Jakob Grimm is ismerte a XIX. sz-ban a magyar nyelvet, és azt mondta róla, hogy logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.
Ő egyébként a meseírás mellett az első német tudományos nyelvtan megalkotója is volt.
Igen, jönnek is majd a sorban, ahogy az eredetiben következnek:
17.)
Joseph von Machik, a zágrábi egyetem magyarbarát tanára, 1842-ben zenének mondta a magyar nyelvet:
„Bizonyára, ki csak hallja, ha nem is érti, lágy hömpölygését, fenséges zengését, erőteljes hangját, vágyat érez, hogy megértse.”
18.)
George Bernard Shaw (1856-1950), ír írófejedelem komolyan tanulmányozta a magyar nyelvet. Egy rádiós nyilatkozatában mondta:
„…. Egy igazán tehetséges angol írónak az előbb említett hatalmas előnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni, A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal…. Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációan változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszaadni. Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadásra, és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül.”
Jakob Grimm is ismerte a XIX. sz-ban a magyar nyelvet, és azt mondta róla, hogy logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.
Ő egyébként a meseírás mellett az első német tudományos nyelvtan megalkotója is volt.
G.B.Shaw a CBC-nek adott interjújában kifejtette, hogy:
-"Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált, ha a magyar nyelv lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna.
Egyszerűen azért, mert ezen a különös ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit" -
(Na, ezt fordítsa le valaki, mondjuk angolra vagy németre!)
Tudod-e ........ ki hogyan hal meg?
Az aratóért jön a kaszás, A házmester beadja a kulcsot, A molnárt felőrli az élete, A szabónak elszakad élete fonala, A pék megeszi kenyere javát, A kertész a paradicsomba kerül, A postásnak megnyílik a mennyország kapuja, Az órásnak üt az utolsó órája, A kalauz eléri a végállomást, A prímásnak elszakad a húrja, A matróz az örök nyugalom tengerére hajózik, A pénztáros elszámol az élettel, A búvár örök álomba merül, A trombitásból kifogy a szusz, A koldus jobblétre szenderül, A díjbirkózót maga alá gyűri a halál, A bérlő örökös otthonra lel, A boldogtalan megboldogul, A léghajósnak elszáll a lelke, A vegeteriánus fűbe harap, A virágárus alulról szagolja az ibolyát, A lovász elpatkol, A papnak harangoznak, A vadásznak lőttek, A színésznek legördül a függöny, A muzsikusnak elhúzzák az utolsó nótáját, A borbélyt kinyírják, A kis embereket elteszik láb alól, A meteorológusnak befellegzett.
Én Fischer Károly antalnál is emlékszem egy "skandináviai rúnaírás" magyar olvasatára. Majd előkeresem.
15.)
Chevalier de Berris (1817-1865), francia nemes ezt írta a magyar nyelvről:
„Egészen különös ez a nyelv, kissé talán nehéz is. De mindevvel nem törődve, megtanultam, mert jól csengő. Az általam ismert nyelvek közül a legszebbnek és legtisztábbnak tartom. Különösen, ha egy hölgyet hall beszélni az ember, akkor vele együtt a nyelvbe is bele kell szeretni.”
16.)
Wilhelm Scott (1807-1899), német tudós:
„Olyan sok szép lágy mássalhangzója van, például bizonyos hangok oly jóleső jésítése (ny). Magánhangzőit tisztábban ejti, mint a német. Egyaránt képes velős rövidségre és hatásos szónoki nyitottságra, szóval a próza minden nemére. Összhangzatos felépítése csengő rímei, kifejezésbeli gazdagsága és zengő hangjai kiválóan alkalmassá teszik… a költészet minden ágára.” (1840)
A magyar nyelv emlékei közül egy kőbevésett magyar rovásírás található az észak-amerikai Újfunland Yarmout öblénél.
Ezt a 992-ben állított, nemrég megfejtett emléket Amerika első felfedezőiről dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel együtt végrehajtott tettet, magyar rovásírással, kőbe vésve örökítette meg.
Samuel Laing 1844. London - állapította meg elsőként, hogy Tyrkir magyar volt.
Az izlandi nyelvben a "Tyrkir" a "Turk" megfelelője, amelyet arab, görög és török források egyöntetűen turkok - ként a magyarok jelölésére használtak.
Ezt a 1700-as években megtalált követ (181 kilós), ma a Yarmout Country Museum-ban őrzik.
A szöveget nem skandináv rúnákkal írták, hanem magyar rovásírással.
Ezt a szöveget 1984-ben fejtette meg Szilva Lajosné, és így szól: "Ericson járt e helyen is sok társával"
Tehát ebből még az is kitűnik, hogy részt vettűnk Amerika első felfedezésében is.....
Igazad van, ezekről a dolgokról minden magyar gyereknek is tudnia kellene.
Igen, ezek így igazak. Mi tudjuk, többen tudják, és nagyon sokan nem tudják. Az iskola meg nemigen segít.
13.)
N. Erbersberg (1840), bécsi tudós:
„Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság, és emellett szorgosan került minden közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot.”
14.)
John Palgrave Simpson (1807-1887), 1848 márciusában írja „Levelek a Duna mellől” című cikkében:
„A magyar nyelv költői, gazdag, hangulatos… tele van lelkesedéssel, eréllyel, mindennemű költői célra alkalmatos, bátor, s mégis gyöngéd összhangzatos, dallamos és kifejezése tiszta.”
Mivel részben szakmámba vág, egy ideig gyűjtöttem minden írást, ami a magyar nyelv emlékeiről szólt.
Így őriztem meg Ove Berglund svéd orvos és műfordító gondolatait is:
"Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003.XII.2.)
A Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkeztünk a Kárpát medemcébe, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal.
A világ második alkotmánya a miénk volt, az első az izlandi 720-ból, a második pedig István király intelmei Imre herceghez.
Henry John Temple Palmerston (1784-1865), angol politikus (magyarországi angol nagykövet 1848-ban) a magyarok szeretetéről éppen nem híres diplomata véleménye:
„… a Habsburgok keleti birtokán élő magyar nép… nem csak kontinensünk egyik legerősebb államát alkotta évszázadokon át, de valami általunk nem ismert nagyon ősi műveltséggel a környező népeket és országokat századokon át teljes tiszteletadásra tudták kényszeríteni.”
12.)
Sir Boyle Roche (1736-1807), az ír alsóház hangja:
„A magyar népi nyelve rendkívül kifejező és a dalaik ősibbek, szebbek, kifejezőbbek a mieinknél (angolokénál).”
Giuseppe Mezzofanti (1774-1849), a nyelvtudományok legnagyobb tudósa, aki élete vége felé ötvennyolc nyelven írt és százhárom nyelven beszélt, ismerve minden hangárnyalatot és nyelvjárást, a következőket felelte mosolyogva, amikor megkérdezték tőle, melyik nyelvet tartja a legszebbnek: ő a saját anyanyelvével, az olasszal szemben elfogult és azt tartja a legszebbnek. De hozzátette egy kis gondolkodás után, hogy az emberi gondolat érzelmek közvetítésére szolgáló nyelvek közül, hogy egy kevéssé ismert nyelv, a magyar az, amelyet a legkifejezőbbnek tart. Egy osztrák költőnek pedig ezt mondta:
„Tudja melyik nyelvet tartom az olasz és a görög után, minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább a fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, maguk sem tudják, hogy nyelvük milyenkincset rejt magában…”
A következő idézet is Mezzofantitól származik: „Tudják-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és latinnal egy sorba helyezek? A magyar…” (1836)
10.)
Jacob Grimm (1785-1863), nagy meseíró, német egyetemi tanár, a történeti hangfejlődés törvényszerűségeinek felismerője, az első német tudományos nyelvtan megalkotója kijelentette:
„A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.” (1820)
Polanus Amandus (1561-1610), Baselban élő humanista írja szenczi Molnár Albertnek nyelvtana megjelenésekor:
„Akadtak, akik kétségbe vonták, hogy a zabolátlan Magyar nyelvet nyelvtani szabályokba lehetne foglalni. Te azonban kiváló munkáddal alaposan megcáfoltad őket.” (1609)
8.)
Johan Gottfried Herder (1744-1803), német író és udvari lelkész szerint nagy kincs a Magyar nyelv (1790):
„Van a népnek kedvesebb valamije, mint a nyelve? Benne él egész gondolatvilága, múltja története, hite, életalapja, egész szíve, lelke.”
Szerintem tényleg rejtély, rejtélyes. Meg - tudod - így legalább azok is belenéznek, akik zsigerből nem nyitják ki az Alternatív-ot, mert az eredetileg egy koncentrációnak(bekerítettnek) indult.
Berzsenyi Dániel (1776-1836), költő mindenkinél hamarabb felfedezte a magyar nyelv ősiségét:
„Régóta gyanús előttem az a régi előítélet, amely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönözöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származattját minden figyelemmel megtekintsem, s a nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem elannyira, hogy csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek és gyökerének anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekből lehet származtatni.” (1825)
6.)
Galeotto Marzio (1427-1497), olasz humanista, Janus Pannonius pécsi püspök jó barátja, akinek hívására érkezett Magyarországra, Mátyás király udvarába – a következő megfigyelést tette :
„ A magyarok akár urak, akár parasztok, mindnyájan egyazon szavakkal élnek.”
(Ez, a külön megfigyelés azt jelzi, hogy őnáluk ez nem volt így, valamint, hogy az akkori Itáliában (:talján:) az északi és déli részen, és közötte megnemértésig nyúló nyelvi eltérések voltak)
Mivel "nem tolonganak" az igénylők, önszorgalomból berakom kettesével a szöveget. Ha valakit "sért", szóljon.
2.)
Dudás Rudolf negyven éven keresztül minden nyomot felkutatott, hogy Sir Browing profétai meglátásának a nyitját megtalálja. Hamar rájött, hogy ilyen messzi távlatokba visszamenő ősiségbe Sir Bowring titkába modern nyelvészeti eszközökkel nem képes betekintést nyerni. Kutatási eredményeként megállapítja: „ A magyar nyelv korát felbecsülni még megközelítőleg sem lehet ; lehet, hogy egykorú a Vértesszőlősi emberrel, 350 000 év, vagy még idősebb. Bizalommal hívhatjuk magyar ősnyelv-nek is, mert kezdetben, a Biblia szerint az emberiség összessége egy nyelven beszélt.” (Dudás Rudolf, A teremtés ősmagyar nyelve, Szikamber Kör, Vancouver, 1999)
3.)
Csőke Sándor nyelvész hasonlóan nyilatkozik (Három tanulmány, Eberstein, 1977, 63.): „A magyar nyelv magyar eredetű. A magyar nyelvet az idő végtelensége szülte. A magyar nyelv szókincsének kilencvenöt százaléka magyar eredetű. Transzcendentális mélységekből – önmagából – eredő ősnyelv… szerkezeti rendszerében is.”(Badiny Jós Ferenc, Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig, Orient Press, Budapest, 1996)
Félreértés ne essék: én sem "szakképzett", sem nyelvész, sem semmi ilyen nem vagyok, tehát a "válasz" csupán az Általad feltett visszakérdezésre vonatkozhat: azaz ez az én véleményem a hivatalos állításokkal szemben és kapcsolatban, mint egy nyelvét jól-rosszul bíró, ám azt szerető mindennapi "gyalogemberé", aki nyitott szemmel és füllel (nameg időnként befelé figyelve) összekapcsolja a nyelvérzékét, és az általa ismert, avval összecsengő kutatási anyagokat.
Ez a nyelvérzék azt mondja, hogy - szemben az indogermán alapú. cca 150 évnyi falanxszal - a magyar nyelvet nem lehet a kavicsnyelvészet nyomvonalán sem vizsgálni, sem megérteni, s főként nem lehet, róla azok alapján faktumokat kijelenteni.
Ez a nyelv egy olyan szervezet, mely a maga törvényei szerint alakul, s ezek a törvényei messze bonyolultabbak, mint amit az emberi elme alkothatna. Ez a nyelv képes arra, hogy mint egy jó családapa-anya a megismerése által alakítsa és fejlessze az azt használó hálózatot, az agyi működésszintet, logikájával annak logikáját, intuitív lehetőségével annak intuivitásérzékenységét. Nem véletlen a magyar anyanyelvű - és mindegy milyen genetikájú - matematikusok ügye. Nem véletlen a relatíve nagy - népességarányhoz mért - különleges alkotók aránya. Ez mind a nyelvünk érdeme. Erről a nyelvről hatalmas "véleményreferencia" szedhető össze. Van is aki összeszedett egy hatalmas "rakatot":
Az elsőt most beírnám (ja: nem én szedtem össze), és ha igény van rá egyenként be fogom írni azokat. Ha valaki igényli, kérem jelezze (25 van benne).
forrás:Történelmünkhöz magyarul c. könyvből (szerző:Kerkayné Maczky Emese ) "Vélemények a magyar nyelvről"
1.) (:valószínűleg ez a legismertebb, dehát evvel kezd a szerző, így én sem hagyhatom ki:)
Sir John Bowring (1792-1872):
„A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlődött és szerkezete ama távoli időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Ez egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája a feszített húr erejének kezelhetőségével és rugalmasságával bír… Olyan, mint a terméskő, egy tömbből van, amin az idő vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. E nyelv a legrégibb és legdicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságának és szellemi függetlenségének. Amit a tudósok képtelenek megfejteni, azt mellőzik, a nyelvészetben csakúgy, mint a régészetben. A régi egyiptomi templomok mennyezetei – amik egyetlen kőből készültek -, nem magyarázhatók. Senki sem tudja, honnan származnak, melyik hegyből szerezték a csodálatos képződményt vagy minként szállították és emelték a helyére a templomokban. A magyar nyelv kialakulása ennél sokkal bámulatosabb. Aki ennek titkát megoldja, isteni titkot fog kifejteni. Tény, hogy e titok tétele:
Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige.”
Sir John Bowring angol nyelvész, irodalmár és gondolkodó több mint száz nyelvet beszélt, köztük a magyart is. Sok magyar költeményt fordított angolra. 1830-ban kiadott egy verseskötetet „Poetry of the Magyars Preceded by a Sketch of the Langauge and Literature of Hungary and Transylvania” címen, amelynek előszavában írta az itt közölt megállapítást. Sir Bowring el volt ragadtatva a magyar nyelvtől, és észrevette, hogy születése valahol a történelemellőtti idők homályában tűnik el.
s én magánvéleménnyel még felhívnám valamire a figyelmet: Ez nem más, mint maga az IGE !
Kéremszépen: ez egy teljes magyarizmus-hungarizmus: az IGE. Mert tetszik-nem tetszik, az angol, a német, és még ki tudja ki nem ismeri ! Számára csak SZÓ létezik. Tessenek megnézni a szótárakban ! Az ISTENI SZÓ: az az IGE. S ez továbbvezethető: ebben a nyelvben mi is a meghatározása ? : cselekvést, létezést, történést kifejező !!! S amennyiben hozzátesszük azt az egyszerű tételt, hogy - lehet furcsán fog "hangzani":
"Az ember, amit kigondol, azt meg tudja valósítani, ámde amit Isten kigondol, az egyből létrejön" !!! ...már el is értünk az IGE-ige pároshoz. nemde ???
Én a TESz szócikkszerzőjére használtam e kifejezést - olvasd el mégegyszer. Az más dolog, hogy az idézettek a TESz kivonatolt adatai, de ettől még nem szállt át.
Tehát: a doromb-ot a doromblya lerövidített formájának tartani, s szláv (általános), majd szerb-horvát, és szlovák (ami XIX.szd.i műnyelv), végső forrásul német dob jelentésű Trommel-ből eredeztetni márcsak azért is blabla, mert a doromb latin neve crembalum, német neve Brumbeisen.Tehát az indogermán alapú szóalaki nyelvészkedés ismét előjön. A dob egészen más hangot ad, mint a doromb. Tehát ha azok az "élelmes szlávok" a hangszert és nevét a németektől vették volna, akkor a brumbeisen-re kellene hasonlítani a megnevezésnek.
A doromblya szlávnak hozott formájai feltűnően hasonlítanak a doromb szóra, még a jellegzetes msh.torlódás is előjön bennük.
A crembalum latin név nálunk a cimbalom formájában jelenik meg, és nem feledhetjük, hogy a cimbalommal lehet ugyanolyan "zenét" produkálni, mint a dorombbal, ami kevés más hangszerről mondható el.
A dorombol legismertebben a macska gerjesztette hangra alkalmazódik, de eredetileg-fogalmilag mindennemű ilyen jellegű hang előállására alkalmazta a magyar nyelv. (pld. "házi doromb" a mindig mormogó asszony, "domborál" hangzik erdélyi gyűjtésben, vagy:"magánac gyur hallatlan orvosságot, mellyet köz-helyen le-ülvén nagy dorombolással edgyben rág" hozza ezt is a TESz) S szerintem első a tartalom, s másodlagos a forma, ha vizsgálunk
A doromb véleményem szerint a dor alakkal leírható hangsorból született hangutánzó szó, mely névszóvá képződött. Ne feledjük, hogy magasságtól függően a macska hol dorombol, hol kurrog, szinte ugyanazon hanglejtéssel. Idézném Neked evvel kapcsolatban a Czu-Fo. szóbontásait:
"DOROL, (dor-ol) áth. és önh. m. dorol-t. Dor hangon dong. Székely szó. A sebet dorolják (azaz dongják) a legyek. DOROMB, (dor-om-b) fn. tárgyeset: doromb-ot. Fogak közé vett egyszerü vas eszköz, rugalmas aczél nyelvvel két szilárdabb vas szár között, mely ujjal pengetve különféle kifujás által módosított hangot ad. Aljas tréfabeszédben: kurvaharang. Átv. ért. házi doromb, aki folytonosan morog, dörmög. V. ö. DÖRÖMB. DOROMBOL, (dor-om-b-ol) önh. m. dorombol-t. 1) Doromb nevü eszközt penget. 2) Mondatik a macskáról, midőn hizelgésből vagy úgynevezett fonás között sajátságosan mormog, dormog. 3) Erős, tompa hangu zörgést csinál. Vékony hangon: dörömböl. DOROMBOS, (1), (dor-om-b-os)"
...még egy "apróság" a témánki szavak összefüggéséről:
"Nyelvhegyi hangok kisarjadzásai. ...
...Ezek közől néhányan és némely más l képzőjű igék részesülőji lágyítva lya, ly-re nőnek ki, u. m. csoroszol, csoroszló, csoroszlya; dorombol, doromboló, doromblya; szabol, szaboló, szablya; furuló, furulya; csákoló, csáklya; korcsoló (horzsoló), korcsolya; nyoszoló, (nöszölő), nyoszolya (nöszölő ágy); csereklő, csereklye; csermelő, csermelye; mereglő, mereglye; szugoló, szuglya; csepelő, cseplye; bogoló, boglya; homoló, homolya; imoló, imolya. Egyébiránt némelyeket a nyelvszokás kemény l-vel is használ, mint: csoroszla, korcsola, homola, homolka. ..." (szintén Czu-Fo), de ugyanez itt is: http://www.magyarvagyok.com/kultura/magyar-nyelv/czuczor-fogarasi-szotar/szokepzes/2571-Nyelvhegyi-hangok-kisarjadzasai.html
Alakváltozatai: drombol, dorombál, dorombajáz, darambál, dorombékol stb. Hangutánzó szó a dörömböl, dörmög családjából.
doromb
‘szájba vehető és pengethető egyszerű hangszer’. Az azonos jelentésű nyelvjárási doromblya szó rövidült formája lehet. Ez a szó szláv eredetű: szerb-horvát drombulja, szlovák drumbľa, végső forrása a középfelnémet trumbel (‘dob’), az irodalmi német Trommel előzménye. A magyar szóban a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő o oldotta fel. A ~ írásos adatai korábbiak, mint a doromblyáéi, ezért egyesek felteszik, hogy inkább a dorombol igével áll származási kapcsolatban.
Hát, igen ! A netre bármit fel lehet írni. Mint például ebben a forrásban amit hozol. Ami főképp a TESz-en alapul, ahol a doromb-ot, a dorombol-t, meg a doromblyát három különböző helyről hozza össze az "agyament" szerző. Avval, hogy a ragozás, meg a képzés a magyar szabályok, meg az értelem szerint hogyan működik - semmit nem foglalkozva.
Ha a csodálatos magyar nyelv-et vizslatjátok, akkor ne a "csodálatos indogermán" megfejtéseket keressétek. szvsz.
Alakváltozatai: drombol, dorombál, dorombajáz, darambál, dorombékol stb. Hangutánzó szó a dörömböl, dörmög családjából.
doromb
‘szájba vehető és pengethető egyszerű hangszer’. Az azonos jelentésű nyelvjárási doromblya szó rövidült formája lehet. Ez a szó szláv eredetű: szerb-horvát drombulja, szlovák drumbľa, végső forrása a középfelnémet trumbel (‘dob’), az irodalmi német Trommel előzménye. A magyar szóban a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő o oldotta fel. A ~ írásos adatai korábbiak, mint a doromblyáéi, ezért egyesek felteszik, hogy inkább a dorombol igével áll származási kapcsolatban.
A minap egy hangszerről beszélgetve fura kérédés vedődött fel. A doromb nevű hangszertől származik a macska dorombolásának megnevezése, vagy forditva? Esetleg nincs is közük egymáshoz? Mivel a doromb elég régi hangszer, a macskák meg azért nem olyan régóta nagy kedvencek, én az első változatra gondolnék, de lehet tévedek. Tud esetleg valaki segiteni, nagyon érdeklene. :)
Szeretném pontosítani az általam is megkapott "MAGYAR HIMNUSZ" című körlevél tartalmát képező információt, mert zavaros és ködös, pontatlan. Sok honlapon is rosszul van leírva a tartalom!
Felhívnám még a figyelmet a levél egyéb tartalmi hibáira is, "népköltésen" ment át a származási és az egyéb információ is, de ez nem fontos / elég ha tudjuk/, az IMA PONTOS SZÖVEGÉT KELL MEGŐRIZNÜNK, a körítés lényegtelen!
Számomra ez igen fontos, mert a dolognak valamilyen szinten az "APUKÁJA" vagyok, ugyanis nekem volt lehetőségem ezt az IMÁT először nyilvánosság elé tárni itt HAZÁNKBAN 2006 -ban, s igyekszem évenként egyszer az ima - átköltött változatát visszaterelni az eredeti mederbe...
Tehát:
Nem HIMNUSZ, hanem IMA: A MIATYÁNK HUN VÁLTOZATA...
A PONTOS SZÖVEG:
HUN MIATYÁNK
MIATYÁNK ISTENÜNK BENNÜNK VAN ORSZÁGOD ELŐTTÜNK SZENT NEVED S TÖRVÉNY AKARATOD
MINDENNAPUNK GONDJÁT MAGADON VISELED BŰNEINKET MINT MI MÁSNAK- NEKÜNK ELENGEDED
TE KEZED VEZET KÍSÉRTÉSEKEN ÁT S LEFEJTE RÓLUNK A GONOSZ JÁROMÁT
TIED A NAGYVILÁG ÖSSZ-HATALMA ÜDVE MINDÖRÖKTŐL KEZDVE LEGYEN MINDÖRÖKRE!...
Napjaink népnyelve rengeteg töltelékkel terhelt illetve czifrázódik-nyakatekeredik.: ööööö ......én azt gondolom....a kerülés kerülésre kerül.....most helyett jelen pillanatban....nem sportol ,hanem sportot űz,nem dolgozik,hanem munkát végez,a sportoló pedig nem jól teljesit, hanem jó teljesitményt nyujt.
