Érdekes máshol is látni kb. ugyanazt a hátteret, mozgósítást.
Nekem most nem lesz lehetőségen, de négy hét múlva egy jó program lesz Bécsett Bianchitól. Kiugrottunk már sok előadóra, szerintem rá méginkább érdemes.
A feketék lejtése is érdekes miért van. Szerintem, hogy mélyre nyúlva adott akkordoknál közelítsenek a fehér billencsek nyomáspontjához. Bár ugye a feketék kisebbek, rövidebbek, peremük sincs, de emlékszem hogy a régi Vermonánkon is ugyanúgy befele lejtett egy törésponttól és keskeny is volt.
Nyilván! Véleményem szerint ezt játék technikai szempontból csiszolták le azt a kis peremet, mivel pár "hebrencs" művész az alsó manuálról a felsőre csapva szétvágta az ujjait azon a kis peremen. Ez ugyanúgy tetten érhető volt az L100-as billentyűinél a mendemondák szerint. Valahol olvastam, hogy le is szakított pár billentyűt valaki a nagy igyekezetben. Persze az ujjai is odalettek. A zongora az más tészta szerintem. Billentyűk alól nem indítunk játékot. Viszont pár milliméterrel meghosszabbítják a billentyűt, "vakarászós" stílusban. Ez utóbbit nem pejorative értettem :-)
miért van a zongora billentyűknek túlnyúló pereme?
Mesterséges intelligencia: A zongora billentyűknek túlnyúló pereme azért van, hogy könnyebb legyen a játékosnak megtalálni és megérinteni a billentyűket anélkül, hogy folyamatosan a billentési pontot kellene keresnie. Ezek a peremek segítenek a játékosnak pontosabban elhelyezni az ujjait a billentyűkön, így javítva a játék pontosságát és kényelmét. Ezenkívül a peremek megakadályozzák, hogy az ujjak könnyen lecsússzanak a billentyűkről, így segítve a stabilabb és hatékonyabb játékot is.
Egyszerűbb volt a fa hordozóelemre az oldalt felrakott csontlap burkolatokat egy kissé nagyobb fedlappal letakarni, ahhoz szemből megfogni, mint ha pont élben végződnének a burkolatok.
Ez egy szereléstechnikai kérdés. Száradás után le is lehetett volna csiszolni a felesleget!
A hagyományokról, meg az alábbi vicc jutott eszembe:
- Anya! Te miért vágod le a sonka két végét, ha meg akarod főzni ?
- Az anyám is így csinálta.
- Nagyi! Te miért vágod le a sonka két végét, ha meg akarod főzni?
- Mert az anyám is így csinálta!
- Dédi! Te miért vágod le a sonka két végét, ha meg akarod főzni?
Szerintem a kinyúló peremeknek elöl régen technológiai oka volt. Egyszerűbb volt a fa hordozóelemre az oldalt felrakott csontlap burkolatokat egy kissé nagyobb fedlappal letakarni, ahhoz szemből megfogni, mint ha pont élben végződnének a burkolatok. Ma meg hagyománytiszteletből.
Ugyanúgy hagyománytisztelet az XK-5 fehér billentyűinek meglepően sárgás színe.
Hogy az első A, BC modellek billentyűi miért sárgásabbak, passz. Talán eleve az anyag azt adta ki, talán besárgult, vagy szintén a könnyebb megszokhatóság miatt szándékosan sárgították?
Nyilván ezen okból is változtattak az első 10 évet követően. Érdemes megfigyelni hogy a függőleges élek lekerekítettek, csak a vízszintesek nem. Így egész furcsa, hordószerű a billentyű. Zongorabillentéses játékhoz teljesen jó, de "lusta", átcsúszós stílushoz már jobb a kerekített szélű.
A kinyúló peremeket én sem értem. Ahogy az egymás fölé erősen benyúló "vágott" billentyűket sem. Hiába ilyen egy E100-as, semmivel nem kisebb, könnyebb mint az A100. Vagy L100/M3 pl.
Én a sharp edge jelenséget sosem értettem a zongoráknál sem. Bár ott nem divat a tenyér glissando mint a Hammondokon, de azok a kinyúló bill. peremek nem sokban hasznosíthatóak eleve a zongoráknál sztem.
Van még érdekesség a Hammond waterfall billentyűknél. Kb. 10 évnyi gyártás után a Hammond is fejlesztett. Addig éles szélű (sharp edge wf) billentyűi voltak a fehérek (meg a preset feketék) ugyanazon rugóval, hordozósínnel. Valahogy úgy, mint a zongoráknál.
Azonban még a jazzelés előtt 1945-től, az első BV szériánál már a lekerekített szélű smooth edge wf billentyűkre váltottak. Nyilván több orgonista észrevételezhette.
..nem ritkaság. A nagy cégek gyártmányCSALÁDBAN konstruálnak -egy bizonyos szintit, pianot v akár masterkboardot többféle billentyűszámmal kinálnak, jobbak 88-as klaviaturát is, s hamár, ODA kalapácsos variációt épitenek be. Igazi ritkaság manapság egy 88-ast egyszerübb szintis billentyűzrttrl találni...
-"hogyha magasabbra engedtem a billentyűt, könnyebb volt megindítani,..." -logikus! a billenytyű felső, alapállásában a rugó eleve MÁR kissé feszített állapotban van, (márcsak azért is hogy helyére akasztva bennmaradjon, ne eshessen ki) -lenyomáskor TOVÁBB feszül. Ha a billenytyűt feljebbre engeded, a rugó alap-feszültsége csökken, esetleg meg is szűnik,(de fennálhat a veszély hogy kieshet, erre vigyázz ha állítgatsz!) -igy könnyeb indítítani- de persze később éri el a kontaktust .(Gyári értékk, szinin v.pianon cca. 5-7mm "üresjárat-fémnyelves kontaktusoknál. Nem'tom a Hammondokon mennyi, de úgy tudom ott is beállíthító..)Régebbi, klasszikus fémnyelvkontaktusokn ez lehetett (utána-)állitgatni, a mai gumisoknál minden billenyű külön "önhordóan" be van gyárilag építve-állítva, nemigen variálhatók mechanikailag..
- vVszont újság mindenkinek, aki azért retteg a zongorabillenytyűktöl, mer állítólag nehéz lenyomni őket:
1.- mérvadó konstrukciós követelmény NAGY zongoráknál - középső "C" billentyün csak ......................cca 50-60gr!
(a pianinók egészen más fejezet és konstrukció,, de mindenesetre általában könyebben játszhatók...
2.- általam mért értékek E-billentyűkön, ami kéznél volt... ... Kb.-nagyságrend a mérvadó, alább!:
A./- 30 éves Technics EP, IGAZI zongorabillentyűzetel, és fa mű-kalapácsokkal cca.55 gr
B./- 30 éves Technics EP egyszerűgg, szinti-jellegű (némileg súlyozott) egykarú, rövid billentyűk, cca. 50-60g
-mégis sokkal könnyebb rajta játszani, mint a fenti modellen!!!
C./- modern Kawai EP, műanyag, kalapácsos gumis billentyúzettel, plusz még érezhető "druckpunkt-
szimulációval is fékezve, (én a mai kínálatból ezt teláltem a legjobb kompromisszumnak, (és a Fatarokat magasasn veri) cca. 55g
D. - Yamaha DX7/ll szinti, 80-as évekből, cca 50 g
- - ezekből B/ ésD/ jól repetálnak, C/ tűrhető, A/ nagyon lomha
-- Tanulság: mindezek jóval alatta vannak a tehtube által mért A-100 és Legend értékeknél (100 g. körül)
Tehát nem a lenyomás érték miatt "törik le a kezük" a csak orgonához szokott kollégáknál, de a pontossabb magyarázat hosszas és "offos" zongora-téma lenne...! de, röviden: különböző zongora billentyűkön akkuszt.-vagy akárDP-ken, - egyaránt ég és föld játszani,(főleg a legfonosabb tényező, a repetációs készségnél) -bár a lenyomás-értékek azonosak lehetnek!
Az A100 billentyűzete pont etalon gyors és direkt. Ennél jobb nem kell, ezt próbálják másolni. Az elmúlt 50-70 év azonban a legtöbb darabban nyomot hagyott. Elkopott, esetleg felújították. Az eredeti állapothoz megtapasztaltam, az alsó 5. oktáv van a legközelebb, azt használják általában a legkevésbé. Ott rendszerint nem koccannak össze a billentyűk.
Zongorával nehéz összevetni. Ez egykarú emelő, az meg kétkarú. Itt bármilyen lassan süllyed a billentyű, csak megfogja a kontaktot. Ott ellenben meg kell lódítani egy kalapácsot. Sokkal fontosabb a jó kéztechnika, billentés, ami használ az orgonistának is, de jelentösége azért kevesebb.
Nyilván más-más érték lesz egy Hammondnál, mint egy Setinway-nél, mivel a billentyű rugóin kívül a kontaktok ellenállását is bele kell mérni. A zongoránál van egy hosszú billentyű, aminek van egy fix forgáspontja. Ezeket súlyozzák (véleményem szerint) egyenként 40-50gramm között, a jobb zongoráknál. A többi billentyűs hangszernél, pedig igyekeznek jobb eredményt elérni az AS-UH szabványnál :-)
Ui.: A waterfallos Hammond billentyűknél, a függőleges határoló (pozícionáló) lemezek, bizonyos határokon belül állíthatók. Én azt tapasztaltam, hogy ha magasabbra engedtem a billentyűt, könnyebb volt megindítani, és a billentés is könnyebb volt, mivel már a billentyű súlya már a lendületében segített a billentésben. Ennek a beállításnak az volt a hátránya, hogy mélyebbre kellett nyomni a billentyűket. A "direktbe" állított verziónál, a billentés kezdeténél már szólt az első hang, de nehezebb volt a billentés. Én megfontolnám, hogy kísérlet képen kisúlyoznám a felső három oktáv billentyűit a gyorsabb, és direkt játékhoz.
Megismételtem a csöpögtetéses próbát. Néhányszor sikerült 85-90 grammos lenyomással minden kontaktot beindítanom, de volt 110-120 is. Lehet hogy túl bátran csorgattam a vizet. A feketéknél 110-130g jött ki. Nagyjából a 100g átlag továbbra is fennáll.
Igen, erre próbáltam rávilágítani. Elkerülhetetlen, hogy ne térjen el pár tényező. Attól azért elég jók manapság a megközelítések.
Inkább a kilencvenes évek hangszereinél volt több észrevétel. Ezredfordulókor a nagy XB1 - VK7 dominancia idején. Az egyik mozgásban, a másik geomatriában közelített jobban. Aztán jött a TP80. Szinte mindenhez, felsorolni is nehéz. Tudtommal azonban a X** Hammondok nem onnan veszik. A mozgása is más, könnyebb. Talán Yamaha? De elektronikát, programokat könnyebb csinálni, érthető ha a mechanikák lassabban fejlődnek.
Kíváncsi leszek a Soul megoldásának jövőjére. Volt ilyen korábban is, mint a riasztók ablakra szerelt nyitásérzékelője. Pl. a JG3Tech basszepdálom, de az Allen sípos orgona basszpedálsorát is csak hozzá kellett tolni az orgonaszekrény aljához, legalább 20 éve. Talán a fejlődésnek a soxoros számú távérzékelés tekinthető, most 9. Ámbár nem tudja a jobb midizongorák félútról újraindítását, csak a velocityt. Pedig lehetne negyedútról, félútról, végtelen számú köztes útról újraindítás. Szerintem programozás kérdése.
:) Vhol ez a fórum pedig végig arról szól, hogy tucat paraméteren vagyunk évek óta leragadva vagy fennakadva, miért is nem olyan a csak olyan mint az igazi. Kezdve régen a perka vagy épp c/v milyenségétől, a full drawbar állás elvékonyodó hangképén át a legutóbbi 9 kontaktus modellezésének szükségességéig. Vagy mondhatom a leragadást a szintén régebben kivesézett billentyűszélességek kontra manual teljes hosszában való centis differenciák kérdésében is. Nos ezek közt csak egy dolog ugyanúgy a rugófeszesség versus nyomásérzet és billentési reagálás most. Elfér.
Nem szükséges egy paraméteren leragadni. A B3 waterfall billentyűzete lemásolásakor sok összetevőt kell egyszerre jól megidézni, hogy a B3-hoz szokott kéz minél otthonosabban mozogjon egy másolaton. Vagy fordítva, ilyen után aki B3 mögé kerül, szintén ne legyen az idegen. A méret, fordulási szög, lenyomási erő és visszaugrási sebesség egyaránt fontos. Könnyű és gyors legyen, de ne túl könnyű. Van olyan is. Ügyes trükk a gyorsasághoz a felső triggerpont is. A rugóerőkkel való játék. De pont olyan sosem lesz, mert rövidebb az erőkarja, ezért kell trükökkel minél jobb megközelítést elérni. De azért elég jók, mert könnyen mexokhatók :-)
