közötti vonzó fononkölcsönhatás valójában azt jelenti,hogy egy elektron amikor elhalad a mag mellett,akkor azt magához vonza,de mivel a mag sokkal nagyobb tömegű,mint az elektron,amire lényegesen kiozdul addigra az elektron már messze jár.De a következő elektron felé fog mozdulni a mag,ami miatt az elektron többletgyorsulásra tesz szert. De előfordulhat,hogy a nem a megfelelő fázisba jövő elektront meg a távolódó mag tere lassítja. Így egy magok által közvetített vonzóerő alakul ki az elektronok között. Ez ahoz hasonló,mintha a buszok között vonzóerő lenne,amit az utasok érkezésének fluktuációja közvetít. Mert ha többen jönnek,akkor a busz többet vár az állómáson,ha kevesebben vannak akkor hamarabb indulhat az álomásról. Így a tömeg érkezése szabályozza a buszok egymástól való távolságát,úgy tünik mintha a buszok között lenne kölcsönhatás.
De a felőbb nívókon ott vannak a normális elektronok,amik ohmos ellenállást okoznak az áramvezetésnél. Érdekes,hogy a szuperfolyékony He3 izotóp is olyan párokat alkotnak,mint a Cooper-elektronok,és a He3 párok már bozonokként Bose-kondenzációt alkothatnak.
Nos, a nem Cooper párban lévő elektronok nem szupravezetők. Rájuk az ohmos ellenállás érvényes. Éppen az a lényeg, hogy az új anyagokban vannak olyan nívók amelyeken nem abszolút nullán a vezetésben részt vevő összes elektron Cooper párt képez.
Ajánlom Neked is Sólyom professzor úr előadásának megnézését. (Megtalálod itt: http://ondemand.video.axelero.hu/mte/szeles_35_kerdesek.wmv
Csak ehez fel kell tételezni,hogy az összes elektron Cooper-párokba rendeződik. Ez csak T=0 kelvinnél fordul elő,ami csak aszimptotikusan lehet megközelíteni. Nem nulla kelvinen minig fellépnek normális elektronok is.
"Ha pulzálna a Föld mágneses tere, akkor indíthatná meg az áramlást, de a statikus tér nem indíthatja meg."
Ha már folyik az áram,akkor a sztatikus mágneses tér fluxusa fázistolást okoz a Josephson diódában,ezért lehet a mágneses térerősség mérésére használni.
De az áram megindításában a sztatikus mágneses tér azért lehet eredményes,mert a mező kvantáltsága miatt a sztatikus térben is vannak fluktuációk,amik úgy kezelhetők mint a klasszikusan változó terek,csak sokkal kisebb az amplitúdójuk. Lamb-eltolódás jelentős részét és a spontán emissziót is ez okozza,hogy a sztatikus térben is keltődnek fotonok,amik aztán eltünnek.
Litzével tekert bifiláris tekercsnek pedig kétszer még kisebb az öninduktivitása.. Tudod miért?
A Cooper párokba rendezett bozon típusú elektronpárokat végtelen nagy sugarú, egyetlen elektronpár "keresztmetszetű" szupravezetőbe rendezve, az áramoltatásukhoz egyetlen párt kell v sebességre kényszeríteni egyetlen LF fotonnal. Ekkor p=mv impulzusa átadódik a következő párnak, majd az utána következőnek.. és így tovább közel fénysebességgel adódik át az impulzus a Cooper párok között. Azaz végtelen nagy kerületen, végtelen sok elektron áramlik közel fénysebességgel. Ehhez f=1 Hz E= 6e-31 J energiát fektettünk be. Amely energia maradéktalanul visszanyerhető a gyűrűből.
Az áramlás létrehozására felhasználandó energia mennyisége,a bevitt és a maradéktalanul kivett energia különbözete:
Ebe-Eki= 6e-31 J - 6e-31 J = 0 J
Tehát a végtelen nagy mennyiségű töltés áramoltatásának létrehozásához szükséges energia mennyisége 0 zéró=nulla J energia.
A megjegyzésed sem stimmel. Ha pulzálna a Föld mágneses tere, akkor indíthatná meg az áramlást, de a statikus tér nem indíthatja meg.
A módszer alapja az, hogy a "tehetetlenségi pályán" haladó fény csomagjai közötti távolság állandó. Nem függ a megfigyelőtől.
Viszont egymástól attól függő távolságúnak látja a megfigyelő, hogy az adott megfigyelő milyen sebességgel és milyen irányban mozog a fényforrás rendszerében. ( Ezt a jelenséget Doppler hatásnak nevezzük. )
-- Megjegyzem, hogy a csomagok közötti távolság, a csomag hullámhossznak, valamint a c fénysebességgel alkotott c=f*L összefüggésből következően a csomag frekvenciának megfeleltethető. --
Így van lehetőség olyan óra használatára, amelyik a fény színét is "bekalkulálja".
Szerintem az a baj,hogy az óra csak a fényjelek becsapódását látja,azt regisztrálja,a fény által hordozott információnak csak a felét. A fénynek a színét is kellene valahogy regisztrálni,ami az információnak a másik fele. Ha szín is befolyásolni az óra járását,akkor az órák ugyanannyit mutatnának. Persze ez már nem a hagyományos idő lenne,mert a színvak órákhoz képest egyik sietni a másik pedig késne.
Ajánlok neked egy érdekes megfigyelést. Nézzünk egy olyan órát, amelyik minden másodpercben új szám felvillanásával kijelzi az aktuális másodpercét.
Ebben az esetben a megfigyelt óra leolvasása és a villanásainak gyakorisága egyaránt a megfigyelt rendszer idejének lassultságát mutatja.
A kérdés az, hogy honnan figyeljük meg?
Azért hogy a fény terjedésének véges sebességét kizárjuk a megfigyelésből, állítsunk egy megfigyelőt a mozgó útjába, közvetlenül elé, és egy másikat közvetlenül mögé.
Mindkét megfigyelő a mi rendszerünkben áll. mindkét megfigyelő azonnal látja az óra lépését minden másodpercben. (Természetesen minden másodperchez, a mi rendszerünkben másik két-két álló megfigyelőnket alkalmazzuk, miután a rendszerünknek nem ugyanazon pontján következnek be az egymást követő másodperc váltások.)
A gond ott van, hogy a megfigyelőink szerint mért frekvencia nem lesz azonos. Az útban elé tett megfigyelőnk közeledési, a mögé tett megfigyelő pedig távolodási relativisztikus Doppler szerint változott frekvenciát mér. A két frekvencia mértani átlaga pedig a Lorentz transzformációnak megfelelő értéket adja.
Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy a megfigyelők melyikének a mérési eredményét fogadjuk el? Hiszen ezzel háromféle, a közben kisugárzott órajeleinek megszámlálásával pedig összesen négy féle ideje van a mozgást végzőnek.
"Ebből adódóan, a saját rendszerben a 6 óra, az 6 órányi órajel kisugárzásával jár mindenki számára. Így mindet meg tudják számlálni annak ellenére, hogy a specrel szerint a másik rendszeréből ez a 6 óra csak 3,6 óráig tartónak látszik."
A specrel a hatás véges sebességének befolyását vizsgálja a mozgásra. Így,ha a fény hullámhosszával változás történik,akkor azzal azonosítja,hogy az idő múlása változót meg. Ha átnézel a mozgó rendszerbe akkor 6 óráig telőnek látod a jelet,de az óraszerkezet,ami méri az időt lassabban jár,mert a fény hullámhossza megváltozott. Ami egymásodperc időegység az egyik rendszernek nem ugyanakkora hosszú az egyik rendszerben,mint a másikban.
"A szupravezetés esetében a Cooper párok "surlódás és ellenállás mentesen" mozognak. Ebből adódóan elegendő egyetlen Cooper párt, egyetlen fotonnal mozgásba hozni ahhoz, hogy maga előtt tolja az össze Cooper párt. Ezzel zárt gyűrűben végtelen idegig folyó, és csak a megmozgatott Cooper párok számától függő nagyságú áramot létrehozva.
Egyébként valóban, külső megindítás nélkül. termikusan a mozgások eredője zéró áramot okoz."
Az az érdekes,hogy a szuperfolyékony héliumnál is pontosan ez a jelenség játszódik le. Ott anyagáramlás zajlik mindkét irányba,és a két áram átlagosan ugyanolyan nagyságú,így a teljes anyag átlagban nem áramlik. Egy szűk kapillárison a szuperfolyékony héliumrész át tud jutni(nulla a viszkozitása),míg a normál héliumrész nem juthat át. Ezzel az edénybe a normális hélium feldúsul,míg a szuperfolyékony hélium eltávozik,de mivel a szuperfolyékony hélium kisebb energiájú,az edényben maradó hélium felmelegszik.
"Ez persze a rézderóthoz szokott gondolkodásunk számára nehezen emészthető.."
Úgy érthető, ha azt írom, hogy nagyon kicsiny, például egyetlen foton energiája elegendő 100 TA áram létrehozásához?
Így a kecske is jól lakik és a káposztának is megmaradnak a levelei is..
Abból indulj ki, hogy ahhoz szoktál hozzá, hogy az áramlásoktól elválaszthatatlan részük az áramlást akadályozó ellenállások összessége. A szupravezetőből pedig ezek az ellenállások mind-mind hiányoznak.
