Ha megnézed a datasheetjét, láthatod, hogy a legtöbb hívó ki sem tudja hozni belőle a 400 ISO-t, nem hogy pusholni... Én 320 ISO-n szoktam exponálni, de nem kifejezetten szeretem így sem, mert árnyalatszegény nyersanyag. Majdnem elsírtam magam legutóbb, annyira elveszett a plasztikusság a témából. :D Még van egy tekercsem belőle, ezt megpróbálom valami másban előhívni (tippek esetleg?), hátha ki lehet jobbat is hozni belőle, de amúgy végeztem a Foma 400-zal.
"Köszönöm a segítséget, majd nyitott szemmel járok. A Magnifaxos tipp jól jön. Csehországban élek, szóval egyelőre az itteni használtpiacokat figyelem, csak nem sok tudásom van, mit is keressek. Amúgy eddig egy Kaiser VCP6001-essel nagyítottunk, nagyon szeretem használni, csak abba egy vagyon lenne a kondenzor, ami megoldaná a vignettázást, de ugye ez nem is az én gépem, barátom pedig Yashicával fotóz, neki elég a 6x6, amit tud a gép.
A Durst M-670 nagyítóról tudtok valamit mondani? Kerestem, de csak egy francia nyelvű manualt találtam róla. Ha használtátok, ajánlanátok?"
Áthoztam ide a témát, mert itt is jól elfér, ráadásul ez látogatottabb topik, több ötletet kaphatsz.
Akkor mázlid van. Arrafelé nem csak a sör jó, hanem a Meopta termékek is elég használhatóak, bár a nyugati társaikhoz képest kissé fapadosak. A helyedben én nem gyúrnék nyugati (német) cuccokra, mert azokat valószínűleg éppen olyan korlátozottan lehet ott beszerezni, mint Magyarországon, egyik helyre se hoztak be sokat a fénykorukban. A Meopta termékeket helyben gyártották, használhatóak, masszívak, valószínűleg egy kisebb atomháborút kibírnának.
Ha én járnék a te cimpellődben, akkor valószínűleg most is ugyanazt a cájgot szedném össze, mint amit akkor, amikor még nagyítgattam: Magnifax 3, vagy 4 gép. Esetleg egy színkeverős fej, mert az jól jöhet, ha változtatható gradációjú papírokat akarsz használni. De ezt a fejet nem ismerem, nem volt rá szükségem. Amúgy a 3-ban van fiók a szűrőlapoknak a kondenzor és a filmtartó között, így is megoldható a multigrade papírok szűrőzése.
Ha szembe jön, mindenképpen érdemes megmenteni a géphez való filmtartó lemezeket, amikről korábban már írtam. Filléres dolog, de nagyon praktikus. Ha jól emlékszem, akkor talán 24x24, vagy 24x36 mm-től kezdődött 6x7 cm-ig, két lemez van összecsomagolva egy dobozban, nem egyformák. Pofon egyszerű betenni a filmtartóba, csak a két üveglapot kell kicserélni, amit rugós fülek tartanak. Csak arra kell figyelni, hogy melyik kerül alulra, illetve felülre.
Érdemes bespájzolni izzókból, mert egyre nehezebb hozzájutni a klasszikus nagyítógép égőhöz. Amúgy ezt a témát a múltkorjában ragoztuk a fekete-fehér topikban, érdemes egy pillantást vetni rá.
Fontos dolog a nagyítógép objektívje. Szabványos a menet, ezért eléggé könnyű megfelelőt találni. A korábbi Meopta Belarok is használhatók, de azért ha teheted, akkor érdemesebb valami izmosabb darabra gyúrni, az amúgy is örökéletre szól, és átteheted másik nagyítóba is. Én egy 80 mm-es Rokkort használtam középformátumhoz, kb. azt tartottam csak meg, amikor megváltam a nagyítófelszerelésemtől. Figyelj a gyújtótávolságra, a gyakori 50 mm-esek nem igazán jók a középformátumhoz, oda hosszabb gyújtótávolság passzol. Egy 80, vagy 105 mm-es Meopta Anaret S igen jó darab, annak idején eléggé alázta a konkurens nyugatnémet darabok legtöbbjét. Az Anareteknél az S jelölés azt jelenti, hogy átvilágítja a rekeszskálát, az pedig nem hátrány, hogy a beállítás után nem kell számolgatni a kattogásokat a munkarekeszig.
Hátránya a Magnifaxoknak, hogy elég ormótlanok és nehezek, de legalább nem könnyen rázod meg az expozíció közben. Könnyen darabokra lehet szedni, de nem tömegközlekedési eszközre való még így se. Az enyémen volt némi gond a lámpaház fényzárásával a szellőzőnyílásoknál, de ezt némi alufóliával könnyedén megorvosoltam.
A diffuzoros nagyitok szort fennyel vilagitjak meg a negativot. Ez a szort feny segit az apro porszemek, mikrokarcok eltunteteseben, egyenletesebb a fenyeloszlasa. A diffuzfejekbe be lehet epiteni a szinszuroket, amik szines es ff filmekhez is hasznalhatok, kenyelmesen, fokozatmentesen lehet allitani bennuk a szuroertekeket.
Hali! Nem kell olyan keményre hívni a filmet, ill. olyan film / hívó párost érdemes választani, ami egy jó kompromisszum, az érzékenység (valós), élesség – felbontás, szemcse vonatkozásában.
No meg a bábozással is lehet valamit segíteni a papíron való megjelenítésen.
Az meg, hogy kondenzoros vagy diffuzoros a gép: a kondenzoroshoz lágyabb nega kell, ez jót tesz az élességnek, felbontásnak, és a szemcsének. Difuzoroshoz meg keményebb nega ami meg kicsit kedvez a tényleges ISO –nak, az előbbieknek meg nem, viszont kevésbé látszik a szemcse.
A legjobb ha kipróbálod, nem kell mindent elhinni elsőre amit valaki leírt (ezt a hozzászólást sem ;) Pl. a Foma100 esetében ha gyári adatra hívod R09-cel, egyszerű kondenzoros nagyítógéppel nem könnyen teszed normál papírra, de még special vagy soft papírra sem - ha kapsz ilyet egyáltalán. Az általad linkelt oldalon is találsz 4 és 24 perc között mindenféle variációt erre a filmre és hívóra...
A Foma 400 nalam 200 ASA erzekenysegu volt napfenyben. Szinhazban, alacsonyabb szinhomersekleten lehet kevesebb lesz.
Ezt is be kene tesztelned mielott "elesben" hasznalod.
Ezekben a gyari dokumentaciok irnak neha erdekes dolgokat, nyilvan nem butabbak, mint mi, csak az nem vilagos milyen korulmenyek kozott, milyen modszerrel fotoznak es hivnak. A Foma egyebkent is eleg szukszavo, hagyja kibontakozni a felhasznalok kreativitasat.
Szia! Sajnos a filmes dobozra írt ISO a legtöbb esetben nem fedik a valóságot, a klf. honlapokra írt adatok még kevésbé. És csak néhány film tényleges érzékenysége éri el a dobozra írt értéket, azt is néhány speckóbb hívóban, elég sokat kísérleteztem klf. filmekkel, hívókkal, használható hívásmeredekség mellett, analóg (ff.) módon, nekem max ISO400 sikerült elérnem, mérve, N+ 1 hívás (kb. 0,60gamma) (Tmax400 / Xtol 1+1 8min percenkénti 3 forgatás.) (És ezen kívül még két film volt ami az ISO400 elérte.) Ha egy filmet, ami még ISO400 sincs, magasabb érzékenységen használsz az alulexponált lesz. A Foma400 –at nem próbáltam még, de a Foma100 ténylegesen ISO50 Xtol –ban, a Foma200 pedig ISO80, akkor saccra a Foma400 ISO125 körül lehet.
Push (túlhívás) Sajnos, nem növeli olyan mértékben az érzékenységet, mint ahogy a film gyártók állítják. Ellenben a szemcsét jelentősen növelheti, és csökkenti a felbontást és az élességet.
Félreértés, nem akarom 400ra exponálni, csak elméleti/tapasztalatszerző kérdés volt.
Egy színházi próbát fotóznék vaku nélkül. Mivel nem kaptam Ilford 3200at, ezért egy 400as Foma mellett döntöttem. Ám ennek a leírásában is van egy számomra fura kitétel, idézem:
FOMAPAN 400 Action has a nominal speed rating of ISO 400/27o , but due to its wide exposure latitude the film gives good results even when overexposed by 1 EV (exposure value) (as ISO 200/24 o ) or underexposed by 2 EV (as ISO 1600/33o ) without any change in processing, i.e. without lengthening the development time or increasing the temperature of the developer used.
Itt a kérdés a "without any change in processing" -en van. Minden más film adatlapja írja, hogy mennyivel növeld/csökkentsd a hívóidőt, a Foma meg azt, hogy ne. Fura. Valami azt súgja, hogy így nem lesz jó eredmény, ha pl ezt a tekercset 800on lövöm el és ugyanannyi ideig hívom, mintha 400 lenne.
Szia! A D3200 film tényleges érzékenysége ISO400, és az is csak bizonyos hívókban (Ha bármi is van a klf. oldalakon. Mondjuk a dobozra nem is ISO –t írtak, hanem EI.), ha ennél többnek veszed és helyesen méred a fényt, akkor a végeredmény alulexponált lesz…
„Ettől függetlenül a végeredmény akár stabilan is lehet kiváló és tartós.”
- Azt meg lehet kérdezni, hogy a fentieket hogyan definiálod. Tehát mi számít kiváló eredménynek pl. a filmhívást illetően, valami látszik a negatívon, vagy lehet róla olyan minőségű nagyítást gyártani amit ki mernél rakni egy kiállításon a falra?
Szia! Több dolog van, mint írtam a hívásmeredekséget el lehet tolni, ide oda, tudatosan vagy tudattalanul… A hibák hathatnak egy irányban is, meg kompenzálhatják egymást.
A kérdés pusztán az, hogy adva vannak a felvételi körülmények, ehhez képest hogyan méred a fényt, hogyan értékeled ki, milyen filmet, hívót, hívást használsz, ez milyen hívásmeredekséget eredményez, ezzel a hívásmeredekséggel adott nagyítógép – papír – papírhívó –hívási eljárás biztosítja é az általad elgondoltakat, ill. össze lehet belőle hozni…
Pl. borús időben FP-4 fényképezel és PMK –ban hívsz, de kemény karakterű képet szeretnél…
Mondjuk sztem pont ne rodinalban hivd, az meg egy alacsonyabb erzekenysegu filmen is durvan szemcses tud lenni hat meg egy ilyennel. Persze ha ez a cel akkor nosza ;)
Szerintem a gond ott van, hogy az amatőr oldal nem tudja átvenni a félig- vagy egészen profik lezserségét az egész témával kapcsolatban és leragad a számolgatós tökölős vonalon. Ha a spórolás megszállottja lesz valaki, akkor nem kell itt játszani!
A halálom, ha egy ultis zsugapartner a körmét rágja egy bettlinél. Játszunk! Itt is!
Kodak bw400cn - ezt már nem gyártják Ilford XP2 super - ezt még igen :-) nagyon jó kis filmek a Kodakot jobban szerettem, de mióta a FF MILC vázon tudom használni a filmes obikat, azóta már nem látom értelmét a filmre fotózásnak
Felmerült bennem a kérdés, hogy mi a fütyinek veszel kurvadrágáért 3200 ASA-s filmet, ha 400 ASA-ra akarod exponálni? Van erre a célra sokkal olcsóbb, és sokkal jobb. Amúgy a leírás kb. arról szól, hogy az adott érzékenység tartományon belül elfogadható képet kapsz, ha a hívási időt, illetve a hívót megfelelően választod meg. De azért azt tartsuk szem előtt, hogy maga a 3200 ASA érzékenységű film is egy kurva nagy kompromisszum.
Egyébként igen, ha elkezdted a tekercset egy adott érzékenységen, akkor azon is kell befejezned, mert a hívó nem fogja kiválogatni a spulniban, hogy melyik hogyan készült. Ez alól talán csak az képez kivételt, ha C41 (színes) technológiában kidolgozható fekete-fehér filmet használsz, a Kodaknak volt ilyen, az Ilfordnak meg van is, de meg ne kérdezd a nevüket. Ezeknél olvastam, hogy úgy kb. +/- 1, esetleg 1,5 fényértéknyi szórás simán belefért egy tekercsen belül, mert csak a kocekek fedettsége változott, de más egyéb paramétereik meg alig. Persze ez más tészta, és nem is kéne idekeverni, mert ez nem a hagyományos ff. hívás terepe.
Nem tudom, hogy mennyire elméleti az érdeklődésed az extrém magas érzékenységek iránt, de ha valóban így akarsz fotózni, akkor érdemes elgondolkodni egy korszerű, CMOS érzékelővel felszerelt digitálison. Véleményem szerint ellenőrizhetőbb, kézben tarthatóbb a folyamat a raw feldolgozása során, és szerintem még olcsóbb is hosszú távon, mert az újabb digitálisok már simán veszik ezt az érzékenységi akadályt. Egy 3200 Deltát csak egyszer tudsz előhívni, míg egy raw fájllal fekvőnyolcas alkalommal futhatsz neki a dolognak.
Azonos erzekenysegen kell vegigexponalni az egesz tekercset. Mielott "elesben" hasznalod probald ki, nezd meg milyen eredmenyt kapsz az adott hivassal. Ezek a tablazatok nagyon szornak, inkabb a sajat tapasztalataidra hagyatkozz.
Barmilyen hivot hasznalhatsz, de a Delta filmekhez erdemes az Ilford DD-x-et beloni. Nem olcso, es nem adja magat egyszeruen, de ha ugy lenne, akkor mindenki tudna hasznalni. mosoly
Azert ez itt erosen amator forum, meg ha hangosan okoskodunk, akkor is.
Az utanhivas feltetele, hogy maradjon ra ido. Ha a hivo utan nyakon ontod a filmet fixirrel, azonnal megszakad a hivas, hiszen a PH drasztikus megvaltozasa a megszakitas oka.
Szerintem ez a tűréshatár dolog a sajátcélú fotózásban egyedi. Nálam a hivatásos kidolgozásban pedig pontosan le van írva. Egy operatőrt nem érdekli, hogy az általam előhívott anyag milyen módon tudja azt a normát amiért ezt választotta. Én csak akkor nem használok megszakítót, ha utánhívást akarok.
Köszönöm szépen a sok véleményt a stopfürdővel kapcsolatban. Az első fekete-fehér negatív hívásom szerintem elég jó lett, stop nélküli megoldást választottam végül.
Több kérdés merült fel, ami még nem tiszta. Példa, vegyünk egy Ilford Delta 3200 filmet. A leírásában ez szerepel:
EXPOSURE RATING
The recommended meter setting for DELTA 3200
Professional is EI 3200/36, but good image
quality can also be obtained at meter settings from
EI 400/27 to EI 6400/39. It can be used in all
types of lighting.
Ez azt jelenti, hogy ezt a filmet akár tekinthetem úgy is, mintha 400-as lenne és úgy is, mintha 6400-as?
Egy tekercsen belül váltogathatom az elképzelt érzékenységet, vagy ha úgy határozok, hogy az első kockát 400-ra exponálom, akkor a maradék 35-tel is így kell tennem?
Előhíváskor pedig az itt található táblázatban például kiválasztom a 400-as oszlopot és Rodinalban 5.5 percig hívok 20 fokon? - ha 400asnak használom a filmet.
Ha pedig úgy döntök az első kockánál, hogy 3200-ra exponálok, akkor 11 percig hívom a negatívot?
Igen, vettem a lapot mar az elso olvasaskor is, csak nem akarom felvenni a szalat, amit lassan tiz eve cincalunk. Nandi ragodik mindig ezeken a marginalis kulonbsegeken, de sosem fogalmazta pontosan mi az a tures, hiba, vagy denzitashatar, amit tullepve mar nem lehet jo minosegu nagyitast, vagy szkennelest elkovetni egy negativrol.
Egyebkent, aki ma ff fotozassal foglakozik, az nem azert teszi, mert barmifele ipari sztenderdnek akar megfelelni, hanem mert, szorakoztatja, a felfedezok kivancsisaga hajtja, kulonbozni akar a tobbsegtol, vagy mert egyedi, "kezmuves" kepet szeretne eloallitani, ezekbe pedig belefer a muszaki tokeletlenseg. Termeszetesen nem jelent elonyt egy pontatlan hivas, vagy rossz expo, de a szorakozasba belefer.
"...kell különbségeknek lenni, inkább az lehet a kérdéses, hogy azok mekkorák, értelmes-e és mikor kell egyáltalán kalkulálni velük."
Ezen lovagolunk, vagy nem?
Vannak olyan körülmények/feltételek, amikor nem sokminden fog a stop használatán múlni. Meg olyanok is, amikor még az öblögetésen sem. Ettől függetlenül a végeredmény akár stabilan is lehet kiváló és tartós. Ebben megállapodhatunk?
Az már más kérdés, hogy ezen körülmények felismerése nem mindig és mindenkinél magától értetődő. Ilyenkor érdeklődünk a tapasztaltabbaktól (már ha...). De most már tényleg abbahagyom, ez a ti terepetek:-)
Ami a vilagitast illeti ott sajnos, vagy hala istennek mindig valtoznak a korulmenyek, gyakran igen gyorsan, az ellen nem lehet mit tenni.
Ami a filmhivast illeti, en egy Jobo CPP2-es hivogepet hasznalok, es a vegyszert cserelem benne, nem a tankot, a dolog termeszetenel fogva. A gepen van lift, amivel sutty, ki lehet onteni a vegyszeret, es sutty, mehet a kovetkezo a garatba, ez kb. annyi idot vesz igenybe, mint a fentiek elolvasa, de ez tkp. teljesen lenyegtelen.
Az a lenyeg, hogy, amikor az ember beallit egy hivasi metodust, akar elofurdovel, akar megszakitassal, vagy ezek nelkul, akkor beleveszi, vagy nem veszi bele ezeket a muveleteket, es annak megfeleloen korrigalja az eredmenyt. Ha elerte a kivant hivast, pontosan ugyanazt a muveletsort kell ismetelni es kesz.
Ebben az allandosagban segit a hivogep, de kello fegyelemmel anelkul is pontosan lehet dolgozni. A megszakito nem valtoztat semmit az eredmenyen. Sosem ket-harom deci vegyszerrol beszelunk, mert fixalas utan visszaonti az ember a tobbihez, ami egy, vagy tobb liter, amit eleg nehez kibillenteni a (kemiai) egyensulyabol.
Hosszabb hivasi idonel a nehany masodperces vegyszercserenek nincs semmi jelentosege, nem okoz tulhivast, ugy meg plane, hogy ezt a muveletet is belekalkulaltuk a kalibraciokor a jatekba.
Itt nem az a kerdes, hogy hogyan hivunk, hanem az mennyire vagyunk kovetkezetesek, mennyire tudjuk kezben tartani a folyamatokat, es vegzunk-e expo illetve hivasprobat, mielott rendszerbeallitunke egy uj filmet, vagy uj hivot.
